Pest Megyei Hírlap, 1990. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-13 / 189. szám
1990. AUGUSZTUS 13., HÉTFŐ Orgonaszó és dialógus Harangok zúgtak a falu fölött = Az egész világ szellemi- = leg értékes emberei dialó: gusban állnak egymással, i álég akkor' is, ha erről nem = tudnak. Egymást így kor— rigaijuk. Szikszai János tiszteletes úr arra a fizikai törvényre emlékeztet a tahitótfalui református ( parókián, miszerint a pozitív és negatív töltés között feszül az ív, miáltal erőátvitel történik. Ha csak az egyik lenne, nem volna áramlás, megállna az élet. A toronyból behallatszik a déli harangszó. A falakon régi képek tablói. Lelkipásztorok és presbiter ősök, falutörténet. Arra gondolok: talán ez a helyiség lehetett Tildy Zoltán egykori dolgozószobája. Hiszen Magyarország első köztársasági elnöke itt volt lelkipásztor a század első negyedében. Nyílnak a kiskapuk Eljött a vasárnap. Virágdf- szes kiskapuk nyíltak, templomba indult sok asszony és férfi. Orgonabúgás töltötte be a puritán egyszerűségű, de mégis modern, lassan benépesülő templom csöndjét. Ilyenkor lehet szemlélődni és emlékezni. Gyerekkoromban az iskola még kötelezővé tette a templomba járást. A téli napokon hideg volt. Itt fűtőberendezéshez hasonló szerkezetet látok. A katedrán mikrofon, az esti istentiszteleteket szintén egyszerű, de modern íormatervezésű világítótestek teszik lehetővé. A tetőzetet hamarosan renoválják. A padszomszéd hölgyet magyarul szólítom meg, mire mentegetőzik, hogy azt nehezen érti. Németre váltunk. Holland családdal találkozom. Később a templom előtt bemutatkozunk. Lányuk kolléga, újságíró. Felzeng a hu- szonharmadik zsoltár, a hívek éneke betöliti a templomot: „Az úr énnekem őriző pásztorom’’. — Össze kell szedni a fiatalságot. mert elszokott — vélte egy asszony, háza kapuja előtt. — Az elmúlt évtizedekben sokan kötöttek vegyes házasságot. Nem okoz gondot, hogy a férj katolikus, a felesége református? Vasárnap melyik templomba mennek? — Az én szüleim is így voltak. A vejeim mind katolikusok. Ez nem a nagymama dolga — neveti el magát, s azzal folytatja, hogy azért minden unokáját a reformátusoknál keresztelték, mert ott esküdtek. Szabó Sándorné még beviszi udvarába a vágni való csirkéket, aztán ünneplőbe öltözik. Az átellenben lakó Angyal Mátyásné a katolikus templomba igyekszik majd. Tisztesség, szorgalom — Ebben a kölcsönhatásban, melyben egymásra is hatunk, én mint protestánsember, isteni rendelést látok — folytatta a látogatás délelőttjén lelkipásztor vendéglátóm. — Meg kell hallgatnunk, merítenünk kell egymás tanításából. Szükséges, hogy legyen egészséges ellenzék, akár az egyházban, a gyülekezetben, faluközösségben, Országházban, az államok egymás közöttisé- gében. Nem volna jó, ha mindenki egysíkúan gondolkodna. Én a sokszínűségben látom az emberiség , gazdagságát. Nagyon fájlalnám, ha az ellenzék elhallgattatása következne be, mert ez az egészséges fejlődés gátjává lehetne. Akkor újra elkövetnénk a régi hibákat, amiket el kell kerülnünk. Azt az elvet, hogy a történelem az élet tanítómestere, magára nézve minden értelmes ember kötelezőnek ismeri el. — Harmincöt-negyven gyerek konfirmál évente, a régi szokás szerint tizenkét éves korában — mondja Csörki Sándor templomba menet. — Őszintén presbiter, mint a jelen lévő társai. Köztük Tóth László, aki csatlakozik a többiek véleményéhez. — Az erkölcsi nevelésben nagy szükség lesz az egyházra, de ugyanakkor ez a szerep ne párosuljon a politizálással. Őszinteség, becsület, tisztességes munkával szerzett kenyér. Ez legyen a magyar ember fő törvénye, erre kell az ifjúságot nevelni. — Csakhogy a mai világban mindenki a saját érdekét nézi. Még a Parlamentben sincs őszinteség. Ott is csak civakodnak — szólal meg a beszélgetőcsoport egyik tagja. ' Mennek a hívek. Presbiter és tanácselnök-helyettes egy személyben. a templomajtó felé. Régi hívő, azt mondja: ebből sohasem származtak hátrányai. Szíves szavú, nyílt szívű emberek hívnak magukkal. Menjek elfelejtett zsoltárokat, dicséreteket énekelni, prédikációt hallgatni. Virágmintás, kék színű terítő a katedrán, szép, világos szavú érvelés és magyarázat. Magnó vagy jegyzetfüzet kéne ilyenkor, de még élhet a gyanú, félreérthetné valaki. Bocsánatért száll a fohász, mert az elmúlt időkben nem tudtunk ellenállni a hazugságnak, képmutatásnak,, előny- szerzésnek. A prédikációban megüti a fülemet egy mondat: — Sírjanak a papok, az oltárok előtt! Igen, Emlékszem, a beszélgetéskor is fejtegette ezt a tiszteletes úr. Az egyháznak is meg kell újulnia. Az egyház dolga — Isten- és emberközpontú a gondolkodásunk — jellemezte egyházát akkor —, nagyra becsüljük az ember szuverenitását. Idéztük a közelmúltat, amikor a vallás erkölcsi nevelőszerepét nem váltotta ki más. Talán a művészet segíthetett volna — mondtam én —, ha nem válik a hatalom szolgájává, ha a kísérletező avant- ' gárd nem lett volna érthetetlen a tömegek számára. A megtisztító katarzisélmény elmaradt, s mindmáig hiányzik. Itt már majdnem a politika mezejére tévedünk, mert vendéglátóm szavaival élve, nem élünk üvegházban, minden érint bennünket. Szerinte az egyház része a társadalomnak, a magyarságnak. Részt kell venni a politikai életben, de nem egy pártnak elkötelezetten. A híveket arra kell buzdítani, hogy a nemzet, az emberiség javára foglaljanak állást minden kérdésben. így hangzott valahogy a lényeg, csak szebben fogalmazva. Kovács T. István ÁLOM ÉS KÉNYSZERŰSÉG TALÁLKOZOTT Menekültek a panelből — A mi falunk egy darabka történelem — mondogatják a tinnyeiek, ha idegen érdekiödik az alig ezerkétszáz lakosú kisközség nevezetességei után. S ilyenkor elmesélik, hogy a „legnagyobb magyar”, Kossuth Lajos az ö falujukban élt családjával 1843 és 1846 között. A legenda szerint Kossuth Lajos, megromlott egészségi állapota miatt, orvosai tanácsára ezt az akkor Is tisztaságáról és ió levegőjéről híres települést választotta gyógyulása színhelyéül. Birtokot vásárolt Tinnyén, hallgatva a jó tanácsokra. A zöldellő kukoricatáblák, a százesztendős gesztenyefák, az ágas-bogas fűzfák tövében csörgedező patakocska lenyűgöző látványa ma is rabul ejti a nézelődő idegent, aki megérti, hogy Kossuth Lajos miért éppen ezt a vidéket választotta annak idején. Azonban a zöldbe ma már egészen más színek is vegyülnek Tinnye határában, a Komárom megyei Uny felé vezető országúton ... Merklik Lajos, a Tinnyei Tenisz Club és Sportcentrum ügyvezető igazgatója éppen a hirdetőtáblákat festi. Körülötte ötös ikerként simultak egymáshoz a vörös salakkal terített teniszpályák, a zöld golfpálya, a három zászlórúd egyikén lengedező kék lobogó alatt. Felötlik az emberben a gondolattársítás: a kék szín a béke jelképe. Ezerhétszáz négyszögölnyi békesség, csend, nyugalom, szemet gyönyörködtető környezet. Mindez alig huszonöt kilométerre a füstös, zajos fővárostól, egy magán- vállalkozó birodalma, álmának megvalósulása. — A kényszerűség és az álom találkozása az, amit itt látni — így kezdi a családi vállalkozás történetét Merklik Lajos. — Menekültek a Kaszásdűlő úti ötvenegy négyzetméteres panellakásukból, ahol a tizenhat éves serdülő fiunk már csak fejet hajtva tudott az egyik helyiségből a másikba jutni az ajtókon át — százkilencven centis termete miatt. Pedagógus-kozmetikus feleségemmel együtt emberibb, baráti közösségbe vágytunk, s nem utolsósorban az egészséges életmód, a jó levegő vonzott minket Tinnyére. Felhagytam a műszaki tanári pályámmal, s anyagbeszerző, ügyintéző, földmunkás és teniszedző lettem egy személyben, amikor belefogtunk ebbe a nagy vállalkozásba. A szükséges pénzt családi, baráti összefogással, újrakezdési kölcsönből, a lakás és a kocsi eladásával teremtettük elő. S hogy a kívülálló is érzékelni tudja, mekkora munka volt az övék, előveszi a munkanaplót. Az első bejegyzés márciusi keltezésű, s július 23-án, reggel nyolckor már készen várta a sportcentrum az első vendégeket. Nem tagadja, hogy üzleti vállalkozás a javából, amibe kezdtek, de nem is tudta volna megvalósítani, ha nem hinné fanatikusan, hogy a sport nem csak testépítő lehet, hanem a közösségi életre is nevel. Máris családi összejövetelekről, esti tábortüzekről, éjszakai szalonnasütésekről álmodik, messzire űzve a régi világ protokollszokásainak még a gondolatát is. Még nem ismeri leendő vendégeit, de augusztus végére már amatőrversenyeket hirdet teniszezőknek, arra számítva, hogy a környező településeken alakuEIMisfi 1952-ben... A főpilóta emlékére Az alakulatszám, a tököli szállító repülősök esetében például a 9500 csupán a honi légvédelemnél szolgálóknak jelent valamit. A század arculatához név illik, amit — az elsősorban AN 24-eseken repülő pilóták és szerelőik — vitéz Háry László címzetes vezérőrnagyban találtak meg. Szombattól a két világháború közti idők főpilótájának nevét viseli a tököli század. A névadó ünnepségre, születésének századik évfordulója adott alkálimat. A gyomoréi jegyző fiának 15 édestestvére Díszőrség az emlékmű előtt ló csapatok első körmérkőzéseire is sor kerül itt.. Keresi a kapcsolatot az iskolákkal, hogy a hiányzó tornatermet pótló lehetőségeket ajánljon fel térítésmentesen. Ebben persze van némi céltudatosság is. Nem titkolja, hogy a fiatalok közötti tehetségkutatás ugyancsak foglalkoztatja. Nem rontja elképzelései realitását, hogy üzleti vállalkozás is az, amit most elindított Tinnyén, de érdemes odafigyelni Merklik úr sajátos meglátásaira. Elismeri, hogy látszatra nem az átlagfizetésű emberek sportja a tenisz, a golf, mert felnőtteknek óránként 140, gyerekeknek 90 forintért adja bérbe a pályákat. Ám mert senki sem játszik egyedül, ha ketten, négyen összeállnak, ennek a befektetésnek a haszna összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint amit egy doboz cigarettától vagy egy üveg sörtől remélhetünk. Szóval nem lesz a Merklik család néhány hónapon belül milliomos, de hogy a kisközség gazdagszik ezzel a sportlétesítménnyel, abban biztosak a vállalkozók. Mert az állandó kuncsaftok, a vendégjárás (ahogy terjed a híre ennek az egészségmegőrző vállalkozásnál vonzani fogja majd a fizető turistákat is, nem csak a család hasznára. Valami elkezdődött Tinnyén Talán olyasmi, amitől ébredezni kezd ez a megyeszéli, csendes, álmos kisközség ... Kovács Gabriella A technika vonzásában volt. A tiszti pályát választotta, az első világháborút mint egy gyalogszázad parancsnoka kezdte. 1915-ben pilótává képezte magát, utóbb egy ellenséges terület felett 300 felderítő repülést végrehajtó század parancsnoka lett. Mesterségbeli tudása révén az alakulatot Háry-századként ismerték. A Tanácsköztársaság idején vörös hadipilóta volt. Azután ősszel ugyan kinevezték a rendőri vadászrepülő század parancsnokának, de * a fehérterror elől inkább Törökországba ment kiképzőnek. A konszolidációt követően a szegedi pilótaiskolát vezette, majd a hazai polgári légiközlekedés megszervezéséért dolgozott. Ő kormányozta haza — természetesen a levegőben — Hollandiából az első Focker típu~ sú utasszállítót. Légügyi aî- igazgatósága után 1938-ban kinevezték a honvéd királyi légierő parancsnokának. A német befolyás erősödése következtében, a kassai repülőakadémia megalapítása után, 1940- ben a nyugdíjaztatását kérte. A civil életben a polgári ' repülőalap és a Magyar Aefo Szövetség elnöke lett. a kormányzó őt szemelte ki, hogy prominens politikusokat légi úton külföldre vigyen. Bethlen István lett volna az első utasa, de a bújkáló egykori miniszterelnök nem vállalta a kairói utazást. 1945 februárjában Meggyespusztáról egy „elkötött” repülőgépen Olaszország felszabadított részébe menekítette családját. Voltaképpen 46-ban, majd 48-ban is hiába jött haza nagy tervekkel, itthon bizalmatlanul fogadták. Internálták, és csak az valószínűsíthető, hogy 1952-ben hunyt el. Sírját nem tudták megtalálni. A névadó ünnepségre hazajött az USA-ból 88 éves özvegye fiával és unokáival. Eljöttek akadémiai növendékei, a híres pápai 101-es számú „Puma” vadászrepülő ezred még élő pilótái. A sors különös módon csupán annyit engedélyezett özvegyének, hogy megérje párja rehabilitációját. Az emlékművet — Csurcsia Imre tököli kőfaragó alkotását •— már csak tapogatással és unokái elmondása alapján tudta érzékelni. Elvesztette a látását. Kép és szöveg: Ismert németellenessége miatt V. Paizs Gábor Díszmenettel adóztak a katonák a főpilóta emlékének Az alábbi állásajánlatokról részletes felvilágosítást ad a Pest Megyei Foglalkoztatási Központ (Budapest XI., Karinthy Frigyes út 3.). Telefon: 185-2411/149-es és a 191-es mellékállomáson. A Bútoripari Vállalat XVIII. kerületi (Méta útcai) McDonalds üzemébe betanított munkásokat, valamint a főváros területén lévő más gyáraiba öt péket keres. A MÁV körzeti üzemfőnöksége, Rákosrendező (Bp. XIV., Teleki Blanka u. 19—21., tel.: 140-2943) felvesz 18. életévüket betöltött, 8 általánost végzett, orvosilag alkalmas férfiakat az alábbi munkakörökre : kocsirendező (nettó 15-16 000 Ft/hó), sarus (nettó : 16- 18 000 Ft/hó keresettel). A kiképzési idő 6 hét. Ennek idejére havi 7500 forint alapbért (átképzési támogatást) fizetnek. Munkarend: 12/24, ill. 12/48, folytonos, 174 óra havi kötelező munkaidő mellett, vezénylés alapján. Túlórázási lehetőség. Szociális juttatások: kulturált munkásszálló, dolgozóknak és családtagjaiknak díjmentes utazás, egy év után külföldre is. Széles körű üdülési lehetőség. Magas színvonalú ellátás. A Sütőipari Vállalat csepeli kenyérgyárába a 15 fős tmk-részleg vezetőjének gépészmérnöki, üzemmérnöki végzettséggel műszaki vezetőt keres. A Tárogató úti kórház felvesz fiatal, szakképzett ápolót belgyógyászati osztályára, 9000 forintos bérrel, valamint hematológiai asszisztenst és takarítónőt. Jelentkezni lehet: Bp. II., Tárogató út 84—90., az intézetvezető főnővérnél. Telefon: 170-7349. Az Általános Építőipari Szövetkezeti Rt. felvesz kőműves, festő, valamint villanyszerelő szakmunkásokat. Jelentkezés: Bp. X., Mázsa u. 18. Tábori György rajon- vezetőnél. Telefon: 148-4182. Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy az Álláskereső című hetilap kedden megjelenő számában további Pest megyei és budapesti munkalehetőségekről olvashatnak részletes információkat.
