Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-28 / 176. szám
Ötven év a vasútnál Mindig a tengerre vágyott... Alacsony, zömök, gyérülő hajú férfi Lenkefy Mihály. Augusztus 22-én lesz 7.1 éves. Élete összefonódott a vasúttal. Ötven évig szolgálta a MAV-ot. Jellemző az is, hogy hol lakik. A ceglédi vasútállomás egyik komfort nélküli lakásában. Olyanban, amelyben még ivóvíz sincs. Hivatalosan jóhiszemű jogcím nélküli lakóként tartják nyilván. Ki érti ezt? míg 1977-bem 3900 forinttal nyugdíjba nem ment. — A vasúttól ázért nem szakadtam el. Oktatási, fegyelmi, baleseti ügyekkel foglalkoztam. Személyszállítási vezető voltam 1990. június 30-ig. Most aztán már végleg abbahagytam. Elég volt az ötven év szolgálat. Ha tengerész nem is lett, azért sokat utazott. Járt a Ma- gas-Tátrában, Gdanskban, Erdélyben, Várnában, Splitben és még számtalan helyen. Két gyermeke van. Nem kerültek messze a vasúttól. Leánya a MÂVTRANS-nài dolgozik Budapesten, a fia villamosmérnök a Távközlési Kutató Intézetben. Most már van ideje, gyakran felikeresi őket. Sokat utazik, sétál, vagy a Budai úti hobbiikertben tevékenykedik, mert a tétlenség nem kenyere. — Bizony, elment az idő. Ré gén más volt a vasút. Sóikkal szigorúbb, mint mostanában. A forgalmistának minden személyszállító vonatot fehér kesztyűben kellett meneszteni. Tekintélye volt a vasutasnak. Még az egyenruhákat is saját pénzünkön csináltattuk. Ma is megvan a szekrényben. A mostani vasutasnapon Lenkefy Mihályt ötvenéves törzsgárdatagság címén kitüntetésben részesítették... Rozgonyi István Barna rétihéják A Siippedéki-tó közelében — Pedig az apám is vasutas volt — emlékezik. — Három leánytestvérem négy polgárit végzett, jómagam pedig a felsőkereskedelmi iskolát Budapesten. Soha nem akartam vasutas lenni. Tengerészként szerettem volna a világot járni. Ez irányban tett is lépéseket. Tizenhét évesen megkereste a Neptun Tengerhajózási Részvénytársaságot. Levelet kapott, amelyben ez állt: „A közeljövőben szándékunkban van önt hajósinasként alkalmazni.” Már a világútlevelet is megkapta, amikor a szülei NEM-et mondtak. Elvégezte a felsőkereskedelmit és titokban ismét elment a Neptunhoz. Nehezteltek rá a korábbi eset miatt, de azért 1939-ben tengerészka- détoak előjegyezték. A fedél- retmosásnál kellett volna kezdenie. Jött is az értesítés Ceglédre: november 9-én Amszterdamban a Kelet nevű gőzösre kellett volna behajóznia. Ám a táviratot a szülei nem mutatták meg neki és eltépték. — így nem lett belőlem tengerész. Egyetemi önkéntes munkatáborba mentem. A Rima folyót szabályoztuk. Később a ceglédi városházán szellemi szükségmunkásnak szegődtem napi egy pengőért. Közben az egyik húgom — titokban — apám nevében írt egy levelet a Magyar Királyi Államvasutak elnök vezér- igazgatójának. Orvosi és intelligenciavizsga után 1940. április 25-én felvettek a forgalomhoz segédtisztnek. Az első állomáshelye Csengéié volt. Havi 80 pengőt keresett. És készült a szakvizsgákra. Három hónap alatt távírdái. forgalmi, kereskedelmi és önálló forgalmi szakvizsgát tett le. Eszak-Erdély visszacsatolása után oda vezényelték. Térfelvigyázónak osztották be. A világháború alatt fél év során elvégezte a vasúti tisztképző iskolát is. Forgalmi szolgálattevő volt Kolozsváron, Désen, Besztercén. Közeledett a front, jött a kényszerkiürítés. — Menekülni kellett. Ceglédre nem tudtam eljutni. A Felvidéken át Sárváron kötöttem ki. Ott ért a háború vége. Budapesten jelentkeztem az üzletvezetőségnél. Onnan Ceglédre küldtek, ahol Mák Lászlónál jelentkeztem. Részt vettem a vasút újjáépítésében és forgalmi szolgálattevő lettem hét éven át. Közben állomásfőnöki vizsgát is tettem. öt év kiruccanás — állomásfőnök volt Tápiószelén — után 1957. január 2-án visszatért Ceglédre mint állomás- főnök-helyettes. Húsz éven át szolgálta becsülettel a vasutat, A megyei tanácsi rendelettel védetté nyilvánított Cigányszék—Süppedéki-tó és környéke számos érdekességet rejt. Ezek sorában az egyik különleges faj a barna rétihéja, a Circus aeruginosüs, Eurázsiái madár, csak a Britszigeteken és Skandináviában nem költ, hosszabb ideig a Phosdrines mérgezett tojás használata a dúvadirtásban halálos veszedelmet jelentett a barna rétihéják számára. Cegléden két fészkelöhelyét ismerjük. Mindig nyugodt és háborítatlan nádas körzetében építi azt, avas nádat hordanak a héják. A fészek átmérője elérheti az egy métert is. Belsejét gyékénnyel, kákával és nádlevéllel bélelik. 4-6 tojást rak, az első tojás lerakása után kezd kotlani a tojó, a fészekhez mindig a hím hordja a táplálékot. Négy hétnél valamivel hosszabb a kelési idő, azután hat hét szükséges a fiókák kirepüléséhez. A barna rétihéja mindig nádas, mocsár vagy láp környékén fészkel, pedig elsősorban nem hallal táplálkozik, mint sokan hihetnék. A vizenyős terület közelében levő gyepek talajon fészkelő madárfajainak fiókáit, apró emlősöket (a mezei pocok rettegett ellensége!) fogyaszt. Igen jól lát, óvatos; az ember közelségét nem tűri. Egyetlen példa. Egyik alkalommal a fészkelőhelyét megközelítve, a réten több mint háromnegyed órát állt mozdulatlanul, s nem volt hajlandó elrepülni onnan. Nem kíméli a vízimadarak fiókáit sem, így a vízityúk és szárcsa, tőkésréce gyengébb példányai zsákmányaivá válhatnak. A barna rétihéja nászrepülése rendkívül látványos, mint amilyen fenséges a suhanó röpte is, pedig a szárnyak fesztávához képest nem túl nagy a testtömege, átlagosan 600 grammos. Nyár végén viszont rászorulhat a halra, főleg a szikes tavak sekély vizében eddig megmenekült apró naphalakat, kárászokat, ebihalakat és békákat is elkapják. Ez azonban elég ritka. Vonuló madár, március és október között tartózkodik hazánkban, téli tartózkodási helyét nemigen ismerjük, így a barna rétihéja is kínál még kutatnivalót. Az idős példányok jellegzetesen sötétbarnák, a fiatalok pedig világosabbak, fehér hátcsíkkal. Mindenképpen kímélni kell a ceglédi állományát, mert veszélyeztetettségén túl, a haszna is egészen nyilvánvaló és bizonyított, vagyis semmi sem indokolja pusztítását. A barna rétihéja egyetlen példánya, legyen az ivarérett, fióka vagy tojás, eszmei értéke egyezer forint. Surányi Festik az útburkolati jeleket A városi utak stopvonalait s feliratait, valamint a zebrákat évente újra kell festeni. Az ÜT- űr Útépítő és Útfenntartó Gmk a közúti igazgatóság Cegléd területére eső útjain osztrák kopásálló anyaggal festi a burkolati jeleket (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Csetnoi tanyákon Villamosítanak Dimiyevásár Javában tart a villamosítás Csemö tanyavilágában. A sűrűn lakott tanyás területeken és a zártkertekben gyullad ki hamarosan a fény. A három éve kezdődött munkálatokat a DÉMÁSZ ceglédi dolgozói végzik. A lakosság is a zsebébe nyúlt, mert fogyasztóként 10—15 ezer forintot fizetett be. Boda János tanácselnök véleménye szerint a hárommillió forintos beruházás várhatólag a jövő év elejére fejeződik be. Albertirsa Fürdőíórum Az albertirsai — gyógyvízzé nyilvánított — termálfürdő fejlesztésének ügye, úgy tűnik, elmozdult a holtpontról. A közelmúltban a fejlesztési-beruházási kérdésekről egyeztető tárgyalást folytattak az In- forg Rt., a Medinvest Rt., és a nagyközségi tanács vezetői Albertirsán. Elhatározták. hogy a strandfürdő fejlesztésére közösen készítenek beruházási tervdokumentációt, idén szeptember 30-ig. Végleges formába öntése előtt nyílt fórumon ismertetik meg a lakosággal. A tanács űjabb 400 telefonvonalat kér a postától a strandfürdő leendő létesítményeinek kiszolgálásához. Az elvi megállodást a közeljövőben konkrét szerződés követi. Változatlanul lelkesek Most jön el a városvédők ideje $ Immár három esztendeje, hogy Cegléden mintegy ^ száz lelkes polgár megalakította a városvédő és -szépí- ^ tő egyesületet. Az eddigi tevékenységükről és újabb el- képzelésükröl beszélgettünk Márkus János elnökkel. — Számltanak-e az ifjúságra? — Kétszer létesítettünk városvédő ifjúsági tábort. A jövőben szeretnénk a fiatalokat folyamatosan, egész évben bevonni a tevékenységünkbe. De ehhez persze az szükségeltetik, hogy olyan feladatokat adjunk nekik, amelynek érzik az értelmét és fontosságát. Feltétlenül számítani kívánunk rájuk. — Van lelkiereje az egyesületnek, hogy továbbra is lelkesen munkálkodjon? — A közelmúltban Gödöllőn rendezték meg a Városvédő Egyesületek Szövetsége háromnapos közgyűlését, ahol felvetődött az a kérdés, hogy van-e értelme a további erőfeszítéseknek. Megfogalmazódott az egyértelmű válasz: most jön el a városvédők ideje! Ml változatlanul nagyon lelkesek vagyunk. Minden szabadidőnket odaadjuk. Azt várjuk, hogy ezt őszintén elfogadják. Viszont amit kérünk, azt valósítsák is meg. Hiszünk abban, hogy lehet újult erővel, közösen a céljainkért küzdeni. F. F. Földön, piacon Felloboéó vörös kakasok — önök a város építészeti, környezeti és természeti értékeinek megőrzését tűzték ki egyik legfontosabb céljuknak. Ebből az izgalmas és nehéz feladatból mit sikerült megvalósítani? — Az induláskor valóban több mint száz Ceglédet szerető lokálpatrióta jött, s adott útra valót számunkra. Ügy éreztük, hogy e három év során élveztük a lakosság bizalmát. Ugyanakkor olyan programot tudtunk összeállítani, amely azzal kecsegtetett, hogy megállíthatja a több évtizedes pusztítást, s korrigálhatja az esetleges hibákat. Az elején elértük azt, hogy egy- egy átalakításnál például ne rondítsák el az épületet. Örültünk, hogy részt vehettünk a városmag tervpályázatának kiírásában, bírálatában. Számos értékes javaslatot kaptunk. Amit lehetett, ebből már hasznosítottunk. Talán nem hangzik szerénytelenül, hogy jó néhány megvalósításánál letettük a névjegyünket. A Szabadság tér környező épületeinek homlokzatai, színei is ezt tanúsítják. Nagy dolognak tartjuk, hogy minden ármánykodás ellenére a Városalapítók szobra az Eötvös térre került. — Gyarapodott-e a létszám? — Létezik egy kisebb tevékeny csapat. De újabb társaink nincsenek. Hiába, az utóbbi idők belpolitikai eseményei elvonják a figyelmet rólunk. Egyébként egyesületünk minden párttól függetlenül dolgozik. Egy célt látunk magunk előtt: a város szépítését, megóvását, fejlesztését. — Van-e az egyesületnek tekintélye? — Ügy érezzük, hogy elsősorban a lakosság előtt van respektünk. A város vezetése viszont kevésbé hallgat ránk, némiképp a saját útját járja. Itt konkrétan az Eötvös tér mostani sorsára gondolunk, ami megszégyenülése annak, amit elértünk. A szabadidő- központról kiadott, szép kiállítású — realitást nélkülöző — prospektus is bosszantó számunkra. Úgy tünteti fel, mintha ez az egész rendelkezésre állna. Bízunk benne, hogy az új önkormányzat zászlajára tűzi a városépítést és -védelmet. Bőven volt dolguk a ceglédi tűzoltóknak. Az abonyi József Attila Termelőszövetkezetben egy hatalmas körbálás szalmakazal égett, és mintegy 80 ezer forint kár keletkezett. A tűz oka ismeretlen. A Ceglédi Állami Tangazdaság cif- ralcerti kerületében 80 hektár rendre vágott búzaszalma gyulladt meg, a kár 120 ezer forint. A tüzet a körbálázó gép súrlódása okozta. A tápiószö- lősi Üj Barázda Termelőszövetkezetben egy 25 hektáros búzatáblában keletkezett tűz, kombájnalkatrész súrlódása miatt. Az égő részt körbeszán- tották, így a termés zömét megmentették, de a keletkezett kár eléri a 190 ezer forintot. Nagy volt a riadalom az abonyi piactéren. A szeméttároló kigyulladt, és a tűz átterjedt a vas-műszaki áruházra is. A lángokat időben sikerült megfékezni, de 30 ezer forint kár keletkezett. A tüzet eldobott égő cigarettacsikk okozta. Cse- mőben a Határ úti sertéstelep mellett avartűz keletkezett, Péteriben a tarló égett, de a kár elenyésző volt. Erdőművelés Vállalkozókkal végeztette el a talaj-előkészítést és a kivitelezést az albertirsai Szabadság Termelőszövetkezet az elmúlt évi erdőművelés során. Az 56 hektáron telepített új erdő zöme akácos, mert nyárfa után nem telepíthettek ismét nyárfát. Egy hihetetlen mértékű levéltetű-invázió egy ideig visszavetette a csemeték fejlődését, de később helyreállt a növekedési ütemük. A Dolina-völgyben telepített tölgyest vadkár érte, és újra kellett ültetni. Az ágazat idei feladata kisebb a tavalyinál, mert csak 18 hektáron telepítenek erdőt, és 8 hektáron végeznek fapótlást. Jövőre meghatározó lesz, hogy közel 30 hektáron tuskózást és mélyforgatást kívánnak végrehajtani. — Az állampolgárok egy primitívebb kisebbsége rongálja értékeinket. Az épületeket mennyire kímélik? — Szerencsére az épületek rongálása nem jellemző. A kivitelezési hiányosságok viszont annál inkább. A nemrég helyrepofozott bíróság függőcsatornái már meghibá- sodtak: a lefolyó csapadékvíz áztatja a falakat, omlik a vakolat. Visszatérő és elkeserítő gond az a vandálkodás, ahogy magukról megfeledkezett alakok kitörik a fáinkat, letiporják a virágoskertjeinket. — Egyre kevesebb a pénz, rá lehet-e venni valakit a társadalmi munkára? — Amennyiben látják valami elképzelésnek az értelmét, még odaállnak és megcsinálják. Természetesen, ha ezeket az értékeket nem védjük meg, s hagyjuk, hogy tönkretegyék egyesek, akkor bizony aligha jönnek majd társadalmi munkát végezni.
