Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-11 / 239. szám
PEST MEG XXXIV. ÉVFOLYAM, 239. SZÄM POLITIKAI NAPILAP "f y M Ára: 5,110 furint 5&ő%ír '! í :. ßßß 1990. OKTÓBER 11., CSÜTÖRTÖK HA HÉTFŐ, AKKOR ÁREMELÉS Újabb ok a keserű szájízre Már megint, és ki tudja, rii ég, hogy hányszor, egy újabb áremelés hétfőtől. Több, nem hatósági áras közfogyasztási cikkhez juthatnak hozzá a vásárlók lényegesen több pénzért. A palettán található a szobi szörpcsalád, amelyet a Gyümölcsfeldolgozó Szövetkezeti Közös Vállalatnál készítenek. A „népes família” mintegy harminc terméke átlagosan 15—20 százalékkal lesz drágább. Gyermekek és felnőttek az évek során megkedvelték az eper, málna és felsorolni is nehéz, hogy milyen ízű és aromájú italokat. Fogyasztói hűség ide vagy oda, a szobi cég sem képes kivonni magát abból az ördögi körből, amelybe a hazai iparvállalatok kényszerültek a nagyobb gazdasági haszon reményében. Hoffer Frigyes, a Gyümölcsfeldolgozó Szövetkezeti Közös Vállalat vezérigazgató-helyettese nem titkoltan említette az újabb áremelés kapcsán, hogy ők az esztendő elején nem így gondolták. Vagyis nem sejtették, hogy kétszer kényszerülnek termékeik árkorrekciójára. Elmondta, hogy a társüzemekkel abban állapodtak meg, hogy csak akkor módosítják az árakat, ha történetesen emelkednek az alapanyagok, köztük a cukor, a papír, a koronazár, a karton, továbbá a hazai és import granulátumok beszerzési költségei. Flát emelkedtek, de alaposan! ' Mielőtt a szobiak bejelentették volna az illetékes hatóságnak áremelési szándékukat, előtte úgymond piaci körsétát tettek, s elképedve tapasztalták, hogy bizony a kereskedelemben 5—8 százalékkal már jó ideje magasabb áron értékesítik szörpAZ ÁR ELLEN ÚSZVA LYUK A TETŐN Azt mondják Cegléden, mégpedig a szakemberek, hogy évtizedek óta nem készült el olyan kevés lakás, mint amennyi az idén összesen tető alá került. Valaki azt a kifejezést használja, zuhanórepülés. S mefföldja: nem tudni, hol csattan a földhöz a „gép”, azaf hoí'ér véget a lakásépítésnek ez az elszomorító visszaesése. Esztendők óta ismétlem papagájként: baj van, baj van az ország legtöbbet építő megyéjében az otthonteremtéssel. A társadalom feje feletti tetőn egyre nagyobb a lyuk. S akik a lyuk alá kerülnek, szinte reménytelen helyzetbe jutnak, mert . aligha remélhetik, tető, lesz a fejük felett, önálló otthont teremthetnek. Régen vége a megyében a szép időknek, amikor esztendőnként 7-8 ezer új otthonba költözhettek be a boldog tulajdonosok. A nyolcvanas évek második felében már meg kellett elégedni az évi hatezerrel, majd ötezer alá süllyedt a darabszám. Tavaly az év első felében további egyötöddel csökkent az elkészült otthonoknak a mennyisége, s az idén, az első hat hónapban ez a kevesebb még kevesebb lett, az újabb visszakozás mértéke megyei ösz- szesítésben 7,7 százalék. Hol lesz a vége? Ki tudja? Seregnyi ok, csak éppen gyógyír ez annak, aki a lyuk alatt áll? A telekár az építőanyagok drágulása, a hitelek kamatainak meredek emelkedése, a saját pénzforrások szűkülése, a megélhetési gondokkal küzdő családok sokasodása mind-mind adalékdarabocska ahhoz, miért van úgy az, ahogyan van. Ahogyan van, az nem jól van. S mert egyre több elképzelés lát napvilágot árról, miként képzelik el a pénzvilág emberei a lakáskérdés „megoldását” — s nagyon is indokolt a macskaköröm, mert kétlem, valóban megoldás lesz a „megoldás” —, azt kell írnom: a társadalom egy jelentős szelete arra ítéltetett már esztendőkkel korábban, hogy ne tudjon otthont teremteni, s erre most majd a „piacosítás” rámondja a végleges áment. Egy illúzióval kevesebb. S mind többen nézhetik a lyukon át az eget.., (M) jeiket. Valós piaci helyzet kell ahhoz, hogy a tisztesség, a józan kereskedelmi gondolkodás szinkronban álljon a lakosság teherbíró képességével. Hoffer úr érthetően elégedetten szólhatott anól, hogy cégük többször úgynevezett akciós vásárokat rendez a megyében. Több fővárosi telephelyen értékesítenek a szobiak átlagosan 18 százalékkal olcsóbban szörpöket. Gyakorta feltűnnek az MDF és a MOSZ piacain. Egy ötliteres szörpkannán a vevők 40 forintot spórolnak meg. Nemrég vásároltak egy új IFA-t, s pilótája — mivel teljesítménye után kapja a fizetését — rendületlenül rója a kilométereket, tűnik fel a legkülönbözőbb településeken. Legutóbb például az Aiagi Tangazdaság gyümölcsöskertje előtt. A „szedd magad” akciósoknak kínálta olcsón _ értékes rakományát. Egyre-másra keresik fel a szobi üzemet a különböző intézmények, vállalatok szakszervezeti vezetői, s szerveznek dolgozóiknak kedvezményes szörpvásárokat. A jászberényi Lehel Hűtőgépgyár dolgozói például a közelmúltban 700 ezer forint értékben szerezték be a családok kedvenc gyümölcs- és egyéb ízű italait. Ha hétfő, akkor áremelés! Értesült pedig minderről a lakosság a helyhatósági választások második, remélhetően befejező fordulója előtt, hogy aztán még keserűbb szájízzel kortyolja, maradék józanságát megőrizve, a szobi szörpöket. (gyócsi) Mirel&lkórkép Az elmúlt években mi, háziasszonyok megkedveltük a mélyhűtött élelmiszereket, hozzászoktunk ahhoz, hogy rövid idő alatt télen is nyári ízeket varázsolhatunk az asztalra. Annak már kevésbé örültünk, hogy a múlt hét óta többe kerülnek — átlagban 20 százalékkal —a fagyasztott áruk is. Néhány nappal ezelőtt egyik laptársunkban megjelent a hír, hogy az áremelés kezdeményezői a Hűtőipar és a ráckevei Aranykalász Tsz voltak. A termelőszövetkezet hűtőházában Kolozsvári László iparigazgatótól kérdeztük meg, miért kínálják drágábban a portékájukat. — Az aszály alaposan keresztülhúzta a számításainkat'. Az alapanyagot mi is drágábban tudtuk beszerezni. A kapacitásunk 3500 tonna, de mindenből kevesebbet. vásároltunk, mint terveztük. Egyébként a háziasszonyok látják, ha járják a piacot, milyen drága a friss zöldség. A zöldbab kilója például 65 forint, s nem sokkal olcsóbb a zöldpaprika sem. Nemcsak az alapanyagot kaptuk drágábban, de az energiáért s a csomagolóanyagért is többet kellett fizetnünk. — Nem félnek attól, hogy a csökkenő vásárlóerő mellett a nyakukon marad az áru? — Nem. hiszen az emelésünk nem volt egyedi. Egyébként termékeink felét a külhoni piacokon értékesítjük. . — Az export többet hoz a konyhára? — Nem panaszkodhatunk, inkább a hosszú átfutási idő miatt — 2-3 hónap is eltelik, míg megkapjuk a pénzünket — bosszankodunk. Nem tudjuk, mit hoz a jövő, az újabb forintleértékelés veszélye is fennáll, s az exportbevételünket ez is befolyásolhatja. H. É. BapmmuAi Ksémm __ - - ■ ■■ ■■ M ielőbbi áttörésre van szükség a magyar—japán kapcsolatokban — hangsúlyozta Antall József miniszterelnök szerdán a Parlamentben a Japán Gyáriparosok Szövetsége — a Keidanren — hazánkban tartózkodó küldöttsége előtt. © Hazai és külföldi, közöttük erdélyi egyházi személyiségek egy csoportja — akik a múlt héten Budapesten nem zetközi konferencián vettek részt — a Magyar Nemzetben szolidaritási nyilatkozatot tettek közzé Roszik Gábor, az első fokon hivatalvesztésre ítélt gödöllői lelkész mellett. © Nem született egyértelmű állásfoglalás az Országgyűlés honvédelmi bizottságának szerdai ülésén abban a kérdésben, hogy az Országgyűlés küldjön-e önkéntesekből álló vegyes fegyvernembeli alakulatot az öböl térségébe. © A finis most kezdődik, a párt a második fordulóra összpon tosította erőit, így e hét végére jut el odáig, hogy alapos és jól szervezett kampánymunka eredményeként minden olyan helyen, ahol indulnak, jelöltjeik nyerjenek — hang- * zott el az MDF kampányzáró sajtótájékoztatóján. Ismét költ a holló Nógrád megye határ menti erdeiben. A Hunyadiak fejedelmi tar- tású címermadara néhány évtizeddel ezelőtt — áldozatul esve a dúvadaknak szánt mérgeknek — csaknem teljesen kiveszett itthoni élőhelyeiről. Még a nyolcvanas évek elején is alig szctz párra becsülték hazai állományukat.. Az utóbbi időkben viszont mind több hollót figyelnek meg és gyűrűznek a Salgó várához közeli erdőkben, a Karancs-hegységben és a Meclves-fennsíkon. A feltehetően a szlovákiai hegyekből lejjebb húzódott, nagy- varjúknak is nevezett madarak szemlátomást otthonosan berendezkedtek a nógrádi hegyekben, és lassacs- kán újra szaporodnak. Igazságos királyunk okos, tanulékony ragadozómadara egyébként elsősorban dögevő, ennél fogva fontos takarítószerepet tölt be élőhelyén. Rsndkívüü kormányülés Antall József jelen akart lenni A kormány hároméves gazdasági programjának mozgásteréről, a megvalósítását szolgáló kormányzati feladatokról tárgyalt szerda esti rendkívüli ülésén a miniszterek tanácsa. A kabinet tagjai megvitatták az 1991. évi állami költségvetés irányelveivel foglalkozó előterjesztést is. A kormányülés az értesülések szerint késő délután, 6 órakor kezdődött. Feltehetően az ülés rendkívüli ösz- szehívását — egy nappal a szokásos heti kormányülésnél korábban — az indokolja, hogy Antall József jelen kíván lenni e két fontos napirendi pont megtárgyalásánál. A miniszterelnök ugyanis csütörtökön a brit Konzervatív Párt kongresz- szusára utazik Angliába. Ganz Danubius Állami felügyelet : Az Állami Vagyonügynökség Igazgatótanácsa privati-. zációs célból államigazgatási1 félügyélet alá vonta a Ganz Danubius Hajó- és Darugyár Vállalatot, Az ÁVÜ . Igazgatótanácsa október 8-i hatály- lyal Vásony Gergely közgazdászt nevezte ki vállalati biztosnak, íhegbízta __őt a v állalat vezetésével, illetőleg a- privatizáció lebonyolításá-' vak Ezzel egyidejűleg megszűnt a vezérigazgatói munkakör. Bőd Péter Ákos ipari és1 kereskedelmi miniszter ezért Angyal Ádámot, a vállalat eddigi vezérigazgatóját felmentette. .... A közelmúltban befejeződött az exportra szánt kukorica feldolgozása a Nagykőrösi Konzervgyárban. Az aszályos nyár ellenére a leszerződött 8500 tonnányi tengeri a kívánt minőségben hiánytalanul a konzervgyár rendelkezésére állt. Détári Endre, a gyár vezérigazgató-helyettese elégedetten számolhatott be arról, hogy a nyugat-európai piacra kerülő áru számottevő, mintegy 10 millió doboz kukoricáról van szó, amelynek az értéke 5 millió márka. Üröm az örömben, hogy a nagykő- rösieknek előreláthatóan a jövő júniusig, tehát a csemegekukorica-szezon kezdetéig meg kell oldaniuk a készletek tárolását. Azon egyszerű oknál fogúa, mivel a vásárló német, svéd’, osztrák és angol cégek csak szakaszosan tartanak igényt a szállításokra. A tárolás pedig költséges. A konzervgyárnak pillanatnyilag egymilliárd forintot meghaladóak a tartozásai. A hitelező pénzintézetek esetenként 30 százaléknál nagyobb kamatait csak rendkívüli erőfeszítésed árán képesek visszafizetni. Az elképesztő hitelkamatok, említette Détári úr, könnyen alááshatják a gyár jövőjét. Az elmúlt évben még jjsike-, rült szert._tenniük 30.0-millió: Se nyereségf se vessies ég Tízmillió dobozban a kukorica forintos nyereségre, de idén mindössze a nullszaldóra futja. Tehát se nyereség, se veszteség. Érthetően nagyon várják a külföldi tőke kopogtatását, de eddig mindössze csak az úgynevezett puhatolódzó tárgyalásokig jutottak el. Nagy a valószínűsége annak, hogy a gyár elkülönült, telephelyei a jövőben önállóakká válnak. A vezérigazgató-helyettes szerint számukra érthetően az volna az ideális, ha annyi tőkét fektetnének be nyugati vállalkozók, amellyel az egész gyáregyüttest modernizálni tudnák. Információink szerint jelentkezett már áz illetékes hatóságnál az 1896-ban, a millennium évében alapított Gschwindt- féle konzervgyár kései leszármazottja, hogy igényt tart az. egykoron államosított gyárra, Détári Endre ezzel, kapcsolatban elmondta, hogy az államosítástól eltelt évtizedek alatt jelentős fejlesztések, építkezések toltak a gyárban, s a mostani létesítménykomplexum- böL mindössze 10 százaléknyit tehet ki az a vagyonrész, 'amire a Gschwindt família igényt tarthat. A már vázolt kukoricaexport azért is lehetett eredményes, mert a konzervgyár olyan nagyüzemekkel kötött szerződést a tengerire, ahol biztosított az öntözés, tehát nagy a remény arra, hogy aszályos időszakokban is remélhető a jó termés. Ügy látszik hogy nem mindenkinek a tenegrije jut el a konzervgyárak valamelyikébe. A Kerekegyháza határában gazdálkodó Ungor Pál és felesége tanyájukon kiváló minőségű kukoricát termelt, s azt tervezték, hogy eladják valamelyik konzervgyárnak. Mivel mindenütt elzárkóztak ajánlatuk teljesítése elől, így be- silózták a csemegekukoricát, hogy aztán a teheneik azt elfogyasszák. "A témával kapcsolatban Détári Endre annyit mondott, hogy ők magántermelőkkel nem kötnek szerződést, de bármikor átvesznek olyan tengerit, amely megfelel a minőségi előírásoknak. Tehát nem üszkös’, féregfertőzött vagy hasonló gombakártevőktől tarkított a termés. Érthető az átvevők szigora, hiszen az exportra kerülő kukoricának nemzetközi piacon kell versenyben maradnia. Nyugat-Európában a lakosság fejenként átlagosan évente kőt-három kilónyi tengerit fogyaszt. Az USÁ- ban ez az arány számottevőbb, mert ott a személyenkénti fogyasztás meghaladja a 15 kilogrammot is. Hazánkban nem jelentős e csemege népszerűsége, s ezen különösebben nem is lehet csodálkozni, hiszen a kukorica csövenkénti ára idén meghaladta a zöldségesstandokon a 10 forintot is. Arról már nem is beszélve, hogy a strandokon, a Balatonnál 25—30 forint között „kínálták” az egyébként zömében satnva, alaktalan főtt tengerit. Ilyen kínálattól érthetően nemigen jön meg az étvágy! Gyócsi László
