Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-07 / 158. szám
1990. JŰLIUS 1., SZOMBAT Muer ei] Mondják mindennek a forintot, csak éppen „jónak” nem titulálják, pedig születésekor még ez a jelző dukált mellé. Igaz, azóta nagyot fordult a világ, de azért pocskondiázni nem kellene a magyar fizetőeszközt. Már csak azért sem, mert a pénzügyminiszter megígérte, már jövőre konvertibilis lesz. Furcsa módon nem bolydult meg a hír hallatán a piac. Nem rohantak az arab valutaüzérek jó erős kötelet vásárolni... El sem dobálták a dollárjaikat, márkáikat, sőt még csak a feketepiaci árak sem mérséklődtek. Maradt száz forint a dollár, nyolc-kilenc a schilling, és hatvan körül a márka. A „KGST”-piac sem „hitte el” a forint teljes átválthatóságának közeledtét. Ezt bizonyítja a váci körsétánk. „Polják, venger, dva bratan- ki” — mondja a lengyel árus, és a régi rigmusnak megfelelően barátjává avat, és ugye barátok között a pénz nem számít... Rám akar sózni valami „Alcohol” feliratú literes üveget, melyen a szöveg hirdeti: 96-fokos. Rettenetesen drágának tartja a tiszta szeszt. Hogyan vélekedik a forintról? Jó pénz az, mert átváltható, magyarázza kézzel-lábbal. Csak nem úgy érti, konvertibilis? — döbbenek meg. De bizony úgy érti. Átváltható a Balatonnál márkára, dollárra, azzal pedig ugye már lehet mit kezdeni Lengyelországban Is. A romániai magyar góbénak titulálja magát és mindenkit, aki él és mozog. A góbék jó pénznek tartják a forintot. Hogyne, hiszen azon csokoládé, banán vásárolható. Olyasmi, amit a gyerekek régen nem láttak ... Arról nem is beszélve, hogy az ügyes góbé még színes televíziót is tud venni a pénzen. Ezért érdemes az éjszakát vezetéssel tölteni, kockáztatni a vámnál és egész nap alkudozni a tűző napon. ; . ; Feketén már átváltható Amúgy reszelőket, fúrókat, más efféle szerszámokat árul, s felét sem kéri az itthoni bolti árnak. Szóval jó pénz a forint — bizonygatja. Sajnos, hamarosan véget érnek az ilyen utak, úgy tudja a góbé, hogy megszigorítják a vámszabályokat. Elnézem, ahogy aprópénzért cserélnek gazdát a dísztárgyak, szerszámok. Gyermekkorom vásárlásainak emléke éled újra: Amikor száz forintért még olyan sok mindent lehetett kapni, és még vissza is járt egy maréknyi fémpénz. Ezen az árusoktól tarkított földdarabon érezhetően érvényesülnek a piac klasszikus szabályai. Az árak képlékenyek, s naponta változnak a kereslet-kínálat törvénye szerint. Mindent lehet kapni a ... tó! a repülőgépig. A külföldiek mellett megjelentek a profi magyarok is. Ök már komolyabb műszaki berendezéseket hoztak ki. Dupla kazettás lejátszó, videofelvételek — most futó sikerfilmekkel — szerepel a kínálatukon. Ök is jó pénznek tartják a forintot, hiszen érdemes azt feketén keményvalutára váltani, kiutazni Bécsbe, és ott megvásárolni ezeket a cikkeket, értékesíteni a piacon, s még így is van rajta nyereség. Ha ilyen jó pénz a forint, vajon miért van, hogy egyre több valutásbolt nyílik? Miért van az, hogy aki keményvalutát tud szerezni, utazhat, élvezheti a megszűnő vízum- kényszert egy sor országban. Miért van az, hogy a megüresedett lakások megvásárlásánál előnyt élvez, aki dollárban teszi le a vételárat. Mégsem olyan jó pénz a forint? Egészen elkámpicsorodom. Rosszkedvűen nézegetem a kínálatot, s akkor megpillantom ... Megpillantom, s jobb kedvre derülök. Hiszen ez már kész Nyugat. Már hajlamos vagyok azt is elhinni, hogy jövőre tényleg konvertibilis lesz a forint. Ugyanis valaki „Gu- lasch”-konzervet árul. Magyarországon, forintért! — Mátrai — Helyszíni bejárás a Kiskunsági Nemzeti Parkban Harmincmilliós csatatér Harmincmillió forintos kárt föltételeztek, ám csupán az utóbbi fél évtizedben ennek sokszorosa keletkezett a Kiskunsági Nemzeti Park Európa- hírű ősborókásában az itt állomásozó szovjet csapatok hadgyakorlatai nyomán. Erről a helyszínen tájékoztatták pénzeiken a sajtó képviselőit, akik végigkísérhették a Honvédelmi Minisztérium és a Környezetvédelmi Minisztérium illetékeseinek terepszemléjét a bócsai és orgová- nyi határban. A bejáráson részt vettek a Kiskunsági Nemzeti Park szakemberei és a Szabad Demokraták Szövetségének néhány képviselője, köztük Demszky Gábor. A Kiskunsági Nemzeti Park több mint egytizedén, háromezer hektárnál nagyobb területen volt tapasztalható nagyfokú környezetszennyezés, környezetkárosodás. A szovjetek a kijelölt lőtéren kívül, annál legalább háromszor nagyobb területet használtak. Számukra nem engedélyezett természetvédelmi tájakon törtek utat, dózerol- tak el buckás erdőket, illetve emeltek máshol hegynyi dombokat. A terepen tonnaszám szétszórt szemétben föl nem robbant lőszer is van; a szemle résztvevői különösebb keresés nélkül a lőtéren kívül is találtak tüzérségi gyújtószerkezeteket. Mint arról a jelenlévők meggyőződhettek: a bejárás napján a szovjet katonák is megkezdték a tisztogatást. Ami különösen aggasztó, hogy nem lehet tudni, mi van az eldózerolt felszín alatt, a lebetonozott helyeken. Tájvédelmi, természetvédelmi területen nincs helye lö- térnek, katonai objektumnak. Ezt jelentették ki egybehangzóan Demszky Gábor, Miklós Gyula ezredes, a Honvédelmi Minisztérium és Illés Zoltán államtitkár, a Környezetvédelmi Minisztérium képviseletében. Az újságírók hallhatták, hogy erről a területről a szovjet csapatok várhatóan szeptemberig kivonulnak; ezt követőem kezdődhet el a terület teljes átvizsgálása. A térségben egyébként a Magyar Honvédség is gyakorlatozott, a hazai katonai rendszabályok azonban más jellegűek, nálunk még az üres töltényhüvelyeket is össze kell szedni és el kell azokkal számolni. Ettől függetlenül a jövőben magyar katonai lőtér- nek sem lesz helye ezen a területen. A mentesítési munkákat a szovjet csapatok által kiürített valamennyi területen az USA-beli Martech cég vállalta, amelynek megbízottja, Gere Adám szintén részt vett a bejáráson. Ez a vegyes vállalat már gyakorlatot szerzett környezetszennyezett területek mentesítésében, az amerikai katonai támaszpontok felszámolásánál is. A közelmúltban Csehszlovákiában kezdték el két terület veszélyforrásainak feltárását, Magyar- országon pedig a jövő héten Veszprémben fognak hozzá a szovjet csapatok által kiürített területek megtisztításához. A Veszprémben keletkezett kár felmérése már megtörtént: hozzávetőleg egymillió dollárba kerül a munkálatok elvégzése, a vízbázist veszélyeztető szennyezett talaj átmosása, illetve a talajcsere. A Kiskunsági Nemzeti Park bócsai és orgoványi részén, azaz a szovjet alakulatok által használt területeken egyébként a magyar szakértői bizottságok már hónapok óta járják a terepet, tárgyaltak a szovjetek képviselőjével is. A megbeszélések nyomán a szovjet hadsereg megkezdte a nagytakarítást — több kocsi szemetet már el is vittek —, a magyar természetvédelmi őrök által felvett videofelvételek azonban bizonyítják azt a sajnálatos tényt, hogy a szovjet katonák, minden bizonnyal feletteseik tudta nélkül, az egyik helyről felszedett szemetet, amelyben robbanóanyag is lehet, máshol elássák. A magyar kormány illetékesei a következő tárgyalások során hangsúlyozottan kérni fogják a szovjet féltől, hogy a továbbiakban ezeken a területeken ne dózerolja- nak, ne betonozzanak, ha már nem tudják megnyugtatóan elvégezni a terep biztonságos megtisztítását, akkor ne okozzanak újabb károkat. A szemlén jelen lévő minisztériumi képviselők hangsúlyozták azt is, hogy a természetvédelmi területen keletkezett károkat, a pótolhatatlan természeti értékek megsemmisülését a csapatkivonásokkal kapcsolatos elszámolásnál mindenképpen figyelembe kell venni. Román gyártmányú Gulaschsuppe Cím fölötti képünk: Magyar piacon lengyel és román árusok, s nézelődő szovjet kis- katonák A HÉT HlSEHBI RETORTA TORTA Eger volt a színhelye az országos anyanyelv-oktatási napok rendezvényeinek. © Békéscsabán fegyverkiállítás tekinthető meg. © Megkezdte munkáját Szegeden a XXVII. pedagógiai nyári egyetem. © Szoborkiállítás nyílt Miskolcon, Mesterek és mesterművek címmel. © Kőszeg fogadta a nemzetközi kultúrtörténeti szimpózium résztvevőit. © A hét híre az is, hogy konferenciát rendeztek Keszthelyen a mezőgazdaság kemizplásáról. Végletet véglet követ. Amint hosszú éveken át aligha lehetett ellenző szót kiejteni vádak vállalása nélkül a korlátlan kemizálással szemben, úgy napjainkban ennek az ellenkezője az igaz. Most „mindenért” a kemizálás felel, most minden rossz, hasznavehetetlen, ami csak összefügg a kémiai (mesterséges) anyagok, szerek használatával. Végletek helyett kiegyensúlyozottság kellene. Ehhez viszont kellő szakismeret szükségeltetne, ám ez nem . vásárolható meg a kereskedelmi forgalomban ... Céltudatos tanulás és tapasztalatszerzés teremthetne ilyet, ám amikorra kialakultak ennek a személyi és tárgyi feltételei — például a megye egy-egy tájkörzetét átfogó, talajvizsgáló laboratóriumok — akkorra megkezdődött a pénztelenség korszaka, majd a nagyüzemek létezésének, mint szükségességnek a megkérdőjelezése ... A megye sok táján találhatunk kemikáliákkal — felesleges mennyiségben, illetve a nem kellő technológiával felhasznált szerekkel — tönkretett földdarabokat. Amint lelni sokféle példát arra is, miként bosszulja meg magát a rövidlátó takarékosság, amelynek a hívei úgy vélték, vélik a költségeket csökkenteni, hogy a szükséges szereket sem kapja meg a föld, a növényzet. Hívek és ellenzők tábora kevés figyelmet fordít a történelmi tapasztalatokra. Ezek ugyanis azt mutatják, hogy eleink sok évszázada felismerték a talajerő-utánpótlás fontosságát. A földművelő népek mindegyike használt valamilyen termésfokozó módszert. Livingstone például részletesen beszámolt arról, a Zam- bezi-folyó vidékén élő népek miként gyűjtik össze a növényi hamut — s ha kell, akkor „gyártják” — a trágyázáshoz. Észak-Amerika New England környéki indiántörzsei porrá tört tengeri kagylók héjával teremtettek maguknak bőségesebb termést, míg a perui inkák legendás birodalmában a madarak ürüléke, a guanó szolgálta ugyanezt a célt. S akkor szót sem ejtettem az ipari forradalom kezdetétől egyre nagyobb szerephez jutó kémiáról, a műtrágyák első fajtáiról, a gyom- és rovarirtó szerek kialakulásáról, hasznáról, fel nem ismert veszélyeiről, a DDT-őrületről.,. amikor azt hitték, a vastagon meghintett növényzetről^ egyszer és mindenkorra eltűnik a „krumplibogár”. Igaz: ma már nemcsak kenyerünk, de tortánk, kalácsunk alapanyagainak java is a rejorták készítményeinek köszönhetően annyi, amennyi, azaz bőséges. Kemikáliák nélkül a világ egyetlen országában sem volt — mert nem lehet — intenzív mezőgazda- sági termelési kultúra. A vegyipar lehetőségeit korlátlannak láthatjuk, s a jelképpé lett retor'tákban — azaz hevítésre és lepárlásra szolgáló berendezésekben — sok olyasmi készült el, amit áldásnak kell tartanunk. Az áldás azonban átokra fordulhat akkor, amikor avatatlan kezek osztják . .. A megyében negyedmillió hektár körül állapodott meg immár egy évtizede annak a földterületnek a nagysága, amelyet a nagyüzemek rendszeresen műtrágyáznak. Hatóanyagban 80 ezer tonnányi az a mennyiség, amelyet felhasználnak egy-egy esztendőben. A döntő rész — több, mint kétötöd — nitrogén, ugyanakkor a kálium ellen a szakemberek bizonyos csoportjai hadjáratot folytatnak, míg más csoportbeliek esküsznek a nélkülözhetetlenségére ... Még tarkább a kép a gyomirtó szerek megítélésében, s teljesen kusza akkor, amikor a kistermelés ilyen értelmű helyzete kerül terítékre a szakmai vitákon. A megyében százezer felett van azoknak a Hétvégi, hobbi, háztáji telkeknek a száma, amelyeken valamilyen kemikáliát alkalmaznak, ám a szakemberek szerint olykor el- borzasztó,1 miket és milyen mennyiségben.., IdŐZitett bombaként jellemzik némely szakemberek a felhasznált kemikáliák következményeit, mások viszont arra utalnak: ezeknek a szereknek a mellőzése súlyos terméscsökkenéshez, a kiegyensúlyozott élelmiszer-ellátás felborulásához vezetne. A laikus persze azt véli ilyenkor, talán.-talán a középutat kellene keresni a presztízsharcok minél hangosabb megvívásának lehetőségei helyett. De ezt persze csak a laikus vélheti így... A szakemberek másként látják, csinálják. Éppen ezért azután nem tudhatjuk, az elénk tálalt retorta torták (gyakrabban: kenyerek) valóban jó étvágy- gyal elfogyaszthatók-e ... Mészáros Ottó A GYANÚ: ÜZLET A JÁVÁBÓL Kizárta el a vizet? Már-már a vízcsapból is folyik a bölcs megállapítás, hogy mostanság van miért ingerültnek lennünk. Természetesen elsősorban a politikai és gazdasági élet bizonytalanságában keressük az okokat. Ám időközben ránk szakadt a nyár, a kánikula, s már nemcsak a nyugalomra, biztonságra vágyunk, hanem a nagy melegben jólesik a szomjat oltó folyadék, legyen az üdítő, sör, vagy akár' csak csapvíz. Az előbbieket általában köny- nyű megszerezni, csak pénz kell hozzá. Ám a napokban jó néhány ingázó dolgozó azt kifogásolta, hogy Budapesten a Józsefvárosi pályaudvar peronján, a kettes és hármas vágány között levő vízcsapot valakik leszerelték. Rosszul tették az illetékesek vagy illetéktelenek, mert most, amikor turistacsoportok, iskolai osztályok kelnek útra kirándulni, vagy üdülőbe indulva, bizony hiányzik a némi enyhet adó, szomjat oltó víz. Már csak azért is, hogy ne kelljen az Utasellátó átlagon felüli árain megvenni az egyébként többnyire édes, szomjat inkább növelő, mintsem enyhítő drága üdítőféleségeket. Végül is nem meglepő, ha panaszosaink a pályaudvari utasellátósok botcsinálta akciójának sejtették a peronon levő egyetlen vízcsap leszerelését Ugyanis ahhoz nem kell műszaki ismeret, hogy megértsük: nyomás alatt tartott vezetékről nem lehet lelopni a vízcsapot. Nagyon megdöbbent Alföldi László, a Józsefvárosi pályaudvar állomásfőnöke, a panaszt, s még inkább a gyanút hallva. Azonnal utasította is a forgalmi szolgálattevőt, hogy győződjön meg a csap állapotáról. Amíg a válaszra vártunk, elmondta: éppen ellenkezőleg, az Utasellátó egyeduralmát akarja megtörni a MÁV, hogy az utasok ne legyenek az egyetlen, igen magas árakkal dolgozó, kereskedő vállalatnak kiszolgáltatva. Ezért adtak engedélyt arra, hogy minél több kiskereskedő, lacikonyhás, italárus, sőt még zöldséges is kínálhassa portékáit a pályaudvarok területén, mert csak a valódi konkurencia kialakulása szabhat gátat a csillagokba szökő áraknak. A vasút a lehetőségekhez képest többek között ezzel Is igyekszik javítani az utasok kiszolgálását. Néhány pere múlva pedig megtudtuk a forgalmi szolgálattevőtől, hogy a hiányolt vízcsap már működik, időközben a karbantartók felűiítot- ták. Apró ügyi Mondhatná bárki. De aki naponta legalább kétszer száll vonatra, s a sokszor zsúfolt szerelvényeken negyven Celsius-fokos melegben kénytelen sok-sok kilométert utazni, az jól tudja, mit ér a végállomáson egy korty hideg víz! Talán a Keleti pályaudvari hasonló gond megszüntetéséről is pozitívan írhatunk rövidesen. Mert ott a peronokon formatervezett, szép. barna műmárványból építettek ivóvíz- kutakat, perononként kettőt. Egyelőre azonban csak egy-egy működik. Láthatóan nem rongálásról van szó, csak arról, hogy még nem szerelték fel mindet. Igaz viszont az is, hogy a működők időnként szeméttárolóvá válnak egynémely kedves utas jóvoltából. A nem működő csapok azonban — mint megtudtuk — működni fognak hamarosan. A. L. A.
