Pest Megyei Hírlap, 1990. szeptember (34. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-05 / 208. szám

1990. SZEPTEMBER 5., SZERDA JWUIÏI 5 í Kampánynyitány Kákán is Az NDKra senki sem kíváncsi Változatlan az utazási kedv Délután öt óra van, szep­tember első vasárnapja. Bár erre az időpontra hirdették meg a falugyűlést, üres a kókai művelődési ház nagy­terme. Fél hatra megtelik. Németh András, a Nagyká- tai Tanács vb-titkára tart előbb részletes tájékoztatót az önkormányzati törvényről, Papp János vállalkozó, az idei februári rendkívüli tes­tületi ülésen megválasztott társadalmi tanácselnök mutat­kozik be ezután, mint függet­len jelölt. Elmondja, hogy nincs családja, a község jól szituált lakói közé tartozik, hát nincs akadálya annak, hogy a polgármesterséget is elvállalja másodállásban, vagy társadalmi munkában, aho­gyan a tanácselnökséget. Előre mutató programmal nem szol­gál, de ígéri, ha nemzetközi­vé szélesedett üzleti kapcso­latai sikerrel járnak, sok új munkahelyet teremt Kókán. Megemlíti — csak úgy mel­lesleg —, hogy mialatt az ő megmérettetése folyik a falu­gyűlésen, odahaza leendő svéd partnerei várják. Ha a tárgya­lások jól alakulnak, jövőre akár félszáz helybelinek tud kenyeret adni új vállalkozá­sa révén. S az még csak a kezdet lesz. Általános helyes­lés a sokadalom reagálása. Papp Jánost a helyi koalí­ció bár felvette a képviselő- testület jelöltlistájára, mégis inkább a polgármesterséget pályázza meg, mert úgy érzi, csakis így tudja (a hatalom birtokában) leszerelni a szél­sőséges indulatokat. Igen fél a bosszúért lihegőktől, pedig személy szerint neki nincs miért aggódnia, de gondol a többiekre, a soha semmiféle hatalmi funkciót be nem töl­tött kommunistákra.’ Varró István tanár, az MDF, az SZDSZ az FKgP és a nyugdijasklub közös jelölt­jeként mutatkozik be. El­mondja, hogy ő is egyedül­álló, Sülysápon tanít, de sze­retne hazajönni, a faluért dolgozni, mint főállású polgár- mester. Felolvassa jól kidol­gozott programját, de hozzáte­szi, nem ígérget, inkább azt is­merteti, hogy mi mindent kel­lene megvalósítani Kókán ah­hoz. hogy a közhangulat alap­vetően megjavuljon. Vastap­sot kap a programért. Nem tudom, mi késztetett egy nj'Olcéves íiúeskát az egy­házi pályára. Tömöri Sándor gyerekként pap akart lenni, megszállottan ministrált a haj­nali miséken, s összeszorított fogakkal tűrte tanítója tettle­ges kirohanásait, amelyek igencsak távol estek az ak­kortájt propagált makarenkói módszerektől. — Nem lett belőlem pap, de valamit mégis nyertem a mi- nistrálásokkal. Megtanultam tűrni. Erre a képességre ak­kor is, most is és még nagyon sokáig szükség lesz Magyaror­szágon — mondja Tömöri gazda, akit végül is nem a na­ponként beinkasszált tenyere­sek vadítottak el a papi pá­lyától. — Szüleimmel Pestre költöztünk, s így kikerültem a bátorligeti plébános hatása alól, akinek különben sokat köszönhetek. Nevelt, csiszolt, emberségre tanított. MAJD A SANGHAJI TÁNCOSNŐ Sári Besenyő alig nagyobb egy tanyaközpontnál, 350 lel­ket számlál. Valójában nem is önálló település, Dabashoz tartozik. Valahogy mégis más, vidékiesebb. A házak egy ré­sze az inárcsi út két oldalán sorjázik, mint sok kis magzat egyetlen köldökzsinóron. Tömöriék portája mindjárt az 1-es szám. A ház tetsze­tős, nagy ta. de fcsak ha az út felől nézi az ember, különben eltörpül a 250 férőhelyes ser- téshizlaló-épület mellett, amely a telek végéig húzódik. Jelenleg alig néhány sertést nevelnek Tömöriék, egy részét magánhasználatra, a többit is­Az első hozzászólók fejére olvassák Papp Jánosnak, hogy elhallgatta egykori MSZMP- tagságát, hogy a HNF vezető­ségében környezetvédelmi fe­lelősként elhanyagolta a fa­lut, hogy nem állt elő kidol­gozott programmal, hogy cser­benhagyta a koalíciót, amikor, ellenkező ígéretét megszegve mégis indul a polgármestersé­gért, ráadásul a két éve ha­lódó baráti kör színeiben, holott függetlennek vallja ma­gát. Nos, Papp János elismeri, hogy valóban úgy dolgozott a népfrontban, mint amilyen munka általában jellemző volt a szervezetre, mert konkrét hatásköre nem volt. Társa­dalmi tanácselnökként viszont igyekezett pótolni a mulasz­tását, s még inkább elődje, Kovács Lajos el nem végzett munkáját. Ezért támogatta az idei útépítéseket, a köztiszta­sági akciókat. Az ellen meg határozottan tiltakozik, hogy egykori pártállása alapján ítéljék meg jövőbeni munká­ját, s elítéli a kommunista­ellenes hangulatot. Álláspont­ját sokan helyeslik. Egy ősz hajú pedagógus meg is jegy­zi, hogy ő nem tud választa­ni a két jelölt közül, hiszen mindkettő tanítványa volt, de Papp Jancsinak mégis azt ajánlja, hogy maradjon a re­mek vállalata élén, s hagyja a polgármesterséget a kiválóan politizáló MDF-es Varró Pis­tára. Aztán ugyanez a tanárnő tiltakozik a politikai hovatar­tozás szerinti megkülönböz­tetés ellen. Ezt teszi — mint mondja — katolikusként, aki esküszik a szent koronára. Nem támogatja a kommunis­tákat, de üldözésüket elítéli. Szavait többen helyeslik, s valóságos konszenzusra jut a falugyűlés abban, hogy minden kókai polgár politikai hitval­lásától függetlenül kapjon egyenlő esélyt a választáson. Fontos dolog ez, hiszen a ke­vesebb, mint ötezer lelket számláló községben a lakos­ság maga választhatja meg a 11 önkormányzati képviselőt és a polgármestert. Végül ab­ban is jobbára megegyezik a sokadalom, hogy főállású pol­gármesterre tartanak igényt. Aszódi László Antal merősöknek, barátoknak. Az elmúlt esztendő sokakat meg­tanított a környéken arra, hogy disznót vágni ésszerű, hiszen könnyít a családi költ­ségvetésen. A 15 sertés meglehetősen „illatos”. Mi lehet itt, ha telt ház van? Talán olyankor, a trágyát viliázva felötlik a gazdában: a tömjén füstjét jóval könnyebb elviselni. Isten szolgájaként másként élhetne. — Amiatt sohasem lázong­tam, hogy sokat kell dolgozni, azért viszont igen, ha a mun­kámnak nincs látszatja. Bo­londot nem hagyok magamból csinálni, azért üres a hizlal­dám! Tavaly, év elején 115 darab malacot vett át a Tömöri csa­lád a Nagytétényi Húsipari Vállalattól tartásra; a mala­cok átlagsúlya 27,5 kiló volt. A malacok mellé — darabon­ként — 2000 forintot kaptak, ebből kellett 80 kilót rájuk hizlalni. Átvételkor a húsdisz­nók élősúlya 110 kiló körül volt átlagban. Férj, feleség és a fiúk öt kemény hónapot dolgoztak! Átadás után 49 600 forint „nyereség” ütötte a markukat ! — Bruttó! — mondja a gaz­da gúnyosan. — Ebből még számolja le a terményfuvarok díját (40 Ft/q), az orvosi és gyógyszerköltségeket, 100 bála szalma árát, no és a moslék­Alul fiók, felül lakás Az OTP Pest Megyei Igazga­tóságának új fióküzlete Buda­keszi központjában, egy élet- veszélyes lakóház helyén épül, a tanáesháza mellett. Elké­szülte után a nagyközség és a környező települések lakói — mintegy harmincezer ember — ellátását szolgálja majd a 250 négyzetméter alapterületű üz­let. Az emeleti részen négy la­kás is készül (Vimola Károly felvétele) Semmi sem tóba Nemrég még hihetetlennek tűnt volna egy rendőrségi he­likopter utasaként gyönyör­ködni az alant elterülő Duna­kanyar szépségeiben. Ma már ez sem lehetetlen, mint ezt legutóbb egy népünnepélyen tapasztalhattam. Kiderült, hogy nincs értelme a titkoló­zásnak. Sőt, az előítéletek leg­jobb ellenszere a nyilvános­ság. Erre persze más okok miatt is szükség van. Szeptember 14-én reggel nyolc órától 16 óráig Dunake­szi város rendőrkapitányságán nyílt napot tartanak. Szívesen látnak mindenkit, s várják, látogasson el hozzájuk, aki te­heti. örülnének a pártok, a tömegszervezetek. érdekkép­viseleti szervek tagjainak, ve­zetőinek. Részint a rendőrség maga szeretne tájékoztatást adni a jelenlegi közbiztonság állapotáról, terveikről, törek­véseikről. Másrészt véleménye­ket szeretnének hallani, javas­latokat, melegítésre, darálásra elhasz­nált villamosenergiát. Mind­ezeken túl még fizettem 60 fo­rintot disznónként a beszállí­tásért. Tudja mi maradt ne­künk? 150 forint egy-egy jó­szágért! Hát hizlaljon nekik a jó édes nénikéjük, aki tán­cosnő Sanghajban! JÓL KI VAN EZ FUNDÁLVA! — Lám-lám. mégiscsak jobb lett volna papnak men­ni — jegyzem meg tréfásan, az viszont már aligha vicces, mi több, irritálja még a kí­vülállót is, hogy a nagytété­nyiek kilónként 54 forintot fizetnek a termelőnek, s anél­kül, hogy a beszállításon kí­vül „ujjal is hozzányúlnának”, 78 forintért adják tovább a sertést a vágóhidaknak. Ki­lónként 24. sertésenként 2640 forintot tesznek zsebre a sem­miért! Ez aztán az igazi jó üz­let! Csupán a Tömöriék 115 sertésén 303 600 forintot ke­restek, minden kockázat nél­kül. — A kockázat a miénk, a termelőké. Nem is kell pestis, elég egy kiadós légi permete­zés a környéken. Tavaly ez történt. A permet beszívódott a földbe, utána jött egy eső, a talaj fölázott, föllazult, a ser­tések föltúrták, aztán csak A legnagyobb utazási irodák összesítése szerint az év első felében a vártnál eredménye­sebb volt az idegenforgalom. A közép-európai politikai, gazdasági változások ugyan kedvezőtlenül hatottak a turiz­musra, a nyugati vendégek azonban a várakozásnak meg­felelően érkeznek, és a koráb­biaknál többet költenek ha­zánkban. A magyarok utazási kedve is töretlen. így végül is mindent összevetve, az utazá­si irodáknak nincs okuk pa­naszra. Az IBUSZ eddigi forgalmá­ra jellemző, hogy megnőtt a hazai igény a tengerparti üdü­lések iránt, eddig legtöbben az olasz, a görög és a jugoszláv tengerpartra látogattak el. A jelek szerint ez a tendencia a szezon végéig jellemző lesz. r Áremelés nélkül Görögországban például ta­valy az első félévben csaknem nyolcezer magyar utazott, az idén viszont ugyanebben az időszakban több mint 26 ezren töltöttek néhány hetet az Égei- tenger partján. Hasonlóképpen nagy mértékben, eddig majd­nem a duplájára emelkedett —. 1989-es év első félévéhez viszonyítva — az Olaszország­ban nyaralók száma. Az 50 dolláros keretnek köszönhe­tően jelentősen megcsappant viszont az Ausztriába tartó magyar turisták száma. Az NDK-ba tervezett utakra a nyár elejétől szinte nincs je­lentkező, mivel az áruk több­szörösére emelkedett. Ez az iroda számára 3-4 millió fo­rint kiesést jelent eddig, ami azonban nem számottevő, mi­vel ez az összes kiutazás 3-4 százaléka csupán. Az iroda a forint leértékelése ellenére sem emelte külföldi útjainak árait, a különbözeiét nyereségükből fedezik majd. A IBUSZ szervezésében hoz­zánk érkező vendégek össze­tételében is alapvető változás tapasztalható az év első felé­ben. A volt szocialista orszá­gokból hozzánk látogatók szá­ma az elmúlt évinek csak a 40 százalékát érte el a nyár kö­zepéig, ami az IBUSZ első fél­éves árbevételében is érezhe­tő. ét rázza kapkodtuk a fejünket, hogy mitől van „cifrafosásuk”?! Ki kellett őket éheztetni, ez vi­szont jó két héttel megnyúj­totta a hizlalási periódust. Ki­hez mehetek panaszra? Az úristenhez! Meg rázhatom az öklömet az ég felé, és szidha­tom a pilótát. Nem ismerve a játékszabá­lyokat, megkérdem: miért kell közbeiktatni a felvásárlói maffiát, miért nem direktben értékesít a termelő? — Termelő közvetlenül nem adhat át sertést, marhát a vá­góhídon. Ez törvény. Hogy miért, azt ne tőlem kérdezze. De nemcsak így kötik meg a termelő kezét. Kérdem én, kinek van annyi pénze, hogy felvásároljon 150—250 mala­cot, és megvegye hozzá a hiz­laláshoz szükséges takar­mányt, tápot? Arról már nem is beszélve, hogy jó és olcsó tápot csak az kaphat a Felső­babád! Állami Gazdaságtól, aki be tudja mutatni a szer­ződést. Szóval jól ki van ez fundálva! Ráfáztunk, többet nem csi­náljuk. De mi még hallgas­sunk, hiszen „nyertünk” 150 forintot sertésenként. Ám vannak, akik ráfizették a ga­tyájukat is. Évente száz peres ügye van a nagytétényi hiz­laló vállalatnak az olyanok­kal, akik még a malac árát és az előleget sem tudták vissza­A Coopturistnál is megérez­ték a közelmúlt politikai vál­tozásait: rubelelszámolású for­galmuk, az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva, mint­egy 40 százalékkal visszaesett. Az NDK-ból érkező csoporto­kat a főszezonban teljesen le­mondták, de nálunk sem ke­resettek már a 3-4-szeresére drágult keletnémet kirándulá­sok. A népszerű törökök A Coopturist vendégei kö­zött még mindig nagy szám­ban vannak nyugatnémet ál­lampolgárok, dé a többi nyu­gati országból is a várakozás­nak megfelelő a beutazás. A hazaiaknak szóló kínálatból a legtöbben itt is a tengerparti üdülések iránt érdeklődnek, így az olasz, a görög és a tö­rök utak hamar elkeltek. Ju­goszlávia a nagymértékű drá­gulás miatt ebben az évben nem annyira népszerű, mint tavaly nyáron. Ebben az év­ben — az 50 dolláros szigorí­tás ellenére — kedveltek a né­hány napos NSZK bevásárló­nak is. Az év első felében a belföldi utak iránt nagymér­tékben — 25 százalékkal — megnőtt az érdeklődés; külö­nösen keresettek azok a rövi­Pereslavl Zalessky kicsiny település Moszkvától körülbe­lül 20-30 kilométernyire. Hosz- szú évek óta állandó UNES- CO-tábor színhelye, tavaly például számítógépes-találkozó volt ott. Idén nyáron pedig a Greenpeace és a szovjet tudo­mányos akadémia kétéves ok­tatófilmes és környezetvédő nevelési programjának záró­táborát rendezték a községben. A résztvevők között 9 or­szág 18 iskolája képviseltette magát, hat észak-amerikai, hat szovjet és 6 európai csoport. Magyarországról a pomázi ter­mészetvédő szakkör három tagja utazott ki Orgoványi Anikó tanár vezetésével. Amint a pomáziak elmesél­fizetni. Jön a végrehajtó, ug­rik a ház, elúszik minden. Hát ilyen buli manapság disznót hizlalni. — Ez azt jelenti, hogy a maguk hizlaldája enyészetre van ítélve? Nincs semmi áthi­daló megoldás? — Volna. Ha a Dabasi Ta­nács csinálna egy saját vágó­hidat, saját feldolgozóval és saját értékesítéssel. Én ma­gam évi 500 hússertést garan­tálnék, heti tízet adnék át vá­gásra. Már azt is kiszámol­tam, a felvásárlók kiiktatásá­val 15 százalékkal olcsóbban jutna a fogyasztó húshoz, hús­termékhez, s emellett a ter­melőnek is tisztességes haszna volna. PÁLCA HELYETT ROSSZ TÖRVÉNYEK Tavaly ilyenkor a Tömöriék portája hangos volt a malac- sivítástól, kivált reggel és es­te. Ma csendesek az esték, nem hallani az etetéssel járó megannyi zajt, s disznószag helyett az égett fólia csípős illata érzik, A család beszállt egy kft.-be, tízezres tételben reklámszatyrokat készítenek. Nekik jó, ezzel „nem fáznak rá”. De mennyire jó ez az or­szágnak, s ezen belül a ma­gyar polgárnak? — Kölyökkoromban egy mogyorófapálcával próbáltak elterelni a templom környé­kéről, most meg a rossz törvé­nyekkel és a rossz gazdasági koncepciókkal szoktattak le az állattartásról. Hogy nem lettem pap, az hagyján, egy- gvel több vagy kevesebb, nem számít. De évi 500 sertés? Ez már aligha mindegy a nép­gazdaságnak. Matula Gy. Oszkár debb kirándulások, túrák, amelyek részvevői egy-egy napra valamelyik szomszédos ország határ menti városába is ellátogatnak. Az Expressnél az első fél­évben az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva a for­galom 10-20 százalékkal csök­kent, de az előrejelzések sze­rint az év második felében ná­luk is javulás várható. Az egy­kori szocialista országokból ed­dig mintegy 50 százalékkal kevesebb vendége volt az Exp- ressnek is, mint a múlt év el­ső félévében, a nyugati turis­ták száma azonban már eddig 60 százalékkal emelkedett. De az még nem biztos, hogy a je­lentős javulás pótolni tudja a vállalat számára a rubelíor- galomban előállt kiesést. Az infláció hatása A külföldre utazó magya­roknak ennél az irodánál is az áremelkedés hatására le kellett mondaniuk az NDK-kirándu- lásokat a nyár elején, míg a kedvelt tengerpartokon Exp- ress-szervezésben is sokan nyaraltak. A szakemberek az egyre emelkedő inflációval magyarázzák, hogy a turisták növekvő része egyénileg uta­zik. ték, 3 napot töltöttek Lenin- grádban, ahol különböző játé­kokat szerveztek részükre. Ezeknek a segítségével megis­merhették a várost, a műem­lékeket, az embereket, a kör­nyék növény- és állatvilágát. Erről részletesebben a televí­zió Hármas csatorna című mű­sorában fognak majd a gyere­kek beszámolni. A Néva-parti városból vo­nattal Moszkvába, majd autó­busszal Pereslavl Zalesskybe utaztak. A résztvevők, akik a Greenpeace kétéves program­ja során számítógépek útján már jól ismerték egymást, most végre személyesen is ta­lálkozhattak. A két hét alatt a csoportok előadásokat tartottak és video­felvételeket mutattak be eddi­gi munkájukról, sikereikről. A pomázi gyerekek elmesélték, hogy itthon a budakalászi Lenfonó- és Szövőipari Válla­lattal kapcsolatban merültek fel problémák, mivel ők — amint erről már lapunkban is hírt adtunk — a festékes vizet tisztítás nélkül engedik a kö­zeli patakba, majd az belefo­lyik a Dunába. A gyerekek felkeresték a gyár vezetőit, és megpróbáltak együtt megol­dást keresni. Az üzemiek el­mondták, azért szennyezik a patakot, mert Budakalászon nincsen csatornahálózat, ahová a festéket engedhetnék. Más­részt már tíz éve fizetnek a KÖVIZIG-nek olyan súlyos bírságot, ami miatt nem telik a vállalatnak víztisztító beren­dezésre. A gyerekek felkeres­ték hát a KÖVIZIG képvise­lőit, és megpróbáltak közben­járni, hogy amíg a Lenfonó nem tud tisztítóberendezést beállítani, addig engedjék el nekik a bírságot. Nem jártak azonban sikerrel, mivel a KÖVIZIG törvényesen jár el, s ezekből a büntetésekből fe­dezik a környezetvédelmi be­ruházásokat. A budakalászi Lenfonó- és Szövőipari Vállalat ugyanak­kor tízezer forint támogatást ígért a szakkörnek, amit azon­ban a gyerekek a környezetvé­dő mozgalom tisztasága érde­kében nem fogadtak el. Ami­kor az előadásnak ehhez a ré­széhez értek a pomáziak, a megjelent 9 ország képviselői nyíltszíni tapssal jutalmazták a beszámolót. Ezután kulturális bemutat­kozásokra is lehetőség nyílt. A magyarok erre az alkalomra népdalokat és néptáncokat ta­nultak be és tanítottak meg a többiekkel. Sz. K. Csendesek az esték a Tömöri-portán Legföljebb az ökl Pomázi természetvédők a Szovjetunióban Vastaps a gyerekeknek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents