Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-13 / 189. szám
1990. AUGUSZTUS 13., HÉTFŐ 3 NEMZETISÉGI FESZTIVÁL VÁCOTT Szivárvány a Duna partján A csobánkai Praia Sam, akiket a főrendező megdicsért (Folytatás az 1. oldalról.) A vasárnap esti utcai táncmenetnek sok nézője akadt. A művelődési központban tartott gálaestet megelőzően a délelőtti órákban látványos bemutatókra került sor. A tanácsháza előtt szikrázó napfényben, forróságban járták virtuóz mozdulatokkal a kólót Pécs város délszláv küldöttei, a Tánác együttes tagjai, akik a legjobbaknak bizonyultak. őket követték a szarvasi szlovák népdalkor és Tessedik táncegyüttes tagjai. A nemzetiségi szövetségek jelen lévő vezetői közül műsoruk után dr. Alt Gyula, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége titkára kifejezte örömét, hogy a legjobbak találkozóján mutathatják be áz élő szlovák népművészet néhány gyöngyszemét. A városi strand közönsége előtt legkisebb nemzetiségünk, a Magyarországi Görögök Kulturális Egyesülete pe- loponnészoszi népviseletben pillekönnyedségű krétai és trák néptáncokat mutatott be. A csobánkai Praia Sam cigány együttesről Vásárhelyi László úgy nyilatkozott: — Soha nem látott prakticitással és óriási tehetséggel táncolnak a pici iskolás gyerekek. A Dóm téren a méhkeréki román táncok után a nagy- mányoki német nemzetiségi együttes előtt láthatta a közönség a bagi Muharai Elemér .néptáncegyüttest, amely a falu hagyományaiból gyűjtött aratási ünnepet mutatta be. Énekükkel így zárva a sokszínű hazai körképet: „Nagyságos uram, jó napot kívánok! / Ezt a koszorút Tűző napon, nagybőgővel, a siker után. A Tánác együttes muzsikása a váci Március 15. téren ajándékba hoztuk. J így szokott ez minden évben lenni. / Nagyságos uram, tessék megfizetni!" A Magyarországi Görögök Kulturális Egyesületének táncosai- — — - (Vimola Károly felvételei) másfél millió forint voltaképpen a városi tanács kasszájából vándorolt a Pelikánon át az ATK-hoz. Ha a tó önkormányzati tulajdonná válna, a település akkor sem kapna bérleti díjat, hiszen azt a város már kifizette ... Hozzá keli tennem, hogy a Pelikán megígérte a tanácsnak, ebben az értékben társadalmi munkát végez a tavon és környékén, és ennek, úgy tudom, eleget is tett. Sőt ez az egyetlen olyan egyesület, amelynek itt jogalapja van a működésre. Más kérdés, hogy a tagság köre zárt, hiszen kicsi a tó. Nem az a célunk, hogy őket kitiltsák innen, sőt az sem, hogy más egyesületeket tiltsunk el a horgászástól. Ha rajtam múlni, még adnék négy tavat a Pelikánnak, s akkor aztán mindenki részesülhetne belőle, ök jó gazdái a tavaknak. Azt szeretnénk, hogy azok is odamehessenek, akik eddig ezt nem tehették meg. Horgásszanak, nyaraljanak, csónakázzanak! H Dr. Holdas Sándornak elvi ellentéte van ezzel a felfogással. Szerinte a tavak nem természeti kincsek, mesterséges képződmények, s rajtuk gazdálkodás zajlik. Éppen úgy kell vigyázni a környéküket, mint egy istállóét. — Tudtommal a múlt században ts voltak már tavak itt, amelyeket átalakítottak, kibővítettek. El tudnám fogadni az elméletet, amennyiben valóban halgazdaságokat látnánk a tavakon. Ezekben a tavakban azonban mást tapasztalunk. Horgászhat bennük Grósz Károly és Németh Károly, de nem pecázhát az egyszerű helyi polgár. Ha nem is lehet ma fürödni a vízben, a partvidékén azért nyaralnak az újságírók. A szennyvízben növő halakat kifogják és megeszik. Van rá példa a világon, hogy a szennyvizet megtisztítják és még ivóvizet is nyernek belőle. Tehát mindent meg lehet oldani. H Hogyan juthat a tavakhoz ttn szerint Gödöllő és Isaszeg lakossága, ha azokat ötvenéves időtartamra bérlik — mások? — A közelmúltban a Pelikán meghívására kimentem az V-ös tóhoz, ahol meglepetésemre a többi horgászegyesület vezetője is megjelent. Két és fél órán át beszélgettünk, vitatkoztunk. Mindenki igyekezett védeni az igazát. A Béke HE képviseletében például elmondták, az idén 250 személynek körülbelül ezer napijegyet adtak ki, ami testvérek között is 300 ezer forint bevételt jelent. Én elmondtam, mi azt szeretnénk, ha éppen ők váltanák a napijegyet és a gö- düllöiekr.ek fizetnének. Ez a helyzet a Pallas bérelte tó esetében is. Az ő képviselőjük egyébként megígérte, hogy a megvásárolt területet vissza fogják adni és további tárgyalásokra is hajlandók — a Békével, a Pelikánnal és a Magyar Újságírók Szövetségével. Indítványozni fogom, hogy — tulajdonostól függően — az önkormányzát vagy az állam az adásvételi szerződéseket bírósági úton támadja meg, s érvénytelenítse, ha nem lehet megegyezni. A magam részéről azt is támogatni fogom — bár erről jogásszal még nem beszéltem —, hogy a bérleti szerződéseket is támadják meg. Legalább azt el kell érni, hogy a tavak hasznát, természetben és pénzben az itt élők élvezzék. B De mi lehet e lépések alapja? — Az előző tulajdonos — helyesebben az állami tulajdon kezelője — a privatizáció során áron alul árusította ki az egyes tavakat. A bérleti szerződések is csak a bérlők számára előnyösek, mivel munkájukért ötven évvel fizetett az ÁTK! Mindemellett — őszintén megmondom — a jog mellett (állandóan a jogállamiságra hivatkoznak — helyesen) — van még egy fontos kérdés: az igazság és az igazságosság. Nem tartom igazságosnak, hogy van, aki egyenlő és van. aki egyenlőbb. A Malomtó Horgász Egyesület képviselője előszeretettel hivatkozott arra: ezekben a tavakban egy fillér állami pénz nincsen. Gyenge érv. Nem tudok különbséget tenni aközött, hogy vállalati, párt- vagy állami kasszából járultak hozzá a tavak rendbetételéhez. Elismerem, hogy akik szabadidejükben. erejüket nem kímélve az építésben közreműködtek, azokat valamilyen kártérítés megillesse. Ám ha nekem ideadják ingyen az építőanyagot és azt a saját munkámmal építem be, a ház nem teljesen az enyém. H Többek szerint — olvasva az ellenvéleményeket, válaszokat, reakciókat — felelőtlenség volt az interpelláció, hiszen ha az derül ki, hogy az állításai tévesek, csökken a hitele ... — Ez eszembe sem jutott! Szigorú lényeken alapúi minAZ ERŐS FEGYVERKEZIK, A GYENGE Lőhetnek-e rakétát a Parlamentre? Miféle vágyálom ez? Politikamentes hadsereg. Képzett tisztek, Iszonyatos pusztító érti parancsnokai — akik mindenféle pártérdektől mentesen szolgálnak. Tisztek, akik az egypárt- rendszer évtizedei alatt végezték tanulmányaikat, s az előrelépés nyilvánvaló felétele volt a párthüség. Hogyan élték meg a változásokat? Miként gondolkodnak azok a volt politikai tisztek, akiket a rendszerváltás megfosztott a beosztásuktól? És ami a leglényegesebb: előfordulhat-e, hogy valamelyik elkeseredett magas rangú katonatiszt parancsa tragédiát okoz? Hogyan reagálnának a rakétások. ha a minisztériumból azt a parancsot kapnák, lőjenek ki egy rakétát a Parlamentre? Hat tiszttel és egy tiszthelyettessel ültük körül a képzeletbeli kerekasztalt a budaörsi Vasvári Pál laktanyában. Imponáló őszinteséggel válaszoltak a kérdésekre egymást kiegészítve, vagy egymással is vitatkozva. Kern Rezső százados vette fel a fonalat, s azzal kezdte, öreg katona ő már, huszonöt éve szolgál, de komolyabb törést nem okozott neki a rendszerváltás. — Nem azért lettünk katonák, hogy a párthoz vagy pártokhoz legyünk hűek, mi a hazánkat szolgáljuk. Ilyen szemszögből tulajdonképpen mindegy, hogyan nevezik a társadalmi rendszert, ha azt a népakarat hozta létre. Ami pedig a biztonságérzetünket illeti, a katonaság a polgári életben használható szakképzettséget is ad, aki elmegy, megél.., Talán még jobban is. — A tiszti állomány főiskolai képzettséggel rendelkezik, kiváló közösségi és műszaki embereink vannak — gördíti tovább a gondolatot Dlask Róbert őrnagy. — A katonai pálya pedig fejleszti a probléma- megoldó képességet. Nem hiszem, hogy elveszett ember lenne a katonatiszt, ha az utr cára kerülne. Több ismerősömből lett taxis vagy vállalkozó, s jobban keres, mint én. — Ami nem nehéz — szúrja közbe Pelikán János hadnagy —, mert amíg a kereseti minimumot ötezer-hatszáz forintban állapította meg a Parlament, a családomban hatezeregyszáz forint jut egy főre, lévén a feleségem szintén „jól kereső” pedagógus. Nem véletlen, hogy a katonatisztek segélyezésére pénzt akarnak elkülöníteni. Azok részesülnéden, a Parlamentben elhangzott állításom. A bizonyítékokat láttam, a birtokomban vannak. Nem félek attól, hogy bep-relnek hitelrontásért vagy rágalmazásért. Állok elébe. Azt hiszem, hogy egy képviselő interpellálása kevés egy igazgató felfüggesztéséhez, márpedig Holdast felfüggesztették. E Ha mindez Igaz, akkor vajon miért merik és teszik a vállalatok vezetői azt. amit beszélgetésünk idején állított? — El szeretnék fedni az efféle homályos ügyleteket. Mindez vészélyezteti a kormány és a gazdaság működését. Nem akarok olyan mesz- szire elmenni, hogy a visszarendeződést akarják — erre semmi esélyük nincsen —, de talán valami mégis él bennük, hogy hátha nem sikerül a kormánynak, amit eltervezett. A képviselőnek az is feladata — szerintem —, hogy ahol törvénytelenséget észlel, ott a leghatározottabban fellépjen. Sok dolgozó keres meg, a hivatalok készségesen betekintést engednek a kért iratokba. B Hasonlít ez egy kicsit a riporteri munkához? — A hasonlat nem áll any- nyira távol a valóságtól, csak mi nem újságban, hanem a Parlamentben publikáljuk tapasztalatainkat. Azt hiszem, a mai időszak ebből a szempontból is rendkívüli. Hamarosan új vezetői lesznek a vállalatoknak és akkor az ő feladatuk lesz a tiszta helyzetek teremtése. Balázs Gusztáv nek ebből, akiknek a jövedelme nem éri el a hatezer forintot. További megjegyzéseikből kiderül, átlag kilenc órát dolgoznak, nem maszekolhatnak, energiájuk sem marad rá. A juttatások pedig nem annyira természetesek, mint azt a civilek hiszik. A hadnagy például két évig élt albérletben a gyerekkel, mire lakást kapott. Felker Lajos alezredes eddig csendben figyelte a beszélgetést, megakasztja a fizetésekről, jövedelmekről folyó vitát. — Ne kerüljük meg a kérdést. Igenis sokat beszélgettünk arról, mit hoz a politikai változás. Mi lesz, ha elkezdődik a hadsereg jelenlegi tiszti állományának „felülvizsgálata” — vagy nevezzük bárhogy. Nyilvánvaló, hogy a többséget nem lehet leváltani, ugyanakkor végiggondoltuk, bármilyen szelekció értékes, becsületes emberek sorát távolíthatja el a tisztek közül, mert megfelelő objektív ítélőszék nincs és nem is létezhet. Az alacsony jövedelmek mellé párosuló pánikhangulat azt eredményezte, hogy sok fiatal el-! hagyta a pályát. És hozzátehe- tem — sajnos —, hogy akik elmentek, nem jártak rosszul. Sajnálatosnak azt tartom, hogy ilyen könnyű a tiszti hivatás nyújtotta anyagi és erkölcsi „elismerést” überolni. fl Ha nem akar, ne válaszoljon, de megkérdem: ön tagja volt az MSZMP-nek? — Igen, és nem azért léptem be, mert attól bármi előnyt is reméltem volna. Nyugodtan mondhatom, az elmúlt 22 év alatt tiszta volt a lelkiismeretem, mint ahogyan arról is meg vagyok győződve, hogy a párttagok nagy többsége is tisztességesen dolgozott és élt. Voltak, akik kihasználták a funkció adta lehetőségeket? Persze, voltak. Ugyanakkor nincs rálátásom, hogy a mai pártok némelyikének felső vezetése nem ugyanazt csinálja-e ... — Ebben a laktanyában a tisztek már 1983 végén megkezdték a kemény harcot az MSZMP-vel kapcsolatos kérdések tisztázására. Megpróbáltuk megszüntetni a párt- alapszervezet beleszólását a műszaki és egyéb szolgálati ügyekbe. Nyitottak voltunk az újra. A támadás azonban nem ilyen oldalról ér bennünket. A Kozár-ügyre gondolok, amely ebben a laktanyában történt. Nem voltam közvetlen részese, de az elmúlt három évben végigkísérhettem, hogy milyen tragédiákat okozott lelkileg mindazoknak, akik kapcsolatba kerültek ezzel. Igenis sért bennünket az, hogy feltételezték: Kozár honvéd tiszti fegyvertől halt meg, hátrakötött kézzel. fl A zárt és minden információt a „titkos’* jelzővel megtagadó szervezettel kapcsolatban szinte törvényszerű a találgatás. Főleg, ha egyes képviselői olyasféíe nyilatkozatokkal lepik meg a közvéleményt. mint Kéri Kálmán vezérőrnagy a II. világháborús szerepünkkel kapcsolatban. Ilyenkor tápot kapnak a pletykák. Az emberek arról suttognak. hogy a leszerelő tisztek előszeretettel jelentik, hogy „elveszítették a fegyverüket” .. . S akadnak, akik attól tartanak, ha menesztenének egy tábornokot, az bosszúból esetleg öngyilkos lépésre szánná el magát, s parancsával — mondjuk — elindítana egy rakétát. — Ami az elveszett kézifegyvereket illeti, nevetséges feltételezés. Ugyan miféle katonai erőt képviselne egy pisztolyokkal felszerelt egység? — kérdez vissza az alezredes.^— A második felvetést is elképzelhetetlennek tartom. Több mint egy tucat ember összehangolt munkája a rakétaindítás. Lehetetlen, hogy közülük legalább egy ne tagadná meg a parancsot, ha a célpont nem egy ellenséges repülő, hanem mondjuk a Parlament lenne. Szerintem valamennyi megtagadná. De egyetlen ember hiánya is lehetetlenné tenné az indítást. 13 Summa summarum, fegy- veres visszarendeződéstől nem kell tartani? — A tisztek nagy többsége főiskolát végzett, tehát értelmiségi, aki pontosan tudja, mi zajlik körülötte és a világban. Sokkal inkább támogatói, mint visszafogói a demokratizálódás folyamatának — vélekedik az alezredes. — A hadsereg politikamentessé vált, de nem volt és nem is lesz fanatikus — fűzi hozzá. — Még csak annyit, nem hiszem, hogy bárkinek szégyellnie kellene a korábbi MSZMP-tagságát — toldja meg Dlask Róbert őrnagy. — Előnyt amúgy sem remélhettek ettől a tisztek, hiszen csaknem mindenki (nyolcvan százalékuk) párttag volt. H Hogyan illeszkedik majd be a tábori lelkész ebbe a materialista társaságba? — kérdem kissé kajánul? — A legjobb az volna, ha sehogy sem illeszkedne be — tiltakozik Kern Rezső százados. — Én ugyan tisztelem mindenki hitét, de az nem való a. hadseregbe. ’ ' Ma’ keresztény pap lesz, akkor a rabbit is be kell engedni a laktanyába és valamennyi hit egy-egy lelkiatyját — mondja Dlask Róbert. — És akkor a párttagok miért ne tarthatnának összejöveteleket — természetesen valamennyi párt külön-külön. Csak éppen a kiképzésre, katonáskodásra nem jutna idő... — Manapság már mindenki ért a katonasághoz — gondolkodik hangosan Vass László százados. — „Magyarítanak” bennünket. Uj ruhát terveznek a számunkra, amelyet szorgosan „tesztelnek”, abból a szempontból, hogy történelmileg milyen érzést vált ki az emberekből. Arról még nem esett szó; praktikus-e? Képzelje el, amikor egy rakétás tiszt valamiféle atillában, karddal az oldalán megy végig a városon ... — Azt szokták mondani — mosolyodik el Pelikán János hadnagy —, az erős hadsereg fegyverkezik, a gyenge ruház- kodik. — Láttam a Magyar Hon- védban a terveket, nem úgy néz ki az a ruha, mintha túlzottan kényelmes volna — rólunk döntenek, de nélkülünk — véli Zele Zoltán főtörzsőrmester. — Inkább a gépjárművek korszerűsítésére kellene fordítani azt a sok milliót. Feltűnik, hogy a jelenlévő tisztek közül egy nem vesz részt a beszélgetésben, nem nyilvánít véleményt. Az okot tulajdonképpen véletlenül találom el, amikor megkérdem: van-e itt politikai tiszt, aki elveszítette beosztását? Berko- vics Gábor őrnagy ekkor szólal meg először. Nem titkolja, sértettnek és sérültnek érzi magát. — Hivatásos katonának szegődtem 1970-ben, nem erőszakoltam rá magam a pártra. Azért vállaltam mégis ezt a vonalat, mert szerettem az emberekkel foglalkozni. Tiszttársaimmal együtt kissé igazságtalannak tartjuk ezt az eljárást. Felker Lajos alezredes tisztázza: politikaitiszt-képzés soha nem volt a hadseregben, más pályákról választották ki az embereket. Ez megkönnyíti most a visszailleszkedésüket. Ha akarnak és tudnak... Mátrai Tibor
