Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-21 / 248. szám
4 ^fíHgp 1990. OKTÓBER 31., VASÁRNAP HUNGARICUS MAI GONDOLATAI 33 ...karóba nem húznak ma már... 33 19S6 decemberében született meg az első magyar azamizda* * *, a „Hungaricus: Cikksorozat a magyar nemzeti-demokratikus forradalom néhány tanulságáról” címet viselő rőpirat, amelyet a szerző, Fekete Sándor 1989-ben, az immár magyarul is megjelent kiadásban, a Hungaricus-história utószavával bocsátott a könyvterjesztés legális útjára. Annak idején börtön járt az ott megfogalmazott gondolatokért, ma pedig nem emelhette a politika divathulláma a legmagasabbra, mert a világos okfejtés. a tiszta problémalátás, a higgadt hangvétel — bár kétségtelen, örök erény — nem tartozik a politikai csatározások eszköztárába. A Hungaricusban leírt sejtések, előérzetek a ’60-as, ’70-es években testet öltöttek, A kiváló, intuitiv készséggel megáldott írót azzal a kérdéssel kerestem fel, hogy az elmúlt egy év rendszerváltozása, a Magyar Köztársaság egy éve után vállalkozna-e a Hungaricushoz hasonló vissza- és előretekintésre. — Amikor a Hungaricust megírtam, még nem voltam 30 éves, bár közel voltam hozzá. Erősen hittem, kimondhatom azt, amit gondolok. Talán szerénytelenségnek tűnik arra hivatkozni, hogy egy-két megállapításom, jóslatom — számomra is meglepő módon — megvalósult. Nem hittem el a Kádár-féle ígéreteket, nem hittem el, hogy nem lesz megtorlás, nem hittem el, hogy függetlenek maradhatunk a Szovjetuniótól és meggyőződésem volt, hogy amit Kádár „magyar útnak’’ nevezett, az nem magyar: „Ez az út a legjobb — hangsúlyozzuk: a legjobb — esetben is csak oda vezethet, hogy Magyarország lesz a szovjet tartományok között a leglibe- rálisabb. A forradalom után ugyanis nagyon nehéz ott folytatni, ahol Gerőék abbahagyták. Ezt Kádár is sejti álmatlan éjszakáin. Ezért érdemes küzdeni is. De meg kell érteni, hogy ezt az utat a forradalom hőseinek holttestei szegélyezik, provinciumi út ez az imperiumban, mely elválaszthatatlanul Moszkvához köt, s ezen a nép önként és s'áábadon nem járhat...” Akkor nem azért ragadtam tollat, mert egy illegális szervezkedésre kívántam röpirattal mozgósítani, hanem éppen ellenkezőleg, a Hungaricus a nem cselekvés programja volt. Azoknak az elvbarátaimnak a meggyőzésére szántam, akik nem tudtak beletörődni abba, hogy a küzdelem eldőlt. Éreztem, tudtam, hogy lesz konszolidáció, ha nem is végleges. Nagy Imréék elrablása, Gimes Miklós letartóztatása után, decemberben a konszolidáció felé vezető folyamatok megfordíthatatlanoknak tűntek számomra. • Milyen fogadtatásra találtak az illegális szervezkedés feladásának szükségszerűségét hangsúlyozó nézetei? — Ezekkel a nézeteimmel akkor elszigetelődtem. Kádá- rékat felbőszítette az álláspontom, s az is, hogy én visz- szautasítottam Fehér Lajos november 18-i ajánlatát, vegyem át a Népszabadságot. De a Nagy Imrés és más ellenzéki barátaim között is kisebbségben maradtam a véleményemmel. ök azért haragudtak rám, mert szerintük elképzelhetetlen, lehetetlen, hogy az „áruló, gyilkos, hóhér Kádár” — november 4. után a Gimes szerkesztette Október Huszonharmadika című illegális lapban csak így emlegettük — legyen a majdan legliberálisabb táborbeli ország vezetője. De as lett... Magyarország liberalizálódott, sőt jobban, mint ahogyan remélni mertem. Kétségtelen, hogy ebben Kádárnak voltak személyes érdemei is, pragmatikus volt, s bizonyos területeken toleráns. 1985-ben, az egész táborban először, a többjelöltes választás biztató kísérletnek számított. Nem volt még szabad, de jelezte a változást. A nép nagyon sok helyen elsöpörte a sztálinista vezetőket, így tűnt fel Király Zoltán, ha nem is jött minden megyéből egy Király. • Éppen ebben az évben azonban a liberalizálódást fékező intézkedések is megszaporodtak. — 1985-ben, Gorbacsov fe- lülkerekedésével lehetőségünk lett volna liberalizálódásunk felgyorsítására, de az ellenkezője következett be, megtorpant. A Kádár környezetében az utódlásért vetélkedő kis csapat minden tagja arról akarta őt meggyőzni, jobb, ha távol tartja magát a további reformoktól — hiszen Gorbacsov úgyis megbukik —, s akkor Magyarország, mint érintetlen kis sziget, később majd előnyöket élvez. Talán már nem is érdekesek a nevek, de Berecztől Grószon keresztül Lakatos Ernőig mindannyian azon voltak, hogy Kádárt belehergeljék az írószövetség ’86- os közgyűlése előtti durva rendszabályok meghozatalába: a Tiszatáj betiltása, Csurka eltiltása a publikálástól... 1985—86-ban erőszakkal próbálták visszafogni az ellenzéki mozgásokat, pedig lehetett volna az ellenzékkel kompromisszumot kötni, no nem örökkévalót, csak a következő választásokig tartót. Húzták-halogatták az időt, s 88-ban újra előkerültek a gumibotok Nagy Imre kivégzésének évfordulóján, pedig a 70-es évek elejétől erre ritkán került sor. 1988 nyarán a magyar—amerikai „rádióhíd” alkalmából, majd az év végén; szintén egyenes adásban, amikor kimondtam, hogy 56 értékelését felül kell vizsgálni, a politikusok még mindig hallgattak. Csak 1989-ben, és csak akkor, amikor már az összes európai „szocialista” rendszer bomlásnak indult, kezdődött meg nálunk is egy viszonylag gyors ütemű átalakulás. Any- nyit elértünk, hogy Magyar- országon a rendszerváltás vérontás nélkül történt. Nem szabad egy nemzetet 20-30 évenként az utcára vinni és elvéreztetni. Az tény, hogy ez az átalakulás a szocialista erők számára kedvezőbben alakulhatott volna, ha 85-től nem a ■fékhatások erősödnek fel. A 90-es márciusi és áprilisi választások a szocialisták mindkét ágát elsöpörték. • ön politizáló, véleményének gyakran hangot adó iró. Tagja-e jelenleg valamelyik pártnak? — 34 éve nem vagyok. 56. november 4-e után megszakítottam a párttagságomat. A Hungaricusban még egy Független Szocialista Szövetség megszervezéséről álmodtam, de beláttam, hogy az akasztófák árnyékában nem lehet pártot alapítani. Ahogy Dante írja az Isteni színjátékban, egyszemélyes pártot hoztam létre, engedve harmadik utas hajlamomnak, de már ezt is „feloszlattam”. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy 1989 őszén az MSZMP-t nem kellett volna feloszlatni. A hadsereget sem az ütközet előtt eresztik szélnek. Látható volt, hogy az MSZP is csak mintegy 10 százalékot fog kapni a választásokon, mégis a vereség után lehetett volna valami újat kezdeni. Mindazokat a politikusokat eltávolítani a pártból, akik Kádár nézetein túllépni nem tudtak, majd belefogni egy szocialista néppárt szervezésébe. 9 Pártokon kívüliként viszszahúződik-e a politikai közélettől is? — A tavaszi választásokon elvállaltam az MSZP-jelöltsé- get, de már akkor írásba adtam, hogy semmi esélyét nem látom a megválasztásomnak. Csak jelezni akartam, hogy közöm van az ügyhöz. Léteznie kell egy szocialista baloldalnak, amely fékezi a kapitalizmus esetleges vadságát. Sejtésem valóra vált, még az MSZP-sek egy része sem szavazott rám, mert nekik Nagy Imrés, másoknak pedig túlzottan is szocialista voltam. A második fordulón távol maradtam. A legutóbbi hely- hatósági választásokon pedig, a szavazók túlnyomó többségével, több mint kétharmadával együtt nem vettem részt. Nem láttam annak esélyét, hogy szavazatommal befolyásolni tudom a folyamatokat, de azt reméltem, hogy a nagyfokú távolmaradás figyelmeztetés lesz a kormány számára. Az 56-os megtorlás elutasítása után, most másodszor voltam ilyen „szoros egységben a néppel”. • Az elmúlt egy ív vérté- len forradalmának vagy pátoszmentesen : átváltozásainak ön szerint milyen utórezgései várhatók? — Az már bizonyos, hogy ennek az átalakulásnak a közeljövőben nem lehet valamilyen szocialista jelleget adni. Amikor szociális piacgazdálkodásról beszélnek, akkor ez valóban valami jobbat sejtet, mint egy balkáni durva, otromba kapitalizmust. Erre a szociális védőhálóra azonban nincs pénz, így nincs komoly esély a megvalósulásra, egyelőre csak jelszó. Erre a századra tehát nincs valószínűsége egy új, demokratikus és magyar szellemű — a magyar sajátosságokat alapul vevő — szocializmuskísérletnek sem. Természetesen lehet jobb egy kapitalista demokrácia, amely a közösségi önkormányzatokat is figyelembe veszi, egy rossz szocializmusnál. Bennem mégis él az az illúzió, vagy csak makacsság, hogy létezhet, léteznie kell egy társadalmi rendszeren belül a szabadság és az egyenlőség együttesének. Kari Popper szerint ezek egy mást kizáró lehetőségek. Ha szabadság van, akkor az egyenlőség szűnik meg, s ha az egyenlőséget erőltetik, akkor azt csak a szabadság rovására tehetik. Ha ez a természeti törvények egzaktságával érvényesülne, akkor főbe is lőhet- né magát az ember. No, de nem lehetek ilyen pesszimista! Létezik valami fejlődés. Amikor börtönben ültem, bármennyire is szörnyű volt, nem volt annyira az, mint amikor Dózsát megégették. Bízom — mint ahogyan József Attila írja —, hisz, mint elődeinket, karóba nem húznak ma már. Az emberiségnek ezt a nagy ábrándját, ami nem Marxszal kezdődik, nem is a franciákkal, hanem a görögökkel, vagy még előbb — bár az eszme megvalósulását már jóval későbbre helyezem —, nem kívánom megtagadni. Űjj Írisz Szerb kerámiák Kiskunlacbázán Ősi, tiszta motívumok Múlt évszázadokat idéző tárgyak, ősi, tiszta formák látványa gyönyörködtette az egybe- gyúlt közönséget tegnap délután Kiskunlacházán. A művelődési házban ugyanis közel száz fazekasmunkából álló kiállítás nyílt, amely október 30- ig tart nyitva. Az alkotó a Po- mázon élő Horváth László népi iparművész. Tudását, elhivatottságát olyan tájakról hozta magával, ahol mesteremberek generációi örökítették tovább e szép szakmát — Mohácsról. Számukra azonban ez nem csupán kenyérkereseti lehetőség volt, hanem világlátás, életforma. Mostanában ünnepelték meg a hazai szerbek letelepedésük 300. évfordulóját. A délvidéki városkába is akkortájt költöztek be a szerbek. Ősi hagyományaik között magukkal hozták fazekasmunkáikat is. Először csak egy kis műhelyt építettek, ott készítették a fekete, mázas kerámiákat. A török hódoltság után tovább növekedett számuk. Az ügyes kezű, szorgalmas mesterek használati tárgyainak igen nagy keletje lett. Olyannyira, hogy Mohács valóságos fazekasközponttá alakult. Kitűnő minőségű sárga és szürke agyagot leltek a Csele-patak völgyében, amit akkortájban még maguk bányásztak, maguk szállítottak, formáztak és árultak. S miközben múltak az évszázadok, megmaradtak ezek a szokások. Horváth László is így nőtt föl, s mindehhez vérében hozta magával a fazekasság minden titkát. Régen feledésbe merült szerb mintákat, formákat alkotott erre az ünnepi kiállításra. — Szerb egybázmüvészet Szentendrén Képek — katalógus helyett vészeti és Tudományos Gyűjteményt immáron bárki megtekintheti ezentúl. Az itt látható kincsek, ereklyék, öltözékek, festmények, könyvek gazdag kulturális és vallási örökségről tanúskodnak. Kár, hogy az ide betérők csak néhány — nem igazán Ez a faragott-festett úrkoporsó 1170 körül készült (Vimola Károly felvételei) A budai szerb ortodox székesegyházi ikonosztázion négy trónképe Az ember szinte meghatot- tan áll e barna, sárga, zöld és fehér hétköznapi használati tárgyak előtt. Főzőedények, szilkék, korsók sorakoznak egymás mellett a művelődési ház tárlatán. Közöttük egyedi darabok is találhatók. Ilyen például a kanta vagy bendis, ami vízhordóedény. Ebből azonban nem ittak, hanem a háztartásban használták, szája szélesebb volt, mint a korsóé. A csodálatosan szép szerb korsók jól tükrözik a korabeli emberek világát. Ez nem fekete — mint az előbbi —, hanem egyöntetű zöld. Egy gazda látható rajta, aiki kötélen tartja féken a bikát. A bikafej pedig a kiöntő, s ott van mellettük a ház és a kutya. Ilyen holmit hajdan csak a gazdagabbak tudtak megvenni. A szerb mesteremberek végül már cserépkályhákat is készítettek, egy csempe itt is látható. Melegzöld színű, eredeti, mélyített tányérmotívummal díszítette a népi iparművész. Egy másik csempe pedig mesét idéz: a Hamupipőkét. Milyen jó, hogy mindez nem mese! Vennes Aranka Gyarapodó helytörténet Budaörsön, a helytörténeti gyűjtemény néprajzi anyagát folyamatosan kiegészítik és feldolgozzák. Ügy tűnik, elsősorban a hazalátogató — hajdan kitelepített — budaörsiek érdeklődése nagy a szülőföld dűkumentumai iránt. Dokumentumtárlat A ceglédi múzeum az 1956-os forradalom tiszteletére kiállít tást rendezett, amely október 23-tól tekinthető meg. Sok dokumentumot sikerült össze- gyűjteniük: az anyag egy része Ceglédről, másik fele a Pest Megyei Levéltár nagykőrösi osztályáról származik. A kordokumentumok olyan újságok, iratok és röpiratok, illetve az elmúlt évtizedekben megjelent kiadványok, amelyek az 56-os eseményekkel kapcsolatosak. Nyit a farmernépfőiskola A hagyományos ismeretterjesztés ideje lejárt, a megújulás útjait kell keresni — mondták a TIT Vác városi egyesületének illetékesei. S programjuk a megmondhatója, nemcsak tervezték, hanem teszik is az újat. Jelenleg például az orosz szakos tanárok átképző nyelvtanfolyama zajlik, illetve megszervezték a pályakezdők és a munka nélkül maradt nők szakmunkás-bizonyítványt adó nőiruha-készítő tanfolyamát. A kurzus 16 hónapos, a most tanuló húsz részvevő a jövő év júniusában veszi kézhez oklevelét. Nagy igény van ez utóbbi átképzésre, mert már szervezik ugyanezt a következő húsz jelentkező részére. November elején indul a farmer-népfőiskola, az igény a Pest és Nógrád Megyei Gazdaegyesületek Szövetségétől jött, s az a cél, hogy minden évben egy adott tematika szerint adjanak segítséget a mezőgazdaság iránt érdeklődőknek. Az idén a bogyósgyü- mölcs-termesztésről lesz szó, s jó hír, hogy három alkalommal svéd szakemberek tartanak majd előadást a hallgatóknak a termelésről és értékesítésről egyaránt szólva. Végül a váci TIT készül már a nyárra is: egy nyári egyetem megszervezésén dolgozik, amelyen gyógypedagógus szakemberek vennének részt. — vé — Oj és végleges helyre költöztették a szerb egyházművészeti és tudományos gyűjtemény anyagát Szentendrén. Ennek megnyitása gazdagította a háromszázadik évforduló rendezvényeit. Számos előadásra, könyvek, kiadványok megjelentetésére és még sok színvonalas eseményre került sor ebből az alkalomból. Nemcsak az idén, hanem évekkel ezelőtt érzékelni lehetett ennek az évfordulónak jelentőségét. Megalakult a Szerb Klub és Kulturális Egyesület, teret neveztek el Vük Ka- radzsityról, új, Lázár cárról készült mellszobrot avattak a városban, tavaly befejeződött a püspöki palota és a könyvtár teljes belső és külső felújítása, úgyszintén a Fő téri kalmárkereszté. Balogh László festőművész külön emblémát tervezett e rendezvénysorozat tiszteletére. Az ünnepek ugyan elmúltak már, de mindezek az emlékek továbbviszik a múlt értékeit. A Szerb Ortodox Egyházműsikerült — színes képeslapot vihetnek magukkal tárgyi emlékként. Ugyanakkor nincs — pedig bizonyára sokan vásárolnának — egy szép, színes, reprezentatív katalógus. Ez a tárlat ugyanis csakis ilyet érdemel. V. A. Bajáról került a gyűjteménybe ez az ezüst, ékkövekkel kirakott, százesztendős szentségtartó
