Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-19 / 246. szám

1990. OKTÓBER 19., PÉNTEK 3 Interjú Németh Gézával a megújulás lehetőségeiről A református egyház elvesztett tisztessége Németh Géza református lelkész azzal a kéréssel kereste föl szerkesztőségünket, hogy közöljük lapunkban a Reformá­tus Egyházi Megújulási Mozgalom (REMM) választmányának a hívekhez intézett nyílt levelét. A levél a közelgő egyházi vá­lasztások kapcsán a jelenlegi tisztségviselők ellen agitál, s új, „hiteles” emberek megválasztására buzdít. Megítélésünk sze­rint az egyházi választások az egyházak belügye. ebbe egy kampánycélú levéllel beavatkozni nem kívánunk, így a nyílt levelet nem közöljük. Azonban úgy gondoljuk, hogy a magyarországi rend­szerváltás hatása a hazai egy­házakra, az állam és az egy­ház viszonyának átalakulása, a megújulási törekvések már nem lehetnek belügyek, kisugá­roznak a templomokból. Ezért készítettük az alábbi beszélge­tést Németh Gézával. • A társadalmi rendszervál­tás nem hat automatikusan az egyházakra is? Szükség van saját megújulásra is? — Föltétlenül. Az előző rend­szernek a lényegéhez tarto­zott, hogy nem direkt egyház­üldözést folytatott, oly módon, mint például a Szovjetunió­ban, ahol magtárakat csináltak a templomokból. Itt sokkal ve­szélyesebb módszert alkalmaz­tak. Hajlékony, engedelmes egyházi vezetőket, lelkészeket válogattak ki, s őket különbö­ző manipulációkkal a legma­gasabb tisztségekbe ültették. Ezek a vezetők olyannyira en­gedelmesek voltak, hogy áldá­sukat adták az afgán háború­ra, az egyház nevében szente­sítették a csehszlovákiai bevo­nulást, minősítették, még an­nak idején, az 1956-os magyar- országi szovjet beavatkozást, s ezt a véleményüket még min­dig nem vizsgálták fölül, hol­ott a szovjetek is megtették már ... Ezeket a vezetőket an­nak idején is választották. De a választásokon egy közül egyet lehetett választani, s ezt az egyet a legmagasabb hely­ről szemelték ki. 0 Ez az egész országiján így volt. így választottunk képvi­selőket, tanácstagokat. . . — így van, azonban az egy­ház a maga erkölcsi jellegű testületénél fogva nem sorol­ható a többi intézmény közé. Hiszen amikor a legmagasabb etikai irányelvek alapján, az evangéliumot fölhasználva szó­lal meg az egyház olyan napi politikai ügyekben, mint mondjuk tette ezt a Charta 77 mozgalom elítélésekor, akkor az egyház lényegével ellenté­tesen cselekszik. A küzdelem most azért folyik, hogy a de­mokratikus választásokkal a régi hatalommal összeszövet­kezett vezetőket olyan lelkész! és világi gárda váltsa föl, ame­lyik tisztán élte végig ezeket az időket. © Cseesszopók lesznek püs­pökök? Amióta kitört nálunk a demokrácia, mindenkiben a bűntudatot próbálják föléb­reszteni. Mindenki gyanús, mindenki bűnös, aki túlélte ,,azokat” az időket, s nincs legalább néhány hét priusza. Honnan vesznek ennyi tiszta embert? — Való igaz: egyetemes bűnbánatra mindenkinek szük­sége lehet, aki túlélte ezeket a korszakokat. Azonban nem tudom azonosítani a hallga­tag. passzív emberek magatar­tását. vagy a ténylegesen el­lenállók apró megalkuvásait a megélhetésért azoknak az em­bereknek a tetteivel, akik egy­értelműen és aktívan a rosz- szat szolgálták. A kényszerű­ségből hallgató és a megfé­lemlítés miatt tapsoló más el­bírálás alá kell, hogy essen, mint akik lelkésztársaikat föl­jelentették, közreműködtek ab­ban, hogy társaikat megfosz- szák a hivataluktól, a szószé­küktől. Ezeket az embereket nem lehet fölmenteni az álta­lános felelősség elve alapján. O önök is nagytakarítást akarnak? — Nem. Szó nincs arról, hogy a gazemberségeket ugyan­olyan módszerekkel toroljuk meg, mint amilyenekkel elkö­vették azokat. Csupán azt sze­retnénk, ha a minősített tiszt­ségekben elkövetett minősített bűnöknek az legyen a követ­kezménye, , hogy ezeket a ve­zetőket nem választják újra. • Melyek ezek a minősített hivatalok? — Az esperesi, a püspöki. Tehát a közép- és a fölső szin­tű egyházi vezetők. • És vannak bizonyítékok az ön szavával minősített, bűnnek nevezett cselekedetekre? — Hogyne. Egy parlamenti alkalmi bizottság bejutott az Állami Egyházügyi Hivatal tit­kos irattárába, ahol meggyő­ződtek arról, s nyilvánosságra is hozták, hogy egyházi veze­tők saját lelkésztársaikat je­lentették föl, hogy a magát Keresztyén Békekonferenciá­nak nevező testület közvetlen KGB-s irányítás alatt állt. Ezek a tények egyértelműen, dokumentumokkal bizonyít- hatóak. O Akkor talán nem körlevél­ben kellene hadakozni ellenük — bizonyára megvan erre a törvényes eljárás. — Ebben a magyar átme­netben a gyilkosokat sem bün­tették meg, a mi vezetőinket sem fogják elítélni büntetőjo­gi úton, hiába vannak ellenük írásos bizonyítékok. De nem is kellenek a saját aláírásukkal hitelesített okmányok, elég, ha a mindenki által hozzáférhető nyilatkozatokat elolvassuk. Az ötvenes Ívek; elejétől egészen 1988-jg, ff^^l^j^^ünin- denkőri nagyhatalmi politiká­nak a hazai, egyházi szentesí­tését végezték. És ezt ők sem tagadják. 6 Nem lehet hogy ez volt az ára annak, hogy nálunk ne csi­náljanak magtárakat a templo­mokból? Hogy az egyházi ve­zetőknek engedékenyeknek kel­lett lenniük, azért, hogy az egy­ház is túlélhesse azokat az idő­ket? — Túlélte, de megbecstele- nítve. Ügy gondolom, hogy csak az intézményrendszer, csak a saját maguk és tisztsé­gük túlélését biztosították az­zal, hogy föladták az egyház saját, lényegi hivatását. Az egyház becsülete elveszett az­zal, hogy a nevét adta egy nemzetellenes politikához. A tisztségek megőrzése helyett az egyház hitelére, erkölcsi te­kintélyére kellett volna vi­gyázni. Ilyen példát is tudok mondani. Lengyelországban a katolikus papság sem a nácik­nak, sem a kommunistáknak nem hódolt be. Van is tekin­télyük. Ha egy lengyel pap megszólal bárhol Lengyelor­szágban, arra mindenki odafi­gyel. Nálunk ki ad hitelt egy olyan püspöknek, aki megál­dotta a prágai bevonulást? Ez a mi túlélésünk igen nagy veszteséggel járt. Ezért gondo­lom azt, hogy a választások után csak új emberekkel kezd­hetjük el a református egyház megújulását. 9 ön Érden voit lelkész. 1972- ben megfosztották hivatalától, képügynökként kereste kenye­rét. Két éve helyezték vissza lelkészi hivatalába, most Zug­lóban szolgál, és az erdélyi gyülekezet pásztora. Nem a bosszú munkál önben? — Nem tudom megmondani, hogyan viselkednék, ha nem úgy alakul az életem, ahogyan alakult. Én a 16 évi eltiltás alatt is prédikáltam, az egész ország volt a szószékem. Ugyanakkor a képügynökség anyagi jólétet hozott számom­ra, amiért akár hálás is lehet-t nékSüldözSimnÉk. De éh nem kívánom sem esperesnek, sem püspöknek, hegy eéiskáreokkal házaljon ezentúl. Bizonyára le­het találni nekik olyan mun­kát a levéltárakban, a könyv­tárakban, ahol tisztességben élhetnének, dolgozhatnának az egyház javára. Jakubovits Anna (Bár az egyházi vezetőkről általánosságban esik sző a Né­meth Gézával készített interjúban, úgy gondoljuk, a kép ak­kor lesz teljes, ha közülük is szót kap valaki, Tóíh Károllyal készített beszélgetésünket a holnapi lapban közöljük.) Göncz Árpád a gyermekvárosba látogatott Legszívesebben el sem engedték volna (Folytatás az 1. oldalról) Ennek egyik megvalósulási formáját Göncz Árpád is lát­hatta. Az intézmény központi épületének, a műemléki Ká­rolyi-kastély pincéjének egy kis részében működik ugyanis a Csiperke társaság. Tevé­kenységére nevéből is követ­keztethetünk: gombatenyész­tés folyik odalent. S ennek a betéti társaságnak a gyerekek szintén tagjai, tevőleges részt­vevői. Ahhoz, hogy a pedagógiai rendszerváltás teljes körű le­gyen, építészeti átalakítások­ra is szükség van a gyermek­városban, ahol jelenleg közel ötszázan élnek. A kiviteli ter­vek elkészültek, az anyagi fe­dezet azonban igencsak hiá­nyos. A Népjóléti Miniszté­riumhoz benyújtott pályázat révén hárommillió forinthoz jutottak, s így mégis megkezd­hetik a munkálatokat. Ennek látható jeleit tapasz­taltuk a száztizenkilenc álta­lános iskolás korút befogadó leányotthonban, ahová a köz- társasági elnök automata mo­sógépet hozott ajándékba. Jö­vő januárra nyolc-nyolc olyan lakást szeretnének kialakítani itt, illetve a fiúk épületében, ahol az újfajta nevelési elkép­zelések — szó szerint — teret nyerhetnek. Ugyanígy nyolcat a 6-os óvo­dában is, amelyben Göncz Ár­pád szintén hosszasan időzött. A kicsik körbefogták őt, az öt- sztendős Kalina Nikolett mind­végig a nadrágjába csimpasz­kodott. A négyéves Szőke Zo-; lika pedig követelte a gondo­zónőktől, hogy az ajándékbg hozott Precision 2000 színes televízióra azonnal ragasszák rá a jelét. Mint Pflender Má­ria óvodavezetőtől megtud­tuk, hogy ők már esztendők­kel ezelőtt elkezdték a lakás- otthonos nevelés előkészíté­sét. Itt tehát most nem csu­pán kicsik élnek, hanem há­rom és tizenhárom év közötti gyerekek. A kilencvenhétből hetvenhatan testvérek. Ki intézi ügyeinket? Elmemben az elnök, kopogtat a polgármester A minap az egyik Pest me­gyei község polgármesteri hi­vatalát hívtuk fel telefonon. A központos — erősek az év­tizedes beidegződések — még községi tanácsként jelentkezett be. Átmeneti korban élünk, amikor a tanácsi rendszer már nem funkcionál, az új polgármesteri hivatalok pedig most kezdik meg szárnypró­bálkozásaikat. A fontos per­sze az, hogy ebből a köztes állapotból mi állampolgárok ne sokat érezzünk meg. Körkérdést intéztünk né­hány új polgármesterhez, ho­gyan tudják biztosítani a jog­folytonosságot? A válasz min­denütt megnyugtató volt, csak remélni tudjuk, az ügyes­bajos dolgaikat intézők is ha­sonlóképpen vélekednek. Csömörön Bátovszki György is kezdő a posztján. Az át­adás-átvétel éppen most fo­lyik a fővárosközeli közsé­gekben, de ebből az ügyfe­lek — mondják a hivatalban — semmit nem észlelhetnek. Pályázatot írtak ki a jegyzői és a pénzügyi osztályvezetői állásra, de annak elfogadá­sáig még a volt vb-titkár és a pénzügyes oldja meg az aktuális feladatokat. A keddi ügyfélfogadási napokon so­kan látogatják a polgármeste­ri hivatalt. Bátovszki György úgy véli sók a sértett ember, akik előtt a rég; rendszerben becsukták az ajtót. A polgár- mester szerint a felborult ér­tékrendet — a hivatalnak kell az ügyfelet szolgálnia — is­mét helyre kell állítani. Ujváry Pál Kisorosziban azt fejtegette, hogy az átadás­átvételnél lehetnek súrlódások a régi és az új apparátus kö­zött, de ennek az állampolgá­rok nem ihatják meg a levét, ez mindenkinek közös érdeke. A Duna melletti községben hamarosan eldől, hogy a volt vb-titkár az új rendszerben kap-e hivatalt. A polgármes­tertől megtudtuk ugyanis, hogy ő is pályázott a jegyzői állásra. Sok szempontból kedvezőbb helyzetben vannak azok a polgármesterek, akik a hely- hatósági választások előtt is tanácselnökök voltak, s most ismét bizalmat kaptak. Ha­sonló cipőben jár Dunabog- dányban Horváth Imre is, aki elmondta, hogy a jogfolyto­nosság az ügyek intézésében nem szakadt meg. Változások várhatók, de ezekről már az új képviselőtestületnek kell döntenie. Elképzelhető, hogy hamarosan szervezeti módosí­tásokat is bevezetnek, pél­dául megreformálják a GESZ-t, a Gazdasági Ellátó Szervezetet. A polgármester elmondta, hogy az átszervezés nem jár majd létszámleépí­téssel, mert már most is meg­lehetősen kevés emberrel dol­goznak. A tököli hivatalba betérők ismerős arcot üdvözölhetnek a polgármesteri székben. Hoff­mann Pál szerint a munka folytonosságát nem zavarta meg, hogy újjáalakult tes­tülettel vágtak neki az el­következő hetek-hónapok fel­adatainak. Nem túlzás azt mondani, hogy Hoffmann Pál már hónapok óta készült a polgármesteri posztra. Ideje­korán megismerkedett az ön- kormányzati törvénytervezet­tel, s Tökölön gyakorlattá vált, hogy a testületi ülése­ken és a végrehajtó bizott­ság munkájában is részt vet­tek a helyi pártok képviselői. A polgármester bízik abban, hogy a lakosság is elége­dett lesz a munkájukkal. Hét­főn és szerdán tartanak félfo­gadást, de ehhez nem ragasz­kodnak mereven, aki netán máskor kopogtat a hivatal kapuján, az sem talál zárt ajtókat. Hargitai Éva Váci Mihály csodálatos verssorait idézi ez a felvétel: „Kicsik­hez hajolni, hogy magasodjál...” Göncz Árpád — mondhatni — folyamatosan járja az or­szágot. A borsodi iparvidék­től kezdve a cigányok lakta te­lepülésig, s most készül bá­nyászokhoz is. Leginkább ott beszélget az emberekkel, ahol a legtöbb a gond. Tegnap dél­után arra kértünk választ tő­le, hogy bizakodhatunk-e az állami gondozottak helyzeté­nek javulásában? — Hogy a kormányzatnak milyen anyagi lehetőségei van­nak erre, nem tudom — vála­szolta Göncz Árpád. — Ma­gyarországon az állami gon­dozásban nevelkedők a legel­esettebbek. Értük — személy szerint én — egyet tudok ten­ni: felhívom rájuk a figyelmet. Az állami gondoskodásra fel­tétlenül szükség van, s el kell érni, hogy ez tizennyolc eszten­dős koruk után se szűnjön meg, hanem kapjanak meg mindent életük elindításához. Nemcsak pénzre gondolok, nem elsősorban erre, mert azt szeretném, hogy sorsuk az egész társadalom' lelkiismere­tének ügye legyen. Vcnncs Aranka A luxemburgi nagyherceg a Dunakanyarban Szabad György, az Ország- gyűlés elnöke csütörtökön szálláshelyén felkereste Já­nos luxemburgi nagyherceget. A szívélyes légkörű találko­zón Szabad György ismertette az Országgyűlés megválasztá­sa óta végzett tevékenységét, s szólt arról, hogy az azóta al­kotott törvények nagyban elő­segítették az ország politikai átalakulását, a szabad piac- gazdasághoz való visszatérését. János nagyherceg nagy je­lentőségűnek nevezte, hogy Magyarország az alkotmányos­ság útjára lépett. Örömmel nyugtázta, hogy Európa egyik legrégibb törvényhozása ismét a képviseleti demokrácia je­gyében működik. Kijelentette: luxemburgi részről bizalom­mal viseltetnek a magyar fej­lődés iránt, s indokoltnak tartják, hogy Magyarországon a bizakodás felülemelkedjen a pesszimizmuson. A találkozót követően a Dunakanyarral ismerkedett a nagyhercegi pár. A délelőtt folyamán Esztergom neveze­tességeivel ismerkedtek, és lá­togatást tettek Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érseknél. János nagyherceg és Jozefi- na-Sarolta nagyhercegnő ^ ez­után áthajózott Visegrádra, majd Szentendrére vette útját az uralkodói pár; ott sétát tet­tek a Szentháromság téren és megtekintették a görögkeleti templomot, valamint a Kovács Margit gyűjteményt. SZÁJTÁTVA Fekete Tippeket persze nem kívá­nok adni, de Gyáltól Nagy­kőrösön át a váci heti piacig, úgy vehet az ember valutát, ahogy csirkét. Tetszése szerint. Na persze, feketén ... Ma már annyira természetes a fekete­árfolyamok meg a hivatalos árfolyam megléte, hogy magá­ra valamit is adó lap mind­kettőt közli. Ami nem baj, sőt. . . Követhetővé válik ezen a módon nemcsak a szezoná­lis ingadozások alakulása, ha­nem a fekete meg a hivatalos árfolyam közeledése, ami — kevés ilyennel büszkélkedhe­tünk napjainkban —■ némi po­zitívum a gazdasági folyama­tokban Szájtátva látom, olvasom azonban, mennyire véletlen­szerűek, szubjektivek, már-már — egy kivételt téve: a Figye­lőt — hasraütve megállapítot­ták ezek az árfolyamok. Na persze, nem olyan egyszerű belőni az ún. közép (fekete)- árfolyamot, de ha már vala­hol arra vállalkoznak, hogy közreadják, akkor illő némi fáradtságot beleölni az ügybe. Ha meg nem akarnak beleöl­ni, akkor mi végre a közlés?! Ezek a feketeárfolyamok ugyanis — megismétlem : a Fi­gyelőben olvashatók kivételé­vel — vajmi kevéssé kapcso­lódnak a valósághoz. Jóval magasabb összeget jelölnek meg, mint amennyit a feke­tepiac urai (a megyében tör­ténetesen nem az arab orszá­gokból érkezettek, hanem a lengyelek és a jugoszlávok) diktálnak. Ez a biztos, ami biztos alapon írott több azon­ban nemcsak félrevezeti a fe­ketén vásárlót (azaz a tör­vénytelen művelet ellenére is kimondható: kárt okoz neki), hanem a forint lehetséges (fe­kete) árfolyamát is rontja. Rontja, azaz leértékeli a pénzt, a (félre) közlés szerint rosszabb a pénzünk, mint ami­lyen valójában. Remélhető : lesz konvertibi­lis, azaz hivatalosan átváltha­tó forint, s akkor eltűnik a ceketeárfolyam éppúgy, mint a valuták feketepiaca. A ta­nulság azonban ne tűnjön el! Nevezetesen, hogy a jól nfor- máltság látszata nemcsak félrevezet, hanem tényleges kárnak is az eredője lehet. E látszat ma nagy becsben áll, ami miatt úgy érzem, nem­csak a valutáknak, de a lelki­ismeretességnek is létezik fe- ceteárfolyama ... Nagyon fe­kete. MOTTÓ

Next

/
Thumbnails
Contents