Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-31 / 178. szám

1990. JÚLIUS 31., KEDD 5 A gáz és a teho Még hallat magáról Nem tudom, mit gondoljak. összesen négysoros bekezdést olvasok egy tanácsülés elé ké­szült jelentésből. „A teho be­szedése igen nagy nehézséget okoz, annak ellenére, hogy a gázvezeték építése folyamat­ban van, aminek érdekében bevezettük a tehót.” A négy sor előtörténetéből annyira emlékszem, hogy ami­kor az országban bevezették ezt az adófajtát, a gödiek el­lene szavaztak. Kétmillió-öt­százezer forint hozzájárulást jelentett volna a tizenkétmil­lió forintba kerülő művelődé­si ház felújításához. A szava­zatok szerint azonban a lakos­ság nem tartotta ilyen fontos­nak és sürgősnek, hogy a kul­túra méltó hajlékot kapjon. A házat ennek ellenére fel­újították, népszerű, sokan lá­togatják. gyűléseznek benne, gyermekcsoportok szakkörei alakultak, modern előtéri bü­fé fogadja a látogatót, ahon­nan a könyvtárba léphet. A tehát végül is egy prakti­kusabbnak látszó program ér­dekében vállalták az emberek. A gázvezeték-hálózat megépí­téséhez hajlandók voltak hoz- záj árulni. Közben országosan bevezet­ték a személyi jövedelemadót, ami újaiét teher a családi költségvetésben. Talán ez az oka annak, hogy a tervezett 2 millió őOO ezer forint bevétel­lel szemben eddig csak 600 ez­ret sikerült elkönyvelni. Fel­gyorsultak a változások. A te­ho fogalma anakronisztikus. A pénzügyi mérleg viszont hiá­nyos. K. T. I. Autóműszaki állomás Nagykátán Lerobbant a kocsi — nyomban tag lehet Tegnap Nagykátán, a Jász­berényi út 1. szám alatt a Pest Megyei Autóklub új mű­szaki állomását adták át. Szó- nyi Zsolttól, az egyesület me­gyei titkárától egyebek mel­lett megtudtuk, hogy az épít­kezés — amelynek a nagykátai költségvetési üzem a kivitele­zője — a múlt év áprilisában kezdődött el. Az épület kettő­százötven négyzetméter alap- területű. Van benne egy átme­nő sor: aknával, műszerekkel, fékpaddal, lengéscsillapító­val, fény szór óállítóval. Mellet­te található a javítóműhely, ahol diagnosztikai munkára is vág, lehetősig. J2hhez modern, os^:íUószkÓ!ios.':-képer)-ivos E1 - ko 300-as'műszert használnak, de a dízelgépkocsik füstölés­mérésére is tudnak vállalkoz­ni. A beruházás költsége mű­szerekkel együtt 9 és fél mil­lió forint. Eddig Szigetszentmiklóson és Százhalombattán működött hasonló műszaki állomása a megyei autóklubnak. Ezek vál­lalatok és intézmények segít­ségével nyíltak meg. Egy lé­tesítményt pedig béreltek. A Pest Megyei Tanács elnöke 1988 végén az autóklub me­gyei vezetését megkereste az­zal, hogy Dél-Pest megyében ilyen szolgáltatás nincsen. A választás végül is Nagykátára esett. Természetesen a műszaki állomás szolgáltatásait csak autóklubtagok vehetik igénybe. Előfordulhat, hogy valaki ott a helyszínen lép be az egyesü­letbe és máris kérheti lerob­bant kocsijának javítását. Mindenesetre a klubtagok ily módon jóval olcsóbban megússzák, mintha maszek szerelőhöz vagy az AFIT-hoz vinnék járművüket. Az állomáson egyelőre há­rom szerelő és egy adminiszt­rátor dolgozik. Előbbiek a megyei közlekedési felügyelet­nél hatósági és műszaki, vizs­gát tettek. A műszaki állomás nemcsak Dél-Pest megye au­tóklubtagjait képes ellátni. Szívesen fogadják a Jászbe­rényből és Szolnokról érkező­ket is. Azt tervezik, hogy hét­főn, szerdán és pénteken 7-től 15-ig. míg kedden és csütprtö- könul2L-tíil.20 ■■■ érái & *dPiPJÍtl( nyitva. Amennyiben nagyobb igény mutatkozik, akkor majd második va ír meghosszabbí­tott műszakban is tevékeny­kednek. f. 1. Nem inti óva Angliát Fótinform A helyi hírek szerepe épp­olyan fontos, mint amiket az országos lapok hoznak a tu­domásunkra. A Fóti Tanács vezetői számára nem kell bi­zonygatni, hogy à demokrati­kus közélet alapja a művelt­ség és a tények ismerete. A Fótinform című kiadvány Idei negyedik és ötödik szá­mát lapozgatva megtaláljuk egy pártvezető vitafelhívását az önkormányzati választá­sokról. Értékes és érdekes helytörténeti írást adott köz­re dr. Csáder Dezsőné a re­formkor költőfejedelméről, Vörösmarty Mihályról. Fóti fafaragó portréja, a műemlék templom orgonája, a gyermekváros élete, könyv­tári hírek töltik ki az oldala­kat. Hatásos . ismeretterjesz­tő ábrának is tekinthető a Ne szennyezd az ivóvizet! cí­mű rajzos közérdekű hirde­tés. A még mindig információs füzetnek nevezett, társadalmi munkában szerkesztett kiad­vány nagy erénye sok helyi lappal szemben,, hogy nem általánosságokról szól, célja a tárgyilagos közlés. Ellentétben az anekdotában szereplő egy­kori helyi újsággal, nem inti óva Angliát. Oszt rá k—m agyar közös vállalkozás PATIKABÉRLET A- ország kisebb települé­sein nincsen gyógyszertár. So­kan panaszkodnak, hogy ha orvosságot kell beszerezni, az útiköltség sokszor többe ke­rül, mint maga a gyógyszer. A vállalkozói kedv, ügy tűnik, e téren kedvező változásokat te­remt Pest megyében is. Taná­csi és magánerős kezdeménye­zésből például a közeljövőben új gyógyszertár nyílik Szódon és Diósdon. Sződön a tanács volt a kez­deményező. A Fő utcán vásá­roltak egy üres házat. A me­gyei gyógyszertári központ szakmai segítségével és taná­csai szerint átépítik, eladóte­ret és laboratóriumot alakíta­nak ki. A műszaki tervek a napokban készültek el, de rö­videsen megkezdik az építke­zést is. Ezt követően pályáza­tot hirdetnek a patika bérleté­re. A legkedvezőbb ajánlatte­vő magángyógyszerészként kezdi meg majd tevékenységét az ősszel nyíló patikában. Diósdon kft.-alapon születik patika. A helyi tanács egy Diósdról elszármazott s most Bécsben tevékenykedő gyógy­szerésszel, valamint a me­gyei gyógyszertári központ­tal együttműködve alakított patika kít.-t. A tanács által rendelkezésre bocsátott épületben a 110 négy­zetméter alapterületű patika építése jó ütemben halad. A tervek szerint a patika bérle­tére itt is pályázatot hirdet­nek. A gyógyszertár megnyi­tását az őszi hónapokra terve­zik. A diósdiak igen jól felsze­ne l£ . £gti/í4p számíthatnak, mert a kft. osztrák partnere gondoskodik majd a külföldi gyógyszerek megfelelő men­nyiségéről. K. Z. MEGMÉRETÉS A VÁSÁRLÓK JAVÁRA Veszi-keszi és a többiek Nadrágpróba a lakótelep főterén. Alkalmi vásár, alkalmi ár a nemzetközi piacon — Meddig kap tőlük hitelt? — Amíg fizetőképesnek tar­tanak. — Gondolom, addig marad­nak ezen a kis helyen, míg egy nagyobb üzletre nem gyű­lik össze a pénz? — Valahogy én is így sze­retném. Az adminisztráció még min­dig nagy teher Magyarorszá­gon. Akár privát, akár állami a bolt, még ezen a harminc méteren is annyi a bürokrá­cia, hogy egy külön könyve­lőt kell alkalmazni. Nem úgy, mint például Svájcban, ahol a kempingtábor helypén­zét is a fűszer- és a csemege­bolt pénztárában fizettem, a sör és a sajt árával együtt. — Az alkalmazottak többet keresnek magánál?.— érdek­lődöm tovább. — Nyolc-tízezret havonta. Veres Péter receptjei A csúcsos tetejű szomszéd pavilonban finom falatok sül- nek-főnek. A szakács birodal­mához csigalépcső vezet a felső szintre. Idelent a ven­dégek fogyasztanak. Övék az elsőbbség. Az újságíró várjon, Foton, Gödön és Dunake­szin egyaránt arról hallok, hogy élénkülnek a kereske­delmi vállalkozások. Tisztelem és becsülöm a bátor embere­ket. Jómagam ugyanis mindig azon tűnődöm, hogy megéri-e nekik ma. s még inkább hol­nap? Aggaszt ugyanis, hogy mind erőteljesebben csökken a vásárlóerő. Kérdés, ki tér majd be a boltba? Mennyit és mire költ? Még inkább izgal­mas téma, hogy kinek lesz pénze játékbarlangban szóra­kozni? Mert, hogy ilyen is nyílt nemrég Dunakeszin a 2-es főút mentén épült pavi­lonsor egyik pagodájaként. • Jaj, az a papírmunka A szolgáltatások minden­esetre javulnak, a választék bővül, a vevő válogathat. Végre versenyeznek a kedvé­ért. Blazsek Jánoson meg sem látszik, hogy 15 éve ke­reskedő, a helyi, nagyon elis­mert Weber bácsi tanítványai közül való. Zsúfolásig meg­telt, elég kis alapterületű pa­vilonjáért negyvenezer fo­rint havi bérletet fizet. Ilyen rövid idő alatt nem le­het kiszámolni, hogy mekko­ra forgalom kell a nyereség­hez, de az biztos: legalább egy évig egy fillért sem tud kivenni a boltból. Kell a pénz árut rendelni, adót fizetni, a rezsi ellenértékét törleszteni. — Akkor miből él? — Itt a teherautóm, fuva­rozok. — Mennyit dolgozik egy nap? — Inkább azt mondom, négy órát alszom. Délelőtt intézkedik, szerző­déseket köt, délután egy ki­csit jobban ráér. Most velem is csak munka közben beszél­get, két partner érkezése köz­ben. Éjjel, nappal és vasár­nap is nyitva tart, hét alkal­mazottat fizet. Sok ismeretség kell a nagykereskedőknél, akik hitelbe kiadják az árut. Porlepte csónakok mostoha sorsa Római-parti csendes agónia csirkéig, sörig, borig minden volt ott, elérhető áron. A gaz­da azért sem szólt, ha valaki a hozott elemózsiáját fogyasz­totta ... Tudja, akkoriban a kispénzűek — főként munká­sok és tisztviselők — jártak ide. Azután a kispénzűekből talán nagypénzűek lettek, „olaszba, görögbe, spanyolba” járók, s elmaradozott a több­ség. — Kik eveznek ma? — A megszállottak. Akad közöttük 70-80 éves bácsi, néni és fiatal család is, akik az öt­éves gyerkőcnek már a kezébe adják a lapátot. Igaz, a szülei a Rómain cseperedett középge­neráció szűk maradékához tar­toznak. Ritkaság, ami idén tör­tént: megjelent nálunk nyolc egyetemista, kijavították a Műszaki Egyetem két csónak­ját, s amikor meghallották, hogy eladó egy fél évszázados, lerobbant, festett, de keskeny kielboot, megvették a hajót. Ma talán ez a legjobb a csó­nakházban, csak a guruló ülése nincs még készen. Érdekes gyerekek ezek: jóakaratúak, segítőkészek, a régi rómais ge­nerációra emlékeztetnek... FOLYÁSIRÁNNYAL SZEMBEN LEHET — És a többiek? — Megesik, hogy lejtmenet- ben próbálnak kikötni. Pedig az óvodás is tudja: csak a fo­lyásiránnyal, szemben lehet. Ismerni kell a vizet, a szabá­lyokat. És persze kell az em­berség is... — Mi lesz a Rómaival? El­hal? Újraéled? — Szerintem az utóbbi. Aho­gyan egyre kevesebb lesz a családok pénze, ismét felénk „Egy Duma-parti csónakház- bam nagy az élet minden nap...” A hajdani slágerről bizton állítható: a múlté. Mos­tanság nemcsak a jó Duna-víz nem simogat (nem jó a víz és nem szabad fürödni a Rómain), de bizony a csónakházban is kisebb lett az élet. Hétköznap szinte nincs is. A hétvégi idő­ben pedig sokkal több vízi al- icalmatosság marad szárazon, mint amennyivel nekivágnak a Duna szerelmesei az ország fő víziútjainak... ÉN KÉRE^, FÉLEK KISSÉ Haldoklik a Római? Szom­baton fél kilenckor szinte né­ma a part. A közeli lakótelep BMX-es srácai, a gyereksétál­tató családok még alszanak. Közel s távol sem látni eve­zősöket, pedig aki elszánta ma­gát, hogy a vízen mozgatja meg tagjait, annak ilyenkor javában készülődnie kell már. Végre-valahára a Vadkacsa csónakház előtt lelek az első szedelődzködőre. Kövesd Éva, a Nemzeti Bank dolgozója de- mizsont, ponyvát, nejlonzacs­kóba csavart igazolványokat rendezget a karcsú szkiffben. — Negyven éve evezek, a Hattyúban születtem, s a szü­leim kielbootjában tanultam. Tizenhat esztendős koromban átpártoltunk a Breza maszek csónakházába. Vagy harminc éve egyedül járom a Dunát, az egypár evezős szkiffel, — Most? Horányba tartok. Hanem tudja, miről írjon? In­kább arról, hogy az egész eve­zőssport halálra van ítélve! _ ??? — A kabinért és a két csó­nakért, mert van egy kajakom is, 16 ezret fizetek, a hatvanas években ez csak háromezerbe volt. Minden évben emelik a bérleti díjat. Nincs már vízi jártassági, nincs rend se, nem ellenőrzik á szabályok meg­tartását. Motorcsónakkal meg az újonnan megjelent motoros vízi biciklivel veszélyeztetik az evezősöket... Szabó Attilával, a Bíbic 5portegyesület sztentori hangú, falstaffi termetű csónakmeste­rével (hivatalosan: garázsmes­ter) porvizitet tartunk. Néhány hajón ötesztendősnál is régeb­bi lehet a rárakódott réteg. A „mester űr” csóválja a fejét: — A kenus évente legalább egy-két túrára elmegy, de a sok kielboot, szkiff, gumikajak marad. Jó, ha a Bíbic 350 ha­jójának a 10 százaléka a vízen van. A többi csónakházban is hasonló a helyzet. — Érdemes még dolgozni? — Nézze, én már nyugdíjas vagyok, csak rávettek. Köony- nyű volt persze, mert még cserkészként szerettem meg a vízi életet. Az ötvenes évek­be Debrecenből jöttem ide a partra, s a hatvanas évek óta saját kabinom, hajóm van. Karriertörténetnek is beillik: kajak, kielboot, oldalmotoros, most meg egy 23 lóerős Nep­tun motor a cseh műanyag ha­jótesten. De nincsenek elő­ítéleteim, én legjobban az evezősöket szeretem. Pedig vannak itt olyan csodák! Né­melyik kutter, ha autó lenne, a Forma I-en indulhatna ... — Régebben? Egy-egy hét­végén a csónakok háromnegye­de a vízen volt. Ha Visegrá- dig nem is, legalább 4-5 kilo­méterre, a Totyiig feleveztek a többiek. Kricsmó volt a váci Duna-ágban. A vöröshagymás zsíros kenyértől a paprikás fordul a figyelem. A belföldi turizmus is élénkül. A dunai — nemcsak a szigetcsúcsig ér a folyó — miért ne fejlődne? Persze pénz nélkül nehéz lesz. Rendezni kellene a partot, ahol ma csak nyilvános WC van, az is zárva, s szilikózist lehet itt kapni, mert két éve hiányzik az autók behajtását tiltó tábla ... TALÁN MAJD JOHANNA Az ember kedvét vesztve bandukol a parton — amikor fiatal társaságot pillant meg. — Évek óta itt nyaralunk — mondja Kovács Pál, a gyáli Szabadság Tsz ablaktisztítója. — A barátaim még az egye­temről ismerik egymást, a többségük matematikus, csilla­gász, programozó. Húsz-hu­szonöt felnőtt és nyolc gyerek. A legkisebb Johanna. Még csak két hónapos. A cucc nem sok, a legnehezebb a sátor, három és fél kiló. A többi: hálózsák, meleg holmi, egynapi élelem. Elég lesz, mert főzünk. A ked­venc a vörösboros marhasült. És a lucskos lecsó. Azért lucs­kos, mert tavaly épp ebédidő­ben tört ki a zivatar ... Úti­terv? Az nincs. Evezünk föl­felé, amennyi jólesik, azután letáborozunk, s ha kedvünk szottyan, odébbállunk. ★ Talán valóban felébred Csip­kerózsika-álmából a Római. Talán ismét sikk lesz kora tavasszal smirglizni, lakkozni a ma porlepte, kihasználatlan csónakokat. Talán ismét di­vatba jön a hétvégi szigetkerü­lő evezőstúra. Talán valaki a homlokára csap, rájön, hogy a sok kicsi sokra megy, s a hajó­kat bérelni is lehetne. Talán a természetet és a mozgást ked­velők paradicsoma lesz ismét az evezősök partja. Talán csak nőjön meg Johanna, s hozza el a barátait is ... V. G. P. amíg a tulajdonos kiszolgálja őket. A családi gmk tagjai megvették a telket, saját erő­ből építkeztek. A Grill deli- katesz két hónappal ezelőtt nyílott. — Ő Veres, én Piros — mu­tatkozik be Piros Sándorné, á tulajdonos, aki korábban a Váci ÁFÉSZ büféjét vezette a Dunakeszi Hűtőházban. A szakács pedig irodalmi nevet visel, Veres Péternek hívják, — Nem tudjuk, megéri-e majd, próbálkozunk — mond­ja Pirosné. akinek o család­ját négy évig terheli a vissza­fizetni való hitel, s a műkö­dési költség sem lesz kevés. A bátorság alapja a szakmában szerzett hétéves tapasztalat. A bonyolult adóügyek, szám­lák miatt neki is szüksége van egy könyvelőre. Az csak ter­mészetes, hogy az adminiszt­ráció költsége valahol megje­lenik az ár képzésekor. Sok a papírmunka. Az államnak kellene ezt egyszerűsítenie. — Hány százalékos haszon­nal dolgoznak? — Talán húsz lehet az, ami­vel még szívesen fogadja el ajánlatunkat a vendég. A bolti áraknál nem érdemes drágábban kiszolgálni, mert akkor elpártolnak tőlünk. — Mi volt a vállalkozás fontosabb szempontja? A jó kereset, vagy az önállóság? — Aki így akar meggazda­godni egy év alatt, az utána be is csukhat. Inkább az a fő, hogy ne kerüljek az utcára. A régi helyemen bizonytalan­ság volt, itt sok adósság. Egyelőre semmit nem lehet kivenni a kasszából. Sajnálom, hogy a címadó bolt tulajdonosával nem be­szélhettem. A lehúzott redőny előtt tá­jékoztató, hogy meddig tart zárva. Biztosan a szabadsága miatt. Jankai Lászlóné a ta­nács kereskedelmi osztályán dolgozott. Amikor az igazga­tási osztályba olvadt be a cso­portjuk, búcsút mondott a hi­vatali életnek. Volt mersze, pedig több, hasonló ajándék- és vegyeskereskedés található ezen a környéken. Kevés a hely Kis ABC felé vezet a nyíl. Cipőbolt táblája olvasható. Újabb vegyeskereskedés, egy fodrász, szolárium. A Györffi házaspár kis húsboltjában olyan kívánatos és friss a sült császárszalonna, hogy még egy vegetáriánus is megkóstolná. Péksütemény és szalámi, va­lamint házi tészta a választék. A vevők szerint az utóbbiak­ból nem sajnálták a tojást. Szívesen jönnek a kis boltocs­kába. A ritka szép kiflik Ko­vács László pékmestertől ke­rülnek végül a szatyrokba. Ez az üzlet már két éve tartja magát a tulajdonosaival együtt, akik 12 óránál többét dolgoznak a sikerért. Györffi György mondja: — Voltam öntő, esztergályos és kereske­dő. Most ezt folytatom. Ad­nánk mi tejet és minden mást, ami a házhoz szüksé­ges. De kicsi a hely. Fejlesz­teni kellene. Csakhogy lassan mindent elfoglalnak már a vállalkozók. Aki újat akar, annak építenie kell.. Kovács T. István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents