Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-23 / 171. szám
1990. JÚLIUS 23., HÉTFŐ 3 A százhalombattai DKV nek vannak elképzelései Már inognak a trösztmonstrumok Vállalkoznak Új otthonok Az otthonteremtés gondjainak megoldásában hosszú időn keresztül jó megoldásnak bizonyult a megye különböző településein a szövetkezeti lakóházak építése. Az utóbbi években a körülmények változásai miatt, a szövetkezeti vállalkozások mindinkább akadoztak. Az infláció miatt jelentősen emelkedtek az anyagárak, s így az induláskor lekötött árakon alig lehetett az építkezéseket folytatni. A szövetkezeti tagokat a drágulás szinte megoldhatatlan nehézségek elé állította. Űj megoldásokat kellett keresni. A lakásszövetkezetek ezért, igazodva a piaci helyzethez, mindinkább válllakozóvá alakulnak. A nekik nyújtott hitelek fel- használásával saját kezdeményezésre építkeznek, s csak akkor keresik meg a leendő lakástulajdonosokat, mikor az épületek már bizonyos készültségi fokot értek el. A félkész házaknál az ajánlatok már a reális árakat jelzik. Segítséget jelent a lakásszövetkezeteknek, hogy a Pest Megyei OTP-vel kötött megállapodás alapján az úgynevezett lakásalapból 80 millió forintos keret áll rendelkezésükre. Mindezen tényezők hatására a szövetkezeti lakásépítés ismét kezd kimozdulni a holtpontról. Jól halad a munka Budaörsön, ahol lehetőség nyílik a már régebben épülő szövetkezeti lakások gyorsabb befejezésére. Újabb, mintegy 150 szövetkezeti lakás' építése van napirenden Szigetszentmikló- son. Dunakeszin előrehaladott tárgyalások folynak a Tábor utcai lakótelep további bővítésére. A szövetkezetek felkészültek arra is, hogy az új lakáskoncepció alapján fokozottabban vegyék ki részüket a már megvásárolt lakások, épületek szövetkezeti gondozásában. K. Z. Napjainkban egyre gyakoribb, hogy a monstrum trösztök széthullanak, tagvállalataikat átszervezik. Ügy tűnik, hasonló sorsra jut a több mint három évtizede alapított OKGT is. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt huszonegy tagvállalata közül az egyik a Dunai Kőolajipari Vállalat. • Százhalombattán is megszülettek az elképzelések a hogyan továbbról. Dr. Nagy István vezető jogtanácsos elmondta, a tagvállalatok abban egyetértenek, hogy az OKGT-t meg kell szüntetni. A tröszt — bár a nyolcvanas évek elejétől folyamatosan törekedett a megújulásra — gépezete enyhén szólva csikorog, és állandó vitaforrás, hogy a megtermelt nyereségből ki milyen hányaddal részesüljön. Jelenleg az OKGT úgy gazdálkodik a tagvállalatokkal, mintha azok a sajátjai lennének. A tröszti vállalatok közül néhányan szeretnék, ha az OKGT megszűnése után megalakítanának egy úgynevezett nemzeti olajvállalatot, s utána szerveznék át az egyes cégeket. A DKV menedzseri rétegének elképzelése ezzel szemben az, hogy két nagy részvénytársaságot kellene létrehozni. Az egyik a bányászat, a kőolaj- és termékei szállításával foglalkozna, a másik pedig a feldolgozással, illetve a kül- és belkereskedelem ügyeivel. A következő lépcsőben pedig a két rt.-t lehetne privatizálni. Az egyes speciális termékek — parafin, viasz — gyártására is társaságokat alakíthatnának. Ezek jobban eligazodnának a piacon, s tudnák, mit, hol lehet a legjobban értékesíteni. Százhalombattán nem ítélik szerencsésnek, ha létrejönne egy nemzeti olajvállalat. Tartanak attól, hogy ugyanolyan monstrum szervezet alakulna, mint a tröszt, csak a mai kornak megfelelően társasági formába csomagoltan. Ha mégis, akkor szeretnék, ha sokkal kisebb létszámmal működne, mint a mostani OKGT. A hatáskörüket is jobban körül kellene írni, hogy stratégiai kérdésekben kinek legyen döntési joga. A DKV vezetőinek véleménye szerint kívánatos lenne, hogy a bel- és külkereskedelem ne különüljön el egymástól. Jelenleg az ÁFOR az OKGT tagvállalatai közé tartozik, míg az export-import a külkereskedő vállalatok — Chemolimpex, Mineralimpex, Chemokomp- lex — tevékenysége. A jövőben a külkeresek is csatlakozhatnának a DKV által elképzelt két részvénytársasághoz. Dr. Nagy István hangsúlyozta, hogy mindezek csak tervek, elképzelések. Bár június óta az OKGT engedett merevségéből, s hajlandó meghallgatni és figyelembe venni a tagvállalatok teóriáit is, de az ipari-kereskedelmi, pénzügyi tárca, az Állami Vagyonügynökség saját hatáskörében is dönthet a szénhidrogén-ipari vállatok sorsáról. A DKV jövője is az ő kezükben van. És természetesen a sajátjában. Százhalombattán az elmúlt évtizedekben olyan kiváló műszaki és szakmunkásgárda nőtt fel, melyről joggal hihető, hogy nem csak termelni képes magas színvonalon, de irányítani is képes önmagát. H. É. Körös-körül akácerdők és magános juharfák. A juharok sudara előbb kapja a fényt, a keletről felkúszó napkorong vörösétől a levelek lángra kapnak. Mintha égne a lomb. Pedig nem ég, mint ahogy az ócska rocskában sem óbor pirosuk, csak poshadt esővíz. A szín mellett két kutya, az egyik korgó horpasszal megugat. A másik a macskát figyeli, a sunyi kandúr kényesen lépked a puha homokban. A tanya viseltes, mintha egy öreg kucsma borulna föléje A csúcsa csáléra áll, a karima lefittyedt. Bent nem jártam, csak a nyár néz be az ablakán. Az ablakban nincs muskátli. A tanya mögött hét „fólia- jurta". Mindegyik kétszáz négyzetméteres. A hét együtt több mint egy közepes sport- csarnok. A hét fólia alól százezer paprika kerül a piacra. A föld csak nevében föld, jobbára homok. Nemcsak fent, lent is. A kútfúrók kupája tizenhat méter mélyről is homokot hoz a felszínre. Néha csigát, kagylót, csontot — azt mondják, réges-régen tenger volt erre. — Mondani lehet — legyint a gazda, s míg beszélgetünk, kiáll a tengerisorból. Az eunuch csődör hátranéz, örül a pihenőnek. — Én csak azt tudom, hogy vizszegény ez a környék. Nyáron, ha nem esik, két szivattyúm is üzemel, különben kiszárad minden. Pintér Mátyás kereken ötvenéves. Többnek látszik. Megkövetem a hasonlatért; dehogy is akarom bántani. De maga is olyan, mint a tanyája, megviselt és elnyűtt. — Na hallja! Nem népünnepély volt az én életem, kö- lyökkoromtól dolgozom. A földdel kezdtem, aztán favágó lettem, gépfűrészes. ’80- ban megtámadott valami francos idegbetegség, a tsz éjjeliőrt akart belőlem csinálni. Havi 3500 forintért. Nem vállaltam. Visszajöttem parasztnak a tanyára, azóta vagyok a magam gazdája. Hat holdon küszködik. Tengerit, krumplit, lucernát termel. Hajnalban kel, éjfélkor fekszik. Igaz, nemcsak ő, a család is. Újságot nem olvas, tévét nem néz. Nem, mert nem érdekli. Nincs rá idő. Messziről, mint távoli siránkozás, harangszó hallatszik. Talán Bugyiból, talán Sáriból, de az is lehet, hogy Délegyházáról. Légvonalban egyforma közel van mind a három. — Misére harangoznak. Maga nem jár be templomba? — Arra nincs idő. Itt nincs hétvége, nincs vasárnap, a napok összemosódnak. Hogy is mondják ezt... — Nonstop. — Az. Hétfőn kezdjük, hétfőn folytatjuk. Én már nem emlékszem rá, az apámtól hallottam, az ő idejében vasárnap tilos volt dolgozni. A csendőr kiállt a falu végébe, s csak az ünnepi gúnyás gazdákat engedte kimenni a földekre. Mise után. Gusztálni. Megnézték egymás búzáját vagy ami volt, aztán hazaballagtak. Szóval vasárnap pihentek. Az idős Pintér már nem él. 1961-ben 15 hold földdel lépett be a szövetkezetbe, ’75- ben a tsz-be kényszerítették. Felesége még él, ma 86 éves. 3900 forint a nyugdíja, 300 forintot kap szociális segély címén, valójában a 15 hold föld használata fejében. Azért a földért, amit a fia a tsz-től bérel, holdanként 3500 forintért. — No, azért ez nem egészen így van. A mi földünk húsz aranykoronás, príma Pásztor- és lovasnapokat rendeztek július 21—22-én Apaj- pusztán. Csikósok, fogathajtók mutatták be tudásukat a nagyérdeműnek, s látható volt a kihalófélben lévő magyar gulya is. A kétnapos rendezvényen a szép számmal kirakott vásárfiából is válogathatott az érdeklődő közönség. (Erdős! Ágnes felvétele) Amire nem kérnek garanciái A cián még megvan Tavasszal beszámoltunk arról, hogy milyen környezet- szennyezést találtak Biator- bágy határában, az Alsómajorban. Nemrégiben azt adtuk hírül, hogy Jávor Károly (MDF) képviselő a budaörsi ügyészségen július 28-án ismételten feljelentette a környezetszennyező HÊGÊP Vegyipari és Szolgáltató Kisszövetkezetet. Mert a káros tevékenységüket nem hajlandók abbahagyni. Ellenkezőleg ... Július 20-án, az országgyűlési képviselő, és a Közép- Duna-völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság csoportvezetője, Drevenka Gábor helyszíni szemlére érkezett a tanyára. Változást alig tapasztaltak. Illetve néhány műanyag ballonról eltűnt a cián felirat. Talán, mert néhány repedt is akadt köztük. A Tungsram Rt. visszaszállította telephelyére a 14 köbméternyi vegyes savhulladékát, viszont a Hajdúböszörményből származó, a felirat szerint ammó- niumkloridot tartalmazó hordók tömegét változatlanul itt, a szabad ég alatt tárolják. Ugyanis az első feljelentés alapján kiszabott bírság és visszaszállítási kötelezettség ellen a kisszövetkezet fellebbezett. Roppant jó üzlet lehet a hulladék effajta elhelyezése, s lám, megakadályozni sem lehet. Olyannyira nem, hogy újabb rakomány érkezett a majorba. Festékesdobozok tucatja, valamint fehér, szilárd anyag, amit döglött malternak tituláltak. Márpedig az a súlyából ítélve nem lehet. termőföld volt, a tsz erdőt csinált belőle. Ez meg itt nyolc- kilenc aranykorönás, többnyi- ie homok. Azért fizetek csak 3500 forintos átalánybérleményt. Pintér Mátyás a tengerit ekekapázza, veje, Valenszki István a fóliasátorban dolgozik, gyomlál. A 26 éves fiatalember motortekercselő, hajnalonként Dunaharasztiba ingázik. — Apósoméknak van háza Bugyiban is, de mi a nagyinál lakunk. Szintén Bugyiban. Hajnalban felkelek, kijövök ide locsolni. Aztán „tűz" Dunaharasztiba. Délután háromkor végzek, rohanok ki a tanyára. Rendszerint kilencig húzunk, mire beesek az ágyba, tizenegy óra. — Az apósa azt mondja, ha életbe lép az új földtörvény, visszakéri a jussát. Nem mind a tizenöt hold az övé, de akkor is több lesz, mint most van. Betársul mellé? — Mint eddig. Besegítek. De a biztos megélhetést, a szakmát nem adom fel a bizonytalanért. Meg aztán nem élet ez így, felőrli az embert. Közel hároméves házasok vagyunk, és ez idő alatt egyszer voltunk egy hétvégén Velencén. Két napig. Pintér Mátyás a hat hold föld és hét fóliaház mellett 15 disznót és három üszőt tart. — Muszáj ennyire hajtani, két végén égetni az élet gyertyáját? — Maga is látja, mennyire leromlott ez az épület — mutat a tanyára. — Rendbe kell hozni. A téglát, cementet megvettem, most majd a faanyag következik. Egy köbméter fűrészáru 20 ezer forint. Sok paprikát kell azért behordani a pesti piacra. Aztán itt vannak a gyerekek, építkeznek. Nem tudom, a motortekercselő fizetésből meg a lányom gyeséből mikor jönne össze a házravaló ... Hóóó! Nyughass már! A hógatás Bogárnak szól, a heréit csődörnek. Csapkod a farkával, türelmetlen, pedig Carmen, aki a hátán trónol, hajkurássza a legyeket. Carmen két és fél éves, már „nagylány”, nem fél a lótól, és nem fél tatától sem. Pedig tata meglehetősen ijesztő, dús, göndör haja elvadult, ki tudja, mikor látott borbélyt. — Borotválkozni is kéne — sercegteti a többnapos sza- kállát, aztán csak legyint. — Talán majd hétfőn. Gyí, Bogár! — szól oda a lónak, s megindul az eke nyomában. Harangoznak. Vasárnap van. Az Űr 1990-ik évének 29-ik vasárnapja. Magyar tanyasi vasárnap. Matula Gy. Oszkár Hogy mi történt? Május 20- án bejelentést kapott az igazgatóság, hogy Budapesten, a Sólyomvölgyi utca 1. szám alatti telken nyolc darab, egyenként 200 literes lemezhordóban ismeretlen hulladékot talállak. Azonnal odasiettek a szakemberek, azután mintát vettek, azt vitték vizsgálni. Acetonos festékiszap — állapították meg. Ám mire újból visszatértek, még aznap, a telek már üres volt. így hát ismeretlen tettest jelentettek fel a II. kerületi rendőrkapitányságon. A nyomozás a vegyipari kisszövetkezethez vezetett. Július végén, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság közreműködésével Káposztásme- gyer határában kerültek eto ugyanezen hordók. De hogyan?! Felborítva, kicsavart dugóval. Úgy tűnik, hiába itt minden szemle, nyomozás és tárgyalás. Amíg a behajtható büntetés nem tesz nullszaldóssá, vagy ráfizetésessé egy hul- ladékelsüllyeéztő vállalkozást, addig igenis lesznek gátlástalan, lelkiismeretet nem ismerő vállalkozók. Sőt! A tehetetlenséget látva, és a jó üzlet reményében, napjainkban is sorra alakulnak erre társulások. A cégbíróságokon a környezetkímélésre eladdig még nem kértek garanciát. (kántor) * [|j gyépésátmény faáesíiré! Magyar szakembereik felfedezése alapján gilisztából is előállítható az az epaolaj, amelyet a vér koleszterinszintjének helyreállítására alkalmaz a gyógyászat. Az epaolajat általában tengeri állatokból nyerik ki, s előállítási költsége igen magas. A készítmény gyártása most Magyarországon is megkezdődött, méghozzá könnyen hozzáférhető alapanyagból — hiszen a biogilisz- ta-tenyésztéssal több ezer család foglalkozik, s nagyobb részük értékesítési gondokkal küszködik. Máris megalakult az Epaker Mezőgazdasági Kisszövetkezet, amely 200 millió forintos beruházással Dunakeszin hozza létre üzemét, s a jövő évtől itt állítják elő gilisztából a koleszterinszintet csökkentő készítményt. Az elképzelések szerint az üzem teljes felfutása után napi 60 mázsa gilisztát dolgoznak fel a világpiacon az arannyal vetekedő áron jegyzett epaolaj já. Ez a napi mennyiség 10-12 kistermelő által évente „előállított” gilisztának felel meg, így lényegében 1000-1500 kistermelő biztos megélhetését garantálhatja az új üzem. Ennél is fontosabb, hogy a kapszulákban forgalomba kerülő epaolajjal az érrendszeri betegségekben szenvedők új készítményhez juthatnak, s exportra is megindulhat a termelés. Apaipusztai lovasnapok.
