Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-05 / 234. szám

ff’vr MM. »'f i 1990. OKTÓBER 5., PÉNTEK GAZDÁLKODÓK KÖZÖTT AUSZTRIÁBAN II. Tengernyi zöld tengeri Grünauhoz közel, a Radner farmon, az ideális körülmé­nyek között gazdálkodó haj­nali munkáját, a ház körüli birtok adta feladatokat kí­sérhettük nyomon. Az éjszakai kiadós esőnek már csak a fű­szálakon csillogó cseppek je­lezték áldásos hatását. Apa és fia szarvasmarha tartására rendezkedtek be. A hatgyer­mekes családfő, aki már ja­vában benne van a nyugdí­jas korban, tett-vett a jószá­gok körül, s éközben legkisebb fiá, aki a harmadik X-hez kö­zelít, készséggel engedett be­pillantást ebbe a tipikusan ' osztrák vállalkozásba. A 35 hektárnyi rét, illetve szántó­föld, Valamint a 20 hektárnyi erdő mellett valóban nem le­het arról beszélni, hogy ami­kor alábbhagy a hajtás, marad szusszanásnyi idő. Nem ma­rad. mert a Radner farmon pillanatnyilag 18 fejős tehén, negyven bika és 18 növendék üsző igényli a gondoskodást. FARMERCSALÁD A szimentáli tarka évi át­lagos tejhozama 5300 liter. A hizlalásra fogott állatok 25 százaléka exportra kerül. Az állam által adott export szub­venció szarvasmarhánként 6 schilling/kilogramm. A mái említett 25 százalékon kívül a többi leadott hízóállat belfö’- di fogyasztói igényeket elégít ki. Ifjabb Radner utalt arra, hogy az élőállatok kilójáért 31 schillinget fizetnek a gazdák­nak. Az ideális, legalább 4 százalékos zsírtartalmú tejért literenként 5,30 schillinget ad­nak. Ami különösen megra­gadta a jelen lévő magyar ag­rárszakemberek figyelmét, hogy nyugati , szomszédaink­nál szigorúan, szabályozott az állal tartás. A birtok, a gazda anyagi helyzéte, tőkeereje és még számos egyéb momen­tum alapján határozzák meg, hogy hány állat tartására ren­dezkedhetnek be. Az így sza­bályozott piac aztán lehető­vé teszi, hogy valamennyi gazda megtalálja kedvét és számítását a farmerkedésben. Talán elképesztő, de egy jó tejhozamú. kiváló genetikai tulajdonságú szimentáli szarvasmarháért 30 ezer schil- linget is elkérnek. Egy tonna takarmánybúzáért 3600 schil­linget kap a gazda, ha ugyan­ezt a mennyiséget meg kell vennie, akkor ezer schilling- gel többet fizet. A gazdák évente három alkalommal to­vábbképzésen vesznek részt. Nálunk az újraéledő gazdakö­rök lesznek hivatottak, és a már-már feledésbe merült egykori gazdatanfolyamok ar­ra, hogy a magyar farmerek és vállalkozók is lépést tart­sanak az idővel, a piac dik­tálta tempóval. A fiatal farmer bemutatta a hízóállatok számára elkészí­tett reggeli menüt, amely egyebek között búzából, szó­jababból, sóból, , különböző ásványi anyagokból, vitami­nokból és premixekből állt. A sok esőnek és a sajátsá­gos klímának köszönhetően bőséges zöld- és száraztakar­mány, valamint kukoricasiló áll az állattartók rendelkezé­sere. Egy jól felszerelt istálló, mint a Radner farmon, mini­málisan félmillió schillingbe kerül. Akinek nincs elegendő tőkéje, az kap az államtól tíz évre szóló és 3,8 százalékos kamattal járó, tehát rendkívül kedvező hitelt. Az osztrák gazdák az előnyöket kihasz­nálva, érthetően hozzájuthat­nak a legkorszerűbb gépek­hez, munkaeszközökhöz. Idősebb Radner elmondta, hogy a farmon megtalálhatók mindazok a traktorok, vető- és kaszálógépek és azok tarto­zék egységei, amelyek nélkül munkájuk hatékonysága nem tenné lehetővé vállalkozásuk sikerét. Volt alkalmam ta­pasztalni, milyen nagy gondot fordítanak a gyártók arra, hogy a gazdák megtalálják az elképzeléseiknek és igényeik­nek leginkább megfelelő ma­sinákat. Azok, akik draga traktort kívánnak venni, de nincs rá pénzük, szövetkez­nek. Négy-öt farmer fog ösz- sze. közösen állják a költsé­geket, s egymás között be­osztva használják a gépet. Radner úr évente 76 ezer schillinget fizet társadalom- biztosításra. Jövedelmének 20 százaléka az adóra megy el, de vannak más számottevő kiadásai is. Azt is hangsú­lyozta, hogy a nyugodt gaz­dálkodás alapja a családi harmónia és együvé tartozás. Idősebb Radner boldog és büszke ember, de a felesé­ge is. Mind a hat gyermekük nagyszerűen találta el a ne­kik leginkább megfelelő fog­lalatosságot. Egyik lányának a férje építész, vejének gép­gyártó üzeme van. Szorgos, boldog emberek. Már az unokákat is úgy net . vélik, hogy ők is tudják mibe csöppentek, s milyen munka felé vonzódjanak. Játék trak­torok. exkavátorok és fűnyí­rógépek adják számukra a kedvet, hogy májdan az iga­ziakat is kipróbálják. TPMTQRVÁSÁR Az aszály, a növényzetet pusztító szárazság nyomaival Hegyeshalom után Nickelsdorf és a Lajta folyó között elte­rülő szakaszon is találkozhat az utazó. Aztán beljebb ha­ladva az Ybbs völgyében vagy az Enns folyóhoz közel eső területeken, már lépten- nyomon szembeötlő a szinte mindennapos esőzések áldásos hatása. Salzkammergut hideg vizű hegyi tavai meg az Al­pok ragyogó szépségű nyúl­ványai között, a hegyoldala­kon és a völgyekben, a vi­ruló. zöld, zsíros fű, a buja növényzet mind jelzi a csapa­dékbőséget. A tengeri méreg­zöld levelei és a kifejlett csö­vek mutatják, hogy e vidé­ken bizony ismeretlen a csa­padékhiány. Mivel azonban a kukorica csak későn tud be­érni, ezért annak tekintélyes hányadát lesilózzák a gazdák. Ez a takarmány bőséges táp- értékű, kitűnő csemege a szarvasmarháknak. Szinte minden farmer birtokán meg­találhatók a zöldtrágyának szánt repceföldek. A rétek füvét hetente kell vágni. Min­den portán ott vannak a fű­nyíró masinák. Az egész határ angolparkhoz hasonlítható. Nagy gonddal vágják, ápolják a réteket, a házak körüli vagy éppen a közlekedési utak menti térségeket is. Felső-Ausztria fővárosa Linz, s attól északra, amerre a szem ellát, mindenütt vi­rulnak a kukoricaföldek. A farmerek mindig annyit taka­rítanak be, amennyi a napi eleség biztosításához szüksé­ges. Az Enns völgyén felfelé haladva tűnik elő Steyer, az a járási székhely, amely egyike Ausztria legfontosabb ipari településeinek, s a trak­torgyártás otthona. A wj sí nemzetközi mezőgazdasági kiállításon aztán megtekint­hettük a Steyer gyár legmo­dernebb termékeit. A vvelsi vásárra a farmerek családostul érkeztek, jelezve, hogy több szem többet lát, s a legkülönbözőbb korosztá­lyoknak együttesen is lehet­nek ötletei. Miután úgy is­tenigazából kielemezték a lá­tottakat, betértek a sörsátrak valamelyikébe, hogy a hangu­latos folklórműsor közepette valóban jól érezzék magukat. Amire büszkék lehetnek szomszédaink, hogy a nem­zetközi mezőnyben az osztrák ipar vonultatta fel a legtöbb gépet, s színvonaluk maximá­lisan igazodott a világpiaci mércéhez. FÖLDÉRTÉK A virágzó völgyek pompája, a jól táplált tehenek és juhok látványa, a ragyogó tisztasá­gú lakások és azok portáinak közvetlen környéke mind mutatják; fegyelem és igé­nyesség kell ahhoz, hogy egy nép gazdaggá tegye önma­gát és országát. Ausztriában nagy 'tekintélye van egy hek­tárnyi földnek, amelynek ér­téke közelít az 1 millió schil- linghez. Nagyobb hasznot hoz akkor, ha azt valóban igénye­sen, a legkorszerűbb techni­kai eszközök és szakismeret birtokában művelik meg. A munka értéke, a minőség mércéje. Am nem minden­áron erőltetik ki a hasznot a földből. Nemcsak maguk­nak, hanem a jövőnek, utó­daiknak,, is dolgoznak. A ter­mészetes anyagoknak, köztük a szerves- és zöldtrágyának biológiai fontosságot tulajdo­nítanak. Amennyire lehet mentesítik a gabonákat és gyümölcsféléket a vegyszeres kezeléstől, de a kártevőknek még nyomát sem lehet felfe­dezni. Lehet, hogy a klíma teszi, de az a valószínűbb, hogy az egészséges előrelátás. Gyócsi László Temetni kéne, nem dicsérni? A perbáli Don Quijote A műhely első pillantásra nekem olyan, mintha egy téesz-mcllcküzeinági javítóban lennek. (Mit ne mondjak, elég szégyenletes c hasonlat a szövetkezetekre, bár aki­nek nem inge ...) A figyelmes szemlélődő azonban azt is kiszúrja, hogy a történetünkben szereplő épülethez vivő villanyvezetéket levágták, tehát itt csak dísztárgyak az elektromos meghajtású berendezések. Emberünk kézierő­vel, esténként meg gyertyafénynél dolgozik, de a kanóc lobban lángra akkor is, ha olvasni akar az ágyában, lé­vén ugyanez a ház az otthona. A pici szobában szegényes és minimális a bútorzat. A másik helyiségben egyetlen rozzant kempingszék árválko­dik. Ordíi a szegénység, pedig Kovács Sándor akár milliomos is lehetne, hiszen perbáli mű­helyében több kertészeti és kertgazdasági munkagép pro­totípusa vár sorozatgyártásra, s ezt a vagyont majd két mil­lióra értékelte a biztosító. Vándormadár lettem — Azt az embert, akinek jár az agya, felőbb-utóbb kiveti magából a közösség, hiszen öt­leteivel óhatatlanul másokat is megdolgoztat — foglalja egyetlen mondatba húszegyné­hány eszténdő keserű tapasz­talatait Kovács Sándor. — A munkámat mindenütt elismer­ték. de az újítások diktálta magatartásomat sehol sem szívlelték. Ezért lettem ván­dormadár, mígnem 1979-ben bedőlve az akkori pártpoliti­kának — nevezetesen, hogy a vállalkozásokat támogatni kell —, önállósítottam magam. Ak­korra sikerült ugyanis megte­remtenem itt. Perbálon, az öt­leteim megvalósításához szük­séges műhelykörülményeket. Minden pénzemet az épületbe, illetve az itt látható gépek megvalósításába fektettem. Kovács úrnak olyan kerté­szeti és közúti járművei van­nak, amelyek jól alkalmazha­tók a magángazdaságban, mert többféle művelet elvégezhető velük a földmegmunkálástól a személy- és teherszállításon át a íejésig, permetezésig, beton­keverésig vagy fűnyírásig. E középkategóriájú, könnyű esz­közhordozó munkagépek hi­ánycikkek a piacon, mégis de­korációk maradtak, mert Ko­vács úrnak csak a manufak­túrája adott, ami kevés a so­rozatgyártáshoz. A legnagyobb baj pedig, hogy pénze nincs. Járt nála tucatnyi érdeklődő, mindenkinek tetszett az, amit látott, de gyakorlatilag elvitték volna tőle a komplett rajzo­kat, műszaki leírásokat, min­dent. A gazda azonban óvatos, mert néhány alkalommal már becsapták, s lényegében kívül- rekesztették a vállalkozásból. Maga kilincselt hát a bankok­nál, eleddig sikertelenül — mert mint mondja — a pénz­intézeteknek az ő találmánya nem cikk. Az örök várakozó — Ha egyszer is mondták volna, hogy nem jó, nem kell az ötletem, már régen felad­tam volna. De ennek csak az ellenkezője hangzott, el... Temetni kéne, nem dicsérni ezt a vállalkozást — jut eszémbe, ami nemcsak azért kézenfekvő gondolat, mert Ko­vács Sándor mindeddig falak­ba ütközött, de mert műhelyé­től karnyújtásnyira a temető. — Nézze, ezzel a rázóasz­tallal egyedül többet kereshet­nék, mint a bent lévő összes kertészeti kisgéppel — zök­kent vissza merengésemből vendéglátóm, s máris mutatja az udvaron rozsdásodó talál­mányát, — Szemveszteség nél­kül lehetne elvégezni vele a betakarítást, de ehhez sem si­került pénzt szereznem. A tű­zifa-feldolgozó berendezésem iránt melegen érdeklődött a Felkínálom című tévéműsor, de hárommillióba kerü'ne megcsinálni a prototípusát. Hát ennek a rajza is a fiókom­ban marad! Tisztességes műhely kellene Kovács úrnak most, amikor ipari üzemek vannak lényegé­ben munka nélkül, téesz-mel- léküzemágak kilincselnek fel­adatokért. Vagy egy olyan me­nedzser szemléletű tőkéstárs, aki megfelelő kapcsolatokkal bír. de nem egyedül akar meg­gazdagodni. Mert Kovács Sán­doron nem igazán segítene az egzisztencia, hitele sem lévén, hogy elképzeléseit manufak­túrában megvalósítani egyenlő a lehetetlennel. Kovács urat környezete fel­tehetően csodabogárnak tartja, aki abból él. ami csurran-csep- pen. Ha például valaki beesik egy komplikált feladattal, amit maga megoldani képte­len, itt bizton számíthat a se­gítségre. Kovács Sándor az örök várakozó, aki most ismét remél: bejöhet, most partner­re lelhet valaki(k)ben, mert most áll a zászló a vállalkozá­soknak. És most jött el az ide­je annak, hogy a középkategó­riájú kertészeti és kertgazda­sági munkagépeknek igazi ke­reslete legyen. Mégsem csodabogár Én nem tartom csodabogár­nak a perbáli férfit. Nekem ő, 1990-beh Don Quijote-t testesít meg, aki esztendők óta követ­kezetes szélmalomharcot vív igazáért esetleges partnereivel és a bankokkal. Aki ebben a küzdelemben szegény lett, mint a templom egere, aki in­kább olykor nem eszik és so­ha nem világít (mert nem jut rá), -de nem adja oda mindazt, amiért őt is jogosan megilleti a folyamatos rész. Fazekas Eszter Esztergomból Japánba Megkezdték Esztergomban a Suzuki Swift személygépko­csik összeszerelésére alkalmas üzemcsarnok építésének elő­készítését. Az új gyár leendő munkatársainak első csoportja még ebben a hónapban Japán­ba utazik, ahol a menedzselés és az irányítás alapismereteit sajátítják el. Az üzemcsarnok teljes felépítéséig száznál töb­ben tanulnak majd a Suzuki cégnél. Lepsényi István, az Autó­konszern Részvénytársaság elnök-vezérigazgatója elmon­dotta, hogy az esztergomi ösz- szeszerelő üzem felépítését nem hátráltatja az az újabb fejlemény, miszerint a Suzuki cég a már korábban megígért öt év helyett 10 évi adómen­tességet kér magyarországi gyárának. A kérés teljesítésé­hez kormányszintű döntés, il­letve törvénymódosítás szük­séges, de közben zavartalanul folytatódik az építkezés elő­készítése. A szakemberek bíz­nak abban, hogy — az eredeti terveknek megfelelően — 1992 októberében kigördülnek az üzemből az első Magyaror­szágon összeszerelt Suzuki Swift személygépkocsik. A vezérigazgató azt is el­mondotta, hogy a magyar kor­mány 100 millió forintot, a Komárom-Esztergom Megyei Tanács pedig 50 millió forin­tot ad a foglalkoztatási alap­ból az esztergomi üzemcsar­nok létesítéséhez, felépítésével ugyanis új munkahelyeket te­remtenek Esztergom térségé­ben. , islvfï Mayer Ferenc, a löki Egyetértés Tsz-ből érkezett Welsbe Hova lesz a szentendrei szemét? Hiába szól a vészharang A Pest Megyei Tanács kör­nyezetvédelmi titkára, Meleg Zoltán már hónapok óta kon­gatja a vészharangot. Termé­szetesen hiába kongatja, mert a kutya se figyel rá. Hogy mi­re figyelmeztet Meleg Zoltán? öszerinte — amint erről la­punkban már többször is be­széltünk — az agglomeráció szemétgödrei 4-5 éven belül teljesen feltöltődnek. A legsú­lyosabb helyzetben Szentendre van, ott már csak hetek kér­dése, hogy mindent ellepjen a szemét. Azonban hosszú idő óta először reményt keltő jó hírt kaptunk tőle a közeli jö­vőt illetően. — Kidolgoztunk egy kon­cepciót, amely szerint a sze­metet nem tárológödrökbe vagy a levegőt szennyező ége­tőművekbe hordanánk, hanem hulladékválogatókat építenénk, ahol előkészítenénk az újra­hasznosítást — mondotta. — A fővárosban évente 1 millió tonna szemét keletkezik, hoz­závetőlegesen ugyanannyi Pest megyében is. Ebből körülbelül 200 tonna a műanyag, amelyet újra fel lehetne dolgozni, s ez­zel hihetetlen sok pénz meg­takarítható. Újabb százezer tonna — az összes hulladék 10 százaléka — papír. Most, hogy a szovjet és a finn cel­lulóz importja megfizethetet­len, magától értetődik, hogy a papírhulladékot nem elégetni, hanem újrahasznosítani ke1- lene. Gondoljuk csak el, mek­kora erdőket, mennyi fát menthetnénk így meg a kivá­gástól! Újra lehet továbbá ön­teni az üveget és a fémet. A Dunai Vasmű például már most is vevő lenne fémhulla­dékokra. Ha a környező fejlett or­szágokat tekintjük végig, min­denütt így kezelik a szemetet. Csak mi vagyunk annyira gaz­dagok, hogy. megengedjük ma­gunknak ekkora értékek eltü­zelését vagy eltemetését. Rá­adásul kamatostul ráfizetünk így, hiszen az égetéssel a le­vegőt szennyezzük, a gödrök­ben elbomló szeméttel pedig a talajt. Utána milliókat költünk ezeknek a károknak a kijaví­tására. Mindezeket végiggondolva, a Környezetvédelmi Minisztéri­um a leendő kivitelezőkkel, a ceglédi és a szentendrei VGV- vel közösen benyújtottunk egy pályázatot. Húszmillió fo­rintra lenne még szükségünk a két tervezett hulladékválo­gató megépítéséhez. Ugyan­ennyi pénzt már a Pest Me­gyei Tanács is összegyűjtött erre a célra. Azért lehetünk komolyan esélyesek a hozzá­járulás elnyerésére, mert a megyében hosszú évek óta rendkívül kemény bírságokat szednek be tőlünk, ugyanak­kor sok esztendő óta semmi­féle környezetvédelmi támo­gatást nem kaptunk. Mivel or­szágunk környezetvédelmi koncepciója szerint az ilyen jellegű beruházásokat a be­folyt bírságokból fedezik, azt hiszem jogos az igény, hogy végre itt is épüljön már va­lami hasznos. Meleg Zoltán terve jó. Vég. re egy értelmes, megalapozott koncepció, végre itthon is megvalósítják a hulladékok környezetkímélő hasznosítá­sát, ahogyan ezt a nálunk gazdagabb és fejlettebb or­szágokban teszik. Nem sokkal később azonban Meleg Zoltán telefonált, s el­mondta, hogy most jutott tu­domására : a Környezetvédel­mi Minisztérium elutasítja a Pest Megyei Tanács, valamint a szentendrei és ceglédi VGV pályázatát, mivel véleményük szerint az nem környezetvé­delmi jellegű beruházás. — Mi hát a környezetvédel­mi tevékenység, ha a hulla­dék újrahasznosítása nem az? — kérdezte Meleg Zoltán. — Rajtunk kívül egyébként még egy pályázatot utasítottak el ezen a címen, azok veszélyes hulladék megsemmisítéséhez kértek támogatást. Nekik meg azt válaszolták, hogy ez üzle­ti tevékenység. Csak azt tud­nám, hová tették azt a pénzt, amit tőlünk beszedtek évek óta? Mire költik, ha a hulla­dékhasznosítás és a veszélyes- hulladék-megsemmisítés nem méltó a támogatásokra? — Mi lesz most a szeméttel? — Jövő hónaptól Szentend­re főterére tehetik, mert más­hol nem lesz helye! — felelte elkeseredetten, Sz. K.

Next

/
Thumbnails
Contents