Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-10 / 160. szám
1990. JÜLIUS 1Ó„ KEDD Ő MONDTA Nem érdekli Hazai felbukkanása első percétől szimpatizálunk Zwack Péterrel. Közvetlensége, nyíltsága már-már lefegyverző, amint az sem volt csekélység, amikor ö győzködte a tv-riportert... Emlékeznek rá? Most ugyanilyen nyíltsággal beszélgetett a Heti Világgazdaság (90/27.) munkatársaival. Erről-arról, a washingtoni nagyköveti posztról is. Ezzel kapcsolatban felmerült esetleges kettős állampolgárságának ügye is. Roppant érdekes választ olvashattunk. „Bár az amerikai külügyben megértöek voltak, amint megkapom a kinevezést, le kell mondanom az amerikairól. (Ti. az állampolgárságról). A magyarokat a dolog nem érdekli.” Lám, milyen imponálóan nagyvonalú tud lenni a magyar külügyek vezérkara! Szemben az amerikai „bürokratákkal”, akik úgy gondolják, • egy kettős állampolgárságú nagykövei meglehetősen furcsa figurája lenne a diplomáciai életnek és még furcsább feladatnak bizonyulna egy ilyen nagykövet jogállásának a tisztázása. Ilyen vagy hasonló csekélységek érdeklik a hazai illetékeseket? Z. P. válaszolt rá, „ ... nem érdekli”. Új idők új stílusát fedezhetnénk fel ebben a magatartásban, ha... Ha a legutóbbi hetekben nem a szemünk előtt zajlik le nagykövetek sorának meglehetősen összemosott indokkal történő visszahívása, ha nem látnánk, hogy miközben zengett a haza az ejtőernyős külügyérek kár- hoztatásától, gyorsan új civilek kerülnek pályára. S miközben Z. P. kettős állampolgársága „nem érdekli” a döntésben illetékeseket, más ügyekben — ki hol herezte végzettségét, mikor tanult Moszkvában, ha szakemberként is, de nem járt-e a pártapparátusban stb. stb. — nagyon is részletező, már-már szőrszálhasogató figyelmet tanúsítanak személyek, helyzetek, jellemzők iránt. Kifogásunk persze sem a nagyvonalú, sem a szőrszálhasogató magatartás ellen nem lehet, hiszen egy demokratikusan kinevezett miniszter akár a kétféle mércét is indokoltnak tarthatja. Mert az igazságosság: más kategória. KLIENS Elhamarkodott lenne a szeptemberi választás? Heves vita az önkormányzati törvény körül Hétfő délelőtt folytatódott az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka. A tegnapi plenáris ülés legnagyobb érdeklődéssel várt témája volt a kormány csomagtervének megtárgyalása a pénzügyi egyensúly javítására. Ugyanis csak ennek elfogadása után lesz lehetőség az eredetileg tegnapra tervezett áremelések bevezetésére. A vitára azonban csak ma kerül sor. A képviselők ezenkívül tervezték még az alkotmány módosításáról, a helyi önkormányzatokról, a vállalkozási nyereségadóról, az állam- és közbiztonság helyzetéről, valamint az Állami Vagyonügynökségről szóló törvénymódosítási javaslat tárgyalását. Heves vita zajlott az önkormányzati törvény tervezetéről. Az ellenzéki honatyák hevesen bírálták a kormány elképzelését. Kidolgozatlannak, koncepciótlannak, alkalmatlannak minősítették azt. Az SZDSZ ellen-törvényjavaslatot jelentett be. Az ellenzéki képviselők főként azt kifogásolták, hogy a központi kormányzat túlságosan nagy befolyással akar rendelkezni a helyi hatalmi szervekre. Korodi Mária (SZDSZ) bírálta a főispáni intézmény bevezetésének gondolatát. Szerinte a főispánok a kormány bizalmi emberei lennének az önkormányzatokban. Azaz a kormányzat — mivel nem bízik a civil társadalomban — ily módon kíván jelen lenni a helyi hatalmi szervekben. Bossányi Katalin (MSZP) ugyancsak ellenezte a főispáni intézményt, mert az — szerinte — történelmileg elavult. Kovács Pál (MSZP) véleménye az volt, hogy a törvény- tervezet hemzseg a koncepcionális hibáktól. Áder János (Fidesz) szerint elhamarkodott lenne szeptemberben megtartani a helyhatósági választásokat. A kormánypártok képviselői viszont úgy vélték, a kormány tervezete alkalmas arra, hogy a rendszerváltás befejezéseként az önkormányzatok kezébe adja a helyi irányítást. Józsa Fábián (MDF) azt hangoztatta, hogy a tervezet sokban hasonlít több nyugat-európai ország önkormányzati törvényéhez. A kormánypárti képviselők visszautasították az ellenzék bírálatát, mert szerintük a törvénytervezet nem eredményezi a központi kormányzat túlsúlyát az önkormányzatokban. Többen — közöttük Ro- szik Gábor (MDF) is — felhívták a figyelmet arra, hogy számos kérdésben a helyi ön- kormányzat nem tud dönteni. Emiatt indokolt az, hogy a kormány a központi és a helyi irányítás közötti egyensúly megteremtését szorgalmazza. Böröcz István (FKgP) támogatta a főispáni intézmény bevezetését. Érvelése szerint a főispánok nem politikai hatalmat gyakorolnának, hanem közigazgatási szakemberként segítenék a helyi önkormányzatok demokratikus irányítását. Bilecz Endre (SZDSZ) arra figyelmeztetett, hogy a törvénytervezet a magyar köz- igazgatási hagyományoknak retográd, centralizáló elemeit erősítő veszélyt rejt magában. Békési László (MSZP) megkérdőjelezte a tervezet működőképességét. Szabó Iván (MDF) viszont visszautasította a vádakat, a Fidesz képviselőinek címezve azt a megjegyzést, hogy ők túlságosan is a jogra építették felszólalásaikat. Tarnóczky Attila (MDF) figyelmeztetett a módosító javaslatok elfogulatlan mérlegelésére. Balogh Gábor (KDNP) szerint e javaslatok beépítése esetén a törvényjavaslat alkalmas lesz szerepének betöltésére. Takács Péter (MDF) szólott arról, hogy a jogelméleten és a társadalom bölcseletéin túl tekintettel kell lenni hazánk településhálózati és gazdasági sajátosságaira. Varsányi András (MDF) szerint fontos a főváros kétszintű ön- kormányzati rendszerében a részönkormányzatok létrehozása. Vastagh Pál óva intett attól, hogy az önkormányzatok és a helyi közigazgatás viszonyának meghatározásáról elfeledkezzenek. Vita bontakozott ki az ön- kormányzati témakörben döntésre váró kérdések kétharmados, illetve egyszerű többségű elfogadásáról. Orbán Viktor kérte, tisztázzák: melyek az önkormányzatok szervezetét és működését alapvetően meghatározó kérdések, amiket célszerű minősített többségű elfogadáshoz kötni. Ehhez csatlakozott Tölgyessy Péter (SZDSZ), Torgyán József (FKGP) szerint e kérdésben az MDF és az SZDSZ által kötött politikai megállapodást kell irányadónak tekinteni. Szűrös Mátyás azzal rekesztette be a Magyar Köztársaság alkotmányának módosításáról, valamint az önkormányzatokról szóló törvényjavaslat vitáját, hogy a jövő hétfői ülésnapon folytatják. Elfogadták a házbizottság ajánlását, hogy a rendkívüli ülésszak idején szerdán délutánonként legyen plenáris tanácskozás. Az Országgyűlés ma az 1990. évi pénzügyi egyensúly javítását szolgáló törvényjavaslatok megtárgyalásával folytatja munkáját. Utánpótlás. Nemcsak a cukrászdában fogyasztott fagylaltnak van keletje. Dabason, a Fehér Akác Tsz-ben készített ötkilós kiszerelésű édességet a Balaton partján akár egyben is megvásárolhatja a háziasszony (Erdősi Ágnes felvétele) Üröm az örömben Akár örülhetnénk is a 33/1990. (II. 25.) MT rendeletnek, elvégre hosszú idő óta vajúdó ügyet kívánt rendezni a súlyosan fogyatékos, vagy tartósan beteg személy ápolási dijának meghatározásával. Az örömbe azonban üröm is vegyül, hiszen a lelkileg-fizikailag egyaránt megterhelő munka ellenértéke a mindenkori legalacsonyabb munkabér, azaz a rendelet megjelenésének időpontjában 4800 forint. Ez az összeg viszont alig többre elég a semminél. — Az utóbbi két-három esztendőben az egészségügyet érintő jogalkotás kapkodó, felületes. Ez alól a szóban forgó rendelet sem kivétel, mi több; ez szakmailag tragikusan rossz — állítja dr. Máté János jogász, a megyei tanács egészségügyi osztályának szociálpolitikai csoportvezetője. — A rendelet-tervezeteket hellyel- közzel megkapjuk véleményezésre, e munkára éjszakák mennek rá, aztán megjelenik a rendelet, egyetlen sornyi változtatás nélkül, életidegenül. Az ápolási díjról rendelkező passzus akkor látott napvilágot, amikor a tanácsoknál már túl voltak a költségvetési tárgyalásokon. Ennek egyenes következménye, hogy csak a segélyezési keret terhére fizethetik. Ebben a pénzben viszont sehol sem dúskálnak, manapság különösen nem, lévén, hogy egyre több az igény- jogosult. Melyik ujját harapja hát a tanács? — Az ápoló kérelme alapján a szakigazgatási szerv a jogosultság és a díjazás mértékének • megállapítására héttagú szakmai bizottságot működtet. Három személyről rendelkezik a jogszabály — miszerint a gyermek- vagy á körzeti , orvosnak, a területi vezető védőnőnek, továbbá a gyógypedagógusnak kell kikérni a véleményét —, de a további négy bizottsági tag kilétéről nem nyilatkozik — folytatta dr. Máté János. Más kérdés, hogy a területi vezető védőnőhöz tucatnyi település tartozik, a szóban forgó gyógypedagógusból meg mindössze kettő van a megyében. Így aztán — legalábbis a rendelet szerint —, ők mást se csinálhatnának, mint Kemencétől Jászkarajenőig futkosva, bi- zottságosdit játszhatnának. S amíg az egyik oldalon látható a bürokratikus túlszabályozás, a másik oldalon alapvető hiányosságok mutatkoznak. Az ápolót például a rendelet szerint csak elviekben ellenőrzik. Ha valaki ugyanis az ápolás miatt nem tud munkát vállalni, megkapja a díjat, de holnap elhelyezkedhet, mert a munkakönyvébe nem kerül bejegyzés. Más: bedolgozó is részesülhet az ápolási díjban; de mi arra a garancia, hogy tevékenységét nem az ápolt rovására végzi ? Mindez persze csak a rendelet kritikája, mert azt dr. Máté János is tudja, hogy az ominózus 4800 forintnál sokszorosan többet költenek a családok az ápoltra, aki betegsége miatt oktatási-nevelési intézményi képzésben nem tud részt venni és nincs szociális intézményben elhelyezve. Ugyanakkor az is tény: már- már tragikusnak mondható a várakozói létszám a szakosított értelmi fogyatékos szociális otthonokban, ahol többek között a mozgásfogyatékos és a nem foglalkoztatható értelmi fogyatékos embereket ápolják. S ez az államnak jóval többe kerül, mint az ápolónak folyósított mindenkori legalacsonyabb munkabér. F. E. Csak a cégiáhiát kell kicserélni A Tisztelt Házból a Fehér Házba S Már takarítanak a Fehér Házban, törölhetik a több hónapos § port az elhagyott íróasztalokról, a megüresedett fotelokról. A S héten megszületik az átadás-átvételi hivatalos szerződés is, S amelynek értelmében az Antall-kormány átadja az állampárt S bevehetetlen és megközelíthetetlen fellegvárát, a Jászai Mari 5 téri volt MSZMP KB-székházat a többpártrendszerű, demokra- § tikus Parlamentnek. A Fehér Ház új neve várhatóan: az Or- ^ szággyülés irodaháza. Nem lehet azt mondani, hogy finnyásak lennének a képviselők. Amikor az MSZP lemondott az ingatlan kezelői jogáról — a tulajdonjogon nem is volt vita, egyértelműen állami tulajdonban volt és maradt a ház —, több jelentkező is akadt. Közöttük a Televízió, az Európa-ház nemzetközi egyesület nyújtott be kérelmet, de külföldi cégek is jelentkeztek, hogy szívesen lebontják, majd csinos szállodát építenek a helyére. Az új Parlament házbizottsága — ez a frakcióvezetőkből és a házelnökökből áll — szintén jelentkezett: jó lenne a Tisztelt Háznak néhány iroda, hiszen a Kossuth téren igencsak szűkösen vannak. Nem lehet egészen véletlen, hogy az Antall- kormány a képviselők óhaját részesítette előnyben, hiszen a honatyák például azért sem férnek el az Országházban, mert ott lakik a miniszterelnöki hivatal is. Igaz, kisebb helyen, mint az előző kormányok idejében. A segédhivatalok egy részét sikerült kiköltöztetni, de a Parlament 200 irodájának még így is majdnem a felét elfoglalja. Szó volt róla, hogy a kormányfő és apparátusa költözne át a Jászai Mari térre, de hát a Kossuth tér épülete szebb, meg a hagyomány szerint ezen a téren szokás fogadni a delegációkat. A hagyományokat és a szokásokat pedig egy újsütetű rendszernek is tisztelnie kell — így esett, hogy a jelentkezők közül a képviselőház nyert a Fehér Házért vívott csatában. Akik nemhogy nem finnyásak, de ugyanolyan hagyománytisztelők, mint választott kormányfőjük. A Fehér Házat ugyanis berendezve veszik át, nehogy szó érje a ház elejét a költséges berendezkedésért. Igaz, az MSZP ragaszkodik hozzá, hogy a hátrahagyott ingóságokért 40 millió forintot fizessen a Parlament, de hogy mennyire jogos ez az igény, azt majd az Országgyűlés pártvagyonrendezési határozata dönti el. Az Országgyűlés hivatalának vezetője, dr. Soós Tibor azt mondja, letétbe helyeznének addig egy kialkudott összeget. Amit — ha az Országgyűlés nem ismeri el az MSZP tulajdonjogaként az ingóságokat — visszakapnának. Szükségük is lenne rá, hiszen a becslések szerint a Fehér Ház rezsije a 70 fős személyzet fizetésével együtt 100 millió forint lesz évente. A Fehér Házban négyszáz iroda van, kisebbek is, nagyobbak is. Kádár János irodájában tarthatnak például frakcióüléseket, Grósz Károly hivatali helyiségeiben ülésezhetne esetleg az alkotmányjogi bizottság, de jut a képviselőknek is szoba. Németh Ká- rolyét kaphatná mondjuk Orbán Viktor, Biszku Béláét akár Torgyán József, Aczél György szobájára Csurka István indul nagy eséllyel. Berecz János irodáját örökölhetné mondjuk Tölgyessy Péter, Hámori Csaba és Németh Miklós viszont visszaköltözhet a sajátjába. Imigyen kezd berendezkedni egy szép új világ. A Parlament házbizottsága már ki is próbálta új szerzeményét, a múlt héten ott tartották soros ülésüket. Mindezt az Országházban akkor sem tudnák megoldani — a hivatal vezetője szerint —, ha mindenki más. a miniszterelnökség. a köztársasági elnök és hivatala, sőt, a parlamenti hivatal is kiköltözne onnan. Sőt. a történelemben sem volt rá példa, hogy egyéni képviselői szobák lettek volna a Kossuth téren. Mikszáth idejében például a szállodai szobákból intézték a képviselők ügyes- bajos dolgaikat, ott fogadták a választóikat is. Soós Tibor japán példát is tud: Tokióban ugyancsak a díszes törvénykezési épület mellett levő kockaházakban adtak helyet a képviselőknek. Igaz, ott mostanában nem volt napirenden a rendszerváltás. Hogy/ a magyar választók vajon útra kelnek-e a Fehér Házba, hogy választott képviselőjükkel találkozzanak, hogy Szatmárnémetiből vagy Pécsváradról elutaznak-e a népek a Jászai Mari térre számon kéri a kampányban tett ígéreteket — enyhén szólva kérdéses. Persze nem is ez a cél. A cél a célszerűség. Az, hogy legyen munkaszoba, ahol telefonálni, írni, ügyiratot böngészni, szakértőkkel lehet találkozni, frakcióülésekre járni; részt venni a bizottság munkájában. És marad a péntek, amikor jó volna körülnézni az egyéni választókerületben is, netán fogadóórákat lehetne tartani. Persze, egy arra megfelelő irodában, lehetőleg az önkormányzati hivatal helyiségében, hogy ne az államkasszát terhelje egy újabb iroda bérlete. Persze, fogadhatják szállásukon is a képviselő urak és hölgyek a választókat, ha megvalósul Soós Tibor álma a szálláshelyek elintézéséről. Jelenleg fizetővendégszobákban hálnak a vidéki képviselők, de olcsóbb és jobb lenne, ha például elnyernék az MSZP Politikai Főiskola Ajtósi Dürer soron levő szállójának pályázatát. (Ezt az épületet ugyan már megkapta a Művelődési Minisztérium, de állítólag nem használja.) És vérmes reményei vannak az Ország- gyűlés hivatalvezetőjének arra, hogy a még gazdátlan SZOT- vagy munkásőrség-va- gyonból hozzájuthatnak valami üdülőhöz, ahol a törvénykezésben megfáradt honfiúk és honleányok családjaikkal együtt pihenhetnének. Stílszerű lenne, ha Balaton- aligát kérnék. A Fehér Házból ugyanis odajártak üdülni a választott tisztségviselők. S ha már hagyományápolásról és a szokások tiszteletéről van szó, no meg a célszerűségről, ezzel is eleget lehetne tenni mindennek. A Fehér Házat úgy veszi át a Tisztelt Ház, hogy mindössze egy meszelés szükségeltetik a mellékhelyiségekben. Átalakításra egyedül a címer szorul, a bejárat fölül le kell szerelniük a népköztársasági csillagosat, s helyére tenni a köztársasági koronásat. Vissza kell állítani az őröket, igaz, most a kormányőrség tagjai vigyáznak majd a bentiek biztonságára, s igaz, könnyebb is lesz bejutni. Csak személyi igazolvány kell hozzá, s be kell vallani, hová igyekszik az ember. A kormányőr lesz az, aki megkímélheti a választót a fáradságtól, nehogy potyára liftezzen a hetedikre, ha nincs ott a választott képviselője. Akiért, mondjuk, Nyékládházáról utazott föl. És még Aliga is érintetlen. Megvannak az őrbódék, a kutyaólak, a kerítések az üdülő két traktusa között — itt még meszelni sem kellene. És még önköltséges áron is jöhetnének ide a képviselők, nehogy megszólják őket: állami pénzen sütkéreznek. Nem, futná a fizetésükből. Hiszen megint nem a szegénv emberek költöznek egy szegény ország csúf házába. Amelyen most cserélik a cégtáblát. Jakubovits Anna
