Pest Megyei Hírlap, 1990. szeptember (34. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-17 / 218. szám
1990. SZEPTEMBER 17., HÉTFŐ Kohmpszóval adták tudtál Idén is újratermett Szekéren a falu bírája (Vimola Károly felvételei) Csikós kalapban, öltözetben a betyár lovagolt elől. Utána a biztos. A szomszéd falu legényei, lányai táncoltatták csillogó szőrű, kényes paripáikat. Okét követte szekerén, háza népével a bíró. Utánuk gördült a zenekart vivő szekér. Szüreti mulatság sok helyen van, de a fóti más. A Vörösmarty térről induló menet nézése közben Jakab József arra emlékezett, hogy a nagy eseményt még a háború alatt is megtartották. Kézzel-láb- bal magyarázták az orosz katonáknak, hogy miféle szokás ez. Számon tartották, hogy a forrás egészen a reformkorból ered, amikor Fáy András uram présházánál a kor legjobb gondolkodói gyűltek egybe. Poharazás közben beszéltek a hazáról, s szavukat életükben nagy tettekre váltották. A szőlő akkor még jobban termett. Ma már jórészt csak a nagyapák művelik, ami maradt. Az idei édes lesz, de nem nagy fürtű. Ügy, hogy még a régi használati eszközöket, a kádat, a prést, zúzót bemutató sátorban is kiskőrösi szőlőből csordogált a vevőknek kínált must. A termőtalaj ugyan alkalmas lenne olyasfajta reneszánszra, mint amilyen a gondolkodásban és magatartásban terem, nem utolsó sorban dr. Csáder Dezsőné tanárnő gondos és áldozatos hagyományélesztő munkássága révén. Ez az, ami a hazában itthonivá teszi az embert, ö, aki csak az ötvenes évek elejétől él a nagyközségben, helybelinek mondja magát, mert a közös munka táplálja benne ezt az érzést. Azt mondják Foton, ha Agárdi Gábor színművészről esik szó, hogy nemcsak a Nemzeti Színház örökös tagja, hanem örökös hegygazda is ezen a vidéken. Ezt a művész jó érzéssel vállalja. Az idei őszön újra termett mindaz, amit fél évszázada a népi írók és Muharay Elemér indított el Fótról, s lett országossá a Faluszínpád-moz galom. Erre emlékezett Bailor Bözse néni is, — akit mindenki így ismer — sa 342 szereplő közül ő volt az, aki 1939 első nagy napján is fellépett a helyi közönség előtt. Hazai kulturális szemlének tekinthető, amit tegnap Iá tott a Fáy-présház melletti szabadtéri színpad nézőserege, az ünneplőbe, népviseletbe öltözött falu népe. Ugyam úgy, mint 1939-ben, most is fellépett mind a négy egyház énekkara. Világi műsorukon Kodály, Bartók művei, népdalok szerepeltek. Fótiak vol tak a színjátszók, a néptáncosok, a zenészek. Emlékezetükben a nyitány szép, pillanatai maradtak meg a leghatásosabban. Kislány, kisfiú érkezett a hegyről. Kolompszó- val adták tudtul: Kezdődik a játék! Kezdődik a játék! Aztán megszólalt a zene, dobbant a dob, a szavalok után el is énekelték Vörösmarty Mihály 1842-ben itt írt Fóti dalát. („Fölfelé megy borban a gyöngy / Jól teszi / Tőle senki e jogát / el nem veszi. / Törjön is mind, ég felé az / ami gyöngy, / Hadd maradjon gyáva földön, /a göröngy.)” K. T. I. Sstdiánnyásr €s Dmtakanyarheaa Termálgondok a Pap-szigeten Zárnak a dunakanyari Strandok. Sokan, ha a csípős hajnalokra, borzongató reggelekre gondolnak, talán azt kérdezik: egyáltalán minek is tartottak nyitva szeptemberben? Csakhogy az idei utolsó strandvendégek nem kora reggel érkeznek a kellemes hőfokú termálvízzel töltött medencék mellé. Hiába, hogy alig langyos már csak az őszi napsugár, még az utolsó héten is találtunk vendégeket a vízben és környékén. Az in- diánnyárnak is vannak szerelmesei. . — Nem mondhatnám, hogy rossz év volt az idei — mondja Pajtás Sándor, a Pap-szigeti strand vezetője. — A mi forgalmunkat erősen befolyásolja a szomszédos kempingé. S ők bizony ebben a szezonban nyolcezerrel kevesebb fizetővendéget fogadtak, mint tavaly. Közismert, hogy elmaradtak a német—német találkozók. Az NDK-iSok jó márkával a çsebükben, meg talán némi rokoni segítséggel már a spanyol tengerparton is vakációzhattak. Jöttek ugyan Őszi csendélet a termálmedence mellett lakókocsi« holland turisták szép számmal, de nem pótolták a kiesést. Itt a strandon kétezerrel kevesebben fordultak meg. A bevételünk mégis magasabb volt, mert a szezont magasabb árakkal kezdtük. Hét közben 25, hét végén 30 forintba került egy belépő. Mégis volt vendég bőven, mondja a vezető, igaz, a megtelt táblát egyetlenegyszer sem kellett kitenni. A fővárosi családoknak, különösen, ha viszonylag a közelből érkeztek, megérte kocsiba ülni és eljönni ide. A csomagtartóban elfért a nagy hűtőtáska, amelyből komplett ebédek, hideg sörök, üdítők kerültek elő. A vendégek egy része így gazdálkodta kli a felemelt belépőt, megkímélve magát az egekbe szökő büféáraktól. — Persze a büfések sem haltak éhen — magyarázza Pajtás Sándor. — Bár ők akkor is panaszkodnak, ha reggeltől estig ötvenméteres sor kígyózik a babjuk előtt. Az idén sikerült megfelelő ellátást biztosítani. A benti árusok éppen annyian voltak, hogy mindegyik meg tudott élni, a vendégek sem panaszkodtak, hogy a nap nagy részét sorban állással kell tölteniük. A háromhektáros gyönyörű parkban most elvész a néhány tucat vendég, de nyáron áldás a sok zöldfelület, hiszen a legforróbb kánikulai vasárnapon sem kellett szardíniák módjára szoronganiuk a vendégeknek. összességében tehát nem volt rossz év, a jövő mégis bizonytalan. — A termálkutat ö>t éve tisztították. Azóta minden évben mintegy húsz literrel kevesebb vizet ad percen ként — mondja a strandvezető. — Talán az országban sincs még egy ekkora létesítmény, amit ilyen kevés vízzel üzemeltetnek, mint a Pap-szigeti strandot. De a végtelenségig nem megy. Üj kút kellene, mert a régit már nem érdemes Ismét tisztítani. De pénz nincs egyik dologra sem. Pap-sziget külföldi tökéért kiált. Hiszen a csodálatos természeti környezet, a nagy park és a mélyben rejlő kitűnő összetételű víz már megvan. Nem újat építeni, csupán fejleszteni kellene. Másik kutat fúrni, motelt, esetleg gyógyszállót építeni. Évekkel ezelőtt állítólag volt egy komoly külföldi ajánlat, akkoriban azonban ilyesmiről még beszélni is eretnekségnek tűnt. A leányfalui strand parkolójában néhány német és holland rendszámú autó jelzi, hogy itt is nemzetközi összetételű a csekély számú, ám igen elszánt vendég. Néhá- nyan az úszómedencében róják a métereket, a többség azonban a termálban üldögél, gondosan ügyelve arra, hogy még a keze, válla se emelkedjen ki a vízből. — A szomszédos kemping utolsó vendégei látogattak el hozzánk — mondja Winkler Ferenc üzemvezető-helyettes. — Vasárnap végleg bezárunk erre az esztendőre. Szemben a Pap-szigetivel, Leányfalun, nemcsak a bevétel, a vendég is több volt, mintegy tízezerrel. Az áremelésnek köszönhetően vagy egymillió forinttal több került a kasszába. Pedig reggel fél- áron adták a jegyet. Ki is alakult egy törzsközönség a környékbeliekből, akik szívesen kezdték a napot néhány hossz végigtempózásával. Leányfalun nincsenek víz- gondok, a kút bőségesen adja a termálvizet. Itt inkább zöldterületben szűkölködnek. De úgy, ahogy a Pap-szigeti három hektár nem segíthetne a leányfalui strandon, ennek vízbősége sem oldhatja meg az előbbi gondjait. Pedig valamilyen segítségre nagy szükség lenne, hogy a kellemes Pap-szigeti strand jövőre is fogadhasson fürdővendégeket M. K. 1982 óta működik a Fogyasztók Országos Tanácsa, a FŐT, amely szerepe szerint a fogyasztók érdekvédelmének egyik alappillére lenne Magyarországon. A pártállamból „visszamaradt” szervezet annak idején alulról jövő társadalmi nyomásra jött létre — azóta azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. A pártállamból működni készülő demokrácia lett, amely gazdaságát a szabadpiac létrehozásával, többek között az árak felszabadításával reméli talpra állítani. Nagy valószínűséggel most lesz igazán szükség hatékony fogyasztói érdekvédelemre. Merre tart, mit csinál ebben a megváltozott helyzetben a FŐT? Erről beszélgettünk Rév Lajossal, a FŐT elnökével. — A mi legfőbb tevékenységünk, legfőbb célunk — ami kevésbé nyilvános, és kevésbé jut el a közvéleményhez — az érdekek képviselete. Az, hogy ott legyünk a különböző törvények, rendelkezések megalkotásánál, kikérjék a véleményünket, és mi megmondhassuk azt. Igyekszünk e törvényekbe olyan passzusokat is belefoglaltatni, amik kifejezetten a fogyasztók érdekeit képviselik, vagy kiiktatni belőle olyan passzusokat, amelyek sértik a fogyasztók érdekeit. Minden olyannal elkezdtünk foglalkozni, ami az élet minőségét befolyásolja. Egy példa: a megyei szintű nagykereskedelmi vállalatok szállítják ki az árut a kiskereskedelemnek. A benzin árát azonban állandóan emelik — a nagy- vállalatoknak ezért egyre kevésbé éri meg a „házhozszállítás”. Valamit tehát ki kellett okoskodni — tejre és kenyérre naponta szükség van. Így született az a megoldás, hogy a vidéki élelmiszer-szállításra 40 százalékos adókedvezmény Jogosítvány mellé több pénzt Ki védi meg a fogyasztót? □ S mindezt a FOT-nak sikerült elérnie? — Nemcsak a FOT-nak, de a FŐT is közreműködött abban, hogy a Parlament illetékes bizottságai ilyen határozatot hozzanak, és aztán a kormánnyal elfogadtassák. Megindítottunk egy országos vizsgálatot is, úgynevezett családköltségvetést számolunk. Azt nézzük, hogy egy adott család mire mennyit költ, és miben különbözik ez az elmúlt évitől. Többek között arra akarjuk használni ezt a családfelmérést, hogy bebizonyítsuk, milyen súlyos és eltérő problémákat okoz családtípusonként az infláció. Sajnos az alapvető élelmiszereknél máris sokkal nagyobb az infláció, mint a most becsült 25 százalék ... A Németh-kormány annak idején 15 százalékig vállalta erre a kompenzációt. Mi arra próbáljuk most rávenni a kormányt, hogy a további kompenzáció lehetőségét parlamenti ülésen vizsgálja meg. A második nagy kérdéscsoport, amivel foglalkozunk, az az érdekképviselet. Szükségesnek tartjuk egy fogyasztóvédelmi törvény elfogadását a Parlamentben. □ Milyen jogi garanciát keres arra a FŐT, hogy a kispénzű fogyasztó ne legyen teljesen kiszolgáltatva az elszabadult áraknak? — Mi erre a biztosítékot az önkormányzati törvényen belül, az úgynevezett ellátási felelősségben látjuk. Eddig a kormány mint testület volt az úgynevezett ellátási felelős. Megkerestük az új ipari és kereskedelmi minisztert, mert ezt az ellátási felelősséget valakinek vagy valamely testületnek vállalnia kell. Ha nem a kormánynak, akkor az ön- kormányzati törvényben az ellátási felelősséget valahova telepíteni kell, esetleg magukra az önkormányzatokra. Bennünket rendkívül zavar, hogy az élelmiszeriparnak nincs önálló gazdája. □ A FŐT mindezeket az elképzeléseit, célkitűzéseit hogyan valósítja meg, mire szól a jogosítványa? — Legutóbb a kormány úgy döntött, hogy az élelmiszer- ipari termékek érdekegyeztetésén az egyetlen társadalmi szervezet, amely hivatalból részt vesz, az mi vagyunk, a fogyasztók érdekének védelmében. Tehát van egy sor olyan kormányhatározat, amely jogi alapot teremt ahhoz, hogy mi felléphessünk. Többek között ilyen alapon pereltük be a húsipari vállalatokat, mert azok véleményünk szerint, amikor a húsipari árakat emelték, árkartellbe léptek. Megegyeztek egymással, amit tilt egy 1934-es, a tisztességtelen gazdálkodásról szóló törvény. Erre való hivatkozással indítottunk pert a Fővárosi Bíróságnál, mely most folyik. Azon gondolkodunk — most gyűjtjük az anyagot —, hogy a cukoriparral szemben is fellépünk, ugyancsak mint árkartellel szemben. A termelők ugyanis azt mondták, hogy 1990 őszén felemelik a cukorrépa árát 20 százalékkal. Erre a cukoripari vállalatok a közelmúltban felemelték a cukor árát arra hivatkozva, hogy már korábban fel kellett volna emelni, de mert elhalasztották, ebből nyereségveszteségük származott. Most, bekalkulálva a 20 százalékos majdani áremelést, egyszerre 30 százalékkal emelték a cukor árát. □ Tehát a jogi alap megvan ahhoz, hogy a FŐT funkcionáljon. De mindez miből, s ez a pénz vajon elég-e? — Mi mint önálló jogi személy, csak az állami költségvetésből tartjuk fenn magunkat. Sajnálatos módon a mi költségvetésünket is csökkentették 1989—90-ben. De nem tudom, mond-e valamit az, hogy az úgynevezett társadalmi szervek közül — mert hát minket, is oda sorolnak, ami nem szerencsés dolog — a ’89-es költségvetési hozzájárulásunknak mi több mint 70 százalékát, 6 millió Ft-ot, megkaptuk. Ez ritka dolog volt a társadalmi szervek között, de így is borzasztóan kevés. Csak mint érdekes példát említem, hogy az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium költségvetéséből eközben 20 millió forintot kapott az MTK futballcsapata. Ezért megpróbáljuk felhívni a kormány és a Parlament figyelmét arra, hogy ebből nem lehet megoldani a piacgazdálkodással kapcsolatos fogyasztói érdekvédelmet. H. A. A hűvösebb vizű úszómedencébe Leányfalun csak a legelszán- tabbak merészkedtek be (Erdősi Ágnes felvételei) Kampánygyűléseken mondták „Az ellenzék a vizet gereblyézi •/# „Nagy hiba lenne, ha bárki előítélettel viseltetne a köz- igazgatási szakemberekkel szemben csupán azért, mert a tanácsnál volt a munkahelyük. A szakapparátusra ezután is szükség lesz” — jelentette ki az MDF veszprémi választási nagygyűlésén Horváth Balázs belügyminiszter, őket ugyanis nem lehet az eddigi rendszer hibáiért elmarasztalni. A parlamenti ellenzék pártjairól szólva elmondta, hogy a Fideszt kivéve, nem konstruktív módon támadják a kormányt. Ugyanezen az eseményen Szabó Tamás munkaügyi államtitkár azt ígérte, hogy 1993-ra már 10 százalékra szorítják le az inflációt. A Kisgazdapárt debreceni gyűlésén Rajkai Zsolt, a párt országos alelnöke, a Közlekedési és Hírközlési Minisztérium politikai államtitkára annak a véleményének adott hangot, mivel az ellenzék tudja, hogy ha a kormány ellen fordul, az egész nemzetet támadja, ezért csak apróságokban mernek fellépni, a Parlamentben a „vizet gereblyézik.”
