Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-20 / 247. szám

PEST XXXIV. ÉVFOLYAM, 217. SZÁM 1990. OKTÓBER 20., SZOMBAT Följutott a világ hatodik legmagasabb csúcsára, a Himalájában emelkedő Cso- Ojura (8201 méter) a dr. Nagy Sándor vezette ma­gyar expedíció, A csapat tagjai baj nélkül visszaér­keztek táborukba — közöl­te pénteken telefonon a pe­kingi magyar nagykövetség­gel maga a hegymászó cso­port vezetője. A szeptember 5-én, Nepálból indult alpi­nisták közül tizenegyen hó­dították meg a Cso-Ojut, köztük egy osztrák állam­polgár. A vállalkozást sikerrel tel­jesítők névsora: dr. Nagy Sándor (vezető), Csikós Jó­zsef, Becsi István, Koncz Ákos, Pajor István, Straub József, Szendrő Szabolcs, Tóth Csaba, Várkonyi Lász­ló, Vörös László, Reinhard Wlasich (osztrák állampol­gár). Hazautazott a nagyhercegi pár lofrény Kerepestnrcsán Kezdődik a demokrácia? vább a benti bohóckodást, elegem van az egészből. A gödöllői körzet csaknem minden településén meg­tartották az önkormányza­tok alakuló üléseit, de ehhez hasonló még nem volt. árvái A luxemburgi nagyherce­gi pár magyarországi láto­gatásának befejező napján, pénteken ellátogatott a Pe­tő Intézetbe. A vendégeket Kozma Ildikó, a főigazgató első helyettese kalauzolta az épületben. Tájékoztatást adott az ott folyó konduk­torképzésről és a világszer­te ismertté vált Pető And- rás-féle konduktív pedagó­giai módszerről. János nagyherceg és Jozefina-Sa- rolta nagyhercegnő megte­kintette a gyermekambulan­ciát. Zsíros Géza, a Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselője volt a vendége Király Zoltán második, föld­kérdést tárgyaló fórumának pénteken, Mórahalmon. Ki­rály Zoltán rendezvényso­rozatát azzal a céllal indí­totta Csongrád megyében, hogy a leginkább érintettek, a parasztemberek vélemé­nyét ismerhessék meg a pártok képviselői, mielőtt a Parlamentben vitatkoznak, döntenek a földtörvényről. Nagy egyetértéssel, sok tapssal kísért beszédében Zsíros Géza egyebek között kijelentette: mindent vissza kell adni jogos tulajdonosá­nak — a földet, a házakat, az üzleteket —, méghozzá annyiért, amennyiért elvet­ték tőlük. S ha például a megváltás összegét a tulaj­donosnak vissza kell fizet­nie, akkor kapja meg ő is az eddigi földhasználatért járó összeget. A képviselő szólt arról, miért vonta vissza annak idején saját törvényjavas­latát, holott úgy véli, szük­ség lett volna megtárgyalá­sára. „Megengedtem ma­gamnak azt a luxust, hogy a kormányfő adott szavát Ezután a Nemzeti Mú­zeumba látogatott az ural­kodói pár, s Fodor István igazgató társaságában meg­tekintették a magyar koro­názási ékszereket és a Zsig- mond-kori történeti kiállí­tást. Majd a Gundel étte­remben elköltötték ebédjü­ket, amelyet Szabad György, az Országgyűlés elnöke és felesége adott tiszteletükre. János nagyherceg és Jo- zefina-Sarolta nagyhercegnő délután négy órakor a Fe­rihegyi repülőtéren vett bú­csút Magyarországtól, s a különgépen hazautaztak. készpénznek vettem. Más­részt a koalíciós partnerek képviselőinek jelentős része ellenem szavazott volna. Azért, mert meg sem néz­ték javaslatomat, és a hiú­ság nagy úr. Hát hogy néz­ne az ki, hogy a kormány terjesztene be pontosító in­dítványokat egy képviselői törvénytervezethez? Végül kijelentette: nem lehetetlen, hogy miután nem a törvényjavaslatát, csak annak napirendre tűzését vonta vissza, mégis kérni fogja, hogy a Parlament tűzze napirendre. A hozzászólók élesen bí­rálták a Parlament munká­ját. Míg az urak vitatkoz­nak — hangzott el —, mi nem tudjuk, mit termeljünk, és a kedvünk is elmegy, nemhogy új földet kér­jünk. Ha nem tesznek sem­mit, katasztrófa lesz, s a képviselőknek lábuk alatt fog fütyülni a szél. Király Zoltán is válaszolt erre a felvetésre, mondván: a képviselők valóban nem szolgálják meg azt a pénzt, amit megszavaztak maguk­nak; a földkérdésen régen túl kellene már az ország­nak lennie. Lapzártakor még tartott a botrány a kerepestarcsai községházán. Az előzetes megbeszélések alapján ott tolongtak a folyosón a pár­tok képviselői, a választási bizottság tagjai és a lakos­ság köréből érkezett érdek­lődők. A 19 megválasztott képviselőből egy hiányzott, a többség pedig megszavaz­ta a zárt ülés elrendelését. A vb-titkáron, egy jegyző- könyvvezetőn és a választá­si bizottság elnökén kívül senkit nem engedtek be. A hírlapírót kitessékelték, mondván, még a televízió­nak sem lenne helye az ő megbeszélésükön. Amikor a zárt ülés elrendelésének okáról érdeklődtem, közöl­ték, majd a jegyzőkönyvből idővel megtudhatom. A folyosón tolongó és meglehetősen ideges ember- csoport a terembe több íz­ben bekiabált, például ilye­neket: mit titkoltok, nek­tek már most van takargat- nivalótók? A kommunisták­Szabad György, az Or­szággyűlés elnöke pénteken fogadta Ruszlan Haszbula- tovot, az Oroszországi Föde­ráció parlamentjének első elnökhelyettesét. A találko­zón a magyar Országgyűlés elnöke a többi között ki­fejtette: a Közép-Kelet­Európát magával ragadó nagy átalakulási folyamat­ban rendkívüli jelentősége van annak, hogy parlament­jeink kapcsolatot találjanak. Ezt megkönnyíti, hogy a lényeget illetően egy irány­ban haladunk: ott kívánjuk hagyni a közös múltat, kö­nak csak negyven év után volt. Gazdag Béla és Klacsán Lajos, a választási bizott­ság tagjai a döntést alkot­mányellenesnek tartották. Sérelmezték továbbá, hogy a megbeszélésnek indult összejövetelt később zárt alakuló üléssé minősítették. És a meghirdetett 17 óra helyett egy órával koráb­ban megkezdték. A folyosói ablaknál kihallatszott — és ez csaknem az indulatok el­szabadulásához vezetett —, hogy a polgármestert zárt ülésen akarják megválasz­tani. Az alakuló ülés szüneté­ben a kerepesi önkormány­zati kör egyik tagja, Tóth Lajos kijelentette a nyug­talan polgároknak, hogy ők elhatárolják magukat a zárt ülés tartásától. A tanácsház épületéből való távozásommal egy idő­ben elhagyta az üléstermet Pordán Miklós képviselő, mondván : nem bírom to­zös jövőt akarunk építeni, és az ide vezető úton is együtt kívánunk haladni. Szabad György javasolta, hogy a parlamenti bizott­ságok építsenek ki konkrét munkakapcsolatokat, s ezt elősegítendő, átadta a ma­gyar Parlament bizottsá­gainak listáját. Haszbulatov utalt arra, hogy a két országban le­zajlott demokratikus folya­matok nagymértékben ha­sonlítanak egymásra; mind­két országban középpont­ban áll a békés átmenet, s több párt van jelen a par­lamentben. Fontosnak tar­totta, hogy a politikai és gazdasági kapcsolatok jö­vője szempontjából megőriz­zék a gyakorlatban jól be­vált együttműködési formá­kat, szerződéseket. Ezért ja­vasolta, hogy még az év vé­géig dolgozzák ki a szak­emberek azt az általános, sokoldalú szerződést, amely biztosítja kapcsolataink to­vábbi bővítését. Szabad György szólt ar­ról, hogy népeinkben egy­előre még erős a bizalmat­lanság, ami nem kis mér­tékben a korábbi időszak rossz beidegződéseiből fa­kad. Nagyon fontosnak tar­totta népeink kapcsolata szempontjából, hogy ne ter­heljék a magyar—szovjet viszonyt nehezen indokol­ható lépések, például kima- radozó olajszállítások. „A demokrácia, a barátság ér­dekében működniük kell azoknak a kapcsolatoknak, amelyek a létfeltételeket biztosítják” — hangoztatta a,z Országgyűlés elnöke. A magyar kormány meg­állapodásra jutott a Hong­kong Investment (Eastern Europe) Limited Company képviselőivel. A megállapo­dás értelmében a hongkongi beruházók — letelepedési szándékkal — tartós ma­gyarországi beruházásokat, illetve befektetéseket való­sítanak meg a nemzetközi és hazai szabályoknak meg­felelően. A megállapodás végrehajtásáról a kormány folyamatosan tájékoztatást ad. Az első küldöttség néhány hónapon belül érkezik ha­zánkba Hongkongból, hogy megismerje az országot. A külföldi üzletemberek ezt követően az érintett helyi önkormányzattal közösen döntenek arról, hol kíván­ják létrehozni zárt közössé­güket. Mindezt Török Béla, a Miniszterelnöki Hivatal külföldi befektetések iro­dájának vezetője közölte. Egyelőre nem ismeretes a letelepülni kívánók szá­ma, és igen sok a nyitott kérdés az ügyben — mond­ta Török Béla. Annyi azon­ban bizonyos, hogy a mint­egy 100 fős küldöttség a tar­tós letelepedés és az ugyan­csak tartós befektetés felté­teleit kívánja feltárni ha­zánkban. A megállapodás értelmében a letelepülni szándékozók magyar állam­polgárokká válnak, minimum 100 ezer dollárt fektetnek be személyenként. A kormány kötelezettséget vállal, hogy a nemzetközi szabályoknak megfelelően, megadva a magyar állampolgárságot, lehetővé teszi számukra a magyarországi tartózkodást, és biztosítja nekik a ma­gyar állampolgársággal együttjáró valamennyi jo­gosultságot. Búza kerül a földbe Befejezéséhez közeledik a búza vetése. A Galga mente Termelőszövetkezet brigádja 84 hektá­ron vetette el a jövő évi kenyérnekvalót Piispökszilágy határában ■ . , (Erdösi Agnes felvétele) AZ ÁR ELLEN ÚSZVA Kölcsönkenyér Szép kis megye ez! Csak úgy bal kézről van 1,92 milliárd dollár adóssága! Nem tévedés, 1,92 mil­liárd, dollárban. A kormány meg... ! Mint olva­som, a Rothschild-bankcsoporttól vesz fel kölcsönt, öt év alatt törlesztendő 153 millió forintot. A két tény között persze van egy kis távolság. Majdnem százhúsz esztendő... Az a bizonyos dollárösszeg az ország 20,5 milliárd dolláros bruttó adósságának a népesség száma alapján a megyére jutó része. Azt a bizonyos kölcsönt pedig — az 1873. évi XXXIII. törvénycikk által felhatalmaztatva — 1873. novem­ber 29-én vette fel a kormány. Amit az előzött meg, hogy 1873. május 9-én („fekete péntek”) a bécsi tőzsde legnagyobb ügynöksége bejelenti fizetéskép­telenségét; leáll az értéktőzsde forgalma. A hatás napok múlva hazánkban is ijesztő ... Hová szeretne kilyukadni a hírlapíró, türelmet­lenkedhet az olvasó. Valójában sehová. Csupán a kölcsönkenyér visszajár népi bölcsességén töprengek el. Azon, vajon miért hömpölyög még mindig az ijesztgetésfolyam, az ennyi meg az annyi adósság agyonnyom bennünket, még az ükunokák is azt tör­lesztik majd ... S közben máig sincsen az ország­nak, ha úgy tetszik, a népnek pontos képe arról, mennyi is volt a ténylegesen felvett tőke, s meny­nyi a meredeken emelkedő kamatösszeg, s a kama­tos kamat, az árfolyamveszteség, s hová lett a tő­ke, kik döntöttek úgy, hogy a kölcsönt újabb köl­csönökből kell fedezni.. Amint arról sincsen képe az országnak (a népnek), reálisan mit lehet kezde­ni ezzel az adósságheggyel, s ha lehet — mert le­het! — vele kezdeni valamit, akkor miként... Az irdatlan adósság emlegetése ezek híján nem más, mint lélektani fegyver, hivatkozási alap bárminek az elfogadtatására és elviseltetésére, a mindenkori hatalomnak, ha úgy tetszik, a mindenkori kor­mánynak a kezében. A lélektani nyomás: bénít! A tiszta kép felrajzolása mozdulásra hív. Végre el kell már dönteni, mire van szükség, bénultságra vagy mozdulásra, s ahhoz szabni a stratégiát és a taktikát. Ha van. (M) „Készpénznek vettem a kormányfő adott szavát” Magyar-szovjet kapcsolatok Még erős a bizalmatlanság Magyarok lesznek a hongkongiak Fejenként százezer dollár

Next

/
Thumbnails
Contents