Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-18 / 194. szám
Petőfi Gödöllőn Egy szobor történetéről Dányi Lajos kárpitosmester vonta le a szoborról a leplet (A szerző felvétele) Rohan az idő és ez kézzelfogható, amikor arra gondolunk, hogy augusztus 21-én 35 éve lesz, hogy felavattuk Gödöllőn a Petőfi-szobrot. Sok nehézség árán jutottunk el az ünnepélyes aktushoz. 194S. január 22-én délután határozatot hozott a képviselő-testület Szemerédi László elemi iskolai tanító és Berze A. János községi díjnok javaslatára, hogy a centenárium esztendejében állítsanak méltó emléket a nagy költőnek, aki több ízben tartózkodott Gödöllőn. Ziegenheim István főjegyző és Strobel János községi bíró levelet küldtek az iskoláknak és felkérték a tanulókat, színesfémgyűjtésre. Felkeresték Budapesten Turáni Kovács Imre szobrászt egy Petőfi-szo- borminta készítésére. Gödöllőn Csontos Pál kőfaragó mester látott a kijelölt helyen a szoboralapzat készítéséhez. Szépen haladt a munka, csak a számításokba egy kis hiba csúszott. Az lstván-telki főműhely idő hiányában lemondta a szobor fémből történő kiöntését, mert az üzemben már élénken zajlott a szocialista munkaverseny. Kedvüket vesztették a szervezők, közben Ziegenheim István, az ügy fő mozgatója elkerült Gödöllőről Pécelre. A múló idő fátylat borított a Petőfi-szobor ügyére. Csontos Pál munkája több mint fél évtizeden át ott állt az evangélikus templom előtt. Sok megjegyzés hangzott el, mi lesz a Petőfi-szoborral? Hat évvel később, 1954. március 8-án feltettem a kérdést a Pest Megyei Népújságban, Mi lesz a Petőfi-szoborral? Törököt fogtam az írással, mert a tanács engem választott meg a szoborbizottság elnökévé. Munkához láttam és sokak segítségét kértem. Ádám Zoltán középiskolai tanárt, egykori osztályfőnökömet kértem fel emlékokirat megírására. A korabeli újságoknak és papíroknak Dömsö- di Pál lakatos kisiparos készített tokot. A zsűri megtekintette (Pá- tzay Pál elnök, tagok : Kerényi Jenő és Búza Barna szobrászok) az öntödében Vignali Guzimo szoboröntő munkáját. Nem ment minden simán, sok akadállyal kellett megküzdeni. Végül elérkeztünk ahhoz az időhöz, amikor már az avatóünnepségről beszélhettünk. Megrendeltük a meghívókat és falragaszokat. Az egyházak vezetői kérték, hogy 1955. augusztus 21-én, délelőtt 11 órára tegyük az ünnepséget, mert ők az egyházi szertartás után híveikkél együtt kívánnak felvonulni. A Petőfi téren már kora reggeltől szólt a fúvós katonazene, a meleg, augusztusi napon sokat kellett locsolni a teret. 11 órára együtt volt az ünneplők hatalmas serege. Az egyházak vezetői. — Királymezei Tibor római katolikus plébános, Garaczi Imre és P. Tóth Lajos református és í Eröss Sándor evangélikus nagytiszteletű urak kar a karban, kezükben virágcsokorral vonultak, nyomukban sok százak. Zúgott a taps, abban az időben ez forradalmi hangulatot sugárzott. Felcsendült a Himnusz. Hunyadi József üdvözölte az ünnepség résztvevőit, majd Simon István Kossuth-díjas költő mondott ünnepi beszédet. A gödöllői énekkar és szólistái szerepeltek. Alkalmi posta működött és könyvsátor. Mindennek már 35 éve. Évről évre mind nagyobb ünnepeket rendeznek a szobornál március 15-én és ezt olyan jó látni! Kellemes érzés tölti el az embert! Csiba József Nincs egyedül a söprögető üzletkötő Munkástanács a szövetkezetben Ha eddig még nem volt foglalt Pécel és Isaszeg helytörténetében augusztus 14-e, akkor a most záruló héten azzá vált. Mi történt? Egyetlen mondatban megfogalmazható. Munkástanács a lak ült a Pécel—Isaszeg ÁFÉSZ-ban. Az események leírásához, esetleges kommentálásához viszont a következő száz-egynéhány sor sem elegendő. Nem is törekszünk a teljességre. „Szövetkezetünket jelenleg egy vízfejű központ irányítja. Nehezíti a kereskedelmet, drágítja a termékeket, bitorolja és herdálja értékeinket! Kimagasló munkájukat saját maguk értékelik, ezért egymást jutalmazzák, és gátlástalanul — az idén már másodszor — összességében milliós nagyság- rendű prémiumot osztanak szét egymás között. Kereskedelem helyett árendába bocsátják egységeinket. Meg kell szerveznünk a munkástanácsot, mert csak a kollektíva erejével tudjuk megvédeni magunkat és javainkat. A szakszervezet nem a munkást védi, hanem a hatalmat szolgálja. Privatizáció csak az önkormányzattal ellenőrzötten, a tagság érdekeit tiszteletben tartva történhet. Dolgozni akarunk, nem sztrájkolni, keresni akarunk, nem tüntetni!” Más gondolatok mellett ezek a mondatok is szerepeltek azokon a szórólapökon, melyeket a két faluban terjesztették, s melyeket Füzy Árpád írt alá a vállalkozók fóruma és a munkástanácsokat szervező bizottság nevében. Mire a fórum augusztus 14-én elit helyen, a polgári védelem kiképzőközpontjában elkezdődött, Füzy Árpádot már kirúgták az ÁFÉSZ-tól. Az értesüléseink szerint sokoldalú kereskedelmi képzettséggel rendelkező, ma demokrata fórumos urat két éve kereskedelmi osztályvezetőnek hívták a szövetkezet központjába, majd sajátos fordulatot vett karrierje, mert egyre lejjebb süllyedt, mígnem udvari söprögető vált belőle ... Ezen tények ismeretében sem szabad csak arra gondolni, hogy egyéni sérelem szülte a fórumot. Hiszen Füzy éppen azon fáradozott, hogy haladjon a korral az ÁFÉSZ. Kezdeményezései azonban rendre elutasításra találtak. A söprögető kereskedő a fórum előadójaként elmondta, a tagok pénzét is felhasználva a szövetkezet tnilliárdos vagyonra tett szert, amelyről a tagság talán nem is tud. Az ÁFÉSZ ahelyett, hogy további boltokat szerezne, el-, bérbe és szerződésbe adja üzleteit, a tagság széles köreit kizárva a privatizációból. A Pécel—Isaszeg ÁFÉSZ fél év alatt teljesítette idei nyereségtervét, átugrotta azt az alacsonyra helyezett lécet, mely fölött felvehető a prémium. A magasra tett léc átröpüléséért kellene fizetni! Mivel a szövetkezet vezetője nem vett részt a gyűlésen — s nem is ígérte, hogy elmegy —, érdekes módon a vele délelőtt találkozó Roszik Gábor országgyűlési képviselő ismertette Kovács Zoltán álláspontját, saját véleményébe beleágyazva. — A jelenlegi szövetkezetek felépítése, működése gyakran a tagok előtt is ismeretlen. Egy ilyen 4400 fős szövetkezet, mint a Pécel—Isaszeg ÁFÉSZ, demokratikusan nem irányítható, annál inkább manipulálható — mondta a honatya, majd így folytatta: — Nem a magas fizetés és a prémium ellen van kifogásunk, én kívánom, hogy jövőre legyenek ezek tízszeresei a maiaknak. Ám éppen így növekedjék a dolgozók jövedelme is. Azt, hogy a 360 dolgozóból hatva- nan az irányításban keresik pénzüket, az elnök is soknak tartotta, de véleménye szerint az előírások miatt kell ennyi. Melyek az ÁFÉSZ tervei? Szeretnék a tagokat tényleges tulajdonosokká tenni, a vagyon felét kívánják privatizálni, részvények osztásával. Az üzleteket az élelmiszerboltok kivételével bérbe kívánják adni, illetve kft.-■két hoznak létre. A képviselő ezt azzal egészítette ki, hogy remélik, a következő ÁFÉSZ-küldöttgyűlés már valóságos beleszólást ad a szövetkezet irányításába. A résztvevőktől józan véleményeket, elképzeléseket kért. A fórumra várták Bajtay Józsefet, a munkás-érdekvédelmi tanács országos ügyvivőjét. Balesete miatt az ugyancsak MDF-es személyiség, Olajos Csaba érkezett meg. Az egyébként vállalkozó szakember előrebocsátotta, hogy a pártállam lebontása után az álszövetkezetek, melyekben öt ember eltartja a hatodikat, aki annyit keres, mint az eltartók összesen, nem állják meg a helyüket. Érdekes ellenpéldaként felhozta, hogy alig van olyan paraszt, aki nem szövetkezeti tag. A privatizáció híve ő is. de nem úgy, hogy az megőrizze a napjaink szövetkezetein élősködő vízfejeket. Azért is sürgette az önszerveződést, mert az MDF-kormány nem lesz hajlandó ezután sem központi intézkedésekkel átalakítani a szövetkezeteket. Az indulatoktól nem éppen mentes hozzászólások előrevetették annak árnyékát, hogy ha mag helyett szelet vetünk, akkor nem gabonát aratunk, hanem a vihar arat majd a társadalomban. Volt, aki elzengte, miért nem hozatják ide rendőrrel az elnököt, illetve javasolta, másnap váltsák le az elnököt, és az két napon belül adja vissza a prémiumát. A többség vélhetően nem ebben gondolta a demokrácia kitörését Pécelen és Isaszegen, s a képviselő figyelmeztetett rá: csak a törvények adta lehetőséggel szabad élni. Nem az elnököt kell kipenderíteni, hanem az ÁFÉSZ-t átalakítani. Az elnök szerint ugyanis a dolgozók elégedettek, ő pedig hajlandó megméretni magát egy új küldöttgyűlésen. Érdekes ellentmondás ugyanakkor, hogy a jelenlegi szövetkezeti törvény a vezetésnek kedvez, a privatizációs és az új szövetkezeti törvények megalkotása pedig még a parlament előtt áll. A mai ÁFÉSZ- struktúra, amely uralja a falvakat, rossz a tagnak, a dolgozónak és a fogyasztónak. Ám úgy kell átalakítani, hogy az ellátás ne legyen rosszabb. Igaz, tolongás nem volt, de tíz-egynéhány taggal megalakult a munkástanács. Pécelen rövid ideje az ÁFÉSZ-nak a Hangya Szövetkezettel már versenyeznie kell. Most újabb versenytárs áll a pástra — a szövetkezet kebelén belül. Sportszerű küzdelmet, uraim. Balázs Gusztáv Fürdő az aszályban jplf* $ m ' : §H$&j • ■ ■ £ Æt: ?§■ >>r ■■ :. A minap a rádió is elővette a régi slágert: Add már, uram, az esőt!, akkora az aszály. Gödöllőn az egy szem egyetemi strandon kívül nincs más fürdőzési lehetőség. A Szabó Csaba felvételén látható lányok az egyetem szökő- kútjában hűsölnek. Értesülésünk szerint a helyhatósági választásokra készülve a pártok programjukba veszik: az áldatlan állapoton változtatni kell. Egykoron állítólag hét helyen is fürödhetett a polgár. Bizony sokszor kell még e sekély vízben lábfürdőzni, amíg ezt a számot ismét eléri a város Geri n cferd ü lés Ne kérdezd, ki voltam A — nem is olyan távoli — múltban, ha egyházi, vallási ügyekről esett szó, sokan így nyilatkoztak: — Katolikus, református, evangélikus voltam ... (A nem kívánt rész — hangsúlyozandó.) Még diplomatikusabban. — Katolikusnak ... stb., kereszteltek ... S alkalmasint ezzel leszedték magukról — a keresztvizet, ötvenhatban viszont megteltek velük a templomok — és a gyereket beíratták hittanra (hogy azután gyorsan újra kivegyék). ötvenhétben különben szörnyű pecsét került a személyi káder lapjára. A gyereknek: A sporthoz erős izmok és kitartás kell Rugdaljunk, urait», bátran... Ç Akinek van már gyereke, ^ túl van egy-két szülésén, ^ annak nem kell magyaráz- ^ ni, milyen érzés, amikor az I áldott állapotban levő $ édesanya megérzi magzata ^ első mozgását. A pici elein- ^ te alig észrevehető mozgása idővel egyre erősödik, rú- S gásokká fokozódik. Még az öregedő asszonyok is boldog, igazi mosollyal gondolnak vissza ezekre az édes és kellemes rúgásokra. A terhességek legmeghittebb, családokat összeforrasztó pillanatai ezek. Ki ne emlékezne azokra az időkre, amikor az apákkal együtt várták az esti vagy reggeli rúgkapálást és egymás szemébe nézve, egymást boldogan átölelve tapogatták az egyre dudorodó hasat. Aztán, amikor a babák világra jönnek, ugyanúgy vagy még jobban rugdoskodnak. Ez is örömmel tölt e"l minden egészséges szülőt, de ez már más, nem a titkok mélyéből feltörő rugdosás. A rúgás a felnőttek körében is jól ismert mozdulat. A fáradt ember olykor lerúgja a cipőjét, a részeg férj megrúgja a feleségét. A bosszús szomszéd viszont a kutyába rúg egyet, s még sorolhatnánk, hogy követ, kavicsot, egymást vagy más tárgyakat hogyan rugdalunk és miért. Ami e gondolatsort eszembe juttatta, az az a jelenség, melyet nap mint nap tapasztalok. Egyeseknek sokkal jobb a közérzetük, ha rúghatnak embertársaikba egyet. Azt, hogy a rúgás jogos, vagy jogtalan, nem nézik, csupán indulatuk, pillanatnyi felindult- ságuk tárgyának levezetője- ként tekintenek a megrúgott emberre, ha egyáltalán méltatják tekintetükre. Évek óta együtt dolgozó tanácsiak köpködik, rugdossák egymást, bízva abban, hogy a reformerek odafigyelnek mozdulataikra és talán megőrzik széküket, hiszen ők is változtak, változtattak, csak észreveszi valaki. Tantestületek széteséséről naponta hallunk híreket, amelyeknek szintén egy-egy övön aluli ütés vagy rúgás az oka. Kiváló pedagógusok mennek el a pályáról, mert olyanok, akiknek fogalmuk nincs a pedagógiáról, de jól tudnak törtetni, taposni vagy rúgni, eltiporják őket. Hogy valaki jól tudjon rúgni, ahhoz ugye erős, izmos lábak kellenek. Ha a bicikli kerekét akarjuk tekerni, vagyis pedálozni, ahhoz is. Az ugrásról, akár a magas-, akár a távolugrásról már ne is szóljak. Igaz? Bizony, kell a kitartás, az erő! Az ugrások és rúgások között óriási párhuzam van, jöttem rá a minap. Az egyik település meghatározó embere, aki jó rúgó, bár nincs benne a falu focicsapatában, újabban ugrálni is szokott, mondták az önkormányzat vezetői. A volt egypárt megszűnése után belépett oda, ahová a falu vezetője, majd a választások okozta bukás után egy másik, majd harmadik pártba, de hallani, újra pedálozik, edzi a lábait, hogy ki- ugorjon. Közben rúg és tapos, no meg a > járást, mármint a kijárást sem felejti el, hiszen szerinte ez is kell a kondícióban tartáshoz. Borzalmas jelenség, amikor a nők rúgják és tépik egymást. Kívülállóként sokan még élvezik is, hogy két szép vagy fiatal nő hajba kap es rugdalja egymást, kígyót-bé- kát kiabálva. Ennél az élvez- kedők számára csak erős férfiarc lehet szebb. Az agancsok összeakaszkodása ehhez a napjainkban divatos párharcokhoz képest semmi. Egyesek öltönyben, sportruházat nélkül szállnak ringbe és mérik embertársaikra övön aluli ütéseiket. No, nem feledkeztem meg azokról sem, akik mások mögé bújva az arctalan rugdosok. Még akadnak, akik a rájuk korábban bízott gárdát, emberek csoportjait használják labdának. Ki ne tudná, ha a labdát elrúgjuk, s az máshoz csapódik, mekkorát tud ütni, vagy a tehetetlen bábu is, ha oldalba vág. Az indulatok következtében lépett lépések soha nem vezetnek eredményre, erre már régen rájöttem. Mégis úgy találom, mostanság, bár mindenki higgadtságra int, divat indulatosnak lenni. Egyre többen szaladnak be szerkesztőségünkbe is, hangot adva nemtetszésüknek. Próbálnak rugdosni minket is, hol több. hol kevesebb sikerrel. A berohanok többnyire agonizáló, korábban is magukat edzésben tartó emberek. Lehet, kiszállt izmaikból az erő, lehet, csak átmeneti a gyengeségük, de láthatóan kétségbe vannak esve. Rúgások közben lihegve hajtogatják: rendet tesznek, takarítanak, s nem veszik észre a nagy verseny, a nagy soort közben leverik az értékes norcelánokat. összetörnek többé össze nem ragasztható régi értékeket is. Nem látlak be: olvanok, mint az elpfánt a porcelánboltban. Egyre több kiselehínt születik, s szorgosan kopogtatnak. Árvái Magdolna hittanra járt! A felnőttnek: vallásos. És listára kerültek. Feketelistára ... És aki nyolcadikban hittanra mert járni (inkább hetédikben abbaha- gyatták vele ...), abból segédmunkás lett. Ámbár ő keresett a legjobban! Bérmálni, konfirmálni hét határral messzebb vitték, akikben vallásos ér •ót volt, mert valaha kát., ref., cv. volt. Meg azután (ahogy felénk palóco- san mondják) sose tudhassuk!... , Persze tudomásul vette a Kádár-korszak hirdette vallásszabadságot, s tagkönyvében riadtan olvasta a szervezeti szabályzatot, mi vár rá, ha kegyes alázattal templomba, szent helyre belép, szertartáson részt vesz és bűntudata volt hozzátartozója, barátja, ismerőse keresztelőjén, esküvőjén, temetésén. És párttagi félelme, amikor vallásos bűntudata a hatodik helység templomába vitte, és riadtan nézett így is körül mind az ajtóban, mind a padsorok közt, nincs-e ott valaki, ahová nagy néha vagy akár rendszeresen elzarándokolt, ha letudta a kommunista műszakot. (Persze a legkönnyebb a hithű ateistának volt.) És most mindennek vége! Ismét lehetek katolikus, református vagy evangélikus, sőt, ha igazán bátor vagyok: izr. is. És vígan letagadhatjuk, hogy egykor, valaha csak voltam! Most már nyugodtan lehetsz vallásos, templomba járó. Esetleg mind a kettő! Sőt, döngetheted a melledet, hogy te mindig is... Csak a hátadra vigyázz! Mert a gerincferdülésedet nem csupán az SZTK-ban kell kezeltetned. Adjon erőt hozzá és áldjon meg az én istenem! — Fazekas — KARTALON Fórum dóluíán A fórum délután kezdődik vasárnap 13 órakor a kartali sporttelepen a helyi MDF szervezésében. Játékos vetélkedők után 20 órától bál lesz, melyet éjjel diszkó követ. J
