Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-17 / 193. szám

1990. AUGUSZTUS 17., PÉNTEK MKKVei 3 A jövő héttől tokozott ellenőrzés Ne vegyen húst idegentől! Jobb volna a végén kezdeni Vállalati választósdi ^ Szinte görcsbe rándulva, megmerevedve vár az ipar k a tisztújitásra. A vezetők egy része — mintha mi sem k történt volna — teszi a dolgát, a többség azonban már ^ nem hoz népszerűtlen döntéseket. Ha pályázni akar a ^ régi vezető, akkor azért nem, miért rontaná ilyesmivel az ^ esélyeit. Ha nem akar részt venni a kötelező megmé- ^ retésen, akkor pedig minek keserítse meg utolsó nap­§ jáit. Akadnak jócskán, akik a sokévi munka után sér­k tőnek tartják a méricskélést és inkább nyugdíjba men- ^ nek, esetleg olyan kisszövetkezetnél helyezkednek el, ^ ahol a kialakult kapcsolatrendszert többre értékelik, k mint a „legitimitást”. A Népjóléti Minisztérium­ban sajtótájékoztatót tartot­tak a piacok és a vásárcsar­nokok közegészségügyi és járványügyi helyzetéről, va­lamint arról az új jelenség­ről, hogy a KGST- vagy más néven bolhapiacokon a tiltás ellenére mind több élel­miszert árusítanak. A felmé­rések szerint az utóbbi idő­ben a kijelölt árusítóhelyeken is romlott a higiénés hely­zet, mind nagyobb mértékű az illegális élelmiszer-árusí­tás. Ebben igen komoly jár­ványveszély rejlik, ugyanis a KGST-piacokon kapható élel­miszerek java része gyorsan romló, ezenkívül jelentős ré­sze külföldről, vagyis egész­ségügyileg ellenőrizetlenül ke­rül a vevők kosarába. ' Jelenleg hazánkban 344 úac, 54 vásárcsarnok és 646 IGST-piac működik, ezeket »ostanában ellenőrizték. A kozódó járványveszély miatt ionban augusztus 21-étől inden megyében közegész- gügyi vegyes bizottságok ikulnak, amelyek a korád­nál szigorúbban és gyak- bban vizsgálják az elárusí- helyeket, különösen a GST-piacokat, hogy elejét gyék az illegális élelmi- îr-kereskedelemnek. A Nép­iéti Minisztérium és a kor­ány nem a KGST-piacokat arja visszaszorítani, hanem íg akarja és meg is fogja intetni a veszélyes élel- iszerek árusítását. Ehhez mdöri segítséget kértek és .aptak. Az országban — Budapestet nem számítva — 141 olyan település van, amelynek la­kossága meghaladja a 10 ez­ret. E helyeken 1714 önkor­mányzati képviselőt egyéni választókerületben, 1573-at pedig listán lehet megválasz­tani. Az önkormányzati vá­lasztójogi törvény — csakúgy, mint a kislistás rendszerben — itt is szabályozza a képvi­selő-testületek tagjainak szá­mát. Eszerint 25 ezer lakosig 10 egyéni választókerületet alakítanak ki, listán pedig 9 mandátum szerezhető meg. ötvenezer lakosig ez az arány 14/13, hatvanezer lakosig 15/ 14, hetvenezer lakosig és a fő­városi kerületekben legalább 16,15. Minden további 10 ezer lakos után kettővel, egy egyé­ni választókerületben és egy listán megválasztott képvise­lővel nő a képviselő-testület tagjainak száma. A szavazáson a választópol­gárok — a fővárosiak kivéte­lével — két szavazólapot kap­nak. Az egyik szavazólappal az egyéni választókerületi je­löltekre, a másikkal a listák­ra voksolnak. A kedvezőtlen tapasztala­tok közé tartozik az is, hogy az illegális élelmiszer-keres­kedők mostanában fokozódó agresszivitást tanúsítanak az ellenőrző szervekkel szem­ben. Ez alól sajnos Pest me­gye sem kivétel, sőt egyene­sen az él.n jár ebben. A me­gyében egyéb veszélyek és fölütötték a fejüket. Ilyen például az, hogy főleg a Du­nakanyarban, de a megye egyéb strandjain is áthágják a szabályokat, és a megen­gedettnél gyakran 15-20 szá­zalékkal több vendéget en­gednek be, s ezzel növelik a járvány veszélyt. Bár az országban idén egyetlen fagylaltmérgezés sem volt, Pest megyében.elő­fordult egy eset, amely szal­monellafertőzéshez hasonló tünetekkel járt. Ugyancsak a megyei bűnlajstromhoz tar­tozik a mozgó büfés kocsik alacsony higiénés színvonala és a strandok, valamint né­hol az ivóvíz erős szennye­zettsége. Új divat Pest me­gyében a piaci ellenőrök megvesztegetése, illetve en­nek jtísérlete. Hogy valamit a kedvező változásokról is szóljunk: a mogyoródi Hungaroring ver­senyei és az apajpusztai lo­vas rendezvények miatt e két helyen szigorítottak az egész­ségügyi feltételeken, itt min­dent rendben találtak az el­lenőrök. A közegészség- és járvány­ügyi szakemberek arra in­tik a polgárokat, hogy nyá­Az egyéni választókerüle­tekben az első fordulóban az lesz képviselő, akire a legtöb­ben szavaztak, feltéve, hogy megkapta az érvényes szava­zatok több mint egynegyedét, és a szavazáson az egyéni vá­lasztókerület szavazópolgá­rainak több mint kétötöde — 40 százaléka — szavazott. Ha a szükségesnél kevesebben vettek részt a szavazásban, akkor a második választási fordulóban mindazok a jelöl­tek indulhatnak, akik az el­sőben is jelöltek voltak, kép­viselő pedig az lesz, aki a leg­több szavazatot kapta. Ha a választópolgárok a szükséges számban szavaztak ugyan, de egyik jelölt sem kapta meg a szükséges szavazatszámot, ak­kor a második fordulóban csak azok a jelöltek indulhat­nak, akik az első fordulóban megkapták az érvényes sza­vazatok legalább 15 százalé­kát. Ha nincs három ilyen je­lölt, akkor az első fordulóban a legtöbb szavazatot elért há­rom jelölt indulhat. A listákról a jelöltek — kü­lön számítási mód alapján — a bejelentések sorrendjében jutnak mandátumhoz. ron, kánikulában fokozottab­ban tartsák be az egészség- ügyi előírásokat, ne csak a közösségi helyeken, . hanem otthon, a saját konyhájukon is. Ami a békési sertéspes­tistől való félelmet illeti, az indokolatlan, mert a kóroko­zó embert nem fertőz, csak állatot. Aggasztó viszont a kór hosszú lappangási ideje, ami több mint egy hónap. Ez a sertéshússal kereskedők, az illegális húskereskedők szá­mára intés, ugyanis a fertő­zés komolyan veszélyeztet­heti hazai sertésállományun­kat. A szigorú ellenőrzés a he­lyi és a megyei tanácsokra is feladatokat ró. Egyrészt az ellenőrzések sűrítésével, másrészt alaposságával kell fellépniük az illegális élel­miszer-árusítás ellen. K. K. s Aranyigazság, hogy a mag- S nak ősszel a földbe kell kerül- ^ nie. Még ha kisbalták potyog- ^ nak is az égből. Még ha őszre meg sem születik a várva S várt földtörvény, amely mó- S dot ad arra, hogy sokan visz- N szakapják a földtulajdonukat, ^ vagy földet vásárolhassanak. Érdekes módon erről a sze­met kibökő aranyigazságról szemérmesen alig esett szó a minap megtartott Országos Agrár Fórumon, amelyet az MSZP gödöllői agrártagozata kezdeményezett. A fórumra el­küldte képviselőjét az MSZP és a Magyar Néppárt, az Ag­rárkamara, az Agrárszövetség és a MEDPSZ, de ott voltak a mezőgazdasági magánvállalko­zók képviselői is. Jóllehet a fórum célja az immár sokadik agrártörvény­tervezet megvitatása és a vele kapcsolatos közös nézet kiala­kítása volt. a terítékre kerülő problémákból végül az körvo­nalazódott, hogy a földtör­vénytervezet egyelőre annyira kezdetleges kidolgozású, annyi benne az ellentmondás — egyesek alkotmánysértésről is beszéltek! —, hogy őszre alig­ha várható a törvény keresz­tülvitele és elfogadtatása. Ügy­Nóhány hónapra kár bohóckodni Igen, ez az új jelszó: le­gitimitás, s illik hozzátenni, demokrácia. Csakhogy a nagy erőlködésben mintha elsik­kadna a legfontosabb szem­pont: rátermettség, szakérte­lem. A dolog persze nem ilyen egyszerű. Az igazgatót a vállalati tanács választhat­hogy azok a több évtizedes, történelmi méretű földéhség­ben szenvedő földiedének, akik adj uramisten, de mind­járt alapon egyes helyeken ál­lítólag már sorba is álltak a földosztás végett a tanácsháza előtt, a mostani fórum után minden bizonnyal csak hideg zuhanyt kaptak a nyakuk közé. A földtörvény csalóka lidérce még messzebb libbent az or­ruk elől. Hideg zuhany ez ak­kor is, ha például arra a biz­tató eredményre gondolunk, hogy valószínűleg másfél hol­dat vagy esetleg annál többet vásárolhatnak majd a mai földtulajdon nélküliek. Olyan egyszerű kérdéseket sem tisztáztak a mostani ter­vezetben, hogy teszem azt, mi legyen azokkal a reményteljes gazdákkal, akik visszakapnák ugyan a földjüket, de ráadás­nak ráterhelné a volt téesz a földrészükre az arányos adós­ságát? Vagy mi lenne a sor­suk azoknak az idős százez­reknek, akik a föld privatizá­ciója folytán egy csapásra el­esnének a téesznyugdíjuktól? És vajon a maradványföldön gazdálkodó téeszek miből fi­nanszíroznák a mintegy 100 ja, ahhoz azonban először „legitimmé” kell tenni ezt a furcsa képződményt is. Vagyis újra kell választani a válla­lati tanácsot. A kormány rendelele szerint szeptember 15-ig kell megejteni ezt a procedúrát. Meglepő módon az új ren­delet nem szűrte ki a koráb­bi leginkább támadható ré­szét, nevezetesen, hogy a vt fele a vállalatvezetés képvi­selőiből és az alapító szerv által kijelölt személyből áll. Tehát csakúgy, mint eddig, a vezetők a jövőben is keresz­tül tudják erőszakolni aka­ratukat. Nem véletlen, hogy annyian kritizálják a vállala­ti tanácsokat, s rebesgetik, hogy januártól meg is szün­tetik ezeket. Erre viszont az a magától értetődő válasz, arra a néhány hónapra kár bohóckodni. A dem okrácia látszatát keltre A Pest Megyei Műanyag­ipari Vállalat vállalati ta­nácsának elnöke, Bilik Pál igazán „legitim”, hiszen 1989 decemberében. egy akkor életbe léptetett rendelet alap­ján választották a tanács munkásküldöttei közül. Mégis részt kell vennie az új vt- választáson, akárcsak Blaskó Józsefnek, aki a jelenleginek a tagja, de amúgy csőszerelő- csoportvezető. Természetesen nekiveselkedtek a feladat­nak, s szervezik az új vt megválasztását, ahogy illik, pedig tudják ők azt valahol, hogy nem jó kitaláció ez. A régi vezérigazgató nyug­díjba megy, több mint húsz év szolgálat után. Meghir­dették tehát a Pest Me­gyei Hírlapban s a Népsza­badságban, hogy pályázato­kat várnak a posztra. Dön­teni azonban már nem ők fognak. Hanem az új vt. Ha mindez ilyen szépen meg­történt, akkor megkezdőd­het a vállalat privatizációja, s könnyen elképzelhető, hogy a leendő tulajdonosok első dolga a vt feloszlatása lesz. Ezért érzi úgy Bilik Pál, hogy valamiféle adminiszt­milliárd forintnyi rájuk testált bankhitelt? Es ez csupán ízelí­tő abból a még megoldatlan problémahalmazból, amelyet a hübelebalázs módjára véghez­vitt földosztás figyelmen kívül hagyna. Persze a másik véglet, az örökös magyar patópálizmus, az ej, ráérünk arra még szem­lélet legalább annyira a tor­kunkra teszi a kést. Az idei nyár nemcsak párját ritkító aszállyal „kedveskedett” a ma­gyar mezőgazdaságnak, de mintegy 50 százalékra esett vissza a gazdák, a téeszek és az állami gazdaságok vásárlá­si kedve abból az elsőrendű vetőmagból, amely a követke­ző évi termés kitűnő minősé­gének feltétele lenne. Ezek az aggasztó jelek már önmaguk­ban is mintegy előrevetítik a jövő évi ínséget. Ilyen körül­mények között napról napra, hónapról hónapra halogatni, elodázni a földtörvény megal­kotását holmi pártérdekek miatt több mint bűn, egyene­sen hiba. Mindenesetre igazán az használhatna kicsi országunk kicsi népének, ha félretéve a hat párt közötti áldatlan hu­rációs falak közötti helyben topogás részesei. Sokkal job­ban örülnének, ha mindjárt a végén lehetne kezdeni, a privatizálásnál. Blaskó Józsefre nézek, mit szól ahhoz, hogy eladják a „gyárat”. Évtizedekig sulykol­ták belé és munkatársaiba, hogy övék a gyár. Csóválja a fejét és azt mondja, nem nagyon érdekli az embereket, kié a gyár — mert azért a közértben nem adnak kenyeret —, az a lé­nyeg, fizessék meg a munká­jukat. Ez a legfontosabb, a jó kereset, hiszen ezerötszá- zan élnek a PEMÜ-ből. Köny- nyű továbbgördíteni a gon­dolatot. Egy erős munkás­többségű vállalati tanács, vagy munkástanács valószí­nűleg a béremeléssel kezde­né a követelések sorát, s ez­zel akár csődbe is' juttathat­nák saját vállalatukat, ha arra nincs fedezet. A fele vezető, fele munkás felállású vállalati tanácsok ilyen hi­bás döntéseket nem hoznak, viszont sokkal többre nem is jók, mint, hogy a demokrá­cia látszatát keltsék és a döntések felelőssége több em­ber között osztódjon szét. Bilik Pál is rábólint, a vt munkásküldöttei nem lehet­nek olyan információk birto­kában, melyek alapján eset­leg megvétózhatnák a dön­tést. Az esztergályos a jó és pontos munkáért kapja a fi­zetését, nem azért, hogy a gazdasági szakemberek által kitervelt vállalati taktikát fe­lülbírálja. Ha erre képes vol­na, már nem esztergályos­ként keresné a kenyerét. Azért pedig, hogy bólogas­son a vezetői ötletekre, iga­zán kár ott ülnie. Fontos tehát, hogy demok­ratikusan választott vezető irányítsa a vállalatokat — summázzák véleményüket —, de az sem kevésbé az, hogy tudják, mi lesz fél év múlva, stabilnak érezhessék helyze­tüket, dolgozhassanak, s ne választásról választásra kül­dözgessék őket. Nem történi semmi, csak nőtt a káosz Egy kicsit úgy érzik, mint­ha igazából nem is történt volna semmi, azt leszámítva, hogy nőtt a zűrzavar, a káasz. Lényeges, hogy megfelelő vál­lalati fórum válassza meg a cég számára legmegfelelőbb vezetőt, annál már csak egy dolog lehet fontosabb: ha nem válik be az új ember, le Is válthassák ... Mátrai Tibor zakodást, a földosztás elvei­ben mielőbb közös megegyezés születne. Ebben az egyezkedés­ben persze nemcsak a hat párt agrár szakembereinek van ott a helyük, hanem a már meg­lévő szép számú magánvállal­kozónak és a jogalkotónak is. Csak közös megegyezéssel le­het — ha nem is őszre, de leg­alább tavaszra — letenni a végleges törvénytervezetet a Tisztelt Ház asztalára. Az idő sürget. A mag a föld­be -kívánkozik. És az elpacká­zott lehetőségeket a történe­lem soha nem hozza vissza. Ügy tűnik, ha most ősszel mégsem születik meg a tör­vény, mégsem lesz földosz­tás, ismét egy évet csúszik a privatizáció, ráadásul a tör­vény megszületése után továb­bi 9 hónapot vesz igénybe a földosztás honi adminisztrá­ciós okok miatt, akkor ismét egy-lfét évvel lekéstük az Európa-expresszt. Vajon milyen lesz a két év múlva termő búzából sütött kenyerünk? A végzetes időveszteség miatt vajon lesz egyáltalán kenyerünk? K. K. Szájíátva Háreméül egy Titkok tudója. Tizenhatodik esztendeje doktora a kisköz­ségnek. Nyitott könyv előtte a családok élete. Látta, hal­lotta, tapasztalta: az italt ked­velő családokban a gyerme­kek (a fiúk) szinte automati­kusan átveszik a szülők (ap­juk) szokásait. Ma már ott tar­tunk — mondja hogy a felnőtt férfiaknak a harma­dai!) naponta fogyaszt alko­holt. A kocsmában vagy ott­hon, de rendszeresen leereszt a torkán valamit, elsősorban sört, töményét, legkevésbé bort. A megdöbbentő az — folytatja az orvos —, hogy a napi italadagot természetesnek tartó családokban a fiúgyer­mekeknek már majdnem a fe­le napi italozó! Száitátva hallom, miként pi­pálják le a fiúk az apákat. Ebben. Az orvos ugyanis fi­gyelmeztet: míg az apák dön­tő része — ritka, nem jellem­ző esetektől eltekintve — csakis munka után nyúlt a pohár után, a fiúknál egyre gyakoribb a napközbeni szomj­oltás. Amit sajnálatosan e kisközségben is jeleznek a balesetek. Balesetek. Tágítsuk hirtelen a kört kisközségből a megyére: a közlekedési bűn- cselekmények és szabálysérté­sek nyolcvan százalékánál!!) kimutatható az alkohol vala­milyen szerepe. S amint a doktor szavait, most a közle­kedési szakemberekét hallga­tom szájtátva: egyre gyako­ribb, hogy a jogosítványt ke­nyérkeresethez használók — magántaxisok, magán-teherfu­varozók — nyakolajoznak két fuvar között vagy éppen fu­var közben ... ! Korábban ritkaságnak számí­tott a hivatásos gépkocsiveze­tő az ittasan volán mögé ülök között. Most tehát ebben is van „fejlődés”, a profiság nem akadály, sőt már-már az számít gyámoltalannak, aki vezetés közben kerüli az italt. Csoda-e ez a helyzet, ha a doktor tapasztalatára gondo­lunk, a naponta ivó egyhar- madra? Ha ugyanis figyelem­be vesszük, hogy a felnőtt la­kosságban azért tisztes szám­ban vannak olyanok, akik nem vagy csak nagyon ritkán isznak, akkor ez az egyhar- mad még kétségbeejtőbb . .. Hol lesz megállj?! MOTTÓ Voksolás listára és személyre Kutyameleg van ! (Vimola Károly felvételei) IDŐBEN AZ ARAT, AKI IDŐBEN VET A patépólok és a földtörvény

Next

/
Thumbnails
Contents