Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-06 / 183. szám

1990. AUGUSZTUS 6., HÉTFŐ 5 Fcvöffük sem mindest feíhéi/en Bizonyíték hiányában Kereskedők — kontra álőstermelők — Az is bolond, aki manap­ság zöldség-gyümölcs kereske­désre kér engedélyt — hallot­tam a. minap egy érintett „gyengeelméjütől” Budakeszin. — Fizetjük az sztk-t, kemé­nyen adózunk, aztán a. Bosnyá- kon nem csak a maffiával ta­láljuk szembe magunkat, ha­nem a magukat őstermelő­nek álcázó kisebb halakkal is. Nincs az a háló, amiben ők fennakadnának! — Valóban a ^ehetetlennel egyenlő elcsípni őket — állítja Solymár Árpád, a Pest Megyei Tanács kereskedelmi felügye­lőségének vezetője. — Jogosít­ványunk arra szól, hogy a ke­reskedőket ellenőrizzük, van-e árujukról számlájuk, bizony­latuk, hogyan mérnek és szá­molnak, eleget tesznek-e a Kö­jál előírásainak. Az őstermelő­ket, ha a piacokon megfizetik a helypénzt, kiírják, mi meny­nyibe kerül, csak akkor van alapunk kérdezgetni, ha mond­juk kolbászt, netán bontott csirkét látunk előttük. Ha füs­tölt árut: sonkát, szalonnát mérnek, költözködhetünk bár, de ez inkább a Köjál asztala. Tettünk már néhány kísérle­tet, hogy a vélhetően álöster- melőket kiszűrjük a megye piacairól, de ezt a feltételezést nekünk kell bizonyítani, ami meglehetősen nehéz. Emlék­szem, egyszer szemet szúrt va­laki. Azt mondta, valahol Szentes környékén termel. Ki­kutattuk, hogy ott nincs földje. Mit gondol, mi volt a válasza? Hát az, hogy nem tulajdonról, hanem bérelt földről van szó... Köztudott, hogy az ősterme­lők ötszázezer forintig adó- mentességet élveznek. De ki tudja azt követni, hogy ama bérelt földön miből mennyi te­rem, s mennyit vettek hozzá a nagybani piacon? Mert ugye ez utóbbi áru értékesítése már engedély nélküli kereskedés­nek számít, amiért kiszabható akár tízezer forintos bírság is, de ettől a delikvens még nem adózik. Az is igaz, hogy a ke­reskedelmi -felügyelők felhív­hatják erre az adóhatóság fi­gyelmét, ha ezt győznék ener­giával, nem utolsósorban bizo­nyítékkal. A megye mintegy húszezer egységét — közöttük a keres­kedelem egyéb területeit, a vendéglátást, a szolgáltatás más szféráit — mindössze tí­zen ellenőrizzük — mondja Solymár Árpád. A helyi tanácsok — kivált a kisebb településeken — szin­tén tehetetlenül veszik tudo­másul a tényeket. Legfeljebb annak örülhetnek, hogy van árus. tehát nem marad ellátás nélkül a lakosság. A kereske­delmi felügyeletet általában társulásos formában oldják meg, egv-két emberrel rész- munkaidőben, s általában ők is csak a hivatásos kereskedő­ket ellenőrzik. Nem csoda hát, ha a probléma előtt jószeré­vel csukott szemmel mennek el, mert tenni ellene ők sem tudnak. — Minket megfognak egyet­len deka többletmérésért, vagy megbüntetnek, mert éppen nincs az üzletben az egészség- ügyi könyvünk, de ki figyeli azt a nyavalyás kézimérleget — replikáznak a kereskedők. — Jönnek ide árulni Pátyról, Zsámbékról mint őstermelők, holott hajnalban együtt vásá- rólunk a Bosnyákon. Persze hogy olcsóbbak, hisz nincs sem­mi terhük. Kiállnak ide egy kocsi dinnyével, mi meg kín­lódhatunk a miénkikel. Hol itt az igazság? Pálcát törni valóban nehéz, a piacot megrendszabályozni meg úgy tűnik, lehetetlen. Emlékszem, néhány esztende­je a Skála is megpróbálta, de a zöldségmaffia nem adta be a derekát. A nagymenők ma is lábon veszik a termést, utaz­tatják a vidék és a főváros kö­zött, majd vissza, és szedik a busás hasznot. Mellettük jól élnek a kisebb vállalkozók is, akik önmagukat lefedezendő visznek valamit eladni a sa­játjukból, de az áru zöme nem a háztájiból való. Külö­nösen kifizetődő az ilyesmi közel Budapesthez, bárhol az agglomerációban. Kétségtelen, hogy nem ál­lítható minden, magát őster­melőnek becéző ember mellé ellenőr. Mégis fel kellene vég­re találni azt a hálót, amin fennakadnának. Különben tényleg csak a futóbolondok váltanak tevénységüfchöz en­gedélyt, s egyre több lesz az adózás alól kibújó' állampol­gár. Nem utolsósorban mi, vásárlók is bosszankodhatunk a piaci árakat látva. F. E. A vasúton túl folytatják? — Nézze, én megmondom magának őszintén. Van ennek a vállalatnak egy törzsdárdája, amelyik viszi a prímet. A többi annyi. A szókimondó hegesztő legyint és folytatja. — Ez a szeren­cséje minden cégnek. így van? — néz rám helyeslésre várva, aztán tovább fejtegeti. — Ha valaki ma kijön az iskolából, akár meiós, akár egyetemet végzett, az ide nem jelentkezik dolgoz­ni. Rutin kell ehhez. Tudja? Rutin. Azt pedig nem lehet az egye­temen megtanítani. Dunakeszin a Barátság lakó­telepen majdnem nyolcezren élnek már. Akár egy külön kis" városnak is tekinthetnénk ezt a városnegyedet. Sokkal na­gyobbra már nem is nő a te­lep, épül az utolsó házsor. Jel­legzetes, í betűs tiszántúli táj- szólással kiabálnak fel a ma­gasba a panelszerelők. — En­gedd lejjebb!! Kicsit jobbra! Jóóó! Szürke és nehéz betonelem lebeg a kék ég és az épületszint között, a darukötélen. Az utolsó házsor Donaubau vagy Dunabau? Én németesen ismétlem, a mű­vezetői irodán magyarosan he- lyesbítenek. A lényeg az, hogy ez az első szó, s az átalakult, külföldi partnerrel társult ház­gyár neve azzal folytatódik, hogy 43. sz. Makett Kft. Ügy látszik, hogy a legna­gyobb építőgárda, a PÁÉV után ők fejezik be az évtizedes munkát. Az utolsó nagy épület­tömbben a jövő év elejétől, vagy már az idei végétől száz­húsz család veheti birtokba új otthonát. A panelszerelők augusztus végére kész lesznek, utánuk már jöhetnek a tetőfe­dők meg a szakiparosok. Ma még lakatlan homoksivatagnak tűnik a környék, de biztosan jól jár, aki szereti a szép kilá­tást. Magas építmény már nem kerül a tömb elé, s közel a Du­na, szép a túloldali hegy vonu­lat. Tóth József művezetővel a szakmáról beszélgetünk. A szervezett építőmumkások lo­Ma már nemcsak a tenger­parti üdülőhelyeken látni több emelet magas, kacskaringós csúszdákat. Magyarországon is van már ilyen vagy leg­alább is hasonló a Balatonon és a Velencei-tó partján. A Duna mellé már nem könnyű egy-egy ilyen szórakoztató já­tékszer felállítása. Dunakeszin a fiataloknak és az idősebbeknek még egy esztendőt várniuk kell arra, hogy végigcsusszanjanak a kacskaringós szeren, és bele- pottyanjanak a közvetlenül a parton álló medence józaní- tóan hideg vizébe. Mint Gyet- vai Istvánnak, a költségvetési üzem igazgatójának tájékoz­tatójából kiderült, már az el­múlt esztendőben felvetődött a csúszda felállításának a gon­dolata. A város szabad víz­parti strandját a költségvetési üzem kezeli, de már évek óta nem éppen nyereségesen. Fel­merült hát a kérdés, érde­mes-e tovább működtetni a fürdőzőhelyet, vagy nagyon gyorsan olyan változtatásra lesz szükség, amely a stran­dot életben tartja. Sokat gondolkoztak a tanács Mégsem mérlegeltek megfelelően Elcsúszott a csúszdaavató bogója égszínkék. Azt is jelké­pezve. hogy mindig a szabad­ban dolgoznak. A panelszerelést régebben mint szakmát tanították. Szí­vesen képeztek át erre ácso­kat vagy kőműveseket, ök ér­tettek legjobban az elemek szintezéséhez, függőzéshez, be­illesztéshez. Ma már betanított munkásokat irányít a biztos tudású munkavezető, s ez va­lóban rutinmunka. Csak na­gyon nehéz, mert emelni kell a támasztórudat, markolni a fö" szítővasat. Az ötvenes évek földet, falut elhagyó nagy ge­nerációi jórészt nyugdíjasok már. Fiaik, unokáik vonatoz­nak hetenként oda-vissza, s fi­zetik a havi nyolcszáz forintos munkásszálló bérletét, amihez még a kft. is hozzáteszi a költ­ség különbözetét. Kivétel ez alól az, akinek közben sikerült letelepülnie. Bruttó és netto Bíró József panelszerelő ma már Rákospalotán lakik a csa­ládjával, s keserű, fáradt sza­vakkal vonja le az otthonterem­tés. tapasztalatait. — Nehéz hozzáfogni egy ilyen lakás fel­építéséhez. Az ember örök életre adós marad. Sőt még a gyereke is. — Milyen lakásuk van? — Egy szoba és három fél. A keresetről pedig, az mond­ják az emberek, jobb, ha nem beszélünk. Tizennégy-, tizenöt­ezer nettó nem pénz itt, ahol ételben, italban meg kell adni a testnek, amit az elfogyasztott' erőért, hőségért és téli hide­gért visszakövetel. Éppen azt akartam kérdez­ni, hogy a rutint, a törzsgárdai és a költségvetési üzem ve­zetői azon, hogyan lehetne a fürdőt gazdaságosan, sőt nye­reségesen üzemeltetni, hogyan lehetne még több embert a partra csalogatni. Gyetvai Ist­ván elmondta, mérlegelni kel­lett a lehetőségeket. Mert itt például nem lehet szörföt, ví­zibiciklit bérbe adni. Ekkor merült fel az ötlet, hogy egy csúszdát kellene építeni. A költségvetési üzem vállal­kozása ellen többen szót emel­tek, de csakhamar belátták, hogy a beruházás a város és környéke valamennyi állam­polgárának a pihenését szol­gálja majd. Ezért azután még tavaly nekiláttak a csúszda el­készítésének. Pontosabban, megrendelték azt a gyártó vállalattól, amely pár hóna­pon belül, közel egymillió fo­rintért leszállította. Ebben az esztendőben már használatba is vehették volna a fürdőzők, azonban kiderült — sajnos későn —, hogy azt nem állíthatják fel a strand területén. Ugyanis annak kö­zelében találhatók a Fővárosi Vízművek kútjai, ezért nem kapták meg az építkezéshez szükséges engedélyeket. A vá­ros vezetői meghányták-vetet- ték a dolgot. Végül a vég­rehajtó bizottság tett pontot az ügy végére. A csúszdát a Liget utca végén, a Duna- parton állították fel. Jelenleg a környezetet ren­dezik, a strandon meg a víz­szűrő- és tisztítóberendezése­ket szerelik. A csúszda felállí­tása és az előbb említett be­rendezések összesen két és fél millió forintba kerültek. A fürdőzők örömére vagy bána­tára, még ebben az esztendő­ben elkészül a színes, kacs­karingós eszköz, de várhatóan már csak a jövő szezonban használhatják a strandolok. M. I. hűséget, hogy méltányolja a vállalat? Zsömle József, a hegesztő, aki nem csak azért mondja ki, amit gondol, mert nyugdíjba készül, így morfondírozik: — Bogy méltányolhatná? Kifizeti az órabérünket és kész. Néha kapunk egy kis prémiumot, de azt meg elviszi az adó. Erre Bíró József példája most az időszerű. Meséli, hogy most kapta meg a törzsgárda- jutalmát. ami a keresetével együtt 29 ezer négyszáz forint bruttót jelentett. Ebből az ösz- szes levonás 15 ezer 480 forint volt. Ezek után csak az tartja itt, hogy megtanulta, megsze­rette azt a munkát, amin kívül nem tudott mást választani 1965-ben, amikor megélhetés után nézve Pestre jött Tisza­füredről. Egy korszak vége Szorongás és remény. Azt mondják, kevés a cég munká­ja. A létszámcsökkentés vi­szont természetes úton oldó­dik meg, mert aki teheti, ezért a pénzért könnyebb helyet ke­res magának. Valamikor seregnyi munkás dolgozott volna egy ilyen épít­kezésen. Maltert, téglát! — ki­áltó kőmívesek, acélosan csen­gő kalapács kopogtatása ze­nélte volna szét a környék csendjét. Most meg tíz ember és a két darus jelenti a teljes létszámot. Mégis olyan a pilla­natkép hangulata, amibe a lé­nyeg sűrűsödik, hogy nem megy jól az építőiparnak. Bíz­nak benne, hogy a vasúton túl, a Tábor úti lakótelepen tudják majd folytatni azt, amit itt ab­bahagynak, de azért mindenki­ben van egy kis bizonytalan­ság. Hogyne lenne, mikor a Fótra települt Pál József is négy gyereket nevel. Senkinek sem könnyű az élete, amikor ennek a hatalmas ' lakótelepnek egy évtized után befejeződik az. építése. Még nem lehet tudni, milyen lesz történetének új fejezete. Kovács T. István Látkép 1990 nyarán. Épül a dunakeszi utolsó tömbje Barátság-lakótelep Az alábbi állásajánlatokról részletes felvilágosítást ad a Pest Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda (Budapest XI., Ka­rinthy Frigyes u. 3.). Telefon: 185-2411, a 149-es és a 191-es mellékállomáson. ÜTÖTT, MERT FÉLT AZ ÁTOKTÓL Egy lány, sok pénzzel Rablók támadtak július 21- én kilenc órakor Érd-Ófaluban egy tizenhét esztendős lányra, és elvették a nála lévő tizen­kétezer forintot. A három tá­madó közül kettőt, Oláh Krisztinát és Raffael Anikót, a rendőrök őrizetbe vették. Har­madik társuk — aki egyébként már harmadik alkalommal társtettese rablásnak — a ti­zenhét éves N. I. jelenleg még szökésben van. A nem mindennapos histó­ria részletei a következők: a fiatal lányt az édesanyja küld­te át a közelben lakó rokoná­hoz, hogy hozzon el tőle tizen­kétezer forintot, mert ki kell fizetni a munkásokat. A kül­dönc eleget is tett a megbíza­tásnak, és mivel még pénztár­cát sem vitt magával, a blúzá­nak a zsebébe rakta az ezrese­ket. Arra jött N. I. — akit törté­netünk főszereplője Bogyó be­cenéven ismert, és a két fiatal szóba elegyedett. — Nézzétek, pénz van nála! — szólt ekkor a lovag a társa­ságában lévő két nőnek: Oláh Krisztinának és Raffael Ani­kónak. A díszes társaság tag­jai gyorsan egyetértettek ab­ban, hogy a pénzt meg kell szerezni! Mindhárman nekies­tek a lánynak, megpofozták, lefogták a kezét, és elvették az ezreseket. A kárvallott tehát üres zsebbel tért haza, és az édes­anyját, aki már aludt, nem merte felkelteni. Általános is­kolás húga azonban észrevet­te, hogy valami nem stimmel; a nővére ugyanis kisírva, zi­lálton, poros ruhában érkezett haza. A kérdésekre el is mondta, hogy mi történt; ta­lálkozott Bogyóval meg a ro­konaival, akik kirabolták. A két kislány addig tanako­dott, míg kiötlötték, hogy el­mennek Bogyóék lakására, és visszakérik, amit elraboltak. A veszéllyel nem törődve elmen­tek, de pénz helyett csak újabb pofonokat kaptak. Másnap, a feljelentés nyo­mán, a rendőrség ment a hely­színre, és a két nőt őrizetbe vette. N. I.-nek időközben nyoma veszett. Oláh Krisztina és Raffael Anikó beismerő vallomást tett, bár az előbbi hölgy szépíteni igyekszik a szerepét. A következőket val­lotta; — Én nem akartam bántani azt a lányt, hozzá sem nyúl­tam volna egy ujjal sem, csak a Raffael Anikó megátkozott. Azt mondta, hogy haljon meg a lányom és az anyám, ha nem ütöm azonnal pofán azt a lányt. Én vallásos vagyok, és hiszek az átokban, hát pofán- vertem. N. I.-t körözik, s az ügyben tovább folyik a vizsgálat. Ga. J. A Pest Megyei Munkaügyi Szol­gáltató Iroda felhívja a munkálta­tók figyelmét, hogy akik nyári szünidős tanulókat tudnának fog­lalkoztatni Budapesten vagy Pest megyében, azok jelentkezzenek a következő telefonszámon : 185-0238 vagy a 185-2411/149, illetve 191 mel­léken. Osztrák—magyar vegyes vállalat női és férfi munkatársakat keres betanított munkára. Betanulási idő 1 hónap Ausztriában. Kereseti lehetőség a műszakszámtól függően 7000—13 000 Ft-ig. Jelentkezni lehet Pomázon az ICO írószer Szövetke­zet munkaügyi osztályán. Telefo­non: a 08-26-26166 számon. A MÁV körzeti üzemfönöksége Ráltosrendezö (Bp. XIV., Teleki Blanka u. 19—21. Tel.: 140-2943) felvesz 18. életévüket betöltött, 8 ál­talános iskolai végzettséggel rendel­kező, orvosilag alkalmas férfia­kat az alábbi munkakörükre: ko­csirendező (nettó 15—16 ezer Ft/hó), sarus (nettó (16—18 ezer Ft/hó). A kiképzési idő 6 hét, melynek ide­jére 7500 Ft hó alapbért (átképzési támogatást) biztosítanak. Munka­rend: 12/24, illetve 12/48 folytonos, 174 óra havi kötelező munkaidő mellett, vezénylés alapján. Túl- órázási lehetőség. Szociális juttatá­sok : kulturált munkásszállót biz­tosítanak. A dolgozóknak és csa­ládtagjaiknak díjmentes utazási le­hetőség (egy év után külföldre Is). A Penomah ceglédi gyára gép­szerelőt. géplakatost, villanyszere­lőt, villamos berendezésszerélöt, húsipari szak- és betanított mun­kást, bűtűgépkezelöt, kazánfűtőt, keres. Szakmunkástanfolyamot indítanak 8 általánost végzett és 18 életévet betöltött Térti és női mun­kavállalók részére. Jelentkezés: Cegléden, a Dohány u. 14.-ben. A Mavad Rt. termelési műszaki igazgatóságának vecsési exportüze­me felvételre keres húsipari szak­munkásokat. Csoportos jelentkezés esetén munkába járás (szállítás) megoldható. Jelentkezés a munka­ügyi előadónál. A műszaki beru­házási osztály felvételre keres gyakorlattal rendelkező energeti­kust legalább középfokú végzett­séggel. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés: Dávid Miklós osztály- vezetőnél. Ugyancsak felvételre keresnek középnyomású kazán ke­zelését ellátó fűtőt, valamint vil­lanyszerelőt. Telefon: 113-8601. ★ Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy az Álláskereső című hetilap kedden megjelenő számában további Pest megyei és budapesti munkalehetőségekről olvashatnak részletes informá­ciókat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents