Pest Megyei Hírlap, 1990. szeptember (34. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-18 / 219. szám
1990. SZEPTEMBER 18.. KEDD 5 A fehér ruhát csak hírből ismerik A 22-es csapdája Gyálon > Clszántak a gyáliak : esztendők óta tart vesszőfutásuk a csa- s pókból folyó gusztustalan, barna lőre miatt, amit a legjobb \ szándékkal se lehet iható víznek nevezni. Annyi energiájuk rá- $ ment már a panaszos beadványok szerkesztésére, a liatóságok- \ kai, az üzemeltető vízművel folytatott egyezkedésre, hogy most * már ha a fene fenét eszik is, végigviszik ügyüket. — Mi balgák azt hittük, ha befizetjük a húszezer forintot, s rákötünk a vezetékre, egészséges ivóvizünk lesz — mondja Lovas Imréné. — Helyette zavaros, barna lé, esetenként zöldalgás vagy homokos folyadék jön a csapból,'amelyet a szaga, az íze sem tesz alkalmassá a fogyasztásra. Köbméterenként tizenegy kilencvenet kérnek érte, petjig főzésre, mosásra is használhatatlan. Amikor pang a víz — Új trikókat, nadrágokat tettem az automata gépbe, de mire kimostam, sárgásbarna lett minden — veszi át a szót Zsigmondné Dörfler Judit. — Autón, busszal hordjuk kannákban a vizet a XVÍII. kerületi közkutakról. — A vizünknek magas a vastartalma. A probléma megoldását a vastalanító megépítése jelentené, de túl sok víz kifolyt a csapokból, amíg ennek szükségességét végre elismerték — állítja Dávid János. — Panaszt tettünk a helyi tanácsnál, az illetékes dabasi Köjálnál, a vízműveket üzemeltető PVCSV-nél, az egykori megyei népi ellenőrzési bizottságon, majd eljutottunk az Állami Közegészségügyi és Járványügyi Főfelügyelőségre, a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságra. a Környezetvédelmi Minisztérium közérdekű bejelentések és panaszok irodájába és a megyei MEDOSZ-ba is. Minden fórumon elismerték a lakosság igazát, de csak 1989 májusában írták le először,, hogy a PycSV megrendelte a .vastalanító terveit. Csak azt nem tudni, ki fogja megfizetni ezt az 50—51 millió forintos beruházást. — A tanács erre egyedül képtelen, az emberek meg azt mondják, hogy ők már letették a magukét, bár az új ön- kormányzat tudvalévőleg az állampolgárok adójára épít — mondja Makkay László, a Gyá- li Tanács műszaki csoportvezetője. — Kérdés, mennyit tud hozzátenni a beruházás összegéhez a helyi tanács, mennyit a vízmű építésének kivitelezője, a megyei tanács, illetve mire lehet számítani a ma még létező vízügyi alapból, mert a megoldásnak kizárólag financiális nehézsége van, hiszen a vastalanító műszakilag durván fél év alatt megvalósítható — állítja dr. Varga Árpád, a Kö- VIZIG hatósági osztályának vezetője. — Vajon a próbafúrások nem mutatták ki egyértelműen, hogy ennek a víznek magas a vastartalma, tehát nem kispórolható a beruházásból a vastalanító? — Tudnivaló volt, hogy a vízben a vas a megengedett határértéken van, ezt mérések igazolták. De üzem közben ez az érték csökkenhet — kapcsolódik a beszélgetésbe Révai János, a KÖVIZIG víziközmű- osztályának vezetője. — Gyálon sajnos kialakult a 22-es csapdája: a fogyasztók — tekintettel a víz minőségére —, mind kevesebben kötnek rá, mind kevesebben használják a rendszert, így a víz úgymond pang, s a vasnak módja van kiválni a medencékben és a vezetékeken. Róka togta csuka A vízmintavételek után a Köjál arra az eredményre jutott, hogy a vastartalom magasabb a határértéknél. A PVCSV köteles tehát a rendszert időről időre átmosatni és egyáltalán fokozott figyelemmel lenni az üzemeltetés körülményeire. A szolgáltatott víz egyébként a Köjál véleménye szerint az egészségre nem ártalmas, de fogyasztását nem javasolják. A laikus számára érdekes kettősség ez. Mint amilyen róka fogta csuka helyzetű maga e hatóság is. A létesítmény átadásánál ugyanis mint szakhatóság működött közre, de egyben ő az intézményes felelőse az egészséges víz minőségének is. Ha kikapcsoltatnák a kutakat, azzal a lakossági higiénés állapotát veszélyeztetnék, azaz e probléma is az ő asztalukon csapódna le. Mégis, egyedül a Köjálnak állt volna módjában egy, esetünkben nem közvetlen veszélyhelyzetben leállítani a beruházást. Ugyanis most kénytelenek kimondani: a víz gusztustalan, ne fogyasszák. A Köjál — bekalkulálva a víz- ügyisek vélelmét — miszerint üzem közben majd nem lesz ideje, módja kiválni a vasnak —, kiadta az ideiglenes hozzájárulását. Erre hivatkozik a NEB-nek írt válaszában a PVCSV igazgatója 1989 márciusában: „Az eddig átvett létesítményeket vállalatunk érvényes hatósági engedélyek alapján üzemelteti. A Köjál a hálózaton szolgáltatott víz minőségét rendszeresen ellenőrzi és azt ivóvíznek megfelelőnek minősíti. A lakosság részéről érkező panaszok azonban indokoltak. A jelenség ellen a megszokottnál gyakoribb hálózatöblítéssel védekezünk, de megoldást az jelent, ha vastalanító is épüli” Mindegy, miért dühöng Tudni kell. hogy a gyáli vízmű 300 milliós beruházása 1976-ban kezdődött, s a megyében már ismert volt a fölöslegesen megépített nagrjká- tai vastalanító problémája. Nem állítom persze, hogy ezért voltak óvatosak egykor Gyálon, sokkal inkább azért, mert már 15 éve is kilógott a nadrágunkból az a bizonyos fehérnemű, ugyanakkor a szakemberek szerint volt remény, hátha mégsem kell a víztisztító. Megkockáztatom: annak idején lakossági nyomásra indult meg a vízszolgáltatás, de vajon tudták-e az emberek, hogy mi ennek az ára? Az üzem közbeni javulásra számítva nyilván senki se mert dönteni, hogy a vastalanító megépüléséig elzárják a csapokat. Utólag persze könnyű lenne azt mondani t; - teljesen mindegy, miért dühös az állampolgár. A csapokból folyó barnás lőre miatt, vagy mert fölöslegesen elherdálták a pénzét. Egy azonban biztos: az emberek a befizetett hozzájárulásért és a közüzemi díjakért joggal várnak el tiszta vizet. A gyáli ügy kálváriáját azonban a lakosság járta meg. Elsősorban képviselőjük, Dávid János taposta ki a hatóságoknál az eddigi eredményeket. Kérdés: mindez csak az ő feladata lett volna? Fazekas Eszter Az üdülők nem akarnak üdülőhelyiek lenni Viszály a Szentendrei-szigeten A Szentendrei-sau igét négy községének egyikéhez, Pócsme- gyerhez tartozik a lassan évszázados múltra visszatekintő Su- rány-telep. A község tanácsa — élve törvényadta lehetőségével — a telep üdülőhellyé nyilvánítását kezdeményezte. Az üdülőtulajdonosok érdekképviseletét ellátó „Surányért Állandó Bizottság” a községi tanács eljárásának módját részben törvénysértőnek tartotta, s az üdülőhellyé nyilvánítás tervezetének visszavonását szorgalmazta beadványában Pócsme- gyer tanácsánál, a megyei tanácsnál és a Dunakanyar üdülőkörzet idegenforgalmi fejlesztéséért felelős Közép-Duna-vidéki Intéző Bizottságnál. Véleményük szerint az üdülőtulajdonosok érdekképviselete a község tanácsában nem megoldott, mivel a falut képviselő 15 tanácstag szavazati joggal rendelkezik, míg Su- rány-telepet három, szavazati joggal nem bíró tag képviselheti. A tervezet előkészítése során a területrendezési tervet nem egyeztették velük, és a Közép-Duna-vidéki Intéző Bizottság véleményét sem ismerik. Az üdülőhellyé nyilvánítás tanácsrendeleti tervezetének gondos áttanulmányozására lehetőségük nem volt. Véleményük szerint a zavartalan üdülés feltételeit a tanács nem biztosítja. A telepre vezető betonút elhanyagolt, gondozatlan. de ez a telep egészére is elmondható. Nem oldották meg a közterületek, a Duna- part tisztán tartását sem. A közösségi célú létesítményeik — amelyeket még a .jurányi Fürdő Egyesület” működtetett — „tönkrementek, azok karbantartásáról, gondozásáról.., a tanács nem gondoskodott”. Rossz a közbiztonság, sok a lopás, garázdaság, nincs rendőrségi körzeti megbízott. Mindezek miatt kérik, hogy az üdülőhellyé nyilvánítás tervét a tanács vonja vissza és dolgozza át. A „Surányért Állandó Bizottság” tagja, a beadvány egyik aláírója Juhari István, aki egyben az üdülőtelepet a község tanácstestületében is képviseli. • Melyek lennének a legsürgősebb teendők? — Én Surány központjának rendbetételét és az orvosi rendelés megszervezését emelném ki. A Duna-part és a buszforduló közti településközpont az üdülőtelep megítélését nagyban befolyásolhatja. Itt van a hajóállomás, az ABC, a falatozó-büfé. s itt a legnagyobb a por, a piszok, a szemét. A faluban portalanított utak, járdák vannak, nálunk szinte semmi. Pócsmegyer — nem utolsósorban az üdülők támogatása miatt — körzeti orvost kapott, Surány hiába kérte, hogy orvosuk hetente két alkalommal két-két órát rendeljen ott is. Pedig a főszezonban Pócsmegyeren csak 600-an, Su- rányban pedig 3-4 ezren laknak. Megítélésünk szerint a falu igazán nem érdekelt az üdülőtelep sorsának jobbításában. • Az ellentéteket miért az üdülőhellyé nyilvánítás hozta napvilágra? — Tudomásom szerint sajnálatos módon a Surányt képviselő tanácstagok nem kaptak meghívást arra a tanácsülésre, ahol az üdülőhellyé nyilvánítást tárgyalták. Mi nem az üdülőhellyé nyilvánítás ellen vagyunk, hanem azt kifogásoljuk, hogy saját életünk alakításába nincs beleszólási jogunk. A település tanácsának vfo- titkára Bertalan Béláné. • Miért kezdeményezték az üdülőhellyé nyilvánítást? — Az üdülőtelep közszolgáltatásait biztosítanunk kell. Ez igen széles skálát jelent, a településfejlesztéstől a közrendig. Surányból származó bevételeink éves szinten 700 ezer forint körüliek. Ottani kiadásaink ezt jóval meghaladják. Tavaly a Tulipán utcai buszmegálló kiépítése, a telep útburkolat-hálózatának felújítása 893 ezer. a tájékoztató táblák kihelyezése 147 ezer, a Megnyílt az Életház Az egészséges táplálkozásra és életmódra törekvő emberek részére úgynevezett Életházat nyitott Szentendrén Rácz Lehel és felesége. Itt elsődlegesen információkat szerezhetnek be a reformélettel kapcsolatban, vegetárius ételeket kóstolhatnak és fogyaszthatnak, valamint garantáltan vegyszermentes termékeket is vásárolhatnak Autósoknak az Autóklubtól Ünnepélyes keretek között adják át ma kedden délután Nagykátán a Magyar Autóklub új műszaki állomását. Megépítését még tavaly határozta el az elnökség, s a megvalósításhoz a központi beruházási forrásból kilencmillió forintot is biztosítottak. Mindezt azért tették, mert a megye délkeleti, sűrűn lakott területeire ez- idáig nem jutottak el a klub szolgáltatásai. Az egyedi terv alapján épült 250 négyzetméteres állomás kivitelezési munkálatai tavaly áprilisban kezdődtek. Az Építőipart Költségvetési Üzem gyorsan dolgozott s a műszaki átadásra már idén júliusban sor kerülhetett. A nagykátai műszaki állomáson három gépkocsiállás van, egy átmenő műszakivizs- ga-sor, s egy gépjármű-diagnosztikai és javító állás. Az idelátogatók számos szolgáltatást vehetnek igénybe. Itt intézik az autóklubba való belépést, a tagsági igazolvány meghosszabbítását. Utazási térképeket. AIT és AIT Super hitellevelet, valamint a használt gépkocsik adásvételi szerződéséhez szükséges nyomtatványt is árusítanak. A műszaki szolgáltatások keretében motordiagnosztikai és közlekedésbiztonsági vizsgálatot is vállalnak, beállítják a futóművet, elvégzik a CO- és dízelfüstölés mérését. A fényszóró bemérése és beállítása díjtalan. A műszaki szolgáltatások díjtételeiből a klubszervezet 40 százalékos engedményt ad. H. É. A robbantás évfordulóján áll még a viadukt A világkiállítás látványossága ? Ismét a viadukt-évforduló. Most van 59 esztendeje annak, hogy 1931. szeptember 13-án éjfélkor Matuska pokolgépe felrobbantotta a bécsi gyorsvonatot, minek következtében 22 ember lelte halálát a biatorbágyi viaduktnál. A szomorú évforduló ürügyén, mint már annyiszor, rendre felvetődik a kérdés: vajon milyen sorsot szánnak az illetékesek a biatorbágyi völgy lóidnak? Lapunkban is visszatérő téma a viadukt sorsa, a megoldatlan gondok, a korábbi években meghirdetett pályázat, sajnálatos eredménytelensége. Továbbá a helybeliek azon törekvése, hogy megőrizzék továbbra is ezt a műemlék jellegű vasúti létesítményt, földútkarbantartás 88 ezer forintba került, nem is említve a strand befejezéséhez szükséges 400 ezer forintot. Idén útfelújításra 848 ezer, parkfenntartásra 122 ezer, valamint a város- és községgazdálkodás 466 ezer forintja részbeni fel- használását tervezzük Surány- ban. • Ezek szerint a falu rosszul járt? — Erről nincs szó. Minderre a fedezetet a megyei céltámogatások elnyerése biztosította. Ezek azonban csak egyszeri lehetőségek. Az üdülőhellyé nyilvánítás esetén — előzetes kalkulációnk alapján — megduplázódna az onnan származó bevételünk, és ez segítené az üdülőhelyi kiadások jövő évi fedezetét is megalapozni. • Az üdülők beadványa igen sok panaszt tartalmaz. — A belterületek tisztaságát valóban a tanácsnak kell megteremtenie. A külterületek a Pilisi Állami Parkerdőgazdasághoz és a Kék Duna Szak- szövetkezethez, a Duna ártere Közép-Duna-völgyi Környezet- védelmi és Vízügyi Igazgatósághoz tartozik. Persze ezt sokan nem tudják, és mindenért a tanácsot hibáztatják. Telepőr volt is és van is, mivel mezőőrünk télen-nyáron felügyeletet ad. Körzeti orvosunk hétköznap mindennap rendel, az üdülőket is ellátja, hisz Surány mindössze egy kilométerre van Pócsmegyertől. Jövőre az üdülőtelepiek már pormentesített utat használhatnak a buszforduló és a Duna-part között. • Az üdülőhelyi bizottság törvénysértőnek minősítette azt, hogy a területrendezési tervbe és az üdülőhellyé nyilvánítás tanácsrendeletébe nem volt beleszólásük. — Tavaly és idén is két üdülőhelyi fórumot tartottunk. À tavalyi, júniusi fórumon is mertettük a tervezetet az üdü lök előtt, akik tiltakoztak az üdülőhellyé nyilvánítás ellen Ekkor merült fel a „Surányért Állandó Bizottság” létrehozásának ötlete. Szeptember végén — e tanácstagok egyhangú szavazatával az üdülőhelyi bizottság három tagját hívtuk meg hozzászólási joggal a testületbe. Az idei májusi tanácsülésen tárgyaltuk meg az üdülőhellyé nyilvánítás tervezetét, ahol a bizottság tagjai jelen voltak, határvonal-módosítási javaslatukat a testület el is fogadta. • Az üdülőhellyé nyilvánítás ügyében mi az állásfoglalása? — kérdeztük Havass Imrétől, a Közép-Duna-vidéki Intéző Bi zottság Szentendrei-szigeti területi bizottsága elnökét. — A sziget üdülőtelepeinek üdülőhellyé nyilvánítását már korábban és többször kezdeményeztük. A községek közül egyedül Pócsmegyer vállalta ezt a jelentős kötelezettséggel is járó — s utólag úgy tűnik — hálátlan feladatot. Az üdülőhellyé nyilvánítás azért szolgálná a surányiak érdekeit, mert az 1990. évi állami költségvetésről szóló törvény alapján a költségvetés az üdülőhelyi díjakból származó bevételei kétszeresével támogatja, ha — és ezt hangsúlyoznám — azok részben vagy egészben üdülőhellyé vannak nyilvánítva. Az önkormányzatok megválasztása után az állandó lakosság, a falu. nem fog áldozatot hozni az üdülőtelep fejlesztéséért, ha ahhoz semminemű érdeke nem fűződik. Gábriel Tibor mely valójában a meghatározója a településnek, bizony- hogy már egy évszázada. Közismert az is, hogy a híd erkölcsi patronálói a felújításra egy fillért sem kaptak. Gyakorta elhangzott már, hogy a híd felújítása mintegy tízmillióba kerülne, de igaz, hogy az esetleges elbontása is hasonló költségekkel járna. Talán ez is a szerencséje a százesztendős völgyhídnak, hogy nem foghattak hozzá a lebontásához. Ügy tűnik, hogy most a kezdeti lelkesedést és bizakodást felváltotta a kezdeményezőkészség hiánya, hogy ne mondjuk a közömbösség. Mert, mintha kiváró álláspontra helyezkedtek volna az illetékesek. Hasonló kivárás tapasztalható, legalábbis a külső szemlélőnek így tűnik, a település vezetése részéről is. Bár eredménynek könyvelhető el, az is, hogy a hivatalban töltött időszakuk alatt, a lábán maradhatott a híd. Véletlen, de érdekes egybeesés, hogy a hónap végén esedékes. helyhatósági választások. éppen annak a viharos vb-ülésnek az évfordulójára esnek, melyet két esztendeje tartottak szeptember végén a Biatorbágyi Tanácsnál. A viadukt sorsáról kellett dönteniük a jelenlegi képviseleteknek. Döntés csak annyi született, hogy a hidakhoz továbbra is ragaszkodnak a helybeliek. Az már bizonyos, hogy az új önkormányzatra marad a híd gondjának súlyos öröksége. A viadukt, bár múltunkba mutató híd. azonban gondolni kellene a jövőjére is, hiszen pár esztendő múltán egyik látványossága lehetne mondjuk a világkiállításnak. Az expo tervezett helyszíne alig kőhajításra található majd a Füzes-patak festőién szép fekvésű völgyétől. Bizonyára ezrek látogatnának el a közismert történelmi nevezetességhez, a völgyhídhoz. Jelentős bevételre lehetne- számítani, további fenntartásának céljára. Bozó Emil i
