Pest Megyei Hírlap, 1990. szeptember (34. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-08 / 211. szám

1990. SZEPTEMBER 8., SZOMBAT

W.Hf/J

9

>*

Ü k A M A

Tankönyvekről a felekezetek gond oskodnak

Jelentkezőben nines hiány

Eassan elcsendesült a hitoktatás körüli vihar. Előszeleit már januárban érezni lehetett, tavasszal fokozódott ereje, a nyári hónapokban pedig valóságai tombolt. Adódott pedig ez mindabból, hogy a hitoktatásnak helyet kerestek az iskolákban.

Az egyházak képviselői azpnban úgy látták, hogy ne az iskolák, hanem az egyházak szervezzék meg a hitoktatást. Ez természetesen nem jelentette azt, hogy nem lehet beiratkozni az iskolában a hittanra, hanem csupán arról volt szó, hogy a hitoktató személyéről és a tananyagról döntsenek ők.

A rengeteg tisztázatlan kérdésből hasonló mennyiségű félreértés adódott. Az egyik az volt, hogy bekerüljön-e az iskolai bizonyítványba a részvétel ténye vagy sem. Igencsak nagy vitát váltott ki az esetleges kötelezővé tétel is. Aztán: meg kellett változtatni azt az eredeti állásfoglalást, hogy a hitoktatókat az iskola fizesse. Ez ugyanis a pedagógusokban keltett ellenérzéseket. Ügy vélték, hogy mindez az ő bérkeretüket terhelné, s ily módon anyagilag hátrányosabb helyzetbe kerülnének. Megszületett a megoldás: központi keretből az iskola vagy az egyház részesüljön, ebből dotálhatja a hitoktatókat.'

E néhány kiemelés csupán töredéke annak a folyamatnak, amely — úgy tűnik — egészséges mederbe terelődik. A vitában ugyanis társadalmunk legszélesebb rétegei képviseltek időnként majdhogynem szélsőségesnek tűnő nézeteket.

Ám mindezt a tisztesség keretei között, meghallgatva, megértve a másik álláspontját — mégha esetleg nem is fogadták el azt. Nemcsak képviselők. pártok fogalmazták meg aggályaikat, hanem tiltakozó jegyzék is született, amelyet az ELTE szociológiai tanszékének néhány munkatársa kezdeményezett. Attól tartva, hogy a felekezeteken kívüliekre

ugyancsak ráerőltetik a hitoktatást.

Ezenközben a Művelődési Közlönyben megjelent rendelet július 1-jétőlaz egyházak hittudományi akadémiáit egyetemekké nyilvánította.

Ezekben az intézményekben és hittudományi főiskolákon szerzett okleveleket az állami egyetemek és főiskolák diplomáival tette egyenértékűvé. Sőt, a nappali tagozatos teológus hallgatók tanulmányi ideje most már. munkaviszonyban eltöltött időnek számít.

Július közepén olvasták fel a templomokban Paskai László bíboros prímás, esztergomi érsek pásztor levelét, a hitoktatás ügyéről. Arra hívta fel a szülők figyelmét, hogy alapvető kötelességeik közé tartozik gyermekeik vallási neveléséről való gondoskodás.

Aligha lehetne teljes képet adni a hitoktatás körüli problémáról. Hiszen ezek oly mértékben előtérbe kerültek, hogy jóformán nem jelent meg olyan sajtóorgánum, amelyben ne csaptak volna össze vélemények és ellenvélemények.

Napjainkban azonban a beiratkozás kötötte le az érintettek minden idejét. A pótjelentkezés határideje tegnap lejárt, de azzal már a hét elején tisztában voltak az "iskolák és plébániák, hogy ez a határidő nem tartható be. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium szeptember 15-éig kérte az összesített adatok beküldését.

Minden valószínűség szerint azonban ez is csúszni fog. Erről tájékoztatott a váci egyház- megyei hatóság igazgatója dr. Zavecz József. Nagyon sok »jóindulattal, segítőkészséggel találkoznak az iskolákban, ám a tárgyi feltételek megteremtése, a tantermek biztosítása számukra is nehézséget okoz. Űgyszintén az idő. Több helyütt megoldoták, hogy első órában tartják a hittant, s gondoskodnak azokról a gyerekekről, akik nem látogatják ezeket az órákat. Tudvalévő ugyanis, hogy ez az oktatás nem mehet a többi tantárgy rovására.

Tankönyvekről az egyházak gondoskodnak. Erről annyit tudtunk meg, hogy van elegendő. Dr. Bognár Lajos, az esztergomi érsekség budapesti hitoktatási felügyelőségétől arról tájékoztatott, hogy rengetegen jelentkeznek hitoktatónak.

Igaz ugyan, hogy hitoktatókat is kell képezni. Így az elkövetkező néhány év nagy terhet ró a lelkészekre. A távolabbi jövőben nem elképzelhetetlen. hogy vidéki tanárképző főiskolákon Kecskeméten, Nagykőrösön, Kaposvárott — egyszakos, illetve két-három szakos pedagógusok mellett hitoktatókat is képeznek majd.

Végleges adatokról tehát

sem a hittanítókról, sem pedig a -tanulókról nem szolgálhatunk. Mindössze annyit tudunk, hogy nagyon sok a je lentkezö. Igaz, akadták telepü lések, ahol ennek már kialakult hagyományai vannak, nem történik változás. Eddig is szép számmal tanulták ott a gyerekek a hittant. Azt mondják, náluk minden ugyanúgy megy, mint régen, csak most legalizált formában.

Eljutottunk tehát oda, hogy megkezdődhet az oktatás. Ügy is mondhatnám: megérkeztünk a folyamat valódi kezdetéhek Ez természetesen sok újabb kérdést, problémát fog felvetni. Annyi bizonyos, hogy mindez hozzájárul majd a magyar kulturáltsági szint emeléséhez.

Erre azonban alighanem még hosszú esztendőket kell várni.

Vennes Aranka

(Vimola Károly felvétele)

Mennyekig érő sóhaj

Ki a túlélésben, ki a túlvilágban bízik

Szinte hihetetlen, hogy ebben az országban el lehet valamit normálisan is intézni. Pláne, hogy az előzményeik erre semmi reményt nem adtak. íviosc éppen a hittan oktatásáról van szó. Amint világossá vált, hogy a világnézetét immár nem kell titkolnia a vallásos embernek, s a kormány kidobolta az iskolai hittanoktatást, azonnal elszabadullak az indulatok és a rendeletek. Egymásnak is, de a józan észnek is ellentmondó nyilatkozatok, cáfolatok, utasítások, követelmények kezdtek keringeni — így, utólag nézve pusztán csak azért, hogy tönkretegyék a pedagógusok, iskolaigazgatók idegeit, s a tantervmódosítások miatt amúgy sem pihenésre termett demokratikus vakációját.

Hál’ istennek, a jövő héten kezdődő hitoktatás az iskola és a plébániák kölcsönös megelégedésére indul — legalábbis abban a három iskolában, ahol erről érdeklődtünk. Teljes megyei körképet nem sikerült kapnunk, ugyanis összesítés — szerencsére — sehol nem történik, a megoldást mindenütt a helyiekre bízták.

A csobánkai általános iskolában még júniusban megegyezett arról az igazgató és a katolikus pap, hogy mindkettőjüknél lehet jelentkezni a hitórákra. Augusztusig az iskolában egy gyereket, a papnál huszonhatot írattak be a 220 tanulóból. A beiratkozás határidejét központilag meghosz- szabbították e hét végéig — de Völgy es József, az iskola igazgatója szerint így sem fogja elérni az elmúlt években szokásos létszámot, amikor mindenféle minisztériumi jóváhagyás nélkül is általában 40 gyereket járattak hitoktatásra. Lehet, hogy a hitélet is olyan, mint a tiltott gyümölcs, szabadon szedve már nem olyan édes? És lehet, hogy most a marxista hitvallásúak járnak majd titokban pártirodákon rejtett őrsgyűlésre?

Csobánkát főleg katolikusok lakják, de van néhány szerb, illetve református is. Ök nem jelentkeztek az iskolában, pedig az igazgató készséggel állna rendelkezésükre. De ők valószínűleg most is úgy oldják meg a dolgot, ahogy eddig. Hogy hol és mikor lesznek a hittanórák, ez egyrészt a szülőkön múlik, akik választhatnak a templom és az iskola között, másrészt az órarenden, amely például a felsősöket kora délutánig teljesen leköti. Valószínűleg tanítás utánra teszi a lelkész a foglalkozásokat, eddig is így volt, az iskola pedig vállalja, hogy azon a kétheti egy délutánon nem szervez a gyerekeknek más programot.

Gödöllőn, az Erkel Ferenc Általános Iskolában semmilyen adattal nem tudott Palágyi István igazgató szolgálni. Mindent, a beíratástól a helyiségek biztosításán át, az órabeosztásig az egyházak intéznek. Az igazgató és a lelkészek „kerékasztalánál” egyeztek meg ebben, s abban is, hogy nem zavarják egymás köreit. Valószínűleg vasárnapi iskolákba járnak majd a vallásos gyerekek

a papjaikhoz. Ha esetleg hétköznap délután, akkor az iskola tesz engedményt: máskorra teszi a szakkört, korrepetálást. Megnyugtatóak a körülmények, mondja az igazgató. Ha a lelkészekkel nem sikerült volna a normális együttműködés, nehéz helyzetben volna az iskola.

Tahitótfalu általános Iskolájában sincs semmi gond, mondja az igazgatónő, Haness Lászlóné. Az atyák most mérik föl, hogy hány báránykára számíthatnak, kértek az iskolától órarendet, hogy igazodni tudjanak hozzá, hogy egyeztetni tudjanak a kisoroszi iskolával, s a kettőt a hittanóra időpontjával. Eddig sem volt semmi gond sem a lelkészekkel, sem a hittanórákkal, sem a templomoknak az iskolával. Akkor most miért lenne? — kérdezi az igazgatónő, s akkorát sóhajt, majd a mennyekig ér.

— Bennem nagy vihart kavart ez az > egész dolog, a naponta változó hírek. Kár volt. Ismerjük itt mindannyian egymást, meg tudjuk beszélni a dolgainkat. A hitoktatás sem új dolog, persze, hogy most is normális körülmények között történik. Legalább ez.

— Mi nem? ,

— A többi. Engem nagyon megvisel, hogy negyven évig nem volt fontos, ml történik és hogyan az iskolákban. És úgy látom, o helyzet csöppet seny változott. De azért még mindig optimista Vagyok.

— Mennyire?

— Nézze, a szocialista embertípus kialakítása, mint nevelési cél, az Idén már nem került a tantervbe. De más sem. Mert ugye, nem jár mindenki hittanra, velük mi legyen? Az én optimizmusom azt diktálja, hogy most a túlélésre kell fölkészítenünk a gyerekeket, arra, hogy normális. ép idegzetű emberek maradjanak, már amennyire ez lehetséges ebben a helyzetben. Emberségre. a társadalmi rendszerektől független emberi értékekre próbáljuk nevelni őket. Hogy mindannyian túléljük.

— ön szerint mikor mondhatjuk majd. hogy „túléltük"?

— Nem tudom, nem merek jóslásba bocsátkozni. De bízom benne, hogy most is sikerül.

J. A.

— Bejártuk a Pilisi, a Börzsöny egy részét, a budai hegye- két, tucatnyi tanácsnál érdeklődtünk: mutatnának helyet, ahová elvihetnér.k a cserkészeket táborozni. Mindenütt kiépített létesítményeket ajánlottak. Nem tudtuk elfogadni, hiszen a lényeg éppen az, hogy a gyerekeknek maguknak kell megteremteni a fel rétéi eket — mondja Hellner Péter, a Budakeszin működő prohászka Ottokár Cserkészcsapat parancsnoka. — Végül eljutottunk a Nógrád megyei Diósjenőre, ám a kiszemelt terülten a tájvédelmi felügyelő nem engedélyezte a táborozást. Igaza volt: a védett körzetben olyan növény- és állatvilág él, amit vétek lenne háborgatni. És akkor találkoztunk egy odavaló férfival, aki megmutatta nekünk a Nagy Máté-rétet. Ez az, ezt kerestük! Es a választásunkat később igazolva éreztük, hiszen kiderült; itt a háború előtt sok-sok cserkész táborozott.

Cserkészlábor Diósjenön

A A

SZOLGÁLÓ SZERETETBEN VÁLSZ EMBERRÉ

Az illetékes Köjál szakemberei csóválták a fejüket, végül a parancsnok kezébe nyomták az előírásokat tartalmazó listát: legyen a tábor területén háromfázisú mosogató, a követelményeknek megfelelő zuhanyozó, mellékhelyiségek és minden egyéb, ahogyan az a Köjál nagykönyvében elő van írva. Aztán, ha mindent rendben találnak, jöhetnek a gyerekek !

Augusztus 9-én a budakeszi római katolikus templomban mise volt, a Diósjenőre induló cserkészek akkor tettek tábori fogadalmat. Hetvenkilenc gyerek szállt buszra, többségük 10-12 esztendős. Mindössze három felnőtt kísérte őket, közöttük Száraz László káplán, s néhány, félig-meddig még gyerek ifivezető.

— Diósjenön olyan szeretettel fogadtak, amilyenben az embernek csak otthorv van része — folytatja Hellner Péter. — A parókián adtak helyet holmijainknak, csak a legszükségesebb dolgokat vittük magunkkal a jövendő táborunk területére. Az őrsök előre meg- határozott program szerint láttak munkához; első dolguk a tábori WC-k megépítése volt. Másfél nap alatt állt minden: a kemény talajban kivájtuk a tűzhely helyét, felállítottuk a zuhanyozót, felvertük a sátrakat, kialakítottuk a templomrészt, az imádkozóhelyet, a zászlótartókat, és természetesen az őrhelyeket.

És akkor megérkeztek a kö- jálosok. Szó, ami szó, igen elcsodálkoztak azon, pmil, láttak: egy 150 literes fékete hordóba beépítve a zuhanyrózsa, a vizet a patakról hordták, a

nap estig kellemesen felmele- gílette. A tűzhelyen vaslap, rajta fazékban főtt az étel. A konyhai sátorban katonás rend. A hatóság mindent elfogadott, sőt, kijelentették: ha ez a cserkészcsapat jövőre is eljön, a maguk részéről örömmel fogadják a gyerekeket.

Tíz nap, maga a Paradicsom! A tábor bejárata nádfedeles székelykapu, őrsi ötlet alapján, a gyerekek kivitelezésében készült. Egy hatalmas gyertyánfa tetejéről vigyázták, amin órákig szívesen kuporgott a szolgálatos. Az imádkozóhelyen egy füzetbe mindenki beírhatta: a táborért, a társért. szüléikért, testvérekért szóljon a fohász. A lelki épülést szolgálta ez éppúgy, mint a tábori mise, vagy a kétnaponként beiktatott példabeszédek.

— A foglalkozásoknak, programoknak természetesen volt egy-egy szellemi és fizikaitesti épülést szolgáló része is. Mindazt, amit a gyerekek még otthon, a foglalkozások keretében megtanultak, a táborozás során hasznosították — folytatja a csapat parancsnoka. — A portyázás például elképzelhetetlen megfelelő terepmozgás, térképismeret, tájolás nélkül vagy a morzejelek tudása híján. Az olimpiai napnak éppoly sikere volt, mint amikor egy-egy ősi mesterség fogásaira tanítottuk meg cserkészeinket.

A legtöbb gyerek a regösnapra emlékezik szívesen: — megtanultunk szalmából koszorút fonni, készítettünk sípot nádból, fából, s a magunk sütötte kenyeret ettük — mesélik.

— Olyan volt az a kenyér, mint az erdélyi kürtöskalács. Nyársra húztuk, parázson sütöttük — mondja Andris. — No, és az esti tábortüzek, a „ki mit tud" — emlékezik Ági. — Mennyit nevettük a szakácspá- ródián!

— Bezzeg a túra kemény volt! — kapcsolódik a beszélgetésbe Hellner Péter. — Edzeni kell még magatokat a jövő nyárig.

Az igazi cserkésztábor elképzelhetetlen tábori posta nélkül. Csodálkoztak is a diósjenőiek, amikor megérkeztek az első, a gyerekek által még otthon készített levelezőlapok a szülőktől, merthogy

a cserkészek látogatása tilos volt.

— Több variáció i* készült a tábori levelezőlapra, végül a zsűri a legjobbnak ítéltet fogadta el sokszorosításra — véli Hellner Péter.

Ha valaki mostanában elvetődik a Nagy Máté-rétre, e tábor nyomait sem fedezi fel. A törvények szellemében az ott-tartózkodás végeztével mindent az eredeti állapotába kell visszaállítani. A tűzhelynek kivájt gödröt visszatemették, rajta azóta újból kinőtt a fű.

S hogy mibe került a tizenegy nap? Nos, lényegesen kevesebbe, mint a kiépített úttörőtáborokban való részvétel. A Budakeszi Nagyközségi Tanács személyenként ugyanany- nyi támogatást adott a cserkészeknek, mint az úttörőtáborba indulóknak. Ám az iskolában a szülőktől pénzt is szedtek, a cserkészek viszont kijöttek a tanács által folyósított 127 ezer forintból. Sőt, nyolc gyerek — a nagycsaládosok csemetéi — ingyen vettek részt a táborozáson. És a 79 cserkész nem csak azért érezte jól magát, mert minden percüket értelmesen töltötték, hanem azért is, mert valami mást, valami többet kaptak. Azt, ami maga a tábor.

Fazekas Eszter