Pest Megyei Hírlap, 1990. szeptember (34. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-29 / 229. szám

Feljut-e a legmagasabb csúcsra? Kis kertész a nagy hegyen Bradács Agnes 21 éves gyömrői lány nemrég még elképzelhetetlennek tartot­ta, hogy egyszer hegymászó lesz. Az is igaz viszont, hogy a vékony testalkatú, de izmos lány már gyerek­korában elhatározta, hogy ha felnőtt lesz, megpróbál­kozik a hegycsúcsok meghó­dításával. Tizenegy éves korában édes­anyjával kirándulni indultak a Magas-Tátrába, ahol lenyű­gözőnek találta a gyönyörű ha­vas tájat. Ez a pár nap örök élményként megmarad ben­ne, de ő nem érte be ennyi­vel. Az amúgy kertész szakmun­kás lány a Zolex Kft.-ben dol­gozott, ahol a többi között fá­kat gallyaztak a fővárosban. Igaz, ez a munka nem hason­lítható a hegymászáshoz, de mégiscsak több méter magas­ban kellett dolgozniuk. Ott is­merkedett meg Straub József­fel, az MTK NB I-es labdarú­gócsapatának egykori játéko­sával, aki már gyakorló hegy­mászónak számít, pedig mind­össze csak hat éve jegyezte el magát ezzel a szép sportág­gal. Az ő biztatására végezte el a Budapesti Természetbarát Szövetség által szervezett hegy- mászó-tanfolyamot. Ezek után már nem csak a Magas-Tát- rát igyekezett meghódítani — társaival egyetemben —, ha­nem annál magasabb hegyor­mokat is. Megmászták például a 3897 méter magas Grossglocknert, az osztrák Alpokban. Életének eddigi legnagyobb élménye azonban a mögöttünk hagyott nyárhoz fűződik. Igaz, csak beugróként, de ő is helyet ka­pott abban az expedícióban, amely a Tien-Shan meghódí­tására indult, annak is a leg­magasabb csúcsára, a-» Khan Tengrire, amely 6 ezer 995 mé­ter. Bradács Ágit kemény fá­ból faragták, mert amikor el­indultak, cseppet sem ijedt meg a feladattól. Az egyik alaptáborban, azonban SZ al­kalmi focizás során kificamo­dott a bokája, és orvosi keze­lésre volt szüksége. Helikop­i háttérben a Tien-Shan legmagasabb csúcsa, ahová Agi nem juthatott fel az emlékezetes bokaficam miatt őérte izgul, a messzi távolból is. Ági azonban álhatatos, és legközelebbi tervei között a Pamir legmagasabb ormának, a Kommunizmusnak a meg­hódítása is szerepel. Lehet, hogy már jövőre, de az is, hogy csak azután. Mert egy- egy ilyen emlékezetes és nehéz expedíció sok pénzébe kerül a részvevőknek. Búcsúzóul azt mondja, le­het, hogy először a Mont Blanc-ra megy, s csak utána a Pamírba. Jó szerencsét hozzá! Gér József ter közlekedett a táborok kö­zött, igyekezett őt is gyógyít- gatni, de ez csak annyira si­került, hogy az 5 ezer 600 mé­teren levert tábor elérésig volt számára elegendő. Sovány vi­gaszt jelentett számára, hogy a tizenhét tagú expedícióból mindössze négyen jutottak fel a 6 ezer 995 méteres csúcsra. ök és még jó- néhány társuk ezekben a hetekben, napokban a Himalája-expedíció tagjai­ként a világ legmagasabb hegyvonulatán küszködnek a légszomjjal, az ismétlődő hóvi­harokkal. Köztük van Ági ba­rátja, Straub József is. Most Újjáalakult a vállalati tanács Búcsú előtt méé vezényel Az utóbbi hónapokban lapunkban sokszor foglalkoz­tunk a Monori Állami Gazdaságban történt dolgozói elé­gedetlenségekkel. Főleg a gombai kerület problémáival, ami elsősorban Szabó István igazgató személye ellen irányult. Az utóbbi hetekben azonban a gazdaság egé­szót és jövőjét érintő dolgok adtak sok teendőt a több mint ezerháromszázas kollektívának. A februárban megválasztott vállalati tanácsot ugyanis a napokban — a minisztertanácsi rendelet alapján — újra kellett vá­lasztani. Ezt megelőzően, augusztus I4-én Hajdinák János vezérigazgató benyújtotta kérelmét korengedmé­nyes nyugdíjaztatására. — Az utóbbi hónapokban valóban sok fontos kérdésben kellett döntenünk — mond­ja Antalfi Győző, a Monori Állami Gazdaság vállalati ta­nácsának elnöke. A dolgozók legszélesebb rétegeit kérdez­tük, kiket javasolnak a vál­lalati tanácsba. Végül is szep­tember 11-én felállt a válla­lati tanács, amely huszonegy tagból áll. Hitelesek ü Hogyan történt a kivá­lasztódás? — Akik bekerültek a testű- letbe, mind hiteles emberek. Bclülvol Mindennapi munkájukkal ér­demelték ezt ki. Változott a vezérigazgató által delegált vt-tagok száma is, hiszen az eddigi három helyett csak kettőt jelölhetett ki a harma­dik helyre került Németh György, a Földművelésügyi Minisztérium küldötte, ö a minisztériumban a kereske­delmi főosztály helyettes ve­zetője. A vt-tagok felét a dol­gozók titkos szavazással vá­lasztották. Elmondhatom, hogy ezen küldöttek személye a februári választáshoz képest 50 százalékkal változott. E! Önt idén februárban és szeptember 11-én is megvá­lasztották a küldöttek vt-el- nöknek. És a többiek? — Kétharmados szavazat- többség kellett ehhez. Ugyan­így helyettesemnek, Márta Barnabásnak is. * Állatorvosnak mondják magukat Szélhámosok a környéken Álállatorvosok járják a köz­ségeket, falvakat. A közelmúlt­ban egy kis településen Mo- norról hívták ki az ismert ál­latorvost, aki megdöbbenve vette észre, hogy két fiatalem­ber — az egyik magas, hosszú hajú, a másik alacsony, far- mernadrágos — az alig pár he­tes kismalacok végbelében gu­mikesztyűvel matatott. Bájuk szólt: — Kik maguk és mit művelnek az állatokkal?! — Hát maga kicsoda? Iga­zolja magát — volt a válasz. — Mi a Pest Megyei Járvány­Azt beszél... Azt beszélik Monoron, hogy patkányinvázió tartja rémületben a főtéren köz­lekedőket. A hét elején egy méretes állat szépen átsé­tált a forgalmas úton, majd benézett a Budapest Bank Rt. székházának rácsán, s továbbindult — szerkesztő­ségünk felé. Azt is beszé­lik, hogy a patkányok a Forrás Áruház alagsori he­lyiségeibe.! tanyáznak, ahol nagy mennyiségű gön­gyöleget tárolnak folyama­tosan. Mindenesetre nem ártana egy patkányirtás, mielőtt még tömegesebben el nem szaporodnak az ál­latok. Azt beszélik a gyömrői rendőrállomás dolgozói, hogy furcsa stoppolási szo­kás van kialakulóban a maglódi diszkó vendégei­nek jóvoltából. Amikor be­zár a Parking, a más hely­ségekből érkező fiatalok autóstoppal szeretnének hazajutni — a fővárosba vagy más-községekbe. Azon­ban igen veszélyes módját választják a stoppnak, cso­portosan egyszerűen lefek­szenek a 31-es számú fő közlekedési úton, s így késztetik megállásra a sze- mélyatókat. Tudomásunk szerint baleset még nem történt emiatt, de félő, hogy elöbb-utóbb lesz. Jó lenne, ha a felelőtlen fiata­lok felhagynának ezzel a rossz szokásukkal. A rend­őrség is fokozottabban fog­ja ellenőrizni őket a jövő­ben. Azt beszélik, hogy a nagy múltú vecsési Gazda­körben a közelmúltban meglehetősen éles vita ala­kult ki a kör vezetői és a többi tag között. Sokan tudni vélik, hogy szakadás fog bekövetkezni a főként a nemzetiségi kisebbséghez tartozó gazdákat tömörítő Gazdakör egyesületben. Vannak, akik tudni vélik, hogy a Ferihegy Tsz egyes vezetői és a kör között mélyül a szakadék, mások már tudni vélik, hogy a ve­zetők viselt dolgai miatt a gazdák egy része Gazdaszö­vetség néven alakít új kört magának. Mivel a vitán az említett tsz-vezetők nem vettek részt, azt beszélik, hogy olyan gazdaköri gyű­lésen kellene a gondokat rendezni, ahol valamennyi érintett fél jelen van. Azt beszélik, hogy na­gyon elszaporodtak a mezei lopások Monoron és kör­nyékén a termelőszövetke­zeti és háztáji földeken. A monori Ko'ssuth Tsz főren- dészénelc elmondása szerint a mezei szarkák késekkel, gázspray-vel felszerelkezve indulnak paradicsomot, krumplit, kukoricát lopni, s még fenyegetik is a mező­őröket, akiknek ily módon elég nehéz dolog az intéz­kedés. Azt is beszélik, hogy akadt olyan háztáji terület, ahonnan az összes termést ellopták az ismeretlen tet­tesek. Azt beszélik Pilisen, hogy megkezdte működését a he­lyi kábeltelevízió, amely nagy örömet váltott ki a falubeliek körében. Azt is beszélik, hogy egyre több lakásba jutnak el a külföl­di műsorok, amelyek lehe­tővé teszik a válogatást a nézők számára. Azt beszélik Üllőn, hogy szaporodóban vannak a be­törések a különböző he­lyekre. Az elmúlt hetekben betörtek a központban lé­vő templomba is, ahonnan értékes kegytárgyakat vit­tek magukkal a betörők. Legutóbb pedig egy éjsza­ka három élelmiszerüzletet fosztottak ki a hívatlan lá­togatók. ügyi Állomás munkatársai va­gyunk, s dolgunkat végezzük. — Akkor igazolják magukat önök! — szólította fel erélye­sen a két láthatóan zavart fia­talembert a fehér köpenyes mo­nori állatorvos, aki annak rendje és módja szerint közöl­te velük a nevét, a foglalko­zását is. Közben észrevette, hogy a két férfi személygép­kocsiján papírlapon „állator­vos” felirat éktelenkedik, ami önmagában is gyanús, mert ilyen hevenyészett - irkafirkát nem szoktak kiragasztani a hi­vatásos orvosok. A sarokba szorított két fia­talember ekkor hetet-havat összehordott, hogy ők az álla­tokat fertőzéses járvány gya­núja miatt vizsgálják, erre szól a megbízatásuk, amit vi­szont nem tudtak felmutatni. Most már erélyesebb felszólí­tás következett: irány a ta­nácsháza, ahol tisztázhatják a helyzetet. Ezt azonban nem várta meg a két férfi, beug­rottak gépkocsijukba, és elme­nekültek. A jegyzőkönyv azért elkészült hivatalos helyen, rögzítve az eseményeket, s ott van már a feljelentés is a rendőrségen. Amíg a rendőrök kiderítik, mi is történt, a lakosságnak nem árt minden idegennel szemben ébernek, elővigyáza­tosnak lenni. Kérni kell a hi­vatalos megbízatást, egyálta­lán, tisztázni, ki az illető, jo- ga van-e bármit a hatóság ne­vében végrehajtani. Mint ahogy azt tette a monori ál­latorvos is. —en— OR I ni El Azért mégiscsak a leg­fontosabb kérdés a vezérigaz­gató személyének megválasz­tása. Hogyan döntöttek szep­tember 11-én? — Méltányoltuk Hajdinák úr kérelmét, amely szerint 1990. december 31-től koren­gedménnyel nyugdíjba vonul­hat. Addig azonban felkér­tük őt, hogy irányítsa tovább­ra is a gazdaságot. Egy éve lenne még a nyugdíjkorhatár eléréséig, így semmi akadálya nincs annak, hogy közös meg­egyezéssel december 31-én megszüntessük munkaviszo­nyát. H Miről volt sző a héten sorra került vállalati tanács­ülésen? — Természetesen a hogyan továbbról. Megtárgyaltuk és elfogadtuk a pályázati kiírást, amely szerint a Magyar Me­zőgazdaságban és a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi érte­sítőben, továbbá a Magyar Hírlapban meghirdetjük a ve- vérigazgatói állásra a pályá­zatot. Ezek október közepén fognak megjelenni a három sajtóorgánumban. H Mit várnak a jelentke­zőktől, várható-e belső pályá­zó is? — Gazdaságunkban sok magas képzettségű, diplomás szakember dolgozik. Szinte biztos, hogy lesznek belső pá­lyázók is. Úgy gondolom azon­ban, hogy a főváros közelsége is vonzó lesz majd a pályázók számára. Azt szeretnénk, ha a bő keretből a legrátermettebb, legfelkészültebb pályázót tud­nánk kiválasztani. Terveink szerint december 15. körül már tudunk dönteni az új vezér- igazgató személyéről. Ügy tudom, a dolgozói ér­dekvédelem is erősödött a gaz­daságban. — Valóban, a közelmúltban megalakult a munkástanács, amelynek tagjai elsősorban a dolgozói érdekvédelem erősí­tését tűzték ki célul maguk elé. Vezetőjük Horváth Ta­más gépkocsivezető, a gom­bai kerület dolgozója. Előle­gezett bizalmunk jeleként is felfogható, hogy a vállalati tanács üléseire ezentúl meg­hívjuk őt. Privatizáció — Ügy gondoljuk, hogy túl a vállalati tanács- és vezér­igazgató-választáson, ezután már legfontosabb feladatunk a gazdaság jövedelemtermelő­képességének fokozása és lét- biztonságának megőrzése. Mindezeket csak nagyon ko­moly belső szervezeti átalakí­tásokkal, a hozzájuk kapcso­lódó érdekeltségi rendszer megváltoztatásával togjuk tudni elérni. — Ehhez a nagy feladathoz a dolgozók és vezetők vállal­kozási lehetőségeit is bővíte­ni kell, figyelembe véve a kormány privatizációs törek­véseit. G. J. Harmincöt év után Találkozó Harmincöt évvel ezelőtt, 1955-ben fejezték be tanul­mányaikat az első érettsé­giző diákok a monori kö­zépiskolában. Az akkori magántanulók ma, szomba­ton ismét találkoznak, amelyre várják dr. Bajcsy Klárát, a volt osztályfőnö­köt és Szalay István volt igazgatót is. Bizonyára jó hangulatban telik majd a nap, amely­nek nagy részét Száraz-he­gyen töltik az egykori diá­kok. Hétfőn Budapesti vonósok adnak hangversenyt október 1-jén, hétfőn 19 órai kezdettel Gyomron, az 1. Sz. Általános Iskola aulájában. Művészeti vezető Botvay Károly, kon­certmester Bánfalvi Béla. A műsorban szerepel Vival­di: A-dúr kettősverseny, Res­pighi: Antik táncok és áriák, Donizetti: Kettősverseny, Bar­tók: Divertimento. Szólót ját­szik Bánfalvy Béla (hegedű) és Botvay Károly (gordonka). A belépődíj 80 forint, jegyek elővételben is válthatók a mű­velődési ház irodájában. Emlékezés Török Endrére Van Goéh és társai befogadták NÉZEM A SZOBÄM falán lévő színes linómetszeteket és fekete-fehér fametszeteket. És emlékszem. Török Bandira — hiszen a pilisiek csak így is­merték és így szólították — a tíz éve elhunyt jeles grafikus- művészre. Kezemben a Pest Megyei Hírlap egyik megsárgult 1960. július 3-i száma. A lapban az akkor „szárnyait bontogató” Baranyi Ferenc — a szintén pilisi születésű, később József Attila-díjas költő — írt meleg hangú cikket róla: „A pilisi grafikus — látogatás Török Endre müterméoen” címmel. Pilisen született 1926. no­vember 28-án. Az iparművé­szeti gimnázium után ötvös­nek készült, majd átpártolt a grafikához és 1953-ban végzett a Képzőművészeti Főiskolán. Mesterei kiváló képzőművé­szek voltak: Domanovszky Endre, Kádár György és Ko- necsni György. Az évfolyam- és pályatársak nem kevésbé: Kass János, Würtz Ádám, Csergezán Pál. Kajári Gyula. És mindenekelőtt Gross Ar­nold, a jó barát, akivel nem egy színes linómetszetet közö­sen, „koprodukcióban" készí­tettek a hatvanas években ép­pen itt, Pilisen. A lenyomatok elkészítésénél, mint „famulu- sok”, unokaöcsémmel, Maniez Lacival magunk is közremű­ködtünk. Sikeres kiállítások itthon és külföldön egyaránt. Az „Újévi vásár", a „Vadá­szok", a „Halászbástya”, a tíz képből álló Balaton-sorozat, no meg a „Bajai halásztanya” fekete-fehér fametszete szép sikert aratott önálló kiállításo­kon és a külföldi biennálé- kon. (Belgrád, Moszkva, Nor­végia.) Tagja volt a Képzőmű­vészeti Alapnak és hosszú ideig a Fiatal Művészek Stú­diójának. Tősgyökeres pilisi volt. Egy falu ismerte, becsülte, tisztel­te és szerette. Szerénységéért, közvetlenségéért és természe­tességéért. Művész volt a szó legigazibb értelmében. Akik közel álltak hozzá és akik a barátai voltunk, tudtuk: csak akkor alkotott, ha mondani­valója, témája volt. Nem érde­kelte a pénz, a művészeket is gyakran csábító „jó ajánlat”, az „üzleti szellem”. EMLÉKSZEM, a hatvanas években egyik nagyon maga­san zsűrizett színes linómet­szetéért jelentős pénzösszeget kapott. „Mire költöd?” — kér­deztem kissé tapintatlanul. „Könyvekre" — volt a lako­nikusan rövid válasz. Aztán három nap múlva a nagy francia impresszionisták (E. Manet, Renoir, Degas, Gau­guin, Claude Monet, Toulouse- Lautrec, Cézanne, Van Gogh) legszebb reprodukciós albumai és számos szépirodalmi mű érkezett két hatalmas doboz­ban a pilisi postára. Pedig ba­rátunk honoráriumának talán fontosabb dolgokra költve is lett volna helye ... Fiatal korában számos szenvedélye volt; az ötvenes években saját készítésű kajak­jával kétszer „hajózta” körül a Balatont, nagyszerűen ping­pongozott és asztalitenisz-baj­nokságot nyert a főiskolán, megszállottként szerette a tu­rizmust (micsoda túrákat tet­tünk a Bükkben, a Mátrában és a Bakonyban!), művészi színvonalon gyakorolta a fotó­zást és a vadászatban is „ott­hon volt”. Évekig a pilisi va­dásztársaság elnökeként is tisztelték társai. Minden mű­vészi értékű filmet megné­zett, és könyvtárnyi könyvet olvasott el. Gyerekkorától megbecsült tagja és egyik ve­zetője volt a pilisi 807-es Sárká.ny Sámuel cserkészcsa­patnak. Sok mindenben különc volt (vagy talán helyesebben: nem hétköznapi), de az idő múlá­sával egyre magányosabb. Szülei halála után — a hatva­nas évek elején — Pestre köl­tözött, és ideje egy részét a nagymarosi művésztelepen töltötte. Csak művészi alkotá­sai maradtak itt, sok-sok pili­si család otthonában. Bár szü­lőfalujával, barátaival a kap­csolat nem szakadt meg, de éreztük: hiányzik neki Pilis, és nekünk is hiányzik ő. AZTÄN 1980 ŐSZÉN hitet­lenkedve hallottuk a megrázó és megdöbbentő hírt; Török Bandi váratlanul és végleg itt­hagyott bennünket, és örökre elment halhatatlan szerelme­sei, a . francia impresszionis­ták közé. Hiszem: Van Gogh és társai biztosan befogadják őt. Dr. Maniez György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents