Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-14 / 190. szám

1990. AUGUSZTUS 14., KEDD %%»gfrgP 3 Ö mondta És ha akarják? A halk szavú költőből egyre nyersebb hangú po­litikus lesz. A Reform (90/32.) a Magyar Demok­rata Fórum parlamenti frakciójának vezetőjével, Kónya Imrével s a frak­ció jeles személyiségével, Csengey Dénessel beszél­getett. Maradjunk a költő­nél, azaz Cs. D.-nél. Odatettük volna ezt az anyagot is a szokványos tucatáruk közé, ám egyszer csak megállt bennünk az ütő. Meg, mert olyasmit mondott a lélek tudora, a költő, amit jogállamban aligha illő bárkinek is a szájára vennie. „Nem akarjuk a volt MSZMP- tagokra meghirdetni a kol­lektív bűnösség elvét, mert koncepciós pereket kellene konstruálni...” Nos, cso­da-e, ha megállt bennünk az ütő?! Először is: kik azok a nem akarjuk? Az MDF? A kormány? A kormánykoalí­ció? A Parlament? A Par­lament MDF-frakciója? A három párt frakciója? Nem ártana ugyanis tudni, kik azok, akiknek akaratá­tól (esetleg: kénye-kedvé- től?) függ, lesz-e kollektív bűnösség, avagy nem lesz, vád alá helyeztetik-e akár csak képletesen is 700 ezernél több ember (eset­leg bűnrészesként a család is?)? Másodszor: abban az országban — gazdag és keservesen friss tapaszta­latok vannak rá —, ahol a kollektív bűnösség kinyil­vánítása azon múlik, hogy az éppen hatalmon levők akarják-e avagy nem akar­ják ezt, mindenről lehel beszélni, jogállamiságról azonban bizonyosan nem. Harmadszor: ha ehhez a kollektív bűnösséghez „koncepciós pereket kelle­ne konstruálni”, akkor mi­ben áll a bűnösség? Ha ugyanis koncepciós (koholt vádak alapján lefolytatott) a per. akkor mi a vád, mi a bűn? Folytathatnánk a kérdé­sek sorolását, de talán ennyi is elég a poéta sza­vainak (igazának) megkér­dőjelezésére. Egv kérdés azonban motoszkál ben­nünk. Mi lesz. ha egyszer mégis akarták?! Mi­nek fogják akkor azt az európai országot nevez­ni? KLIENS Inkább szokjuk az időjárás viszontagságait Kemény földbe vágtam az ásómat Én legjobban a csigákat irigylem. Saját energiájukból képe­sek megoldani lakásgondjaikat. Megeszik a levelet, az átala­kul a testükben, s ház lesz belőle. S most kénytelen vagyok arra gondolni, hogyha én is megenném azokat a leveleket, amelyekben a takarékszövetkezet értesít arról, hogy építési telkem után fizetendő tartozásom kamata mily csodás rugal­massággal követi az inflációt, talán nekem is lehetne házam. Hiszen akkor nem szereznék tudomást arról, hogy havi tör­lesztésem összege immár ötezer-hatszáz forint. No, persze ez struccpolitika volna, ami sokkal rosszabb, mint az okos csigáé, bár jobb, mint az emberé. Mert az em­ber hajdan politikai kérdést csinált a lakásépítésből: ál­lam bácsi képében beígérte, hogy mindenkit ingyen ott­honhoz juttat. Ennek „ered­ményére” most ki sem térünk, legfeljebb arra, hogy bérüpk, fizetésünk továbbra sem tar­talmazza az otthonteremtés költségeit. A téglának lába kél Márpedig valahol lakni kell, nekem is. Mit tettem? A strucc helyett a csiga példáját követ­ve, építgetni kezdtem a háza­mat. Csigalassúsággal, mert gondoltam, majd haladok szé­pen napról napra, önerőből, olcsón. Csakhogy a vágtató infláció elkezdett kergetni en­gem is. Hogyne: mikor felvet­tem a létező összes kölcsönt munkahelytől, OTP-től, akkor még kétszáztíz forint volt a cement mázsája, tizennyolc fo­rint a Poroton tégla darabja. A felvehető kölcsönök össze­ge azóta sem változott, de a cement már négyszázhúsz fo­rint, a Poroton téglát pedig kora tavasszal is negyvennégy forintért láttam. S még csak ezután következik az energia­áremelés hatása az építőipar­ban ... A lassú, hétvégéről hétvégé­re folytatott építkezésnek ilyen mértékű infláció mellett már nincs létjogosultsága. Márpedig Pest megyében számtalan ház épült így eddig: az elmúlt negyven év folya­mán hetvenöt százalékkal nőtt a lakások száma, s már a ha­todik ötéves terv során is az otthonok kilencven százaléka készült későbbi lakója keze által! Ki engedhet meg magá­nak a jövőben lassú építke­zést? Megpróbáltam megengedni, úgy, hogy jó előre megvettem majd’ minden építőanyagot. Csakhogy emjek a módszernek is megvan a maga ára, mert úgy elszaporodtak a lopások, betörések, hogy egy fél téglát sem hagyhatok magára pilla­natra sem, mert lába kél. Ezért hát ott alszom, sőt — az azon a területen parcellázott het­venhat telek gazdájának jó részével egyetemben —, ott alszunk az építőanyagok mel­lett sátorban, fabódéban, autó­ban. Van olyan építkező is, aki úgy próbálja kivédeni az inf­láció gáncsait, hogy kimegy nyugatra jó pénzért dolgozni, küldi haza keresményét, hogy pár esztendő múltán abból építse fel házát. Ez nem rossz módszer, az infláció gáncsai így valóban elkerülhetőek, de emberünk nem számol a tör­vények alattomos buktatóival. Mert az arra kötelezi a tanács által parcellázott telken épít­kezőt, hogy öt év alatt banki kamattal fizesse ki telekhátra­lékát, öt év alatt építse fel la­kóházát, három év alatt hagy­ja el kényszerűen leadott ta­nácsi lakását, s hozza tető alá az OTP-nek némi segély fe­jében beígért gyermekeit. Úgyhogy, aki ilyen költséges dologra, házépítésre adta a fe­jét, annak bizony nincs ideje pénzt keresni. Mind lejjebb adjuk De akad egyéb lehetőség is az építkező számára. Sőt, épít­kezők száméra, mert ez a módszer rohamosan terjed, valószínűleg én is követői kö­zé leszek kénytelen belépni. Tehát adva van a tervrajz, pincével, földszinttel, tetőtér-, rel. Az építkező nekiveselke­dik a pincének, elkészül vele, nekilát a földszintnek, akkor az erejével készül el. Ilyenkor jön az első lépés: rájön, hogy a tetőtér nem is olyan fontos, átütemezteti a tervet. Hamaro­san a kerítés is fölösleges lu­xusnak bizonyul — minek, ha úgysem lesz bútor a házban —, a tervezett radiátorfűtést fel­váltja a padlófűtés, mert a pléh fűtőtest primitívebb darabjai is már közel tízezer forintot kóstálnak, és annyiból kijön az egész padlófűtőcső. Na igen, de kazánra nem maradt pénz. Sebaj, majd hideg víz kereng a födémben. Központi fűtés helyett pedig majd megteszi egy kályha is, kürtője éppen beleillik a fürdőszoba szellő­zőnyílásába. s ott jó helye is lesz, mert fürdőszobára úgy­sincs pénz. S különben is, a für­dőszoba a legideálisabb háló­szoba, a konyha és nappali szoba funkciójának betöltésé­re, mert ott legalább be van­nak vakolva a falak. Az már évekkel ezelőtt volt,- amikor az építkezők még azon leleményeskedtek, hogyan tud­ják a legkisebb készültségi szint mellett is kiharcolni a lakhatási engedélyt. Ma már olyanokat látok, hogy a mini­mális befejezés reményét is vesztetten, négy, tető nélküli, kopasz téglafal között ül a kétgyermekes család. Igaz, az időjárás viszontagságaihoz már hozzáedződtek a múlt tél folyamán, hiszen egy éve fo­gyott el a pénzük. Sem csiga, sem strucc Tehát kemény földbe vágja az az ásóját, aki ma építkezni akar. Olyan keménybe, hogy az még struccpolitikára is al­kalmatlan. Ez a hazai talaj szegény madár nyakát szegné. Csigapolitika szintén nem jö­het szóba, lévén, hogy növesz­teni nem, csak építeni tudjuk a házunkat. Marad tehát az ember és politikája. Ügy mint: ember és gazdaság, ember és környezet... Ugye, ismerős ki­fejezések? Kormányprogra­munkból valók. Reméljük, lesz benne ilyen is: ember és ház... Tóth Béla Endre Növekszik a ...... : c sökken a rubelexport Az év első hat hónapjában 603 millió dollár volt a nem rubelelszámolású külkereske­delem aktívuma — közölték az MTI érdeklődésére a leg­frissebb adatokat a Nemzet­közi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumában. Ez jelentős növekedés az elmúlt évhez képest, amikor július végéig mindössze 112,7 millió dollár volt az aktívum. Az idei export az elmúlt hónap végéig — az előkalku­lált szállítási költségekkel — 3 milliárd 409 millió dollár volt, ami 15,6 százalékos nö­vekedést jelent az elmúlt év hasonló időszakához képest. Figyelemre méltó, hogy ugyanakkor, az importlibera­lizáció ellenére 1,1 százalékkal csökkent a behozatal, értéke összesen 2,806 milliárd dollár. A rubel-külkereskedelem­ben hét hónap alatt 145 millió rubelpasszívum keletkezett, azaz ellentétben az elmúlt évi helyzettel, amikor 374 milliós aktívumot mutatott július vé­gén a mérleg — az idén nem nyújt kamatmentes áruhitelt a magyar gazdaság. Az vi­szont már kevésbé örvendetes, hogy a rubelexport hét hónap alatt 29,7 százalékkal csök­kent, s összértéke így 2 mil­liárd 976 millió rubel. Az im­port 19,1 százalékkal keve­sebb, összesen 3 milliárd 121 millió rubel. Veszélyes anyagok Biatorbágyoit Ismételt bűnvádi eljárás A biatorbágyi környezet­szennyezési ügyben — Jávor Károly (MDF) országgyűlési képviselő feljelentésére — is­mét nyomozást rendelt el az ügyészség. Ezzel egyidejűleg a Közép-dunántúli ICÖVIZIG több szakembere az óbaroki ügyben kezdeményez újabb rendőrségi vizsgálatot. Biatorbágyon a HÉGÉP Vegyipari és Szolgáltató Kis­szövetkezet tárol egy volt tsz állattartó-telepen — teljesen szabálytalanul — különféle ve­szélyes anyagokat, Öbarokon a NOVÁTOR Kft. hordta egy félreeső tanyára ugyanígy a különféle veszélyes hulladékot. Elképesztő rendetlenségben, részben felborított edényekben, zsákokban, a talajt erősen szennyező módon helyezték el a különféle nehézfémtartalmú anyagokat, festékmaradéko­kat. A szennyezést nem szüntet­ték meg, tehát teljes mérték­ben jogos a bűnvádi eljárás ismételt kezdeményezése — mondotta Jávor Károly. A képviselő Biatorbágyon a KÔ VÍZIG szakemberével együtt helyszíni szemlén győ­ződött meg erről. Az óbaroki területen ugyanez a helyzet — állapították meg a Közép-du­nántúli KÖVIZIG szakembe­rei. Sőt szándékos szétterítés­re utaló nyomokat is találtak. A biztosító nem szerződik és nem fizet Az aszály a termelő kockázata Hetek óta aszály sújtja az országot, komor felhőket te­relve gazdasági életünk fölé. Pest megyét a többi megyéhez képest a szárazság kedvezőt­lenebbül érinti, ugyanis itt rendkívül rossz a vízgazdálko­dás, a mezőgazdasági terület­nek csak a töredékét öntözik, és errefelé a vízdíjaik is maga­sabbak az országos átlagnál. TT Valaha a népi ellenérzést kereste Manapság kihez fordulhat? Meglehetős csendben, or­szággyűlési döntés nyomán, tavaly év végén múlt ki a Központi Népi Ellenőrzési Bi­zottság, népszerű nevén KNEB. Komor Attila belügy­minisztériumi gazdasági he­lyettes államtitkár — aki jó néhány évig a Pénzügy­minisztérium és a Honvédel­mi Minisztérium részéről vett részt a népi ellenőrzésben — tapasztalatai szerint az intéz­mény sem szervezeti felépíté­sében, sem módszereiben nem felelt meg a kívánalmaknak, sőt, egyfajta államilag enge­délyezett ködösítő szerv volt. A népi ellenőrzés hibalajst­roma élén az állt, hogy túl- duzzasztott apparátussal mű­ködött. Néha száz ellenőr kö­zösen hozott össze egy nyolc­oldalas végső jelentést, így a hosszú úton a sok bába közt elveszett a gyerek, vagy úgy átalakult, elsimult az ügy, hogy a visszaélést elkövetőket nem lehetett megtalálni, nya­kon csípni még akkor sem, ha a bejelentés, a vád igaznak bizonyult. A felmérések sze­rint a bejelentések nyolcvan százaléka valós tényeket tar­talmazott. Sajnos, az állam­polgárok sem álltak mindig erkölcsi felelősségük csúcsán: a bejelentések zöme névtelen levél volt. Ez pedig nem ked­vezett a visszaélések leleple­zésének. A földuzzasztott apparátus­ba általában nyugdíjas szak­értőket vontak be. Fölöslege­sen sok volt köztük a rendőr, meg a katonatiszt. Az ellen­őrzést társadalmi munkában végezték, pénz nem járt érté. Az ellenőrök anyagi ösztön­zés híján gyakran kibújtak a fárasztó körutak és az azzal járó, pluszmunkát jelentő ad­minisztráció elkészítése alól. A népi ellenőrzés széthullását végső soron a pártállam meg­szűnése is siettette, végezetül jogutód nélkül zárta be ka­puit. Hagyott-e maga után jogi hézagot? Elbizonytalanodtak-e az állampolgárok? Hova for­dulhatnak most, ezentúl kinek jelentsék, ha gazdasági vissza­éléseket vagy bűnügyeket ta­pasztalnak? A kérdésekre az Országos Rendőr-főkapitány­ság bűnügyi titkárságának ve­zetőjétől, Cseh Lajostól kér­tünk választ. Készséges tájékoztatójában elmondta, hogy a rendőrség és a Belügyminisztérium szétvá­lásával kettévált a bűnügyi és a közigazgatási intézkedési jogkör is. Ezzel párhuzamosan az Országos Rendőr-főkapi­tányságon megszűnt a gazda­ságvédelmi osztály, és a bűn­üldözési osztályba épült be. Ha az állampolgár bűnügyet fedez föl, a megszűnt KNEB helyett továbbra is nyugodtan forduljon a rendőri szervek bármelyikéhez. Biztos lehet, hogy bejelentése sínre kerül, a rendőrség intézkedik. Mégis célszerű, ha a bejelentés előtt az állampolgár mérlegeli az ügy súlyosságát, és annak megfelelő rendőri szinten je­lenti be észrevételeit írásban. Panaszát a belügyminiszter­rel, majd lefelé a körzeti meg­bízottig bárkivel közölheti. ír­hat természetesen a megyei főkapitánynak, a helyettesé­nek, a bűnügyi osztálynak, a városi kapitányságok vezetői­nek, sőt elegendő, ha a kör­zeti megbízottnak jelentik be, ha bűnügyileg gyanús tények­re bukkantak, ugyanis vala­mennyi rendőr köteles intéz­kedni. (Itt érdemes megje­gyezni, hogy az ORFK címe megváltozott, nem egyezik a telefonkönyvben feltüntetettel. A címe: Országos Rendőr-fő­kapitányság, Budapest, XI. kerület, Somlói utca 51.) A rendőrségen bejelentett észrevétel — ha megalapozott — a bűnügyi osztályokról a vizsgálati főosztályra kerül. A bizonyítás is itt folyik, és ha szükséges, újbóli vizsgálatot ezen a szinten rendelnek el. Az okirat innen hivatalból át­kerül az ügyészségre, ahol vá­dat emelnek, majd a bíróság következik. A belügy és a rendőrség szétválásával nem szűnt meg az együttműködés a két szerv között, sőt a bejelentésekkel foglalkozó többi szervezet kö­zött sem. Csupán annyi tör­tént. hogy a közigazgatási és gazdasági visszaélések a bel­ügy hatáskörébe kerültek, a bűnügyiek pedig a rendőrsé­gébe. Ezért célszerű, ha a be­jelenteni szándékozó állam­polgár még bejelentés előtt mérlegeli, a két szerv közül melyikre tartozik ügye. Ezzel is csökkenthető a fölös papír­munka. Az állampolgár a kereske­delemmel, költségvetéssel kapcsolatos észrevételeit ezen­kívül az Állami Számvevő Széknél (a volt KNEB épüle­tében, tehát Budapesten, az V. kerületi Apáczai Csere János u. 10-ben) is beadhatja. Az adózással kapcsolatos ügyek­ben pedig az APEH illetéke­seinél jelentkezhet. Továbbá rendelkezésére állnak a bíró­ságok és az ügyészségek is. Ám végső soron, ha gazdasági visszaélést vagy bűnügyet vél a háttérben, mindenképpen célszerű az első állomásnál jelentkezni, azaz vagy a bel­ügyi szervekhez, vagy a rend­őrséghez írásban benyújtani az észrevételt. Azért célszerű ez, mert ha megalapozott a bejelentés, az ügy mindenkép­pen a rendőrségre vagy a Belügyminisztériumba kerül vissza. Kocsis Klára Mindezek után logikusan azt hihetnők, nagy baj nincsen, aszály esetén fizet a biztosító. Meglepő módon Magyarorszá­gon mégsem fizet sem az ÁB, sem semelyik biztosító. Várfalvi Miklós, az ÁB Pest Megyei Igazgatóságának osz­tályvezetője elmondta, hogy valójában a természeti károk fontossági sorrendjében a jég­verés és a vihar megelőzi az aszályt. Ezenkívül a jégeső és a vihar pontosan körülhatá­rolható. tetten érhető, míg az aszálynál a megengedettnél sokkal több a bizonytalansági tényező, az ismeretlen, bizo­nyíthatatlan elem. Igazából még az sem tisztázott, hogy mikortól nevezzük az aszályt aszálynak és nem csupán szá­razságnak, és mikortól csap át természeti katasztrófába. Rá­adásul az aszály kialakulásába az emberi tényezők akkora kockázatot visznek be, amelyet egyetlen biztosító sem vállal­hat a tönkremenés veszélye nélkül. Az aszály sújtotta gazdasá­gokat mindez természetesen egy cseppet sem érdekli. Ne­kik csupán az a fontos, hogy aszály esetén némi anyagi kár­pótláshoz jussanak, ha már fi­zetik a biztosítási díjat. A bök­kenő, hogy az ÁB egyetlen biz­tosítási szerződésében nem sze­repel az aszály mint lehetsé­ges kártétel. □ A biztosító ilyen eset­ben legföljebb mélységes együttérzését fejezheti ki a kárvallott ügyfeleknek? — Igen. Viszont az is az igaz­sághoz tartozik, hogy az egyéb kárfajtákba — például a jég­be és a viharba — beleépítet­tük az aszálykárt is. □ Mit fizetnek, ha pél­dául se jégkár, se viharkár nincs, viszont aszálykár mégiscsak van? — Semmit, illetve van egyet­len áthidaló lehetőség, hogy a biztosított némi kárpótláshoz jusson aszály esetén. Ez a há­roméves átlaghozamra kötött szerződés. Ez nem önálló szer­ződésfajta, csupán azt jelenti, hogy az ügyfél a biztosítási díj mértékét ebben és nem más­ban választja n,eg. így áttéte­lesen némi kárpótláshoz jut­hat, ha az aszály miatt nem teljesül a várt termésátlag. □ Vagyis az átlaghozam­ra kötött szerződés kiskapu aszálykár esetére? — Ez nem kiskapu, nem mondvacsinált ürügy a bizto­sítási kártérítés kicsikarására, hiszen ebben az esetben is ugyanakkora a kockázati té­nyező mindkét fél — vagyis az ÁB és a biztosított — részé­re, mint az egyéb szerződés- fajtáknál. □ Pest megyét milyen mértékben sújtotta idén a jég, a vihar és az aszály? — A kisebb jegektől és vi­haroktól eltekintve az idei legsúlyosabb jég- és viharkár az emlékezetes július 1-jei volt, éppen aratás idejére esett. Kár­becslőink a kombájnok előtt futva szombat-vasárnap mér­ték föl a pusztítás mértékét. Akkor főleg a kalászosokat ér­te nagy veszteség: negyven mezőgazdasági üzemnek és 200 dohánytermelőnek jégkár cí­mén körülbelül 80 millió fo­rint kártérítést fizettünk ki, viharkár címén pedig nagyjá­ból 25 milliót. A szőlő és a ku­korica szürete még hátravan, itt még nem alakulhatott ki az ÁB által kifizetett végleges összeg. A mostani aszály átté­telekkel biztosan megemeli a számlánkat. □ Tervezik-e, hogy be­vezetik az aszálykár-bizto­sítást? — Még idén új mezőgazda- sági biztosításíajtákkal rukko­lunk ki, de ezek közt nem sze­repel az aszálykár. Egyébként az új mezőgazdasági biztosí­tásfajtákra azért van szükség, mert a téeszek felbomlásával a belőlük kiváló vagy alakuló ipari, kereskedelmi kft.-k igé­nyeihez új biztosítási feltéte­lekkel kell igazodnunk. Az aszály egyelőre ország­szerte tovább dühöng. Pest me­gyében tovább kókad a kuko­rica, a szőlő. A biztosító pedig továbbra sem fizet. K. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents