Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-23 / 171. szám
4 pesrr « wit i'r/ 1993. JÜLIUS 23., HÉTFŐ Pont helyett vessző az iskohvitdról ro: •^ü Volt, amikor betiltották Művelt ember, művelt nép, felkészült szakemberek, a munkanélkülivé válók átképzése, új ismeretek átadása. E nélkül nincs társadalmigazdasági fejlődés. Általában tudjuk, de a konkrét kérdéssel mintha még nem értünk volna rá foglalkozni a választások óta. Fejér Sándor, a Fóti Tanács igazgatási főelőadója sem tud arról, hogy valakinek lenne ma közművelődési koncepciója akkor, amikor még a közoktatás világában is sok a bizonytalanság. A nagyközség kulturális életéről azért elég sokat tud mondani abból a kis forfa épületből nézve, ahol egy vonat utasfülkéjénél nem nagyobb dolgozószobáját berendezték. A T betűk kora A Muharai Elemér által ötven — azaz idén már ötvenegy — évvel ezelőtt alapított faluszínpad tavalyi emlékműsora még most is foglalkoztatja a közvéleményt. Nem csak emlékeznek a jubileum sikerére, hanem folytatják a hagyományokat. Dr. Csáder Dezső- né vezeti, szervezi, összehangolja az együttesek munkáját. Egyik kezdeményezője annak, hogy az idén ősszel szabadtéren is előadják az eddig csak színházteremben látott műsorokat. Ezek összeállításakor ragaszkodnak az első, eredeti programhoz. Szerkesztés közben pedig éppoly nehéz megfeledkezni azokról az analógiákról, melyekről beszélgetve Fejér Sándornak is eszébe jut, mit meséltek a múltat megélt idősebbek. Ismeretes, hogy az akkori faluszínpad létrejöttén még Móricz Zsigmond is bábáskodott. Segítette az értelmiség színe-java, mert kiindulópontnak tekintették a falun élő emberek művelődése szempontjából. Ma nekünk érthetetlen, hogy a korabeli műsorban szereplő Mátyás király aranyszőrű bárányáról szóló mesejáték kinek és minek árthatott. Kit zavart, hogy az egyházi énekkarok felénekelték a Fóti dalt? Vagy az, hogy Kodály Zoltán műveiből adtak elő. Tény: az 1939-es bemutató után betiltás következett. Sor került ilyenre 1945 után is, mígnem az ötvenedik évfordulót már zavartalanul ünnepelhette a falu. Az egyházi énekkarok soha nem szűntek meg ebben a községben. Legfeljebb a hivatalos kultúrpolitika mellőzte őket. Ennek ellenére például a reformátusok még külföldi kapcsolatokat is ápoltak, Hollandiába utaztak. A Fáy-prés- ház mellett ősszel már nemcsak ők, hanem a római katolikusok mellett a baptisták is részt vesznek a közös műsorban. Még nem tudni pontosan, milyen rendezésben, de tény, hogy a Fóti dal, mint a helység kedves irodalmi emléke, az éneklésen kívül szavalat formájában is elhangzik majd. Ezen a fő műsoron kívül lesz még egy-két dolog, de nem tervezik túl nagyszabásúra az idei programot. Oka a pénzhiány. Pedig első hallásra szép összegnek látszik az, amit a főelőadó említ. A könyvtár 2 millió 338, a művelődési ház 2 millió 900 ezer forintból gazdálkodhat, alig pár forint bevételi kötelezettség nélkül. Csak hát, ehhez ismerni kell a mai energiaköltségeket, a könyvbeszerzési árakat, a karbantartási kiadásokat. Nem is beszélve arról, hogy ebből a pénzből fizetik a béreket, amin az infláció miatt már megint lehetne javítani. Ezt utóbbit már a riporter gondolja azzal együtt, hogy a tizenötezer lelkes nagy településen talán több fantáziával a bevételt szintén fokozhatnák. Ebben a különböző szakkörök tagjai tulajdonképpen érdekeltek. Társadalmi munkában Kulturális intézménynek tekintjük a mozit, amely a lehetséges készletből válogatva úgy állítja össze műsorát, ahogy a létért való harca diktálja. Ennélfogva néha elbizonytalanodunk a minősítéssel. Ez azonban nem helyi probléma. Jól egészíti ki a képet a nyilvánosság és demokrácia alapjául szolgáló információ- forrás, a helyi tanács lapja. A Fótinform szerény műfaji meghatározása információs füzet. Társadalmi munkában írják, szerkesztik, javul a színvonalát. Tanár úr kérem! (?) Az iskola és vidéke most csöndes, mert üdülnek a pedagógusok, táborokba vonultak a gyerekek, ha a szülők még győzték pénzzel. Mert ma már ez sem olyan természetes dolog, mint volt néhány évvel ezelőtt. A lapok abbahagyták a cikkezést arról a vitáról, aminek egyelőre csak vesszőt és nem pontot tettek a végére. Fejér Sándor ezt így foglalja össze: — Három iskola működik a nagyközségben, összesen ezer- hatszáz gyereket oktatnak. Az 1. számú általános iskolát magának kérte a római katolikus egyház, mondván, az korábban az övé volt. Ök adtak ki kérdőíveket a szülőknek, melyeken ötven százaléknál alacsonyabb arányban kaptak arra választ, hogy a javaslatot helyesnek tartják. Mint rendesen, Foton is volt felekezeti vita, s most ott tartanak, hogy 1991-től ökumenikus iskolává alakulna át az egyes. Ez azt jelentené, hogy valláserkölcsi alapon nevelnék a gyerekeket, de a hittant felekezetenként, fakultatív alapon oktatnák. Viták még sok mindenről várhatók, mert a telek például az egyházé, a berendezés az államé. Nem csak a vallásos emberek hivatkoznak lelkiismereti szabadságra, hanem azok a szülők is, akik kénytelenek lesznek a lakásuktól távolabb fekvő oktatási intézménybe járatni gyermekeiket. Tapasztalható egy kis elbizonytalanodás a tanári karban, de ez talán elmúlik. Efelől érdeklődve a fóti utcákon, van aki kérdéssel válaszol: — Lehet, hogy X. tanár úr csak az állása miatt íratta be hittanra a kisfiát? Kovács T. István Kiindulás: a logopédia Piliscsaba volt tanácselnökén?! még tavaly ősszel betelt a pohár, saját kérésére vált meg székétől. Támadták ezzel-azzal — szerinte igaztalanul —, de leginkább arról szólt a fáma, hogy a közreműködésével értékesítették a Klotild-ligeti telkeket. Hozzájutott ott területhez például Krasznai Lajos, a volt MSZMP Pest Megyei Bizottságának volt első titkára, de segítő közreműködését nem érezte a település — mondogatták az emberek. Ki tudja? Pánd példám sokat kapott szülöttjétől, Gáspár Sándortól, az egykori SZOT hajdan volt főtitkárától, az ottaniak most mégis köszönik szépen a bábáskodást. Jóformán alig csukta be maga mögött az ajtót a tanácselnök, korkedvezményes nyugdíjaztatását kérte a vb- titkár asszony is, aki úgy állapodott meg a megyével, hogy nyugdíjas lesz, de tanácsadóként mégiscsak marad. Az apparátus ez év januárjában nem tudta, ki a főnöke: a tanácsadó vagy a feladatok elöl kitérni nem tudó igazgatási csoportvezető, Manhertz Zoltán, aki most vb-titkár- helyettes is. A fiatalember nem kért a gyámkodásból, s ebben az ügyben mellé álltak a kollégái is. Manhertz úrnak a tanács- és a vb-üléseken csak tanácskozási joga van, de felelőssége annál több — lényegében három munkakört lát most el szerény javadalmazásért, noha az államigazgatásiak sehol sem dúskálnak a pénzben, viszont állhatják a támadások kereszttüzét. A példa nem egyedi a megyében, s az okok is nyilvánvalóak, hiszen a még hivatalban lévők sem tudják, mi lesz a sorsuk. Ebben az átmeneti helyzetben Piliscsabán is álló vízben érzi magát az ember. Nem tudni még, hogy milyen önkormányzati törvényt fogad el a Parlament, s miként szól majd az új földtörvény. De az szinte bizonyos, hogy Piliscsabán az új önkormányzat számottevő értékekkel gazdagodhat. Az északi laktanyát elhagyták már a szovjet alakulatok, s a jövő év májusában kiköltöznek a déli táborból is. Ezek hasznosításából befolyt pénz java része ugyan a szovjet követelések teljesítéséhez kell, de a íaVelencei képeslapok A biennále városa natúj úszómedencéjével barátságosan fogad a Waikiki kemping. Hogy minek a tenger partjára úszómedence, azt mi, akik két ízben is átéltük az algapestist, jól tudjuk. Ezúttal szerencsére híre-ham- va sincs a jellegzetes nyálkás algafoltoknak, a tenger csodálatosan tiszta, a part homokja talpunkat simogatja. Maga a kemping — magyar kolónia. Sajnos. Olasz szó nem is hallatszik, annál inkább na, merre jártatok, mit vettetek? — harsány magyar érdeklődés; ma lencsefőzeléket bontsunk, vagy paradicsommártást kezdetű magyar alternatíva, Nagy-Bandó Andrást s lakodalmas rockot üvöltő magyar magnókazetta ... Esténként általános és megunhatatlan program: végigsétálni a szállodasor mellett húzódó utcák nyüzsgő bazárjai s a foci vb-t sugárzó tévékkel ellátott étterem- és cukrászdateraszok előtt; sóvárogni olasz ételspecialitások, gusztusos fagylaltkelyhek, szuper bőrdzsekik és farmerszerelések után; irigykedni azokra, akik gond nélkül vásárolhatnak; s nyugtatni magunkat: örüljünk, hogy egyáltalán itt lehetünk. Hogy ragyog a nap, hogy szabadok vagyunk, hogy fényévnyi táGondolások Nehéz szívvel búcsúztunk tavaly nyáron a tengertől : romló életkörülményeink, fokozódó anyagi gondjaink mellett kétséges volt, viszontlátjuk-e újra. Sikerült, ha csak egyetlen hét időtartamra is. Konzervekkel, plédekkel megtömött öregedő Skodánkat idén is biztatóan megpaskol- tuk, aztán elindultunk. Választhattunk volna talán rövi- debb utat is, de a gyönyörű osztrák tájakat, kedves falvai- kat, felhőkbe tűnő hegyeiket — ha csak az átutazás idejéig is — élvezni akartuk. Villachnál átlépve az osztrák—olasz határt, az Udine irányába vezető autópályán tartottunk — 13 500 líra ellenében — a tenger felé. Úti célunk Lido di Je solo, ez a 25 km hosszan elnyúló, csaknem Velencéig érő, csupa strand félsziget. Színes feliratával, árnyas fáival, yadoA biennále az utcán: Ludovico De Luigl — „Equus” Hidak volságra kerültek tőlünk az otthoni gondok, monoton hétköznapok. Velencébe is átmegyünk, hajóval, gyönyörű út! Többedszer járunk itt, megunni nem lehet. Idei érdekesség a képző- művészeti biennále, amely szinte birtokba vette a lagúnák városát: a legváratlanabb helyeken bukkannak fel művészeti alkotásai. A hét gyorsan telik. Az utolsó estén mi is eszünk pizzát, malomkerék nagyságút, csodásán finomat, ötezer líráért, s fagyit is veszünk gombóconként 1500-ért. Legnehezebb elbúcsúzni a tengertől. Egy évig megint nem láthatjuk mindig változó színét, nem halljuk csobba- násait. nem érezzük illatát, lágy simogatásait. Egy évig? Vagy többig? Végül is: tengertelenül is lehet — kell tudni — élni ... Szöveg és kép ; Pillér Éva lu zsebébe is jut. És ott a Ga- rancsi-tó, ami ugyancsak a közös kasszát gyarapíthatja, ha jól bánnak majd vele, bár a tanácsiak még nem néztek utána, kié is volt egykor az a terület, ahol ma a Toki Egyetértés Termelőszövetkezet az úr. A mulasztásért jó szívvel még csak el sem marasztalható Manhertz Zoltán, hiszen aki egy fenékkel kénytelen megülni három lovat, azt előbb-utóbb érheti kisebb baleset. — Valóban luxus, hogy e tónál évente egyszer történik számottevő esemény, de ez ideig sem a külföldi tőke nem kopogtatott, sem mi nem dolgoztunk ki valamiféle idegen- forgalmi koncepciót, ugyanis birtokunkban van a tó rekultivációs tanulmányterve, aminek megvalósításához 10 millió forint kellene. A Garancsi napokat persze az idén is szeretnénk megrendezni, jóllehet a szponzorok köre, anyagi lehetősége egyre szűkül — mondja Manhertz Zoltán. Mindaddig persze elkerülik a települést a vállalkozók, ameddig nincs egészséges vezetékes ivóvíz. És joggal morgolódnak e fogyatékosságért a helybeliek is. Tetézi a gondot, hogy az idén még a csecsemő- víz-ellátás is akadozik. Nem jobb a helyzet a telefonvonalakkal sem, ugyanis a. pilis- vörösvári alközpont fejlesztése nélkül nem várható előrelépés, a gázvezeték létesítése pedig pillanatnyilag hiú ábrándnak tűnik. Nem az viszont a Waldorf- jellegü óvoda, amely állampolgári kezdeményezéssel valósul meg szeptembertől. Tizennégy gyermeket fogadnak majd. havi 1200 forintért. A vállalkozást persze — mint ahogyan az lenni szokott —. felemásan ítélték meg az emberek. Akadt, aki úgy fogalmazott: minek támogatni az elitképzést, hiszen az óvoda után iskolára is szükség lesz. — Annak idején hasonló felhang kísérte dr. Hannus Klára gyermekorvos ötletét is, aki a gyermekházat valósította meg. Benne komplex, preventív szolgáltatást nyújtanak a gyermekeknek és szüleiknek, a logopédiától a családsegítő programokig. A gyermekház rástartolt egy egészségügyi pályázatra, ha ezt elnyerik, a tanács ingyen biztosítja az új ház megépítéséhez szükséges területet — mondja a vb-tit- kár-helyettes. És ebbe talán a tinnyeiek sem kötnek bele. lévén, hogy az ő csemetéiknél mutatható ki a nagyobb veszélyeztetés. Azért viszont jogosan apellálnak, hogy a Piliscsabai Tanács még az idén sem csinált számukra külön költségvetést. — Holott a pénzügyekért felelős kolléganő tinnyei — teszi hozzá a hibát elismerve Manhertz Zoltán. Enélkül viszont bajos lesz majd tiszta vizet önteni a pohárba, azaz vita nélkül lebonyolítani az őrségváltás ceremóniáját, ami nem nélkülözi majd az alkut sem Piliscsaba és Tinnye között. Fazekas Eszter (Erdősi Ágnes felvétele) »
