Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-21 / 248. szám
Kiforrja magát, mint a bor? Fiatal niés;, de fejlődik A nyomozó megszólal S a bűnöző a képébe röhög... Mostanában a sajtó igyekszik egyre frissebb lenni. Ezt a szándékot persze alkalmanként az elavult technikai feltételek akadályozzák. Így történhetett meg például, hogy egy jelenség értékű, akut problémára utaló — alább olvasható — riportunk elkészítése és nyomdába adása között olyan információk láttak napvilágot, amelyek még erősebb fényt vetnek a témára. Nevezetesen két hír: az egyik, hogy jelentős mértekben emelik a bírói kar fizetését; a másik, hogy egy tervezett törvénymódosítás 5 nap helyett 72 órára csökkenti az előzetes letartóztatás! őrizet időtartamát. Mindezekről riportalanyainknak beszélgetésünkkor még nem volt tudomásuk. Ök csak elmondták, ami a szívüket nyomta ... 15 Máig jól emlékszem a ^ majd egy évvel ezelőtti ^ helyszíni tévéközvetítésre: ^ 1989. október 23-án Szűrös Mátyás, az akkori ideigie- ÿ nes köztársasági elnök az ^ Országház erkélyén kikiál- I tóttá a Magyar Köztársasá- ^ got. Felszabadultan, önfe- ^ ledten ünnepelt a tömeg. S ^ íme, máris eltelt egy eszten- ^ dő, amióta új államformája ^ van kis honunknak. Ez volt I az első — bizonytalan — ** lépés az Európa-úton. — Mi a véleménye a köztársaságról mint államformáról? — ezt kérdeztük egy kis- nyugdíjjal rendelkező gyöm- rői idős asszonytól és a Monon József Attila Gimnázium és Közgazdasági Szakközép- iskola igazgatójától. özv. Ordasi József né: — Ha hiszi, ha nem. én végigsírtam az akkori televíziós közvetítést. Olyan megható, ünnepélyes volt az egész. Azt is el kell mondanom, hogy nekem nagyon imponált, hogy — az általam nagyra becsült és igen tisztelt — Szűrös Mátyásnak adatott meg ez a lehetőség, a köztársaság kikiáltása. Rendszeresen nézem az országgyűlési tudósításokat a tévében, s akkor szeretem a legjobban, amikor ő ül az elnöki pulpituson. Bár rögtön hozzáteszem, dr. Szabad György házelnök is kezd felnőni feladatához. Amit például a hordóügyben a hét elején elmondott, az igen határozott karakterre vallott. Sok minden változott az eltelt egy év alatt. Sóik embernek tényleg jól megy a sora. Azért viszont szomorú vagyok, hogy nekünk, nyugdíjasoknak egyre rosszabbak a kilátásaink. Pedig hát tényleg mi kezdtük és mi folytattuk az országépítést a II. világháború után. Ügy gondolom, a demokrácia virágzásával egy időben rajtunk is segíteni kellene már a kormányzatnak. Én optimista vagyok. örülök, hogy békében élhetünk. A köztársaság majd kiforrja magát. Dr. Simon Gyula: — Végű] is ami tavaly október 23. óta történt hazánkban, az nagy várakozással és reménnyel tölti el az embereket. Vannak olyan elemek, amelyeknek most valóban örülnünk kell. Talán nem meglepő, hogy én a saját munkámról, az iskolaügyről ejtek szót az egyéves jubileum kapcsán. Sajnos ezen a téren a vártnál szerényebbek az eredmények. Az utóbbi tíz esztendőben szinte semmi érdemleges nem történt, s ez nagy baj. A tanítás feltételei szinte semmit sem változtak, a pedagógusok elképesztően magas óraszámban oktatnak. Elmaradt a felsőoktatási intézmények nyitása a középiskolák felé. Pedig talán ezt a kérdést nem kellene olyan bürokratikusán intézni, hiszen a jó képességű gyerekekben megvan az igény a diploma- szerzésre. De nem mindig azok kerülnek be az egyetemekre, főiskolákra, akik ezt megérdemlik. Minél előbb meg kell valósítani a nyitott egyetemet, főiskolát. Az eltelt egy év politikai légköre, hangulata félelmet is keltett az emberekben. Én is aggódom. Magyar—olasz szakos pedagógusként hadd mondjam el, hogy Olaszország államformája is köztársaság. Ezt már három évtizede deklarálták, de húsz évvel ezelőtt került bevezetésre. A gazdasági alapok csak akkor teremtődték meg Itáliában a köz- társasági államforma felvételére. Olaszországban az önkormányzatok rendkívül erősek, igen nagy a városok és tartományok önállósága. Az emberek szabadnak érezhetik magukat, s ez a legfontosabb számukra. Sok mindent tanulhatunk tőlük, jó lenne, ha mélyülne kapcsolatunk, hiszen a jobbtól tanulni sohasem volt szégyen. Ügy gondolom, a most felálló önkormányzatok tanulmányozhatnák az olasz közigazgatási rendszert is, s akkor valóban megteremtődhetnének a helyi politika jó hazai feltételei. » A valamikori nemzetőr ^ sajnos már nem tudja a ■\ történetet elmesélni, hiszen ^ több mint egy évtizede ha- * lőtt. A hetvenes évek közepén estéről estére hallgattam néhai Vig Kálmán emlékezéseit 1956. dicső szabadságharcáról, nem gondolva, hogy 1990. októberének elején mindezt papírra vetem. Az írás aktualitását az adja, e piciny hazában október 23-a, hála a magyarok gondviselésének, immáron nemzeti ünnep. Évforduló, emlékek. Következzék mindezekhez egy rövid történet. Legelső lányunoka és e sorok írója bontják a Vig Kálmán építette öreg házat, hiszen az új felépült. Találunk valamit. Munkás- ruhába csomagolt lőszer, kézigránátok, géppisztoly. Mellette a zászló. Magyar zászló, közepéről kitépve egy gyűlölt rendszer címere. Az idő vasfoga nyomot hagyott a vásznon, de így is jó érzés kézben tartani. A fegyveren évszám, háború utáni. Meg- illetődés, csillogó szemek. Ta- nácstalnság, most mi legyen? Jó lesz verebekre lövöldözni, meg ki tudja, mi jöhet még?! Győz a józan ész. Rendőr, jegyzőkönyv, arzenál elszállítva. A zászló viszont megHány kaján vicc kezdődik ezzel a mondattal: „Két rendőr beszélget..De ez nem vicc. Ül két fiatal nyomozó egy szobában és őrlődik. Már amikor van ideje. A vecsési rendőrállomás létszáma ugyanis „bruttó” tizennégy fő, de a legkülönbözőbb okokból jó, ha heten hadra foghatóak. Ottjártamkor ketten gyűrték az ipart: Lőrincz Ferenc alhadnagy és Fodor Károly főhadnagy. Az ember nem tud szabadulni a beidegződéseitől, ha sok bűnügyi filmet lát. Képernyőre képzelem a párost. Az maradt, az évfordulón a kezemben tarthatom. A beszolgáltatásnál nem jelentettem be, nem érzem magam emiatt sem bűnösnek, sem hősnek. Idős barátunk szerint amit találtunk, az egy szabadság- harcos komplett felszerelése volt, nem vitás, hogy melyik időből. Milyen szerepet töltött be 1956-ban, utólag tudtam meg: zászló, puska, nemzetőr. Lezárt tehervagonok őrzése. Csak ennyi?! Igen, a zászló csak jelkép volt, a jobb akarásának a jelképe, és a fegyvert sem fordították ember ellen, így maradt tiszta az emlék. Mi legyen a zászló sorsa? Nem érzem méltónak otthon, összehajtva őrizni. Kibontva ott kell tartani, ahol mindenki láthatja. Ünnepeken az élen vinni, hogy láthassa a jövő nemzedéke, az egyszerű emberek helytállása hogyan formál múltat, jelent, jövőt. A történethez tartozik, a valamikori nemzetőr látogatóba menve Amerikába, magával vitte az 1956-ban ledöntött Sztálin-szobor egy darabját. Ezzel is emléket állítva a föld egy távoli pontján a dicső szabadságharcnak. Ennyi volt egy zászló és egy nemzetőr története. Vémi László előbbi külsőre érzékeny, nőhódító típus, társa — szakállas, kopaszodó — a kemény öklű, de gondolkodó vagány zsaru szerepébe lenne beskatulyázható... Kora reggel kezdték a munkát: sértetteket hallgattak meg, tanúkat faggattak, helyszíneltek. Hála istennek — mondják — egyszerre csak egy helyre kellett kimenniük, mert különben bezárhatták volna a rendőrállomást. De a nyomozók nem apró- cseprő bosszúságaikat, bajaikat akarják a nyilvánosság elé tárni. Pedig Lőrincz Ferenc látszólag magánüggyel kezdi. — Időnként rosszullét kerülget ... Megfordul a fejemben, hogy mi a francnak dolgozom? Itt kellene hagyni a céget, mielőtt még teljesen elfásulok, felőrlődöm... Azután Fodor Károllyal együtt elmesélnek egy tulajdonképpen lezárt ügyet, amiben szerepel bűnöző, rendőr, ügyész és bírónő. Az utóbbitól Lőrincz Ferenc — igaz, nem egyedül ő — már gyengéd figyelmeztetésben részesült. Nem tart tőle, hogy mostani nyilatkozatának súlyosabb következménye is lesz? — kérdezem. De igen, számolok vele — válaszolja egykedvűen —, hogy a bíróság függetlenségének befolyásolása vagy a bíróság megsértése miatt eljárást indít ellenem. — Csakhogy ezek befejezett tények, amiket dokumentumok bizonyítanak. S mi nem bírálunk, hanem véleményt nyilvánítunk — toldja meg Fodor Károly. A történet pedig ennyi: Október 3-án éjszaka az egyszemélyes vecsési rendőrjárőr az egyik ABC-ben elfogott egy betörőt. S. Béla kocsijából szinte az összes elképzelhető durva és speciálisan finom betörőszerszám előkerült. Megtaláltak benne ezenkívül egy kisebb raktárra való autó- alkatrészt, felszerelési tárgyakat, magnót stb ... összeseit SO tétel. Kiderült S. Béláról, Szinte mindennap találkozom az asszonnyal, aki feltűnően jó érzékkel veszi észre a hiányosságokat, rendellenességeket a városban. Szólt már arról, hogy még mindig milyen szemetes a főtér, de azt is kifogásolta néhány hónappal ezelőtt, hogy az ’56-os hogy több mint négy évet már ült betöréses lopásért, s egy több mint félmilliós értékű ügyben jelenleg is eljárást folytat ellene a Budapesti Rendőr-főkapitányság. Az elfogott betörőről azonban nem lehetett megtudni, hol lakik, mert állandó bejelentett lakásán — édesanyjánál — már huzamosabb ideje nem tartózkodott. A bizonyítékok beszerzése, a nyomozás lefolytatása érdekében Lőrincz Fe- rencék indokoltnak látták volna S. Béla előzetes letartóztatásba helyezését. Dr. Lévai Sándor Monor város főügyésze velük egyetértőén indítványozta is az intézkedést a bíróságnál. Ott dr. Papp Klára bírónő gyorsított ütemben eljárva döntött: a gyanúsítottat azonnali hatállyal szabadlábra helyezte. Indokai szerint S. Béla rendszeres alkalmi munkát végez, nem kell attól tartani, hogy elrejtőzne vagy a nyomozást valamilyen módon akadályozná. A főügyész ezt a döntést megfellebbezte, majd végül a Pest Megyei Bíróság jóváhagyta. S. Béla szabadlábra került. — Azóta időnként meglátogat és a pofámba röhög — mondja Lőrincz Ferenc. — Tanúkat hoz — rokonokat —, hogy egyik vagy másik lefoglalt tárgyat kitől kapta. Igaz, időnként eltévesztik a megbeszélt szöveget, de mindig kivágják magukat. — A bírók, mint ítélkezők, biztosan jó szakemberek — mondja Fodor Károly. — De soha nem foglalkoztak nyomozással, bizonyítékok beszerzésével. Mi sem kívánunk senkit sem emberi jogaiban korlátozni, de úgy gondolom, különbséget kellene tenni megtévedt piti csirkefogók és a bűnöző életmódra berendezkedett kemény fiúk között... — A társadalom elvárja a rendőrségtől a közbiztonság megvédését, a hatékony bűnüldöző munkát. Csak kérdés — töpreng Lőrincz Ferenc —, bogy a jogrendszer egyes változásai a becsületes állampolgár vagy a bűnöző jogait védik-e jobban? A választ — általánosságban és a konkrét ügy kapcsán — bízzuk az olvasóra, egyezkedünk. És ebben maradunk. Vereszki János forradalom emlékére emelt kopjafán mindig szárazak a virágok, nem cseréli azt ki senki sem. Miért jutott eszembe éppen most ez? Mert Gyomron a telepi temetőhöz vezető út mentén — ahogy letérünk a Mendei útról — mindjárt az első fánál már hónapok óta újabb és újabb friss virágok kerülnek a vázába. A fán egy szentkép és egy olvasó van elhelyezve. Pünkösd napján került oda egy hivő jóvoltából. Azóta a temetőbe a hozzátartozókhoz igyekvő látogatók egy-egy szál virágot mindig elhelyeznek a vázába is. Valaki a minap megjegyezte, szinte nem igaz, hogy még mindig helyén van a szentkép és az olvasó. Lám így is lehet, így is kell bánnunk ezekkel a dolgokkal. De visszatérve a monori kopjafára, amelyet a Magyar Demokrata Fórum készíttetett tavaly ilyenkor, az idén ismét lesz megemlékezés előtte, illetve a környékén. Október 23-án, kedden este háromnegyed hétkor a 34. évfordulón a szervezők várják a városlakókat arra a rendezvényre, amelyen kegyelettel emlékeznek majd a forradalom áldozataira, akik között voltak monoriak is. Ha jól emlékszem, a Történelmi Igazságtétel Bizottság Magyar Hírlapban ismertetett névsora szerint féltucatnyian haltak meg az ’56-os forradalom vérzivatarában. Rájuk emlékeznek kedden este a monoriak. Remélhetőleg mindenszentek és halottak napján is jut a kopjafára az ősz ezerszínű virágaiból. G. J. Azt beszélik Azt beszélik, hogy a város egyik képviselője — aki egyénileg nem jutott ugyan a testületbe választottak közé, de a pártlista alapján bekerült — kifogásolta, hogy a könyvtárban még mindig van helye Marx és Engels műveinek — holott „az egész sort el kellett volna már égetni”. Lehetséges, hogy egy „estve jön a parancsolat”, s könyvégetés lesz a volt monori pártszékház, a mostani városi könyvtár udvarán ...? Ne- tá i a főtéren? Azt beszélik, hogy a MÁV nem sokat törődik az ingázók kényelmével a Budapest Keleti—Nagykáta vonalon. A bejárók elsősorban azt kifogásolják, hogy a hét végi utolsó munkanapon, pénteken mindig kevesebb kocsival indítják a járatokat más napokénál. Így aztán olyan óriási a zsúfoltság a 14 óra 40 és 15 óra 40 perckor induló vonatokon, hogy többször előfordulnak rosszullé- tek is a tömegben. Az utasok nem értik, miért ez a diszkrimináció a MÁV részéről, hiszen pénteken utaznak haza azok is, akik csak a hétvégét töltik otthon. A vecsési honismereti kör aktivistáinak munkája eredményeként október végén márványtáblát helyeznek el a falusi katolikus templom oldalfalán. A márványtáblán elsősorban az úgynevezett ófalu II. világ- háborús álozatainak neve s néhány felsőtelepi áldozat neve lesz olvasható. Azt beszélik, mintegy kétszáz név szerepel maid az emléktáblán, ami Frühwirth Mihály lelkes lokálpatriótának köszönhető. A halottak napján tehát az emléktábla elhelyezésekor sokan először adnak végső tisztességet a II. világháborúban elesett hozzátartozóiknak, akikről a „bűnös nemzet” ideológia, az ..utolsó csatlós” bélyeg miatt eddig még családi körben se mindig volt szerencsés megemlékezni. Azt beszélik, hogy egyre több a panasz a monori • • • ELSZOM (a Gelka utódja) Kisvállalatra. Különösen a Gyömrőn lakók panaszkodnak, mert amióta a tévészerelő csoportvezetői beosztásba került, kevesebb ideje jut a készülékek javítására. Helyettese kevesebb gyakorlattal rendelkezik, s ez bizony meglátszik munkáján is. Többször kimegy a bejelentett címre, de láthatóan zavarban van, amikor meg kellene javítani a színes tévét. A lakosság azt szeretné, ha a csoportvezető gyakrabban járna ki javítani a tévékészülékeket. Azt beszélik, hogy a pártok monori helyi csoportjain belül is személyi ellentétek vannak, s ezek pletyka útján kikerülnek a köztudatba is, némi derültséget keltve. Az egyik listás képviselőjelölt elmondta például, hogy hamarosan eltávolítani szándékoznak a csoportból egy másik képviselőjelöltet. s nem tudta, hogy a másik nem sokkal előtte éppen róla mesélte ugyanezt. Azt beszélik, hogy a hét elejétől, azaz október 15- től többe kerül a propánbután gáz. mert érvénybe lépett a téli „időszámítás”, azaz elkezdődött a fűtési idény. Gyömrőn a lakosság jóleső érzéssel nyugtázhatta. hogy a m-szek gázpa- palac-árusító még az áremelés előtt körbejárta az utcákat, kínálva a gázt arra buzdított, hogy vegye meg mindenki, mielőtt még nem lesz drágább. Kétségtelen, ez a kereskedői magatartás még kissé szokatlan mindnyájunk számára. Azt beszelik, Péteriben már évekkel ezelőtt elkészültek azok a községjelző táblák, amelyek szlovák nyelven íródtak. Ám eleddig nem kerültek kihelyezésre, mert a régi politika ezt nem nézte volna jó szemmel. Péteri minden kétséget kizáróan szlovák nemzetiségű község, így aztán van remény, hogy hamarosan kikerülnek ezek a szlovák nyelvű táblák a falu határába. Ügy, mint az ország más szlováklakta településein, például Békés megyében. ÉJjei-nappal-válIalkozás Az Országgyűlésnek a politikai döntések helyett most már az új gazdasági törvények megalkotására kell a hangsúlyt helyeznie — nyilalkozta a minap az egyik ellenzéki párt frakcióvezetője. Alighanem ezt várják a vállalkozók is. például olyanok, mint a vecsési Szalai és Novák cég. Ök a volt Sarokház presszó helyén készülnek egy éjjel-nappal működő kereskedelmi blokk megnyitására. A hozzájuk hasonló vállalkozók elsősorban természetesen a biztonságukat növelő intézkedéseket sürgetik (Erdősi Ágnes felvétele) Gér József A forradalom emlékei A nemzetőr zászlója Kereszt és virágok Kegyelet a kopjafánál
