Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-30 / 254. szám

1990. OKTÓBER 30., KEDD 5 Erősen megosztott a közvélemény Valaki fütyült az elnökre — Erek nem tudják, mire vállalkoztak. — Nyugodjon meg, tudni fogják. — Gondolja meg. Hogy né­zett ki ez a falu, mielőtt még Tóth Sándor idejött? — Tudom, mert itt szület­tem. — Az mindegy, jómagam meg idetelepültem. Főt és még sok Pest me­gyei község társadalmi kereszt- metszete tükröződik ebben a párbeszédben. Polgármester­választás. képviselő-testületi megalakulás miatt mehettem volna máshová is, ha az itteni nem ígérkezik rendhagyónak. GYŐZÖTT AZ EGYESÜLET A Fóti ökumenikus Közmű­velődési Egyesület a múlt év második falében alakult meg a helybeli egyházak hivő tagjai részvételével. A község ősla­kossága mélyen vallásos, rá­adásul az egyházak közműve­lődési szerepének is nagy ha­gyománya van. Kezdetben még e sorok írójának is úgy nyilatkoztak : a szellemi erők összefogása a cél. Hisz élnek itt művészek, alkotó értelmisé­giek, akik a fővárosban dol­goznak. Jó lenne, ha nem csak aludni járnának haza. A kul­túra hatókörébe tartozott még az a tapogatódzó lépés is, mely­nek során szóba hozták, hogy a nagyközség Vörösmarty téri iskoláját egyházi kezelésbe vennék. Az úgynevezett öku­menikus oktatási intézmény­ben azok taníthatnának, akik megmérettetésük alapján erre alkalmasak, elfogadják a ke-' resztényi értékrendet. A köz­vélemény-kutatás szerint ezt a szülők fele akarta, a fele nem. ' A vitát felfüggesztették, mond­ván : majd a helyhatósági vá­lasztások után az új önkor­mányzattal tárgyalnak erről. Aztán meglepetésre a pártok mellett harcba indultak a mandátumokért, és többséget szereztek. A nyilvános megalakulás ugyanúgy zajlott le. mint ál­talában más helyeken. Jöttek a falubeliek. Busszal hazaérke­ző pesti munkások, sötét fej­kendős, piros szegélyű szok­nyát viselő idős asszonyok. Ok­tóber 24-én majdnem szűknek bizonyult a falu kultúrháza. Sokan meghatódtak a Him­nusz hangjait hallva, őszintén óhajtva: „Isten áldd meg a magyart’’, mert hisz, „megbűn- hödte már e nép a múltat..., s talán volt, aki hozzágondol­ta: meg ne bünhödjiik újra a jövendőt! Hisz rajtunk ül a ré­gi átok. Széthúzás, politikai taktikázás. Cselötei János, az ülést leve­zető korelnök még megköszön­hette a hivatalukat átadó régi vezetőknek, hogy sokat tettek, s ők már nem a régi szellem­ben dolgoztak a faluért. Aztán a hivatalos eljárásokon túl megkezdődött a polgármester választása. — Jelölöm Mérei Sándort — hangzott az első javaslat. — Jelölöm Tóth Sándort — emelkedett szólásra egy másik képviselő. A tizenöt évig elnökösködő Tóth Sándor első mondata így hangzott a falu színe előtt. — Tőlem most senki sem kérdez­te meg. hogy elfogadom-e a je­lölést. Itt most elmondom a gondjaimat, mert a hallgatá­somat félreérthetik. Régen fog­lalkoztam már a visszavonulás gondolatával. Viszont a válasz­tások előtt kértek, hogy indul­jak, mert így kívánja a közér­dek. Az egyesület a támogatá­somat ígérte. Most pedig a tu­domásomra jutott, hogy ezt nem tartja be. Egységes állás- foglalásra bírták a testület tag­jait. Aggódom és megrémít, hová vezet, ha így politizálnak. PÁLFORDULÁS VÁDJÁVAL A volt elnök szerint a vá­lasztók döntése az előző rend­szer kritikáját jelenti. Annak a véleményének adott hangot, hogy Foton neokonzervativiz- mus bontogatja szárnyait. — Hogyan magyarázzák meg vá­lasztóiknak a pálfordulást? — kérdezte. A egyesület elnöké­ről azt állította: régebben a gyermekváros ideológiai fajtá­ra volt. Aztán néhány intő szó következett a gazdálkodásról, amely az idén megalapozott, majd hozzátette: Nem vagyok sértődött, csak kiábrándult. Nagy taps kísérte a felszóla­lást, amely elnyomta azt az egyetlen füttyöt is, ami a zaj­ból kiszűrődött. — Elnézést kérek. Itt marad­hatok? — állt mellém és Pálf y György, a Főké elnöke mellé Buth Ernő, az egyik alelnök a választás szünetében. Közölve, hogy nem nyilatkozni akar, csak meghallgatni, hogy itt mi történik. — Mert az előbbit is magnó­ra vette, s abban annyi hazug­ság van kérem, hogy az rette­netes. — Tóth Sándort csak nyilat­kozatra kértem, de nem volt hajlandó. Ha akarja, vissza­pörgethetem a szalagot. — Amit a gyűlésen mondott, az hazugság. — Ezt nem tudom megítél­ni, csak érdeklődöm. Ha de­mokrácia van, mindenkit meg kell hallgatni. Ebben mindhárman egyet­értve folytattuk aztán a beszél­getést, melyben az elnök úr ki­fejtette sikerük lényegét, mi­közben elhaladt mellettünk Tóth Sándor, öt mégis arra kértem, folytassuk már a vitát négyesben a gyanú eloszlatása végett. Kérésemre aztán Buth Er­nő úr így ismételte meg előb­bi állítását, Tóth Sándorhoz fordulva: Amit fölolvasott, an­nak egy nagy része valótlan állítás. Nem tudok róla, hogy az ön további megbízásáról szó lett volna. — Akkor tessék megkérdezni Nagy Sándort, Búzás Jánost, ők kerestek meg engem, hogy szükség lesz rám. Ha ön most azt állítja, hogy ezzel nem bíz­ták meg őket, rajtuk kell szá­mon kérni. — A kisalagi gyűlésen nyilvá­nosan hangzott el, hogy Mérei Sándor a Föke jelöltje — így Pálfi György. — Te pedig erre azt mond­tad, hogy ezt hiba volt kijelen­teni. Nem dőlt el semmi. A nyolcvan százalék engem tá­mogat. .........'« I— — C sak az anya bűnös \/, emberölési pernek, amelyet a közelmúltban társyalt a Pest Megyei Bíróság, csak egy vádlottja volt: az a negyven­két esztendős asszony, aki a fészerben megszülte és sorsára hagyta életképes, egészséges kisfiát. A férfi, aki tizennyolc esztendeje él ezzel a növel házasságban, nem került a vádlot­tak padjára. Bármilyen különösnek tűnik, de ő a feljelentő, aki kívülállóként, sőt mi több, fe’ háborodva szemléli az ese­ményeket. Igaz, liog.v több szomszéd, akiket tanúként meghall­gattak, azt vallotta, hogy voltaképpen a feljelentőt kellene bör­tönbe küldeni — de hát a csecsemőt mégiscsak az anyja ölte meg. Az az asszony, aki hat gyermeket szült, és ötöt közülük felnevel. Emellett ő a kereső a családban, aki gyárban dolgo­zik. hiszen a férje rokkantnyugdíjas. A sok italozás is hozzá­járult ahhoz, hogy megromlott az egészsége. A kiskorú gyermekekre való tekintettel a cikkben szereplő személyek nevét megváltoztat­juk. A történet minden részle­te igaz. Kovács József, akit az utób­bi években józan állapotban ritkán látták, egyik délelőtt motorbiciklin átment a legkö­zelebbi tanyasi szomszédjához, és előadta, hogy a nagylánya egy halott csecsemőt talált a fészerben. Illetve először a ki­sebbik lány vette észre, hogy valami van ott rongyokkal le­takarva. és örvendezve felkiál­tott.; találtam egy babát! Erre már a nővére is odament, hogy azután kétségbeesve, ök- lendezve rohanjon az apjához: Megfogtam a pici lábát... Nem baba az, igazi gyerek, de halott! Kovács József ekkor már egészen biztos volt abban, hogy csak a félesége lehetett a tettes, hiszen az utóbbi hó­naitokban gyanúsan gömbölyö- dött az alakja ... A szomszéd tette a köteles­ségét, és gépkocsin elvitte Ko­vács urat a rendőrségre, hogy bejelentse a rendkívüli halál­esetet. A rendőrök azonnal a helyszínre mentek, és megbi­zonyosodtak arról, hogy a be­jelentés igaz, mert megkeres­ték Kovácsnét a munkahelyén, és mentőkkel beszállíttaíták a legközelebbi kórház szülészeti osztályára. Tagadásnak ekkor már nem volt értelme; az asz- szony beismerő vallomást tett. Elmondta, amit a környéken mindenki tudott róla, hogy sok verést kap a férjétől. A legkisebb, most 'háromeszten­dős fiának a születése után pedig kijelentette, hogyha még egyszer terhes lesz, kita­possa belőle a gyereket. Leg­utóbbi terhességét későn vette észre, félt, hogy már nem le­het „elcsináltatni”, és ha kitu­dódik a dolog, a férje agyon­veri. így hát eltitkolta az álla­potát, s ha kérdezték róla, azt válaszolta, hogy a sok evéstől hízik. Olyan étvágya van. mondta, hogy még éjszaka is felkel enni... Azután, amikor eljött az ideje, megszülte a gyermeket a fészerben, betakarta ron­gyokkal, és a sorsára hagyta. Arra gondolt, majd elássa az erdőben, de akkor nem volt rá ideje. Sietett a vasútállo­másra a kislánya elé, aki fél egyedül hazajönni a sötétben. Az urát nem küldhette, az ak­kor is részeg volt... A kislány észrevette, hogy véres a mama lába, de kérdéseire azt vála­szolta, semmiség, egy kis sé­rülés. Amikor hazajöttek, főz­nie kellett, ringatni a három­évest, vacsoráztatni. Közben a fészerhez is kiszaladt, de már nem hallott nyöszörgést az épületből. Vitte volna elásni az erdőbe a kis tetemet, de közeledett a vihar, és az ereje is elhagyta. Másnap dolgozni ment, nem maradhatott otthon, éppen fi­zetésnapon. És délelőtt már mentek érte a rendőrök ... A bíróság előtt a tanúk kü­lönös históriákat emlegettek. Például azt, hogy Kovács szomszéd a legkisebb fiát szü­letése után a kocsmában el akarta adni. Ötezer forintért kínálgatta a gyereket, és lett is volna rá vevő, de valamiért mégsem jött létre az üzlet. És emlegette is úton-útfélen, hogy kitapossa az asszonyból, ha észreveszi, hogy még egyszer terhes. Hát ember az ilyen?! A bíróság a vádlott asz- szonyt — az enyhítő körülmé­nyek figyelembevételével — két év próbaidőre felfüggesz­tett börtönbüntetésre ítélte. A férfi nem került a vádlottak padjára... Ga. J. Nyílt levél a Parlamenthez Lapunk október 25-i számában az Önkormányzati fórum­ban jelent meg az információ: Pest megye vb-titkáral — ugyancsak ezen a napon — nyílt levéllel fordultak a Parla­menthez. A levél a következőket tartalmazza: El kellett vágnunk a vi>ta fo- i nalát, visszatérve a soron kö­vetkező tennivalókra, amely már legfeljebb kulturális kér­désekben vár az egyesületre. Az új polgármester végül Mé­rei Sándor lett, aki nyilatkoza­ta szerint a közigazgatás régi gárdájára akar támaszkodni. Gazdasági téren nem számit jelentős központi támogatásra, egyetlen kiútnak a vállalkozást látja. Tizenöt éve Foton lakik, eddig a Domus Lakberende­zési Áruház rákospalotai tele­pének volt a vezetője. Nehéz kérdésnek tartotta, hogy mi lesz az első teendője, mert nincs még közigazgatási gya­korlata. Az már biztos, hogy a közbiztonsági egyesületet tá­mogatja. Tudja, hogy a régi el­nök idejéből jó közműellátási örököl a község. Idén teljesen kiépül a gáz­vezeték-hálózat. Van még pó­tolnivaló a csatornázásban, az útépítésben, a környezetvéde­lemben. Az ökumenikus iskola kérdése akkor kerül napirend­re, ha megérnek a feltételei. Egyelőre lemond minden egye­sületi funkciójáról, mint ahogy minden képviselőnek el kell azt felejtenie. Csak a választók akaratát kell szem előtt tarta­nia. KATOLIKUS POLGÁRMESTER Nem lesz könnyű polgár- mesternek lenni ott, ahol a volt tanácselnököt is sokan lát­ták volna szívesen az új posz­ton. Ahol a választóknak csak a 31,2 százaléka szavazott, s úgy tűnik, máris erősen meg­osztott a közvélemény. — Az ön esetében meg kell kérdeznem: milyen vallású? — Római katolikus — vála­szolta végül Főt új polgármes­tere. Kovács T. István Tisztelt Országgyűlés! A Pest megyében dolgozó helyi vb-titkárok 1990. októ­ber 19-i értekezletén megfo­galmaztuk azon aggodalmun­kat, miszerint a helyi önkor­mányzatok működési feltéte­lei nem biztosítottak. A Bel­ügyminisztérium jelen lévő képviselője alaptalannak tar­totta felvetésünket, ezért kénytelenek vagyunk a nyil­vánosság igénybevételével önökhöz fordulni. Korábban dr. Horváth Ba­lázs miniszter úr azt ígérte, hogy az új képviselő-testületek megalakulásáig a Parlament elfogadja azokat a stratégiai jelentőségű törvényeket, me­lyek a helyi rendszerváltást megalapozhatják (például: az önkormányzat tulajdonviszo­nyai, anyagi feltételei, eljárá­si-hatásköri szabályok stb.). A belügyminiszter úr az ön- kormányzati választások elő­készítésekor, később a válasz­tások idején arra is biztatta a tanácsi szakapparátust : dol­gozzon nyugodtan, a majdani önkormányzati szerveknek, testületeknek szükségük lesz a szakemberekre; nem készül­nek tisztogatásra. Hangsúlyoz­ta, hogy a jövendő polgármes­terek a közösség érdekében ak­kor cselekednek helyesen, ha továbbra is építenek a szak­mailag hozzáértők sokeszten­dős tapasztalatára. Tudomásunk van arról, hogy a közszolgálati törvény- tervezet alátámasztja a bel­ügyminiszter ígéreteit, ugyan­akkor érthetetlen számunkra a törvény megtárgyalásának ál­landó halogatása. Az önkormányzati választá­sok után a helyi szakappará­tusok dolgozói a Belügyminisz­térium részéről dicséretben részesültek, értékelve a két­fordulós választásokat, a nép­szavazást, az elmúlt hónapok sokféle tevékenységét — mely próbára tette szakértelmüket, erkölcsi helytállásukat. Saj­nos az elismerés ellenére az államigazgatás jól dolgozó tag­jai bizonytalanságban élnek. Ugyanakkor a lakosság jogo­san várja, hogy ügyeit napra­készen intézzék. Az élet nem állhat meg! Az általános bizonytalan­ságból adódó feszültséget nö­veli az egyéni létbizonytalan­ság, hiszen a miniszter úr minden nyugtatása ellenére ott lebeg az apparátus feje fö­lött az elbocsátás veszélye. Az országgyűlési képvise­lőktől várjuk, hogy — nem csupán az önkormányzat szak- igazgatásában dolgozók ér­dekét tekintve, hanem az ál­lampolgárok sorsára figyelem­mel — haladéktalanul tár­gyalják meg és fogadják el azokat a törvénytervezeteket, amelyek hatással vannak a la­kosság életére, az önkormány­zatok működésére. Autonómia Alapítvány Nem jótékonyak, szolidárisak Idén júniusban alakult az Autonómia Alapítvány, két észak-amerikai társulás, a Ford Alapítvány és a Rocke­feller Braders Found támoga­tásával, a helyi állampolgári szerveződések, kezdeménye­zések segítésére. Az alapítvány támogatá­sáért három témakörben le­het pályázatot benyújtani. Olyan szervezetek jelentkez­hetnek, amelyek önkéntes te­vékenységük céljául a sze­génység terjedésének akadá­lyozását, a környezetvédelmet és az etnikai kisebbségek jo­gainak védelmét tűzték ki. Az alapítvány kuratóriuma — amelynek elnöke Ferge Zsu­zsa, tagjai között pedig szo­ciológusok, közgazdászok és építészek is helyet foglalnak — az anyagi támogatást ado­mányként, vagy alacsony ka­matú hitel formájában bocsát­ja a pályázók rendelkezésére. A sikeres pályázat feltétele, hogy a pályázók saját ere­jükre támaszkodva, és az igé­nyelt összeghez hasonló nagy­ságrendű ellenszolgáltatást ajánljanak fel pénzbeli, szer­vezési, fizikai vagy szellemi formában, és a tervezett mun­ka befejeztével írásos jelen­tést tegyenek a kapott összeg felhasználásáról és a munka­terv végrehajtásáról. Bíró Andrástól, a kuratóri­um tagjától arról érdeklőd­tünk, milyen pályázatok ér­keztek eddig, illetve volt-e közöttük Pest megyei is. Meg­tudtuk, hogy eddig Csengéié­ről a helyi Phralipe cigány szervezet 15 munkahely léte­sítéséhez kért támogatást, Do­rogról pedig környezetvédő egyesület jelentkezett, ők fásí­táshoz szeretnének hozzájáru­lást. Pest megyéből a Biatorbágy Tájvédő Kör és a Zsámbéki Tájvédelmi Klub közösen je­lentkezett. Pályázatuk indoklásában el­mondták, hogy manapság a helyi közösségek lassan újra­élednek, miközben felismerik a történelmi, a táj- és körn.ye- I zetvédelmi összefüggéseket. Kialakult egy szellemi mű­hely, közös gondolataikat szükségesnek látták szélesebb körben megismertetni, ezért 1988-tól egy tájvédelmi kiad­ványt szerkesztettek, 1990 má­jusától pedig havi folyóiratot, amely a táj- és környezetvé­delem mellett közéleti és gaz­dasági problémákat is elemez. A két egyesület deficites, eddigi működési költségeiket úgy teremtették elő, hogy két minisztériumi megbízásra ta­nulmányokat készítettek a te­rületről, valamint kamatmen­tes kölcsönt kaptak a Kultu­rális Kamarától tevékenysé­gük finanszírozására. — Miért érdeke e két észak­amerikai alapítványnak éppen A Pest Megyei Mezőgazda- sági Termelők Szövetsége már jó ideje szorgalmazza a vállal­kozáscentrikus nagyüzemek, gazdaságok szervezését. A nemzetközi élelmiszerpiacon erősödő verseny ismeretében, amelyben a biogazdaságokban előállított termékeknek szavaz­nak előnyt, fogtak hozzá az ideális partner, illetve partne­rek felkutatásához. Ennek so­rán találtak rá az olaszországi Emilia Romagna tartománybeli Cesenában működő, kertészeti termelést szorgalmazó szerve­zetre, az APO-ra. A cég Itália legjelentősebb zöldség- és gyümölcsforgalma­zója. A Teszöv szeretne be­épülni az APÓ hálózatába, s ezért részt kíván venni abban az oktatómunkában is, amelyet az Európai Közös Piacon be­lül működő és Riminiben szé­kelő információs központ irá­nyit. A Tempus, vagyis a transzeurópai oktatási program a felsőoktatás fejlesztését se­gíti elő az európai országokban. Az EGK hozta létre, s egyebek között azzal a céllal, hogy a e magyarországi kezdeménye­zések támogatása? — kér­deztük Bíró Andrást. — Fő gondolatunk, hogy a helyi demokráciák alulról szerveződő terveket készítse­nek saját gondjaik megoldá­sára. Támogatóinkat ebből a magyarországi demokratizáló­dási folyamat érdekli, a kör­nyezetvédelem pedig most már az egész világon közös érdek, hiszen egy faluhoz tar­tozik az egész Föld. Nyugaton egyébként egyre nagyobb je­lentősége lesz a profitot nem hajszoló jellegű tevékenysé­geknek, amelyek számos mun­kaalkalmat is teremtenek az emberek számára. Kelet-Európábán végbemenő politikai és gazdasági változá­sok, az oktatásban, köztük az agrárszakember-képzésben is nyomon követhetők legyenek. A Teszöv és a cesenai APÓ a közelmúltban már aláírta azt a megállapodást, amelynek ér­telmében 600 órás képzésben vesznek részt azok a magyar kertészeti és agrár szakembe­rek, akik vállalkoznak arra, hogy az APÓ által rendszeresí­tett és az Európai Közös Pia­con belül elfogadott tematikát elsajátítják. A már említett, Riminiben székelő információs központ szakemberei ez év decemberé­ben hazánkba látogatnak. Két­napos ittlétük során úgyneve­zett helyzetfelmérési tanul­mányt készítenek azzal a cél­lal, hogy megismerjék, meny­nyire biztosítottak Magyaror­szágon a képzés tárgyi, embe­ri és szakmai feltételei. A Tempusra, az abban való részvételre még idén pályáz­niuk kell a jelentkezőknek. (gyócsi) Sz. K. Vállalkozó Teszöv Biogazdának tanulhatnak

Next

/
Thumbnails
Contents