Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-20 / 247. szám

1990. OKTÓBER 20., SZOMBAT

A TÚLÉLÉS^ MŰVÉSZÉTTÉ^

Bukarest lenne a megoldás?

Soha olyan csáberővel nem bírt a kemény valuta a gazdái- terelnükrit Petre Rnmniit is ködök szemében, mint az utóbbi hónapokban, hiszen most ‘aj-?1 , k c '

már az is részesülhet előnyeiből, aki megtermeli. Az importli- 8Z éldiek szakembere, oOWTO- beralizálásig ugyanis nemigen tették érdekeltté a gyártókat giji Levente tájékoztatta a a nyugati vevők meghódításában. Létezett ugyan exportlámo- mítttvat* kiállítók ppvik kénvi — gatás, de ez gyakorta inkább ártott, mint használt. niarniun egyik, ncyvi

Ám az is nyilvánvaló, hogy hiába az elszántság, aligha tudja egyhamar a magyar ipar bevenni a nyugat-európai piacot. Sőt, sok száz roham is kevés lesz hozzá, hiszen termelési szerkezetünk továbbra is legfeljebb a kelet-európai igények kielégítéséhez elegendő. Ezért mind több gazdasági szakember szívleli meg azt a figyelmeztetést, hogy felelőtlenül ne vonuljon ki a magyar ipar a keleti piacról. Addig semmi esetre sem, amíg biztosan meg nem vetik lábukat a földrész másik felén.

UGRÁSRA

KÉSZEN

A bukaresti vásár is jó alkalom arra, hogy a magyar gyártók megismertethessék a román vevőkkel a termékeiket, hiszen az ellentételezési gondok ellenére keleti szomszédunk még ma is potenciális vásárlóiak számit. Sok szempontból szűz terep, ahol még van mit keresniük a magyar menedzsereknek. S bízunk benne, hogy találnak is értékes üzletet. Sokkal jobb, ha mi adjuk el itt gyártmányainkat vegyipari alapanyagokért, fáért cserébe, mint az osztrák, német, olasz, francia kereskedők. Akik egyébként ugrásra készen várják azt a pillanatot, amikor betehetik lábukat a volt szocialista országok . çiacaira. Ezzel is csök- keritVe a .mi eleíyéinket arra. •hogy megőrizzük a már.-eddig megszerzett pozícióinkat.

robb ' Pest mgyei ' rég is •' tisztában van ezzel, s Bukarestben próbál újabb partnereket találni,, a. régi kapcsolatokat pedig tovább bővíteni. Akad olyan gazdálkodó, amelyik elismeri, hogy talán épp egy román üzlet segítheti ki az

átmeneti időszak nehéz pillanataiban. Lehet, hogy az európai piac stabilizálódásáig épp ez a túlélés lehetősége. Igaz, veszélyekkel is járhat, hiszen konzerválhatja a régi gazdasági szerkezetet, bár a verseny mindenképpen stimu- lensként hat a cégekre.

SZOMORÚ

AKTUALITÁS

A napokban záródó Bukaresti Nemzetközi Vásáron 625 négyzetméteren 19 hazai cég mutatja be a magyar ipar termékeit. Az érdi Műszerautomatika Kisszövetkezet és a kerepestarcsai Szilas Mgtsz elektronikai üzeme a Metrim- pex, a gödi Dunamenti Mgtsz Polystop főágazata pedig a Chemokomplex Külkereskedelmi Vállalat közvetítésével ismerteti meg gyártmányait az érdeklődőkkel.

Az 1982 óta működő érdi szövetkezet saját fejlesztésű műszereit, gázérzékelőit, bányalég-ellenőrző rendszereit állítja ki. Nagy reményeket fűznek a vásárhoz, amin igazán nem lehet csodálkozni. hiszen már eddig is vásároltak tőlük cseh, albán, német, szovjet kereskedők, s évekkel ezelőtt román kapcsolatuk is volt. Ezt szeretnék feleleveníteni, hiszen eddig jó tapasztalatokat szereztek a román partnerekkel, akik pontos fizetőknek bizonyultak. Még égü 'níágyáfazata van a részvételnek: Románia meglehetősen gyéren ellátott biztonsági’ Öeréndézesekkel. S ha már fejlődni akarnak e téren, miért ne az érdiek segítsék ebben őket?

Rendkívül nagy sikere volt egyébként is az érdi szövetkezetnek, hiszen a köztársasági elnököt, Iliescut és a miniszselőjeként.

A Szilas elektronikai üzeme éveken át nyereségesen működött, ám idén kétségessé válik a korábbi időszak jó eredményeinek megismétlése. Abban a reményben érkeztek Bukarestbe, hogy találnak olyan megrendelőre, aki javíthat a helyzetükön. Ez reális elképzelés, mivel a Szilas által is gyártott mezőgazda- sági műszerek itt nem terjedtek még el. Alig-alig használtak eddig nedvességmérőt, vagy éppen vetésellenőrzőt a gabonatermelők. Pedig ezek alkalmazása sokat javíthat a román mezőgazdaság termés- eredményein. Kutatóintézetek, egyetemek már az első napokban nagy érdeklődést tanúsítottak e berendezések iránt.

A gödi Polystop tűzvédelmi rendszereit hozta el Bukarestbe. Ezek segítségével megakadályozhatok vagy késleltethetik a kábeltüzek. Eddig a volt szocialista országokba, továbbá Belgiumba és az Egyesült Arab Emirátusokba szállították termékeiket, ám a románok részéről is rendkívül nagy az érdeklődés. Szomorú aktualitást ad ennek a tény, hogy az elmúlt időszakban több metrótűz is volt Bukarestben. Igazán nem lehet csodálkozni tehát, hogy már a kiállítás első napjaiban megkereste a gödiek képviselőjét a bukaresti metró műszaki vezetője. Nem kizárt tehát, hogy rövidesen a gödiek által előálított tűzvédelmi rendszer teszi biztonságossá a bukaresti földalattit.

A szamarak kimaradtak...

Állatkerti portrékat készíteni a fotós kellemes feladata. így választási kampány után pedig hálás és kényelmes is. Hiszen, ha egy röhögő tevét, vagy egy saját szemét kinyomni készülő majmot kap lencsevégre, abban senki sem kereshet eldugott politikai szándékot. Az állat- portrékra ki akarná rásütni, hogy X pártnak a más felszólalók kijelentéseit rendszeresen fennhangon bíráló frontemberére hasonlít, esetleg a ki- tátott száj éppen hordóért kiált. És ki merné azt állítani, hogy a majom emlékeztet valamelyik magáról megfeledkező, gyakorta bóbiskoló honatyára?

De mivel az ördög nem alszik. a fotós vigyázott. A szamarak karámját messze elkerülte.

Hogy mindezekért mi mit kapunk cserébe? Az bizony nehéz kérdés, s ha meghiúsul egy-egy ígéretesnek tűnő kezdeményezés, az épp az ilyen jellegű nehézségek 'miatt következik be. Rubelt, lejt nem igen fogadnak el a magyar gyártók. Szívesebben vennék, ha valutával fizetnének a román vevők, de ebből keleti szomszédunknál nincs sok. Jó lenne nekünk bármilyen energia, fém, textil, faáru, má vány, cement — tehát az alapanyagok széles skálájára vevők lennénk. Csak ezeket kemény valutáért is el lehet adni a tőlünk nyugatabbról ér kező kereskedőknek. Tehát nekünk mindenképpen jobbnak és olcsóbbnak kell lennünk. Kérdés, sikerül-e. Végül is a dollár, a világ bármelyik végéről érkezik, jó pénz. S ilyenek a dollárt érő termékek is.

Fiedler Anna Mária

MARAKODÁS A KÖZÖS KONCON (2.)

Edelényi urat pedig

sajnáljuk

Mivel fenti hozzászólás informátorom nevét hiányolja, akitől értesüléseimet szeeztem, akinek véleménye alapján saját véleményemet kialakítottam, íme:

Kis Péter, a Telekábel KFT ügyvezető igazgatója, aki a budaörsi csatornát biztosította az adás sugárzásához, és Kosa Pál, a budaörsi művelődési ház igazgatója egyaránt dicsérően és igen-igen elismerően nyilatkozott a műsorról. Márpedig ők — remélem ezt az MDF is elismeri — egyaránt pártatlanok és igazán szakértők ennek megítélésében. A szuperla- tívuszokat a rendelkezésemre bocsátott nagyszámú nézői levélből szűrtem ki, de íróinak nevét valóban nem kívánom megkérdezésük nélkül nyilvánosságra hozni.

Mindezek ellenére tényleg nem tartom elképzelhetetlennek, hogy amint a hozzászólás emliti, vegyes volt a közönség véleménye a műsorokról, bár az MDF-éhez hasonló ellenvéleménnyel sem akkor, sem azóta nem találkoztam. Ugyanakkor közismert dolog, hogy semmilyen műsor, és semmilyen tévés személyiség nem képes egyforma tetszést kelteni minden nézőben egyaránt. Vonatkozik ez még az igen drága, és igen nagy televíziók produkcióira is, nemhogy egy percenként 93 forintból kigazdálkodott helyi adásra. Ez a meghökkentően olcsó ár egyébként annak köszönhető, hogy Ede- lényi Gábor társadalmi munkában, javarészt saját felszereléssel, sőt időnként még anyagi hozzájárulással is segítette az adások létrejöttét. Ezért pedig mindenképpen köszönet járt volna neki, akár tetszik a műsor, akár nem.

Ugyanakkor fenti levélből következtetek rá, hogy szerzői, akik köréből egyébként az új önkormányzat tagjai is kikerültek, nem annyira a műsort kifogásolták, mint a főszerkesztő kapcsolatait, nézeteit és posztján betöltött nélkülözhetetlenségét. Ez levelűkből több helyen is kitűnik, hiszen mint írják „az új önkormányzat megalakulása után úgysem lehet maradása’*.

Vajon mit jelent ez? Azt, hogy ha nem mondott volna fel önként, akkor gondoskodtak volna róla?

Szegő Krisztina

si televízió nem lehet hitbizo- mány. (Eddig a főszerkesztői poszt betöltése nem pályázat útján történt.) Senkinek nem volt célja a Tv „B” szétrob- bantása, senki semmilyen koncon nem marakodott. Meggyőződésem, hogy a Tv „B” válságát tisztulás követi, Éde- lényi urat pedig sajnáljuk.

Ami Szegő Krisztina újságírói eljárását illeti, sajnos nem derül ki riportjából, kitől szerezte értesüléseit (pedig ez műfaji követelmény), biztosan nem beszélt azonban a megbélyegzett szervezetek képviselőivel, nem beszélt a titokzatos S. (helyesen Sch.) úrral sem, akit pedig bátorkodik rágalmazással vádolni, horribile dictul, nem hallgattatott meg maga Edelényi úr sem, aki mégiscsak e cikk hőse. Mindez már újságírói nonszensz, rekord a maga nemében. Csak hát akkor mért volt oly sürgős e „riport” közlése, hiszen az „anyaggyűjtéstől” a közlésig még 24 óra sem telt el?! Cui prodest?”

Veszelák Ferenc

★

Veszelák Ferenc levele az én olvasatomban írásom tényeit nem cáfolja, véleményemet pedig, melyet a riportban az olvasók elé tártam — megerősíti.

Ami a konkrét és vitatott kérdéseket illeti:

Aratás volt Z sómba kon

Vásáriiáz a park szélén

Zsámbokon a napokban adták át az új szolgáltató-üzlet- házat. Nagy szükség volt már a községben egy olyan bevásárlóközpontra, ahol a legalapvetőbb szolgáltatásokat is igénybe veheti a lakosság, illetve a környékbeliek.

Mint Holló Ilona polgármester tájékoztatójából kiderüit, az építkezést tavaly kezdték el. A község központjában, az Iskola úton egy hét üzletből álló vásárházat alakítottak ki. A7 igények felmérése alapján a vállalkozók tej büfét, ajánld boltot, cipőjavítót, palacko- z italok boltját, elektronikai

í üzletet kölcsönzővel, valamint rövidárut, cipőt, bőr- és farmerruházati cikkeket árusító boltot nyitottak.

A polgármester elmondta továbbá, hogy néhány üzletet eladtak egyenként 300 ezer forintért, a többit évente 62 ezer forintért bérlik működtetőik. A tanácsi beruházással felépített szolgáltató-üzletház tervei és kivitelezése 2 millió 700 ezer forintba került. A bolthelyiségek csak pár négyzetméteresek, de a célnak megfelelőek, mert az üzlettulajdonosok már a tervek elkészítésekor elmondták igényeiket, elképzeléseiket. Akkor abban is megállapodtak, hogy a mosdót, valamint az illemhelyiségeket közösen fogják használni.

A zsámbokiak méltán lehetnek büszkék a szép környezetben felépült üzletházra, melynek környékét közvetlenül az átadás előtt parkosították.

M. I.

Csak a felvásárlás okozhat zavarokat

benzintankolók

A 10-es műúton Budapestről kifelé haladva nagy Shell-kút ál! a Bécsi út mentén. Itt mindig hatalmas a sorban állás a benzinért, most azonban mintha még a szokásosnál is nagyobb lenne az érdeklődés. Autóval jönnek tankolni, de érdekes módon sokan érkeznek kezükben marmorfkannákkal. Mint megtudtuk nem is egyszer, hanem sokadszor fordulva.

0 Hány kannája van? —

— kérdezem a férfit, aki a sor végén áll.

— Ez az egy — válaszolja, majd kérdésemre, hogyan tud ezzel az egy kannával többször fordulni, hová önti belőle a benzint, csak vonogatja a vállát. Hordóba, fürdőkádba, emésztőbe, mindegy hová, csak legyen elég.

□ Mi van, ha rá akarnak gyújtani egy cigarettára?

— Nem gyújtunk rá — feleli újabb vállvonogatás kíséretében.

— Nagy a felvásárlás, mint áremelés előtt mindig — veszi át a szót a kútkezelő is, és most már folyamatosan, hiszen a benzin árát is szinte folyamatosan emelik. Ha most nem, hát előbb-utóbb biztos.

□ Én úgy hallottam, hogy inkább csökkentik, hiszen leveszik belőle a kötelező felelősségbiztosítást.

— Ez igaz, de az mindössze 1 forint 20 fillér árcsökkenést jelent majd, emelni pedig ennél jóval többel szoktak, így hát változó, hogy az emberek kinek hisznek. Most főleg a régi, már nagyobb fogyasztású autók tulajdonosai vannak megijedve, hiszen sok év óta ők már hozzászoktak a kocsihoz, talán ez jelenti életükben az egyetlen luxust. Biztos nehezen mondanának le róla, még akkor is, ha idáig csak hétvégeken ültek be a kocsiba.

Ám nemcsak az emeléstől félnek, a hiánytól szintén, még akkor is, ha ezt ők maguk okozzák, az esztelen felvásárlásokkal. Akik Pilisvörösvár felől jönnek, gyakran panaszkodnak, hogy ott már nincs is benzin.

Pilisvörösvár határában valóban áll egy Áfor üzem- anyagtöltő-állomás. A három

kút közül azonban kettőn kint van a tábla; Üzemszünet. Ennek okáról kérdezem Jakucs Istvánt, a kút kezelőjét.

— Nekünk megtiltották, hogy újságnak nyilatkozzunk. Hozzon megbízólevelet az Áfortól, akkor beszélek.

□ Mióta szokott az Áfor témákat és megbízásokat adni újságíróknak?

Válasz helyett azonban csak annyit mondott, hogy mi jogon gyűjtök információkat megbízólevél nélkül, majd hirtelen kirántotta kezemből a jegyzetfüzetet, és kitépte belőle a vele folytatott beszélgetésről szóló oldalt.

Ennél jóval készségesebben fogadtak a következő kútnál, ez már Szentendrén volt, a 51- es műút kis mellékutcájában.

— Igen, van pánikhangulat — mesélik a kezelők —. van aki csak 3 litert tud tankoln:. de eljön, mert azt hiszi, hogy ezzel is spórol valamennyil Azután van aki többet visz. sőt többször is fordul. Műanyag kannába nem tölthetünk üzemanyagot, ezért hát jönnek mindennel, ami fém, a tejeskannától kezdve a zsírosbö- dönig mindent hoznak.

□ Z sírosbödönt?

— Igen, van itt egy nyugdíjas hölgy, aki a kis Polskijából kivette az első ülést, és ott tartja a zsírosbödönt. Már egy hónapja viszi a benzint, naponta többször fordul, sőt még a fiát is eiküldi, ha ő nem ér rá jönni,

A Százhalombattai Kőolajfinomító Vállalattól Buda Dénes tájékoztatási főmunkatárs egyébként elmondta, hogy benzin lesz. az ellátással semmi gond, Nehézséget legföljebb csak az okozhat majd, ha az emberek megindulnak felvásárolni. Sz. K.

A DOLLÁR JÓ PÉNZ

Lapunk október HM számában Marakodás a közös koncon címmel jelent meg Szegő Krisztina írása a budaörsi kábeltévé vezetője (egyébként az MTV-híradó munkatársa), Edelényi Gábor lemondásának körülményeiről. E riportra válaszolt Veszelák Ferenc, az MDF budaörsi szervezetének kampányfelelőse, mert szerinte írásunk ténybeli tévedéseket tartalmaz, a történet hamis színben tünteti fel, kompromittálja a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezetét és a Budaörsi Keresztény Egyletet.

„A történet az en változatomban a következő: Edelényi Gábortól, a Tv Budaörs főszerkesztőjétől a Keresztény Egylet október 2-án kérte egy választási vitaműsor sugárzását, egy nagyon udvarias levél formájában; ehhez a kezdeményezéshez csatlakozott egy nappal később az MDF budaörsi szervezete. Az SZDSZ, a Fidesz és a Városvédő Egyesület is örömmel fogadta a kihívást. Ezek után Edelényi Gábornak jogában állt volna visszautasítani a megkeresést, és az eredeti műsortervét megvalósítani. Nem ezt tette, hanem az adás napján vette a kalapját, a teljes technikát magával vitte, így egyik műsor sem kerülhetett a képernyőre. Nem felel meg a valóságnak, hogy a pártok óhajtották szerkeszteni a műsort, nem igaz, hogy „megerőszakolták” volna Edelényi műsortervét, nem igaz, hogy falragaszokon terjesztették a felhívást. Edelényi úrnak ez a szituáció jó alkalom volt a lemondásra, érezte, hogy az önkormányzat megalakulása után úgysem lehet maradása. A cikk azt sem említi, hogy Edelényi urat felelősségre vonták a frekvenciamoratórium megsértése miatt.

Edelényi Gábor úgymond „politikamentes” műsorok készítésére törekedett (helyesebb volna persze a „pártsemleges” szót használni), valójában azonban az MDF és az egylet iránti ellenszenve és a bukott tanács iránti szimpátiája motiválta a viselkedését és lemondását is. Dugovics Tituszként saját zuhanása pillanatában igyekezett magával rántani másokat is.

Nem értem, Szegő Krisztina miért beszél szuperlatívu- szokban Edelényi tevékenységéről, elragadtatásról szó sincs, a budaörsi közönség véleménye nagyon is vegyes volt a műsorokról. Edelényi nemcsak a pártokkal, a nézőkkel sem tudta megszerettetni magát. Neki, úgy látszik, fontosabb volt, hogy egy vizsla kilencet kölykezett a lakótelepen, mint az: milyen terveket készítenek a leendő önkormányzat képviselői a választási kampány finisében a város jövőjével kapcsolatban.

Hiszek abban, hogy nincs nélkülözhetetlen ember, akad majd szakmabeli, aki a Tv „B” szerkesztését, illetve, aki a gazdasági-technikai vezetését vállalja. Remélem, az új önkormányzat egyik első dolga lesz e tisztségeket nyilvános pályázat útján meghirdetni és betölteni, hiszen a váró-