Pest Megyei Hírlap, 1990. szeptember (34. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-15 / 217. szám
L LŐ I Man Miért léptek vissza Veresen? r ß ß Pécel—Isaszeg ÁFÉSZ kontra munkástanács A valóság a szövetkezet szemével ^ Augusztus 18-án irtunk arról, hogy munkástanács ala- 5 kult tíz-egynéhány taggal a Pécel—Isaszeg ÁFÉSZ-nál. ^ Nem egy hagyományos szövetkezeti íórum végén, hanem ^ egy öntevékenyen szervezett gyűlés zárásaként, melyen S elhangzott az AFÉSZ-eket nem tartják életképeseknek ^ a rendszerváltás után. Tudósításunkat úgy fejeztük be, ^ hogy a munkástanácsnak és az AFÉSZ-nek sportszerű ^ küzdelmet kívántunk. A sportszerűséghez a magunk I módján úgy kívánunk hozzájárulni, hogy meghallgatjuk Ü a másik fel véleményét is, Jön a király és a tündér Hamarosan megkezdődnek a gödöllői Petőfi Sándor Művelődési Központban az idei színházi évad előadásai. A felnőtteket október 9-én, este a veszprémi Petőfi Színház vendégjátéka várja Caragiale. Farsang című komédiájával Trokán Péter, Rajhona Ádám, Tarján Györgyi és Esztergályos Cecília főszereplésével. A gyerekek október 10-én, délután Hegedűs Géza Mátyás király Debrecenben című darabjában tekinthetik meg az egri Gárdonyi Géza Színház előadásában. Ugyancsak a kicsiket várja a négyrészes bábszínházi bérletsorozat, amely a Bóbita, a tündér című produkcióval veszi kezdetét október 15-én. A felsorolt előadásokra a gödöllői művelődési központban szeptember 17-től lehet elővételben jegyeket vásárolni, bérletek pedig október 1-jétől válthatók. Vizsgával zárul Reflexmasszázs Vizsgával záruló reflexmasz- százs-tanfolyam kezdődik október elsején a gödöllői Petőfi Művelődési Központban. A dr. Palásti Katalin orvos és Tímár Zsuzsanna reflexológus által vezetett 24 órás tanfolyamra szeptember 20-ig várják a jelentkezéseket a művelődési központ portáján. H osszú ideje figyelemmel kísérem a népművészet sorsának alakulását, az értékeinkről folytatott vitákat és bizony sokszor szomorúan kellett megállapítanom, mesz- sze vagyunk attól az időtől, amikor olyan sokan voltak, akik hem átallották hepehupás, görbe vidékek rongyos, sáros, elmaradott faluiban mászkálni, és ismerkedtek azzal a világgal, amelyben kínlódott, robotolt, éhezett, pusztult a magyar paraszt, de azért bölcsőjétől a koporsóig és fejfáig művészetet rakott minden holmijára. Erről a világról beszélgettem a minap fővárosban élő barátommal, aki velem együtt táncolt a kollégiumi esteken és büszke volt arra, hogy a kötelezően előírt húsz népdal helyett huszonhármat tud. Említettem egykori büszkeségének okát, s mondhatom, igen megsértődött. — Mondd, vajon a népi művészettel való bíbelődés nem hat-e úgy napjainkban, mintha kastélyok kertészei, akik rózsával, orchideával szoktak bánni, réten tépett virágokat: pipacsot, kakukkfüvet, szarkalábat, rezedát, nefelejcset akarnának beleplántálni az üvegházak agyondolgozott földjébe, temperált levegőjébe? Gondolkodtam a kérdésen. Arra van itt szükség, hogy a virágokat nem kitépni kell a földjükből, hanem együtt éreztetni őket az egész földdel, a föld szagával, szépségeivel és piszkával. Tapasztalnom kell, ha nem is közvetlen környezetemben, hogy a ma élőket nem l°het úgy beoltani a népművészettel, mint ahogyan himlő ellen elvégzik ezt okos orvosok. Sokszor érzem, hogy a mai, modernül gondolkodó milliók és a népművészetért rajongók, Keveset tudott a GSC NB III-as labdarúgócsapata múlt heti ellenfeléről, a H. Budai SE-ről, de azt igen, hogy a katonaegyüttes az augusztusi bevonulások után több jó játékossal erősödött. A nagy iramú találkozón mégis a vendégségbe utazó gödöllőiek diadalmaskodtak. A 20. percben húsz méterről Simon ritkán látható kapáslövéFöldet oszt A minap a kezembe került a Reform című újság egy régebbi száma. Legnagyobb meglepetésemre az egyik cikkben, amelyet a fóti tsz elnökhe- helyettese írt, az szerepelt, hogy az országban elsőként Veresegyházon osztottak földet! Hadd írjam ide nyomatékkai: osztottak és nem visz- szaadtak jogos tulajdonosaiknak. Milyen áron osztja a fóti tsz a földet a jogos tulajdonosaiknak? Amikor osztani kezdték, még csak 6500 forint szántási, műtrágyázást költséget számoltak fel, mikorra a gazdákhoz kerültek a csekkek, ez az összeg már 7200 forintra emelkedett. S itt hadd tegyek egv kis kitérőt. Igaz, hogy Veresegyházon — az első tsz-gaz- da -megbeszélésen — az emberek ötven hektárt igényeltek vissza jogos tulajdonukból, végül csak harminc hektárt vettek vissza. A tisztelt elnökhelyettes úr ebből azt a következtetést vonta le, hogy a gazdák visszaléptek. Igen, visszaléptek! De nem vagy az azzal élők között megszakadt az összeköttetés. A két tábor között valami megpattant. — No, látod, itt a bökkenő — mondja az előbb idézett barátom. — A népművészetet alkotó, a népművészettel élő parasztembert már lámpással sem találod. Miért kellene tagadnod, hogy amíg a paraszti élet szegényszagú és piszkos volt, tiszta volt a művészete, és minél írástudatlanabb volf, annál mesésebb formákat rajzolt, vagy faragott a tulipános ládájára, a pásztorbotjára, esetleg a sótartójára. Rajtam a sor, és én elismerem, hogy a mi esetünk jelenleg az, hogy adva van az összegyűjtött, katalogizált népi stílus, és azzal a művészembereknek kellene valamit tenniük, mert a vészharangok talán utoljára kongatják: nincs idő habozásra, gyorsan kell cselekedni, mert nemsokára késő lesz, nem lesz magvar paraszt és nem lesz népművészet, amelytől tanuljunk. Dr. Asztalos István múzeumigazgató megnyugtat. Lesz — a múzeumban. És az már rajtunk múlik, hogy a múzeumi anyag egy éltető művészet eleven megnyilatkozásává válik-e. A gond csupán annyi — vélem —, hogyan lesz, hogy lehet a holt anyagból új, eleven művészet? Mert kevesen vannak, akik érzik azt a hatalmas alkotó kedvet, azt a végtelen, minden bajon diadalmaskodó őserőt, amely ezt a művészetet megteremtette vígan, örömmel, játszva, öntudatlan. Lehet, hogy egyesek szerint a népművészetnek, mint szónak dohos, halottas szaga se volt a gólnyitány, amit később még két találat követett. Az 5. fordulóban, vasárnap 16 órakor a székesfehérvári H. Szondi SE vendégszerepei Gödöllőn. Az új ellenfél talán még nagyobb talány a városi stratégák előtt. Rájuk is érvényes lehet az erősítés, hiszen egy hété 3-1-re megverték a Dunakeszit. A GSC edzője a legjobb formában levő labdarúgókat küldi a pályára. ilyen áron? azért, mert nem tartanak igényt a földekre, hanem a magas költségek miatt. Miért fizessenek saját tulajdonukért ilyen magas összeget az előkészítésért! Elnök és elnökhelyettes urak! Ébresztő! Még mindig becsapnak bennünket? Mi jogon kérnek ilyen magas szántási, műtrágyázási árat hektáronként? Ki kérte őket, hogy* ilyen horribilis összegért szántsanak, műtrágyázzanak? Vagy már nem emlékeznek arra, hogy annak idején jól megmunkált és trágyázott földeket vettek el, ma pedig lerobbant földeket osztanak? Nem volt elég, a helyi rendszerváltás utolsó perceiben is kihasználják az embereket, és sok százezer forintot zsebelnek be? Olyan minőségben adják vissza jogos tulajdonosaiknak a földet, amilyen minőségben annak idején elvették. Akkor nem ötven, hanem száz hektár is elkél. Jelel Mihály, a Kisgazdapárt veresegyházi szervezetének szervezőtitkára van, én azonban azt mondom: él benne a nép lelke, világit, vígasztal, jókedvre fakaszt. És amikor ezt állítom, akkor nem az ezt szeretném megfogalmazás, hanem a tapasztalatok sokasága munkál bennem, amelyeket a Galga mentén szereztem. A vácegresi fiatalokról kellene most szólni, a kartali asszonyokról, a galgahévizi táncosokról. Az itt felnőtt ifjú népművészekről, a kincseiket osztó idős nótafákról. . A Szaszkó József nyomába lépett fiatal citerások- ról. A fafaragással kísérletező sokakról. Azokról, akik modern házuk egyik szögletében őrzik a rokkát, vagy a gu- zsalyt. Akik most tanulják az elfelejtett szövést. Akik felfedezték a fehér hímzés csodás virágmezejét. N em szeretnék merev szisztémát kovácsolni a megismert törekvésekből, de szeretnék hozzájárulni annak az elképzelésnek a megvalósításához, hogy minden művelt család asztalán helyet foglaljon egy kis népművészet. Múltat idézőnek, emlékeztetőnek, útmutatónak. Fercsik Mihály Kovács Zoltán az ÁFÉSZ elnöke ismertette, hogy a szövetkezet részközgyűléseken tartozik számot adni munkájáról és terveiről — melyen minden tag részt vehet —, valamint a folyamat végén a küldöttgyűlésen. — Ezt minden évben meg is' tesszük a szövetkezeti törvény előírása szerint. A vezetőségnek az a meggyőződése, hogy a munkástanács alakítását célul tűző gyűlést egyéni sérelmektől vezetve szervezte Füzy Árpád. Jellemző, hogy a szórólapon vállalkozói tanácsadást is hirdetett, amiről szó sem esett, de jó volt az érdeklődés felcsigázására. Cserey Gyuláné, a felügyelő bizottság elnöke évtizedek óta Pécelen él: — Sokáig voltam a szövetkezet főkönyvelője, s nyugdíjazásom után sem szakadtam el az ÁFÉSZ-tól. Állítom, hogy minden döntést nagyon megfontoltan hoz az igazgatóság, és szó sincs a vagyon kiárusításáról. Egy másik újságban a szövetkezetei kritizáló cikket öreg üzletünk fényképével illusztrálták. Azt a boltot éppen a vásárlók kérésére nem zártuk még be. De miért nem a szép áruházainkat fotózták le? Például azt, amelyikben vasárnap is dolgoznak az eladók, a Maglódi úton, az említett bolttól pár száz méterre. A jót is be kell mutatni! És azt az embert is meg kell nézni, aki a rossz hírt terjeszti! Az elnök szerint a két faluban a kereskedelem 90-95 százalékát az ÁFÉSZ képviseli. Éppen most kezdenek építeni egy ABC-áruházat Isasze- gen, a legújabb lakónegyedben, a helyi tanáccsal közösen. Pé- celről kék busszal be lehet jutni a fővárosba. Ha a lakóknak nem tetszene a helyi kínálat, inkább ott vásárolnának. Az augusztus 14-i fórumon nemcsak a kereskedelem színvonalát kritizálták, hanem azt is, hogy a szövetkezet központjában érdemtelenül vettek fel milliókat prémium gyanánt, miközben a hálózati dolgozók keveset keresnek.’ Kovács Zoltán statisztikákkal védi igazát. Az idén két alkalommal összesen 34 százalékos bérfejlesztésről határoztak. egyszer pedig átlagosan 9-9 ezer forint bérjellegű jutalmat osztottak szét, a beosztott dolgozóknak is. A prémiumfeltételeket március végéig kellett meghatározni. Mivel a tervezett nyereséget már az első félévben elérték, az elnök az alapbérének a kétszeresét vehette volna fel, mégis ügy döntött, hogy csak a 150 százalékát fogadja el. Munka nélkül bért és prémiumot más sem vett fel, s- amit az utóbbiból hazavittek az ÁFÉSZ-tól, az összességében nem érte el az egymnlió forintot. A tagok a nyereségből öt év alatt 12 millió 761 ezer forintot kaptak. A vásárlási visszatérítés — 4 millió 861 ezer forint — mellett támogatják az isaszegi népi tánccsoportot, a péceli férfikart, a gyermekintézményeket, a gödöllői művelődési központot, az önvédelmi csoportokat. Legutóbb vásárlási utalványokat osztottak szét a több mint négyezer fős tagság számára, mintegy 75 százalékát az alap- részjegynek. Az elnök elismeri, hogy van még mit tenni a tagi érdekeltség erősítéséért, de cselekednek is azért, mert vagyonjegyhez juttatják a tagokat, ami után sikeres gazdálkodás esetén — a küldöttgyűlés határozata alapján — osztalékot adnak. Előző írásunk felcíme az volt, hogy nincs egyedül a söprögető üzletkötő. A Pécel— Isaszeg ÁFÉSZ jogtanácsosa, dr. Moravszki Mónika cáfol ca, hogy Füzy Árpádot üzletkötőnek, vagy kereskedelmi osztályvezetőnek hívták volna a céghez. Előző munkahelyén betanított esztergályos volt. Az áfészes karrierje szerződéses üzletvezetőként kezdődött, majd a központban, az annyit emlegetett pénzpazarló vízfejben lett boltcsoportvezető. Később osztott munkakörben ellátta a munkavédelmi előadói teendőket, legutóbb pedig — mint felmondásáig mindig — közös megegyezéssel az Idős ember kopogtatott be a szerkesztőségbe, s köszönés után nyomban azzal kezdte mondandóját, segítsünk nekik, vagyis a szilasligetieknek. S hogy mi is az a nagy gond, amihez egy lap segítsége kell? — Kérem szépen, a tanács egy elhalt idős néni házát örökölte Szilasligeten a József Attila utca 4L szám alatt. A tanács úgy határozott, hogy odaadja az önkormányzati körnek, az pedig még a tavaszi választások előtt átadta a lakosságnak, mivel többen ÁFÉSZ első nyolc órában fng- lalkoztatott munkavédelmi főelőadója lett. A dolog egyik szépséghibája a jogi vezető szerint az, hogy nem látta él a feladatát, nem dolgozott meg a pénzéért. így bár öt felsőfokú tanfolyamot végzett el pályafutása során, fegyelmi határozattal alacsonyabb munkakörbe helyezték, bolti eladó lett. Ezután jutott a vezetés tudomására, hogy azt a bizonyos meghívót írta és terjesztette, a szövetkezet érdekeit súlyosan sértve, kimerítve a rágalmazás törvényi tényállását is. Kijelentései gyorsan megcáfolhatok, de súlyosan sértették a szövetkezet erkölcsi és anyagi érdekeit. Ezért mondtak fel neki. Az elnök másként értékeli a központban dolgozók munkáját. mint Füzy Árpád. Ismét számsorokkal bizonyította ellenvéleményét. — Ha ez év végére romlana a gazdálkodás eredményessége — mondta Szokola Istvánné közgazdász —, előfordulha;, hogy a prémiumot vissza kell fizetni. Általában a féléves eredmény a második hat hónapban apadni szokott. Így látják tehát a valóságot Pécelen az ÁFÉSZ-központban, ahol azon egyenesen jót kacagtak, hogy a szövetkezet milliárdos vagyonra tett volna szert. (Ez is elhangzott a munkástanács alakításával záruló fórumon.) A forgalom a milliárdos, a vagyon ennek a tizedét éri. Ám arra is vigyáznak. Nem privatizálják, hanem bérbe adják, a tulajdont megőrizve és a vagyont tovább gyarapítva, állították. A munkástanáccsal keresik az együttműködés lehetőségét. Így vannak a pártok helyi szervezeteivel is. Bárkivel szívesen megbeszélik közös dolgaikat, de mint gazdálkodó szervezet, a politikai befolyások ellen határozottan tiltakoznak. kérték, hogy legyen ott is mise. Bocsánat, kicsit előreszaladtam, szóval érti, a választás előtt kedves gesztus volt ez, mert akkor az SZDSZ egyik vezetője, a Hajagos doktor képviselő akart lenni. Szóval lemondtak a házról, a kerepest római katolikus esperes pedig vállalta, hogy minden vasárnap misét tart ott — mondta el egy szuszra Balajti János bácsi. Aztán azzal folytatta, hogy a házat úgy-ahogy berendezték olyan kápolnaformára. — A minap az egyik asz- szony, aki sokat segített korábban is az egyháznak, sírva jött panaszkodni, hogy aki annak idején lemondta az épületet, most az hajtogatja, szedje le a keresztet a falról sürgősen. Ügy latszik, most kellene neki a ház, de a lemondásról írás van a vb-tit- kárnál, A községrész lakóinak álma, hogy egyszer az egyre terjeszkedő Szilasligeten is legyen egy igazi kápolna, és ezért az ott élők mindenre képesek. A József Attila utcai ház helyén vagy mellette kívánják ezt megoldani, a tervek még kiforratlanok. Az elszántság viszont dicséretre méltó. Ügy vélik a szilasiak, hogy fontos egyházi cél és társadalmi igény is ez. A lakosság támogatását várják, kérik, hogy ki-ki lehetőségei szerint szakmunkát, pénzbeli segítséget, erkölcsi támogatást ajánljon fel. Egyelőre csak álomként említette az idős ember, hogy a pápa jövő évi látogatása talán jó apropó lenne az alapkő letételére. Addig viszont szeretnék nyugodtan használni a házból kialakított kápolnát hitük gyakorlásához, s lapunkon keresztül kérik a versengőket, a szavazatokért ölre menőket, hagyják ki harcukból a fent említett házat, ami egyszer már Isten házaként működölt. á. m. Látkép a jelenből a jövőnek Ez is Gödöllő — pár száz méterre a városközponttól. A Dózsa György út és a Kossuth Lajos utca kereszteződésében a kép jobb szélén látható a posta épülete. Vele szemben magas kerítés takarja el azt a területet, melyen majd egyszer — valamikor — felépül az új posta. A Dózsa György út túloldalán a földszintes épületben található a városi könyvtár. Vajon milyen felvételt készíthetünk a most átadott panelház lakásának ablakából kétezer szeptemberében? tBalázs Gusztáv felvétele) A virágokat nem kitépni kell Kincset adnak, keresnek Fehérvári vendégek Az ellenfél csupa talány Balázs Gusztáv A szilasligetiek különös harca Szedjék le a keresztet? f 4
