Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-14 / 164. szám

Bevétel nincs, de fizetni kell Csigalassúságai térül meg Bevallom, mindig elismerés­sel figyeltem azokat, akik va­lamilyen vállalkozásba kezd­tek. Persze, amikor beszélgeté­sek közben ilyen téma szóba került, akkor az is felmerült, hogy csak az tud belevágni bármilyen üzletbe, akinek van indulótőkéje, s ez bizony leg­többünknek nem adatik meg, hiszen a havi fizetésből nehe­zen lehet egy magasabb össze­get félretenni. Nos, ma már azoknak is le­hetőségük nyílik arra, hogy vállalkozzanak, akik valami­lyen oknál fogva elvesztették munkahelyüket, s újat nem tudnak találni. A közelmúltban baráti be­szélgetés közben okítottak ki, hogyan is működik ez a me­chanizmus, s mit jelent újra­kezdési kölcsönnel vállalko­zásba kezdeni. Ismerősöm ta­valy októberben vált munka- nélkülivé. S ha az ember múnka nél­kül marad, de azért dolgozni akar, nyilván körülnéz, felmé­ri azokat a lehetőségeket, amelyek adottak, s ehhez iga­zodva próbál olyan vállalko­zási formát találni, amely nem kerül többe annál a néhány százezer forintnál, ami induló­tőkének is mondható. Így tett a beszélgetés résztvevője ' is, s számára legkedvezőbbnek azt találta, hogy éticsiga-tenyész- téshez kezd. A felvásárlót, a beindulást segítő partnert nem volt nehéz megtalálni hirdetései útján. Ám a pénz- hezjutás kálváriája ezután kezdődött. A kölcsön adásától a helyi OTP-fiók elzárkózott, vagyis kikötötték, be kell mu­tatni azt a szerződést, amely alapján biztosított, hogy az éti csigának van keletje. Vagy­is biztosítékot kértek arra, hogy a befektetés az értékesí­tés során megtérül. Hiába vit­ték bemutatni a szerződéski­vonatot, amelyben az állt, hogy az olasz fél korlátlan mennyiségben vásárol fel éti csigát, az nem volt elég. Ezután más pénzintézetet kerestek fel, a Magyar Keres­kedelmi és Hitelbankot, ahol készséggel álltak rendelkezé­sükre, semmi kifogást nem emeltek a szerződéskivonat el­len, á.a a bank is kötötte ma­gát az OTP által előírt szabá­lyokhoz. így például kell százezer forintonként egy-egy kezes, de beszámíthattak egy olyan ingatlant, amely a fel­vett kölcsön háromszorosát éri. S mert beszélgetőpartne­remnek csak ennél kisebb ér­tékű telke van, ezt beszámítva két kezessel megkaphatta a kölcsönt, s belefoghatott nyolcszáz négyszögöles telke felének betelepítéséhez, a csi­ga- és az etetőkertek építésé­hez. Persze amíg megkapta a pénzt, tanulmányozta a fellel­hető szakirodalmat. S ma már túl a nehezén, azt tanácsolja annak, aki bele akar kezdeni ebbe a tevékenységbe, az na­gyon gondolja meg, kérjen ta­nácsot előtte tapasztalt csiga- tenyésztőktől. S arra is számí­tani kell, hogy rengeteg mun­kával jár, hiszen a beindulás nehézségei után bizony más­fél esztendő telik el, amíg egyáltalán a befektetett pénz­ből valamennyi megtérül. S hogy addig a csigatenyésztő vállalkozó miből él, azt senki nem kérdezi meg. Viszont abban a pillanat­ban, amint bejegyezték sze­mélyi igazolványába, hogy vállalkozó, már fizetheti az SZTK-t, jelen esetben havi 1200 forintot, s törleszthet) vissza a kölcsönt, amennyiben nem kérelmezte meg, hogy egy év kedzevményt kér. S hogy vállalkozó ismerősöm — akinek csigáit nap mint nap el kell látni különleges nó- vénycsemegékkel, hogy nője­nek —, kötelezettségeinek ele­get tudjon tenni, azt a család­főnek köszönheti, mert így van egy biztos családi háttér. Egy szerencséje van, hogy adót nem kell fizetnie, mert a munkájából származó jövede­lem — mivel az mezőgazdasá­gi tevékenységnek számít, 500 ezer forintig adómentes. Nos, a csigák — hála a szakszerű ápolásnak — el­kezdtek szaporodni, ám a má­jusban letojt tojásokból csak következő év szeptemberére fejlődnek eladásra érett éti csigák. S addig az idő, mun­VÁGJ Közeledtek az álláspontok Mi lesz a csónakházzal? A valamikori FICE csónak­ház ma a Masterpiece Kft. tulajdona, legalábbis a telek­könyvi bejegyzés szerint. Az utóbbi időben közeledtek egy­máshoz a felek álláspontjai. A tulajdonos képviselője, az em­lített kft. igazgatója kifejezte azon készségét, hogy jogi sze­mélynek hajlandó bérbe adni a Duna pokolszigeti oldalán álló, valamikor nyitott, ma bekerített területű csónakhá­zát. Ez a föltételezett jogi sze­mély lehetne akár egy olyan egyesület is, amelyet a jelen­legi, majdnem kilakoltatott csónakok tulajdonosai alakíta­nak. Neményi Péter igazgatónak egy a fontos pillanatnyilag, mégpedig az, hogy az épület és a telek állagának megőrzé­sével üzemeltesse valaki a lé­tesítményt. Ez főleg és talán kizárólag egy vagy a jelenlegi gondnok fizetésének előterem­tését jelentené a leendő jogi személynek. A csónaktulajdonosok egyi­kétől tudtuk meg, hogy a Re­ménység sportegyesülettel szövetkezve oldanák meg a kérdést. Azt sem tartják ki­zártnak. ha kezelőként szerző­dést kötnek a tulajdonossal, hogy visszaállítják azt az ál­lapotot, amely a bekerítés előtt volt. Tehát ismét mindenkié legyen, minden pihenni szán­dékozóé az a terület, amelyet addig oly szívesen látogattak Hangsúlyozzuk, mindez csu­pán egy 1 hetőség. A kft. ve­zetője nem tartotta kizártnak azt a lehetőséget sem, hogy csereingatlanért odaadja — vagy inkább vissza — a vá­rosi tanácsinak a szóban forgó területet. Erre Bóth János ta­nácselnök pillanatnyilag nem látott lehetőséget, tehát ma­rad a másik megoldási lehető­ség. Föltehetően a közösség hasznára. D. Z. ka, I fáradozás gyakorlatilag ingyenes. De ha az előre be­harangozott haszon be is jön — ami állítólag évi 200 ezer forint lesz —, az is hónapra lebontva ma már egy közepes fizetésnek felel meg. Emellett a tevékenység mellett, ha még kedve van valakinek, vállal­kozhat más munkára, annak nincs akadálya, ám kikötés, hogy állami vállalathoz nem helyezkedhet el, mert abban a pillanatban a kezesekre terhe­lik kamatostul a kölcsönt. A vállalkozások témakörén dolgozva felfigyeltem arra is, hogy városunkban egyre több helyen nyílnak üzletek, s ezek között elég sok a gyorsbüfé, s emellett szaporodnak azok az üzletek, amelyek egészében vagy részben profilt váltanak, s megjelennek a polcokon a különféle italok, s ezek között nemcsak üdítőt látni. Ügy lát­szik, ez ma jobb üzlet, mint szolgáltatni, vagy a lakosság szükségleteit kielégítő ruhane­műt árulni. A napokban mondta valaki, hogy szinte felélik a forgótőkéjüket, mert hiába a színvonalas áru, hg arra magas a forgalmi adó, emellett fizetni kell a magas SZTK-t, s bizony akármeny- nyire is kínálja magát a por­téka, a vevők nem tolonga­nak, hiszen nem mindenki en­gedheti meg magának, hogy kedvének megfelelő ruhát, ci­pőt vegyen, így hát marad az olcsóbb lengyel piac. Halász Erzsébet Tegnap senki, ma mindenki Zsebbe nézve, előre látva „Magyarország gazdasági fel­emelkedésének kulcsa a vál­lalkozásokban van’’ — mond­ta a minap parlamenti felszó­lalásában egyik honatyánk. Valóban? Nos, akkor csak be­lenézek pénztárcámba — gon­doltam, de az eredmény el­szomorított. Én nemigen vál­lalkozhatok. De megteszi rajtam kívül sok polgártársam. A volt KISZ-titkár vendéglőt nyitott, mentős ismerősöm szintén a vendéglátásban keresi anyagi boldogulását. Persze a pénz­re szükségük van különböző szervezeteknek is, elég, ha mindössze a Váci Izzó MTE sportegyesületre gondolok. A klub — fennmaradása és a labdarúgók NB I-es tagsága érdekében — keresi az összes számba jöhető formációt. Manapság sokan — főleg a szolgáltatás, de a kereskede­lem terén is — belefognak a „nagy kalandba”, felcsapnak vállalkozónak. Az érdeklődők száma ugrásszerűen nő, amit jól példáz a tanácselnök mi­napi megjegyzése: „tavaly mi ajánlgattunk üzleteket, keres­tünk vállalkozókat, ma pedig tömegesen keresik a lehetősé­geket”. Vállalkozunk, igen ám, de nem mindegy, hogy hol. Ho­gyan és miképoen bérelhetünk közterületet üzletünk számá­ra? Nos, erről beszélgettem a helyi vagyonellenőrző bizott­ság életrehívásának apropóján Philipp Frigyes városi főépí­Meglepő és sokakat igen kellemetlenül érintő hírt hal­lottam a váci munkaerő-szol­gálati iroda vezetőjétől. A vá­rosi tanács földszintjén levő irodába az utolsó ügyfél után nyitottam ber ahol Ambrus. Jánosné közölte a még hivata­losan be nem jelentett infor­mációt az újrakezdési kölcsó- nökről: A megyei központunkból ered az a szóbeli, de komo­lyan veendő hír, mely szerint napokon belül felfüggesztik az újrakezdési kölcsönöket. A magyarázat szerint elfogyott az a pénzügyi fedezet, amely a kamatterheket fedezte, az újrakezdők helyett. — Ha jól értem, egyszerűen elfogyott az Állami Bér és Munkaügyi Hivatal erre a célra szánt pénze. Amennyi­ben valóban néhány napon belül leállítják az engedélyek kiadását, szorult helyzetbe ke­rülhetnek azok, akik a régy- százezer forint reményében már elkezdték átrendezni az életüket. Mi lesz velük? — Szeretnénk, ha azoknak, akiknek a jogosultsága bizo­nyított, de még tart a felmon­dási idejük, ki tudnánk adni az igazolásokat. Annál is in­kább szükséges ez, mert ők annak reményében adták fél a munkahelyüket, hogy vállal­kozóként folytatják. — Idén februártól foglalkoz­nak önök ezzel a kérdéssel is. Azóta mennyi igazolást adtak ki, és mennyien várják még ebben a pillanatban? — Eddig 264-en kapták meg a pénzfelvételhez szükséges igazolást, és itt a dossziénk­ban még körülbelül további 60 személy igénye vár eldöntés­re. Közöttük azoké is, akiket említettem mint olyanokat, akik fölmondási idejüket töl­tik. Azok, akiknek már nem sikerül érvényes igazolást ad­nunk, sajnos kénytelenek lesznek akár a mi segítségünk­kel is munkahely után nézni, vagy elkezdeni a munkanélkü­li-segély igénylését. El kell még mondanom va­lamit. Az eddigi tapasztala­taink azt mutatják, szűkíteni kellene az újrakezdési támoga­tásban részesíthetők körét. Ugyanis a jelenlegi szabályok olyan ügyeskedésre adnak le­hetőséget, amelyek nem a szorult élethelyzetben levők­nek nyújtanak kiutat, hanem egy bizonyos, már vagyonnal rendelkező rétegnek is. Esetleg olyanoknak, akik nem fognak tudni valóban nyereséges vál­lalkozásba kezdeni, tehát a kölcsön visszafizetése is kétsé­ges. A pénzintézeteket természe­tesen nem kell félteni, azok többszörösen biztosították ma­gukat kezesekkel és lefoglalha­tó jelzáloggal — válaszolta a munkaerő-szolgálati iroda ve­zetője. Dudás Zoltán Természetes praktikák Krétacsík a szobában A környezetvédők ajánlatait, a legújabb „zöldköznapi prak­tikákat” a szobában is haszno­síthatjuk: Lehetőleg természetes alap­anyagú (pamut, gyapjú, fa) függönyt, szőnyeget, bútort és egyéb háztartási eszközt ve­gyél, amely nem tartalmaz ká­ros vagy mérgező anyagokat. Hogyan takaríthatsz mér­gek nélkül? A szőnyegeket és takarókat a porszívózáson kí­vül úgy is tisztíthatod, ha ke­ményítőt, vagy már kiforrázott nedves tealevelet szórsz rájuk. Ezek megkötik a port és a pi­szokszemcséket. öt perc múl­va lesöpörheted, porszívózha­tod és a foltok többsége eltű­nik. A szagtalanítás receptje: szórd be egyenletesen a sző­nyeget vagy a takarót szóda­bikarbónával (esetleges két pohár liszt és egy pohár bórax keveréke is megteszi), 15 perc múlva porszívózhatod. A szőnyegre ömlött ételt azonnal távolítsd el. Vegyszer sem kell hozzá: a szódavízzel nedvesített szivacs igen alkal­mas eszköz erre. A makacsabb, régebbi fol­tok eltávolítása céljából keverj el negyed pohár bóraxot fél liter vízben és az oldatot töltsd kézi szórópalackba. Perme­tezd a foltra, majd • nedves szivaccsal itasd föl. Hígított ecet vagy citromlé is kiveheti a foltot. Festetlen, fényezetlen nyers­fa bútorok ápolására olívaola­jat is használhatsz. Tiszta, nem szöszölő ronggyal dörgöld fé­nyesre. A fényezett, lakkozott búto­rokat két evőkanál olívaolaj, egy evőkanál ecet és egy liter víz összerázott elegyével újít­hatod föl. Ezt az elegyet előbb egy nem látható felületen próbáld ki, s ha jó, szórópa­lackból permetezd a fára. Az egész felületet tiszta ruhával töröld szárazra. Az oldat el­tartható. Az üvegfelületek, tükrök, ablakok tisztítására a vízzel kétszeresen hígított ecetet ajánljuk. Kézi szóróflakonból permetezd ki, majd egy rongy- darabbal töröld szárazra. A szobanövények pajzstet- vei ellen dohánylevet ké­szíts: egy szál cigaretta tartal­mát áztasd egy óráig három deci langyos vízbe. A lével átitatott vattával töröld át a szobanövénveket, meglátod, jó időre eltűnnek róluk a pajzs­tetvek és más kártevők. A hangyáknak a lakásba ve­zető útját egy egyszerű, vas­tag krétacsík is elvágja. tésszel, aki azt mondta, még a jogászok között is vita van ar­ról, hogy állami tulajdon meg­terhelhető-e. Mert ha történe­tesen a tanács közterület­használattal engedélyezi egy viszonylag nagy épület felépí­tését, mondjuk egy cukrász­dáét, ez az épület megterheli az ingatlanát, nem tud vele, mármint a telekkel, mást kez­deni. A nagyobt volumenű közterületi kérdéseket ezért a jövőben a vagyonellenörzési bizottság meg is fogja tárgyal­ni. Felmerül a kérdés: mi van a kisebb volumenű igények­kel, a bódékkal? Philipp Fri­gyes elmondta azt is, hogy a bódéállítások miatt nagy nyo­más nehezedik a műszaki osz­tályra, hiszen az emberek ilyen formában is szeretné­nek vállalkozni. A város ed­dig megkímélte önmagát ezek­től a közterületi bódéktól, bár hetente 3-4 igényt kell a vá­rosházán visszautasítani. Nem szabad elfelejteni, hogy Vác olyan város, amelyben a leen­dő épületeket a történelmi múlt adta építményekhez keil igazítani. Elkeserítő, hogy egyesek milyen tákolmányok­ra kérnek engedélyt — mond­ja a főépítész. így, annak elle­nére, hogy néhányan színvo­nalasat akarnak, hog> an kezd­jék meg az engedélyek kiadá­sát? Ha valaki elkezdi, a má­sodiknak már nehéz ellenáll­ni. Hiszen mindenkit csak az érdekel, hogy másnak miért lehet, és nekem miért nem. ■_ Való igaz, kár lenne elcsú­fítani a bar.kk jegyeitől hem­zsegő városunkat. Pedig vál­lalkozni kelKene). ördögi kör, vajon lehet-e megoldást talál­ni? Belenézek a zsebembe. . Nem, nem, engem (szerencsé­re?) nem érint e „harc”. Még csak leendő értelmiségi va­gyok. Széles Tamás Az ivóvizünket szennyezzük A kincsből sok nincs ÍV! 1 folyik a csapból? Tud- "■* juk, ivóvíz. S amíg hoz­zánk eljut nem tudjuk, meny­nyi ember munkája áll mögöt­te. Ám, ha valami baj követ­kezik be, mint mondjuk né­hány esztendővel ezelőtt Vá­cott a Chionin által a déli víz­bázis elszennyeződése, akkor kapunk csak a fejünkhöz, s jut eszünkbe, mekkora kincs a víz. Persze nagyon jó dolog, ha a csapból jön, s annyi, amennyire szükségünk van, de amikor a szennyvizet akar­juk elhelyezni, nem mindig vagyunk előrelátóak, vagyis sok esetben kijátszva a ren­delkezéseket, kényelemből, s „takarékosságból” saját ma­gunk ellenségeivé válunk. >S erre azon a megbeszélé­sen döbbentem rá, ami a váci körhyezetvédők egy csoportja és a Duna Menti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vál­lalat vezetői között folyt. A környezetvédők sok kérdésre kerestek választ, így például arra is, hogy milyen biztonsági háttérrel üzemel a szennyvíz- tisztító bázis, kik a felelősek azért, ha a Dunába nemkívá­natos szennyvíz kerül. Nos, megtudhattuk, hogy a vízmű­höz az ivóvíz- és csatornaháló­zat fenntartása és működteté­se tartozik, a csapadékvíz-el­vezető csatorna pedig a tanács felügyelete alá. S ebből a ket­tős vonalból következik, hogy míg a szennyvíztisztító telep­re bejutó víz tartalma ellen­őrizhető, addig képtelenség utánanézni, hogy a csapadék­víz-csatornába esővízen kívül még mi kerül? így például a vízmű munkatársainak tudo­mása van arról, hogy előfor­dulnak illegális rákötések is a csapadékvíz-csatornára. Nos abban megnyugtató vá­laszt kaptunk, hogy vész­helyzet esetén — mondjuk áramszünetkor — tartalék áramforrást tudnak beindíta­ni, és többszörösen biztosított ily módon is a szennyvíztisztí­tó. Ez tehát nem okoz különö­sebb gondot, ám az igen, ha a szennyvízcsatornába illetékte­lenek olyan anyagokat enged­nek, amelyek felboríthatják a rendszert. Talán lehetne ezen a helyzeten is változtatni — körzetünkben több helyen már a csatornaépítés kiváltja ezt az állapotot —, ám a kör­nyezet, a vízkészlet védelmé­ben elfordulhat, hogy szükség lesz a lakosságot is kellemet­lenül érintő intézkedésekre. A környezetvédők félelme jogos, hiszen azt tapasztalják, hogy s bármerre jártak, elmondták, a szakemberek nem tartják olyan tragikusnak a helyzetet, félelmeiket például a verőcei vízbázissal kapcsolatban, csak legyintenek rá, nem tartották olyan vészesnek a dolgot. Per­sze a helyzet nem vészes, de a vízmű felkészült az eshetőség­re: ha mégsem jön létre Ve­rőcén a csatornatársulás, ak­kor a vízbázis környékén sa­ját költségeiből megkezdi a csatornázást, éppen az ivóvíz- készlet védelmében. A hosszan tartó megbeszé- lésen részleteiben is meg­vitatták az ivóvíznyerés jövő­beni lehetőségeit, erről a ké­sőbbiekben számolunk be. H. E. Eldugul a forrás Nyeregben a pénzintézet

Next

/
Thumbnails
Contents