Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-06 / 157. szám
1990. JÚLIUS 8.. PÉNTEK 3 Csempészek, zsebmetszők Aláírásgyűjtés a zugpiacért Felszámolták az ország egyik legnagyobb zugpiacát, a harkányi „KGST- piacot”, ahol hét kelet- és dél-európai ország polgárai árusították portékáikat törvényellenes módon. A vásárban és környékén a legkülönfélébb bűnöző elemek telepedtek meg: csempészek, valutaüzérek, szerencsejátékosok, tolvajok, zsebmeiszők és prostituáltak. Egyes csoportok pedig — maffiaszerűen — szektorokra osztották és uralmuk alá vonták a területet. A radikális fellépésre mégis az késztette a helyi tanácsot, hogy a zugárusok tömege immár a legelemibb higiéniai szabályokat sem tartotta be, emiatt kritikussá vált a település közegészségügyi és köztisztasági helyzete. A határozott intézkedés megosztotta a harkányi polgárokat és pártokat. A lakosság egy része — akik közvetlenül vagy közvetve haszonélvezői voltak a kaotikus állapotoknak — aláírásgyűjtést kezdeményezett, amelynek célja a zugpiac visszaállítása. A tanács azonban nem enged. Aszpirin előtt A veresegyházi Pharmavit Rt. példásan szigorú technológiai fegyelemmel gyártja a „Plussz C” vitamintablettákat. Ennek köszönhetően megszerezték a nagy hírű Bayer-Aszpirin gyártási jogát. Feltehetően most már rövidesen találkozunk a külföldön kedvelt házi gyógyszerrel, az Aszpirinnel (Vimoia Károly felvétele) Kedvező változásra várva Ingó búzatáblák ráadtak a búzatermelők. A kormány nem fogadta el a Földművelésügyi Minisztérium javaslatát a búza áremeléséről. Mégis reménykednek a termelők, hiszen mint a kormányülés után ígérték, a testület újra napirendre tűzi a témát, a Nemzetközi Valuta Alappal való tárgyalásokat követően. Ma nem tehetnek mást a gazdálkodók, mint a számukra kedvező változásra várva folytatják a megkezdett aratást. A döntésre szeptemberig várni kell, így a jövő évi kalászok vetését, vagy a jövedelmezőség függvényében a területcsökkentést akkor határozhatják el. A kenyérgabona ára tavaly szeptemberben módosult tonnánként 5700 forintra. Ekkor a termelők megközelítően 20 százalékos jövedelmezőséggel számolhattak, és ennek megfelelően indították a vetést is. Azóta azonban a helyzet többször változott, hiszen a növényvédő szerek és műtrágyák ára 45-70 százalékkal emelkedett, a forintot többször leértékelték, emiatt a termeléshez szükséges importanyagok is megdrágultak. Mindezek következménye, hogy az 5700 forintos tonnánkénti ár a mai helyzetben már csupán a tervezett jövedelmezőségnek a felét kínálja. Ezt is csak úgy érték el a termelők, hogy a műtrágyázási és a növényvédelmi költségeiket nem növelték, aminek nyilvánvaló következménye, hogy egységnyi területre kevesebb anyagót használtak fel. Tartósan ezt képtelen elviselni a föld számottevő terméscsökkenés nélkül. Az árat vagy még inkább a jövedelmezőséget azért is célszerű rendeznie a kormánynak. mivel már az idén is a tervezettnél kisebb termésre lehet számítani. Az őszi kalászosok vetésterülete 1 640 000 hektár, az előzetes termésbecslések szerint megközelítően 7 300 000 tonna kalászos gabonával lehet számolni. A tervezetthez képest kisebb termésmennyiség egyik oka a téli csapadékhiány, amely elsősorban Győr, Pest, Szolnok- Jászkun megyékben gyérítette a búzatermést. A vártnál kisebb termés ugyan most még sem a hazai ellátást, sem az export teljesítését nem fenyegeti, de a termelőket ellátó vállalatoktól kapott jelzések már sokkal kedvezőtlenebb helyzetre engednek következtetni. A gazdaságok- sorra csökkentik a korábban megrendelt, s a termeléshez nélkülözhetetlenül fontos műtrágya mennyiségét. Tavaly, az előző évhez képest már 20 százalékkal kevesebb műtrágyát szórtak ki, most újabb 10-20 százalékos csökkenést jeleznek a vállalatok. A drágább, de egyben nagyobb termést kínáló vetőmagvakból is csupán a felét rendelték meg a megszokott mennyiségnek. E jelekből arra lehet következtetni, hogy a pénzhiánnyal küzdő vállalatok mindenáron takarékoskodnak, a jövőjüket is kockáztatják a napi megélhetés reményében. Voltaképpen kétoldalú nyomásnak vannak kitéve a termelők. A gazdálkodáshoz szükséges eszközök, anyagok a szabadáras kategóriába tartoznak, s a termelőknek mindenképpen úgy tűnik, hogy szédítő sebességgel kúsznak fel az áraik. Az étkezési búza viszont hatósági áras termék. Így a gazdálkodók képtelenek elismertetni valós költségeiket, szinte minden változás a jövedelmezőség romlásával jár. Szinte egyetlen védekezési lehetőségük marad, a számukra veszteséget hozó vagy alacsony jövedelmezőségű termékek előállítását mérsékelni, vagy végleg felhagyni velük. Ha a búzatermelést éri ez a döntés, drámai következményei lehetnek, hiszen így a jó agrártermelési adottságairól nevezetes Magyarországon is ellátási nehézségekkel kellene szembenézni. Az' áremelés érinthetné az exportot is, hiszen mind a rubel-, mind a dollárelszámolású piacon csak támogatással lehet eladni a magyar búzát. A számítások szerint a tervezett, de elutasított áremelés a rubelelszámolású piacokon a támogatás növelését követelné, míg nyugati piacainkon változatlan támogatással értékesíthetők e termékek. Ami ennek költségvetési kihatásait jelenti, tudni kell, hogy a magyar gabona nagy része a rubelelszámolású piacokon talál gazdára, azaz a felvásárlási ár emelése jelentős terhet ró a költségvetésre, végeredményben a lakosságra. Tehát, a búza áremelése mellett és ellene egyaránt szólnak érvek. A kormány nyilvánvalóan a piaci ismeretek és a konkrét számítások után dönt a termelők számára. sorsdöntő ügyben. Az viszont már nem csupán termelői, hanem lakossági érdek is, hogy e döntés hosszabb halogatás nélkül szülessen meg. Ezúttal hatásvadászat nélkül is, valóban az ország kenyeréről van szó. V. Farkas József Korai a farmerkedésre gondolni? A gép drága, a kapanyél kemény Méregdrága eladatlan mezőgazdasági gépek és berendezések várnak vevőkre az ország különböző pontjain, az Agroker-lerakatokban. A kö- közelmúltban a Pest, Nógrád, Komárom Megyei Mezőgazda- sági Termelők Szövetsége Nyitott kapuk akció keretében győződhetett meg, az érdeklődök szintúgy, arról, hogy az anyagilag lerobbant tsz-ek- nek és állami gazdaságoknak jószerivel csak a prospektusokra futja. A kistermelők, a leendő vállalkozó gazdák, vagy a már mostani földtulajdonosok elképedve, kedvüket vesztetten álltak a traktorok és más gépcsodák előtt. Üres erszénnyel bizony csak a csodálkozás marad. Nem véletlenül mondta a minap Szín Béla, a Zsámbéki Medence Termelőszövetkezet elnöke, hogy akkor áramolna a kívánt mértékű tőke a magyar mezőgazdaságba, ha az országnak történetesen nem 20 milliárd dolláros adóssága, hanem éppen ugyanennyi pluszjövedelme volna. Az egyébként jő nevű közös gazdaság vezetője azt is elmondta, hogy ők azért megreszkíroztak két vadonatúj John Deere traktort, mondván, a föld azé, aki megműveli. Ez utóbbi gondolataihoz azt is hozzáfűzte, hegy ő nem ellenzi a farmergazdaságok széles körű elterjesztését, de szerinte jelenleg az ország gazdasági és pénzügyi helyzete ezen gazdaságok születéséhez nem biztosít kedvező alapot. Eddig mindössze ketten kérték vissza a kollektivizáláskor bevitt földjüket. A pátyi központú Zsámbéki Medence Tsz elnöke három évtizedes vezetői és agrárszakembert tapasztalatai alapján mondta, hogy az igazi földéhséggel azok az idősebb korúak rendelkeznek, akik számára a kollektivizáláskor elveszített földbirtok komoly érvágásnak számított. Most pedig nyugdíjáéiként szeretnének mellékjövedelemre, még pontosabban az életkörülményeik szinten tartásához, vagy annak javításához szükséges vagyonra szert tenni. Ezért vállalkoznának arra, hogy a visszaigényelt föld egy részét magúik művelnék, s azon kertészkednének, vagy az állatok tartásához szükséges takarmányt termesztenének. A fennmaradó földvagyont pedig bent tartanák a szövetkezetben. A magyar mezőgazdasági nagyüzemekben felhalmozott szakismeretek és alkalmazott termelési módok, rendszerek is átvihetők a magánszektorba. A szakmai támogatást a jelenleg is aktívan dolgozó növény- és állattenyésztési agronómusok készséggel megadnák. A tsz, ahogy eddig is biztosította a tagoknak a háztáji megművelését, úgy kérésre ezután sem zárkózna el a technikai támogatások elől, természetesen bérmunkadíj fejében. A kapától már elszoktak az egykori parasztok és azok utódai. A vegyszeres gyomirtással érthetően gyorsabbá vált a kultúrnövények ápolása. Ez ugyan ellentmondhat annak az igénynek, hogy sürgősen mindent meg kell tenni a biogazdálkodás, a hagyományos földművelés és -hasznosítás érdekében, de az ténylegesen csak néhány portán valósítható meg. És elsősorban csak olyan farmereknél, akik még bírják erővel és pénzzel mert ha vegyszereket nem is, de korszerű masinákat annál jobban igényelnek a biokertészetek. Nemrégen a Pest Megyei Mezőgazdasági Termelők Szövetségének értekezletén éppen a készülő földtörvény kapcsán fogalmazódott meg az a vélemény, hogy a jelenleg létező szövetkezeti modell átalakításának itt az ideje. Viszont a tulajdonosi viszonyok tisztázatlansága bizonytalanságot okoz. Ha ez rövid időn belül nem rendeződik, az indokolt és szükségszerű fejlesztések elmaradnak, s a termelés csökkenése várható. A területi szövetségnél illuzórikusnak tartják, a Kisgazdapárt azon törekvését, amely az 1947. december 31-i telekkönyvi tulajdonhelyzet visszaállítását tűzi ki célul. Ugyanis, ha ez a megoldás lenne az egyedüli követendő, akkor a termőföldnek, mintegy a fele külső tulajdonosok kezébe kerül, a termelők kiszolgáltatottá válnak, gazdatudatuk továbbra sem érvényesül, s a hosszú távon megtérülő befektetés kockázatát, ami az ágazatot általában jellemzi, nem tudnák vállalni. A Pest Megyei .Mezőgazda- sági Termelők Szövetsége szerint a megszülető új földtörvénynek a nemzet és az agrárágazat hosszú távú érdekeire kell épülnie. Vagyis tartósan működőképes keretet kell biztosítani, garantálva a mező- gazdaságban lekötött tőke egyenrangú működésének feltételeit. Gyócsi László Üléshuzatok Skodához is Lasszóval is fognák Pátyon, a Zsámbéki Medence Tsz kárpitosüzemében felkészültek a Skoda Favorit és a Skoda 120-as típusú gépkocsik üléshuzatainak az elő-, állítására. Nagy Ferencné, üzemvezető ezzel kapcsolatban elmondta, hogy féltucatnyi színmintát küldtek el a Skoda-gyárnak, s a napokban várják a visszajelzést, hogy végül is melyek lesznek azok az anyagok, amelyekből a több ezer garnitúra üléshuzatot készíthetik. A bútorszövet és a laminált műselyem az, amely kiválóan megfelel az ülések borítására. Annyi bizonyos, hogy minimum háromezer garnitúra készítéséhez már a hét második felében hozzáfoghatnak. A jelenlegi egy műszakos foglalkoztatás helyett, dupla műszakokat szerveznek. Ez egyben azt .is jelenti, a pillanatnyi munkáslétszám kevés. A gond az, hogy osak lasszóval lehet fogni arra alkalmas munkaerőt. Naponta keresik fel az üzemet magánosok és közü- letek. A pátyi kárpitosüzemben valamennyi keleti és mind több nyugati márkájú kocsihoz készítenek üléshuzatot. A közeljövőben elhagyhatja majd az üzem területét a Lada járművekhez rendelt közel kétezer garnitúra üléshuzat is. Gy. L. T agadhatatlan: rossz a közbiztonság, kaszál az alvilág, egyre ví- gabb tort ülnek a Bűn Rt. nagyragadozói és kis patkányai. S különben is: általában sokféle és sokfelé meglelheti} a nyugtalanság, nem stabil a helyzet ... Mert ez van, mert ez is van, némely urak elérkezettnek látták, látják az időt, hogy a mind szebbre festett (1945 előtti) múlt jelmeztárából elővegyék a — kakastollat. Igen, már nem csak némely urak itt-ott, a megye különböző településein emlegetik, hogy „ezeknek” (de: kik azok az ezek?!) nem más, hanem csendőrség, csendőr kellene, hanem más urak is, hivatal- béliek, akiknek nem illenék ilyesmivel cizázni. Különösen nem az ország házában, ahol a kiejtett szónak megsokszorozódó visszhangja támad. S ha ez a kiejtett szó a zsandár- utód csendőr, csendőrség, akkor bizony nem szabad csodálkozni azon, ha akadnak olyanok, akik idegesen kapják fel a fejüket: rossz emlékeik vannak. Eltévesztett út, ha a hatalom némely körében ál- lóik-élők, s még inkább a hatalom holdudvarából a centrum felé igyekvők úgy vélik felrajzolni a demokrácia intézményhálózatát, hogy a történelmi lomtárból előveszik a vármegyét, a főispánt... a csend- őrségig bezárólag. Persze, nem az elnevezés, hanem a tartalom, a működés keCICÁINAK rete, feltételrendszere a fontos. Bizonyos elnevezések azonban a magyar történelemben olyan tartalmakat kapcsoltak magúkhoz, amilyenekkel nem lehet, mert nem szabad ci- cázni. Ha a nép bölcsessége olyan közmondást kovácsolt ki, hogy a kakas- toll nem bokréta, gazember. aki hordja, akkor talán oka volt a megvetésre, a gyűlöletre. S az ok az a tartalom, amelyet a hatalom adott a csendőrség szervezetének, az a tartalom, amelyet beleültetett a csendőr fejébe. Kitalálni a franciák találták ki, 1791-ben, Napóleon katonai rendészeti feladatokra alkalmazta a csendőröket, Ausztria 1814- ben látta szükségét a testület felállításának, s 1849 után (tessenek a dátumokra ügyelni !) a birodalom egészében bevezette, zsan- dárságként. Deák elérte: 1867-ben feloszlatták a zsamdárrendszert, de 1881- ben ismét megszervezték, ekkor már csendőrség néven. A csákón a kakastól!: jelképpé lett. Az 1881. évi III. törvénycikk alapján létrejött hat csendőrkerület, a megfelelő számú számyparancsndkságck- kal tipikusan osztályrendőrségi feladatokat látott el, a testület tagjai olyan felhatalmazásokat kaptak, amilyenektől ma még egy negyeddemokrata hátán is futkos a hideg, nem hogy a százszázalékos demokratáén ... Például fegyverhasználati joga oly széles volt a csendőrnek, hogy ilyen gumifogalom is belefért: saját belátása szerint használhatja fegyverét, ha valaki „ellenséges viszonyok között magát gyanússá teszi.. Nagyobb polgári nyugalom, áttekinthetőbb rend, szavatolhatóbb közbiztonság nem attól lesz egy-egy településen, ha „cicáznak a szép csendőrtollak”, hanem attól, ha szilárd a jogrend, következetes a hatóság, kivételt nem ismerő az eljárás. S ha a költő, József AMila leírta (s nem kisebb versében írta le, mint á Hazám soraiban) az előbb idézőjel közé tetteket, s ha úgy folytatta a cicázó szép csendőrtollakat, hogy „mosolyognak és szavatolnak, / megírják, ki lesz a követ,”, akkor talán ma gondolkodóba eshetünk: minden jó, amit ajánlanak nekünk, amit (egyre inkább) kapkodó uraink ha- mari módon kikotornak a kellék- és jelmeztárból?! Engem legalábbis gondolkodóba ejt a kakas- toll(as múlt) ilyen megszé- pítése-megszépülése, mert volt alkalmam — szerencsére passzív szemtanúként — látni néhány klasszikus csendőri „csendcsinálást”. Vásárban, arató-cséplő banda sztrájkjánál, kilakoltatásnál éppúgy, mint amikor elindultak a halálvo- natok Auschwitzba. Ellenszenvem nem személyes, hanem történelmi eredetű. A botosispánokhoz sem volt közöm, de ettől még pontosan tudom, mit műveltek közülük sokan (mert persze voltak rendesek közöttük is, a csendőrök között is, ahogy az SS-legé- nyek között is akadt ember), mit a kasznár, az intéző ... a többi. Az urakat is beleértve. Ami rossz volt az 1945 utáni években, azt nem úgy lehet semlegesíteni, hogy ami 1945 előtt rossz volt, az kap új köntöst és válik kívánatossá, felöltve a megoldás-feloldás palástját. A rendőrminisztériumot nem a csendőrminisztérium, a „szovjet” tanácsrendszert nem a „nemzeti” képviselőtestület feledteti, amint a rossz tanácselnök és a rossz polgármester között sincsen semmi különbség. K eserves átalakítások, átalakulások útjait kell bejárnunk, s tisztelet azoknak, akik — a szabad választás felhatalmazásával — az útkeresés, -kijelölés felelősségét magukra veszik. Ezért kell időben érkeznie a figyelmeztető szónak, ha téves az útkeresés és -kijelölés némely eleme, mozzanata. S meglehet, még csak nem is jogilag téves, hanem csupán érzelmileg otromba. Megtiport, felszakított sebű lelkekkel azonban most sem lehet (tegnap sem lehetett) új hazát építeni. Mészáros Ottó