Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-14 / 190. szám
1990. AUGUSZTUS 14., KEDD %%»gfrgP 3 Ö mondta És ha akarják? A halk szavú költőből egyre nyersebb hangú politikus lesz. A Reform (90/32.) a Magyar Demokrata Fórum parlamenti frakciójának vezetőjével, Kónya Imrével s a frakció jeles személyiségével, Csengey Dénessel beszélgetett. Maradjunk a költőnél, azaz Cs. D.-nél. Odatettük volna ezt az anyagot is a szokványos tucatáruk közé, ám egyszer csak megállt bennünk az ütő. Meg, mert olyasmit mondott a lélek tudora, a költő, amit jogállamban aligha illő bárkinek is a szájára vennie. „Nem akarjuk a volt MSZMP- tagokra meghirdetni a kollektív bűnösség elvét, mert koncepciós pereket kellene konstruálni...” Nos, csoda-e, ha megállt bennünk az ütő?! Először is: kik azok a nem akarjuk? Az MDF? A kormány? A kormánykoalíció? A Parlament? A Parlament MDF-frakciója? A három párt frakciója? Nem ártana ugyanis tudni, kik azok, akiknek akaratától (esetleg: kénye-kedvé- től?) függ, lesz-e kollektív bűnösség, avagy nem lesz, vád alá helyeztetik-e akár csak képletesen is 700 ezernél több ember (esetleg bűnrészesként a család is?)? Másodszor: abban az országban — gazdag és keservesen friss tapasztalatok vannak rá —, ahol a kollektív bűnösség kinyilvánítása azon múlik, hogy az éppen hatalmon levők akarják-e avagy nem akarják ezt, mindenről lehel beszélni, jogállamiságról azonban bizonyosan nem. Harmadszor: ha ehhez a kollektív bűnösséghez „koncepciós pereket kellene konstruálni”, akkor miben áll a bűnösség? Ha ugyanis koncepciós (koholt vádak alapján lefolytatott) a per. akkor mi a vád, mi a bűn? Folytathatnánk a kérdések sorolását, de talán ennyi is elég a poéta szavainak (igazának) megkérdőjelezésére. Egv kérdés azonban motoszkál bennünk. Mi lesz. ha egyszer mégis akarták?! Minek fogják akkor azt az európai országot nevezni? KLIENS Inkább szokjuk az időjárás viszontagságait Kemény földbe vágtam az ásómat Én legjobban a csigákat irigylem. Saját energiájukból képesek megoldani lakásgondjaikat. Megeszik a levelet, az átalakul a testükben, s ház lesz belőle. S most kénytelen vagyok arra gondolni, hogyha én is megenném azokat a leveleket, amelyekben a takarékszövetkezet értesít arról, hogy építési telkem után fizetendő tartozásom kamata mily csodás rugalmassággal követi az inflációt, talán nekem is lehetne házam. Hiszen akkor nem szereznék tudomást arról, hogy havi törlesztésem összege immár ötezer-hatszáz forint. No, persze ez struccpolitika volna, ami sokkal rosszabb, mint az okos csigáé, bár jobb, mint az emberé. Mert az ember hajdan politikai kérdést csinált a lakásépítésből: állam bácsi képében beígérte, hogy mindenkit ingyen otthonhoz juttat. Ennek „eredményére” most ki sem térünk, legfeljebb arra, hogy bérüpk, fizetésünk továbbra sem tartalmazza az otthonteremtés költségeit. A téglának lába kél Márpedig valahol lakni kell, nekem is. Mit tettem? A strucc helyett a csiga példáját követve, építgetni kezdtem a házamat. Csigalassúsággal, mert gondoltam, majd haladok szépen napról napra, önerőből, olcsón. Csakhogy a vágtató infláció elkezdett kergetni engem is. Hogyne: mikor felvettem a létező összes kölcsönt munkahelytől, OTP-től, akkor még kétszáztíz forint volt a cement mázsája, tizennyolc forint a Poroton tégla darabja. A felvehető kölcsönök összege azóta sem változott, de a cement már négyszázhúsz forint, a Poroton téglát pedig kora tavasszal is negyvennégy forintért láttam. S még csak ezután következik az energiaáremelés hatása az építőiparban ... A lassú, hétvégéről hétvégére folytatott építkezésnek ilyen mértékű infláció mellett már nincs létjogosultsága. Márpedig Pest megyében számtalan ház épült így eddig: az elmúlt negyven év folyamán hetvenöt százalékkal nőtt a lakások száma, s már a hatodik ötéves terv során is az otthonok kilencven százaléka készült későbbi lakója keze által! Ki engedhet meg magának a jövőben lassú építkezést? Megpróbáltam megengedni, úgy, hogy jó előre megvettem majd’ minden építőanyagot. Csakhogy emjek a módszernek is megvan a maga ára, mert úgy elszaporodtak a lopások, betörések, hogy egy fél téglát sem hagyhatok magára pillanatra sem, mert lába kél. Ezért hát ott alszom, sőt — az azon a területen parcellázott hetvenhat telek gazdájának jó részével egyetemben —, ott alszunk az építőanyagok mellett sátorban, fabódéban, autóban. Van olyan építkező is, aki úgy próbálja kivédeni az infláció gáncsait, hogy kimegy nyugatra jó pénzért dolgozni, küldi haza keresményét, hogy pár esztendő múltán abból építse fel házát. Ez nem rossz módszer, az infláció gáncsai így valóban elkerülhetőek, de emberünk nem számol a törvények alattomos buktatóival. Mert az arra kötelezi a tanács által parcellázott telken építkezőt, hogy öt év alatt banki kamattal fizesse ki telekhátralékát, öt év alatt építse fel lakóházát, három év alatt hagyja el kényszerűen leadott tanácsi lakását, s hozza tető alá az OTP-nek némi segély fejében beígért gyermekeit. Úgyhogy, aki ilyen költséges dologra, házépítésre adta a fejét, annak bizony nincs ideje pénzt keresni. Mind lejjebb adjuk De akad egyéb lehetőség is az építkező számára. Sőt, építkezők száméra, mert ez a módszer rohamosan terjed, valószínűleg én is követői közé leszek kénytelen belépni. Tehát adva van a tervrajz, pincével, földszinttel, tetőtér-, rel. Az építkező nekiveselkedik a pincének, elkészül vele, nekilát a földszintnek, akkor az erejével készül el. Ilyenkor jön az első lépés: rájön, hogy a tetőtér nem is olyan fontos, átütemezteti a tervet. Hamarosan a kerítés is fölösleges luxusnak bizonyul — minek, ha úgysem lesz bútor a házban —, a tervezett radiátorfűtést felváltja a padlófűtés, mert a pléh fűtőtest primitívebb darabjai is már közel tízezer forintot kóstálnak, és annyiból kijön az egész padlófűtőcső. Na igen, de kazánra nem maradt pénz. Sebaj, majd hideg víz kereng a födémben. Központi fűtés helyett pedig majd megteszi egy kályha is, kürtője éppen beleillik a fürdőszoba szellőzőnyílásába. s ott jó helye is lesz, mert fürdőszobára úgysincs pénz. S különben is, a fürdőszoba a legideálisabb hálószoba, a konyha és nappali szoba funkciójának betöltésére, mert ott legalább be vannak vakolva a falak. Az már évekkel ezelőtt volt,- amikor az építkezők még azon leleményeskedtek, hogyan tudják a legkisebb készültségi szint mellett is kiharcolni a lakhatási engedélyt. Ma már olyanokat látok, hogy a minimális befejezés reményét is vesztetten, négy, tető nélküli, kopasz téglafal között ül a kétgyermekes család. Igaz, az időjárás viszontagságaihoz már hozzáedződtek a múlt tél folyamán, hiszen egy éve fogyott el a pénzük. Sem csiga, sem strucc Tehát kemény földbe vágja az az ásóját, aki ma építkezni akar. Olyan keménybe, hogy az még struccpolitikára is alkalmatlan. Ez a hazai talaj szegény madár nyakát szegné. Csigapolitika szintén nem jöhet szóba, lévén, hogy növeszteni nem, csak építeni tudjuk a házunkat. Marad tehát az ember és politikája. Ügy mint: ember és gazdaság, ember és környezet... Ugye, ismerős kifejezések? Kormányprogramunkból valók. Reméljük, lesz benne ilyen is: ember és ház... Tóth Béla Endre Növekszik a ...... : c sökken a rubelexport Az év első hat hónapjában 603 millió dollár volt a nem rubelelszámolású külkereskedelem aktívuma — közölték az MTI érdeklődésére a legfrissebb adatokat a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumában. Ez jelentős növekedés az elmúlt évhez képest, amikor július végéig mindössze 112,7 millió dollár volt az aktívum. Az idei export az elmúlt hónap végéig — az előkalkulált szállítási költségekkel — 3 milliárd 409 millió dollár volt, ami 15,6 százalékos növekedést jelent az elmúlt év hasonló időszakához képest. Figyelemre méltó, hogy ugyanakkor, az importliberalizáció ellenére 1,1 százalékkal csökkent a behozatal, értéke összesen 2,806 milliárd dollár. A rubel-külkereskedelemben hét hónap alatt 145 millió rubelpasszívum keletkezett, azaz ellentétben az elmúlt évi helyzettel, amikor 374 milliós aktívumot mutatott július végén a mérleg — az idén nem nyújt kamatmentes áruhitelt a magyar gazdaság. Az viszont már kevésbé örvendetes, hogy a rubelexport hét hónap alatt 29,7 százalékkal csökkent, s összértéke így 2 milliárd 976 millió rubel. Az import 19,1 százalékkal kevesebb, összesen 3 milliárd 121 millió rubel. Veszélyes anyagok Biatorbágyoit Ismételt bűnvádi eljárás A biatorbágyi környezetszennyezési ügyben — Jávor Károly (MDF) országgyűlési képviselő feljelentésére — ismét nyomozást rendelt el az ügyészség. Ezzel egyidejűleg a Közép-dunántúli ICÖVIZIG több szakembere az óbaroki ügyben kezdeményez újabb rendőrségi vizsgálatot. Biatorbágyon a HÉGÉP Vegyipari és Szolgáltató Kisszövetkezet tárol egy volt tsz állattartó-telepen — teljesen szabálytalanul — különféle veszélyes anyagokat, Öbarokon a NOVÁTOR Kft. hordta egy félreeső tanyára ugyanígy a különféle veszélyes hulladékot. Elképesztő rendetlenségben, részben felborított edényekben, zsákokban, a talajt erősen szennyező módon helyezték el a különféle nehézfémtartalmú anyagokat, festékmaradékokat. A szennyezést nem szüntették meg, tehát teljes mértékben jogos a bűnvádi eljárás ismételt kezdeményezése — mondotta Jávor Károly. A képviselő Biatorbágyon a KÔ VÍZIG szakemberével együtt helyszíni szemlén győződött meg erről. Az óbaroki területen ugyanez a helyzet — állapították meg a Közép-dunántúli KÖVIZIG szakemberei. Sőt szándékos szétterítésre utaló nyomokat is találtak. A biztosító nem szerződik és nem fizet Az aszály a termelő kockázata Hetek óta aszály sújtja az országot, komor felhőket terelve gazdasági életünk fölé. Pest megyét a többi megyéhez képest a szárazság kedvezőtlenebbül érinti, ugyanis itt rendkívül rossz a vízgazdálkodás, a mezőgazdasági területnek csak a töredékét öntözik, és errefelé a vízdíjaik is magasabbak az országos átlagnál. TT Valaha a népi ellenérzést kereste Manapság kihez fordulhat? Meglehetős csendben, országgyűlési döntés nyomán, tavaly év végén múlt ki a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, népszerű nevén KNEB. Komor Attila belügyminisztériumi gazdasági helyettes államtitkár — aki jó néhány évig a Pénzügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium részéről vett részt a népi ellenőrzésben — tapasztalatai szerint az intézmény sem szervezeti felépítésében, sem módszereiben nem felelt meg a kívánalmaknak, sőt, egyfajta államilag engedélyezett ködösítő szerv volt. A népi ellenőrzés hibalajstroma élén az állt, hogy túl- duzzasztott apparátussal működött. Néha száz ellenőr közösen hozott össze egy nyolcoldalas végső jelentést, így a hosszú úton a sok bába közt elveszett a gyerek, vagy úgy átalakult, elsimult az ügy, hogy a visszaélést elkövetőket nem lehetett megtalálni, nyakon csípni még akkor sem, ha a bejelentés, a vád igaznak bizonyult. A felmérések szerint a bejelentések nyolcvan százaléka valós tényeket tartalmazott. Sajnos, az állampolgárok sem álltak mindig erkölcsi felelősségük csúcsán: a bejelentések zöme névtelen levél volt. Ez pedig nem kedvezett a visszaélések leleplezésének. A földuzzasztott apparátusba általában nyugdíjas szakértőket vontak be. Fölöslegesen sok volt köztük a rendőr, meg a katonatiszt. Az ellenőrzést társadalmi munkában végezték, pénz nem járt érté. Az ellenőrök anyagi ösztönzés híján gyakran kibújtak a fárasztó körutak és az azzal járó, pluszmunkát jelentő adminisztráció elkészítése alól. A népi ellenőrzés széthullását végső soron a pártállam megszűnése is siettette, végezetül jogutód nélkül zárta be kapuit. Hagyott-e maga után jogi hézagot? Elbizonytalanodtak-e az állampolgárok? Hova fordulhatnak most, ezentúl kinek jelentsék, ha gazdasági visszaéléseket vagy bűnügyeket tapasztalnak? A kérdésekre az Országos Rendőr-főkapitányság bűnügyi titkárságának vezetőjétől, Cseh Lajostól kértünk választ. Készséges tájékoztatójában elmondta, hogy a rendőrség és a Belügyminisztérium szétválásával kettévált a bűnügyi és a közigazgatási intézkedési jogkör is. Ezzel párhuzamosan az Országos Rendőr-főkapitányságon megszűnt a gazdaságvédelmi osztály, és a bűnüldözési osztályba épült be. Ha az állampolgár bűnügyet fedez föl, a megszűnt KNEB helyett továbbra is nyugodtan forduljon a rendőri szervek bármelyikéhez. Biztos lehet, hogy bejelentése sínre kerül, a rendőrség intézkedik. Mégis célszerű, ha a bejelentés előtt az állampolgár mérlegeli az ügy súlyosságát, és annak megfelelő rendőri szinten jelenti be észrevételeit írásban. Panaszát a belügyminiszterrel, majd lefelé a körzeti megbízottig bárkivel közölheti. írhat természetesen a megyei főkapitánynak, a helyettesének, a bűnügyi osztálynak, a városi kapitányságok vezetőinek, sőt elegendő, ha a körzeti megbízottnak jelentik be, ha bűnügyileg gyanús tényekre bukkantak, ugyanis valamennyi rendőr köteles intézkedni. (Itt érdemes megjegyezni, hogy az ORFK címe megváltozott, nem egyezik a telefonkönyvben feltüntetettel. A címe: Országos Rendőr-főkapitányság, Budapest, XI. kerület, Somlói utca 51.) A rendőrségen bejelentett észrevétel — ha megalapozott — a bűnügyi osztályokról a vizsgálati főosztályra kerül. A bizonyítás is itt folyik, és ha szükséges, újbóli vizsgálatot ezen a szinten rendelnek el. Az okirat innen hivatalból átkerül az ügyészségre, ahol vádat emelnek, majd a bíróság következik. A belügy és a rendőrség szétválásával nem szűnt meg az együttműködés a két szerv között, sőt a bejelentésekkel foglalkozó többi szervezet között sem. Csupán annyi történt. hogy a közigazgatási és gazdasági visszaélések a belügy hatáskörébe kerültek, a bűnügyiek pedig a rendőrségébe. Ezért célszerű, ha a bejelenteni szándékozó állampolgár még bejelentés előtt mérlegeli, a két szerv közül melyikre tartozik ügye. Ezzel is csökkenthető a fölös papírmunka. Az állampolgár a kereskedelemmel, költségvetéssel kapcsolatos észrevételeit ezenkívül az Állami Számvevő Széknél (a volt KNEB épületében, tehát Budapesten, az V. kerületi Apáczai Csere János u. 10-ben) is beadhatja. Az adózással kapcsolatos ügyekben pedig az APEH illetékeseinél jelentkezhet. Továbbá rendelkezésére állnak a bíróságok és az ügyészségek is. Ám végső soron, ha gazdasági visszaélést vagy bűnügyet vél a háttérben, mindenképpen célszerű az első állomásnál jelentkezni, azaz vagy a belügyi szervekhez, vagy a rendőrséghez írásban benyújtani az észrevételt. Azért célszerű ez, mert ha megalapozott a bejelentés, az ügy mindenképpen a rendőrségre vagy a Belügyminisztériumba kerül vissza. Kocsis Klára Mindezek után logikusan azt hihetnők, nagy baj nincsen, aszály esetén fizet a biztosító. Meglepő módon Magyarországon mégsem fizet sem az ÁB, sem semelyik biztosító. Várfalvi Miklós, az ÁB Pest Megyei Igazgatóságának osztályvezetője elmondta, hogy valójában a természeti károk fontossági sorrendjében a jégverés és a vihar megelőzi az aszályt. Ezenkívül a jégeső és a vihar pontosan körülhatárolható. tetten érhető, míg az aszálynál a megengedettnél sokkal több a bizonytalansági tényező, az ismeretlen, bizonyíthatatlan elem. Igazából még az sem tisztázott, hogy mikortól nevezzük az aszályt aszálynak és nem csupán szárazságnak, és mikortól csap át természeti katasztrófába. Ráadásul az aszály kialakulásába az emberi tényezők akkora kockázatot visznek be, amelyet egyetlen biztosító sem vállalhat a tönkremenés veszélye nélkül. Az aszály sújtotta gazdaságokat mindez természetesen egy cseppet sem érdekli. Nekik csupán az a fontos, hogy aszály esetén némi anyagi kárpótláshoz jussanak, ha már fizetik a biztosítási díjat. A bökkenő, hogy az ÁB egyetlen biztosítási szerződésében nem szerepel az aszály mint lehetséges kártétel. □ A biztosító ilyen esetben legföljebb mélységes együttérzését fejezheti ki a kárvallott ügyfeleknek? — Igen. Viszont az is az igazsághoz tartozik, hogy az egyéb kárfajtákba — például a jégbe és a viharba — beleépítettük az aszálykárt is. □ Mit fizetnek, ha például se jégkár, se viharkár nincs, viszont aszálykár mégiscsak van? — Semmit, illetve van egyetlen áthidaló lehetőség, hogy a biztosított némi kárpótláshoz jusson aszály esetén. Ez a hároméves átlaghozamra kötött szerződés. Ez nem önálló szerződésfajta, csupán azt jelenti, hogy az ügyfél a biztosítási díj mértékét ebben és nem másban választja n,eg. így áttételesen némi kárpótláshoz juthat, ha az aszály miatt nem teljesül a várt termésátlag. □ Vagyis az átlaghozamra kötött szerződés kiskapu aszálykár esetére? — Ez nem kiskapu, nem mondvacsinált ürügy a biztosítási kártérítés kicsikarására, hiszen ebben az esetben is ugyanakkora a kockázati tényező mindkét fél — vagyis az ÁB és a biztosított — részére, mint az egyéb szerződés- fajtáknál. □ Pest megyét milyen mértékben sújtotta idén a jég, a vihar és az aszály? — A kisebb jegektől és viharoktól eltekintve az idei legsúlyosabb jég- és viharkár az emlékezetes július 1-jei volt, éppen aratás idejére esett. Kárbecslőink a kombájnok előtt futva szombat-vasárnap mérték föl a pusztítás mértékét. Akkor főleg a kalászosokat érte nagy veszteség: negyven mezőgazdasági üzemnek és 200 dohánytermelőnek jégkár címén körülbelül 80 millió forint kártérítést fizettünk ki, viharkár címén pedig nagyjából 25 milliót. A szőlő és a kukorica szürete még hátravan, itt még nem alakulhatott ki az ÁB által kifizetett végleges összeg. A mostani aszály áttételekkel biztosan megemeli a számlánkat. □ Tervezik-e, hogy bevezetik az aszálykár-biztosítást? — Még idén új mezőgazda- sági biztosításíajtákkal rukkolunk ki, de ezek közt nem szerepel az aszálykár. Egyébként az új mezőgazdasági biztosításfajtákra azért van szükség, mert a téeszek felbomlásával a belőlük kiváló vagy alakuló ipari, kereskedelmi kft.-k igényeihez új biztosítási feltételekkel kell igazodnunk. Az aszály egyelőre országszerte tovább dühöng. Pest megyében tovább kókad a kukorica, a szőlő. A biztosító pedig továbbra sem fizet. K. K.