Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-19 / 246. szám
1990. OKTÓBER 19., PÉNTEK 3 Interjú Németh Gézával a megújulás lehetőségeiről A református egyház elvesztett tisztessége Németh Géza református lelkész azzal a kéréssel kereste föl szerkesztőségünket, hogy közöljük lapunkban a Református Egyházi Megújulási Mozgalom (REMM) választmányának a hívekhez intézett nyílt levelét. A levél a közelgő egyházi választások kapcsán a jelenlegi tisztségviselők ellen agitál, s új, „hiteles” emberek megválasztására buzdít. Megítélésünk szerint az egyházi választások az egyházak belügye. ebbe egy kampánycélú levéllel beavatkozni nem kívánunk, így a nyílt levelet nem közöljük. Azonban úgy gondoljuk, hogy a magyarországi rendszerváltás hatása a hazai egyházakra, az állam és az egyház viszonyának átalakulása, a megújulási törekvések már nem lehetnek belügyek, kisugároznak a templomokból. Ezért készítettük az alábbi beszélgetést Németh Gézával. • A társadalmi rendszerváltás nem hat automatikusan az egyházakra is? Szükség van saját megújulásra is? — Föltétlenül. Az előző rendszernek a lényegéhez tartozott, hogy nem direkt egyházüldözést folytatott, oly módon, mint például a Szovjetunióban, ahol magtárakat csináltak a templomokból. Itt sokkal veszélyesebb módszert alkalmaztak. Hajlékony, engedelmes egyházi vezetőket, lelkészeket válogattak ki, s őket különböző manipulációkkal a legmagasabb tisztségekbe ültették. Ezek a vezetők olyannyira engedelmesek voltak, hogy áldásukat adták az afgán háborúra, az egyház nevében szentesítették a csehszlovákiai bevonulást, minősítették, még annak idején, az 1956-os magyar- országi szovjet beavatkozást, s ezt a véleményüket még mindig nem vizsgálták fölül, holott a szovjetek is megtették már ... Ezeket a vezetőket annak idején is választották. De a választásokon egy közül egyet lehetett választani, s ezt az egyet a legmagasabb helyről szemelték ki. 0 Ez az egész országiján így volt. így választottunk képviselőket, tanácstagokat. . . — így van, azonban az egyház a maga erkölcsi jellegű testületénél fogva nem sorolható a többi intézmény közé. Hiszen amikor a legmagasabb etikai irányelvek alapján, az evangéliumot fölhasználva szólal meg az egyház olyan napi politikai ügyekben, mint mondjuk tette ezt a Charta 77 mozgalom elítélésekor, akkor az egyház lényegével ellentétesen cselekszik. A küzdelem most azért folyik, hogy a demokratikus választásokkal a régi hatalommal összeszövetkezett vezetőket olyan lelkész! és világi gárda váltsa föl, amelyik tisztán élte végig ezeket az időket. © Cseesszopók lesznek püspökök? Amióta kitört nálunk a demokrácia, mindenkiben a bűntudatot próbálják fölébreszteni. Mindenki gyanús, mindenki bűnös, aki túlélte ,,azokat” az időket, s nincs legalább néhány hét priusza. Honnan vesznek ennyi tiszta embert? — Való igaz: egyetemes bűnbánatra mindenkinek szüksége lehet, aki túlélte ezeket a korszakokat. Azonban nem tudom azonosítani a hallgatag. passzív emberek magatartását. vagy a ténylegesen ellenállók apró megalkuvásait a megélhetésért azoknak az embereknek a tetteivel, akik egyértelműen és aktívan a rosz- szat szolgálták. A kényszerűségből hallgató és a megfélemlítés miatt tapsoló más elbírálás alá kell, hogy essen, mint akik lelkésztársaikat följelentették, közreműködtek abban, hogy társaikat megfosz- szák a hivataluktól, a szószéküktől. Ezeket az embereket nem lehet fölmenteni az általános felelősség elve alapján. O önök is nagytakarítást akarnak? — Nem. Szó nincs arról, hogy a gazemberségeket ugyanolyan módszerekkel toroljuk meg, mint amilyenekkel elkövették azokat. Csupán azt szeretnénk, ha a minősített tisztségekben elkövetett minősített bűnöknek az legyen a következménye, , hogy ezeket a vezetőket nem választják újra. • Melyek ezek a minősített hivatalok? — Az esperesi, a püspöki. Tehát a közép- és a fölső szintű egyházi vezetők. • És vannak bizonyítékok az ön szavával minősített, bűnnek nevezett cselekedetekre? — Hogyne. Egy parlamenti alkalmi bizottság bejutott az Állami Egyházügyi Hivatal titkos irattárába, ahol meggyőződtek arról, s nyilvánosságra is hozták, hogy egyházi vezetők saját lelkésztársaikat jelentették föl, hogy a magát Keresztyén Békekonferenciának nevező testület közvetlen KGB-s irányítás alatt állt. Ezek a tények egyértelműen, dokumentumokkal bizonyít- hatóak. O Akkor talán nem körlevélben kellene hadakozni ellenük — bizonyára megvan erre a törvényes eljárás. — Ebben a magyar átmenetben a gyilkosokat sem büntették meg, a mi vezetőinket sem fogják elítélni büntetőjogi úton, hiába vannak ellenük írásos bizonyítékok. De nem is kellenek a saját aláírásukkal hitelesített okmányok, elég, ha a mindenki által hozzáférhető nyilatkozatokat elolvassuk. Az ötvenes Ívek; elejétől egészen 1988-jg, ff^^l^j^^ünin- denkőri nagyhatalmi politikának a hazai, egyházi szentesítését végezték. És ezt ők sem tagadják. 6 Nem lehet hogy ez volt az ára annak, hogy nálunk ne csináljanak magtárakat a templomokból? Hogy az egyházi vezetőknek engedékenyeknek kellett lenniük, azért, hogy az egyház is túlélhesse azokat az időket? — Túlélte, de megbecstele- nítve. Ügy gondolom, hogy csak az intézményrendszer, csak a saját maguk és tisztségük túlélését biztosították azzal, hogy föladták az egyház saját, lényegi hivatását. Az egyház becsülete elveszett azzal, hogy a nevét adta egy nemzetellenes politikához. A tisztségek megőrzése helyett az egyház hitelére, erkölcsi tekintélyére kellett volna vigyázni. Ilyen példát is tudok mondani. Lengyelországban a katolikus papság sem a náciknak, sem a kommunistáknak nem hódolt be. Van is tekintélyük. Ha egy lengyel pap megszólal bárhol Lengyelországban, arra mindenki odafigyel. Nálunk ki ad hitelt egy olyan püspöknek, aki megáldotta a prágai bevonulást? Ez a mi túlélésünk igen nagy veszteséggel járt. Ezért gondolom azt, hogy a választások után csak új emberekkel kezdhetjük el a református egyház megújulását. 9 ön Érden voit lelkész. 1972- ben megfosztották hivatalától, képügynökként kereste kenyerét. Két éve helyezték vissza lelkészi hivatalába, most Zuglóban szolgál, és az erdélyi gyülekezet pásztora. Nem a bosszú munkál önben? — Nem tudom megmondani, hogyan viselkednék, ha nem úgy alakul az életem, ahogyan alakult. Én a 16 évi eltiltás alatt is prédikáltam, az egész ország volt a szószékem. Ugyanakkor a képügynökség anyagi jólétet hozott számomra, amiért akár hálás is lehet-t nékSüldözSimnÉk. De éh nem kívánom sem esperesnek, sem püspöknek, hegy eéiskáreokkal házaljon ezentúl. Bizonyára lehet találni nekik olyan munkát a levéltárakban, a könyvtárakban, ahol tisztességben élhetnének, dolgozhatnának az egyház javára. Jakubovits Anna (Bár az egyházi vezetőkről általánosságban esik sző a Németh Gézával készített interjúban, úgy gondoljuk, a kép akkor lesz teljes, ha közülük is szót kap valaki, Tóíh Károllyal készített beszélgetésünket a holnapi lapban közöljük.) Göncz Árpád a gyermekvárosba látogatott Legszívesebben el sem engedték volna (Folytatás az 1. oldalról) Ennek egyik megvalósulási formáját Göncz Árpád is láthatta. Az intézmény központi épületének, a műemléki Károlyi-kastély pincéjének egy kis részében működik ugyanis a Csiperke társaság. Tevékenységére nevéből is következtethetünk: gombatenyésztés folyik odalent. S ennek a betéti társaságnak a gyerekek szintén tagjai, tevőleges résztvevői. Ahhoz, hogy a pedagógiai rendszerváltás teljes körű legyen, építészeti átalakításokra is szükség van a gyermekvárosban, ahol jelenleg közel ötszázan élnek. A kiviteli tervek elkészültek, az anyagi fedezet azonban igencsak hiányos. A Népjóléti Minisztériumhoz benyújtott pályázat révén hárommillió forinthoz jutottak, s így mégis megkezdhetik a munkálatokat. Ennek látható jeleit tapasztaltuk a száztizenkilenc általános iskolás korút befogadó leányotthonban, ahová a köz- társasági elnök automata mosógépet hozott ajándékba. Jövő januárra nyolc-nyolc olyan lakást szeretnének kialakítani itt, illetve a fiúk épületében, ahol az újfajta nevelési elképzelések — szó szerint — teret nyerhetnek. Ugyanígy nyolcat a 6-os óvodában is, amelyben Göncz Árpád szintén hosszasan időzött. A kicsik körbefogták őt, az öt- sztendős Kalina Nikolett mindvégig a nadrágjába csimpaszkodott. A négyéves Szőke Zo-; lika pedig követelte a gondozónőktől, hogy az ajándékbg hozott Precision 2000 színes televízióra azonnal ragasszák rá a jelét. Mint Pflender Mária óvodavezetőtől megtudtuk, hogy ők már esztendőkkel ezelőtt elkezdték a lakás- otthonos nevelés előkészítését. Itt tehát most nem csupán kicsik élnek, hanem három és tizenhárom év közötti gyerekek. A kilencvenhétből hetvenhatan testvérek. Ki intézi ügyeinket? Elmemben az elnök, kopogtat a polgármester A minap az egyik Pest megyei község polgármesteri hivatalát hívtuk fel telefonon. A központos — erősek az évtizedes beidegződések — még községi tanácsként jelentkezett be. Átmeneti korban élünk, amikor a tanácsi rendszer már nem funkcionál, az új polgármesteri hivatalok pedig most kezdik meg szárnypróbálkozásaikat. A fontos persze az, hogy ebből a köztes állapotból mi állampolgárok ne sokat érezzünk meg. Körkérdést intéztünk néhány új polgármesterhez, hogyan tudják biztosítani a jogfolytonosságot? A válasz mindenütt megnyugtató volt, csak remélni tudjuk, az ügyesbajos dolgaikat intézők is hasonlóképpen vélekednek. Csömörön Bátovszki György is kezdő a posztján. Az átadás-átvétel éppen most folyik a fővárosközeli községekben, de ebből az ügyfelek — mondják a hivatalban — semmit nem észlelhetnek. Pályázatot írtak ki a jegyzői és a pénzügyi osztályvezetői állásra, de annak elfogadásáig még a volt vb-titkár és a pénzügyes oldja meg az aktuális feladatokat. A keddi ügyfélfogadási napokon sokan látogatják a polgármesteri hivatalt. Bátovszki György úgy véli sók a sértett ember, akik előtt a rég; rendszerben becsukták az ajtót. A polgár- mester szerint a felborult értékrendet — a hivatalnak kell az ügyfelet szolgálnia — ismét helyre kell állítani. Ujváry Pál Kisorosziban azt fejtegette, hogy az átadásátvételnél lehetnek súrlódások a régi és az új apparátus között, de ennek az állampolgárok nem ihatják meg a levét, ez mindenkinek közös érdeke. A Duna melletti községben hamarosan eldől, hogy a volt vb-titkár az új rendszerben kap-e hivatalt. A polgármestertől megtudtuk ugyanis, hogy ő is pályázott a jegyzői állásra. Sok szempontból kedvezőbb helyzetben vannak azok a polgármesterek, akik a hely- hatósági választások előtt is tanácselnökök voltak, s most ismét bizalmat kaptak. Hasonló cipőben jár Dunabog- dányban Horváth Imre is, aki elmondta, hogy a jogfolytonosság az ügyek intézésében nem szakadt meg. Változások várhatók, de ezekről már az új képviselőtestületnek kell döntenie. Elképzelhető, hogy hamarosan szervezeti módosításokat is bevezetnek, például megreformálják a GESZ-t, a Gazdasági Ellátó Szervezetet. A polgármester elmondta, hogy az átszervezés nem jár majd létszámleépítéssel, mert már most is meglehetősen kevés emberrel dolgoznak. A tököli hivatalba betérők ismerős arcot üdvözölhetnek a polgármesteri székben. Hoffmann Pál szerint a munka folytonosságát nem zavarta meg, hogy újjáalakult testülettel vágtak neki az elkövetkező hetek-hónapok feladatainak. Nem túlzás azt mondani, hogy Hoffmann Pál már hónapok óta készült a polgármesteri posztra. Idejekorán megismerkedett az ön- kormányzati törvénytervezettel, s Tökölön gyakorlattá vált, hogy a testületi üléseken és a végrehajtó bizottság munkájában is részt vettek a helyi pártok képviselői. A polgármester bízik abban, hogy a lakosság is elégedett lesz a munkájukkal. Hétfőn és szerdán tartanak félfogadást, de ehhez nem ragaszkodnak mereven, aki netán máskor kopogtat a hivatal kapuján, az sem talál zárt ajtókat. Hargitai Éva Váci Mihály csodálatos verssorait idézi ez a felvétel: „Kicsikhez hajolni, hogy magasodjál...” Göncz Árpád — mondhatni — folyamatosan járja az országot. A borsodi iparvidéktől kezdve a cigányok lakta településig, s most készül bányászokhoz is. Leginkább ott beszélget az emberekkel, ahol a legtöbb a gond. Tegnap délután arra kértünk választ tőle, hogy bizakodhatunk-e az állami gondozottak helyzetének javulásában? — Hogy a kormányzatnak milyen anyagi lehetőségei vannak erre, nem tudom — válaszolta Göncz Árpád. — Magyarországon az állami gondozásban nevelkedők a legelesettebbek. Értük — személy szerint én — egyet tudok tenni: felhívom rájuk a figyelmet. Az állami gondoskodásra feltétlenül szükség van, s el kell érni, hogy ez tizennyolc esztendős koruk után se szűnjön meg, hanem kapjanak meg mindent életük elindításához. Nemcsak pénzre gondolok, nem elsősorban erre, mert azt szeretném, hogy sorsuk az egész társadalom' lelkiismeretének ügye legyen. Vcnncs Aranka A luxemburgi nagyherceg a Dunakanyarban Szabad György, az Ország- gyűlés elnöke csütörtökön szálláshelyén felkereste János luxemburgi nagyherceget. A szívélyes légkörű találkozón Szabad György ismertette az Országgyűlés megválasztása óta végzett tevékenységét, s szólt arról, hogy az azóta alkotott törvények nagyban elősegítették az ország politikai átalakulását, a szabad piac- gazdasághoz való visszatérését. János nagyherceg nagy jelentőségűnek nevezte, hogy Magyarország az alkotmányosság útjára lépett. Örömmel nyugtázta, hogy Európa egyik legrégibb törvényhozása ismét a képviseleti demokrácia jegyében működik. Kijelentette: luxemburgi részről bizalommal viseltetnek a magyar fejlődés iránt, s indokoltnak tartják, hogy Magyarországon a bizakodás felülemelkedjen a pesszimizmuson. A találkozót követően a Dunakanyarral ismerkedett a nagyhercegi pár. A délelőtt folyamán Esztergom nevezetességeivel ismerkedtek, és látogatást tettek Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érseknél. János nagyherceg és Jozefi- na-Sarolta nagyhercegnő ^ ezután áthajózott Visegrádra, majd Szentendrére vette útját az uralkodói pár; ott sétát tettek a Szentháromság téren és megtekintették a görögkeleti templomot, valamint a Kovács Margit gyűjteményt. SZÁJTÁTVA Fekete Tippeket persze nem kívánok adni, de Gyáltól Nagykőrösön át a váci heti piacig, úgy vehet az ember valutát, ahogy csirkét. Tetszése szerint. Na persze, feketén ... Ma már annyira természetes a feketeárfolyamok meg a hivatalos árfolyam megléte, hogy magára valamit is adó lap mindkettőt közli. Ami nem baj, sőt. . . Követhetővé válik ezen a módon nemcsak a szezonális ingadozások alakulása, hanem a fekete meg a hivatalos árfolyam közeledése, ami — kevés ilyennel büszkélkedhetünk napjainkban —■ némi pozitívum a gazdasági folyamatokban Szájtátva látom, olvasom azonban, mennyire véletlenszerűek, szubjektivek, már-már — egy kivételt téve: a Figyelőt — hasraütve megállapították ezek az árfolyamok. Na persze, nem olyan egyszerű belőni az ún. közép (fekete)- árfolyamot, de ha már valahol arra vállalkoznak, hogy közreadják, akkor illő némi fáradtságot beleölni az ügybe. Ha meg nem akarnak beleölni, akkor mi végre a közlés?! Ezek a feketeárfolyamok ugyanis — megismétlem : a Figyelőben olvashatók kivételével — vajmi kevéssé kapcsolódnak a valósághoz. Jóval magasabb összeget jelölnek meg, mint amennyit a feketepiac urai (a megyében történetesen nem az arab országokból érkezettek, hanem a lengyelek és a jugoszlávok) diktálnak. Ez a biztos, ami biztos alapon írott több azonban nemcsak félrevezeti a feketén vásárlót (azaz a törvénytelen művelet ellenére is kimondható: kárt okoz neki), hanem a forint lehetséges (fekete) árfolyamát is rontja. Rontja, azaz leértékeli a pénzt, a (félre) közlés szerint rosszabb a pénzünk, mint amilyen valójában. Remélhető : lesz konvertibilis, azaz hivatalosan átváltható forint, s akkor eltűnik a ceketeárfolyam éppúgy, mint a valuták feketepiaca. A tanulság azonban ne tűnjön el! Nevezetesen, hogy a jól nfor- máltság látszata nemcsak félrevezet, hanem tényleges kárnak is az eredője lehet. E látszat ma nagy becsben áll, ami miatt úgy érzem, nemcsak a valutáknak, de a lelkiismeretességnek is létezik fe- ceteárfolyama ... Nagyon fekete. MOTTÓ
