Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-04 / 155. szám

PKST MfS YE 1999. JÚLIUS 4„ SZERDA A rendszerváltozás nem fog a stégeken Egy vödör szenny ezer köbméterekhez képest? Évről évre fellángolnak a viták a Uáckevei-Dunán elhelyezett stégek körül. A nyár közeledtének legbiztosabb jele, hogy meg­szaporodnak a szerkesztőség napi postájában a stégekkel vagy éppen azok bontásával foglalkozó levelek. Annak ellenére, hogy lapunk és egyéb sajtóorgánumok is szép számmal foglalkoztak ezzel a témával, úgy tűnik, számos tévhit él a Duna-ág két partján élők, illetve az itt pihenni vágyók között. Ezekről beszélgettünk dr. Varga Árpáddal, a Közép-Du- na-völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság hatósági osztályának vezetőjével. — Sokan még ma is azt hi­szik, hogy azokat a stégeket és felépítményeket, amelyekből mintegy kétezernyi található a Soroksári-, illetve a Ráckevei- Dunán, kivétel nélkül le kell bontani. Erről azonban szó sincsen! A jogszabály értel­mében felülvizsgáltuk vala­mennyi építményt, s ennek alapján három csoportba so­roltuk azokat. Mind magántulajdon Eszerint mintegy hatezer olyan partról megközelíthető stég van a Duna-ágban Sorok­sártól Tassig, amelyen nincs felépítmény, kis bódé vagy há­zikó. Az 1979 és 1985 előtt épül­tek tulajdonosai megkapták a stégekre a fennmaradási en­gedélyt 1996-ig vagy 2001-ig. A másik csoportba azokat az építményeket sorolták, ame­lyek, akárcsak az előzőek, a partról megközelíthetőek, de felépítmény áll rajtuk. Ezek­ből mintegy hatszáz találha­tó a vízen. Az eljárás nagyjá­ból megegyezik az előbbivel, bár a közegészségügyi előírá­sok itt már szigorúbbak. — Hivatalosan a legnagyobb gond azokkal a „pottyantós” stégekkkel van, amelyek a partról csak csónakon köze- líthetőek meg. Hiszen ezek tu­lajdonosai ténylegesen a vízen laknak, s nehezen képzelhető el, hogy egy tálnyi krumpli­héjjal, más szeméttel, vagy ha éppen szükséget éreznek ... partra fognak evezni. Száznál is kevesebb ilyen stég áll a Rác- kevei-Dunán. Ha az ezek la­kói által okozott vízszennye­zést összehasonlítjuk a Dél- Pesti Szennyvíztisztító nyolc­vanezer köbméternyi tisztítat­lanul a Duna-ágba ömlő szennyvizével, csak mosolyogni lehet. Ennek ellenére ezekre a stégekre, illetve vízi házakra kiadtuk a bontási határozatot. — És hányat bontottak le? — Egyet sem, mert másod­fokon a minisztérium meg­semmisítette a határozatokat. Űj vizsgálatok lefolytatására köteleztek. Ezek megtörtén­tek, az újabb bontási határo­zatokat most postázzuk. — Szavaiból úgy tűnik, lel­ke mélyén nem ért egyet iga­zából ezzel a döntéssel. — Az igazgatóság négy me­gye vízügyeit intéző regioná­lis szervezet. De én az irodám ablakából nem a Dunát, hanem a Blaha Lujza teret meg a Rákóczi utat látom — vála­szol az osztályvezető. — In­nen kell döntenünk egy meg­lehetősen vitatható jogszabály alapján emberek vagyontár­gyainak sorsáról. Mert ez a hétezernyi stég egytől egyig valakinek a magántulajdona. Saját pénzén építette, vagy vette. — Amikor felülvizsgálták a stégeket, a közvélemény azt mondta: azért adtak fennma­radási engedélyt valamennyi­re, mert néhány fontos elvtárs vízi házikóját úgysem merték volna elbontatni, s ez prece­dens volt a többiek számára is. Érthető hát, hogy most arról beszélnek: már nincsenek ke­gyelt emberek, tehát érvényt lehet szerezni a rendelkezé­seknek. Elvtársak vízi házikói * — Amelyik stég akkoriban épült, amikor nem kötötték engedélyhez, az megkapta a fennmaradási határozatot, füg­getlenül attól, hogy mekkora ember volt a tulajdonosa. Ter­mészetesen minden évben le­bontatunk néhány tucatnyi horgászállást. Olyanokat, amelyek mostanában épültek. Ne kérdezze, hogyan jutunk az illegálisan építkezők nyo­mára. A régi magyar menta­litás segít; a jóakaratú szom­szédok levelei. — Véleménye szerint hoz- hat-e valamilyen kedvező vál­tozást az önkormányzatok meg­alakulása? Elképzelhető, hogy egyszer majd felfedezik ma­guknak a helyhatóságok a fel­ségterületük előtt folydogáló vízfelületet is? — Tavaly nyáron még a Ma- róthy László vezette minisz­tériumnak készítettünk egy ta­nulmányt. Eszerint, csupán a vízfelület-használati díjakból éventé hat-tíz millió forintot A megyében először Vácott Ingyenkonyha tényleg ingyen Ebben a hónapban az or­szág több településén meg­nyitják az újabb ingyenkony­hákat. Ám a minap kiderült, hogy jó néhány helyen fizetni kell ezért az eredetileg ingye­nes szolgáltatásért. E szerint, ha egy rászoruló, idős ember betér egy tál ételre, de a nyugdíja meghaladja az ötezer forintot, akkor tíz forintot kell fizetnie az ebédért. (Ugyanak­kor elgondolkodtató, hogy mi­ért ez az összeg a határ, ami­kor a nyugdíjak legalsó hatá­rát most ugyancsak ötezer fo­rintban állapították meg!) A megyében az első, igazán ingyenes konyhát Vácott nyit­ják meg július 9-én, hétfőn. Remső Zoltánné, a Vöröske­reszt városi titkára elmondta, hogy nálunk egyáltalán nem kell fizetni az ingyenkonyhán, melynek megnyitását eredeti­leg márciusra tervezték. A2 olasz cég által felajánlott lio- filizált leveszöldség és mar­hahús-granulátum sajnos még mindig nem érkezett meg. A városi szociális otthon dolgo­zói vállalkoztak arra, hogy — amíg a konyha végső helyére nem kerül és a félig kész éte­lek meg nem érkeznek — na­ponta 20-25 adag ételt elké­szítenek. A Vöröskereszt munkatársai először arra gondoltak, hogy csak egytálételeket rendelnek meg az otthontól, de ők több- fogásos menüt ajánlottak. Az igények felmérésénél a helyi családépítő központ munka­társai segítettek. A helyisége­ket a tanácstól kapták. Előreláthatóan az első idő­szakban naponta 20-25 rászo­rulót fognak kiszolgálni, a ké­sőbbiekben pedig 50-60 em­berre számítanak, de az igé­nyek alakulásával több idős és munkanélküli ellátására is felkészülnek. M. I. lehetett volna beszedni. Eny- nyi pénz három-öt kilométer­nyi meder kotrására elegendő. Talán mondanom sem kell, er­re az anyagra választ sem kap­tunk. Tény, hogy az alakuló önkormányzatoknak anyagi és erkölcsi hasznuk is lenne azon, ha nemcsak a part, hanem a vízfelület ügyeivel is törődné­nek. Áttanulmányoztam az ön- kormányzati törvény terveze­tét. Ebben a vízfelületről ter­mészetesen nincs szó. A közel­múltban a Ráckevei-Duna érintett tanácselnökeivel egy hajókiránduláson vettünk részt. Itt a ráckeveiek kivéte­lével minden vezető egyetér­tett abban, hogy a vízfelület ügyeivel is nekik kellene fog­lalkozniuk. Végrehajtható jogszabályt — Vajon a ráckeveiek miért zárkóztak el? — Talán mert ott van a leg­több felépítményes stég és pro­tekciós, kiváltságos tulajdonos. De meggyőződésem, hogy a Duna-ágnak nem ez a legna­gyobb gondja. Addig, amíg ilyen égbekiáltó a különbség a Dunakanyar és a Ráckevei- Duna-ág infrastrukturális fej­lettsége között, amíg nincs csatorna, út, tisztességes köz­lekedés, addig nem a házikós stég a fontos. Vagy, ha azért kellene a hétezer horgászál­lást lebontani, mert zavarja a másik hetvenezer ilyennel nem rendelkező horgászt, akkor ezt kellene kimondani. Pontos és főleg végrehajtható jogszabály kellene, amely meghatározza azt is, ki fizessen kártérítést a megsemmisítésre ítélt magán- tulajdon fejében. Móza Katalin Folytatja munkáiét a Parlament Heves szócsaták, elhalasztott döntések Tegnapi ülésén a Parlament a népszavazással, az országgyű­lési képviselők választásával, az elektronikus és nyomtatott sajtó privatizációjával, a létbiztonság kérdésével, az Állami Va­gyonügynökséggel és a kezelésében lévő vagyonnal szándéko­zott foglalkozni. Az eredeti programot csak részben sikerült megvalósítani, ezért a plenáris ülést ma délután 2 órától foly­tatják. Mivel az Országgyűlés egy korábbi ülésén a T. Ház se­hogy se tudott dönteni a cí­mer kérdésében, a tegnapi ülésen ismét napirendre tűz­ték az erre vonatkozó alkot­mánymódosítási javaslatot. Balsai István igazságügy-mi­niszter bejelentette, hogy a kormány a koronás kiscímert javasolja elfogadásra. A ja­vaslatot támogatta az alkot­mányügyi törvényelőkészítő és igazságügyi bizottság, s ahogy az már korábban is tör­tént, mellette foglaltak állást a koalíciós pártok képviselői. A vitában Kőszeg Ferenc kompromisszumos javaslattal állt elő, de sikertelenül. A hosszadalmas vita után az Or­szággyűlés a koronás kiscí­mert választotta a Magyar Köztársaság hivatalos jelképé­vé. Az előzőekhez képest nyu- godtabb mederben folyt az Ál­lami Vagyonügynökségről és a hozzá tartozó vagyon kezelé­séről, hasznosításáról szóló törvénymódosító javaslat vitá­ja. Balsai István igazságügy­miniszter előterjesztése szerint a privatizációban meghatáro­zó szerepe lesz a vagyonügy­nökségnek, s mert ezt a kor­mány vezérli, helyes lenne, hogy a vagyonügynökség köz­vetlen irányítását és ellenőr­zését az Országgyűlés helyett a kormány lássa el. Az SZDSZ álláspontja szerint a vagyonügynökségnek minisz­tériumi jogállást kellene kap­nia, más hozzászólók részlet- kérdésedben tettek módosító javaslatokat. Aggályok voltak azzal kapcsolatban is, hogy helyes-e a döntő fontosságú privatizációs eljárást csupán a vagyonügynökségre bízni. Délután, amikor az interpellá­ciók és kérdések után folytat­ták a vagyonügynökségről szóló vitát, hevesebbé vált a szócsata, s végezetül a döntést is elhalasztották, mert túlsá­gosan sok módosító indítvány gyűlt össze, s ezeket a gazda­sági bizottságnak véleményez­nie kell. A népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló tör­Nemigen A parlamenti számítógép ada­tai szerint a címerszavazáskor csak a .koalíciós pártok tartot­ták be a pártfegyelmet de ők nagyon szigorúan. Bár személy szerint közöttük Is van, akinek szimpatikusabb a Kossuth-cí- mer, mégsem adtak le egyet­len szavazatot sem a koronás kiscímer ellen, és egyetlen kép­viselőjük sem élt a tartózko­dás jogával. A kétharmados többségi sza­vazat csak úgy jöhetett ki, hogy az ellenzéki képviselők között is akadtak koronás-hí­vek. A három ellenzéki párt soraiban jócskán megosztott vélemények alapján nyomkod­ták a honatyák a gombokat: voksoltak igennel, nemmel, tar­tózkodtak, s volt, aki nem vett részt a döntésben. (Több va­riáció nem volt.) A koronás címerre az SZDSZ 39. a Fidesz 5, az MSZP 6 igen szavazatot adott le. Ellene 18 szabadde­mokrata. 7 szocialista és 2 íi- deszes voksolt. vény módosításának vitája be­vezetéseként Balsai István igazságügy-miniszter ismertet­te a kormány módosító javasla­tait. Ezek közül a legfonto­sabb, hogy a törvényben rög­zített 90 nap helyett 60 napra csökkentsék az országos vá­lasztások és a népszavazás kö­zötti időtartamot, azzal a céllal, hogy a köztársasági el­nök választásáról szóló nép­szavazás miatt ne kelljen el­halasztani az önkormányzati választásokat. Döntésre ebben a témában sem jutottak a képviselők, a részletes vitára ma délután kerül sor. Záró napirendi pontként az ország- gyűlési képviselők választásá­ról szóló törvény módosításá­val foglalkozott. Ennek lénye­ges eleme, hogy egyszerűsít­sék a számítógépes szavazat­összesítő rendszert. Talán mondani se kell. hogy döntés­re ' ebben a kérdésben sem jutottak a képviselők, az álta­lános és részletes vitára való­színűleg holnap kerül sor. Elhangzott az ülésen néhány interpelláció, illetve kérdés. Például az, hogy az ígéretek­kel ellentétben nemhogy ja­vulna, de egyre inkább kedve­zőtlenné válik a kül- és bel­földi vállalkozáshoz szükséges gazdasági klíma. Egy SZDSZ- es képviselő a kiemelt nyug­díjakról kért információt. A válasz alighanem a kérdezőt is meglepte, hiszen az országban mindössze 323-an kapnak 25 ezer forintnál magasabb nyug­díjat. Közöttük egyaránt ta­lálhatók volt vállalatvezetők, fizikai munkások, művészek és egykori politikai munkások. Rádai Mihály (SZDSZ) a gép­járművek ..káros környezeti hatásait mérséklő intézkedése­ket követel. Nemhiába öltött Kéri Kál­mán díszegyenruhát a tegnapi alkotmánymódosító vitára. Reggel ugyan még fölösleges­nek látszott ünnepélyessége, azonban a déli szünetre a kép­viselőház úgy döntött, hogy nem halogatja tovább a címer ügyét, s az alkotmányjogi bi­zottság ülése után a kora dél­utáni órákban részletes, rövid vita után megszavazták a ko­ronás kiscímert államiságunk jelképeként. Kéri Kálmán ve­zérőrnagy, az MDF 89 éves képviselője könnyeit morzsol­ta, miközben a plénum az Is­ten, áldd meg a magyart éne­kelte. Másodszorra ugrott neki a Parlament, hogy válasszon a koronás kiscímer és a korona nélküli, úgynevezett Kossuth- címer között. Az első alkalom­mal három szavazat hiányzott, a koronához, most mindössze kettővel volt több a szükséges kétharmados többségnél. Fur­csa is lett volna az elsöprő többség, ne adj’ isten, a teljes egyetértés, hiszen a címer nem csak egy államnak a jel­képe — kifejezi annak tartal­mát is. Ezért volt politikai kérdés, hogy melyik párt me­lyik változatot támogatja, s az eddigi vitákból ez kristály- tisztán tükröződött. A magyar királyi (szent) koronával ellátott kiscímert j- \u’('umcnti leauzel Korona a köztársaság fején azok támogatták, akik törté­nelmi régmúltunkra gon­dolva próbálják legújabb köztársaságunk jövőjét föl- rajzolni. Ellenzőik vélemé­nye szerint azonban kezde­nek újraéledni a koronához tartozó vármegyék, a főispá­nok, a darutollas csendőrök, az iskolai hittanórák, a kisbirto­kos gazdák, s a mai embernek a koronás címer a keresztény kurzust juttatja eszébe. A Kossuth-címer a függetlenségi törekvések, az önállóság szim­bólumaként él a köztudatban, ezt azok a képviselők támogat­ták, akiknek pártja nem a múlthoz . visszakanyarodva akar előrejutni. Alapvető — ahogy mondani szokás — elvi kérdésekről van szó, amelyek­re az adott válaszok kijelölik a társadalomban és a Parla­mentben is egy-egy politikai csoportosulás helyét. Olyan lényegi válasz egy jelkép ürü­gyén a szavazás, amelyre hi­tünk szerint csak igennel vagy nemmel volna szabad válaszol­ni. Valószínűleg ezért is nem születhetett kompromisszumos javaslat a címerkérdésben, hi­szen ha a megyeházán a koro­nás díszeleg, mit ér a hajtóká­ra tűzött Kossuth? A képviselők azonban nem akarták tovább halogatni a döntést, hogy néz ki a frissen- sült demokrácia a Kádár-cí­merrel? így történhetett, hogy politikai megfontolások helyett az ízlésük szerint szavaztak a honatyák. (Ha az ellenzéki pártok tartják magukat elkép­zelésükhöz, és mindahányan a Kossuth-címerre szavaznak, akkor nem jött volna össze á kétharmados többség. Soha. Valakinek meg kellett alkud­nia, esetleg átadni a döntés fe­lelősségét a népre.) A vita utolsó fölszólalója, Tamás Gás­pár Miklós (SZDSZ) azonban föloldozta a honatyákat a párt­elvek kötelezettsége alól, s mindenkinek saját belátására bízta,, melyik jelképre szavaz. Lehet, hogy nein ezért, de imi­gyen szavaztak törvényho­zóink, s a 258 igen mellett 28 nemet kapott a korona. 35 képviselő nem tartotta fontos­nak, hogy válasszon, ők tartóz­kodtak, s 64-en nem vettek részt a döntésben. Az, hogy jelen esetben ho­gyan működött vagy nem mű­ködött a frakciófegyelem, hogy hogyan működik a több­pártrendszerben a hárompárti ellenzék, az kiolvasható a szá­mokból. Valakinek engednie kellett (a 48-ból): A kompro­misszum megköttetett, az ülés­nap elmúlt, a koronát föltették a köztársaság fejére. Jakubovits Anna A „Eákosi”-címsr 1949-től 1956-ig volt az ország hivata­los jelképe A „Kádár”-címer 1956-tól nap­jainkig a Magyar Népköztár­saság címere Kossuth-címer. 1849-ben, 1918 —19-ben, és 1916—49 között a köztársaság címere A koronás kiscímer. 1895-ben alapították, s ma újra a Ma­gyar Köztársaság jelképe

Next

/
Thumbnails
Contents