Pest Megyei Hírlap, 1990. szeptember (34. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-07 / 210. szám

1990. SZEPTEMBER 7., PÉNTEK 5 A forint nem gyűlik,csaka szemét Szentendre és vonzáskörze­te évente 150 ezer köbméter kommunális hulladékot ter­mel. Gond az elhelyezése, pár éve betelt a korábbi lerakó­hely. Szerencsére akadt egy gödör a környéken, az úgy­nevezett Kéki-bánya, amelyet rekultivációs program kereté­ben töltögetnek három éve. Azonban gyakorlatilag ez is tele van, A városi tanács régóta ki­lincsel segítségért, mert egye­dül szinte semmit sem tehet. A közigazgatási határig keze­lője csak a területnek, s mert nemcsak Szentendi-e gondja ez, hanem a környék legalább tizenkét települését is érinti. A Dunakanyarnak ezen a ré­szén, a bel- és külföldi ide­genforgalom keretében, a lá­togatók milliói fordulnak meg. Az üdülőnépesség több, mint a helyi lakosság. A pilisbeli völgyek, elhagyott bányák ter­mészetvédelmi területek. A Szentendrei-sziget a környék és a főváros vízbázisa, hidro­geológiai védőövezet. Mind­ezek szülték a speciális hely­zetet — egyszerűen nincs mód a hagyományos szemétel­helyezésre. A városi tanács műszaki csoportvezetője, Becze János- né elmondta, hogy a problé­ma igazi megoldására egy szemétfeldolgozó berendezés kellene. Az elgondolás nem mai, ám a pénzhiány sem. A megyei tanács elismerte a gép­sor szükségességét, hiszen an­nak alkalmazásával a térség gondja hosszú távon megold­ható, a már lerakott szemét feldolgozható lenne. Anyagi hozzájárulást adna a megye, a környék települései is, csak hát a szükséges 80 millió fo­rint sehogy sem akar ösz- szegyűlni. Bezzeg a szemét! A Vállalkozó Mérnök Iroda nagyon jól tudja, hogy ez a probléma nemcsak szentend­rei, a közeljövőben számta­lan település készülhet fel hasonlóra. Az igazgató, dr. Gulyás István szerint mobil szemétválogató, feldolgozó gépsorokra lenne szükség. Legalább egyet meg kellene venni, s később akár hazai gyártásra is berendezkedhet­ne valaki. A program elindí­tásához mintatelep létrehozása volna jó, hogy lássa az ország: lehet a szemétből újra fel­használható anyagokat — fém-, üveg-, műanyagtörme­léket, komposztot stb. — elő­állítani. Például egy Doppstadt- g'épsort, amely évente 200-250 ezer köbméter kommunális hulladék feldolgozására képes, ideálisan ellátná Szentendrét és környékét. Az üzleti érdek és a szükség így hozta össze a VÁMI-t a városi tanács­csal. Azóta együtt küzdenek. Le- velezgetnek, szerveznek, pá­lyáznak, kérnek, ám az ered­mény, a pénz ma is kevés, még legalább 10-15 millió forint hiányzik. Szentendre tanácselnöke július 10-én le­vélben fordult segítségért a környezetvédelmi miniszter­hez. Válasz azonban szep­tember 4-ig még nem érke­zett. Mi legyen a szeméttel? (kántor) Pecsétre vár a patikus „Szent Gellért” néven társasági működtetésben gyógyszer- tár nyílik szeptember közepén Diósdon, ha a hivatalos szer­vek végleg kiadják az engedélyeket. A májusban alakult kft. hiába reménykedett a kormány által meghirdetett vállal­kozási szabadságban. A még mindig lassan működő minisz­tériumi bürokrácia nehezítette megalakulásukat, mondván, a gyógyszerészeiben nem elfogadott a társasági forma. A diós- diaknak azonban ez teljesen mindegy: a lényeg az, hogy az egyetlen kisegítő patika nem felel meg egy ilyen lélekszámú település igényeinek. Kép és szöveg: Vimola Károly SÂIIèilÉÉÉÂÉ Orvosi rendelő és gyógyszer- tár — egyelőre zárva (fekvő képünk). Örsy Péter gyógysze­rész nyitásra kész, a pecsétet várja Mindent elölről kell kezdeni Vállalati tanácsok másodszor is Üzemi tanács, vállalati tanács, munkástanács. Sok­féle elnevezés, szervezeti forma és szabályzat. Lé­nyegében 1945 óta hol ilyen, hol olyan módon történik próbálkozás arra, hogy a munkahelyek dolgozói be­leszóljanak a vezetésbe, ér­vényesüljön a demokrácia és a kollektív bölcsesség. Voltak ennek a törekvésnek érdemi szakaszai, voltak a döntéseket igazoló, statisz­taszerepre kárhoztatott tes­tületek. Azt a vádat is nekiszegez­ték a legutóbbi időszak válla­lati tanácsainak: — formálisak voltak. Érthető módon szava­zógépek. mert tagjainak fize­tése, előmenetele az igazgató­tól függött. — Gondolja, hogy most másként lesz? Megváltoznak az emberek? — kérdez vissza ingerülten, aki előtt szóvá te­szem a dolgot. Döntsön a tulajdonos Az új rendelkezés szerint szeptember 15-ig be kell fe­jezni a testületek újraválasz­tását. A vállalati tanácsnak ezután meg kell erősíteni tiszt­ségükben az igazgatókat, méghozzá kétharmados szava­zati többséggel. Ha az nem lesz meg, pályázatot kell kiír­ni, és új szavazást elrendelni. — Hogyan zajlik a vállalati tanácsválasztások előkészítése? Ez ügyben az egyik ipari vá­rosban, Dunakeszin néztünk szét, ahol tarka képet kaptunk. A kisszövetkezeteknél ez a té­ma szóba sem kerül. A MÄV Dunakeszi Járműjavító Üzem központi irányítás alá tartozik. Itt a vezetőket kinevezik. Vál­lalati tanácsot ezért nem kell választaniuk. Ugyanez a hely­zet a Dunakeszi Hűtőházban is. önálló viszont a Dunakeszi Konzervgyár, ahol már két héttel ezelőtt is beszélgettünk erről a témáról Pribil József főmérnökkel. — Pechesek va­gyunk — mondta ebkor —, mert júliusban járt le a koráb­ban választott tanács megbíza­tása. Ezért annak rendje-mód- ja szerint újraválasztottuk. Ám a rendelet, az rendelet. Most úgy látszik, hogy élőiről kell kezdenünk. A közlöny ugyanis nem intézkedik arról, hogy ahol pár hete rendeztük ezt a dolgot, ott most mi a te­endő ? A választás után majdnem párhuzamos szervezet jött lét­re az üzemben. Plakátok, fel­hívások jelentek meg a fala­kon, munkástanács alakításá­ra. Ám ezt a kezdeményezést néhány emberen kívül mások nem támogatták. — Ügy higgye el, ahogy mondom — jelentette ki a főmérnök —, itt egy jó szakszervezet ennél többet számít az embereknek. A kezdeményezés sikertelensé­gében persze benne volt a gyár konszolidált állapota is, mivel nálunk nem fenyeget a munkanélküliség. Gazdaságilag felfelé ívelő szakaszban va­gyunk. Vámos Attiláné, a konzerv­gyár vállalati tanácsának el­nöke az ismételt látogatás al­kalmával megerősítette, hogy igenis újra kell választani a testületet. Kezdődik elölről az alig több mint egy hónapja befejezett procedúra. A szabályok lényegében nem sokat változtak. Üzemegysé­genként tizenegy küldöttet vá­lasztottak, a teljes létszám pe­dig huszonegy. A különbség abból adódik, hogy lesznek hi­vatalból delegáltak, akiknek ez a tisztségük a beosztásukból fakad. Akkor szűnik meg, ha pozíciójuk változik. Közöttük az igazgatónak is lesz delegált­ja. vazni, mint például a polgári védelemmel kapcsolatos dönté­sek. hogy akkor a kezek nem emelkedtek gépiesen a magas­ba. Más témákról viszont volt érdemi vita, volt szavazat, de ellenszavazat is. — Egy kérdés személyesen engem is érintett — mondta korábbi beszélgetésünk idején Pribil György. — A vállalat­vezetőség úgy vélte, hogy két főmérnökre lesz szükség. Ám a tanács szerint ahhoz ez a gyár kicsi, tehát másként sza­vaztak. Emiatt át kellett dol­gozni a szervezeti szabályzatot. Ezután is lesz hatáskörük Ne legyen szavazógép ÁLLÁST KERESŐ, PÁLYAKEZDŐ FIATALOK Kopogtatásukra asm nyílik ajtó — Igen. Hallomásból érte­sültem a munkástanácsról — mondja Vámosné. Tizenhár­mán nyilatkoztak mellette. Lé­nyegében nem tulajdonosi, ha­nem érdekvédelmi jogokat kí­vántak gyakorolni. Nemcsak az elmúlt egy hó­napban, hanem a korábbi öt év alatt is elnök volt Vámos Attiláné. — Ügy érzi, meghatározó módon tudtak beleszólni az üzem életébe? — Nézze, én nem mondom azt, hogy amikor olyan formá­lis kérdéseket kellett megsza­Az Alagi Állami Gazdaság­nál Herencsényi Ákos az el­nök. Náluk februárban volt az utolsó választás. Akkor erősí­tették meg pozíciójában Gön- döcs Lajos vezérigazgatót is. A szeptember 15-ig befejezésre váró új választás előtt önel­számoló egységenként tíz-tíz küldöttet választottak. Az ő dolguk lesz majd határozni a tizenkilenoes létszámú tanács tagjaira szóló javaslatról. Kö­zülük tíz személyt titkosan választanak, hatan hivatalból lesznek tagok. A különbség abból adódik, hogy a vezér- igazgató is delegálhat. Továb­bá egy személyt az alapító szerv, azaz a Földművelésügyi Minisztérium jelöl ki. A régi, új tanács előre mó­dosítja majd az alapszabályt, hogy az újraválasztottak meg­erősítsék tisztségében a ve­zérigazgatót. Ehhez kétharma­dos szavazati többség kell. E- nélkül pályázatot írnak ki, és ismét szavazás következik. — Miről tárgyalt, hányszor ülésezett, meghatározó volt-e a tanács szerepe, bővül-e most a hatásköre? — Jó a kérdés — mosolyo- dik el az elnök. — Lényegében eddig is legalább négyszer ül­tünk össze évente. Jóváhagy­tuk. gondos elemzés után dön­töttünk a tervről, mérlegről, beruházásokról. Nagyobb vál­toztatások, például jelentős el­bocsátások esetén a vezérigaz­gatónak elénk kell tárnia a ja­vaslatait. Csak egy meghatá­rozott keretszámig dönthet ön­állóan. Lényegében ezután is ilyen lesz a hatáskörük azok­nak, akik ezt a megtisztelő bi­zalmat kapják. Kovács T. István Tele vannak várakozással és reménnyel, olykor ijesz­tően naivak, máskor csodálnivalóan bölcsek. Egyszer za­bolátlan hévvel akarják megváltani a világot, másszor alkalmatlanok a legegyszerűbb cselekvésre. De ők már csak ilyenek, mert tizennyolc évesek. S minthogy mos­tanában nem könnyű kilépni a felnőttéletbe, annak jár­tunk utána: milyen pályakezdési esélyük van a most érettségizetteknek. A helyszín: Cegléd. MGD PMCOmS-ZGMlYAN Kezdőknek és profiknak Kevés az íróasztal — Alaposan megváltoztak a munkavállalási lehetőségek — mondja Dobos Mihályné, a Pest Megyei Foglalkoztatási Központ ceglédi kirendeltsé­gének a vezetője —, a gazda­sági élet ma nem kedvez az elhelyezkedőknek. A vállala­tok többsége igyekszik létszá­mát leépíteni, bizonyos admi­nisztratív munkaköröket ösz- szevonni vagy megszüntetni, s akit lehet, nyugdíjazni. Né­hány évvel ezelőtt az érettsé­gizettek iránt nagyobb volt a kereslet: többségükben jól el­helyezkedtek. Ma azonban már kevés az íróasztal, nem könnyű a helyzetük, mert ki­fejezetten az adminisztratív területek iránt érdeklődnek. Ugyanakkor a vállalatok, s az intézmények nem szívesen fo­gadják a szakma nélküli gye­rekeket, így ennek a réteg­vannak, akik többszörösen hát­rányos helyzetűek, mert Ceg­lédtől távolabb élnek, s a köz­lekedés rendkívül nehézkes. Augusztusban tizennyolc pá­lyakezdés előtt álló fiatal ke­reste fel az irodát, a . csúcs azonban még hátravan: most szeptemberben ennél is több jelentkezőre számítanak. — Sajnos még él a régi be­idegződés — folytatja Dobps- né —, itt is az utolsó percben intézkednek a szülők, de a gyerekek is. A nyaralás után, szeptemberben keresik a he­lyeket, amikor a meghirde­tett tanfolyamok jelentkezési határideje is letelt. Bár meg kell jegyeznem: ezek sem ke­lendőek, ahhoz képest, ami­lyen problémát jelent az el­helyezkedés, nagyon szerény az érdeklődés. Általában el­mondható, hogy semmiféle el­képzelésük nincs a gyerekek­nek — és sajnos a szülők egy részének sem —, úgy jönnek be: valami munkahely kelle­hogy még nem tudatosult az emberekben a munkanélküli­ség veszélye, még nem veszi komolyan senki ennek fenye­getését. Az érettségi kevés, asz­talosra, lakatosra, hegesztőre, varrónőre lenne igény. Szakmával könnyebb A tények önmagukért be­szélnek, a PEVDI konfekció- gyárának varrodája például tíz-tizenkét fiatalt tudna fog­lalkoztatni — jelentkező azon­ban nincs. — Jól tudjuk, az érettségi­zett lányoknak nem a váltó műszakos varrodai munka az álmuk — mondja Németh Ist­vánná, a gyár munkaügyi ve­zetője —, de még csak tájéko­zódásról sincs szó: meg sem nézik, meg sem próbálják, pusztán kíváncsiságból sem keresik fel a varrodát. Pedig, ha valaki hosszú távon gon­dolkodik, itt lehetőséget talál. A betanulás után — amely rátermettségtől függően lehet akár egy, de maximum öt hó­nap — teljesítménybér van, s nem fizetünk rosszul ceglédi és könnyűipari viszonylatban. Nem beszélve arról, hogy mi­vel nyugati exportra dolgo­zunk, a fiatalok megtanulják a minőségi munkát, s talán az is jelent valamit: a konfekció- gyár stabilnak látszik, van megrendelés; reméljük, nem­csak ma, hanem holnap is biz­tos a megélhetés. A képlet meglehetősen egy­szerű: ahol várják a pálya­kezdőt, oda nem megy, ahová viszont bekopogtat, ott nincs felvétel. Jószerével erről szá­mol be a Ceglédi Ipartestület — régi nevén KIOSZ alapszer­vezet — gazdasági felelőse, Pákozdi Ferencné is. Elvesző esztendők — Az érettségizett, de szak­mával nem rendelkező fiata­lok a mi területünkön sem vá­logathatnak a munkahelyek között — mondja. Az iparosok felvesznek ugyan alkalmazot­takat, de érthető okokból szí­vesebben fogadják a szakisko­lát végzetteket. Tanulót azon­ban korlátozott számban igé­nyelnek. Tehát ha valaki érett­ségi után mégiscsak rászánja magát a szakma elsajátításá­ra, úgy a gyakorlatot kisiparos mellett is töltheti. Van erre példa, s azt hiszem, a jövőben egyre több ilyen lesz, hiszen az élet igazolja: a szakmával rendelkezők könnyebben bol­dogulnak. Fordítva is igaz ez: a jó szakemberektől is elvár­ják a műveltséget adó érettsé­git. Mindenesetre fel kell ké­szülni ezekre a kezdeti lépé­sekre, mert könnyen elvesz­hetnek az értékes fiatal évek. Vasvári Éva Nagytétényben a vadászlő- térként ismert területet a kö­zelmúltig a Magyar Vadászok Országos Szövetsége szervezé­sében csak esetenként, verse­nyek és vizsgáztatások alkal­mával használhatták Pest me­gyei vadászok. Ezután más­képp lesz, ígéri Szabó Zoltán, a Vadászok és Természetvé­dők Közép-magyarországi Szö­vetségének fővadásza. Ugyanis üzemeltetésre nemrégiben ez a szervezet kapta meg. A hagyományokat továbbra is ápolni kívánják, de minde­mellett ki akarják bővíteni a lehetőségeket és a tevékenységi körök, valamint az ide bejutók számát. Máris megnyitottak egy lőiskolát, a sörétlövés kez­dőinek. Ezen túlmenően a sportlövészet kedvelőinek meg­rendelésére mindenféle ren­dezvény lebonyolítására vál­lalkoznak. A hazai vadászok eddig ki­zárólag skeet- és trappályákon lőhettek, szigorúan kötött állá­sokból, mozdíthatatlan gépek által dobált korongokra. Sport­nak ez sem volt utolsó, ám messze nem vadászatjellegű az ilyen gyakorlatozás. A szö­vetség vezetői ezen is változ­tatni kívánva egyik fő fel­adatuknak a jagd parcours — aminek még nincs magyar el­nevezése — jellegű lőpálya kialakítását, az ezáltal lehető­vé váló lövészet bevezetését tekintik. Nevezhető az akció honosításnak is, hiszen Ma­gyarországon elsőként vállal­koznak erre. Milyen a jagd parcours? Nos, itt nincsenek technikai megkö­töttségek, a lőállások és a do­bógépek egyaránt helyváltoz­tatók. Ezért számtalan vadá­szati szituációt lehet imitálni, a teljesen kedző szinttől a profi színvonalig. Lőkészséget növelő, kellemes szórakozást nyújtó lövészeteket tarthat­nak ilyen pályán a vadászok. Az árakról korai lenne még beszélni, azok rendkívül sok összetevő — korongárak, lö­vők, üzemelő gépek létszáma stb. — függvényei. S bár a Magyar Vadászok Országos Szövetségének Pest Megyei Intézőbizottsága Vadászok és Természetvédők Közép-ma­gyarországi Szövetségévé ala­kult, változatlanul a megszo­kott helyen, a fővárosi Ná­dor utcai irodájukban fogad­ja az érdeklődőket. K. M. nek a legnehezebb. Olyanok is ne. Számomra ez azt jelzi,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents