Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-11 / 161. szám

1990. JÜLIUS 11., SZERDA 3 ______késlelteti az áremelést A képviselők egymással, vagy értünk hadakoznak? Nyári uborkaszezon, frontátvonulás? Azoknak, akik a tévé előtt végigülték az Országgyűlés keddi ülését, va­lamit olyasfajta érzése volt... Szóval hiányérzete. Az új honatyák egy része még bizonytalan, most tanulja a „szakmát”, mások viszont el sem mentek az ülésre. A foghíjas széksorokból ítélve, kedden nem dühöngött az érdeklődés a képviselők közt. Pedig, több fontos indít­vány, törvényjavaslat hangzott cl, melyben dönteni (is) kellett volna. A döntést viszont elnapolták szerdára. A pénzügyi egyensúly javí­tását szolgáló indítványok so­rában a kormány több tör­vényjavaslatot és egy ország- gyűlési határozati javaslatot nyújtott be együttes előter­jesztésben. A napirendi kérdésekben Szabad György elsőként Rabár Ferenc pénzügyminiszternek adott szót, aki elmondta: a tervezett, a lakosságot és a vállatokat egyaránt hátrányo­san érintő intézkedésekre azért kényszerült a kormány, mert teljesíteni akarja a Nem­zetközi Valutaalappal kötött megállapodást, melynek értel­mében a költségvetés idei de­ficitje nem haladhatja meg a 10 milliárd forintot. Ezzel szemben az új kormány még meg sem kezdte a működését, a költségvetési hiány túllépése máris meghaladta a 21,7 mil­liárd forintot. A szigorító in­tézkedéseket tehát a kényszer- helyzet diktálja. A program- csomag összeállítása azt céloz­za, hogy — bár az infláció gyorsulása elkerülhetetlen —• a továbbgyűrűző hatást elke­rüljék. Alapvető szempont a támogatások jelentős csökken­tése és a nyereségadó-kedvez­mények szűkítése. Ezek, vala­mint az állami vagyon utáni osztalék emelése és az üzem- anyagár-emelés 14.5 milliárdos bevételt jelent a költségvetés számára. A lakosságot érintő intézke­dések — a cigaretta, az alko­hol, a háztartási tüzelőanya­gok árának emelése — össze­sen 7,4 milliárddal növeli a költségvetés bevételeit. Ugyan­akkor a költségvetés mintegy 2,5 milliárd forintot fordít a lakosság növekvő terheinek el­lensúlyozását szolgáló szociál­politikai intézkedésekre. A Rabár Ferenc expozéja utáni vitában először a kép­viselőcsoportok és a függetle­nek megbízott előadói ismer­tették frakcióik állásfoglalását a csomagtervről. Szabó Iván (MDF) azt hang­súlyozta, hogy a mostani cso­magterv a költségvetés ki­egyensúlyozására vonatkozó része egy terhes örökség kény­szerű lépéseit tartalmazza. A lépések fő okaként azt jelölte meg, hogy az előző kormány az 1990-es költségvetésben ir­reálisan számolt a 10 milliárd forintos hiánnyal, illetve téve­sen prognosztizált 20 százalék alatti inflációt. Éppen ezért az idei költségvetés, amelyet nem az új kormány készített, nem építhető be a rendszerváltás gazdasági programjába. Teliér Gyula (SZDSZ) már bevezetőjében leszögezte: a szabaddemokratáknak nem áll módjukban elfogadni a kor­mány által, beterjesztett pénz­ügyi csomagtervet. Legvitatot­tabb pontjának azt minősítet­te, hogy nem vet számot az in­tézkedéseknek a családi költ­ségvetésre gyakorolt hatásával. Torgyán József (FKgP) fel­szólalásában a mostani kény­szerintézkedések eredőjeként a bolsevizmus 45 éve alatt oko­zott károkat jelölte meg. Han­goztatta, hogy az elmúlt több mint négy évtizedben felduz­zadt adósságokról az Antall- kormány nem tehet. Ezt kö­vetően feltette a kérdést: nem lehetne-e olyan anyagi eszkö­zöket felkutatni, amelyekkel a nép megsarcolása nélkül fe­dezhetnék a bolsevik adóssá­got? A kisgazdák frakcióveze­tője néhány, szerinte kivitelez­hető‘intézkedést is javasol: a volt, vezető funkciót betöltők tevékenységének felülvizsgálá­sát. a vezetői prémiumok rendszerének visszamenőleges vizsgálatát, a tartós ingatlanok helyzetének ellenőrzését és a 15 ezer forint feletti nyugdíjak megvonását. Békési László (MSZP) le­szögezte: pártja nem vitatja, hogy a költségvetési egyensúly helyreállítására szükség van, de bizonyos okok miatt korri­gálni kell a költségvetést. Pél­dául az 1990. évi költségvetés elkészítésekor az előző kor­mánynak még nem volt érvé­nyes megállapodása a szovjet kormánnyal az idei kereske­delem volumenéről. E megál­lapodás megkötése után vilá­gossá vált, hogy 12 milliárd forinttól esik el a költségvetés, további 4,5 milliárd forintos kiesést okoz a kamatadó eltör­lése, s 3-4 milliárd forintot az, hogy az eredetileg 20 százalé­kosra tervezett infláció 25 szá­zalékos lesz. Továbbá az MSZP szónoka elfogadhatat­lannak ítélte az üzemanyagár, illetve a villamosenergia-ár emelését. Szerinte a deficit pótlására más erőforrások is vannak. Nem sokkal este 7 óra előtt Szűrös Mátyás, a soros elnök berekesztette a kormány gaz­dasági csomagtervének általá­nos vitáját, amit az ellenzéki képviselők jogaik megnyirbá­lásának tekintettek, míg a kormánypártiak azt állították, hogy az ellenzékiek már amúgy is csak ismétlésekbe bocsátkozva, azt kívánják meg­hiúsítani, hogy mielőbb elfo­gadják a kormány gazdasági csomagtervét. Végül is a T. Ház tagjai úgy döntöttek, hogy az általános vitát nem zárják le, szerdán még szót kapnak a kedden írásban felszólalásukat jelző képviselők. Üres székek Csupa meglepetés a szovjet piac Határzár a tartósítószereknek Izek sokasága, színek kaval- kádja hagyja el a Szobon üze­melő Gyümölcsfeldolgozó Szö­vetkezeti Közös Vállalat terü­letét. A már hagyományos termékként ismert málna, ri­biszke, narancs, eper mellett mind több palackon virítanak az olyan egzotikus szörpcsalá­dok nevei, mint például a kiwi, a mangó, vagy a mara- cuja. Utóbbiak szuperkon- centrátum formájában érkez­nek Szobra a Távol-Keletről, angol—NSZK-beli cégekkel kötött szerződések értelmében. Kelendők a természetes színanyagokkal házasított szörpök, mint például a bodza, a cékla, a meggy és valameny- nyi piros bogyós készítmény. Jelentős sűrítménykoncentrá- tumok kelnek útra Szobról az USA-ba és Kanadába, 220 li­teres hordókban, s ezek job­bára almakészítmények. Dr. Hoffer Frigyes, a cég vezér­igazgató-helyettese elmondta, hogy maximálisan garantálni tudják a belföldi fogyasztói igények kielégítését, sőt ké­szítményeik 20-25 százalékát exportálni is tudják. Ez utóbbinál sok a bizony­talansági tényező a szovjet piacon. Hónapokkal ezelőtt azt Amikor a farmer tsz-ül tanul Ha gazdasági gondjaink, problémáink felett meditá­lunk, gyakran sóhajtunk fel, lám még a szomszédos Auszt­ria ipara és mezőgazdasága is jó néhány évtizeddel megelő­zött bennünket. Az évek során hozzászoktunk ahhoz, hogy mi járunk át a sógorokhoz ta­pasztalatcserére. Az már jóval ritkábban fordul elő, hogy a Lajtán túlról érkezzenek hoz­zánk agrárszakemberek, akik a magyar mezőgazdaságról akarnak információt szerezni. Az elmúlt hétvégén ez a ki­vételes eset is megtörtént. Salzburg környéki farmergaz­dák egy csoportja látogatott el a vácszentlászlói Zöldmező Tsz-be. A termelőszövetkezet elsősorban szarvasmarhatar­tásáról híres. A küldöttséggel tartott Juhász László, a Pest Megyei Tanács termelés- és el­látásfelügyeleti osztályának főelőadója is. — Mi késztette az osztrák gazdákat arra, hogy megnéz­zék egy magyar termelőszö­vetkezet tehenészetét? —• Negyvennégy farmer ér­kezett Salzburg környékéről. 25—50 év közötti nők és fér­fiak. önállóan gazdálkodnak, gabonát, cukorrépát termeszte­nek, és barna és szimentáli szarvasmarhát tartanak. Jól működő farmergazdaságaik vannak, de gondolnak arra is, hogy mi lesz 1—2 év múlva. Bármilyen meglepően hang­zik, ők is félnek a jövőtől. Nyugtalanítja őket a Közös Piac közelsége. Tartanak a szabadverseny farkastörvé­nyeitől, attól, amit mi úgy szoktunk jellemezni, hogy a nagyhalak felfalják a kishala­kat. Gondolkoznak azon, hogy valamilyen társulást hozzanak létre, ezért tanulmányozzák a magyar, illetve a holland szö­vetkezeti formákat. Vácszent- lászlón egy olyan telepet lát­hattak, ahol 700 szarvasmar­hát tartanak. Ez nekik újdon­ság volt. Hollandiában nagyon jól működnek az úgynevezett tejszövetkezetek, ahol az álla­mi tejipari vállalat kikapcso­lásával intézik a tej begyűj­tését, feldolgozását, értékesí­tését. Egyébként Ausztriában is szigorú kvóták szabályoz­zák, hogy mennyi tejre van szükség, amit azon felül ter­melnek, azt már nem veszik át. — Nagyon meggyőzőnek tartották a Vácszentlászlón lá­tottakat. Pedig nem afféle egynapos kirakati rend fogad­ta őket. Mindent tüzetesen megnézték, a takarmányozás­tól kezdve az állatokig. Jó volt látni, ahogy felcsillant a szemük, amikor megláttak egy kisborjút. Olyan szeretet­tel nézegették az állatokat, amilyen érdeklődést magyar gazdáknál már csak elvétve látni. Kulturális programot is szerveztünk, de megmondom őszintén, Gödöllő nevezetessé­gei kevésbé érdekelték őket, mint a tehenészet látványossá­gai. f— Lesz folytatása az oszt­rák kapcsolatnak? — Kolos Lászlót, a Zöldme­ző Tsz elnökhelyettesét és en­gem is meghívtak egy viszont- látogatásra. Lehet, hogy Ausztriában a magyar szakemberek majd a farmergazdaságokat fogják ta­nulmányozni ? II. Ë. Rabár Ferenc pénzügymi­niszternek mindene fáj. Fáj a szíve, fáj a lelke. Fáj neki a szegények szegénysége és fáj neki a nép. Ettől már csak a pénzügyi egyensúly fáj neki jobban, mert az se nem egyen, se nem súly. Folyton billeg az istenadta, pont, mint egy mér­leg. És mit tesz isten, amióta ő nézegeti a ki-kilengő nyel­vet, az folyton csak a hiány felé mutat. Hogy a fenébe működik ez — töprengett a demokrata miniszter —, hát csak van valami módszer, ami­vel ellenirányba lehetne lök­ni? Demokratikus áremelés Még az is eszébe juthatott, ha azok a fránya, rendszerel­lenes, pártállami emlőkön ne­velkedett kommunista-szocia­lista miniszterek meg tudtak egyezni a pénzvilág „csend­őreivel-’, az IMF-fel, akkor mégsem lehet ez akkora ör­döngösség. És nemhiába töp­rengett a miniszter, nemhiába idézte föl az elmúlt évek ese­ményeit, mert rájött a megol­dásra. Föl kell emelni az ára­kat. Kész-passz. Mindjárt lesz a bevétel serpenyőjében is va­lami. S lám, az okoskodást a tett követte: tegnap a Parla­ment elé terjesztette áremelé­si javaslatát. Fáj a miniszter úrnak, na­gyon fáj, hogy éppen megint a népet kell nyúznia, de lássuk *4&T2*02^jr(L be, mondta nagy fájdalmasan, hogy ez már nem amolyan ál­lampárti-pártállami népnyú- zás. Nem, ez demokratikus ár­emelés lesz, hiszen csak a lu­xuscikkeket érinti. Tehát nem érinti a szegényeket sem az alkohol, sem a cigaretta drá­gulása, csak az urakat a ben­zinárak csillagos egekbe szök­kenése. És ez nem gerjeszti az inflációt, mondá a miniszter úr. aki valószínűleg nem hal­lott még róla, hogy az isten­adta nép is közlekedik, hogy a tömegek busza is benzinnel működik. És ha nem tudja, hogy a szegény ember kenye­rét autóval viszik a boltba, amitől persze a kenyér is drá­gább lesz, akkor az nem fájhat neki. A csókok is csak Szöré­nyi. Leventének fájtak, de az már régen volt. Bókok a miniszternek Csókot persze nem kapott a miniszter, annál több bókot. Az előterjesztés vitájában a szabaddemokraták esszégyűj­teménynek értékelték munká­ját, s bizony egy irodalmi al­kotás azért nem semmi egy pénzügyi szakembertől. A fi- deszesek komoly agytornára serkentő rejtvényt láttak ben­ne, de a megoldásra ők nem jöttek rá. A Szocialista Párt soraiból az expénzügyminisz- ter nemes egyszerűséggel tévedésnek minősítette a mér­leg serpenyőinek ilyesfajta szétválasztását. Békési László hozzászólása elnyerhette volna a „szakmai gyorstalpaló költ­ségvetési ügyekben bársony­székben üldögélök számára" címet. Címkézés helyett azon­ban több nyíltszíni tapsot ka­pott az MSZP-képviselő az SZDSZ- és a Fidesz-frakciók- tól. Ök valószínűleg értették, hogy miről v beszélt Békési László. Bolsevik pestis Torgyán József viszont még saját magát sem értette. Pe­dig a fiskális úr megint Csak remekbe szabott beszéddel ké­szült a fölszólalására. Mindjárt a dolgok sűrűjébe vágva, ahogy már szokta, pestishez hasonlította az elmúlt negy­venöt évet, mondván, ettől va­gyunk most olyan betegek, amilyenek vagyunk. De mind­járt előrukkolt a gyógy írrel is: el kell venni a gazdagoktól a gazdagságukat, a csődbe ment vállalatok igazgatóitól a pré­miumokat, egy tollvonással vissza lehet venni a magas nyugdíjakat, a rózsadombi vil­lákat egy perc alatt ki lehet üríteni. És lesz mindjárt tár­sadalmi igazságosság, a meg­nyomorított és szegénységbe döntött nép mindjárt elégté­telt kap. Nem beszélve az államkasz- száról, mert ezek a javak ter­mészetesen oda jutnának. És akkor mindebből ki lehetne fi­zetni az államadósságot. Ja, meg az áremelés tiszta hasz­nából. Torgyán vezérszónok csak akkor jött zavarba, amikor a Fideszből is, az SZDSZ-ből is megkérdezték tőle, vajon ez választási beszéd volt-e, avagy módosító indítvány a kormány előterjesztéséhez. ígérgetni ugyanis lehet a cirkuszt, mi­közben éppen a nadrágszíjat szorongatják, de azt talán nem a képviselőházban kellene ten­ni. Ha viszont komoly prog­ram, reális bevételi források rejlenek a szóvirágok — par­don: szóbúzavirágok — mö­gött. akkor talán módosítani lehetne az áremelési javasla­tot: éppen annyival keveseb­bet kellene emelni, amennyit az ügyvéd úr vissza tud a 45 évig tartó pestisjárványtól pe­relni. Az összeomlás virágai Kártyavárként omlott össze a szépen kitalált beszéd az el­lenzék kérdéseitől. Torgyán úr magyarázkodni kényszerült, amiből nem kenyér, csak az sült ki, hogy az áremelés az egyetlen biztos fogódzó a kor­mánypártiak kezében. No, meg az a néhány belügyi szolgálati lakás a Rózsadombon, amelyből kiköltöztetik a hajdani tiszt­ségviselőket, mert ők már nem Viselik azt a tisztséget. Ezt a belügyminiszter válaszolta pártjának egyik képviselője kérdésére. A mi kérdésünkre azonban nem válaszolnak a miniszter urak. Hogy tudniil­lik, azok a villák az újabb tisztségviselőket várják, vagy értékesítve a lakásokat, a vi­lágpiacon hozzásegítenek-e minket az államadósság kol­lektív rendezéséhez? Legalább már az ne fájna — nekik. —jakubovits— közölték, hogy nincs szüksé­gük a szobi szörpökre, köztük is elsősorban a málnára. Ezt követően a szobiak szinte a teljes göngyölegállományt fel­számolták, ám aztán egyik napról a másikra jött az üze­net, mégis kérnek 4 és fél mil­lió palacknyi málnaszörpöt! A 300 vagonnyi szállítmányt ter­mészetesen a magyar cég tel­jesíteni képes. Bár előfordul­hatnak majd háttérgondok, mint például a cukor idősza­kos hiánya. Egyébként a szovjet piac rendkívül igényes. Két száza­lékkal magasabb cukortartal­mú anyagokat kérnek, mint az európai fogyasztók közül tör­ténetesen hazánk vagy az NSZK. Tartósítószeres termé­kek előtt pedig már régóta le­zárták a határt. A szovjetek­hez hasonló igények jelentkez­nek még a lengyeleknél. A szobi cégnek természete­sen változatlanul a magyar piac a legnagyobb felvevője, s ha képesek tartani a 20-25 százalékos exportot, hát azzal hosszú távon is elégedettek lennének. (gyócsi) Ő MONDTA Idáig süllyedt Földügy, kisgazda módra. Megkapják a magukét « agrárreformkörök, a tsz-ve- zetők, a nagyüzem, amely­nél „ ... nem lehet kétsé­ges: a farmergazdaság élet képesebb.’’ Bakos István, a Kisgazdapárt ügyvezető al- elnöke mondott ilyeneket a Reformnak (90/27). Ilyene­ket meg olyanokat, ahogyan azt már megszokhattuk a kormánykoalíciót alkotó kisgazdáktól a legutóbbi hónapokban földügyekben. Nem akadnánk fenn te­hát a soros nyilatkozaton, hiszen ugyanazt ismétli so- kadszorra, amit már ezer­szer hallhatott bárki. Mon­dott azonban valami új­donságot is az alelnök, ami­re igazán érdemes felfigyel­ni. A más véleményt képvi­selők, a bírálók megkapják a magukét B. I.-tői. „Vajon milyen minősítést lehet ad­ni azoknak, akik idáig hagyták süllyedni a ma­gyar mezőgazdaságot?’’ — mondta, nem hagyva kétsé­get a szónoki kérdésre adandó választ illetően. Tényleg, meddig süllyedt a magyar mezőgazdaság? A gondokról, a feszültsé­gekről hosszú évek óta írunk a lap hasábjain, te­hát legkevésbé bennünket kell meggyőzni arról, itt az ideje a változásoknak. Csakhogy; ha „idáig süly- lyedt” ez a mezőgazdaság, akkor nem csodára vállal­kozik-e a Kisgazdapárt, ha félemelkedést emleget? Ami az idáig süllyedést il­leti: a mezőgazdasági mun­ka termelékenységének nö­vekedését nézve, a legutób­bi másfél évtizedben a ma­gyar mezőgazdaság huszon­három európai ország kö­zött a hetedik helyet fog­lalja el. Az egy lakosra szá­mított búzatermelésben a világrangsorban Kanada és Ausztrália mögött a harma­dik volt 1988-ban. a kuko- rícatermelés esetében az Egyesült Államok előzi meg, azaz második ... Folytathatnánk, de talán felesleges Korántsem va­gyunk elégedettek a jelen helyzettel, a tulajdonrefor­mot nemhogy szükséges­nek. hanem egyenesen el­engedhetetlennek tartjuk. Csak éppen... A kisgazda­módra előadott érvekkel és célokkal aligha lesz lehetsé­ges egyről kettőre jutni. A fordítottja annál inkább megtörténhet! S akkor tényleg jajgathatunk, hogy „idáig süllyedtünk"... KLIENS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents