Pest Megyei Hírlap, 1990. szeptember (34. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-06 / 209. szám

1990. SZEPTEMBER 8., CSÜTÖRTÖK 5 Mindenki másképp gondolja Rendszerváltás az ispotályban? Ő MONDTA Az egész Országgyűlési képviselő, miniszter, pártelnök: Nagy Ferenc József. A Kisgazda- párt elnökével, a földmű­velésügy tárcagazdájával a Beszélő (90/34.) készített interjút. N. F. J. amint más­kor, most is olyan szépeket mondott, hogy a meghatott­ságtól könnyes szemmel ol­vastuk a szöveget. Azt a ré­szét például, hogy „szólás- szabadság van, mindent mindennel lehet illetni, a Kisgazdapártnak nem lehet nyilatkozni, de a kormány­nak se ... ” Ha jól é>tjük — inert nem mindig könnyű jól ér­teni — N. F, J. szavait, ak­kor ebben az országban mindent lehet, csakis a Kis­gazdapárt, a kormány ítél­tetett(?) hallgatásra. S kik hozták ezt az ítéletet? Egy­értelmű! Az előbbi bekez­dés végén félbeszakított mondat ugyanis így folyta­tódik: „... az egész sajtó, a rádió, a médiumok a régi szellemben mennek most is, a régi szerkesztőgárdák vannak meg.” Világos? Világos! Már megint a sajtó ... Mint az emlékké vált pártállam ide­jén, amikor boldog-boldog­talan, akinek éppen eszébe jutott, szidta, átkozta a saj­tót. Igaz, akkor az volt a divat, hogy egy-egy cikk, rádió- vagy tévéadás ürü­gyén kapott szóvirgáccsal a fenekére a sajtó, most már ürügy sem kell... Változ­nak az idők. Most már elég annyit mondani, „az egész sajtó”, s ebben benne van minden. Benne a pornólap, a horgászújság, a politikai napi- vagy hetilap, s benne persze azoknak a kiadvá­nyoknak a köre is, amelye­ket — lásd éppen a Beszé­lőt! — nem régen még ke­mény ellenzékiek írnak, szerkesztenek .. . Ami azért furcsa egy mai politikustólj mert a régi Szellemről be­szélni a- jeleri^sajtójával, rá­diójával, „médiumjaival” kapcsolatban nem más, mint a tényéktől való füg­getlenedés, amit nagy elő­szeretettel gyakoroltak an­nak a régi szellemnek a hí­vei, akik a Sajtó korlátlan urainak hitték magukat a pártállam-állampárt ide­jén. A nyilatkozó egyébként lapot óhajt ,.a kormánynak is, a Kisgazdapártnak is”... A kérdés roppant egyszerű: mi az akadálya?! Alapítani kell. KLIENS Augusztus 21-én a Magyar Közlönyben jelent meg a kor­mány 32/1990. számú rendelete Egyes orvosok munkaviszonyá­val kapcsolatos kérdésekről címmel, s ugyanez időben nép­jóléti és belügyminiszteri ren­delet is — 1/1990. szám alatt — a kórházigazgató-választással kapcsolatosan. Értetlenség, kétely, ellenke­zés fogadta az érintettek köré­ben. Dr. Mányi Géza profesz- szort, a Magyar Kórházszövet­ség elnökét kérdeztük: Miért? — Éppen a Kórházszövetség kongresszusa és közgyűlése idején jelent meg a miniszte­ri rendelet, s ahelyt egy egész napig ezzel is foglalkoztunk. Rengeteg kritikai észrevételt tettek a résztvevők, csak az én jegyzetemben több mint har­minc lényeges kérdés és kifo­gás szerepel... • Mi kapta a legtöbb kriti­kái? — Az, ami miatt lehet, hogy az Alkotmánybírósághoz is for­dulunk, bár a döntést majd e hét péntekén vezetőségi ülé­sünkön hozzuk meg: az orvos igazgató megválasztásának módjára gondolok, amit az ér­dekeltek diszkriminatívnak s így az alkotmányba ütközőnek tartanak? • Miért? — Mert szó sincs esélyegyen­lőségről, a rendelet szerint mi­nél régebben igazgató valaki, annál több szavazatot és jelen­lévőt követelnek meg a válasz­táson. • Van más lényeges kifogá­suk is? — Hogyne. Például hiányzik a szakszervezetek, az érdekvé­delmi szervezetek egyetértése, véleménye, a rendeletben ezt nem említik, ami arra utal: nem is adták a hozzájárulásu­kat. De ezen túl is jogi prob­lémák’, elléntihöndások, hiá­nyok sora jellemzi a napvilá­got látott jogszabályt Ezek közül a legfontosabb szerin­tünk, hogy a kórházaknak je­lenleg afféle átmeneti állapo­tában tisztázatlan, ki nevezze ki az igazgatót. Ugyanis a ta­nácstörvény már nem érvé­nyes, az önkormányzatok még nem alakultak meg, s nem le­het tudni, kié lesz a kórház. Egyházi? Magán? önkormány­zati tulajdon? A rendelet te­hát a választásra rövid határ-' időt szabva elébe megy a kór­házi tulajdonviszonyok eldön­tésének. • Mi a nemzetközi gyakor­lat? — Hasonló az itt vázolthoz. Európa sok országában van a kórházaknak ápolási, gazdasá­gi és orvos igazgatója. Am eze­ket mindenütt a tulajdonos nevezi ki, s nem választják. Még akkor sem, ha előtte ki­kérik az érdekeltek, a lakos­ság, a betegek, a munkatár­sak véleményét. Azután lé­nyeges hiányosság, hogy a ren­delet nem szabja meg, ki es milyen feltételekkel pályázhat, ki számít alkalmasnak, s mi­lyen alapon döntenek a válasz­tók alkalmasságáról. így a gaz­dasági és az ápolási igazgató elvileg akár segédmunkás is lehet, s az orvos igazgatónál is csak annyi a kikötés, hogy le­gyen szakorvos. A szövetsé­günk vitája alapján mondom: nem minden szakorvos alkal­mas a kórházak igazgatására, ehhez statisztikai, szociológiai, pszichológiai, vezetéselméleti és módszertani felkészültség kívántatik! 0 Itt csak Igazgatókról van szó. Mi lesz a helyettesekkel? — Erről a rendelet mélyen hallgat. Ennek alapján nem le­het eldönteni, lesznek-e he­lyettesek egyáltalán, s ha igen, hányán, ki nevezi ki vagy vá­lasztja meg őket. Ugyanígy nyitott kérdés: mi legyen az önálló rendelőintézetek veze­tőivel, ott lesz-e választás, vagy marad minden a régi­ben. 0 Jogi problémákat Is emlí­tett ... — Vannak. Például az, hogy régi jogszabály akikai, közte törvényerejű rendelettel is, mint a 22/1975-ös, ütközik e rendelkezés, hiszen kórházi feladatokról, hatáskörökről van szó, valamint kinevezés­ről. Azt pedig tudjuk, a mi­niszteri rendeletnél magasabb rendű jogszabály a törvény­erejű rendelet. De hadd ne mondjak többet. Pénteki ta­lálkozásunk után írásos állás- foglalásban tesszük közzé a Kórházszövetség vezetőségé­nek véleményét, melynek magva vélhetően az lesz: a kórházi vezetői munkakörök szakmai jellegűek, azok voltak eddig is, s azok az egész vilá­gon. Ezért nem tartjuk indo­koltnak, hogy a politikai rend­szerváltás során a 'kórházak szakmai vezetőit is lecserél­jék. V. G. P. Ünnepélyes évnyitó - rendőri közjátékkal Kovács Jenő nem létezik A pllisvörösvárl kislány, aki múlt tanévben befejezte az ál­talános iskolát, nőt szabászatot szeretett volna tanulni. A szil­lel is helyeselték az elhatározását, egyrészt, mert ez úgyne­vezett jó szakma, másrészt a helybeli 206-os számú Szakmun­kásképző Iskolában — megvolt rá a lehetőség. A felvételi vizsga annak rendje és módja szerint lezajlott, a kislány úgy érezte, hogy sikerült, ám közvetlenül húsvét előtt megjött az értesítés arról, hogy hely hiányában elutasítják. Anyuka akkor elment az is­kolába, és beszélt az igazga­tóval, aki azt mondta, hogy a tanműhelynek kicsi a kapaci­tása, de ha a család tud olyan kisiparost, akinél a gyerek a gyakorlati ismereteket meg­szerezhetné, nincs akadálya a felvételének. Am a szülők nem tudtak ilyen lehetőséget talál­ni, így hát eldöntötték, hogy menjen a kislányuk a békás- megyeri kísérleti jelleggel in­dított szakmunkásképzőbe. A kisdiákot felvették, és szep­temberben minden további nélkül folytathatta volna a tanulmányait Békásmegyeren. — Ám ő ebbe nem nyugodott bele, és továbbra is ragasz­kodott a szabászathoz. Annál is inkább, mert a faluban azt hallotta, hogy lenne még hely abban a tanműhelyben. To­vábbá azt is rebesgették, hogy ■felvettek olyant, akinek nem sikerült a felvételije, hát ak­kor miért pont neki kellett kimaradnia ... Anyuka tehát újra elment G ermann Ottó igazgató úr­hoz, aki azt mondta, hogy hely ugyan továbbra sincs, de tud valami megoldást. Vegyék csak ki a gyereket a békás- megyeri intézményből, és je­lentkezzenek azután a papí­rokkal. Ez így is történt, a mama és leánya, ismét megjelent a szakmunkásképző iskolában, ahol az igazgató utasítására az egyik adminisztrátor be­jegyezte a gyerek igazolványá­ba, hogy felvételt nyert. Azután az igazgató úr ki­küldte a kislányt az irodából, és megbeszélte az anyukával a továbbiakat. Járható az út — mondta —, de ez pénzbe ke­rül. Felvettek ugyanis egy pesterzsébeti kislányt, akinek a szülei ismernek egy kisipa­rost, s ő' tizenötezer forintért vállalja a gyakorlati oktatást. ök viszont ezt az összeget nem tudják fedezni. Amennyi­ben a pilisvörösvári szülők le­teszik a pénzt, ez a Kovács Je­nő nevű pesterzsébeti szabó­mesterhez kerül,, az ő gyerme­küket pedig elhelyezik a tan­műhelyben. Megállapodtak abban ts, hogy a pénz átadására augusz­tus 31-én a tanévnyitó ünnep­ség után kerül sor, egy Ko­vács Jenő számára megcím­zett borítékban. Anyuka, az irodából kijö­vet, annyit mondott a kislány­nak, hogy rendben lesz az iskolai felvétel, de ez pénzbe fog kerülni. Otthon azután apukával megtanácskozták a dolgot, és úgy találták, hogy valami nincs itt rendben. Hiszen az igazgató azt is mondhatta vol­na, hogy keressék meg ők azt a bizonyos kisiparost, minek kell ahhoz közvetíteni... Fo­kozta a gyanújukat, amikor a pesterzsébeti tanácsnál és a KlOSZ-nál érdeklődve azt a választ kapták, hogy ilyen el­nevezésű szabómestert nem ismernek. A szülők ekkor elmentek a Budaörsi Rendőrkapitányság­ra, ahol elmondták esetüket. Az előadottak alapján alapos gyanú merült fel, hogy itt na­Vita a polgári szolgálatról Osztrák ultimátum Az osztrákok türelme lejárt a nagymarosi beruházás ügyében, és csütörtökig konk­rét összegbeli ajánlatot vár­nak arra vonatkozóan, hogy a magyarok milyen kártérí­tést hajlandók fizetni. Ezt Sámsondi-Kiss György, a du­nai vízlépcső kormánybiztosa mondta az Országgyűlés kör­nyezetvédelmi bizottságának szerdai ülésén. Mint ismere­tes, Magyarország eddig elő­ször 0,952, majd később egy 0,9 milliárd schillinges tétel kifizetésének jogosságát is­merte el, de az osztrák fő­vállalkozó még további 1,2 .milliárd schillinget vár az év végéig. Augusztus 31-én kelt telefaxuk szerint, ha csütörtö­kig nem kapnak választ, az illetékes döntőbírósághoz for­dulnak. Osztrák lapokban megjelent vélemény szerint ekkor már a 3,8 milliárd schillinges, engedmény nélkü­li követelés érdekében. Az osztrákok azért vesztették el türelmüket, mert a magyar fél legutóbbi levelében «füg­getlen szakértői bizottság fel­állítását javasolta. A szomszé­dos ország vállalata ßzerintez csak időhúzás. A kormánybiztos elmondta: Magyarország nem zárkózik el a jogos kifizetésektől, de túl­fizetésre sem hajlandó. Ezért fontosnak tartják továbbra is, hogy az osztrákok megfele­lően részletező kimutatásokat bocsássanak rendelkezésükre. A bizottsági tagok közül többen helytelenítették, hogy a magyar fél eddig nem nyi­latkozott arról, milyen nagy­ságú kártérítést tart elfogad­hatónak. Az Ovibernek — mint mondták — igen hosszú idő állt rendelkezésére a ténylegesen elvégzett munkák értékelésére, az elmaradt ha­szon becslésére, ezért azt kérték, hogy a válasz a ma­gyar fél által elfogadható konkrét összegre is utaljon. E vélemények ellenére a válasz­levéllel kapcsolatban a bi­zottság nem foglalt állást, mert ehhez nem tartotta ele­gendőnek információját. Sám­sondi-Kiss György kitért arra is, hogy a héten csehszlovák vezetőkkel is tárgyal, ahol elsősorban további magyar, csehszlovák, illetve független nemzetközi szakértői vizsgá­latokról lesz szó. A testület végül indítványt fogalmazott meg egy, a bős— nagymarosi vízlépcsőrendszer­rel kapcsolatos kormányzati feladatokra vonatkozó or­szággyűlési határozatra. Eb­ben többek között javasolták, gyón csúnya visszaélés tör­tént. A rendőrségen azt ta­nácsolták a szülőknek, hogy — látszólag — cselekedjenek a megállapodás szerint. A bo­rítékba tett bankjegyek szá­mát két hatósági tanú jelenlé­tében feljegyezték, s így tet­ték a tizenötezer forintot a Kovács Jenőnek címezett bo­rítékba. Azután megtörtént az ünnepélyes évnyitó, amelyen a szülők közé keveredve három civilruhás rendőrtiszt is részt vett. Ünnepség után az anyuka odament az emelvényről lelé­pő igazgató úrhoz, aki meg­kérdezte tőle, hogy rendben van-e a dolog? Igen, itt a pénzesboríték — válaszolta az asszony. Nagyon jó, jelentette ki Germann Ottó, majd együtt bementek az irodába, ahol anyuka átadta a borítékot és távozott. Nyomban utána be­mentek a rendőrök és házku­tatást tartottak, a fiókban megtalálták a pénzes boríté­kot. Germann Ottó nem tagadta, hogy átvette a pénzt, de mint mondotta, Kovács Jenőt ő sem ismeri. S a hivatalos adatok szerint ez a személy nem létezik ... Az igazgató szerint a női szabászati szakon, mintegy másfélszeres volt a túljelent­kezés. Ha. ilyen pénzesborí- ték-história előfordulhatott, megeshetett az is, hogy jó­képességű gyerekeket eluta­sítottak, és fordítva ... Az ügyben folyik a büntető eljárás. Gál Judit az Országgyűlés kérje1 fel a kormányt, hogy haladéktala­nul kezdeményezze a Cseh­szlovákiával 1977-ben megkö­tött államközi szerződés újra­tárgyalását, Az indítvány sze­rűit az Országgyűlés fejezze ki: célszerűnek látná, ha a két fél megállapodna az államkö­zi szerződés megszüntetéséről, az eddigi károk és vesztesé­gek méltányos megosztásáról, A testület sajátos feladatá­nak ' megfelelő ideiglenes ügyrendet fogadott el szerdai ülésén az Országgyűlés nem­zetbiztonsági bizottsága. Mint ismeretes, a bizottság ülésén számos államtitoknak minő­sülő információ hangzik el, s emiatt nem tartják célszerű­nek meghívni a sajtót, de most megállapodás született arról, hogy a jövőben már az előző ülésen döntenek: a so­ros munkaértekezleten el­hangzottakról tájékoztatha- tók-e az újságíróik. A követ­kező hetek programjában sze­repel a nemzetbiztonsági tör­vény tervezetének vitája, na­pirenden lesz a hálózati sze­mélyek névsorának nyilvá­nosságra hozatalát szorgalma­zó SZDSZ-törvényjavaslat és a titkos ügynökök listája is, amennyiben ezt az Országgyű­lés elfogadja. A jövő héten a bizottság Boross Péter tárca nélküli minisztert hallgatja meg a Nemzetbiztonsági, il­letve az Információs Hivatal élén történt változások körül­ményeiről. Demszky Gábor bizottsági elnök hangsúlyoz­ta: kifogásolják az eljárást, mert a képviselőknek koráb­ban nem volt hivatalos tudo­másuk a személycserék ter­véről. A privatizációstörvény-ter- vezethez, a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról, valamint az árak megállapí­tásáról szóló törvénytervezet­hez benyújtott módosító ja­vaslatok korábban már meg­kezdett vitáját folytatta teg­napi ülésén az Országgyűlés Nem túlzás, ha azt állítom: sorsdöntő lépés előtt állnak a települések. Nem mindegy, hogy a helyhatósági választás során milyen önkormányzatot választanak, kiknek szavaznak bizalmat. Akárhonnan is né­zem, elég nagy a tét. Már a kis- és nagykocsmákban is egy korsó sör — vagy netán-a ti­zedik — után, az a kérdés: kik lennének a legmegfelelőbbek? Az izgulékonyabbja, a randa- lírozóbbja még attól sem riad vissza, hogy éjnek évadján a tíztonnás ZIL-lel körözzön a ma még tanácstag portája kö­rül. Gondolván, mondván: egy kis megfélemlítés, egy kis bal­hé nem árt. S hol van még szeptember 30-a? Amikor néhányan in­dulatukat vagy ellenszenvüket nem tudják abban a bizonyos ajánlqszelvénybe, majd a ko­pogtatócédulába „burkolni”. Netán erre is sor kerülhet? Nem tudom, de produkál az élet mást is. Pest megye egyik legnagyobb városában, Érden. Finoman fogalmazva a törté­net tanulsággal szolgálhat pár­toknak, korteskedőknek. Pedig látszólag egy aprócska malőr történt. Malőr, de a belügymi­niszter utasításának ellent­mondó szabálytalanság, mely éppen alkalmas a jelöltállítás korrektségének kétségbevoná­sára is. Mint ahogy az érintett lakosok máris megfogalmazták tényként az említett verdiktet. S hogy a történet nem lég­ből kapott: alapja két jegyző­könyv, mindkettő az Érdi Vá­rosi Tanács V. B. igazgatási osztályán készült. Csak a dá­tumuk eltérő — augusztus 29. s 30. —, de egy ügy két oldalát világítják meg. A tanácsi dol­gozó s a ma még tanácstag szemszögéből. A téma: milyen jogon tartja vissza áz ajánló­szelvényeket a tanácsi dolyo­gazdasági bizottsága. Kitűnt, hogy számos ponton félreérté­sekre ad okot a tervezett jog­szabály, ha nem pontosítják hatályba lépése előtt. Az Országgyűlés honvédel­mi bizottságának szerdai ülé­sén élénk vita bontakozott ki: milyen időtartamú legyen a polgári szolgálat. Tizenkét hónapot javasolt Wachsler Ta­más, a Fidesz képviselője és. az ülésre meghívást kapott Álba Kör — a katonai szolgá­latot megtagadók szövetsége — egyik tagja is, aki azt kérte, hogy alanyi jogon bár­ki élhessen e szolgálat telje­sítésének lehetőségével. Vá­laszul több bizottsági tag is kifejtette, hogy ha ilyen mér­tékben liberalizálnák a pol­gári szolgálat lehetőségét, az már veszélyeztetné a Magyar Honvédség hadra foghatósá­gát. A közelmúlt eseményei je­lentősen megváltoztatták a szomszédos országokban élő magyarok helyzetét — hang­zott el a megállapítás az Or­szággyűlés emberi jogi, ki­sebbségi és vallásügyi bizott­ságának szerdai ülésén. — Kálmán Attila (MDF) képvi­selő a bizottság felhatalma­zásának birtokában a szom­szédos országokban élő ma­gyár nemzetiségek vezetőit kereste fel. Tapasztalatairól elmondta, hogy megélénkült a többségi nemzetek egyes cso­portjainak nyílt, durva nacio­nalizmusa, helyenként roha­mosan csökken a magyarok, az értelmiségiek száma. Tol­mácsolta a képviselő a szom­szédos országokban élő ma­gyar nemzetiségiek vezetői* nek véleményét: elfogadható­nak tartják a magyar Ország- gyűlés nemzeti és etnikai ki­sebbségekkel kapcsolatos dön­téseit, ugyanakkor megenged­hetetlennek minősítették, hogy Magyarországon nem biztosí­tottak valamennyi kisebbség­nek legalább egy képviselői mandátumot. zó? A Szilfa utca végén jó né­hányon csak kopogtatócédulá­kat kaptak, ajánlószelvényt már nem. Támaszkodjunk a pártatlan jegyzőkönyvre. T. A.: „A kér­déses helyre én vittem ki a kopogtatócédulákat s az ajánlószelvényeket, azonban az utca végén már nem volt nálam elég ajánlószelvény, és ezért a kopogtatócélulák át­adásakor szóltam az állampol­gárnak, hogy a későbbiekben tőlem kapják majd. Kértem, hogy mivel úgy is én vezetem az ajánlóívet, jöjjenek be a közösségi házba (Parkváros — A szerk.), és ott helyben meg­kaphatják, és ott állampolgári jogukkal élve jelöltet is ajánl­hatnak.” Kedves, készséges „ügyinté­zés”, egyenesen ellenőrzött is. Csak az a szépséghibája, hogy a Belügyi Közlönyben megje­lent utasítás szerint az ajánló­szelvényt a kopogtatócédulával együtt s nem külön-külön(!) kell kézbesíteni. Mert ugye most mit mondhat az érintett állampolgár? Valakinek gyűj­tik az ajánlószelvényeket. S ■ mit mondhatnék jómagam, ha mint tanácstaggal, az eset ve­lem történik: arra megy ki a játék, hogy már az ajánlások során kiessem. Tisztelt hölgyeim és uraim, választópolgárok, tanácsi ügy­intézők.! Ha nem csalódom, a rendelet, a Belügyi Közlöny tisztességes választást, tisztes­séges játékot tesz kötelezővé. Éppen a demokrácia jegyében. S lám, még most is mily köny- nyen gellert kaphat a tisztes­séges szándék. Elég, ha csak félig tartják be az utasítást. Éppen elég ahhoz, hogy a hely- hatósági választások tisztessé­géhez fölösleges kérdőjelek ta­padjanak. .Varga Edit Kis szabálytalanság, nagy kérdőjelek Avagy k! kinek korteskedik? f A

Next

/
Thumbnails
Contents