Pest Megyei Hírlap, 1990. szeptember (34. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-12 / 214. szám
4 1990. SZEPTEMBER 12., SZERDA WHU.7 Milyen kár; kiesőn gettek ! Mindenkinek szól a telitalálatos levél ^ őszintén szólva féltettem Erzsi nénit. Ügy véltem, nem kis $; bátorság kellett ennek a levélnek megírásához. Amiből az utolsó S szülői értekezleten minden jelenlevőnek átadott egy-egy pél- S dányt. Arra kérte őket. hogy a szünidőben alkalmanként teS Hintsenek bele. Ha adott esetben gyermekükkel kapcsolatban V kételyeik támadnak, olvassák el, s tegyenek belátásuk szerint. Ahhoz, hogy aggodalmam érthető legyen, tulajdonképpen szó szerint idéznem kellene azt a két és tél oldalt. Igaz, nagyon szépen, emberi hangnemben fogalmazta meg írója. A kulturált viselkedés főbb kívánalmait sorolta fel. Nemcsak az iskolára, közlekedésre vonatkoztak ezek, hanem a színházban, hangversenyen töltött időre is — nem feledkezve meg a tanulás gondfairól, segítéséről. Manapság, amikor a szülők egyfe szabadabban szólnak bele az iskolai nevelésbe — sőt, a tananyagba — sokkal érzékenyebbé váltak a pedagógusi intelmekre. Vártam tehát a szeptembert, amikor kiderül: mennyire volt eredményes ez a lépés. Kérdés helyett válasz Három szülő és két nagyszülő vállalkozik a beszélgetésre. A csöppet sem tágas irodáját ajánlja föl Csordás Tibor, a budakalászi általános iskola igazgatója. Barátságos magatartásuk megnyugtat. Szinte válasz ki nem mondott kérdésemre: hogyan fogadták a levelet. — Mi már megszoktuk, hogy Szabó Ferencné, Erzsi néni nemcsak a tanulással foglalkozik, amellett, hogy ő a Lenvirág együttes vezetője is — magyarázza Kovács Jánosné, akinek második unokáját tanítja. — Meg is látszik a gyerekek magatartásán. A nagyobbik unokám most hatodikos. Osztályuk első lett a viselkedési versenyben. — Amikor áttanulfnányoz- tam a levelét — veszi át a szót Sok munka és kevés szabadidő, ingázás és szennyezett levegő — kell még sorolni tovább? Sajnos igen. A megyében úgy az ipari, mint a mezőgazdasági üzemekben sok az egészségre ártalmas, veszélyes munkahely, jelentős a második gazdaság, munkanélküliség fenyeget, a hajléktalanok problémája megjelent, egyszóval túlságosan agyonhajszolt és zaklatott az élet. Mi a teendő? Miképpen lehet megelőzni az egészségünket károsító, olykor sajátos hatásokat? — Kérdésünkkel dr. Szabó Mária megyei egészségnevelési szakfőorvost kerestük fel. — Hasonló kérdésekkel foglalkoztunk nemrégiben mi is — mondja —, amikor a megyei egészségvédelmi tanács munkáját értékeltük. Ez alkalommal is elhangzott, a környezeti és az életmódból fakadó negatív hatásokkal egyelőre számolni kell. Segíteni tehát akkor tudunk, ha mindezeket figyelembe véve dolgozzuk ki programjainkat. Ügy ítéltük meg, első lépésként azoknak kell megfelelő ismeretek birtokába jutniuk, akik a ' leghamarabb érzékelik a gondokat. Ezért tehát megszerveztük az alapellátásban tevékenykedő dolgozók felkészítését. Folyamatosan sor került egészségnevelési konferenciákra is, amelyek alkalmat adtak, hogy a téma neves szak- tekintélyei tartsanak előadásokat. — Mely korosztály az, amelyre alapoznak, ahol látható eredményeket várnak? — Gyors javulásra nem lehet számítani, sok idő sok munkája kell ahhoz, hogy a következő generáció már tudatosan kikerüljön bizonyos buktatókat —, hogy következetesen az egészséges életmódhoz vezető utat járja. Természetesen mi is a fiatal korosztálynál kezdjük az ismeretterjesztő munkát: nemcsak, mert ők befolyásolhatók a leginkább, Schlezák Sándorné —, úgy gondoltam: mindannyian hasznát vesszük a leírtaknak. Tulajdonképpen nincs olyan gyerek, akire ne férne rá, egy kis regulázás. — S mindezt olyan hangnemben fogalmazta meg — szólal meg Józsa Ferencné —, hogy nem személyeskedik, nem akar senkit megsérteni. — Osztálya most másodikos, a kezdeti esztendők meghatározóak a gyermek egész életére — mondja Kovács János. — Nagyon fontos, hogy a gyerek szeresse az iskolát! Nálunk ez úgy alakult ki, hogy Erzsi néni kedvéért szívesen jöttek ide. Chlezák Sándorné véleménye szerint ezt a nagyobb gyermekénél külön odafigyeléssel érte el. Furulyázni, játékosan szerepelni tanította a gyerekeket. Ugyanakkor vitte- viszi őket a múzeumba, Zene- akadémiára. Kovács Jánosné eimeséli még, hogy a nagyobbik unokája annak idején nehezen beszélt. Vele verseket taníttatott és a siker öröme juttatta túl ezen a korszakon a kisdiákokat. A szeretet katalizátor — Ami azt a levelet illeti — telitalálat! — összegzi Kiss Jenő, aki az ELTE egyik magyar szakos tanára. — Erzsi néni sajnos a három közül csak egy gyermekemet tanítja. Nem extravagáns dolgokat művel, egyszerűen csak pedagógus. Mindazt, amit a levélben megfogalmazott, megszívlelhetné az egész magyar felnőtt lakosság is. Eötvös József szavait hanem mert o helyes szokásokat gyermekkorban kell elsajátítani. Ilyen jellegű középfokú bázisiskola Pécelen van — itt már a diákok környezet-, természet- és egészségvédelem tantárgyakat fakultációban tanulhatnak. A kisiskolások egészségnevelési bázisiskolája pedig Budaörsön, illetve Monoron működik. Az elsősök és a másodikosok a korrepetációs órákon, a nagyobbak pedig az osztályfőnöki órák keretében találkoznak e témákkal. Jelentős szemléltető anyag áll rendelkezésükre, úgyhogy a gyerekek valóban hatékony módszerek segítségével jutnak az ismeretek birtokába. — Mely intézményekkel és szervekkel alakítanak ki együttműködést? — Nagyon szoros kapcsolatunk van a Pest Megyei Pedagógiai Intézettel. Már eddig is rendszeresen közös nevelési értekezleteken vitattuk meg tennivalóinkat, most azonban közösen szervezzük meg a pedagógusok, a népművelők és az egészségnevelők felkészítését is. Hogy csak a közelmúlt egy rendezvényét említsem: áprilisban módszervásárt szerveztünk, amelyre az ország sok területéről érkeztek az érdeklődők, s bemutatták azokat a másutt is átvehető és alkalmazható gyakorlatukat, amelyekkel az egészség- nevelésben és -megőrzésben dolgoznak. Van továbbá kapcsolatunk a művelődési központokkal, hiszen nem mondhatunk le a felnőtt korosztálynál végzett munkáról sem. Általában mindenkivel felvesz- szük a kapcsolatot, akiktől segítséget remélünk — említhetem például a gyógyszerészeket is, akik nagy örömünkre csatlakoztak hozzánk, s kiállítások és klubok szervezésével gazdagítják eszköztárunk palettáját V. É. idézem: a szeretet katalizátor. Ebben a korosztályban ez rendkívül fontos! Megalapozza a személyiségjegyeket, amelyekre már az összes tantárgyat építeni lehet. Szigorú, követel, de példája feltétlen dicsérendő, követendő. Csordás Tibor igazgató eddig figyelmesen hallgatta a szülőket. Érthető a szülők elfogultsága — állapítja meg. — Jóllehet az elmúlt tanévben kezdtük a harcot a beszéd- és magatartáskultúra fejlesztéséért. Ám kétségtelen, Szabó Ferencné több eredményt tud felmutatni. Rendkívüli energiáiból még afféle szülők iskolájára is telik. Ám hogy az egész tantestület mennyire egyetért a munkatervben megfogalmazottakkal, azt bizonyítja: türelmesebbek, többet magyaráznak ; tavaly semmilyen kirívó eset nem történt! Dicséret a nagymamától — Milyennek ítéli meg az egész iskola általános viselkedési és erkölcsi normarendszerét? <— Viccesen azt szoktam mondani: nekem már visszaköszönnek a gyerekek. A budakalászi iskolát erős, nívós oktatási intézménynek tartják. Ehhez az is hozzájárul, hogy a négy ifjúságvédelmi felelősünk hatalmas munkát végez. A 792 diák közül 143 a veszélyeztetettek száma. Az indokok legszélesebb skálája jellemző ránk: szociális helyzet, felelő.- len szülők, csonka család miatti problémák fellelhetők nálunk. S ehhez még azt is figyelembe kell venni, hogy 55 pedagógusunk közül 10 gyesen van. Ám minden esetben egyénileg is elbeszélgetünk a szülőkkel, bárki bármikor bejöhet hozzám is. Sokféle, mégis egybehangzó véleményt ismerhettünk meg eddig. De vajon a legér- dekeltebbek — a II. b — mit tud a levélről? Sokan jelentkeznek. Mindenkinek eszébe jut valami, ha nem is pontosan, de idéznek belple. Szépen viselkedünk a HÉV-en, mondja Bartha Eszter, öreg néninek átadjuk a helyet. Amikor jön egy tanár, hadarja Niedermüller Kata, nem tolakszunk eléje, hanem megvárjuk. Szabó Beát a nagymamája dicsérte meg, mert átadta a helyét. A „különóráért” játék a jutalom. Nagy élvezettel adják elő az Ilók és Mihók-mesét. A tanító néni hátra ül, nem szól bele a játékba. De izgul, hogy jól sikerüljön. A nebulókat azonban nem kell félteni, kise- gitik, súgnak egymásnak. Vennes Aranka Rádiófigyelő A szeretet próbája. Az egyház visszaigényli a péceli szociális otthon épületét, s gazdaasz- szonyképzót szándékozik benne berendezni. Tegnap reggel a Kossuth rádió kora reggeli műsorában erről a kérdésről hallhattunk rövid riportot. Az intézmény vezetője elmondta, hogy a hír alaposan felzaklatta az idős emberek nyugalmát. — Eladtuk a házunkat, behoztuk az értékét, mondta egy idős néni kétségbeesve, s azt kérdezte : most már hova mehetnénk? — Félig még szende- regve, a készülékben fülhallgatóval az ember szeméből erre bizony kimegy az álom. Némileg azért megnyugtatói amit a Jézus Szive Népleányok rendjének vagy társaságának tartományfönöke mondott ez ügyben: Egyelőre még nem a visszavételről van szó, hanem arról, hogy nyilatkozni kellett a kormánynak és a püspökségnek, hogy hol, milyen ingatlanok visszaadására tartanak igényt. Ha tehát a célnak megfelelő másik épületet mutatnak nekik, azt is szívesen megnézik. Aggódunk az idős emberekért, akik azt remélve, hogy életük alkonyán oltalmat, s biztos hajlékot találnak, bizonyára nem kérdezték, nem is tudják, ki volt a régi tulajdonos azzal szemben, akivel ők megállapodást kötöttek. Sokukat talán már egy költözködés is megrázna. Áldozatok lesznek? Pedig nem ők csinálták a történelmet. K. T. I. A szakfőorws beszél a programról Tanulják az egészséget ■ VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1446 R Ki kerüljön a testületbe? Az a megjelölés, hogy a képviselőjelölt független, a választók előtt nem cseng jól. Mert nem mindig független az, ami annak akar látszani. Bizonyos pártok vagy megszűnt tömegszervezetek emberei ma szívesen jelennek meg független címszó alatt. Mi, akik a szentendrei önkormányzati választáson együttesen és közös programmal Független Polgári Képviselőjelöltek Csoportjaként kívánunk indulni, túlnyomóan az MDF szentendrei szervezetéből jöttünk. A szervezeten belül ugyanis eszmei, politikai és gyakorlati kérdésekben olyan elléntétek merültek fel, amelyek lehetetlenné tették az MDF színeiben való indulást. Az önkormányzatról vallott nézeteinket — melyek azóta sem változtak —, barátunk májusban leírta, és a Szentendre és Vidéke című újságban kívánta megjelentetni. Annak külön története van, hogy az írás kinek vagy kiknek a nyomására nem jelenhetett meg. Tehát indíttatásunk a következőkben megfogalmazottakban keresendő: Az új önkormányzati rendszer előnye mindenekelőtt abban rejlik, hogy a tervezés- szervezés-döntés — az igazgatás három pillére — arra a természetes szintre kerül, ahol az érintett állampolgárok élnek, s ezért a legmegbízhatóbb ismeretekkel rendelkeznek az ügyek tekintetében. Egyszerűen szólva: a döntések az államigazgatás legkisebb egységéhez kerülnek. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy az önkormányzat csak az igazgatás legkisebb egysége, ezen belül még csoportok különböző fajtái és szintjei működnek. A szintek szerint csoportokat, valamint baráti társaságokat és családokat találhatunk, s az előbbiek szakmai, vallási, munkahelyi, iskolai és egyéb szervezett keretekben lelhetők fel. A helység önkormányzatának úgy kell működnie, hogy lehetőleg összhangot teremtsen a különböző csoportok különböző érdekei között, és csak elengedhetetlen mértékben sértse az egyes csoport különleges érdekeit. Ha a fenti elmélet igaz, akkor ezt a következtetést kell levonnunk: A helyi önkormányzat csak akkor működhet az általános elvárásoknak megfelelően, ha összetétele a helység csoportrétegződésének is megfelel. Saját jelöltjeinket tehát úgy kell megválogatnunk, hogy ez az elv maradéktalanul érvényesüljön. Az új államigazgatás valamennyi szintjén érvényesülnie kell a szakmai hozzáértésnek, tehetségnek, miután az elmúlt rendszer kudarca ékesen bizonyította, hogy az ideológiai hűség, valamint a megbízhatóság és a felső (vagy külső?!) hatalom feltétel nélküli kiszolgálása csak az ország és polgárainak tönkretételéhez vezethet. Ennek megfelelően meg kell vizsgálnunk a jelöltjeinket abból a szempontból is, hogy az önkormányzatra háruló fetadátok közül mely részterületek szakértői, és csak abban az esetben szabad jelölnünk őket, ha rendelkeznek kellő szakértelemmel. Emlékezvén az elmúlt rendszert minden ízében átható anyagi és erkölcsi megvesztegethetőségére, az új önkormányzat megvesztegethetetlenségét is biztosítani kell. Ezért rendkívül fontos, hogy az összeférhetetlenség szabályait maximálisan figyelembe vegyük. Senki sem lehet az önkormányzat tagja, akinek polgári foglalkozásában az ön- kormányzatban viselt szerepe előnyt nyújthat. Vagv aki az elmúlt rendszerben párt-, állami vagy tömegszervezeti vezető funkciót töltött be, mert legyen bár személyében a legbecsületesebb, olyan kapcsolatokkal rendelkezhet, amelyek a pártatlan, illetve elfogulatlan működését lehetetlenné teszik. Végül: az önkormányzati munka teljes mértékben csapatmunka, melyben a polgár- mester valóban első az egyenlők között. Feltétlenül szükséges, hogy olyan képviselők kerüljenek a testületbe, akik képesek együtt dolgozni a város érdekében. Dr. Szebenyi Gábor, dr. Kovács Béla, Fehér András, Füzy Zoltán, Kiss Károly, Tóth István Szentendre isten hozta, isten vele! A Pest Megyei Hírlap augusztus 22-i számának első oldalán munkatársuk Az eskü Istene címmel azon elmélkedik, hogy meghökkentő és helytelen a köztársasági elnök hivatali esküjének szövegében az.: Isten engem úgy segéljen! Az istenhit ugyanis magánügy — mondja —, s történetesen mi lesz akikor, ha egy nem hívő lesz az elnök, s annak kell ezt elmondania?! Az én fejem emiatt nem fáj. Nem hiszem, hogy ennek az országnak bármikor is ateista köztársasági elnöke legyen. Ugyanis a lakosság túlnyomó része istenhivő (katolikus, református, evangélikus, baptista, mohamedán, zsidó stb.). Ha pedig az elnök, a nép szolgálója, és az esküt a nép egészének teszi, akkor elvárható, hogy itt is a többség akarata érvényesüljön; olyan szöveggel tegye ezt, amilyet a többség kíván tőle. Egyébként Isten nevét a mai napig sem sikerült kiirtani a közéletből, bármennyire is akarták az elmúlt negyven év alatt. Még ma is úgy köszönünk, hogy isten hozta, isten vele, sőt a szovjet csapatok is ilyen feliratú táblával távoztak: Isten veletek, magyarok! És még az ateisták is istent emlegetve esküdöz- nek, káromkodnak.- Igaza van annak a versfaragó kópénak, aki annak idején ezt a versükét csempészte a Lenim-szo- bor talapzatára: Mit vigyorogsz Iljics? Nem marad ez így örökké! Hisz 150 éven át sem váltunk törökké! De miért is félünk annyira Istentől? Mit árthat az nekem, ha én, ateista, elmondom, hogy Isten engem úgy segéljen, ha úgysem létezik Isten?! Nyilván azért, mert lelkünk legmélyén mindany- n-yian érezzük, hogy van Isten! Az embernek vannak testi és lelki tulajdonságai. Az én meggyőződésem szerint pedig a halhatatlan lélek nem más, mint a Szellem (Isten) egy szikrája, része miben- nünk. A nagy világmindenség (csillagjaival, atomjaival együtt!), a növényvilág, az állatvilág és maga az emberi test keletkezésének, felépítésének s hajszálpontos működésének ezernyi, sőt milliónyi csodája mind-mind Isten léte mellett szól. Egyiket sem mi, emberek alkottuk, hiába vagyu-nk úgy felfuvalkodva. s oly büszkék a vívmányainkra! Történetesen az anyag milyen tulajdonsága, vagy ereje folytán támadt fel Jézus? Az anyagelvűség alapján érthetetlenek a szentek csodái is. Persze van telepátia, szuggesz- tió, hipnózis, bőr- és hőlátás, s számtalan egyéb parafizi- kai vagy parapszichológiái jelenség. De némely történelmi tényekre, cáfolhatatlan csodatételekre hiába keresünk emberi magyarázatot, bármennyire is kutatjuk az említett jelenségeket. Kell tehát lennie valamilyen rajtunk kívül álló szellemi erőnek! A tamáskodók is lássanak és higgyenek, s minél kevesebb ember számára legyen meghökkentő, ha a magánemberek Istene belekerül egy hivatalos eskü szövegébe! Dr. Köles Mihály Gödöllő k I ★ Kedve? olvasónik nzíves elnézését kérgük, amiért igazán érdekes okfejtését nem teljes terjedelmében közöljük. Atkozott helyhiány! Remélhetőleg a lényegen, a mondanivalón nem esett csorba. Maradtak a buszok Lapjuk augusztus 27-i szá- április óta nem ritkította jára- mában egy, a hírek között tait. Pomáz és Pilisszentke- megjelent közlemény arról tu- reszt között legutóbb július dósít, hogy a Volánbusz az el- 11-én módosítottuk a menetmúlt hetekben több járatot rendet, ekkor azonban néhány megszüntetett Pomáz térségé- járat újbóli közlekedtetésére, ben. és egy-egy kisebb időpontTájékoztatjuk önöket, egy- módosításra került sor. ben a tisztelt utasainkat, hogy Bogáti Zoltán, a hírrel szemben a Volánbusz a Volánbusz osztályvezetője Válaszol az illetékes Más hangon, mint korábban Az augusztus 29-i Postabontás rovatukban megjelent egy olvasói panasz, szövetkezetünkkel kapcsolatban. Mellékelem a/ eredeti okmányokat, a Molnár Istvánnak írt levelemet melyben tájékoztatom, hogy a problémát végül is elintéztük. A feleség volt tagunk és nem a panaszos. Tisztelt Tagtársunk! Sajnálattal vettük tudomásul, hogy hozzánk írt levele után a Pest Megyéi Hírlap hasábjain is foglalkozott sérelmével. Tájékoztatni kívánjuk önt, hogy az év első hónapjaiban több mint tízezer vásárlási utalványt készítettünk el —■ névre szólóan — valameny- nyi szövetkezeti tagunk részére. Ezeknek beváltási ideje június 30. volt. Boltjainkból (Fótról is) folyamatosan érkeztek hozzánk a levásárolt, illetve a részjegy összegének kiegészítésére felajánlott utalványok. Ezek feldolgozása folyamatos. ön május hónapban közölte szövetkezetünkből való kilépését, melyet mi tudomásul vettünk, és az eredeti részjegyösszeget, vagyis az 1989. év után járó kamat, illetve a 100 forintos átalány nélkülit számfejtettük. Ugyanis ekkor még nem tudhattuk, hogy ezt (179 forint) ön levásárolja vagy pedig a részjegy kiegészítésére ajánlja fel. A feldolgozás során tapasztaltuk, hogy a korábbi kilépési szándéka mellett a részjegy kiegészítésére voksolt. Ezek után jogos az igénye, hogy önt nem 660, hanem 839 forint illeti meg. Szeretnénk arról is tájékoztatni, hogy mi több ezer szövetkezeti tag ilyen vagy ehhez hasonló ügyét igyekszünk megoldani. Munkánk során előfordulhat mulasztás, hiba, de az ön által feltételezett bosszú idegen tőlünk. Levele július 17-én érkezett hozzánk, teljesen jogos az észrevétele, hogy illett volna válaszolnunk. Munkatársaink leterheltsége, a szabadságolások szólhatnak csak mentségünkre. Emberileg megértjük és egyútlér- zünk önnel, családi tragédiáját és anyagi helyzetét illetően. Sajnáljuk, hogy nem kíván szövetkezetünk tagja lenni. A 660 forintos részjegyet, ennek kamatát, valamint a Í00 forintos átalánydíjat, összesen 839 forintot, levelünkkel egyidejűleg kifizetünk. Anyagi helyzetét, 25 éves tagsági viszonyát figyelembe véve mellékelünk még egy 500 forintos vásárlási utalványt. Tudjuk, hogy szerény ez az összeg, de lehetőségeink igen korlátozottak. Lelkiismeretünk sokkal nagyobb összeget és támogatást követelne minden idős szövetkezeti tagunk, így az ön részére is. Furák János, o Vác és Vidéke ÁFÉSZ elnöke
