Pest Megyei Hírlap, 1990. szeptember (34. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-14 / 216. szám
Helyszíni tárgyalás nyilvánosság nélkül Kérészéletű plakátok Hatvan plakátot készíttetett Czink Imre, Zsámbék tanácselnöke arról, hogy kihelyezett bírósági tárgyalást tartanak szeptember 13-án a helyi művelődési házban. Ám alighogy kitették a falragaszokat, eltűnt valamennyi. Sőt mi több, megjelentek az eredetivel azonos kivitelű plakátok, mely szerint a tárgyalás elmarad. Néhányan telefonáltak is ennek nyomán a tanácsházára meg a művelődési házba, hogy már most mi az igazság? Az igazság az, mint a tárgyalás napjának délelőttjén a tanácselnöktől megtudtam, hogy kiterjedt rokonsága, baráti köre van annak a négy pátyi illetőségű vádlottnak, akinek az ügyét tárgyalják. Feltehetően az ő érdekük, hogy minél kisebb visszhangja legyen annak, ami történt. Kihelyezett tárgyalás egyébként legutóbb vagy húsz esztendeje volt Zsámbékon, így hát érthető az érdeklődés. De nemcsak emiatt. Az ügy, amelyet a Buda Környéki Bíróság napirendre Az utóbbi időben többször is kitették a táblát a legnagyobb zsámbéki ABC-áruház ajtajára: Betörés miatt zárva tűzött, még napjaink sajnálatosan sokasodó és durvuló bűnügyei közül is kiemelkedik brutalitásával és társadalmi veszélyességével. Remporték feljöttek A honatyákat mostanában kutyaugatás kíséri munkába menet. Kapkodja valaki a lábát fiaeszes mód fiatalosan, ballagjon megfontoltan, mint a kormánypártiak, Cézár, az okos szemű kis falusi korcs jól megvicsorogja őket. Cézár tudja a dolgát, védi gazdájának holmiját az Országházba igyekvők elől. A gazda, a pilisi illetőségű Remport Sándor és felesége vert tanyát a Parlament előtti pázsiton, immár több napja. „Követeljük az azonnali intézkedést és végrehajtást a gyilkosá- gok elkerülése véget elég volt az állami elnyomásokból” — írták fel egy kifeszített kátránypapírra. Mi panasza lehet a Remport házaspárnak? — Intézzék el az ügyemet. Azt akarom, hogy intézzék el az ügyemet — mondja a bokrok mögül Remport Sándor, s elöbújik. Állandóan mosolygó, rövid hajü, ballonkabátos férfi. Olvasom tovább a transzparenst. „1977 III 20. óta ledőlt épületbe, életveszélybe élünk a tanácsok hamisítottak és megvannak fizetve a tulajdonunkon iratnél- küllek vannak, kémelhárító tiszt; volt. A volt kormányból két magas rangú vezető takarja. 1983-tól bíróságoktól, ügyészségektől Kádár Jánogjg mindenki tud róla. Mindenben igazunk van csak jogorvoslat ninfcír Ítélet végrehajtás a mai napig nem történt. Erről a mai kormány is tud.” . ,. u v............................... Tehát ez az ember úgy véli, sérelem érte, tudta nélkül vett hamis iratokkal egy telket, de azt az ingatlant egy másik vevő is megvásárolta", s Remporték háza mögé autószerelő műhelyt épített. — Életveszélyes a házunk miatta — mondja a férj, s fényképek fénymásolatait mutatja. Roggyant szalmatető — rajta gumiabroncsok — ezt veszem ki belőle. — De ö titkosrendőr fia, azt hiszi, neki szabad, mert a régi kormányból védik. Ezért ez kormányszintű ügy, cn csak itt kaphatok igazat. — Mit szólnak a képviselők, mikor látják önt itt reggelente? — Semmit. Csak a Németh Miklós állt meg egyszer. — És ő mit mondott? — Azt, hogy b ..., szóval mérges volt, hogy még nincs döntés az ügyemben, mert még tavaly kértem az ö segítségét is. Segít a Fodor István is, de ő lekerült föntről a fiókba, nem tudja, ö is kommunista volt? Ugye, maga is segít, ma már 167-en fotóztak le minket, ezt már csak meglátják a titkosrendőrök is? Remport Sándor és felesége addig nem mozdulnak el a Kossuth térről, amíg érvényt nem szereznek igazuknak. Ha nem jönnek fel Pilisről, ország-világ s az ország háza népe sosem szerez tudomást a házaspár bajáról. De mit is tudhatnak róluk? Ki tudja, melyik honatya, nyugati turista, bámészkodó, hogy ez egy negyvenszázalékos rokkantságra megállapított ember, aki évek óta nem kap munkát, mert beteg, s évek óla nem kap segélyt, mert egészséges, s hogy szintén leszázalékolt felesége rokkantnyugdíjából élnek? Ketten 4100 forintból? No, és miért pont Remportékról kellene tudomást szerezniük? Olyan romba dőlt viskót, amilyenben ők laknak, sok százat látni a megyében. Mi lesz, na egyszer mindegyik lakója feljön a Kossuth Remporték mindenesetre feljöttek. Egy darabka Pilis a Parlament tövében. Ha már az Országház szelleme nem jutott le a kis faluba, hát följön annak szelleméből valami. Cézár most a fekete Mercédeszeket kergeti. Tóth Béla Endre Az autóbusz-végállomástól nem messze van a község legnagyobb ABC-áruháza, ahová az utóbbi időben többször is betörtek. A bírósági tárgyalás napirendje az 1990. február 19-i betörés. Czink Imre így idézte fel a történteket: — Az áruház közelében lakik Kiss Miklós ácsmester, aki hajnaltájban valami szokatlan zajra lett figyelmes. Kiment megnézni, hogy mi történt, és észrevette, hogy betörök jártak ott, éppen pakolták egy gépkocsira a lopott holmit. Menni akart telefonálni, hogy értesítse a rendőrséget, de észrevették és rettenetesen összeverték, rugdosták. Az arca szinte felismerhetetlen volt az ütlegektől. El is akarták gázolni a gépkocsival, üldözték... Végül csak azért hagytak jel vele, mert azt hitték, már nem él. Kórházba került, rendbejött azóta, de az ilyesmit azért nehéz kiheverni... A rendőrök elfogták a négy pátyi férfit: Balogh Imrét, Balogh Józsefet, Háló Zsoltot és Horváth Kálmánt, akiket a tárgyalás napján, délelőtt kilenc óra előtt néhány perccel megbilincselt kézzel szállítottak a rendőrök a Budaörsi Rendőrkapitányság fogdájából a zsámbéki művelődési házba. Az épület előtt ekkor már mintegy tizenöt-húszán várakoztak, bár a tárgyalás kezdetét délelőtt tizenegyre hirdették. Mint a tárgyalást vezető bíró, dr. Versits Piroska kérdésemre mondotta, kilenc órakor bizonyítási eljárás került sorra, a vádlottakat gépkocsin egyenként végigviszik a Páty- tól Zsámbékra vezető útvonalon. Ezen csak az érdekeltek vesznek részt. A meghirdetett időpont előtt fél órával elfoglalta helyét a bíróság, a fegyőrök bekísérték a vádlottakat. Elsőként egyikük védője emelkedett szólásra, ekképpen.: r — Védencem érdekét sérti, társadalomba való beilleszkedését veszélyezteti, ha az ügy nyilvánosságra kerül. Zárt tárgyalást kérek. — Őszintén szólva meglepődtem, mikor a tárgyalást vezető bíró helyt adott a kérésnek, hangsúlyozva, hogy „a sajtó is hagyja el a termet”, S hogy miért helyszíni a tárgyalás, ha nem nyilvános? Dr. Hainitsch Bayer Katalin, a Buda Környéki Bíróság büntető elnökhelyettese szerint csak technikai szempontok miatt, mert úgyis Zsámbékon kellett lefolytatni a bizonyítási eljárást. Bevallom, továbbra is ágaskodnak bennem a megválaszo- látlan kérdések: Miért nem tartoznak a nyilvánosságra egy büntetőügy részletei? Nem vagyunk túlságosan is megértők azokkal szemben, akik betörnek, verekednek, holnap talán gyilkolnak? S félig agyonverik a feljelentőt... Gál Judit Senki sem kérte Bombaközlemény T apunk szerdai számában •*“* Bomba a Dob utcában címmel riportot közöltünk arról, hogy ismeretlen tettesek augusztus 21-én füstbombát dobtak a túlnyomórészt izraelita vallásúak látogatta Dob utcai kóser cukrászdába. A történtekről — pontatlanul — beszámolt az egyik izraeli esti lap, s a tudósítást átvette több amerikai újság is, azt állítván, a magyar Belügyminisztérium agyon akarja hallgatni az ügyet. A cukrászda tulajdonosának felesége írásunkban azonban megvédte a belügyi szerveket: „Senki sem kérte, hogy hallgassunk” — mondta, s hozzátette: a provokáció után azonnal értesítették a VII. Kerületi Rendőrkapitányságot, azok pedig az államvédelmi szerveket. goké, s ne államosíthassák azt. Irányított fejlesztés — Magyarországon sikerült kiverekedni ezt az elméleti tételt. Más kérdés, hogy ezzel még nem lehetett elejét venni: ne legyen vitás, hogy a jövedelem a tagságé, arról csak ők dönthetnek. Ök oszthassák fel maguk közt a vagyonrészt. A nyereség egy részéből pedig fejleszthessék a maguk intézményeit. Igen ám! De az állam évtizedekig megmondta, hogy mit kell fejleszteni. Mindegyik intenció mögött ott volt az a cél, hogy a tagoknak minél kevesebb jusson, a közösben minél több maradjon. — Vagyis elvették a rendelkezési jogot. Most tehát jóvá kell tenni, vissza kell adni a tulajdont. Itt a vita arról szól: van egy olyan jogszabály, mely szerint fele részben, a kisszövetkezetek pedig 100 százalékig nevesíthetik, vagyis feloszthatják a vagyont. Például akkor, ha megszűnik egy ilyen közös termelőegység. Az a vélemény alakult ki, hogy minden szövetkezet száz százalékig nevesíthesse a vagyonát, ha akarja. Maga az önkormányzata dönthesse el, kinek-kinek mi jár teljesítménye meg az éves mérleg alapján. Az elképzelések szerint a tagok tőkerészesedést kaphatnak. Ez örökölhető, egymás közt, sőt. kívülállók számára is értékesíthető, a közösség által visszavásárolható. @ A szövetkezeti törvény tulajdonképpen erre az alapelvre épült fel? — Minden törvény célja az, hogy a jövedelem elosztását szabályozza. Ezt a jövőben még világosabban kell kimondani. Régebben ugyanis megszűnés esetén a vagyont csak közösségi célokra lehetett fordítani. Tisztességesen meg kell fogalmazni, hogy ez a társult tagok tulajdona. Decemberben Prága — Most egyébként rengeteg szövetkezeti törvény van. Külön a téeszeknek, az 1966-os, valamennyi formának, iparnak, fogyasztásiaknak, egyebeknek. Mindezeket összefogja a közös, 1971-es. Meg kellene tehát szüntetni az ágazatiakat. A közösbe addig, míg az új meg nem születik, be kellene szerkeszteni azt a két-három pontot, amely az átmenetet biztosítaná. Ezalatt felkészülhetnénk az újra, amely nemcsak a mi törekvésünk, hanem szinte az egész világé. Mindenekelőtt kivétel nélkül a volt szocialista országoké. Decemberben, a prágai közös tanácskozáson ennek az alaptéziseit vitatják meg. A résztvevők között lesz több nyugat-európai ország is. Azért, mert 1992-ben össze akarják hangolni gazdasági tevékenységüket, s közös törvényt hoznak a szövetkezetekre. Akkorra várható, hogy ez legalább 12 országot fog majd át. Ezért nem volna jc most nekünk elébe vágni ennek egy gyors intézkedéssel. Hiszen érdekünk, hogy a mi törvényünk az európai megoldáshoz álljon közel. Másrészt mindent alaposan végig kell gondolnunk, mert az 1947-ben létrehozott kereskedelmi törvény soha nem lépett életbe. Az újat 1977-ben alkották, de az átmenet után most 40-50 évre szólót kell megfogalmaznunk rövid és átfogó módon. © Jól értettem, hogy az új tervezet elkészítéséhez az OSZT véleményét is kikérték? — Igen. Már átadtuk az állásfoglalásunkat a bizottságnak azzal, hogy a további közreműködésünket is tegyék lehetővé. A párbeszéd már megkezdődött. Kovács X. István Ezzel szemben tegnap a következő BM-közleményt hozták nyilvánosságra: „A Dob utcai cukrászdát ért íüstbom- batámadásról nem érkezett bejelentés a Budapesti Rendőrkapitánysághoz. így ebben az ügyben a rendőrség nem nyomozott, s jelenleg sem folytat nyomozást.” A magyar rendőrséget manapság meglehetősen sok jogos és igaztalan támadás éri. Éppen ezért meglehetősen kellemetlen, hogy nekünk kell felhívni a testület figyelmét arra, hogy az ország nyugalmát, a rendet nem csak külön bejelentésre kell védeni. Kínos, hogy egy ilyen provokációról a sok ezer kilométerre lévő Izrelben és a tengerentúlon hamarabb tudomást szereznek, mint az alig öt percre levő rendőrségen. Tgaz, úgy látszik, -teljesen mindegy, hogy mit tud, mit nem tud a rendőrség. így se, úgy se tesz semmit. De ha már így van, miért kell ezt külön közleményben nyilvánosságra hozni. Cs. A. KEBELBELI ELLENZEK PARAIS Csupán az önkormányzati választási kampány lélektani selejtje — mert a sietség, a kapkodás, a mindenáron bizonyítani akarás következménye — lenne? Lehet. Amint az is lehetséges, hogy a legnagyobb kormányzó párt működésében törvényszerűen felbukkannak az ellenzékiségből kormányzásba váltás szinkronhibái. Az okok közé sorolható a sorozatos bírálatok, támadások keltette spontán reakció is: a visszavágás, illetve a megelőző támadás igénye, szükséglete. A gyökerek sokfélék lehetnek, a hatás azonban meghökkentően egysíkú. A Magyar Demokrata Fórum különböző tisztségviselői, a kormány egyes tagjai olyan ingoványos talajra léptek, amilyet a legkövetkezetesebb ellenzék sem tudott volna megteremteni. Sajnálatosan gazdag a legutóbbi heték példatára. Az MDF egyik alelnöke (Dézsák Sándor) mindenféle bizonyíték nélkül gyanúsít gyújtogatással félreérthetetlenné tett politikai erőket. Az MDF prominens személyisége (Csurka István) az Országgyűlés sajtóprivatizációs bizottságának ülésén adu ásznak szánja egy lappal szemben, hogy „engem kirúgtak” onnan Elfeledett hadüzenet Folytassuk. Az MDF parla-, menti frakciójának a vezetője (Kónya Imre) egyre bokrosabb teendői közepette is többször talál időt és alkalmat arra, hogy védje-magyarázzá Kéri Kálmán, legenyhébben is szerencsétlennek nevezhető („igazságos háború”) parlamenti felszólalását. Talán Kónya doktor is elfeledkezett arról, hogy abban a bizonyos' „igazságos” háborúban 1941. december 7-től beállt a hadiállapot Nagy-Britannia és Magyarország között azért, mert a magyar kormány, az angol kormány felszólítására választ sem adva, nem vonta vissza csapatait a Szovjetunióból?! Elfeledkezhet-e ilyesmiről egy nagy hírű jogász? És arról, hogy 1941. december 12-től Magyarország az Amerikai Egyesült Államokkal szintén hadban állt?! Folytathatom — és az olvasó úgyszintén — már-már tetszés szerint a példák sorolását. Az MSZP-lapok privatizációjára meghirdetett pályázat utólagos ügyészi vizsgálatánál;: kérdésével, azzal a „Justitia-tervvel”, amelynek 11 pontja sok tekintetben úgy kívánja áthágni a törvényesség korlátáit, hogy közben rendező elvként használja a demagógiát. Nem maradhat említetlenül — a számomra egyébként némely intézkedésében és állásfoglalásában végre kormányzati határozottságot mutató — belügyminiszterünk sem, aki olyan fegyverbegyűjtést rendelt el, amilyet csak legmegveszekedet- tebb ellenfelei találhatták volna ki a számára ... hogy belebukjon. S akkor még szóba sem hoztam azokat a megalázó helyzeteket, amelyeket eltűr koalíciós partnerétől, a Kisgazdapárttól az MDF és a kormány elnöke. Torgyán doktor például legutóbb éppen egy váci gyűlésen nevezte bolsevikoknak a minisztériumok (Antali doktor által elfogadott) közigazgatási államtitkárait ... A holnap kulcsa Nem maradhat említetlenül a sok-sok, gombamód szaporodó bizottság mellé legutóbb felállított kormányzati testület, a jogtalan előnyöket vizsA FEJEM gáló bizottság, s mint hallani, lesz égy politikai felelősséget vizsgáló bizottság is... A hol megengedett, hol szorosra húzott gyeplők a privatizációnál, a kultúra amúgy is érzékeny terepét feldúló otromba személyi intézkedések, mind, mind azt a képtelenségét kínálják fel következtetésként, hogy az MDF-nek és a kormánynak a valóságos és legveszedelmesebb ellenzéke saját kebelén belül van! Nem feledhető ugyanis: sem a pártot, sem a kormányt nem szándékai, hanem cselekedetei alapján ítéli meg a közvélemény, a külföld, a tőke. A szándékok és a cselekedetek olyan, remélhetően átmeneti szembekerüléséről van szó a legutóbbi hetekben, amit már nem tarthatok a véletlen jelének. Leírom, bár ennek feltételezése természetes lenne egy normális politikai közegben: a mai állapotok közepette semmilyen más kormány sem dolgozna kevesebb hibával. Egy bármilyen összetételű, bármiféle koalíciós alapú kormány sem. Nem a hibák, a tévedések száma a veszedelem; mások ugyanúgy elkövetnék ezeket a hibákat vagy másmilyeneket, nem ez a lényeg. A lényeg a hibákhoz, a tévedésekhez való viszonyban van. A felismerési, felismertetési," elfogadási készségben, képességben rejlik a holnap kulcsa. Abban, hogy az MDF, a kormány ellenzéki pszichével reagál minden bírálatra. Támadást lát benne, okot a sértettségre, menlevelet az elutasításra. Némelyek magatartásából (és ebben számomra példaértékű az, amit az MDF-frakcióvezető, Kónya Imre . művel) teljességgel hiányzik az a hatalom—szolgálat képlet, amelyről olyan szépen szólt az MDF lakitelki alapító nyilatkozatá. A hatalmi gőg ennek az országnak, ennek a népnek nehezen kiheverhető károkat okozott, azaz nagy kérdés, megengedheti-e bárkinek bármelyik párt, hogy visszatévedjen oda, ahonnét menekülünk?! Lucifer gratulált Nyilván akaratlanul, de meghökkentő buzgalommal gyűjti a parazsat a fejére az MDF is, a kormány is, elsőként azzal, hogy zavartalanul teret ad a kebelbeli ellenzéknek. A tanulóidejüket töltő miniszterek ügyetlenségeit, hibáit nem menteni kell, hanem megmagyarázni és korrigálni. Amint folyamatos szinkronhibákat észlelhetek az MDF-frakció és a kormány kapcsolatában is, ám ezek szintén javíthatók, korrigálhatok. Az viszont meghökkent, amikor a kormánykoalícióban részt vevő pártok képviselői interpellálnak a saját kormányuk egyes tagjaihoz, amikor a koalíció egyik pártjának a frakcióvezetője a tőle megszokott modorban támadja és zsarolja a kormányt, amikor azonnal módosításra szoruló törvényt fogadnak el... Legyen szabad egy, a mai hatalom szemszögéből nézve minden gyanún felül álló urat idézni, aki azt mondta: „Lucifer akkor vált a gonoszság eszközévé, amikor először gratulált önmagának angyali viselkedéséhez.” Ezt az urat Dag Hammarskjöldnek hívták. Az ENSZ főtitkára volt. Amit citáltam, azt 1956-ban mondta, éppen velünk, magyarokkal összefüggésben. És a saját sorsa, halálának máig kiderítetlen, kideríthetetlen körülményei példázták, mire képes a mindenütt ott ólálkodó, bárkire pányvát vető — Lucifer ... Mészáros Ottó
