Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-18 / 194. szám
1990. AUGUSZTUS 18., SZOMBAT Az ajtón túl székely kapa Varázslat a falu közepén ^ Három és fél esztendővel ezelőtt írtam a dömsödi S házatlan kultúrigazgatóról. Éppen abból az alkalomból, $ hogy a művelődési otthont a Pest Megyei Tanács di- $ cséréiben részesítette. Eléggé bizarrnak tűnt ez, hiszen ^ mint intézmény — csupán papíron létezett. Annak el- ^ lenére igen jól működött! Hely hiányában a tanácsel- ^ nők szobájában találkoztunk Stein Jánossal, a kultúr- fc ház igazgatójával. Hármasban csodáltuk az irodáig ban féltve őrzött makettet, amely reményeik szerint S egyszer majd téglából is elkészül... iü^ZINHAZI LEVEL Hol vagy István kirá. ly? Felvételünkön a szerzők: Szörényi Levente, Boldizsár Miklós és Bródy János Ámbár az ínséges időkben — már akkor is így mondták — nem volt miből megépíteni. De az igazgató nem hagyta magát. Dörömbölt minden ajtón — no, csalk képletesen szólva. A tanácselnököt nem kellett sokáig győzködnie — ennek volt eredménye a komplett terv. A népfront is jó szívvel volt az ügy iránt. Próbálták megnyerni a falubelieket, fizessék erre a tehót, kitaláltak téglajegyeket is. Nemhiába. Az alapkőletételtől az átadásig egy esztendő telt el. S az idén márciusban elkészült az épület- komplexum földszinti része. Az emeleten iskola lesz — mégpedig szeptembertől... Rekkenő a meleg e késő délutánon is. Az általános művelődési központ környékén alig van mozgás. Látszik, hogy már csak az utolsó simítások vannak hátra, szép burkolatot és parkot építenek köré. A natúr mészkő- homoktégla épületben kelle- mes-hűs a levegő, minden friss szagú. Az ajtón belépve, baloldalt faragott, székely- kapu fogad: Kohl János népi iparművész munkája — mint minden más faragvány a házban. POPZENE ANNO DOMINI-MÓDRA Csakhogy ez a székely kapu hirdetőtáblaként szolgál. Még a meleg nyárban is gazdag program várja a be- tétőfcgt. Hogy e néhány hónap alatt mi minden történt, arról a gondosan vezetett naplóban olvashatunk. Járt már itt Kólfa Rozália, Macs- kás,sy Izolda kiállítási anyagából képeket hagyott emlékül, gondoltak a finom falatok kedvelőire, a zeneszeretőkre, a gyerekekre, a fiatalokra, nemrégiben pedig az amerikai misszionáriusokból álló együttes — az Anno Domini — szórakoztatta popzenével a közönséget. — Nézze csak — hívja föl figyelmemet Stein János az ízléses lámpákra, világítótestekre. — Mindegyiket Szilágyi András idevalósi üvegfúvó iparművész készítette. Lassanként kiderül, hogy amit évekkel ezelőtt ígértek, azt mind teljesítették a lelkes falubeliek. A klubteremben határozott hangú szőke nő faggat egy fekete szemű kisfiút. Oltai Judit, a ház művészeti vezetője most éppen korrepetál. A páciens a másodikos Csontos Zénó, akinek nem nagyon ment a matematika. SZÜRETI BÁL ÉS BETLEHEM — Magyar—történelem szakos vagyok, s majdnem egy évtizedig tanítottam Dömsö- dön — magyarázza Oltai Judit. — Nagyon szeretek gyerekekkel foglalkozni. A néptánccsoportunk már sok sikert elért. Diákjaimmal tavaly fölelevenítettük a szüreti báli szokásokat és a bet- lehemezést. Mindehhez C kategóriás szakikörvezetői képesítéssel rendelkezik. Ez azonban már később derül ki, amikor a tervekre, a gazdag hagyományok továbbgyűjtésére terelődik a szó. Ilyen szép körülmények között csakugyan meg lehet valósítani a pezsgő kulturális életet. Horváth Lajos, a Közterv Ybl-díjas tervezője jól kitalálta, hogyan lehet barátságos, emberi légkört varázsolni a falu közepére. Az épületben sok a fa, az üveg és a tégla. A tetővilágítás kifejezetten előny a 25 ezer kötetes könyvtárban. A nagyterem kupoláját vetített fények világítják meg, a lámpákat a gerendák mögé rejtették. Itt azonban valami félreértés történhetett, mert szem- beötlik — jó darabon — az alaposan bebugyolált légkondicionáló-vezeték. Föl van adva a lecke Stein Jánosnak és munkatársainak: hogyan lehetne eltüntetni a fénylő csőkígyót? KRESZ-tanfolyamra járók szállingóznak az épületbe. Egy fiatal nőt és egy ifjú embert szólítok meg. — Azok a csövek! — jegyzi meg Fekete Csilla, aki Apajról érkezett és a Com- pack raktárosa. — Keresztbe vágják a kupolát. — Nekem az egész nem tetszik — jegyzi meg Kecső József. Szintén Apajon lakik, bár zsámbéki illetőségű. — Közös a tanács. Ott nincs víz, itt meg épül az új művelődési ház... — Nem tudom, miből fogunk működni — szólal meg Stein János. — Én hozzávetőleg 2 millió 100 ezer költségvetést terveztem, kiderült, hogy 302 ezer forintot kapok a tiszteletdíjak kifizetésére. És a fűtés? A világítás? Kitaláltuk, hogy számlát nyitunk az OTP-ben. Bárki befizethet számunkra. Még a 20 forintot is megköszönjük a lakosságnak. Az OTP már zárva, , de Sitnikiewicz László tanácselnöktől megtudom, több mint egymillió forint jött ösz- sze. Tolmácsolom az apajiak megjegyzését is. — Már annak idején, 1985- ben falugyűlésen megbeszéltük, hogy ez lesz, akikor elfogadták. Ott egészségügyi létesítménnyel kezdtük és szolgálati lakással, az iskolában korszerű vizesblokkot létesítettünk, a víztorony felállítása megtörtént. A vízhálózat egyébként még amiatt nem épült ki, mert nem alakult meg a társulás. Az a helybelieken múlik. ÉLÓ LELKHSMERET VOLTUNK A főúton Bödő Mihály órásmesterrel találkozunk. Az egykori népfront egykori elnökével. — Mi nem politizáltunk, mi inkább élő lelkiismeret voltunk — mondja csendesen. — Nem nézhettük tétlenül a lehetetlen állapotokat a kul- túrmunkában, az iskolában ... Ebben az épületben mindannyiunknak van egy téglája... Vennes Aranka Fúvósfesztivál Nemzetközi tűzoltózenekari találkozó színhelye Gyula augusztus 17. és 19. között. Először 1988-ban szervezték meg a hazai önkéntes tűzoltótestületek fúvószenekarainak országos találkozóját, s a nagy sikere nyomán határozta el a Gyulai Állami Tűzoltóparancsnokság, hogy idén is megszervezi a fesztivált. 17-én, pénteken a zenekarok felvonulásával, , a várszínpadon tartandó hangversennyel kezdődött a rendezvény, szombaton a művelődési központban minősítő hangversenyekkel folytatódik, majd a vasárnapi gálaesttel, illetve a vár előtti tűzijátékkal zárul. A fesztiválon nyolc hazai önkéntes tűzoltózenekar, valamint egy-egy olasz, osztrák és NSZK-beli fúvósegyüttes vesz részt. áflsRÁTJTó figyel öaa Miket hallok! Reggelizés közben is ügyelem a rádiót, kihasználva az időt, amiből mindig kévés van. Azt mondja a pénteki 8 órás hírek előtt a kedves hangú bemondónő, hogy bizonyára sokan vannak, akik magasnak tartják a lö- nökük lizetését. El sem tudják képzelni, hogy mire költi azt a rengeteg pénzt. Ezután a felvezetés után következett az ismert Pest megyei tudósító híradása arról, hogy egy nemet vállalkozó úrnak bezzeg milyen eredeti ötletei vannak a pénz elköltésére. Születésnapját mindig a dolgozói körében tartja. Negyven kiválasztott alkalmazottjának exkluzív programokat szervez ilyenkor. Az idén a kerepestarcsai Hunga- roringen szeretett volna Trabant- versenyt szervezni nekik, de nem talált elég tizenöt éves körüli ko- esit hozzá. Ezért aztán UAZ típusú szovjet terepjárókkal versenghettek a péceli dombok környéken. A magyar honvédelmi miniszter engedélyét is megkapta ehhez a tulaj. Nehéz volt az alkalmi versenyzők dolga, de végül mindenki célba ért. Az első helyezett hatalmas fokhagymakoszorút kapott, a második jutalma óriási üveg keméti fütyülős barack von, a harmadik díját egy óriási szál szalámi jelentette. Volt hőlégbailono- zás, és hataLmas betűkkel írták levegőbe a főnök korát, a hatvanadik életévet. Félúton a szájamig megállt kezemben a teáspohár. Hogy mikre tudok én emlékezni? Nem mondtak nekem semmi újat. Voltak nálunk ennél a tulajnál nagyobb urak, akiknek a nevét repülőnapon írták az égre felvett alakzatukkal a gépek. Emlékszem a monogramra: R. M. Az idő tájt indultak a december 2i-i ajándékszállítmányok is a nagy tábor generálisának születésnapjára. Bízom a jövőmben. Jön ez a privatizáció, amely nekünk is terem ilyen születésnap-rendező csodafőnököket, s talán nem űz majd csúfot az én kis pöfögő Trabantomból. K. T. I. Minden jelentős műnek megvan a maga sajátos fényköre, mely megvilágítja a kort és a szituációt is, amelyben a mű létrejött. Az első magyar rockopera, az István, a király rendelkezik ezzel a fénykörrel. Keletkezése és mondanivalói elválaszthatatlanok megírásának és bemutatásának éveitől — azaz az 1980-as évek közepétől. A Boldizsár Miklós Ezredév című drámája alapján Bródy Janos által írt szövegkönyv és Szörényi Levente zenéje egyfelől természetesen igazodik a rockmusical vagy rockopera műfaji és formai előírásaihoz. Lloyd Webber darabjai ezt pontosan kimunkálták. Igazodni hozzájuk éppúgy kötelező (legalábbis nagyon ajánlott, ha sikerre számítanak a szerzők), mint a klasszikus drámadra- maturgia vagy az operaidramaturgia szabályaihoz. Az István, a király azonban mégsem másol vagy utánoz szolgai módon. A téma ugyanis ezt nem engedi. Első szent királyunk itt előadott történetében .tudniillik arról van szó, hogy kit-mit válasszunk. Merre menjünk, kit kövessünk? István törvényei, politikája nyomán a Nyugatot, még ha ez áldozatokkal is jár, vagy Koppány nyomán maradjunk az ősi föld, a bölcső, azaz Kelet mellett, vállalva egy keményen nemzeti, de az istváni haladást el nem fogadó magatartást? Ez bizony sorsdráma, nemzetdráma. Egy olyan történelmi pillanatot ragad meg, amelyben eldől (eldőlt) a magyarság sorsa évszázadokra előre — tulajdonképpen máig kiható érvénnyel. 1985—86-ba.n ezt a kérdést így felvetni, egyáltalán nemzeti (nacionalistának bélyegzett) kérdéseket feszegetni nem volt ildomos, nem volt tanácsos. Az évtizedeken át visszafojtott józan és egészséges nemzeti érzés megnyilvánulása is volt ez a mű (bár a királydombi bemutató előadásban túlságosan is sok volt a nemzeti szín, jószerével elébe került a műnek a magyarkodás). Amikor a mű bekerült — teljesen rendhagyó módon — a Nemzeti Színházba, Kerényi Imre rendezése nyomán derült ki: ez mély és megrendítő dráma, és bár kilencszáz évvel ezelőtt játszódik, mégis rettenetesen jelen idejű. A választás, a követendő út drámája volt ez abban a periódusban, amikor már világossá vált: előbb- utóbb az istváni utat kell követnünk most is. A Szegedi Szabadtéri Játékokon (ahol már játszották a darabot) most felújították az István, a királyt. A dráma érvényessége mit sem fakult, sőt, a kérdés még égetőbb: a régi szép egyházi ének szavaival szólva Hol vagy István király? Hol ma egy olyan vezéregyéniség, aki — áldozatok árán bár — jó döntéséket hoz, és évszázadokra alapozza meg jövőnket? Évszázadok? Már annak is örülnénk, ha a holnaputánt megalapozva látnánk. Takács István SZOMBBTJ KREMS A szemben lévő ablakon beszökfkemt a felkelő nap első sugara. A szoba kivilágosodott. Valahol mintha ajtó csapódott volna... De ők hárman ezt nem hallották. Semmit sem hallottak, egész testükben borzongva-remegve figyelték a legelső sugarat. „Forog a Född, gondolta Laura. — Sebesen száguld az űrben, elfordul a tengelye körül, és ez a kis sugár most emiatt vándorol egyre lejjebb a falon ...” Peter látta: az első sugár az ablakon át a kettős ajtó fölé vetődik. Mind világosabb lett. De az a tenyérnyi vörösesfehét folt szinte odaragadt a falhoz, éppen az ajtókeret fölött... A férfi máris odalépett. Elővette zsebkését. A nyélével megkopogtatta a falat. Ott, ahol a folt ült, a fal kongó hangot adott. A férfi mélyet lélegzett, aztán a kést próbálta a falba nyomná ... Az szinte akadálytalanul beleszaladt. Gipsz hullott a padlóra. Apró üreg volt, amit valaki — egykori és általa soha nem ismert apósa! — a maltert utánzó réteggel fedett be. Alóla vékony falap bukkant elő. — Megvan! — mondta Peter. — Remek! — vágta rá egy férfihang. A szobát hirtelen öt vagy hat férfi lepte el. Mindegyiknél pisztoly volt. — Fel a kezekkel 1 Peter úgy megdöbbent, hogy egyszerűen félni is elfelejtett. Honnan kerültek elő az idegenek, a padló alól, a falak réseiből? Laura leejtette táskáját. Grácia néni, mit sem értve forgatta fejét, akár egy csodálkozó vízimadár: — Ki... kicsodák maguk? — A kincs tulajdonosai — mondta egyikük. Ketten röhögtek. Ok is pisztolyokat lóbáltak a kezükben. Már nem tartottak ellenfeleiktől, látták, azok fegyvertelenek. A felkelő napfény betört a szobába, vöröses árnyalat ült a falakra, az arcokra. — ök raboltak el — mutatott Laura az egyik férfira. Nem volt kétséges, felismerte a férfit. Ez telefonált Petemek, ők követelték a „végrendelet” szövegét. De úgy látszik, maguktól mégsem találtak rá a kincsre. Peter szíve a torkában dobogott. Hát minden elveszett? Hiába szenvedtem és kutattam oly sokáig? A főbandita kést kapott elő Társai a két nőre és Peterre szegezték fegyverüket. De amikor a főnök kése kipattlntotta a fal réséből a falapot, minden tekintet a kezére figyelt. A plsz- tolyos banditák is őt nézték a foglyok helyett. Peter lázasan töprengett: most, most kellene valamit csinálni... És akkor valóban történt valami. Csörrenve törtek be az ablaküvegek. Testek nyomták be az ajtókat. Egyenruhák és fegyverek ... — Rendőrség ! Dobják ed a f egyvertl Nemere István: A KINCS (12. rész,) — Mindenki és azonnal! Mire a banditák felocsúdtak, máris lefegyverezték őket. Bilincsek kattantak. A főbandita kése a padlóra esett. Aki felvette — civil ruhát viselt. Széles vállú, szőke, karcsú fiatalember volt, álhanyag testtartással. — ö mentett ki az emberrablók karmaiból! — kiáltotta Laura, aztán zavartan hozzátette: — Az imént meg... mar másodszor. — Üdvözlöm önökéit — mondta a férfi. Közben társai elvezették a banditákat. Feltűnt Blio úr is, kezét dörzsölte. A banditák az este megkötözték és a pincébe zárták. A rendőrök szabadították ki szorult helyzetéből. Grácia néni szeme felragyogott. Közben a szőke fiatalember folytatta: — Corrlo hadnagy vagyok. Már egy hónapja vezetem a nyomozást ebben az ügyben. — De tulajdoniképpen... mi történt? Milyen ügyről van szó? — Peter csak most, némi késéssel eresztette le a karjait. A banditák, akik azt parancsolták neki, hogy „fel a kezekkel”, már nem is voltak a házban. Egészen kábult volt. olyan gyorsan peregtek az események. — Hetek óta figyeltük önöket — jelentette be Corrlo. Átható tekintetet vetett hol Laurára, hol Peterre. Sőt még Grácia nénire is. — Ne értsenek félre, önöket semmivel sem gyanúsítottuk. De azt tudtuk, asszonyom, hogy az ön „hagyatékának” nyomára és a banditákra csak önökön keresztül bukkanhatunk. Az apja, Laura, veszélyes ember volt. Egy évvel ezelőtt társaival együtt ellopták az Északi-tengeren felfedezett, de még nyilvánosságra nem hozott olajmezők térképeit. Az apja ezekről mikrofilmet csinált és bandájával együtt megpróbálta a térképeket eladni egy idegen olajtársaságnak. Ám az aipja egy ügyes fordulattal becsapta társait, megszökött tőlük a mikrofilmmel. Amikor látta, hogy a rendőrség és a banditák is a nyomában vannak, úgy döntött, eldugja a kincset, sőt, azt a lányára hagyja, hogy majd az értékesítse. Lehet, ő maga ismét külföldre akart menekülni? Ezt már sohasem tudjuk meg... Nos, mi figyeltük önöket, és ezért léptünk közbe nem is egyszer, amikor önök ... hm ... szorult helyzetbe kerültek. — Köszönöm — suttogta Laura. — ...Állandóan a nyomukban jártunk. Amikor ide indultak, már sejtettük, hogy következik az utolsó felvonás. Ezért mozgósítottunk még több erőt, és éjszaka körülvettük a házat. És íme — Corrio hadnagy a késsel kipattintotta a falapot. Apró dobozban rejlett a mikrofilm. A rendőrtiszt kivette, az ablak felé tartva széthúzta és elégedetten bólintott: — Ez az. A kormány elégedett lesz. — Akkor nekünk... nekünk semmi sem maradt az örökségből? — kérdezte Grácia néni vékony hangon. Corrio hadnagy zsebre vágta a filmet és körbetekintett: — Itt ez a ház... Mivel a filmet az önök segítségéve] találtuk végül meg, javaslom majd az illetékeseknek, hogy önök jutalom fejében megtarthassák a házat — a hadnagy hirtelen kevésbé hivatalos arcot vágott. Még el is mosolyodott, és közelebb jött, a kezét nyújtotta mindhármuknak : — A viszontlátásra! A rendőrök elmentek. Blio kikísérte őket. Az erdő egy percre zajjal, kiáltásokkal telt meg. Aztán újra csönd lett. — Ez hát az örökségünk. — Laura kilépett a teraszra. Peter követte. A nap már felkelt. A madarak csattogva énekeltek. Kicsiny szellő suhant el az ágak között. Fény töltötte be az eget, a tájat. Csodálatos látvány volt. Mellük beszívta az éltető illatokat. Peter megölelte feleségét: Drágám... hiszen mi ketten mindig erről ábrándoztunk. Az erdő közepén lakni, nem a ronda városban ... Egy falu szélén, csodás környezetben ... Kaphattunk-e ennél szebb örökséget? Apád erre célzott, amikor írta: Gondozzátok... erőt ad majd ... Igen, egy szép ház, egy csodálatos otthon erőt ad az embernek. — Igazad van — suttogta Laura. Es csak álltak tovább, mozdulatlanul, arcukat fürdették a kiteljesedő, hatalmas fényben. Grácia néni Blio úrhoz lépett: —• Mondja csak, kedves uram, ön nős? •— Nem, asszonyom ... Még nem. — Ezt reméltem — közölte Grácia mosolyogva, és mélyen, mélyen nézett Blio úr szemébe. VÉGE
