Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-03 / 181. szám

1590. AUGUSZTUS 3„ PÉNTEK 3 ■k MA DÖNT A PARLAMENT A KÓZTÁRSASÁ6I ELNÖKRŐL, SZEPTEMBER 30-ÁN HELYHATÓSÁGI VÁLASZTÁSOK Megszavazták az önkormányzati törvényt Nyárias hangulatban folytatódott, csütörtök délután az Or­szággyűlés rendkívüli ülésszaka, melyről 107-en be nem jelen­tetten maradtak távol. A napirenden kívüli felszólalások után a plenáris ülés elfogadta a választási bizottság jelentését a nép­szavazás eredményéről, majd Szabad György bejelentette : pén­teken 10 órakor választanak köztársasági elnököt. Ezután kö­vetkezett az örkormányzatokról szóló három törvényjavaslat vitája. A mostani tárgysorozat része még a pártok működésé­ről és gazdálkodásáról szóló törvény módosítására vonatkozó javaslat, valamint az Országgyűlés elnökének és egyik alelnö- kének megválasztása. Nyilvános vita a SorvényServezoSről ín új földosztás bajjal járhat A plénum vita nélkül, pél­dátlan gyorsasággal fogadta el a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló tavalyi keletű törvény módosítását. Arról van szó, hogy a pártok a helyhatósági választásokra készülve egyszerűen képtele­nek megelőlegezni a költsége­ket. A most elfogadott módo­sítás értelmében a pártok ez­után nem negyedévenként, utólag, hanem a negyedév el­ső napján kapják meg költség- vetési támogatásukat. Éles, szenvedélyes, olykor a személyeskedésig fajuló s pártokat, indítványokat, fel­szólalásokat korántsem udva­riasan minősítő vitába csapott át a Tisztéit Ház rendkívüli ülésszaka, amikor az önkor­mányzatokkal kapcsolatos há­rom törvényjavaslat került a terítékre. Az ellenzéki felszólalások a tulajdonreformról, a földről, a helyi adókról, a nemzetisé­gi és etnikai kisebbségekről szóló törvények hiánya miatt aggályosnak ítélték a „so­vány” önkormányzati törvény- csomag elfogadását. Az SZDSZ például nem is tartja elfogad­hatónak a törvénycsomagot, azon az alapon, hogy ezeknek is kétharmados törvényeknek kellene lenniük, enélkül hiányzik a gazdasági megala­pozottság, a működőképesség, így az SZDSZ frakciótagjai saját lelkiismeretük szerint, s nem a frakciófegyelem figye­lembevételével szavazhatnak. A nemzeti és etnikai ki­sebbségek országgyűlési kép­Ha ma bárki azt állítja: „Szövetkezeti ingatlanok her­dálásával alakulnak kft.-k, s a szövetkezet magas szintű ve­zetői természetesen állásokat, pozíciókat töltenek be e kft.-kben, horribilis jövedel­mekért” — nos, ez sajnos, ma országunk egészére igaz. Ha valaki azt veti papírra: „A csendes forradalom — sokak véleménye szerint — nem fe­jeződött be igazán. Az ipar­ban és a mezőgazdaságban gyakorlatilag helyén maradt a régi oligarchikus vezető réteg, amelynek tagjai ma is sok­milliós jövedelmeket vágnak zsebre, legálisan és illegálisan egyaránt” — szintén szomorú egyetértéssel olvasom az effé­le sorokat. De ha a fentieket nemcsak ál­talánosságban értelmezzük, hanem azt kérdezzük: igaz-e mindez a budaörsi székhelyű Sasad Mgtsz-re is? — így bi­zony már nem olyan egyszerű a válasz. Márpedig a Kis Új­ság közelmúltban megjelent számában a tsz két alkalma­zottja e fenti sorokat nem ál­talános jelenségekről, hanem a Sa«sad Tsz-ről írta. Dr. Lu­kács József és Hiripi Lajos szerzők szerint a szövetkezet vagyonának jelentős része földeladásokból származik, az elnök, dr. Mihalik László megválasztása nem felelt meg a demokratikus játékszabá­lyoknak, s azokat rúgják ki a tsz-ből a leghamarabb, akik viseletéről lezajlott, érzelmek­től, indulatoktól fűtött vitá­hoz hasonló ütközetre került sor, most ugyanezen kisebbsé­gek önkormányzati képvisele­téről, a vélemények, érvek és ellenérvek nem változtak. A vitában bármiről is szól­tak a képviselők, nem hagyták ki a lehetőséget, hogy „oda ne vágjanak” a másiknak. Ezút­tal is érzékelhető volt az egy­re szélesedő SZDSZ—MDF-el- lentét, s nem maradt el a szo­cialisták és Torgyán József szóváltása sem. A képviselői módosító ja- javaslatok feletti hosszadal­sosem voltak MSZMP-tagok. Mit szól mindehhez a vádak középpontjában álló, alig né­hány hónapja hivatalában lé­vő elnök. dr. Mihalik László? — Nem kívánok nagy ügyet csinálni az egészből — legyint az elnök. — Ha hoz egy ötso­ros bocsánatkérést a Kis Új­ság, részemről el van felejtve az ügy. Majd részletesebben is ki­fejti álláspontját Mihalik László. Ügy véli, a cikk egyik szerzője, Hiripi Lajos, a mű­szerüzem vezetője azért vádol­ja a tsz-vezetést hatalomát­mentéssel, mert így akarja átmenteni — saját hatalmát. — ö egy hatvankét éves ember, ez évben kívánom nyugdíjba küldeni, de nem ko­ra, hanem gazdasági okok miatt. Hiripi pedig egy ilyen ellentámadással próbálta mindezt megakadályozni — mondja dr. Mihalik, s papír­lapokat vesz elő. Mutatja: a Kis Újságban megjelent vala­mennyi vádra pontról pontra kidolgozott válasza van, így tudja bizonyítani igazát. Pél­dául cáfolja, hogy a Sasad Tsz a földeladásokból tartaná fenn magát, hiszen egyenlegükön száztizenhét hektár terület vétele áll nyolcvanhét hektár föld eladásával szemben, szal­dójuk tehát pozitív. Látom a papírokat, de nem vállalkozhatok arra, hogy igazságot tegyek a vitázó fe­más szavazás után az Ország- gyűlés elfogadta a helyi ön- kormányzatok működését érin­tő alkotmánymódosításról szó­ló törvényjavaslatot (az ere­deti módosításoknak csak egy részét fogadták el a 307 igen, két nem szavazattal, s hat tar­tózkodással. Ezzel az Országgyűlés csü­törtöki ülésnapja véget ért, ma, pénteken, a helyi önkor­mányzatokról szóló törvény- tervezet vitájával folytatják a munkát. ★ Szabad György, az Ország- gyűlés megbízott elnöke, csü­törtöki sajtótájékoztatóján azt mondotta: van rá remény, hogy még ezen a héten sikere­sen befejeződik az önkormány­zati törvényjavaslatok vitája, s megszületnek a törvények. Bár a bizottságok még tegnap délelőtt is üléseztek, közeli­nek tűnik a sikeres egyezte­tés — vélekedett a Ház el­nöke. lek között. Hogyan is tehet­ném? Hiszen ehhez tudnom kellene, hogy például a fent említett esetben milyen érté­kű földek vétele áll milyen értékben eladott földekkel szemben. A vett avagy az el­adott területek után járt a kemény dollár avagy az alu­míniumfillér? Az igazi szaldó megállapítására csakis szak­ember hivatott. Éppúgy nem dönthetem el azt sem, hogy a tsz küldöttgyűlésein a tag- ség képviselteti-e magát, vagy a cikkben leírtak szerint, a vezetők érdekeit képviselő egyének foglalnak helyet. En­nek eldöntésére csak az ké­pes, aki ismeri a tsz személyi állományát. Igazsággal tehát nem, de ta­lán tanulsággal tudok szolgál­ni, ugyanis igen érdekes do­logra figyeltem föl. Mikor a Kis Újságot olvastam, feltűnt, hogy a cikkben a Sasad Tsz vezetői mint volt MSZMP- tagokat, a „demokratikus” (így, idézőjelben) Agrárszövet­ség főnökeit, a szabad Parla­ment döntései ellen aláírást gyűjtögető funkcionáriusokat ismerem meg. S mikor a má­sik fél álláspontját is megis­mertem, szavaik nyomán a következő gép rajzolódott ki előttem a cikkszerzőkről: Hi­ripi Lajos, aki erőszakos tsz- szervezőnek, MSZMP-tagnak, számos pártfunkció betöltőjé­nek írja le az egyik Sasad- vezetőt, a túloldalról a „legvé­Magángazdák, termelőszö­vetkezetek, állami gazdaságok és a parlamenti pártok kép­viselői gyülekeztek tegnap a Pest Megyei Földhivatal ta­nácstermében. Dr. Polgár Mi­hály, a hivatal vezetője a földtörvény tervezetet ismer­tette. Mint megtudtuk, az el­múlt napokban a tervezet egyes szakaszai változtak, de elképzelhető, mire 'a Parla­ment elé kerül, még további finomítások várhatók. Termé­szetesen az alapelv nem vál­tozott. A tervezet leszögezi, hogy a mezőgazdaság tovább­fejlesztését a földhöz kapcso­lódó tulajdonjog visszaállítá­sán alapuló vállalkozó gazda­ságok kialakítása biztosítja. Ezt olyan módon kell végre­hajtani, hogy a föld elsősor­ban azokhoz kerüljön, akik azt megművelik. A paragrafusok ismertetése után elhangzott vélemények, kételyek bizonyítják, hogy a földkérdés mennyire foglal­koztatja a mezőgazdaságból élő embereket. A résztvevők közül abban mindenki egyetértett, hogy a privatizációra szükség van. Az elmúlt évtizedekben a szövetkezeti tulajdonnak nem volt gazdája, a tagok bérmun­kásként tevékenykedtek a tsz- ekben. Azonban sokan félnek most attól, hogy a jelenleg jól működő szövetkezetek elapró- zása ellátási zavarokhoz ve­zethet. Mások azt taglalták, hogy a mezőgazdasági nagy­üzemi tagok által igényelhető másfél hektárnyi földterület­ből nem lehet megélni. Ekkora területen inkább csak kertész­kedni lehet — de akkor ki fogja megtermelni a búzát, a kukoricát? — tették fel a kér­dést sokan. Többen felvetették, hogy a szűkös hitellehetőségek, a magas kamatok miatt a ma­gángazdák bajba kerülhetnek, ha — úgymond — fejest ugra­nak az ismeretlenbe. Nem ké­sett az ellenvélemény sem, az egyik jelen lévő magángazdál­kodó megjegyezte, majd csak az vesz ki földet, akinek van pénze a gépesítésre. A termelőszövetkezetek képviselői amiatt is aggódnak, resebb szájú kommunista” jelzőt kapta. Míg „számos ér­demérem, párt- és állami ki­tüntetés tulajdonosa” a volt tsz-vezető, eddig azt a „bizal­mas” értesülést kapom Hiri- piröl, hogy 1986-ban bizonyos különleges, nyilvánosságra nem hozható szolgálatait az állampárt a Haza Szolgála­táért kitüntetés arany fokoza­tával jutalmazta ... „Én vagyok én, te vagy te. Melyikünk a kommunista: én vagy te?” Gyerekkorom eme ütődött játékát kell — kissé, módosítva — felelevenítenem. Kommunistaság vádjával fe­lel az, akit kommunistasággal vádolnak. Akire azt mondják, hogy kiszolgálta az állampár­tot, az azzal védekezik, hogy az szolgálta ki az állampártot, aki ilyet terjeszt őróla. Mind­ez lehetne vígjátékba illő ne­vetség is, ha nem keltene ag­godalmat: vajon e habostorta- hajigálás közepette lesz helye a józan ki- és önvizsgálatnak, az adatok, számok tényszerű figyelembevételének ? — Békés forradalmat hir­dettünk meg, csakis békésen, törvényesen járhatunk el — véleményezte a tsz-torzsalko- dást kormánypártunk egyik földszakértője. De mi történik, ha a törvényességet betartó, objektív ítéletet hozó bírát is „kommunista-gyanúba” keveri a vesztes fél? Ilyet még fel­tenni is borzalmas, hiszen a kiút nem lehet más — nem­csak a Sasad esetében, hanem másutt is —, csakis az elfo­gulatlan szakértői vizsgálat. Erre azért is különösen nagy szükség volna, hiszen ma a termelőszövetkezeteket sem­milyen szerv nem, felügyeli, s egy vezetőségi tagokból össze- toborzott vizsgálóbizottság sem biztos, hogy minden tsz-nél tárgyilagos tud ma­radni. Tóth Béla Endre hogy ha szétesik a tsz, ki fog­ja visszafizetni a felvett hite­lek kamatait. Az egyik tsz- elnök arra hívta fel a figyel­met. ha életbe lép a földtör­vény, egy évbe is beletelik, mire végre tudják azt hajtani. A bizonytalanságban élő üze­mek tagjai és vezetői nem tudják, addig ki és mennyit vessen. A dabasi földhivatal mun­katársa elmondta, hogy egyre- másra jelentkeznek külföldről is a volt tulajdonosok, s 50— 100—200 hold földet igényel­nek. Nem tudnak nekik vá­laszt adni, hogy mire számít­hatnak. Javasolta, a hat hóna­pos visszaigénylési időt hosz- szabbítsák meg, hiszen előfor­dulhat, hogy valaki fél év után válik munkanélkülivé, s ak­kor számára a föld megélheté­si forrás lehetne. A szenvedélyes hangú vitá­ban felszólalt az FKgP képvi­selője, Izsó Mihály is. Hang­súlyozta, hogy a kisemmizett tulajdonosok kártalanítása mindennél fontosabb. A ma­gántulajdon szent, s csak ott van szabadság, ahol magán- tulajdon van. Ez a földtör­vénytervezet egyébként nem a kisgazdák, hanem a kor­mány programja. Ügy gondol­ják, hogy a mezőgazdasági termelésben a magángazdákon kívül a szövetkezeteknek, ál­lami gazdaságoknak is meg kell találniuk a helyüket. In­duljon mindenki egyenlő S Szinte még meg se száradt a § tinta Családi Jánosnak, a MÀV ^ pályázattal újonnan megvá- ^ lasztott vezérigazgatójának a ^ kinevezésén, máris rengeteg a S tennivalója. Nem kevesebbet S szándékozik megvalósítani § — természetesen nem egyma­§ ga —, mint a MÁV teljes re- ^ konstrukcióját, a vasutasszak- ma régi becsületének vissza- S állítását, az utasok visszahó- S dítását, az évek óta vesztesé- ^ ges MÁV nyereségessé változ- i tatását. — Csarádi úr, ön évekig a MÁV budapesti igazgatóságá­nak az igazgatója volt. Miért gondolja, hogy ha korábbi posztján néhány alapvető ne­hézségen nem tudott úrrá len­ni a MÁV, mostani beosztá­sából mindezeket sikerül meg­oldania? — Korábbi beosztásom, sőt a MÁV-nál eltöltött 34 évem módot adott arra, hogy ala­posan megismerhessem a vas­utasszakma gondjait. Megol­dási terveim is voltak, csak intézkedési jogköröm nem volt hozzá. Most viszont ezt is megkaptam. — Melyek a MÁV legfonto­sabb megoldásra váró felada­tai ön Szerint? — A szervezeti átalakítás, a vasúti kocsipark és a vasút­hálózat korszerűsítése, a kul­turált, gyors és pontos sze­mély-, valamint teherszállítás valóra váltása, az utazás biz­tonságának növelése, ezenkí­vül nem utolsósorban a vas­utasszakma tekintélyének visszaállítása, a bérek rende­zése. Mindez azt a célt szol­gálja. hogy ne csak a MÁV-ot tegyük nyereségessé, hanem az utas is megkapja, ami őt megilleti. — Az elsőként említett szer­vezeti átalakítás azt jelenti, hogy leépítés is lesz a MÁV- nál? — Igen. Tavaly év végén a nyugatnémet Knight Wendling céggel teljes körű felmérést készíttetett a MÁV a magyar vasút helyzetéről, átalakítási lehetőségeiről. Ebből egyértel­műen kitűnt, hogy optimális feltételek mellett — vagyis ha minden a legkorszerűbb és a legjobban szervezett a MÁV- nál —, 25 ezer dolgozónkat célszerű leépíteni. De vala­mennyinket igyekszünk to­vábbra is alkalmazni a MÁV­eséllyel — mondta — s az ma­radjon talpon, aki jobban gaz­dálkodik. Németh Imre, a Pest Me­gyei Mezőgazdasági Termelők Szövetségének képviseletében arra hívta fel a figyelmet, hogy a közgazdasági környe­zetet nem szabad figyelmen kívül hagyni, ha a földtulaj­don jövőjéről beszélünk. Sze­rinte félő, hogy a tulajdonvi­szonyok átrendeződése inflá­ciós folyamaihoz vezet, s az agrártermékek ára 20—30 szá­zalékkal is megemelkedhet. A hozzászólásból kitűnt, sok problémát fog az okozni, hogy nem mindenki kaphatja vissza ott a földjét, ahol az eredeti­leg volt. Sokan aggódnak amiatt is, hogy az örökösök­nek nehéz lesz előbányászni a hajdani tulajdonról szóló iga­zolást. Az egyik jogász szak­értő úgy fogalmazott, a ter­vezet érdeme, hogy a reha­bilitáció és a privatizáció mel­lett teszik le a voksot egyér­telműen. Ez azonban csak egy váz, amelyet majd ki kell egészíteni pénzügyi hitel- és társadalombiztosítási refor­mokkal is. Dr. Polgár Mihály természe­tesen nem tudott választ adni a feltett számtalan kérdésre. Arra azonban ígéretet tett, hogy az érdemleges javaslato­kat, véleményeket továbbít­ják a jogszabályalkotókhoz. Hargitai Éva nál, a képzettségének megfele­lő munkakörbe átirányítva vagy átképzéssel olyan helyre küldjük, ahol hiányunk és he­lyünk van. Vasutastisztjeink­től, szakembereinktől a legma­gasabb képzettséget követel­jük meg. Igenis lesz idén lét­számleépítés, de korántsem biztos, hogy 25 ezer főnyi, és hogy közülük mindenki a ré­gi posztján marad. — A Pest megyei ingázókat az érdekli, hogy jobb körül­mények közt utazhatnak-e ez­után. — Jobb körülmények közt utazhatnak. Már két éve, ko­rábbi beosztásomból megkezd­tük olyan villanyvonatok be­állítását Pest megyében, ame­lyek szebbek, korszerűbbek és több utast képesek szállítani. Igaz, ezeken az új villanyvo­natokon kisebb a komfortle­hetőség, szűkösebben férnek el rajta, a korábbi 88 személy helyett 106-an, vagyis több utast tudunk szállítani. Az a tervünk, hogy a szobi vonal után a ceglédi és a hatvani vonalat is ellátjuk ilyen vo­natokkal, vagyis a Budapest körüli vasúti gyűrűt egyre bő­vítjük. — Folytatjuk a váci vona­lon pár éve megkezdett kor­szerűsítést is. Az országban mindenütt elektromos jelzőbe­rendezéseket szerelünk fel a korszerűtlen karos jelzők he­lyett. Megoldjuk a vasúti pá­lyák korszerűsítését is. A fe­hérvári csomópont után a vá­ci korszerűsítése is sorra ke­rül. Vasúti rendőrséget szer­vezünk. — Emeli-e a MÁV az úti­költségeket? — A személyi utazásban az idén nem. Viszont azt se csi­nálhatjuk vég nélkül, hogy a mindig eredményes vasúti árufuvarozástól vonjuk el a nyereséget a mindig veszte­séges személyfuvarozás szá­mára. És azt sem csinálhat­juk, hogy az utasra hárítjuk a vasút növekvő veszteségét. Mindenképpen szeretnénk visszahódítani az utasokat és a teherszállítást igénylőket a közúti közlekedéstől. A MÁV rekonstrukciója ezt a célt is szolgálja. Kocsis Klára KÉRDÉS K KORMÁNYHOZ Olybá tűnik, keddi, július 31-i lapszámunkban a honatyákhoz intézett fohászunk termékeny talajra hullott. Kéry Kálmán sa­játos felfogású történelemszemléletet idéző hozzászólása kap­csán hívtuk fel a T. Ház melegtől és népszavazástól tikkadt kép­viselőinek figyelmét : ugyan már, tessenek figyelni. . . Ügy látszik, erre már nem lehetett nem odafigyelni. Tegnap Solt Ottilia (SZDSZ) elindította a rövid utat bejáró lavinát: „Mi, szabaddemokraták kategorikusan visszautasítjuk azt a beállítást, amely a hitleri Németországgal való szövetségbe tor­kolló Horthy-féle politikának bármiféle értéket tulajdonít.’^ MDF—SZDSZ-vita kerekedett az ügyből, mely szerint egyfe­lől minden képviselő szabadon fejtheti ki a Parlamentben sa­ját nézeteit, ha nem frakciója nevében szól (Kónya Imre MDF- frakcióvezető), másfelől megkívántatik, hogy a kormány és a koalíciós pártok frakcióvezetői hivatalosan foglaljanak állást, miként minősítik a hitleri Németország oldalán vállalt magyar katonai szerepről elmondottakat. Mivelhogy a párizsi békeszer­ződésben a többi között tiltják azoknak az eszméknek a nép­szerűsítését, amelyek a világháborús tragédiához vezettek (SZDSZ, Tölgyessy Péter frakcióvezető). Többségi szavazás nyomán lezárták a vitát a téma felett, mondván, a házszabályok értelmében az ellenzéknek joga van az ügyben kérdést intézni a kormányzathoz. örülünk, hogy voltak, akik figyeltek. Cserében megígérjük, fi­gyelni fogunk mi is. Mármint a válaszra. Â Kis Ú£ság nagy sikké nyomása Néhai MSZMP-s kontra a néhai MSZMP-snek? Wisssahédsíam sas aaimsoksaf Nem emelik a vonatjegyek árát

Next

/
Thumbnails
Contents