Pest Megyei Hírlap, 1990. szeptember (34. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-17 / 218. szám

1990. SZEPTEMBER 17., HÉTFŐ Tőgazdával találkoztam Jó előre gondolkozni és türelemmel várni a sikert Hűvösebb napokon is meg­éri, ha jut idő rá, akár ne­gyedórás pihenőre bekanya­rodni a Fóti tó mellé. A húszforintos belepő ára ak­kor is megtérül, ha sétálunk egy keveset a sással benőtt vízparton. Ennek a szélétől jó darabon gyalogolhat nyá­ron a íürdőző, míg a tilos tábla meg nem állítja. Azon túl a halak felségterülete már a mélység. Nyugalmukat leg­feljebb végtelenül hosszú hor- gászdamilok vízbe pottyanása kavarja fel. s így esnek mo­hóságuk áldozatává. A lank ás, erdős domboldal különösen szép és vonzó hát­teret nyújt itt, nemhiába próbálkozott kotrással, sokfé­le kísérlettel menteni a ta­nács ennek a tónak az elfo­gyó vizét. Mígnem kénytele­nek voltak két kutat fúrat- ni a természetes források helyett. Ezzel ki is merült az­tán a fejlesztés kasszája, s még ott volt a kulturált üzemben tartás gondja. Ami nem megy az állami, köz- igazgatási keretek közt, hát­ha sikerül privát alapon — gondolták. Ámbár a legtöbb ember azt vélné: ugyan ki­nek érné meg, miből lehet itt pénzt csinálni ? Vagy még­is érdemes? Szalmakalapos, nyílt tekin­tetű, fiatalos alkatú férfitól érdeklődöm valaki után. a part közelében. Sajnálja,, nem . tudja, merre lehet az illető. Az viszont biztos, hogy Vis­szajön, mert őt kérte meg, vigyázzon addig a sátorra. Bemutatkozunk. — Ter- sánszky György vagyok — nyújt kezet. — Ez aztán az irodalmi név! Csak nem rokon a Ka­kukk Marci írójával? — A nagybátyám volt — válaszolja könnyed természe­tességgel. Beszélgetnénk az irodalomról szívesen, de ha­mar másra terelődik a szó, amikor kiderül: a tógazdával találkoztam. — Jól értem? — Jól, igen. A múlt évben versenytárgyalást rendeztek a tanácsnál, én is megpályáz­tam a bérletet. Támogatott és hátteret adott vállalkozásom­hoz a Fóti Horgászegyesület, melynek tizenöt évig én vol­tam az elnöke. Mi vigyáz­tunk itt a környezetre leg­alább harminc év óta. Egy osztrák vállalkozóval szemben nyertem, vagy nyertünk. En­nek nagyon örülök, mert itt nőttem fel a községben, ér­zelmileg is a tájhoz vonzó­dom. Sokáig igazgatója is voltam a községi művelődési háznak. — Talán az ott szerzett ta­pasztalatok bátorították? — Nem. En máshol jártam ki ezt az iskolát. Az élet gaz­dálkodásra tanított. Hosszú ideig a Kohó- és Gépipari Minisztérium szociálpolitikai osztályát vezettem. Nagyon sok üdülő tartozott hozzánk, azok gazdasági, működtetési gondjaival együtt. Amikor a minisztérium megszűnt, ugyanezt csináltam tovább egy vállalatnál, de az már nekem nem jelentett igazi nagy feladatot. Ez a lehető­ség felkeltette bennem a tett­vágyat. Sok fantázia lenne a környék idegenforgalmában. Gondolja meg! Közel a Fáy- présház, megszűnik a kato­nai lőtér, gyönyörű a kör­nyék. A volt parti úttörőtábor fedett területén nem szólal­hat meg a diszkózene, mert a környékbeli víkendház-tu- lajdonosok tiltakoznak a zaj miatt. Ez tehát kiesett, csen­desebb találkozókra kell sort keríteni. Előfordul, hogy Ter- sánszky úr egy-két napra bérbe adja a kerítésen belül elterülő kis birodalmat. Tele­pülhetnek ide sátorozók. mű­ködhet a büfé, magukénak érzik ezt a helyet a .horgá­szok. Mindez—. azaénban még nem nagy bevételi forrás. A tógazda mégis rámutathat az új. egyelőre csak hideg vizes zuhanyozóval berendezett mosdóra, a vízöblítéses meí- lékhely iségekr e, öltözőkab'i - nokra. Ez már február óta épült. Sőt azóta kétszer sze­reltek újabb és újabb zu­hanyrózsákat, mert a vendé­gek elvitték. Szóval a kultúránk! Érde­kes, hogy az új vállalkozó ez­zel kapcsolatban is optimis­ta. — Pedagóguscsaládban nőt­tem fel — indokolja. — Ki kell művelni az igényességet — folytatja. A nyereség negyven száza­léka az övé, ebből akar fej­leszteni. A többi pénzzel a tanács, később az önkormány zat gazdálkodik. Rövid távú szerződés alaojián, mert az csak a jövő év március vé­géig szól. — Hát akkor? — Ha nem megy másként, szabályosan elszámolunk. Ám én bízom benne, hogy tovább is maradhatunk az egyesület­tel. Ez a község érdeke. Itt jó előre kell gondolkozni, tü. relmesen várni a sikerré. Nem elég, hogy a gondolat benne van a tudatunkban. A megvalósításához társak is kellenek. Ha közülük százat meg tudok nyerni, akkor már jó úton haladok. Ehhez jót kell tenni másoknak. Én ak­kor örülök, ha molyósognak az emberek. Azt hiszem, ezzel a nagy­bácsi is így volt egész életé­ben. Kovács T. István Rendőrségi „egyke”. Néhány hete a Gödöllői Rendőrkapitányságon „nyúzzák” a képen balra látható Daihatsut. Ez az egyetlen darab fut belőle a Belügyminiszté­rium színeiben. Hogy mi az előnye, mennyivel jobb, mint megszokott elődei, arról oldala­kon keresztül lehetne írni. Elég annyi, hogy ezzel már fel lehet venni a versenyt a bűnözők­kel, hiszen a végsebessége 189 kilométer óránként, ha éppen úgy hozza a sors. Hosszas fag­gatózás után egyetlen hátrányát is megtudtuk: ma még nem ez a márka van rendszeresítve a rend őreinél. (Győri András felvétele) lót, üvegest, burkolót és egyéb építőipari szakmunkásokat, va­lamint targoncavezetőket. Mun­kásszállást és albérleti hozzájáru­lást vidékiek részére biztosítanak. A Pevdi bőrdíszmű-gyáregysége — Pilisszentiván, Bányatelep 14. — felvételre keres varrógépműsze­részt és budapesti lakással ren­delkező autóbuszvezetőt, gyakor­lattal rendelkező varrónőket. Bu­dapestről vállalati autóbuszok köz­lekednek Pilisszentivánra. A Mó­ricz Zsigmond körtérről induló autóbusz Hűvösvölgyön keresztül, az Örs vezér térről induló járat a Flórián tér érintésével közlekedik az üzemig. Érdeklődni lehet: Pev­di bőrdíszmű-gyáregység mun­kaügyi csoport (Pénzesnél 2084 Pilisszentiván, Bányatelep 14. Te­lefon: 06-26/30244/15. m., 06-26 30256 '15 m. Az AVA gmk. felvételre keres fényező és hegesztő szakmunká­sokat. Teljesítménybérezés. Jelent­kezés: Budafok, Bányalég u. Meg­közelíthető a 3-as busszal a vég­állomásig. KI LESZ A Kí SÉRT ET KASTÉLY URA ? Két tulajdonos után a harmadik Lassan, csendben forrta ki magát a piliscsabai kísértetkastély története azt követően, hogy Spivalló Lajos Svájcba disszidált 1967-ben. Az egyedül maradt édesanyának nagyon hiányzott a fia, ezért magához vette barátnőjét. Midiing Imrénét. Am egy idő múlva kiderült, hogy a legjobb barátnő sem pótolhatja a gyerekei. Spivalló Lajosné így hát útlevelet kért, s 1971-ben Svájcba utazott. Jól érezhette magát odakint, mert amikor kel­lett, mindig meghosszahbíttatta kinntartózkodási engedélyét, lőbbé nem is jött háza. -Vem, nem disszidált, kiutazása után két évvel elhunyt. Gondos asszony volt a né­hai, mert barátnőjére bízta a házat, a terjedelmes telekkel. Almában sem gondolta volna, hogy elhunyta után öt évvel elveszi házát a magyar állam, majd jogcím nélküli rosszhi­szemű lakók foglalják el egy­kori otthonát. Manhertz Zol­tán megbízott vb-titkár szerint a Vörösmarty utcai kőházat belügyminisztériumi utasításra kellett államosítani, mert az indoklás szerint Spivalló La­josné 1971. október 2-tól jog­ellenesen tartózkodott külföl­dön. A budaörsi földhivatal 1978. január 28-án kelt hatá­rozatában a Piliscsabai Tanács­ra ruházta az ingatlan kezelői jogát. A következő évben pe­dig a birtokot bejegyezték a magyar állam tulajdonaként. Mindjárt ki is parcelláztak be­lőle hét építési telket, amelye­ken azóta szép családi házak állnak. Többek között e ható­sági intézkedések jogszerűsé­gét vitatva került szembe a tanácsi testülettel Schönek Mátyás, a végrehajtó bizottság tagja. Az épületet azonban senki sem gondozta, bár két család lakta. Egy idő múlva életve­szélyessé vált, legalábbis Gás­pár Ferenc, a tavaly decem­berben • nyugdíjba vonult ta­nácselnök szerint. Talán az el­kerülhetetlen renoválás során jutott eszébe valakinek, hogy ha már pénzt költenek a kő­házra, hasznosítani kellene ezt. Össze is ült a városkörnyéki bizotság — a tizenhárom ala­pító tanács vezetői —, s kita­lálták, hogy oktatási közpon­tot nyitnak ott. Csakhogy a bi­zottság településenként össze­adott pénze nem ígérkezett elégnek a szép terv megvaló­sításához. A lehetséges hitel összegén meg a pénzfelvétel mikéntjén azután hosszadal­mas vita támadt az illetékesek között. Nagyjából eddig emlékezett a történetre Rupper János, a Budaörsi Tanács pénzügyi osz­tályának vezetője. Azaz még hozzátette, hogy a tervek el­készültek a Piliscsabai Tanács megkapta a hitelfelvétel lehe­tőségét, de addigra már az egész vállalkozás abbamaradt. Schönek Mátyás viszont el­mondta, hogy 3 millió hitelről volt szó, de a három évig tartó huzavona miatt a költségek a duplájára emelkedtek. Igaz, közben a koncepció is megvál­tozott, mert oktatási központ helyett végül panziót szerettek volna nyitni. Ott jöttek volna össze a kistelepülések tanács­elnökei a nagyokkal. Ugyanis akkoriban elég gyakran a fe­hér asztal mellett kötött barát­ságok sikerétől függött egy- egy község fejlődése, jövője. Gáspár Ferenc szerint viszont nem fűződtek személyes érdé- kék a panzió létéhez. Ellenke­zőleg, a tanács megpályázta az Idegenforgalmi Alap hiteltá­mogatását, amit meg is nyert. Tízévi lejáratra kaptak 2 és fél millió forint kölcsönt alig 300 ezer forintos kamatra. Ezt a lehetőséget szerinte hiba volt elszalasztani, még akkor is, ha igaz, hogy a költségek időköz­ben 5-6 millió forintra emel­kedtek. A Budaörsi Tanács is beszállt a vállalkozásba, el is kezdték a kőház renoválását. Kicserélték a födémszerkeze­tet, újjáépítették a ledőlt ké­ményt, új ablakokat és ajtó­kat építettek be, s belső mun­kálatokra is sor került mint­egy 700 ezer forint értékben. Érdekes, hogy erről a hely­reállítási munkáról senki sem­mit nem tudott a Piliscsabai Tanácsnál. Arról viszont igen, hogy tavaly június 18-án a budaörsi földhivatal fele-fele arányban bejegyezte a tulaj­donjogot a Budaörsi és a Pilis- csabai Tanács javára. Ez a megosztás azért vált szüksé­gessé — mint mondta Man­hertz Zoltán megbízott vb-tit­kár —, mert a kivitelezésre nem volt elég pénze a tanács­nak. Időközben Midiing Imré- né valamilyen úton-módon el­tűnt a kőházból — Gáspár Fe­renc szerint lelépési pénz fe­jében elköltözött —, de a má­sik lakónak, Nyári Vilmosnak és családjának helyet kellett találni. Csakhogy Nyáriék több felkínált lakást is visz- szautasítottak, ezért a Budaör­si Tanács utalt ki nekik egyet 1988-ban. Az akkor egymillió forintot . ért. Ez a megoldás Gáspár Ferenc szerint olcsóbb volt, mint új házat építeni Nyáriéknak, vagy a kiskastély- nak nevezett házban két bérla­kást kialakítani. Végül is a Bu­daörsi Tanács a Nyári család­nak adott otthonért cserébe igényelte a kőház tulajdonjo­gának felét. Tehát a vállalko­zás útjából elhárult minden akadály. Ám 1988 nyarán meg­jelent Piliscsabán Spivalló La­jos, s visszakövetelte jogos tu­lajdonát. Történetesen a sport­pályán találkozott első alka- lomal Gáspár Ferenccel, majd többször elment a lakására is, sürgetve az eljárás elindítását. A tanácselnök azonban elma­gyarázta az örökösnek, hogy csakis bírói úton érvényesíthe­ti igényét, de Spivalló késle­kedett. Időközben megérkezett a Budapest Bank Rt. szerződés- tervezete a 2,5 millió forintos IFA-hitel (Idegenforgalmi Fej­lesztési Alap) folyósításáról, de annak elfogadását leszavaz­ta a végrehajtó bizottság, mondván, hogy majd az új ön­kormányzat döntsön a pénz, illetve a vállalkozás sorsáról. Tóth Istvánné pedig — az ak­kori vb-titkár — tavaly de­cember 27-én kikérte a Pest Megyei Tanácstól a Budakör- nyéki Ügyészség múlt év no­vember 29-én kelt indoklását, amelyből az derült ki, hogy jogellenes külföldi tartózkodás miatt a visszakövetelés kizárt, az örökös elszalasztottá tulaj­donosi joga érvényesítésének végső határidejét, 1989. szep­tember 1-jét. Igaz, hogy Spi­valló ügyvédje, dr. Andrássy László csak idén február 20-án tudatta írásban a Piliscsabai Tanáccsal, hogy a jogerőre emelkedett államosítási hatá­rozatot megtámadja. Csak kér­dés, felhivta-e valaki az örö­kös figyelmét tavaly nyár óta arra a 26/1980. VII. 30. MT- rendeletre, amelyre hivatkozik az ügyészség. A végrehajtó bizottság idei, július 26-án hozott határozata bizony nyitva hagy néhány kérdést. Most szeptember 30- ra, az önkormányzati válasz­tások napjára tűzték ki a Spi- valló-ügy érdemi tárgyalá- sát(?)! Vagyis lelépnek a po­rondról a piliscsabai kastély kísérteiéi. Eltűnnek, mint a névtelenségbe burkolózó egyik tanácsi informátorunk, mint az egykori lakók, a beépített 700 ezer forint, a telekké par­cellázott birtok, s a Spivalló Lajosné jogos külföldi tartóz­kodását bizonyító iratok... Aszódi László Antal A MÄV körzeti üzemfőnöksége Rákosrendező (Bp. XIV., Teleki Blanka u. 19—21., tel.: 140-2943) felvesz 18. életévüket betöltött, 8 általánost végzett, orvosilag al­kalmas férfiakat az alábbi mun­kakörökre: kocsirendező (nettó 15-16 000,— Ft hó fizetéssel), sarus (nettó 16-18 000,— Ft hó fizetéssel). A kiképzés 6 hét, melynek idejé­re 7500,— Ft hó alapbért (átkép­zési támogatást) biztosítanak. Munkarend: 12 24. ill. 12 48 foly­tonos, 174 óra havi kötelező mun­kaidő mellett, vezénylés alapján. Túlórázási lehetőség. Szociális jut­tatások : kulturált munkásszálló, a dolgozóknak és családtagjaiknak díjmentes utazás, egy év után külföldre is. Széles körű üdülési lehetőség, magas színvonalú orvo­si ellátás. A Taurus Abroncsgyár (Bp. VIII., Kerepesi út 17.) gumiab­roncs gyártásához felvételre ke­res férfi segéd- és betanított munkásokat, vegyipari szakmun­kásokat, lakatosokat, csőszerelő­ket, villanyszerelőket, festő-mázo­Az alábbi állásajánlatokról részletes felvilágosítást ad a Pest Me­gyei Foglalkoztatási Központ (Budapest XI., Karinthy Frigyes u. 3.). Telefon: 185-2411/149-es és a 191-es mellékállomáson. Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy az Álláskereső című hetilap kedden megjelenő számában további Pest megyei és budapesti mun­kalehetőségekről olvashatnak részletes információkat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents