Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-25 / 199. szám

1980. AUGUSZTUS 25., SZOMBAT A szociális védőháló ad- "i • • » dig véd, míg nem szakadó- Aliból IS VOTl Cl SSOClttllS V6UÓh(llÓ I zik el a fonala, a szála. Ügy tűnik azonban, tetemes mé­retű lyukak kezdenek tá- tongani rajta. Legalábbis erről árulkodik az a beszél­getés, amelyet a Budapesti és Pest Megyei Társada­lombiztosítási Igazgatósá­gon folytattunk — gazdasá­gi szakemberekkel. Az adósom adósának az adósa Elöljáróban még annyit: 3 milliónyi biztosított — közü­lük az egyharmad Pest me­gyei — tartozik az igazgató­sághoz, újszülött korától halá­láig minden itt élő. Tudni kell, hogy a munkavállaló biz­tosítási jogviszonya az alapja a társadalombiztosítási ellátás­nak. A szülési segély, a gyed, a táppénz, a baleseti ellátás, a nyugdíj, a temetési segély, mind a valóban dolgozók és munkahelyeik befizetéseiből fakad. Vajon fizetnek-e? Lesz-e miből az igénylőnek pénzt juttatnia a társadalombiztosí­tási igazgatóságnak? Nyeresé­ges vállalkozás ez? Többlet vagy deficit Ritter Attila gazdasági igaz­gató így beszél: — Az elmúlt három évben kezdtünk többletbevételre szert tenni, eladdig az állami 'költségvetés dotálta a társa­dalombiztosítást; a plusz be­vételeinket elvonták, a hiá­nyainkat meg finanszírozták. 1989 januárjában jött létre a költségvetéstől független Tár­sadalombiztosítási Alap, s az­óta önállóan gazdálkodunk’. Tavaly például 27 milliárd volt átlagosan a bevételi több­letünk (a bérkiáramlás nagy tempóban nőtt, s ezzel a befi­zetés is), ám az emlékezetes lakásalapügy (tavaly a kor­mány kötelezte a társadalom- biztosítást az alap kötvényei­ből való vásárlásra), 13 mil- liárdot vont el, s az, hogy az állammal cseréltünk a családi pótlék és az egészségügyi alap­ellátás finanszírozása között, 3 hónapos csúsztatással való­sult meg — ugyancsak az álla­mi bevételek javára — és a mi kárunkra. — Már tavaly, az esztendő végén tapasztaltuk, de külö­nösen idén érződik, hogy a vállalatok, a különféle vállal­kozások és az állampolgárok fizetési készsége romlik, így félő, hogy idén deficitünk, hiá­nyunk lesz. — Itt a július havi leltá­runk: 9,5 milliárd az igazga­tóság összes kintlévősége, s eb­ből 6 milliárd az állami válla­latok és az ipari szövetkezetek adóssága. Ez azt is jelenti, hogy ebben a körben nagymé­retű az egyéb — például egy­másnak való — eladósodás, hi­szen nekünk azért tartoznak jó néhányan, mert a követelé­seiket ők sem tudják másokon behajtani. Pillanatnyilag még nem kell attól tartani, hogy a jogosultak nem kapják meg az őket megillető ellátást, a táppénzt, a nyugdíjat vagy a gyedet. De tény, hogy hosszú távon a mostani állapot nem tartható fönt. Most ugyanis hitelekkel hidalja át a társa­dalombiztosítás az átmeneti fizetési nehézségeket, s ezek a hitelek viszik a pénzt: a kamatot... — Fegyelmezettek voltak még három éve a munkálta­tók — mondja Novák Ferenc- né, az igazgatóság vállalati és kisszervezeti folyószámlaosz­tályának vezetője. — Ponto­san, legfeljebb egy hónapos csúszással befizették a társa­dalombiztosítási járulékot, ami a bér 43 százaléka, s ugyan­csak időben megkaptuk a dol­gozóktól levont 10 százalékos nyugdíjjárulékot. Akkor még inkább a kisiparos és magán- kereskedői körben voltak na­gyobb hátralékok. Most vi­szont megfordult a helyzet. Aki tartozik... — Van a megyében olyan 1500 embert foglalkoztató nagyvál­lalat, amelyik 52 millióval tar­tozik (egy év alatt gyűlt ösz- sze ennyi), s mi havonta még­is 3 milliót fizetünk ki a dol­gozóinak. Akad téesz Dabas környékén, amelyik 47, s olyan is, amelyik 13 millióval adós, az utóbbi dolgozói is ha­vi 2,5 milliót vesznek fel a kasszánkból. Egy kisszövetke­zet 7 millióval, s egy pilisi községbeli kft. 7,5 millióval ugyancsak „sáros”. Horányi Miklósné, a kisipa­rosi-magánkereskedőd folyó­számlaosztály helyettes veze­tője: — A magánmunkáltatói adósságrekord 5 millió feletti. Érdekes lehet az olvasóknak, a magánadósok között sok olyan akad, aki nemcsak a munkáltatói, hanem a munka- vállalói befizetéssel is tarto­zik. Van például egy taksonyi kisiparos, aki 1985 óta folya­matosan adósunk, most épp 2,5 millióval, ő legutóbb ta­valy decemberben fizetett va­lamennyit, keveset. Ebben pe­dig az az elgondolkodtató, hogy táppénzt csak magának az adós kisiparosnak nem fi­zetünk, de, ha az alkalmazott­ja betegszik meg, annak ki kell utalni... ... és aki követel — Ördögi kör ez — magya­rázza Ritter Attila. — Egy kis­iparos több mint 400 ezerrel tartozott nekünk, s bejött egy kétszer akkora összegű szám­lával: neki is tartozik egy ál­lami vállalat az elvégzett munkájáért, ő átadja a szám­lát, hajtsuk be mi az adóssá­got. Persze hogy nem tehet­jük, se jogunk, se szerveze­tünk nincs erre. De megnéz­tük a nagyvállalat folyószám­láját, s kiderült: az is adósunk még néhány millióval. Tehát tagadhatatlan a körbeadóso- dás, ami nálunk, s gondolom, az adóhatóságnál is lecsapó­dik. A helyzetet csak valami­féle állami intézkedéssel lehet­ne rendezni, a vállalatok kö­zött rendet rakni nem a mi dolgunk. — Egyébként is gond a be­hajtás. A tanácsok a magán­adósok hátralékának alig 20 százalékát tudják kifizettetni, s mi a nagyobb vállalatok, munkáltatók számlájáról in­kasszó jogon ugyan még befi­zetés előtt leemelhetjük a tar­tozást, de ezzel a módszerrel csak azoknál élhetünk, akik­nek van pénz a számláján ... Egyébként kérhetnénk felszá­molási eljárást. Ez azonban évekig húzódhat. — Hogyan védekezhetünk, hogyan védhetjük a biztosítot­tak érdekeit? Felemeljük rö­videsen a késedelmi pótlékot. Ez eddig a járuléktartozás 2 Ha est ugyanígy folytatják A HEGESZTŐ KÖNYVAJÁNLATA Arról a tájról, ahonnét Zsömle József érkezett a ma­gyar építőiparba, kevesebben hagyták el a falut, mint az Al­földről. Vas megyében köze­lebb volt az ipar, valamivel biztosabb a kereset, öntudato- sabb a polgár, még a paraszt- ember is tájékozottabb. Mon­dom is fent, valahol az épülő ház második szintjén, ahol be­szélgetünk, hogy sejtésem sze­rint hasznos ösztönzéseket kaphatott odahaza gyerekko­rában. Sejtem, hogy olvasott ember, jó humorú és szóki­mondó. — Az én szüleim becsületes, de szegény cselédemberek vol­tak — közli partnerem. —. Én magam szedtem össze magam­nak mindent. Ha akartam, ha nem. kétszer is le kellett ten­nem a heqeszttvizsnát. mert itt is, ott is dolnoztam. Tanulni kellett a szakraizot, az elekt­romosságot. az ans.vioismeretet szóvaJ soij mindenfélét. — Magának mit kell itt. i panel'-er elánéi hegesztenie? — Hahó nézze meg! Kap csolóelemeket. födémvasakat mindent. Erről a szakmáró lenne mit beszélni. Olyan munka ez, amit az utánunk következő korosztályok nem nagyon vállalnak, Ha ide is jön egy fiatal, kéUhárom nap után veszi a kalapját. Ehhez képest a pénz kevés. Aki nem ért velem egyet, az menjen fel naponta legalább hatvan- hetvenszer a létrán, hajoljon a varratok fölé, nyomja a páj- szert, mikor forrón perzsel a nap, mikor deres a tégla. Ti­zenhétezer bruttó. Ennyi jár érte. Mondják a kollégák, hogy túl az ötvenkilencedik éven, épp nyugdíjba készül a Józsi bácsi, hát kérdem: mennyi pénzt vár a negyvenkét év után, amit munkában töltött. — Mennyit? Hát. osztottunk, szoroztunk — válaszolja, mi­közben elégedettséget érzek a hangjában. — Talán többet, mint most, hogy dolgozom, mert nagyjából 13 ezer 600 fo­rintnak kell kijönnie. És ez nem bruttó, amiért olyan ke­ményen kell küzdeni. — Nézze, uram! — válik itt nagyon erőteljessé a hangja. — Mi családokat tartunk el. Ehhez egy családfőnek nem ennyit kellene ma keresnie. Tudja mit? Itt nem megy az, hogy megeszem egy darab vajas kenyeret. Az, hogy meg­veszek egy fél csomag vajat, aztán elkenegetem a kenyérre egy hétig. Ha itt nem eszik, nem iszik az ember, akkor ne­ki annyi. Aki ezt nem érti meg, annak ajánlok egy könyvet. Az emberi test. Ez a címe. Abban minden bizonyítékot megtalál­hat. Az a helyzet, uram, hogy az életszínvonalunk mocskosul romlik. Ha ezen nem változ­tatnak, akkor a lakásépítkezé­seknek is annyi — ismétli még egyszer kedvenc végszavát, majd azzal folytatja, hogy ak­kor bizony a miniszterek is el­mehetnek kapálni. Negyvenkét év. Majdnem fél évszázad a munkában. Tör­ténelmi időmennyiség. — A Rákosi-rendszerben ta­níttattam a fiamat — jelenti ki egy kis apai büszkeséggel. — Tudja, mennyi zsíros ke­nyeret kellett nekem ahhoz megennem, hogy kifizessem a németórák magántanári díját? — néz rám kérdőleg, s apáink, meg a magam múltját ismerve sejtem, néha még az sem ju­tott. A zsír és a kenyér csak ma szerény étek. Abban az időben örült a családfő, ha ab­ból jutott elég mindenkinek. Kovács T. István százaléka volt havonta, hama­rosan a duplája, 4 százalék lesz. Ez talán árra ösztökéli majd az adósainkat: időben fizessenek, ne tőlünk — pon­tosabban a biztosítottaktól és hozzátartozóiktól — vegyenek „kölcsön”. — S még valami: Okkal várjuk a közvélemény támo­gatását. Amivel a munkálta­tók tartoznak — a társadalom- biztosítási járulék és a dolgo­zóktól levont, de nekünk át nem utalt nyugdíjjárulék — az emberek, a biztosítottak pénze. Azoké, akik, ha ez így menne tovább, egyszer csak a nyugdíj, táppénz körüli bi­zonytalanságba jutnának. Ha nincs más kiütünk, kénytele­nek leszünk nyilvánosságra hozni az adósok névsorát is ... V. G. P. Hol az a háló? Nem várnak as égi áldásra! lélekkorrodáló ez a vergődés A vállalkozói nyereségadó bevezetését követően foko­zatosan megszűntek élő jogszabályok is. S így gyakorla­tilag nem maradt semmilyen központi előírás arra, hogy a vállalatok mennyit fordítsanak szociálpolitikai kiadá­sokra. Vajon a Népjóléti Minisztérium milyen tapaszta­latokat szerzett e téren? rém jelenteni, ha több lesz 3z igény, akkor erre előterem­tünk annyit, amennyi. szüksé­ges! A Nyugat-Pest Megyei Sü­tőipari Vállalat közel ezerkét­száz dolgozót foglalkoztat hu­szonhárom működő üzemében, — Mi úgy látjuk — fogalmaz Polgárdi József igazgató —, hogy a piacgazdálkodás jobban érvényesül, mint a szociális védőháló. Igaz, nem irányíta­nak központi szabályozók, a munkahelyeknek kell érzékel­niük: mikor van szükség se­gítségnyújtásra. Ám a keret­feloldás csak lehetőség! De az anyagi alapot ehhez a vállalat­nak kell, megteremteni. Mi egyelőre tudunk úgy gazdál­kodni, hogy jusson. Mégpedig több, mint eddig. Ugyan nem rendelkezünk üdülőkkel, de to­vábbra is tudunk bérelni. Nem csökkentettük a lakásépítke­zők támogatását sem. □ Szakmai sajátossá­gok miatt más az önök helyzete a többi céghez képest. Milyen gondok jelentkeznek emiatt? — Egyik ilyen gond például az albérleti hozzájárulás. Mun­kásszállások és tíz szolgálati lakás mellett még közel nyolc­van bérleményre fizetünk hoz­zájárulást. Előfordul, hogy az összeg meghaladja az ötven százalékot, azonban ez nem növeli az egyén személyi jö­vedelemadóját, mert a vállalat fizeti utána a nyereségadót. Ebben sem léptünk vissza. Ami új : eddig csupán közel három­százan kaptak étkezési hozzá­járulást, hiszen az üzemi ét­keztetést sokan nem vehették igénybe: a termelés hatvan százalékát éjszakai műszakban végzikel. Augusztus 1-jétőlvi­szont mindenki megkapja az ötszáz forintot havonta, kész­pénzben. □ Hogyan látja a szo­ciálpolitika jövőjét? — Ez a bizonytalanság, ami­ben a többi állami vállalattal együtt mi is vergődünk, rom­boló, lélekkorrodáló. Ám amíg nem lesznek foglalkoztatási gondjaink; amíg megmarad­nak a jelenlegi kereseti lehe­tőségek ; amíg a piaci pozíción­kat külföldön is tartani tud­juk — nem ám égi áldást vá­runk, nem a kormány segítsé­gét, hanem minőséggel, vá­lasztékkal magunk érjük el, — addig reménykedünk ... Venncs Aranka — Ügy látjuk, hogy a válla­latok igyekeznek továbbra is azonos mértékű támogatáso­kat biztosítani — állapítja meg Karsai Lajosné, a miniszté­rium főmunkatársa. — Sőt, amelyiknek anyagi helyzete megengedi, többet is juttathat dolgozóinak, mint korábban, hiszen megszűntek a központi szabályozók. Emiatt mi is csak egyéni beszélgetések alapján alakíthattuk ki ezt a képet. Korlátozás csak a személyi jövedelemadó miatt érheti a dolgozót. Például akkor, ha a megengedettnél nagyobb al­bérleti. vagy üzemi étkezési hozzájárulást kap. Ez utóbbi­nál is csak abban az esetben, ha készpénzben vagy bon for­májában jut a havi 500 forin­tos határ feletti összeghez. Az egyén ezután köteles jövede­lemadót fizetni... Vajon hogyan élnek az új­fajta lehetőséggel a vállala­tok? Erre próbáltunk választ keresni a megye több üzemé­ben. A Tégla- és Cserépipari Vál­lalatnál a kollektív szerződés és a szakszervezet költségveté­se is figyel a szociálpolitikára, összesen öt termelőegységről és egy irodaközpontról kell gondoskodniuk, ebből három Pest megyében működik: Tö­rökbálinton, Pilisborosjenön és Solymáron. — Mi tartjuk a szintet — jelenti ki Csányi Imre szb- titkár. — A vállalat 1 millió 930 ezer forintot fordít jóléti költségekre, a szakszervezet csak a tagdíjból gazdálkodhat. Ebből a forrásból évenként mintegy 550 ezer forintot tud ilyen jellegű kiadásokra biz­tosítani. A vállalatvezetés na­gyon pozitívan >a termelési kérdésekkel azonos szinten ke­zeli a szociálpolitikát. De en­nek ellenére is csak reményeik vannak arra, hogy ez az ösz- szeg a jövőben is rendelkezé­sükre áll. □ Mi az oka ennek? — ötszáznegyven aktív dol­gozónk mellett négyszázötven a nyugdíjasok száma, akik kö­zül több mint a felének — még májusban — ötezer forint alatt volt a nyugdíja. Leginkább ők kérik a rendkívüli segélyt. Emeltük ugyan a keretet, de jóval több az igény. Hogy ne kelljen senkit elutasítani, ezért csak az a megoldás kínálko­zik, hogy többfelé osztjuk azt a 220 ezer forintot. Tudjuk, hogy ez, vagy a temetési se­gélyként juttatott háromezer forint, a szüléskor adott két­ezer forint a mai életben leg­feljebb csak enyhítheti a csa­ládok anyagi gondjait. De mégis valami... A Kecskemétvin Borgazda­sági Kombinát tavaly jóval több esetben adott lakásépítési támogatást ceglédi egysége dolgozóinak — a többi üzemé­hez képest. — Ennek az az oka, hogy igyekszünk az igényekhez al­kalmazkodni — magyarázza dr. Lovas Józsefné munkaügyi osztályvezető-helyettes. — Ter­mészetesen annak a függvé­nyében, hogy mekkora a vál­lalat teherbíróképessége. Ná­lunk sem bontjuk le egységek­re a szociálpolitikai keretet, mert nem önálló elszámolá- súak, s a szükség határozza meg az elosztást. A keretösszeg tervezésekor viszont mindig figyelembe vesszük a létszá­mot is. A múlt évben az ösz- szes szociálpolitikai ráfordítás elérte a 4 millió 549 ezer fo­rintot. A dolgozóink létszáma 1294 volt. Hozzá kell tennem azonban, hogy- a szociálpoliti­kával kapcsolatos kiadások formanyomtatványáról — az új rendszer szerint — már ki­marad a szociális létesítmé­nyek felújítására fordított költség. Ez nálunk tavaly 1 millió 938 ezer forint volt. S úgy véljük, hogy ezért ezt hoz­zá kell számítani a négymillió­hoz. □ Hogyan alakulnak az idei mutatók? — Tulajdonképpen hasonló arányol&flt terveztünk erre az esztendőre is. Az étkezési hoz­zájárulást azonban megemel­tük napi tíz forintról tizenöt­re. Ügyszintén többet szánunk munkásszállításra — a megnö­vekedett költségek miatt. Ke­vesebbet számolunk viszont üdültetésre és szakmunkások­tatásra. De nyugodtan ki me-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents