Pest Megyei Hírlap, 1990. szeptember (34. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-08 / 211. szám
Âgrffregyelem Misés tanévnyitó Tíz esztendeje, 1980 szeptemberében Cservenka Fe- rencné, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának akkori első titkára, az Országgyűlés alel- nöke volt a Gödöllői Agrártudományi Egyetem évnyitó ünnepségének díszvendége. 1990. szeptember 10-én Tjlagy Ferenc József földművelésügyi miniszter, a Kisgazdapárt elnöke lesz. Tegye a szívére a kezét mindkét érintett fél és vallja be, tíz évvel ezelőtt egyikük sem gondolt erre! Azok sem persze, akik a közönség soraiban ültek. Na és az elnökségből sem, amelyben ott ül például Nagy Sándor szaktárs — azaz akkor még KISZ KB-titkár... Változnak az tdők és vele együtt változik az egyetem is. A nyáron tenni akarással telve, az egyetemi kerekasztal tanácskozás részvevőivel vállvetve, munkához látott az újonnan megválasztott egyetemi és kari vezetés. Már megszülettek az új típusú mezőgazdasági felsőfokú szakemberképzést célzó gondolatok. Persze nem csak a szakma teszi az értelmiségit. A világnézeti képzést korábban a filozófia és tudományos szocializmus tanszék szolgáltatta, melynek neve tavaly nyár óta filozófia és politikatudományi tanszék és a most kezdődő tanév első félévére számos választható tárgyat hirdetett meg. Az egyetem vezetői közül többen hasznosnak tartanák, ha a jövőben például a valláserkölcsi ismereteket az eredetileg itt tanító premontrei paptanárok utódai adnák át az arra kíváncsi hallgatóknak. A hétfői napnak, melyen a 45. gödöllői oktatási évet nyitják meg, lesz egy sajátos színfoltja. A tíz órakor az aulában kezdődő ünnepség előtt — természetesen mindenki magánügyeként — ökumenikus istentiszteletet rendeznek a GATE színháztermében, háromnegyed kilenctől. Az evangéliumot Mozsgai József katolikus plébános, Ro- szík Gábor evangélikus és Szente Péter református lelkészek hirdetik. Az egyetem főépületének homlokzatáról tavaly nyáron szerelték le a vörös csillagot, alatta még a régi címer látható. A parkban Kálmán herceg szobra a premontrei rend támogatójára emlékeztet. A mai földszinti rektori tanácsteremben már több éve régi szépségében láthatjuk a hajdani egyházi iskola freskóit. Az idén tálán már azt is megérjük, hogy a gólyabár Ion nem itt rendezik meg a sztriptízműsor számot. (Igaz, ami igaz, tavaly is maradt egy-két ruhadarab a párocskán.) — bg — A vártnál több munkával Véget ér a kálváriája «rm U::ü Ebben az évben a városi tanács 13 és fél midilió forintot szánt felújításokra. Az összeg csaknem harmadát, négymilliót költenék a kálvária helyrehozatalára. Az első félévben ennek a háromnegyedét felhasználták. A patinás, de igen leromlott állapotú műemlék megmentése sokkal több munkát adott a kivitelezőknek, mint gondolták volna. A restaurátorok a kőkorlátokat is újjávarázsolták, csak egészen minimális pótlásra volt szükség. Alsó képünkön egy eredeti elemet láthatunk, eredeti szépségében. Az 1771-ben építtetett kálváriát valószínűleg már az új önkormányzat működése idején adják át, de a megvalósítás még a régi érdeme. R::n :::::: err.i (Balázs Gusztáv felvételei) A dísztéren üldögélve A város hőseire emlékeztet A városgazdálkodási vállalat dolgozói fákat ültettek és a padokat helyezték el az áruház mögötti dísztéren. Szombaton reggel már itt üldögéltek, beszélgettek és megelégedéssel nyugtázták a város polgárai, hogy az 1914/18- as I. világháború hőseinek tiszteletére a 30-as években emelt szobor a temetőből visz- szakerült a város főterére. A dísztér kialakítása, a szobor restaurálása, visszaállítása, a kövezés, az aszfaltozás, a fák ültetése közel hárommilliójába került a városnak. Az első reggelen a helyszínen találtuk — mint oly sokszor — Pintér Sándort, a városi tanács beruházási csoportvezetőjét. Örömei válaszolt a hozzá intézett kérdésekre, miközben hallgatta az érkezők véleményét. Van, aki a tér szélére rakta volna, mások a tér közepére a szobrot és így tovább. A munka kivitelevője a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság hatvani és balassagyarmati kirendeltsége. A tér immár nyitva, a pihenni kívánók helyet foglalhatnak. Van még tennivaló bőven, mondta Pintér Sándor. További padok, virágágyak kihelyezése, a világítás szerelése. Keresik a megoldást a II. világháborúban elesettek emlékének megőrzésére is. (csiba) Lelkészavatás Hévizgyörkön Választ talált korunk kérdéseire Ç Azt hiszem, hogy az elmúlt vasárnap az egész Galga ^ mentén Torda István és felesége voltak a legboldogabI bak. Ez a boldogság ott ragyogott a tekintetükben, kí- ^ sérte mosolyukat. Örömükben osztozott Hévízgyörk köz- ^ ség lakossága: evangélikusok, katolikusok, reformátu- ^ sok. Olyan volt a falu, mint egy-egy nagy lakodalom S napján, amikor mindenki ünneplőbe öltözik, s az em§ berek elfelejtik a hétköznapok egyhangú robotját, s nem ^ akarnak mást, csak örülni a másik ember örömének, és is részt kérnek a barát, a koma, a rokon, a szomszéd bol- § dogságából. Dr. Harmati Béla püspök ezen a napon avatta lelkésszé Torda lstvánék leányát, Isó Dórát. — Leányunk az aszódi gimnáziumban érettségizett — mondta Torda Istvánná. — Csendes, talán kissé visszahúzódó gyerek volt, aki ugyan mindig részt vett társai játékában, de soha nem vezérke- dett. Talán jobban is érezte magát, ha egyedül lehetett. Érdekelte a zene. Orgonálni és zongorázni tanult. Helyben nem volt zeneiskolai oktatás, ezért Bagra járt, s amikor ott a tanulmányait befejezte, szeretett volna komolyabb zenei ismeretekre szert tenni, de semmi lehetőség nem mutatkozott. Végül Dóka Zoltán lelkész tanácsára beiratkozott a kántorképzőb». Középiskolai tanulmányainak befejezésekor — nagy meglepetésünkre — közölte velünk, hogy teológiai tanulmányokat szeretne folytatni, s később lelkészként kíván szolgálni. — Nagyon meglepődtünk — veszi át a szót Torda István —, mert azok a képességek, tulajdonságok, amelyek a lel- készi szolgálathoz szerintünk szükségesek, mint például a beszélőképesség, a szervezőerő, a mozgósító, másokat meggyőző hatás — a mi lányunkból hiányoztak. A szándék ellen nem tiltakoztunk, de tanácsoltuk, hogy elképzeléseit, terveit beszélje meg az egyházközség lelkészével, aki éppen kántori munkája miatt megkülönböztetett figyelemmel kísérte életét. Dóka Zoltán egy év gondolkodási időt javasolt, mintegy próbaévként, ami alatt az elhatározásról kiderül: pillanatnyi fellob- banás-e, vagy egy életre szóló hivatástudat? Miközben jegyzem Tordáék szavait, azon töprengek, hogy Isó Dóra elhatározása még akkor született, amikor sokán nemcsak a gyereken, de a szülőn is számon kérték a legcsekélyebb vallási jegyet, annak legapróbb megnyilatkozását. A fiatal lány valláshoz történő odafordulásában talán a keresztyén hit bizonyságtételének, életpéldájának vonzása, a bizalom és a remény fejeződött ki. Az, hogy a keresztyén hit és erköícsiség választ tud adni az emberi élet e világi és ezen túlmutató dimenziói számára is. Ismerem a Torda családot. Tudom, hogy nem éltek elefántcsont-toronyban. Házuk, otthonuk nyitott volt az elmúlt évtizedek gondjai, problémái előtt. Férj és feleség együtt vettek részt a közéletben, vitáztak, töprengtek a megbotránkozó jelenségekről, küzdöttek is a túlkapások, az embereket megalázó esetek elPatkányokkal teli udvarok A fejük felett döntöttek A hulladékkal mindig baj van. Számtalan újság, a rádió és a televízió műsora szinte naponta foglalkozik hazánk szemételhelyezési gondjaival. Sokan már évekkel ezelőtt úgy emlegették Pest megyét, hogy a főváros szemétdombja. Legutóbb arról kaptunk hírt, hogy Kerepestarcsán iszonyatos a helyzet a szemétbányák környékén. A lakóházaktól ötvenméternyire lévő szeméttelepről félméteres patkányok járnak a házakhoz, a bűzről és a fertőzés veszélyéről nem is beszélve. Nemrégiben a településen megalakult a Zöldek, vagyis a környezetvédők pártjának helyi szervezete, s elnökük, Országh Lászlóné több ízben szót emelt a szemétbánya ellen. Lapunk az országgyűlési képviselőtől, Körösfői Lászlótól tudta meg, hogy bejárást tartottak a helyszínen, Mi az ideiglenes tanácselnöktől, Török Mihálytól kérdeztük meg, mit látott, mit tesznek az illetékesek és kik a felelősök azért, hogy ennyire elhanyagolt a Móra Ferenc utca végén elterülő szeméttelep. — A szemét ügye bonyolult. Jómagam már két éve szerettem volna megnézni az erre vonatkozó okmányokat, de nem engedték. Nem kaptam meg elolvasásra a szerződést, amely a termelőszövetkezet és a főváros között született, nem láthattam a földhivatal határozatát, és tudtam, nem tartják be a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság kikötéseit sem. Nagyon zavart, hogy Kikötőben tanulta a leckét Ismert a megyén túl is A fenyők között rejtőző családi ház kapujában többen várakoztak, magam is oda tartottam. A taxisnak az antennája törött el, a második és harmadik férfi is elmondta a fiatalembernek a műszaki gondját-baját. Gödöllőn a Semmelweis utcában, miután az autósok továbbmentek, ketten maradtunk Sebő Attilával, a szórakoztató elektronikai, számítástechnikai készülékek jáVításának mesterével. E szakmában elismert iparos a városban, igen kiterjedt a vonzási körzete. Jász-Nagykun-Szolnok és Nógrád megyébe is hívják Pest megyén kívül. Speciális, sajátos ügyekben keresik fel. Különös igényeket elégít ki, készülékek átalakítását is vállalja és végzi. Komoly a műszerezettsége, alkatrészkészlete. Igen jó a beszerzése. így aztán rövid határidőre tud munkát vállalni. Elektronikai eszközök javítását tanulta három éven át. Amikor katona volt, ott is végzettségének megfelelő beosztásban szolgált. Mestersége olyan, amelyben folyton képeznie kell magát. Állandóan a szakirodalmat kell tanulmányoznia, hogy szinten tudja tartani ismereteit. A jövő évben a műszaki egyetemre kíván felvételizni. Célja a maximális, tudás megszerzése, az ügyfelek pontos és gyors kiszolgálása. — &. — f. több ezer köbméter szemét ázik és fertőzi a falu kút- jait. ' Török Mihály úgy tudja, évekkel ezelőtt a Pest Megyei Tanács és a Fővárosi Tanács egyezkedett a település megkérdezése nélkül. A Fővárosi Közterület Fenntartó Vállalat szállítja a szemetet Kerepes- tarcsára a termelőszövetkezet gödreibe. — Véleményem szerint nagyon meggondolatlan lépes volt, de mondhatom úgy is hülye ötlet szemétbányát csinálni a kertek alá. Ha valamennyi gödröt feltöltenék, ide még számolatlan köbméternyi szemetet lehetne hozni, s ez évtizedekre mérgezne. Nem tudom, egyesek, hogy merik kijelenteni, itt minden rendben van. A szemét takarása sem volt megfelelő. Megkerestük a termelőszövetkezetet és most kérésünkre azonnal megkezdték a házakhoz legközelebb eső gödör re- kultiválását. Megtudtuk még a tanács vezetőjétől, hogy a kerepestar- csaiak tiltakoznak az ellen, hogy a főváros szemete ide kerüljön, ugyanakkor már arról hallani, szervezkednek, hogy szennyvíziszapot fognak ide leengedni, amit Csepelről hoznának. Ez ügyben már keresték a tanács illetékeseit is, akik ezt egyértelműen elutasították. Hogy mi lesz a Móra Ferenc utca végén, azt jelenleg senki nem tudhatja. Nem sejthető, milyen döntések születnek felsőbb szinteken, az viszont biztos, hogy tarthatatlan a jelenlegi helyzet. •— árvái — Megőrzik a mát a holnapnak Filmszociográfiai műhely Részletes képet kaptam tőle tanulóéveiről, iskolázottságáról. Édesapja tengerészkapitány volt, szelte a vizeket. — Sokat volt távol, sőt előfordult, hogy anyut és engem is magával vitt, külföldön horgonyzott le. Általános iskoláimból négy évet úgy töltöttem Magyarországon kívül, hogy édesanyám beszerezte az iskolai tematikát és a szükséges könyveket, füzeteket. Naponta foglalkozott velem, rendszeres volt a tanulás és amikor hazahajóztunk, az Erkel-iskola tantestülete előtt vizsgáztam. — emlékezett vissza. Az iskolát kitűnőre végezte, jeles lett az érettségije is. len, de nem tagadták a hitüket a jóban, az előremutatóban. Lehet, hogy lányuk az ő küzdelmeiket látva fordult éppen a keresztyén erkölcsi értékek, a keresztyén felelősség és szolgálat iránt. Kereste a társadalom és az ifjúság közös gondjainak megoldási lehetőségeit, a családi élet, az emberi kapcsolatok, az egymásért, a közösségért hozott áldozatvállalás értékeinek a helyreállítását, és ezt a keresztyén tanításokban lelte meg. — Elszaladt egy esztendő — meséli tovább a történetet a házaspár. — Dóra gyors- és gépírást tanult, meg németet, s zenét. A tizenkét hónap csak megerősítette elhatározásában, és ismét Dóka Zoltán elé állt: — véglegesen döntöttem. Sikerrel felvételizett a teológiára, s most, amikor végzett, s férjével együtt — aki szintén lelkész — megkezdik szolgálatukat, meggyőződésünk, hogy nagyon boldogok. Isó Zoltán és felesége, Isó Dóra nehéz munkára vállalkoztak, ám vállalásuk alapiát évszázadok hagyománya adja és erősíti. Népünk a nemzeti műveltség fejlesztésében sokat köszönhet tudós papjainak és ez így van ma is, még inkább így lesz a jövőben. Fercsik Mihály Három, kamerával, magnóval, jegyzettömbbel felszerelkezett fiatalember igyekezett a tanácsháza legfelső emeletére, ahol az egyik osztályvezetőt kérdezgették a hitoktatás bevezetéséről s az új önkormányzattal kápcsolatos elképzeléseiről. Az utóbbi napokban több helyszínen is találkozhattak a gödöllőiek hasonló kis csapatokkal: a film- szociográfiai műhely alapozó táborának tagjaival. Miről is van szó? Szeptember közepétől az ismert rendezőpáros, Gulyás Gyula és Gulyás János szakmai vezetésével, az MTA—Soros-alapítvány anyagi támogatásával filmszociográfiai műhely alakul a helyi művelődési központ s a városi múzeum közös szervezésében. E műhely célja: Gödöllő és környéke történetének, néprajzának szociológiai, szociográfiai fel- térképezése és videotechnika segítségével történő megörökítése. Az ötlet születéséről a Gulyás testvéreket kérdeztük az alapozó tábor utolsó napján. — Nagyon régi kapcsolat köt bennünket Gödöllőhöz, szinte minden filmünknek volt itt bemutatója, ankétja, ismernek itt bennünket. Egyik ilyen találkozás alkalmával került szóba, milyen érdekes lenne, ha a helyi értékeket, hagyományokat össze tudnánk gyűjteni, mintegy lenyomatot készítve a jövőnek. így született meg a filmszociográfiai műhely létrehozásának gondolata. A szervezők május táján meghirdették az elképzelést, nyár folyamán pedig befutottak a jelentkezések. Az alapozó táborban végül húszán jelentek meg. — Milyen céllal rendezték meg az egyhetes tábort? — A tényleges munka megkezdése előtt szükség volt egy olyan intenzív szakaszra, amely lehetőséget ad a kölcsönös ismeretszerzésre. Egyrészt a tábor tagjai ismerkedtek a technikai alapokkal, a szocio- film lehetőségeivel és műfajaival, másrészt mi tájékozódhattunk arról, mire képesek a résztvevők. — És mire képesek? — Reményt keltő a csoport, nemcsak lelkesedésük, hanem produktumaik alapján is. A programok között ugyanis nemcsak tanulás — ismerkedés a technikával, filmelemzés, előadások hallgatása — szerepelt, hanem forgatási gyakorlat is. A gyakorlatok témájául az önkormányzati választásokat jelöltük meg: végigkísérjük, dokumentáljuk a folyamatot a készülődéstől a választás napján át az azt követő időszakig. Négy csoportban dolgoztak a tábor tagjai, különböző helyszíneken — pártoknál, munkahelyeken, a tanácson — jártak. Az elkészült anyagot végignézve az a véleményünk, hogy vannak benne olyan részek, amelyek egy végleges, bemutatásra kerülő filmben is megállják a helyüket. — Elégedettek a csoport összetételével? Hasonlóra számítottak? — A helyszínből adódóan gondoltuk, hogy főleg főiskolások jelentkeznek. így is lett, ők teszik ki a társaság zömét, ugyanakkor van köztük tizenéves tanuló és középkorú mérnök is. A fiatalok, mint kiderült, kevés dokumentumfilmet láttak életükben — a hiányt sok filmélménnyel igyekeztünk pótolni. Reggeltől késő estig tartottak a vetítések, ankétok, elemzések, értékelések, úgyhogy zsúfolt hetet tudhatunk magunk mögött. — Sa folytatás? — Szeptember közepétől kéthetenként — időnként gyakrabban is — találkoznak majd a jelenlegi tábnrosok, akkor már a műhely tagjaiként. — Pillér — « t
