Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-24 / 172. szám

1990. JÜLIUS 24., KEDD Ó mondta Megállót! Lesz bizony privatizáció, azaz magánkézbe adás a közlekedésben is. Miért ne lenne? Egy maszek vo­nat ... Na, azért ennyire nem. Másmennyire azonban igen. Ez derül ki dr. László Andrásnak, a Közlekedési és Hírközlési Minisztérium főosztályvezetőjének a Nép- szabadságnak (július 21.) adott interjújából. A közúti személyszállítás­ról szólva például azt mondta: „Az elképzelés szerint egy nagy állami vál­lalat végezné a távolsági személyfuvarozást, míg a helyit az önkormányzatok. A közelkörzeti közlekedés gazdája a megyei önkor­mányzat lenne...” Ez olyan szép, hogy nem is le­het igaz! Mert ugye, ez máris háromféle szervezet, irányítás, koncepció, s nem mellékesen, díjszabás ... S ez a „közelkörzet" ... ! Csakhogy kérdés, például Abony, Nagykőrös, avagy Herceghalom, esetleg a Börzsöny-vidék „közelkör­zeti” közlekedését — ahol ma is két megye az érintett — miként fogja szervezni az egyik meg a másik megyei önkormányzat?! S ha nem egyezően, akkor mi lesz az utassal, például az ún. hiva­tásforgalommal, azaz a munkába — iskolába — jár rákkal? A megyében 120 felett van a helyi autóbuszjára­toknak a száma, azaz ennyi ,viszonylat” — így jelöli a szaknyelv — fogja át a 650 kilométert meghaladó vo­nalhosszt. Akkor most ahány helyi önkormányzat, annyi javítóműhely (annak az egy-két-hárbm busz­nak? fj, annyiféle irányítási szisztéma, annyiféle díjsza­bás? S ez csak cseppnyi a lehetséges variációkból. Ezek a variációk tetszető­sen hangzanak, egészen ad­dig, míg a gyakorlatba át nem kerülnek. Ha átkerül­nek, akkor ugyanis azokat sújtják, akik eddig is a megnyomorítottak közé tar­toztak: a bejáró (ingázó) munkást, a szegényeket... Majd gyalogolhatnak, majd kerékpározhatnak. Mint apáik és nagyapáik. Csak­hogy apáik és nagyapáik más világban éltek. Amire a Horthy-urak nem mond­ták: demokrácia. Nem mondták: a nép érdekében. Nem kellene gyorsan egy megállót csinálni?! KLIENS Ismét elnapolták az önkormányzati vitát Törvény a képviselői tiszteletdíjról Tegnap az Országgyűlés folytatta rendkívüli ülésszakát; 12 törvényjavaslatot, országgyűlési határozattervezetet, bizott­sági jelentést tűzve — újonnan vagy folytatólagosan — két és fél naposra tervezett plenáris ülésének napirendjére. Még az érdemi munka megkezdése előtt a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt országos vezetősége, valamint parlamenti képviselőcsoportja nevében kért szót Böröcz Ist­ván, aki sajnálkozását fejezte ki a hírhedtté vált körlevél pontatlan megfogalmazása miatt, s kijelentette: pártja sosem tervezett és nem tervez alkotmány-, illetve törvényellenes lé­péseket, a körlevél szerkesztőit és aláíróját a jóhiszeműség ve­zette. A napirend tárgyalása előtt tett esküt Boross Péter, aki ezután tárcanélküli miniszteri tisztséget tölt be. Az Országgyűlés elsőként módosította a kínzás és más kegyetlen, embertelen, vagy megalázó büntetések, bánás­módok elleni nemzetközi egyezmény kihirdetéséről szóló 1988. évi 3. törvényere­jű rendeletet. A képviselők felhatalmazták a kormányt arra, hogy kijelölje azt a szer­vezetet, amely az egyezmény 20. cikkében megjelölt vizsgá­lat esetén a kínzás elleni bi­zottsággal, illetve annak tag­jával a kapcsolattartásra jo­gosult. Ezt követően megkezdődött a mentelmi joggal összefüg­gő alkotmánymódosításról szóló javaslat megtárgyalása. A módosításra mindenképpen szükség volt, hiszen a. képvi­selők jogállásáról szóló tör­vényjavaslat elfogadásával alkotmányellenes hélyzet áll­na elő. Fontos e módosítás azért is, mert a mentelmi jog két eleme — az úgynevezett „felelőtlenség” és a „sérthe­tetlenség” közül az alkotmány csak az utóbbiról tesz emlí­tést. Az alkotmány módosítá­sával 293 képviselő értett egyet, nemmel senki sem sza­vazott, és tartózkodó sem akadt. A törvény tisztázza. a.Mgyi-,... selők munkajogi helyzetét is, . amikor kimondja: -megbízatá­sának időtartama alatt — az összeférhetetlenségi eseteket kivéve' — munkaviszonyban, valamint munkavégzésre irá­nyuló egyéb jogviszonyban állhat, illetve keresőfoglalko­zást folytathat. A munkáltató ugyanakkor köteles fizetésnél­küli szabadságban részesíteni a képviselőt megbízatásának időtartamára, ha a törvényho­zó ezt igényli. A képviselők tiszteletdíjáról, költségtérítéséről és kedvez­ményeiről szóló törvény leszö­gezi: a képviselő tiszteletdíjra jogosult, amely alapdíjból és pótdíjból áll. Az alapdíj a mindenkori miniszteri illet­mény 50 százalékának megfe­lelő összeg (a miniszterek ha­vonta bruttó 65 ezer forintos fizetést kapnak). Az Ország- gyűlés elnöke a képviselői alapdíj 200 százalékát, alelnö- ke 15Ö, jegyzője 70, bizottsági elnökei 100, bizottsági alelnö­kei 80, bizottsági titkárai 60, bizottsági tagjai 40, a pártok frakcióvezetői 120 százalékát kapják havonta pótdíj címén. A képviselő legfeljebb két bi­zottság tagjaként részesülhet pótdíjban. Tiszteletdíjuk mind az alap, mind a pótdíja után személyi jövedelemadót és nyugdíj járulékot fizetnek. A pártok frakcióit munká­juk szakmai megalapozása érdekében szakértői díj illeti meg. Ennek éves összege kép­viselőcsoportonként húsz kép­viselő éves alapdíjának felel meg. A kormánypárti képvi­selőcsoportok emellett képvi­selőnként az évi alapdíj 25 százalékát, ellenzéki pártok frakciói pedig képviselőnként az évi alapdíj 50 százalékát is megkapják. Független képvi­selő szakértői díj címén alap­díja 50 százalékára jogosult. Ismét elnapolták a képvise­lők az önkormányzati vitát, amelyben szinte kizárólag az MDF és az SZDSZ képviselői vívtak egymással szópárbajt. Néhány képviselő megjegyzése arra enged következtetni : az általános vita mindaddig tart, amíg a hat parlamenti párt­nak nem sikerül megegyezésre jutnia ebben a kérdésben, t itsűáaáaddój sí ­A plenum vita nélkül elfo­gadta a Szovjetunió 1956-os magyarországi beavatkozásá­val kapcsolatos országgyűlési határozatot, amely azt indít­ványozza, hogy a magyar or­szággyűlés forduljon a szovjet parlamenthez, és kérje fel: határozatban foglaljon állást és ítélje el az 56-os magyaror­szági beavatkozást. A törvényhozók hétfőn utol­sóként hallgatták meg a nyomtatott és az elektronikus sajtó privatizációs eljárásait vizsgáló bizottság közbülső je­lentését. Míg a többségi állás- foglalás konklúziója az, hogy az új médiatörvény megalko­tásáig a kormányzatnak kelle­ne kontrollálnia a sajtó pri­vatizációs folyamatait, addig a bizottság kisebbségben maradt tagjai a kormány közvetlen felügyeletét hihetetlenül nagy hibának tartanák. Az Ország- gyűlés nem nyitott vitát, a tá­jékoztatót határozathozatal nélkül tudomásul vette. Az elnök nyugdíjra vár, felmondtak a helyettesek Nem tanácstalan a tanács Nem kell különösebb jóste­hetség ahhoz, hogy megjöven­döljük, a helyhatósági válasz­tások után az államigazgatási apparátus jó része kicserélő­dik. A tanácsoknál a mozgás már hónapokkal előbb meg­kezdődött. Vannak akik egye­nesen pánikról beszélnek, má­sok kevésbé élesen fogalmaz­nak. Az biztos, aki manapság a Pest Megyei Tanácsnál jár, már érezheti az őrségváltás előszelét. Ismeretes, hogy az elnök, Balogh László ősztől nyugdíjba megy, s ikét helyet­tese — Kocsis Péter és Balázs Gézáné — felmentési idejét tölti. — Milyen ütemű a létszám- leépítés az apparátusban? — kérdeztem dr. Erdélyi László­tól, a jogi és szervezési osztály vezetőj étől. — A létszámleépítést már két évvel ezelőtt megkezdtük. Akikor négyszázharmincan vol­tunk, most meg kétszáznyolc­van—háromszázan. Ez nem­csak a hatalomváltásnak, ha­nem a deregulációnak is kö­szönhető. A jogszabály.ok fe­lülvizsgálata és hatályon kí­vül helyezése miatt is voltak leépítések. A csökkenés azon­ban folyamatos, és nem pánik­szerű. Abban sem vagyok biz­tos, hogy az új felállásban sok­kal kevesebb ember oldja majd meg a feladatokat. Euró­pában a tanácsszerű intézmé­nyek legalább ekkora, ha nem nagyobb stábbal működnek. Utcára eddig senki sem került, mindenkivel sikerült meg­egyeznünk. Ügy gondolom, a munkatársak többségének kon­vertálható ismeretei vannak. Nehezebb helyzetben vannak, akik úgynevezett betanított munkát végeznek. Nem tudom, ők képesek lesznek-e újat ta­nulni. Nem titok, hogy a hely- hatósági választások előtt van egy kis idegesség az apparátu­son belül. Mindenkiben él a kíváncsiság, kik lesznek az új vezetők, és azok kikkel akar­nak majd együtt dolgozni. Per­sze a dolog fordítottja is igaz. Mindenkinek el kell döntenie, hogy akar és tud-e az új gaz­dával együttműködni. Egyéb­ként most készülünk az át­adásra, s ez bizonyos mértékig talán le is vezeti a feszültsége­ket. — A két elnökhelyettes ön­ként távozott? — Igen. Felmérték a saját helyzetüket, s mivel a pártap­parátusból jöttek, tudták, hogy a jövőben nem számítanak majd a munkájukra. Tudták, ha előbb keresnek más helyet, jobbak az esélyeik. A tapasz­talat az, hogy az újonnan ala­kuló vegyes vállalatok sok eset­ben alkalmaznak úgynevezett régi pártkádereket, A külföldi cégeket ugyanis nem árdekli, hogy kinek milyen az ideoló­giai meggyőződése, náluk első­sorban a szakértelem számít. — A munkaerőmozgás nem zavarja az ügyintézést? — Az ügyfelék ebből sem­mit nem érezhetnek, bár tu­dom, hogy — szerintem propa­gandából — ennek az ellenke­zőjét is előszeretettel mondo­gatják. — ön marad a helyén? — Egyelőre igen. Az osztá­lyon huszonnyolc ember dol­gozik, képzett jogászok, főis­kolát végzett emberek. Az át­szervezés időszaka alatt kulcs­szerepük lehet. A titkárság lét­száma a jövőben szerintem nö­vekedni fog, s profi hivatalno­kokra mindig szükség lesz. A községi, a városi tanácsok helyzete meglehetősen változa­tos képet mutat. Van, ahonnan már önként távoztak a régi ve­zetők, máshol úgy vélik, szep­temberig még intézik az ügye­ket, s persze olyanok is van­nak, akik úgy döntöttek, hogy az őszi megméretésen is ring- be szállnak. Folynak a talál­gatások. a tervezgetések, most még mindenki reméli, hogy számára kedvezően alakulnak a dolgok, őszig még van idő, lehet reménykedni. Hargitai Éva Növekvő lyukuk a hálón Nincs helye a hidegvérnek A vártnál gyorsabban fo­gyatkoznak a szociális segély­keretek — ezt tudhattuk meg a népjóléti államtitkárral ké­szült tegnapi rádióbeszélgetés­ből. Rögvest utánajártunk, va­jon tényleg fekete-e az ör­dög. Fedezet helyett ígéret Találomra választottuk ki a Csömöri Tanácsot. Miklecz Pálné szociálpolitikai előadó­tól tudtuk meg: ez évre 534 ezer forintnyi rendszeres szo­ciális segélyt terveztek, s jú­niusig 207 ezer 950 forintot utaltak ki a tizenegy rászo­rulónak. Még egy eddig ki­elégítetlen kérelem fekszik az asztalukon. A rendkívüli segélyre szánt 448 ezer gyorsabban fogyott, eddig 285 ezer forint talált a kérelmezőkre. Ahogyan az előadótól értesültünk, az a gondjuk, hogy ebből a keret­ből kell fedezniük a mozgás- korlátozottak közlekedéséhez az üzemanyag-hozzájárulást is (eleddig 144 ezer forintért), a benzináremelés jócskán nö­veli még a summát. Erre, a kiadásra fedezetet nem, csu­pán ígéretet kaptak korábban. Szerencsére előrelátónk vol­tak, a megyei tanács javasla­tára még az év elején 1,2 mil­liós tartalékot képeztek, s így egyelőre nem okoz gondot fi­zetni a márciusban bevezetett ápolási díjakat, valamint a kisnyugdíjasoknak a gyógy­szertámogatást s a többi se­gélyt. Csömörön bizakodnak, ám Törökbálinton, ahol a helyzet hasonló, úgy vélik a taná­cson: idén is szükség lesz pót- előirányzatra, akár a korábbi években. Akkor most izgul­junk vagy nyugodjunk meg? Nem jé, ha marad Dr. Máté János, a Pest Me­gyei Tanács szociálpolitikai csoportvezetője szerint nincs helye a hidegvérnek. A taná­csok zöme az újonnan beve­zetett ápolási díj fedezetének nem lesz birtokában az esz­tendő végéig. Ugyancsak a se­Hol vannak a szocialisták? A szokásos reggeli névsorol­vasásnál kisebb derültséget keltett a teremben, amikor a jegyző sorra MSZP-s hiány­zókat jelentett be. S valóban, o frakció székeinek tán a har­mada maradt üresen. Hova lettek a szocialisták? Szocialista nyár Elüldözték őket? Vagy a kampány ügyében tüsténked­nek? Netán megunták a szó- cséplést, s inkább az aratásnál serénykednek? Sem ez, sem az. Négyen külföldön vannak, elvégre nyár van, tudtuk meg Pozsgay Imrétől, s vannak olyan képviselők is, akik le akarnak mondani mandátu­mukról. Olyan tekintélyes pártemberekről van szó, mint például Ormos Mária, akit megerősítettek a pécsi egye­tem rektori székében. Mosta­ni hiányzásának oka: mérle­gelés. Fizetés nélküli szabad­ságra menjen az egyetemről, hogy képviselő lehessen, vagy a mandátumát adja-e vissza? S ebből a pártból nem ő len­ne az első, s valószínűleg nem is az utolsó. Hová lesznek a szocialisták a sokszínű Parla­mentből, ha visszatérnek a kaptafájukhoz? Van persze, aki össze tudja 7Tff?rFF?F?r?ri???F??3?FSF?Frm^?Fr?FITO hangolni a kettőt. Petrenko Já­nost, aki a megfogyatkozott szocialisták táborában üldögél, a sajtópáholy alatt, nem iga­zán zavarja a parlamenti mun­ka. A PEKO művek színes fényképeivel, prospektusaival traktálja padtársait. Napiren­den éppen a képviselők jog­állása van, a fizetésük, a mun­kakönyvük, a pótlékok, az adók. Petrenkót, az ózdi óriást mindez nem érinti érzékenyen. ő már megcsinálta a maga szerencséjét, s azóta is viszi a boltot. Olykor éppen a T. Házban. Csatározások nélkül Egyébként nem sok érdeklő­dést váltott ki a képviselők körében, hogy tisztába tegyék saját helyzetüket, amelynek sürgősséget biztosítottak na­pirendi pontjaik között. Sza­bad György a mentelmi jogok módosításának szavazásához a folyosóról parancsolta be a képviselőket, mert az üléste­remben nem voltak elegen a határozathozatalhoz. S való­ban, ez a tegnapi délelőtt elég unalmasra sikerült. Meg kel­lett csinálni, amit megcsinál­tak, de senkinek nem volt al­kalma, lehetősége politikai csatát kezdeni, vagy folytatni, jól odamondogatni a másik­nak, utálatáról vagy hűségéről tanúságot tenni. Elszállt az a labda is — mint ahogy eddig is teljes érdekte­lenség kísérte a kisgazdák ha­talomátvételi szándékát —, amelyikben a párt egyik kép­viselője bocsánatot kért az ominózus körlevél miatt. Mint mondotta, a szándék alapvető­en jó szándékú volt, de fáty­lat rá. A képviselők még egy arcrezzenésre sem méltatták a bejelentést. Ennyire nem szá­mít már a hajdan oly nagy­hangú koalíciós párt? Azért, mert Torgyán József, a vezé­rük Tajvanon szerez tapasz­talatokat, őket már el lehet hallgatni? Írhatnak körlevelet, megerősíthetik a benne 'foglal­takat bocsánatkérésnek álcáz­va, követelhetik a ’47-et, hi­vatkozhatnak éjjel-nappal a népre, már nem érdekesek? A Kisgazda-miniszter is — ami­kor a tervezett földtörvényről beszél — mindig kihangsú­lyozza, hogy a kormány ne­vében beszél. S persze a kor­mánytöbbség szája íze szerint. Közismerten ellenkező vé­leményen voltak — vannak? — a kisgazdák és a demokrata fó­rum a földkérdést illetően. A tegnapi sajtótájékoztatón be­harangozott javaslat azonban már csak nyomokban emlé­keztet Torgyán úr hangzatos nyilatkozataira, a kivont pal­lossal megrohamozott kisgaz­daigazságra. Hallgatnak a kisgazdák, egységben a koa­líció. Térdig indítványban Am lehet, hogy csak egysze­rű kompromisszumról van szó. a kormány leszereli a belső el­lenséget, s cserébe jutalmat vár az ellenzéktől. Minthogy manapság minden mindennel összefügg, lehet, hogy a föld­törvény is, valamilyen módon része az önkormányzatinak. Azt pedig sürgősen tető alá kell hozni, sürget az idő. A hatpárti egyeztetések után ma kerül ismét terítékre a leghe­vesebb vitákat kavaró törvény — várhatóan ma tetőzik a ka­varodás ebben az ügyben. A nem kis terjedelmű kor­mányjavaslat után a szabad demokraták ellenjavaslata nyolcvanoldalas, de azóta, a bírálatok hatására ezt átdol­gozták, s egy ötvenoldalas módosító indítványt nyújtot­tak be. De dolgoztak a kép­viselők külön-külön is, más pártokból is, a módosító in­dítványok vannak vagy kétszá­zan. Az egyik szabaddemok­rata képviselő saját bevallása szerint elvesztette már a fo­nalat, azt mondja, már csak a ház központi számítógépe se­gíthetne eligazodni a módosí­tó indítványok között. Amely­ben már térdig járnak. Ha vé­letlenül egyszer szavazásra kerülne a sor, egy-egy parag­rafusnál huszonöt módosítást kellene végigfutni, melyiket fogadják el, melyiket vessék el. Lesz még valaki ekkora bombázás után, aki emlékez­ni fog az eredeti javaslatra? ’-ja gélykeretet terheli, hogy foly­tatódik a menekültek árada­ta, s a helyi vezetés ebből eltP legezi meg a letelepedési se­gélyt, az állam utólag téríti. Egy családnál, ha lakást is vesznek, 2Ó0 ezer forintra rúg­hat az összeg, ez egy kisebb faluban a "teljes segélyösszeg, Dr. Dízseri Tamás, a megyei egészségügyi osztály szociális módszertani központjának ve­zetője szerint: — Nem biztos manapság, hogy az jelzi egy tanács jó gazdálkodását, ha marad a segélykeretből. Így ugyanis rászorulók maradhat­nak pénz nélkül. Sokan szé- gyellőségből, vagy mert meg­alázónak érzik, nem kérnek segélyt, nem teszik ki magu­kat a kérelmezési procedúrá­nak, így nem is látható még a jéghegy víz alatti része. Tény, hogy Cegléd, Monor, Szigetszentmiklós körzetéből már érkeznek a jelzések: nem lesz elegendő a segélyek­re szánt pénz az év végéig. Az oka valóban az, hogy költsé­ges (családonként havonta 2-4 ezer 800 forint), az ápolási díj, mélynek nincs külön fe­dezete, s csupán ez is elég egy község egész évi keretének kimerítéséhez, ha legalább tíz család kéri, kapja. — A másik nyugtalanító ok, hogy szociális robbanás perceit éljük, sokan most csúsznak a létminimum alá, gyorsan nőnek az energia- és a megélhetési kiadások. Aki nem vette meg tavasszal ked­vezményes áron a tüzelőt, ősz­szel kényszerül drágábban be­szerezni, ha tudja. A lakótele­pi egyedül élő idős nem spáj­zolhat, nincs éléskamrája, s a távfűtési díjon sem takaré­koskodhat ... léire kell hozni Az illetékes ezzel zárja: — Meggyőződésem tehát, hogy nem indokolatlan pánikkeltés, hanem józan előrelátás szor­galmazni: még idejében létre kell hozni a szociális kiadások bővítését szolgáló alapot. Per­sze hiba lenne mindent az ál­lamtól várni, a községeknek, városoknak most csak azt ja­vasolhatjuk: a látszólagos nyugalom ellenére is készül­jenek fel a segélykérelem-ro- hamra, s vonjanak be minél több helyi forrást a házigon­dozásba, a szociális étkeztetés­be. V. G. P.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents