Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-27 / 252. szám

Igény azért volna, de... Átesve a ló másik oldalára ÿ Valaha régen természetes volt, hogy az újszülöttet ^ megkeresztelték, a házasodni vágyók egyházi esküvőt § tartottak, s pap temette az elhunytat. Aztán új idők ^ új szelei jöttek: a keresztelést felváltották a névadó I ünnepségek, a templomi esküvők elmaradtak vagy ti- * tokban köttettek, s elterjedtek a polgári temetések. A közelmúlt rendszerváltá­sával eljött a tényleges sza­bad választás időszaka is: ki- üd belső meggyőződése, hite szerint dönthet arról, hogy az emberi élet nagy eseményei­nél egyházi avagy polgári szertartásokat vesz-e igénybe. Hogyan érinti ez a családi irodákat? Csökken-e forgal­muk? Terveznek-e változta­tást tevékenységükben? A témáról az aszódi és a gödöllői iroda vezetőjével be­szélgettünk. Elöljáróban mindketten le­szögezték: a téma nem téma! Pontosabban: vannak gondok, de más vonatkozásban. Elő­ször nézzük, mi a helyzet Aszódon és környékén ! — Rendkívül vallásos nép él a Galga vidékén, ez azon­ban nem zárja ki, hogy kér­jék, igényeljék a családi iro­da szolgáltatásait Egyedül a temetéseknél érezhető némi visszaesés, itt a legerősebbek az egyházi tradíciók — kezd­te Takács Sándor. — Konkurenciáról az egy­ház és az iroda között nem lehet beszélni. Nem egymás ellen, hanem egymást segít­ve dolgozunk. Többször ren­deztünk közös szertartásokat, s természetesen saját tevé­kenységi területeink is van­nak. A gyermekköszöntő ün­nepségeken, esküvőkön és te­metéseken kívül sokféle prog­ramot tartunk az óvodától a munkahelyeken át a szociális otthonokig. Valamennyi ese­tében alkalomhoz illő műsort s korszerű technikát — pél­dául hangosítást — biztosí­tunk. Szakmai, Irodalmi, zenei pályázatokon szép eredmé­nyeket értünk el fennállásunk tíz éve alatt, s a megrende­lőktől is sok elismerést, kö­szönetét kaptunk. Végezzük a dolgunkat tisztességesen, s nem értjük, hogy bizonyos körök miént akarnak bennün­ket szembeállítani az egyház­zal, miért igyekeznek prob­lémának feltüntetni azt, ami nem probléma. — Akkor mi a gond, amit az elején említettek? A gond nálunk, Aszódon az, hogy ez év elejétől egyre éle­sebben felvetődött, mára pe­dig már határozott elvárás­ként szerepéi, hogy a családi irodának önfenntartónak kell lennie a jövőben. Ezzel az elvárással lényegében halálra ítélik & csoportot. Tudvalevő, hogy a kulturális ágazatba tartozók, s részben közműve­lődési tevékenységet folyta­tók lévén nem tudunk nyere­Kereszteljünk? Ne kereszteljünk? Válaszúthoz érkeztünk A kérdést: kereszteljünk-e ** vagy ne kereszteljünk, elsődlegesen a Bibliában leír­tak döntötték el. Máté evan­géliumában így szól az Ür: Menjetek tehát, tegyétek ta­nítványommá mind a népé­tet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlé­lek nevében, és tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek! És ehhez tartják is magukat a Krisztust követők egyházai. A bibliai parancsolat tehát így szól: minden népeket. Egy kis kitérő. Az egyház szentsé­geihez, a kereszteléshez, a há­zasságkötéshez, a temetéshez népi szokások sora fűződik. Keresztelői lakomák, lakodal­mak, halotti torok evilági eseményei. És mint szokott lenni: messze távol van egyes esetekben, avagy az esetek többségében az eredeti egyhá­zi tartalomtól, világi ese­ménnyé, eszem-iszommá vá­lik. Voltak ennek különösen a század elején olyan tünetei, hogy a kórházban a bába az újszülöttet — társadalmi kényszerként — vitte a kór­házi kápolnába keresztelni, sokszor a család távollétében, nehogy azok elmulasszák kö­telességüket. Mert társadalmi kényszer lett a keresztelés! Azután változott a világ: jött a fordulat éve — meg utána jó (?) negyven év. Ek­kor politikai-társadalmi kény­szer lett az ateizmus, mond­hatni: államvallás. S a jelszó immár: ne kereszteljünk! Ne merjünk keresztelni! Nem is igen mertünk, legfeljebb és leginkább titokban. Helyette jött a névadó, amit — külö­nösen az első időkben — sú­lyos forintokkal támogatott ajándék kísért. S a szülők, névadó előtt vagy után, néha helyett, elvitték a gyermeket a templomba. Esetleg évek múltán keresztelték meg. A keresztelés megszűntével megszűnt a vallásoktatás, majd az egyházba beiktatás is. Nyíltan mindenesetre! S a hit- és erkölcstan (ahogy ne­vezték) megszűntével hová fordult a nevelés, ki nem látja? Most válaszúthoz értünk. Eddig — olvasom egy teológus írását: volt erőszak Sztálin nevében, most jöjjön az új világ; erőszak az Isten nevé­ben!? Ugyancsak tőle olva­som: ...boldogok lennénk, ha volna ebben az országban ötmillió élő hitű ember és ezek erőszakmentesen tudná­nak együtt élni a másik ötmil­lió emberrel... CVsély egyenlőséget kell ad- ni! Aki kívánja a gyere­ke fejére a keresztvizet, ke- reszteltessen, és aki nem, ne kereszteltessen. Ha van sza­bad akarat, az a demokrácia! És nem az, amit „nagynevű főnökünk”, Rákosi mondott egy róla elnevezett akna ava­tásakor, ha nem teljesítenének a kívánt módon : ... eljövök és leszedem róla a keresztvi­zet! Fazekas Mátyás A Galga mentén Kutatási A BM területi és település- fejlesztési főosztálya támoga­tásával a Galgamente fejlesz­tésére kutatási program meg­valósítása kezdődött el. A munka célja az igazgatási és ellátási szempontból szét­tagolt kistérség természeti és művi környezetéből adódó le­hetőségeinek és korlátainak a feltárása, az önkormány­zatok részére helyzetelemzés készítése a térségi összefüg­gésekről, az együttműködés­ben rejlő előnyök felismeré­sének elősegítésére. A Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár a kuta­táshoz kapcsolódóan 17 tele­pülésen — Ácsa, Csővár, Püs­pökhatvan, Galgagyörk, Kis- némedi, Püspökszilágy, Gal- gamácsa, Váckísújfalu, Vác- egres, Aszód, Iklad, Domony, program Kartal, Bag, Hévízgyörk, Gal- gahévíz és Túra — helyi tár­sadalomkutatást szervez és finanszíroz. A kutatás témái közül né­hány: hagyományok, értékek, szokások, életmódok, identi­tás-problémák, kapcsolatrend­szerek, érdekviszonyok, az individuális és közösségi erő­források. A kutatással együtt a me­gyei művelődési központ és könyvtár segíti és ösztönzi a települések kulturális, vala­mint közéleti szerveződéseit, állampolgári kezdeményezé­seit. A kutatást szervezők és végzők kérik a lakosságot, hogy segítsék munkájukat, s tapasztalataik gyűjtését ne vegyék zaklatásnak. F. M. séget produkálni. Hozzánk hasonlóan a művelődési há­zak s a könyvtárak sem ön­fenntartók — akkor azok léte is megkérdőjelezhető? — Mit akarnak tenni a helyzet ismeretében? — Az időnk borzasztó rö­vid, hiszen csak ez év vé­géig biztosított számunkra a költségvetés. Villámgyorsan olyan módszereket próbálunk keresni, amelyek pótolni ké­pesek kiadásainkat. Menyasz- szonyi ruha kölcsönzésére, te­metkezési, kegyeleti tárgyak árusítására, idegenforgalmi te­vékenységre gondolunk első­sorban. Az idő rövidsége miatt azonban reménytelen­nek látom a jövőt.-O­Rehorovszky Gábor Gödöl­lőn még nem került szemtől szembe ezzel a problémával, a megszüntetésre irányuló kezdeményezéseket azonban ismeri. Így hát ő sem kimon­dottan optimista. Szép, de meddig? A város új büszkesége az első világháborús emlékmű és park­ja. Itt helyezték el a képen látható szeméttartót is. Kétség­kívül ez a legszebb a városban találhatók között, de vajon meddig lesz az? Amíg el nem kezd telni! Utána bizony elég rút lesz — a tartalma miatt. Talán egy nejlonzsák segítene, ha belehelyeznék (Balázs Gusztáv felvétele) Szűkül a rokonság Van, aki elmegy „A század első felében Ba­gón a sokgyermekes család — öt-hét gyerek — dominált. De nem volt ritka a tíz-tizenkét tagú család sem’’ — olvasom Szendrei Eszter dolgozatát a Bag, Néprajzi Tanulmányok című könyvében. Valaki azt mondta neki: „De jobb is volt, akinek több lett, mert a sok­ból csak jobban akadt, ame­lyik jó volt a szüleibe !” Ma is csodálom az idős ro­konokat, hogyan tudtak any- nyi nevet megjegyezni! Hiszen ha házastársuknak hat-hét testvére volt, azoknak hány gyermekük született? Saját testvéreik csemetéiről nem is szólva... Napjainkban sajnos szűkül a rokonság. Egyre kevesebb az unoka. Emellett sokan el­költöznek más falvakba vagy a városokba, mások kiköltöz­nek a község közepéből, a ré­gebbi utcákból a szélre, ahol új lakónegyedek épülnek. Ma már lassan csak azok nem hagyják ott szüleiket, akik­nek nincsen pénzük az önálló lakás építéséhez. Nem csak egy autósmozi A vállalkozó vállalkozna, ha... — Értetlenül állok az Ilyen törekvésekkel szemben — kezdte. — Jó magyar szokás szerint megint átestünk a ló másik oldalára. Miért akar­ják megszüntetni, lehetetlen­né tenni a családi irodák mű­ködését, amikor igény van rájuk? Az egyház végzi ugyan a különféle szertartásokat, no de gondolni kell arra is, hogy nem mindenki vallásos! Az ő számukra nem kell tisztes­séges ünnepségeket biztosíta­ni? Nekik ne adjanak nevet; tőlük ne búcsúzzanak el il­lően a sírnál; számukra vál­jék pusztán aláírássá az es­küvő? Utóbbit azért is nehez­ményezem, mivel az állami­lag előírt házasságkötés min­denki számára itt történik — éppen ez az aktus legyen jel­legtelen ? — Én is azt mondom:nem áll egymással szemben, nem konkurál az egyház és a csa­ládi iroda, hiszen mindegyik iránt igény van — folytatta az irodavezető. — A családi irodák szolgáltatásainak bé­rét továbbra is a város költ­ségvetésének kell fedeznie, mivel a város állampolgárai­nak igényéről van szó. Ha pe­dig mégis önfenntartóvá kell válnunk, azt csak egyféle­képpen tudom elképzelni; ha tevékenységi körünkhöz kap­csolják a köztemető üzemel­tetését is. Profilunkba vág, szakmailag értünk hozzá — vállalnánk ! s Október végén már nem ^ csak a reggelek csípősek, ^ sötétedés után is mindenki S inkább hazaigyekszik a § meleg otthonba, mintsem $ az utcákat járja. Na és mit ^ is keresne a Galga két ^ partján élő honpolgár la- ^ kásán kivül. ha már letet- ^ te a ceruzát vagy a kala- pácsot, s a gépállomáson ^ pihen a traktor? Nincs ho- ^ vá menni! Bezárt már az 4 aszódi autós kertmozi is. Eseménytelen esték sokasá­ga vár most ránk, s ki gon­dol arra, hogy talán éppen most dől el: lesz-e jövőre is autósmozi Aszódon? Még vetítettek a vásártéren, amikor beszéltem a vállalko­zóval, aki súlyos, már-már tragikus balesete után felépü­lőben is tele volt energiával, elképzeléssel arról, hoevan lehetne fejleszteni a mozit, hogyan lehetne bővíteni Aszód és környéke művelődé­si lehetőségeit. Hogy miért lett azzá, e cikk kereteit meghaladja, de Aszód bizony álmos település. Rendszeres szórakozási lehe­tőséget a kocsmákon kívül nem sok intézmény kínál. Fényt, színt hozott a nyári éjszakákba az autósmozi, ami szinte ideális helyen hívogat­ja a Galga mente kikapcso­lódni vágyó polgárait. Közle­kedési csomópont közvet­len közelében található — ahol a nagy forgalom alakí­totta ki a vásárok terét is. Itt találkozik a Balassagyarmat, Salgótarján, Miskolc és Pest felől érkező nép, amiben ter­mészetesen benne foglaltatik a szűkebb táj lakossága is. E mozi nélkül mindez nem más, mint egy kanyar, melynek két végénél rácsatlakoznak a mel­lékutak a 30-as országútra. Milyen előnyeit sorolta fel az autósmozinak Bod a Lajos? Könnyen megközelíthető. Aki ezt választja, annak nem kell félnie, hogy a vetítés alatt feltörik a kocsiját, hiszen benne ül. A szomszédok nem zavarják. *’ Ügy látja, az akkori tanács­testület is érezte a vállalko­zás fontosságát, amit engedé­lyével szentesített. Annak el­lenére, hogy a filmek drágák, 55 forintos belépődíjával ez a mozi a legalacsonyabb árú a kategóriájában. (A tíz éven aluliaktól nem szednek pénzt, a családi mozizás tehát ol­csóbb, és ma már ez sem mindegy.) A hetek, hőnapok múlásá­val kialakult a törzsközönség, és a nyár végén Dabastól Sal­gótarjánig 80-100 kilométeres körből is idekocsikáztak a jó filmekre vágyók. És még va­lami; itt olyan filmeket vetí­tenek, melyeket többnyire a gyerekek is megtekinthetnek. Beszélgetésünk idején tár­gyaltak a megyei moziüzemi vállalattal arról, hogy esetleg a kömozi üzemeltetését is el­vállalják, és akár bábszínhá­zi előadásokat is rendezhet­nek benne. Érzik, hogy az itt élőkben megvan az igény er­re is, arra is. Miért ne lehetne az autósmozi területén sza- badidöparkot kialakítani? Hogy mi kell ehhez? Csupán erkölcsi támogatást várnak. Kiszámítható feltételeket. Le­hetőséget a biztos befektetés­re, arra, hogy ne kelljen túl­zott kockázatot vállalni, ami már korlátozza a cselekvő­készséget. Ami miatt reszket a pénzét befektető, hogy visszatérülhet-e a tőkéje munkájának színvonalától függetlenül! Aszódon a filmtárban több száz oktató-, ismeretterjesztő filmet őriznek. Ha úgy alakul, arra is vállalkoznak, hogy a környező falvakban is vetítik azokat. Készek arra is, hogy ha a Galga menti üzemek, vállalatok, vállalkozások rek­lámfilmeket készítenek tevé­kenységükről. a tekercseket minden este ingyen levetítik. Lépten-nyomon csak a vál­lalkozásról lehet hallani, na meg arról, hogy egyre többen lesznek, akik csak azért élnek, hogy dolgozhassanak, ök nem tudnak vállalkozni, de a vál­lalkozók rajtuk is segíthet­nek. Talán éppen azzal, hogy ha néhanapján szórakozni akarnak, ne kelljen lemonda­niuk arról, mert nem tudnak beutazni a fővárosba a vág­tatva emelkedő költségek miatt. B. G. Önkormányzati feladat A közösségek élesztőse Tóth András galgamácsai polgármesterrel szeptember 30-a, vagyis az önkormányzati választások megtartása előtt beszéltem. A gondokról, a falu (falvak) lehetséges fejlődésé­ről ejtettünk szót, s akkor Tóth András a következőket mondta: — Legfontosabb fel­adata lesz az önkormányzatok­nak a helyi társadalom szét- esettségének, a kiáltó közös­séghiánynak a megszüntetése. Ha ezt a kérdést nem tudják a megalakuló képviselő-testüle­tek megnyugtatóan rendezni, nehéz lesz a kibontakozás. Galgamácsa — érvelt az ak­kor még tanácselnöki tisztsé­get viselő beszélgetőtársam — negyven-ötven éve is homogén paraszti társadalom volt, amelyben a családok döntő többsége paraszti gazdálkodást folytatott. Megmaradt a ter­melés helyhez kötöttsége, ami jórészt őstermelést, a családi szükségletek kielégítését és ki­sebbrészt piacra való terme­lést jelentett. Három vagy négy évtizede megszakadt az a normális hagyomány, hogy az apa életútját folytatta a fia. Megszűnt a falu és a mező- gazdaság, a termelés és a fo­gyasztás természetes, osztatlan egysége. Ma a falu lakosságá­nak közel 80 százaléka eljár dolgozni. Régen természetes volt, hogy az utódok a föld mellett maradtak, s marad­hattak is, mert Galgamácsán a családok többsége rendelke­zett kisebb-nagyobb földda­rabbal. A történelmi változá­sok miatt megbomlott a régi egység, széthullott elemeire a paraszti közösség. A nyugodt, kiszámítható, rendezettnek lát­szó paraszti életforma eltűnt. Biztos vagyok abban — mondta Tóth András —, hogy az emberek ebben a viszony­lag kis faluban sem úgy isme­rik egymást, mint régen. Igazat kellett adnom a pol­gármesternek, hiszen én ma­gam is tapasztalom, hogy Hé- vízgyörkön — háromezres lé­lekszámú a falu —, ahol la­kom, a fiatalabb generáció, sőt a középkorosztály tagjai között is sok a számomra is­meretlen. És ennek egyszerűen az az oka, hogy nincs hol is­merkedni. Nincsenek közös együttlétek. Még a fiatalok is eljárnak a faluból távolabbi községek diszkóiba, hogy ki- vonjág magukat a helyi közös­ség ellenőrzése alól. A belső egység széthullásá­nak oka az is, hogy a hagyo­mányos életforma radikálisan átalakult. A mezőgazdasági termelés is gyökeresen meg­változott. A hetvennyolc éves Aszódi Pál szavait érdemes meghallgatni; — Régen a nagy szegénység mellett is nagyobb rend, nyugalom és összetartás volt. Ma mindenki rohan haza, hogy a munkaidő letelte után gondozza a háztájit. Minden­ki űzi, hajtja magát, kezdet­ben autóért, majd az új há­zért, sőt már a nyaralóért. — A belső bomlás oka az is — ezt Bankó Gábor állítja —, hogy az ötvenes évek végén megtorpant, talán meg is tört a falu kulturális fejlődése. Réti Istvántól sokszor hal­lottam; — Régen más volt az életritmus. Mindszentek után a falusiak lazíthattak, kien­gedhettek, s ekkor az emberek nyugodtan összejöhettek. Aranykalászos gazdatanfo­lyam, önkéntes tűzoltóegyesü­let, különböző kocsmák és kö­rök várták az embereket. És ott voltak a pincézések, a szomszédolások. Akkor a falu­ban minden háznál azonosak és közösek voltak a gondok. Ezzel szemben ma mindenki­nek más a problémája — ál­talában még a szomszédok sem tudnak sgymás bajáról. Sokszor a családon belül sincs semmi megvitatandó, mert a családtagok különböző szak­mákban és különböző munka­helyeken dolgoznak. Lehet, hogy nemcsak a fal­vak helyi társadalma esett szét elemeire, a családokra, hanem a családok kisebb-na­gyobb része is atomokra bom­lott, a családtagokra, mert nincs közös munka, közös gond és nincs közös akarat, cselekvés. Tóth András egyértelműen látja a veszélyeket és azoknak felismerésre juttatta a meg­oldás kereséséig, a lehetősé­gek megfogalmazásáig. — Galgamácsa meg a többi Galga menti falu is ma már egyszerre gazda- és iparosfalu, egyszerre termelő- és alvótele­pülés. Társadalmi rétegezett- ségiik kitapintható. Ügy erő­södhetnének ismét a szom­szédsági és a falun belüli cso- portviszonyok. ha sokkal rend­szeresebb és intenzívebb együttműködés indulna meg egyének és egyének, egyének és csoportok között, egv álta­lános falusi önszerveződés ki­bontakozásával. Ha közösségi élet lenne, átalakulnának az emberi viszonyok. Az alapfel­tétel biztosított: a lakosság rendelkezik önál'ósávgal. moz­gási szabadsággal, ezért a he­lyi polgárok veevék kezükbe a he'vi társadalom rekonst­rukcióját így alakulhat ki az önálló faluszervezet, s szület­het meg a helyi társadalom egysége. Fercsik Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents