Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-06 / 235. szám
1990. OKTÓBER 6„ SZOMBAT 5 Alapítvány életveszélyben lévő gyerekekért SZÁRNYASZECETT MADARAK ÖTVENEZERÉRT Minden gyógyuláskor újjászületünk Most is kettesével szedtem, a tépő sókét, .torkúmban Gombóc volt, és fojtogatott a sírás, árkikor à Heim Pál Gyer- mékkóiTiáz interizW éséttSdyá- ra igyekeztem. Újra átéltem mindazt, amit hónapokkal ezelőtt kap nap után, amikor a kisfiáéihoz rohantam.-------. — H ej, ha akkor tudtam volna Állítsd le magad — szólalt meg a belső hang —, ez most nem ugyanaz a helyzet. Aztán egy másik gondolat nyilallt belém: rohanj, mert ha előbb érsz. előbb ragadsz tollat, s előbb van remény másoknak is a reményre. Hogy , mi van akkor hij a gép 'tnukd'dik Ml', de~_egyszerre két babának kellene? Hiszen amihez ebben az esetben nyúlni tudnak, -az olyan elavult, mintha manapság sámlikon álló teknöben akarnánk mosni. Es ki bírja elviselni az etikai döntés súlyát, hogy ma az én, holnap a te gyerekednek jut e mostoha helyzet miatt kevesebb esély az életben maradáshoz? Szükség volna az osztálynak monitorokra is, a folyamatos gyógyszeradagolást biztosító készülékre, méregtelenítő eljárás alkalmazására, de mindez jelenleg hiányzik, mert nincs rá pénz. Évente 8-10 ezer altatást végeznek a kórház műtőiben, de egyetlen korszerű altatás alatti betegellenőrző rendszerrel sem rendelkeznek ... Ott álltam hát újra az ajtó előtt, ahol egy hónapon át tapasztottam orromat az üvegre. Könnyeim között láttam is. meg nem is a gyermekemet az élesnek éppen nem mondható fekete-fehér tv- készüléken. Kiváló embereket ismertem meg akkor, akiknek a legnyomorultabb helyzetben is biztató volt a szemük, simogató a kezük, vigasztaló, de a valóság talajáról soha nem elrugaszkodó a szavuk. Soha nem éreztem hangjukban a méltatlankodást azért, mert aznap már harmadszor háborgattam őket telefonommal, miközben ők életveszélyesen beteg újszülöttek, csecsemők és gyermekek életéért küzdenek, és nem csak az én fiam túléléséért. Hej, ha akkor tudtam volna, hogy mennyi minden nem csak rajtuk, orvosokon, nővéreken múlik! Ha akkor hallom, hogy egyetlen Siemens lélegeztetögúpük van, aminek meghibásodása végzetes lehet. Az adóalapjukból levonhatják Nem arról van szó, hogy műszerparkjuk nem az egyik legnívósabb az országban, hanem arról, hogy kevés, elhasználódott és még mindig hiányos. Sajnos állami támogatásra nemigen lehet számítani, ezért született meg egy, az „Életveszélyben lévő csecsemők és gyermekek megmentéséért” alapítvány gondolata az intenzív osztályon, mely alapítványhoz a kórház százezer forint alaptőkét biztosított. Az alapítvány vagyonát bel- és külföldi vállalatok, intézmények és természetesen magánszemélyek gyarapíthatják, mely összegeket kizárólag a gyermek intenzív ellátás műszerezettségének javítására használnák fel az adományozók célját is figyelembe véve egy öttagú kuratórium döntése alapján. Az alapítványhoz hozzájárulok a felajánlott összeget adóalapjukból levonhatják, őket a kórház igazolvánnyal látja el, hogy gyermekeik a területi beosztástól függetlenül, a szakmai szempontok figyelembevételével a kórház ambulanciáján és osztályain ellátásban részesüljenek. Az alapító okirat bejegyzéséig az adományok átutalási posta- utalványon (MNB 548-490332) a Heim Pál Gyermekkórház 218-98969 csekkszámláján az alapítvány elnevezésével megjelölve utalhatók át. Koldus kalapot a koldustól — Nehéz szívvel kérünk, de meg kell tegyük, mert a gyermekek folyamatos és magas szintű ellátásáról kell gondoskodnunk. Tudjuk, hogy egyelőre csak a társadalom segítségére számíthatunk — mondja dr. Hirsch Tibor osztályvezető főorvos. — Huszonöt esztendeje küzdünk, évente 250-300 rendkívül súlyos állapotban lévő gyermek életéért. Értük még a kalapolást sem szégyellhetjük, mert mi minden kicsivel újjászületünk és sajnos meghalunk. De a súlyos betegek segélyt kérő pillantása és a gyógyultak hálás tekintetének emléke feledhet minden nehézséget és fáradságot. Tudom, , hogy a társadalom nemes cél érdekében nem fukar, hiszen ennek példáját tapasztaltuk, amikor négy esztendeje osztályunkat korszerűsítettük. Mesefilmek rajzolói mondtak le szerzői jogdíjukról, hogy a Romhányi Csempegyár felhasználhassa figuráikat a folyosót, szobákat borító falak csempéin, kis vidámságot adva ezzel betegeinknek. Vállalatok, szövetkezetek tették meg, hogy a jogszabályokat kijátszva megkaphassunk tőlük olyan dolgokat, amelyek megvásárlására a kórháznak nem volt valutája. Hiszem, hogy belső indíttatásból, kényszer nélkül, a lelkiismeret szavára hallgatva most sem hagynak bennünket magunkra. Mit is lehetne mindehhez hozzátenni? Talán Móra Ferenc sorait idézhetném, aki így írt: „Szeresd a gyermeket, ki oly hálás, szerény. Egyszerre könny, s mosoly ragyog csillogó két szemén.” De a mi szemünkön csak a könny ragyog, mert szinte nincs már kórház hasonló alapítvány nélkül, s mindenütt a társadalom segítségét várják. Adtuk fillérjeinket Örvös Csaba és mások milliós külföldi műtétjéhez is, mert átéreztük a szülők kétségbeesett segély- kiáltását. Ebben az országban koldus kalapol a koldustól, miközben Európához való tartozásunkat hangoztatjuk. Csakhogy ehhez két dolog nélkülözhetetlen: az államnak megteremteni a pénzt, és nem kalapolni kényszeríteni. Azt a pénzt letenni, ami az oktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz kell. Mert ez volna Európához való menetelésünk alfája és ómegája. Fazekas Eszter Ritkul, minta fehér holló Aggasztó képet festett Pest megye védett madarairól Kállay György, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület főtitkára. Az aggodalom oka, hogy a környezetszennyezés növekedésével párhuzamosan több értékes madárfajtának szaporodása visszaszorul, vagy az ártalmak elköltözésre kényszerítik őket. A védett madaraknak csak ezmei értékük van, miként például a festményeknek, szobroknak, s ez csak akkor válik szembeötlővé, amikor a bíróság valakit tetemes pénz- büntetésre — 30-50 ezer forintra — ítél egy-egy ritka példány elpusztításáért. Se kémény, se gólya Vagy öt éve még megvolt Cegléd egyik nevezetessége, a kenyérgyár melletti égbe nyúló kéményen fészkelő fehér- gólya-pár. A környékbeliek évről évre kíváncsian, elégedetten figyelték, amikor a gyönyörű piros lábúak minden tavasszal megjelentek, visszatérve hosszú útjukról. A kéményt lebontották, a gólyapárnak nyoma veszett. Egy kisüzem költözött a kémény helyére. A ceglédiek azóta is szomorúan vizsgálják az eget, hátha megpillantják a hajdani, hófehér szárnyú, hosszú csőrű, elűzött kelepeseiket. Nem pillantják meg. Cegléd szegényebb lett egy fészekkel. Sőt, nemcsak Cegléd, hanem a megye, az ország is. A modern fészekpusztítók, tojástörők ma nem bottal járják a határt, mint a hajdani csibész, vásott, csúzlival felszerelkezett kölykök. Az er- dők-mezők védett madarait ma nem agyoncsúzlizzák, nem tőrbe ejtik. A mai, modern madárirtás ennél alattomosabb, áttételesebb, úgy nevezik : környezetszennyezés. Elkövetői legtöbbször sokáig rejtve maradnak. Mire egy buzgó madártani egyesületi tag járőrözés közben fölfedezi a kárt, a madaraknak csak hűlt helj'ét találják. A környezetszennyezésről legföljebb a törött tojások, a hideg fészkek, az elhullott madártetemek árulkodnak. És ez már nem tréfadolog, ilyenkor kezdődnek az általában bírósági üggyé dagadó följelentések. /--------7T-------\ A gyógynövényvilág nagykövete, Bogumil ajánlja. Próbálja ki ön is a fogyasztó, epe-, vese-, gyulladáscsökkentő, vérnyomáscsökkentő, hashajtó és nyugtató gyógyteákat. Instant gyógynövénykivonatok. Kapható: gyógyszertárban, fitotékában, Herbáriában és drogériában. V- ) Hogy mennyire nem tréfa a madárpusztulás, azt jelzi a DDT esete. Évekkel ezelőtt azért tiltották be ezt a veszélyes növényvédő szert, mert észrevették, hogy azok a madarak, amelyek DDT-s rovarokat fogyasztottak, megbetegedtek. A vegyszer miatt leállt a mészképződésük, a tojásuk fala annyira elvékonyodott, hogy költéskor összetört. Még felsorolni is hosszú, hányféle védett és fokozottan védett madár él Pest megyében. Fokozottan védett például a holló, a sas, a békászó, a parti és a törpe sas vagy a fekete gólya. Kedvelt fehér gólyánk csak védett, főleg a Csepel- és a Szentendrei-szigeten, Pomázon honos. A megye déli részét lakja a túzok, amelyből a világon Magyarországnak van a legnagyobb állománya. Hideg fészkek A madarakat veszélyeztető környezeti ártalmak egyike a vízpartok átalakításából fakad. Veszélyhelyzet van például a Soroksári-Duna-ágnál, ahol a folyópart kikövezésével megszűnt az ártér, ezzel megszűnt a madarak fészkelőhelye is. Ugyancsak veszélyt jelent a vízszennyeződés és a szikes tavacskák kiszáradása; felmelegedése. Ez főleg a Duna—Tisza közét fenyegeti. Fehér gólyáink vészes fogyatkozását is javarészt ez okozza. A madárfajták ritkulását, a fészkek eltűnését okozhatja például az intenzív mezőgazdaság térhódítása, a füves puszták feltörése, a meliorizáció és a természetes erdők szabad burjánzását fölváltó intenzív erdőgazdálkodás. Az öreg fák kiirtása pedig az odúlakó madarakat veszélyezteti. Ősi igazság, hogy az ember büntetlenül nem avatkozhat be a természet életébe a biológiai egyensúly felborulásának veszélye nélkül. Jó példa erre a megyeszerte erőltetett akácprogram, amely madarainknak sem kedvező. Az ősi magyar fafajtának tartott akác a XVI. században. Amerikából érkezett hozzánk, ezért a mi éghajlati viszonyainktól eltérő tulajdonságokkal rendelkezik. Az akác szívósabb, kiirthatat- lanabb, mint ősi magyar fáink, a tölgy, a bükk és a cser. Hazai madaraink közül nem egy képtelen akácosban megtelepedni. Ahol egyszer a kiírt- hatatlan akác megjelenik, ott más fafajtát — és ezzel párhuzamosan bizonyos madárfajtákat — soha többé nem lehet visszatelepíteni. Városlakók lettek A bős—nagymarosi durva tájrombolás szerencsére csak kis vízparti területet érintett, ezért a madarak létére ez kevésbé bizonyult veszélyesnek. Viszont ennél sokkal nagyobb bajt jelentett volna, ha a vízlépcső üzembe helyezésével a Szigetköz és a Duna mente talaja kiszáradt, mert a talajvíz szintje lejjebb száll. Madaraink természetesen nemcsak pusztulással, költözéssel, hanem alkalmazkodással is próbálnak idomulni a környezeti változásokhoz. A biológiai tét óriási : a fennmaradás vagy a kiveszés. Az alkalmazkodás egyik jele például a madarak urbanizálódása. Feketerigóinknak egyenesen áldásos volt a környezet városiasodása, de fecskéink is végleg áttették a székhelyüket .a házak eresze alá, holott eredetileg hegyek közt, szikla- ormokon fészkeltek. A védett balkáni gerlék is behúzódtak a városokba. A madarakért tevékenykedő 16 ezer tagú Magyar Madártani Egyesület 1953-ban Pest megyei ornitológusok kezdeményezésére alakult. Az ezertagú' Pest megyei szervezet három csoportot — a pilisit, a börzsönyit és a dél-pestit — működtet. Az egyesület ebben az évben 12 millió forintból gazdálkodik, amelyből diákoknak több környezetvédelmi tábort szervezett. Kocsis Klára Vágótyúk-értékesítés a Fáy András Mgtsz 1. sz. baromfitelepén, Gombán a Monori úton Fogyasztói ár: darabonként 120 Ft. Befizetés a helyszínen, hétköznap 8-tól 14 óráig, szombaton és vasárnap 8-tól 12 óráig. Friss tojás is kapható! Az e heti szám tartalmából:- Jelentkezett a biatorbágyi merénylet csendőrnyomozója (Mintegy 60 esztendei hallgatás után meghökkentő adatok Matuska Szilveszterről)- Éhségsztrájk a börtönben - a Riport címéért!- Egy karrier története (Kertészmérnökből BM-államtitkár)- Miért nyugdíjaztak egy Európa-bajnokot?- Bulgária: rossz lány az ócskapiacon- Múmia a pincerekeszben- Koller, o szélhámos, kitüntetést vár a miniszterelnöktől a börtönben
