Pest Megyei Hírlap, 1990. szeptember (34. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-22 / 223. szám
Akik csak éjjel dolgosnak Minden „áldozatra” készen $ Fénykorukat élik a diszkók. Egy-egy ilyen rendez- § vényre sokszor 3-400-an is ellátogatnak, hétvégeken ki- ^ tehetnék a „telt ház” táblát. Ezeken a táncos rendez- k vényeken nemcsak nagykorúak, hanem tizenhárom-ti- I zennégy éves lányok cs fiúk is részt vesznek, ök is lát- ^ hatják az eroticshow-t, amelyben fiatal lányok vetkőz- ^ nek majdnem pőrére, s táncolnak — a fiúk nagy-nagy ^ örömére. Az egyik kislány — alig múlt 17 éves — bi- > zony kellemetlenül érezhette magát, amikor levetette § a melltartóját, a teremben füttykoncert tört ki. Ugyanez ^ történt néhány hónapja az üllői Napsugárban, ahol egy I férfi vetkőzött pucérra, a hölgyvendégek elégedetlenül í szemlélték méreteit. Jobbnak is látta, ha gyorsan felöl- $ tözik .., Az MCDSZ nem biztat bűnre Medret a cselekvésnek A vetkőző lányok jó részének semmiféle működési engedélye nincs. Az üzletvezetők adják az eseti megbízásokat nekik— s ezért 600—1000 forintot kapnak egy estére. Beszélik azt is, hogy a fellépések előtt „tesztelni" is szokták őket. Hát persze, hogy nem állhat ki a pódiumra egy gebékből álló lánykoszorú. Még mindig jó üzlet — a fellépőknek — egy estén ezer forintot keresni. A periférián De vannak, akik ennél Is többet zsebelnek be — egy- egy nap. Akik a fővárosba járnak esténként — a Rákóczi térre meg annak környékére. Az ötvenen inneni férfin Surda-kalap, keze kötszer- neccel bepólyázva. Valami bőrbetegség megtámadhatta; de erről elfelejtettem őt kérdezni. Én idősebbnek néztem, de hevesen tiltakozott az öre- gítése ellen. Pedig sokan ismerik őt Monoron, nevét azonban. nem engedi leírni. Barátai serit, akiknek sorstársai az élet perifériáján tántorognak. összetákolt kunyhókban, fóliaházakban laknak távol a város központjától, a Tabánban, ök nem panaszkodnak, mert társuk jó kerí- tőnek bizonyul, immáron huzamosabb ideje, ő szerzi a férfi kuncsaftokat a Nagyfuvaros utcában és annak környékén. Van néhány jól bejáratott rosszlányuk, akik hajlandók egy este több férfival is elmenni. Rosszlányok A Surda-kalapos csak sétálgat, s ajánlja a „portékákat.” — Nem is hiszed el, milyen naiv az oda járó férfiak egy része. Már az első hívó szóra ugranak, s tejelnek. Biztos vagyok abban, hogy legtöbbjüknek zátonyra futott a házassága, vagy lelki problémákkal küszködnek. Nekem van egy kis lakásom a közelben, oda szoktam elvinni a párocskákat. Egy-egy éjszaka hatan- heten is megfordulnak néha a szoba-konyhás lakásban. És persze szeretkeznek. A „mi lányaink” ezertől háromezer forintig „dolgoznak”. Az ezer forintban nincs benne csak egy kis erotika, a háromezerért viszont minden „áldozatra” képesek — partnerükkel — Ha azt akarja a férfi kuncsaft, hogy hozzuk őt ki a lánnyal Monorra, ezt is megtesszük, de akkor a taxiköltséget is vállalnia kell. Van olyan helyünk itt a városban ahol zavartalanul kiélvezhetik magukat.' Aztán, ha végzett, mehet vissza Budapestre. Barátaim is ebből élnek, nem is rosszul. Még én vagyok a legszegényebb közöttük. Igaz, évek óta nem dolgozom, illetve ez a munkám, ök azért napközben vállalnak alkalmi munkát. Én viszont eléggé le vagyok robbanva, ez a sok éjszakázás — no meg a sok pia — kikezdte már a szervezetemet. Addig csinálom, amíg bírom, mert nehéz fizikai munkát már nem tudnék végezni. Még mindig jobb stricinek lenni az éjszakában, mint malterosvödröt cipelni — óránként 70 forintért. — Tényleg, nincs kedved „élőben” megnézni a munkámat? Gyere el egyszer velem, megmutatom a lakásomat. Ha kell, szerzek egy nőt is neked. Van háromezer forintod erre a célra? Meglátod, nem bánod meg. — Ja, van saját lakásod. Hát akkor még egyszerűbb a dolog. De a taxiköltséget neked is állnod kell. Mert mi a lányokat elkísérjük, szemmel tartjuk. Nem engedjük csak úgy el egyedül senkivel. Még veled sem. Na, mikor jössz? Hasonlóság? A prostitúció soha nem látott méreteket öltött hazánkban is. Ebben már hasonlítunk a Nyugathoz. Másban még nem. Sok víz lefolyik a Dunán, amíg utolérjük Európát. Ha egyáltalán el tudunk indulni az úton ... Szeptember 19-én, szerdán délután fél öt körül számos tanúja volt egy látványos csetepaténak. Az ő segítségüket kéri egy fiatal házaspár. A Monori Családi Iroda előtti parkoló szélén, szabálytalan közlekedési helyzetből adódóan meglehetősen csúnya perpatvarra került sor a fiatalok és egy férfi között. A tanúknak azt kellene elmondaniuk, mit láttak és tapasztaltak. Az ügyről most azért nem § H. Attila még férfiszem- s mai is jóvágású fiatalem- ^ bér. Huszonhárom éves, !s Monoron lakik. Két mű- ^ szakban dolgozik, mert ^ vállalatánál és otthon — ^ másodállású kisiparosként ^ is — minden nap helyt kell ' állnia. így aztán hullafá- ^ radtan dől ágyba nap mint ^ nap. Hát még akkor, ha ^ elmegy szórakozni is. mert ^ azért ez sem maradhat ki s egy fiatalember életéből. Attila pár héttel ezelőtt egy hirdetésre lett figyelmes az Expressz újságban. Egv nyugatnémet cég férfi manökeneket keresett budapesti ki- rendeltségéhez. Miután elolvasta a hirdetést, azonnal jelentkezett. Pór napon belül megjött az értesítés, illetve egy kérdőív, amelyben megtudakolták testének különböző méreteit, magasságát., haj- és szemszínét, egyszóval mindenre kíváncsiak voltak a nyugatnémetek. Miután akadt olvan partnere, aki segített neki az „adatok” pontos rögzítésében, a kérdőívet azonnal visszaküldte. ö is meglepődött, hogv ezután mindjárt behívták őt fotózásra. Becsülettel Bicskei Péter a Monori Mag Kft. központjának telefonkezelője. Fiatalember még, a harmincon innen. Nyolc éve ül a telefonasztal előtt. Csípőficammal született, csökkent munka- képességű. Hogy rokkant, azt nem szereti hallani. Érettségi után elvégezte a kertészeti szakközépiskolát is, hogy „munkáját” még jobban el tudja látni. Mert ő nem csak telefonál, ösz- szeköt az éterben embereket a láthatatlan telefonvonallal, hanem eligazít, tanácsot ad. Munkahelyén szeretik, becsülik a jó modorú fiatalembert, aki a munkájáért él, hal, első nála a kötelesség, a pontosság, a precizitás. Nem látszik rajta, hogy súlyos terhet visel. A hozzá hasonló fiatalemberek sportolnak, jönnek-mennek, élik ifjúságuk szép és izgalmas történéseit, ő azonban a meglett, felnőtt komolyságával él, figyel, dolgozik. Programjaiban épp úgy élményt jelentenek a névnapok ünnepei, egy-egy hajó-, vagy autóbuszkirándulás. Otthon könyvtárában ott sorakoznak a klasz- szikus könyvek és az érdekfeszítő történelmi olvasmányok. Vetélkedőkön, társas összejöveteleken sokoldalú műveltségét jól hasznosítja az a kis közösség is, amelyben él, dolgozik. Életvitele példaértékű. Jó egészséget, lelki békét, Bicskei Péter! írunk részletesebben, mert szeretnénk, ha minden befolyástól mentesen, elfogulatlanul nyilatkoznának a szemtanúk, hogy az illetékes szervek is tárgyilagosan bírálhassák el a nem mindennapi esetet, amelyre a vizsgálatok végeztével szeretnénk visszatérni. Addig is kérjük: aki látta, mi történt, és segíteni tud, jelentkezzen szerkesztőségünkben bármelyik délelőtt. — Kicsit furcsán éreztem magam a fényűzően elegáns műteremben, ahol legalább egy tucat fiatal, magam korabeli fiú íotografált ilyenolyan pózokban. — Nem érezte volna jobban magát, ha mondjuk, szexis lányok fényképezgetik? — Egyáltalán nem zavart a fiúk vakujainak villanása, s a lányok sem. Mert bár sok ismert női fotóriporter is tevékenykedik a szakmában, de azért még az erősebb nem jelenléte a döntő. — Hogy adta fejét arra, hogy férfimanöken lesz? — Nézze, én is szeretnék egyszer majd házat építeni, családot alapítani. Erre egyelőre azonban semmi esélyem nincs, ha a szakmámban fogok dolgozni továbbra is. Több évig udvaroltam egy lánynak, akivel másfél hónappal a leszerelésem előtt szakítottam. Ez nagyon elkeserített, mert ha erre nem kerül sor. akkor eszem ágáhan sincs jelentkezni manökennek. így aztán úgv döntöttem, hogy megpróbálom. — Hogyan képzeli a jövőjét? — Ha minden igaz, a na^ Múlt szombati lapunk- ^ ban írtunk arról, hogy hálj rom cigánycsalád — hat ^ felnőtt és tíz gyerek — bc- költözött a monori, szaná- ^ lásra váró plébániára, s gázpalackok felrobbantásá- ^ val fenyegette az őket ki- ^ költözésre „buzdító” taná- § esi dolgozókat és az intézne kedő rendőröket. Azt is ír- ^ tűk, az önkényes lakásfog- ^ lalók közül ketten a Ma- gyarországi Cigányok De- ^ mokratikus Szervezete ^ (MCDSZ) monori csoport- íj jának vezetőségi tagjai — ^ ennek okán a lakásügy 5; alighanem várospolitikai ^ ügy lesz. Annál is inkább, ^ mert a városban többen ^ tudni vélik: az MCDSZ or- ^ szágcs és megyei vezetői a ^ cigányság hangulatát szíta- ^ ni járnak Monorra, köveí- ^ kezesképp újabb önkényes beköltözések várhatók. A cikk megjelenését követően keresett meg a szerkesztőségben az MCDSZ monori csoportjának két vezetője: Gulyás Jenő elnök és Pálfai Sándor képviselőjelölt, ellenőrző bizottsági elnök. Hosszasan beszélgettünk. Ha a diplomáciában szokásos kitételeket használnám, erre a beszélgetésre azt lehetne mondani: kölcsönös elégedettségünkre szolgált, s a jövőbeni együttműködés reményében köszöntünk el egymástól. Hét- köznapian fogalmazva arról van szó: örültem, hogy végre a monori cigányok józanul, okosan, közösségben gondolkodó két képviselőjével találkozhattam, s nem a magunk vélt vagy valós igazát próbáltuk teljes hangerővel érvényre juttatni, hanem leültünk. és csöndben elbeszélgettünk. Mint kiderült: ők is hasonlóképpen vélekednek. Mindenekelőtt elhatárolták az MCDSZ monori csoportját az önkényes beköltözőktől. Elmondták: nem volt tudomásuk róla, mire készül a három család, bár tény, érdekükben korábban megpróbáltak segítséget kérni a tanácstól, hiszen ezek a családok a cigánytelepen embertelen körülmények között élők között is a legrosszabb helyzetben voltak. De sem az MCDSZ monori csoportja, sem az országos vezetők — a megyeiek még úgy sem, hiszen velük március óta gyakorlatilag nincs kapcsolatuk — nem biztatták törvénysértésre sem az ominózus eset szereplőit, sem másokat. A szervezet céljai között távolról sem szerepel semmiféle bűnpártolás. S minthogy ez esetben két vezetőségi tagról is szó van, megfelelő szankciókkal élnek pókban újabb levelet .kapok, s az már nagy siker lesz számomra. Valószínűleg kivisznek Németországba, ahol újabb fotózásnak vetnek alá. Természetesen nekem elsősorban a reklámlehetőség a csábító, de a fotómodellség ellen sem tiltakoznék. Viszont a szexfilmszereplést sohasem vállalnám. Pedig ez kecsegtetne a számomra a legnagyobb anyagi haszonnal. — Ez utóbbit komolyan gondolja? — Még akkor sem szerepelnék szexfilmben, ha az arcomat nem láthatnák a nézők. Meg akarok maradni a reklámfotózásnál, illetve a ma- nökenségnél. Már most tudom, ha sikerül bejutnom, akkor sokkal nehezebb lesz ott megmaradnom. Erre pedig nagyon kell vigyáznom. H. Attila mostanában minden nap lesi a postást, mikor hozza a levelet számára az újabb megméretésre. Lehet, hogy a nem is oly távoli jövőben nemcsak felöltözve láthatjuk őt, hanem levetkőzve, meztelenül, valamelyik nyugati magazin címoldalán? Gcr József a hasonlók jövőbeni elkerülése végett. De végül is és elsősorban; segíteni szeretnék. Képviselni, úgy képviselni a monori cigányságot, hogy kétségbeejtő patthelyzetek ne állhassanak elő. Részt venni a telkeket, lakásokat juttató döntésekben, a támogatások, segélyek elosztásában. A cigányok élethelyzetét, következésképp kéréseinek jogosságát, alaposságát az ismeri igazán, aki közöttük, velük él, s akit népi véletlenül bíztak meg azzal, hogy ügyeiket vigye és képviselje. Az MCDSZ monori csoportja két és fél hónapos működése alatt már kemény munkával próbálta bizonyítani, hogy képes az együttműködésre. Jólesően vette tudomásul, hogy a közös tevékenység elől nem zárkózik el sem a tanácselnök (Kovács Benőt tisztességes, korrekt partnernek írták le), sem például Takács Endre, az ÉKET vezetője, aki a telep szemetének eltakarításában (s ez nem volt jelentéktelen feladat!) nyújtott segítő kezet. De többre van szükség. Az MCDSZ vezetőinek számos jó ötlete, szinte kész programja van ahhoz, hogyan lehetne megoldani legégetőbb gondjaikat. S bár a képviselőjelölésnél az ajánlócédulákkal eleve úgy kopogtak: „ígérni nem tudunk semmit”, mégis úgy látták: szép számmal vannak támogatóik. Nem csak a cigányok között. Igaz, a bőrükön érzik naponta a városban mély gyökerű, s leginkább a rossz példák általánosításából adódó ellenérzéseket is. Nekem nagyon rokonszenves volt az az alapállás és higgadtság, amellyel Gulyás Jenő és Pálfai Sándor az MCDSZ monori szervezetének munkájáról és terveiről beszélt. Ha a helyi önkormányzat komolyan veszi önmagát, komolyan kell számolnia a monori cigányok e szervezetében önmagára talált cselekvőkészségével is. K. Zs. Vecsés Megemlékezés Szeptember 23-án a falusi római katolikus egyházközség az egykori vecsési hadifoglyokra és elhurcoltakra emlékezik az óplébániai templomban. A holnap, vasárnap este 6 órakor kezdődő hadifoglyok miséjén megemlékezünk élőkről és holtakról, katonákról és civilekről. Hívunk mindenkit, akinek ehhez a szomorú időszakhoz emléke fűződik. Hívjuk az egykori foglyokat, a feleségeket, gyermekeiket és unokáikat. Tisztelettel: római katolikus egyházközség Vecsés Monori-erdón Vitafórum Az MDF monori-erdei vezetősége vitafárúmra hívja meg a település valamennyi képviselőjelöltjét és a választópolgárokat. A fórum célja, hogy egészséges, nyílt, politikailag és emberileg tiszta légkörű legyen a választási kampány. A fórumot szeptember 24-én, hétfőn este 6 órakor a napközi otthonban rendezik. Vitavezető: Szalontai Attila tanár, az MDF helyi szervezetének alelnöke. Gyomron Ma, szombaton délután öt órakor érdekes esemény színhelye lesz Gyomron az Eskü tér. A független' jelöltek helyi csoportja tart választási gyűlést ökörsütéssel, sportvetélkedőkkel és sörivóversennyel egybekötve. amelyre várják az érdeklődőket. Azt beszélik... Aast beszélik, hogy akik a monori Kenderesalján gazdálkodnak, most már végképp elveszítették türelmüket a mezei tolvajokkal szemben. Tizenkét gazda fogott össze, hogy feljelentést tegyen legelsősorban egy olyan, általuk ismert személlyel szemben, akiről tudják, hogy egész gazdaságot tart fenn az összelopkodott termésből — miközben szociális támogatást (!?) is élvez. Azt beszélik Gyömrőn, hogy a néhány héttel ezelőtt újból megnyílt Mik- lós-boltban, amelyet Salán- ki úr üzemeltet újabban, szinte minden drágább, mint másutt. A környéken lakó vásárlók szerint a választék sem felel meg minden elvárásnak, de őket leginkább az árcédulák zavarják. Sokan azon a véleményen vannak, érdemesebb a távolabbi üzletekbe elmenni vásárolni, ahol sok mindent olcsóbban tudnak beszerezni. Azt beszélik, hogy tovább tart a nagy népvándorlás Romániából hazánkba. Azt is tudni vélik sokan, hogy a volt Securitate (titkosrendőrség) egykori munkatársai is szívesen járnak át hozzánk üzleti célokkal. Hogy miről lehet felismerni kocsijukat? Nos — amint hírlik — arról, hogy l-essel kezdődik a rendszámuk, s három számjeggyel végződik. Egyéb civil kocsik rendszáma négyjegyű. Azt beszélik, hogy ezeket a Dáciákat annak idején soron kívül kapták meg a szekus ügynökök, de a rendszám- táblákat nem cserélték ki azóta, amióta felszámolták a hírhedt-hires szervezetet. Monoron és környékén egyébként egyre több ilyen megkülönböztetett rendszámú gépkocsi tűnik fel. Azt beszélik gyömrői horgászberkekben, hogy a tőze- ges tó közvetlen közelében szép családi ház épül, ahonnan pompás kilátás nyílik majd a tóra. Azt is tudni vélifc a horgászok, hogy a házat építő tulajdonos — a telket egy tanácsi dolgozótól vásárolta — csak egy szerszámoskamrára kapott építési engedélyt, amelynek alapterülete behatárolt 14 négyzetméteres. Ehhez képest a takaros ház igencsak nagyobb, alighanem ennek négy- vagy ötszöröse. Most már csak az a kérdés, mi lesz a ház sorsa, hiszen a tanácsok mandátuma hamarosan lejár, a leendő önkormányzatnak pedig bizonyára nem az lesz az első teendője, hogy építésrendészeti bírságot szabjon ki, vagy lebontassa az illegálisan felépített házat. A városban beszélik; újabb kuriózummal lesz gazdagabb Monor. Itt építkezik ugyanis Szabóné, akinek rendkívüli képességéről nemrég az Állami Pénzverő közreműködésével egy ország győződhetett meg: a testén viselt arany ékszerek kifehérednek és széttöredeznek valami megmagyarázhatatlan hatás folytán. Pedig — tartja a szóbeszéd — Monornak sokkal hasznosabb lenne, ha most már inkább egy aranycsináló költözne a városba. Azt beszélik, hogy dr. Cscrnus J. Alán, a monori szakorvosi rendelőintézet igazgató főorvosa korkedvezményes nyugdíjba készül, de előtte eltölt még egy kis időt a szanatóriumban is. Az beszélik: kezdeményezte, hogy mostani 3 szobás szolgálati lakását kisebbre cserélhesse a magas rezsiköltségek miatt. Azt is beszélik, hogy Cscrnus főorvos úr nyugdíjasként sem fog tétlenkedni, mert már sínen van munkába állása a Társadalombiztosítási Igazgatóság ceglédi kirendeltségén — mint felülvizsgáló orvos. Akiket tehát ezután odairányítanak — mivel Monor és környéke is odatartozik —, ezután is találkozhatnak majd vele. G. J. H. I. Tanúkat keresnek » Egy perpatvar hullámai Nőkkel nem vállalja Egyszer csak manöken lett
