Pest Megyei Hírlap, 1990. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-03 / 154. szám

1990. JÜLIUS 3., KEDD Kereskedőház forgalmazza Modern modellek öreg masinákkal Közép-Európa legnagyobb konfekcióipari cége, az Ele­gant Május 1. Ruhagyár is a gazdasági megújulás útjára lépett. Még pontosabban kény­szerült, hiszen az utóbbi há­rom évben külpiaci pozíciói nem a várt módon erősödtek. Az új társasági és átalakulási törvény értelmében az anya- vállalaton belül már közel féltucatnyi rt. alakult. Üj névtábla kerülhet a ceglédi gyáregység falára is, mert jú­lius 1-jétől az üzem Elegant Mode Rt. néven működik to­vább. Az rt. alapítója az Ele­gant Május 1. Ruhagyár, va­lamint egy Dunakeszin be­jegyzett építőipari vállalkozá­si és kereskedelmi kft. Nagytakarítás a Közös Piac útjain A Közös Piac útjain közle­kedő teherautóknak, kamio­noknak 40-60 százalékkal kell csökkenteniük szennyező­anyag-kibocsátásukat 2000-ig az Európai Közösségek bizott­ságának javaslata alapján. Ha az indítványt elfogadják az EGK illetékes szervei, akkor 1992-től kezdődően több lép­csőben legalább olyan szigorú kipufogógáz-normákat vezet­nek be Nyugat-Európában a teherautókra nézve, mint ami­lyenek az Egyesült Államok­ban lesznek érvényben a szó­ban forgó időpontban. Az első lépcsőben, 1992 elején beve­zetni kívánt, az Ausztriában és Svájcban néhány hónappal ko­rábban életbe lépőkhöz hason­ló'normák szerint például a te­herautók óránként és kilowat­tonként nem bocsáthatnak si több szennyező anyagot, mint 4,5 gramm szénmonoxidöt. Az Elegant Mode Rt. a na­pokban tartotta alakuló köz­gyűlését, amelyen jelen volt az egykori anyavállalat ke­reskedelmi és szolgáltató kft.- jének vezetője, a vállalati ta­nács elnöke, Fülöp László is. Elmondta, hogy a ceglédiek ruhakollekcióit az Elegant ke­reskedőháza forgalmazza. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a Május 1. Ruhagyár mintegy 60 százalékban ellátja az Ele­gant Módét alapanyagokkal, kellékekkel, de rendelésekkel is. Az alapító közgyűlésen tudtuk meg, hogy a ceglédiek legalább negyven százalékban már a saját lábukon kívánnak megállni, illetve piacokat fel­hajtani. Ennek érdekében erő­sítik együttműködésüket a he­lyi, a városban működő ruhá­zatipari szövetkezetekkel. Most már a hivatalos okira­tok közül csak a cégbírósági bejegyzés hiányzik, s azután valóban teljes lehet a ruha­gyáriak öröme. Bár ez utób­biba üröm is vegyül, mert az agyonhasznált géppark cseréje most még nem lehetséges. Vagy legalábbis évek telnek el, amire az rt. képes lesz ki­gazdálkodni a műszaki fej­lesztéshez nélkülözhetetlen tő­két. A japán Brader cég két éven belül kisöpörte volna a már-már selejtezésre érett gépparkot, hallottuk a közel­múltban az egyik szakember­től. De hogyan!? Hát garan­ciát kért a Május 1-jétől arra, hogy két éven belül kétmillió márka értékben vásárolnak a világhírű konfekcióipari cég termékeiből. Ha erre garan­ciát kapnak a japánok, akkor tőkés társként benne lettek volna a ceglédi rt.-ben. Ám ki merne vállalkozni rá, hogy a lagymataggá vált piaci mozgás közepette márkamilliókat költ varrógépekre? (gyócsl) Törvénykezésre alig maradt ideje a T. Háznak Ügyrend mindenekfelett Hétfőn folytatta munkáját az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka. A képviselők az alkotmány módosításáról, a helyi önkormányzatokról, a címerről döntenek. Határozati javaslatot terjesztenek éli a népszavazás elrendeléséről. Módosítják az Állami Vagyonügynökségről és a hozzátartozó vagyonkezelés­ről, hasznosításáról szóló törvényt. A plénum előtt először Göncz Árpád, ideiglenes köztársasági elnök adott tájékoztatást ar­ról., miért szeptember 30-ára írta ki a helyhatósági válasz­tásokat. Meggyőződése szerint a választások elhúzódása bi­zonytalanságot szülne, ezért kérte a T. Házat, tegye lehető­vé — a jelenleg érvényes jog­szabályoknál — egy hónappal korábbi választást. A képviselők döntése szerint sürgősséggel tárgyalják majd a pártatlan tájékoztatás bizott­ságáról, a kommunikációs eszközök vezetőinek ideiglenes kinevezési rendjéről, s a pénz­ügyi egyensúly javításáról szó­ló határozati javaslatokat. A képviselők még ezután sem kezdhették a tárgysorozat első pontjának megvitatását, mivel heves ügyrendi vita bontakozott ki, melyet végül is Szabad György megbízott házelnök függesztett fel. Mi­vel a felszólalások, illetve a frakciók közötti polémia kibo­gozhatatlan volt, rendkívüli ülésre hívta össze a Házbizott­ságot. A vita tárgya: milyen sorrendben tárgyalja a T. Ház az alkotmánymódosítással, az önkormányzati, illetve helyi választásokkal összefüggő tör­vényjavaslatokat. A szünetben titkos szava­zással megválasztották az Al­kotmánybíróság öt új tagját: dr. Herczegh Gézát, dr. Lába- dy Tamást, dr. Schmidt Pé­tert, dr. Tersztjánszky Ödönt és dr. Vörös Imrét. A képviselők szavazással döntötték el az ügyrendi vitát, s ennek megfelelően dr. Bai­sai István igazságügyminisz­ter, az alkotmány módosítá- sárá beterjesztett törvényja­vaslat előadója expozéja kö­Nincs ülésszak botrány nélkül. Ez alkalommal Demszky Gá­bor szabaddemokrata képviselő igyekezett — legalábbis átvitt értelemben bombát robbantani. A szó valódi értelmében nem sikerülhetett, a honatya ugyanis osak apróbb, a kivonuló szov­jet katonák elveszítette lőszereket talált kirándulás közben a Kiskunsági Nemzeti Parkban, s a kormányörök ezt sem en­gedték a Házba. Így csak egy üres tölténytárral tudta illuszt­rálni kollégáinak, a honvédelmi és környezetvédelmi tárca irá- nyítóüiak tehetetlenségét, no meg azt, hogy virág helyett mit lehet szedni a kiskunsági pusztán. A tölténytárhoz való géppisztoly nem volt Demszkynél. talán ezért nem volt lövése veszélyes. ASig pukkant. Az oroszok kivonulnak, marad utánuk a bombák, gránátok, lőszerek, aknák szemete. S ha a tárcafelelösök továbbra sem tesznek semmit, a képviselők szabadnapjukon mehetnek taka­rítani. Még ki is számolhatják ujjacskáikon : ez kiutasította az oroszokat, az meghirdette a nagytakarítást, amaz aknázott földet nem tud osztani . . . Kár, hogy a többpárti aknaszedést nem javasolta Demszky Gábor, pedig lett volna végre valami, amiben közösen és eredményesen együtt munkálkodhatnának. Közben meg is beszélhetnék azokat az országos dolgokat, amik­re a Házban nem jut idejük. j. a. Tandemmel ér leidet a mama Légből pottyant lányok Békés birkanyáj legelész a gödöllői repülőtér szélén. Hét közben övék itt a terep, péntektől vasárnapig azon­ban a sportolók ütnek tanyát a hatalmas térség közepén. A szélzsák mellett duplaszárnyú kis repülőgép pihen, a fiatalok egy konténeröltözőben készülődnek. Hozzájuk közel egy kempingasztalnál edzőjük, Novák László. Kö­rülöttük kiterített, hajtogatásra váró ejtőernyők. magasság, valaki megszólal: ugranak! A gép oldalától elválik egy pici fekete pont. A repülő to­vábbúszik a kék égen, az ap ró pötty pedig magányosan le­begve ottmarad a magasság­ban. Végre meglátom, hogy ' a kis fekete pontból egy hajszál nak tűnő szalag kúszik elő, majd hirtelen szétterül, sza­bályos zöld kupola nyílik be­lőle. Azután megtelik a kék ég a tizenkét ernyővel, s há­rom percet lebegnek így a le­vegőben. Az egyik kislány földet ér­ve elesik. Ernyőjébe belekap a szél, vonszolja maga után a mezőn. Ijesztő a látvány, de a földről és a levegőből óriási nevetés, kiabálás hallatszik. Pár perc múlva maga a kár­vallott is fülig érő szájjal, im­már összefogott ernyővel ér­kezik vissza. Láttátok, milyet kutyáztam? — kérdi vidáman. IMa, milyet kutyáztam ? Közben már a haladók so­rakoznak, mert a gép is földet ért. A magasság most 2000 mé­ter lesz, és Panni az ugratópa­rancsnok. — Nem félti a feleségét? — fordulok Novák László­hoz, amikor felszállnak. — Megszoktuk az érzést, hogy fent van a másik. Nem féltjük egymást, ahogyan mi magunk sem félünk. Különben is, itt ismertük meg egymást, de nekem még az öcsém is itt van. Egyedül édesanyámnak nehéz, ő sokat aggódik értünk. Most azonban elhatároztam, hogy ő is ki fogja próbálni az ugrást, mert le akarom tan­demmel (ketten ugranak egy ernyővel) hozni. — Tud már a kedves ma­ma erről a tervről? — Természetesen. — Es mit szólt? Egyálta­lán, mennyi idős az édes­anyja? — ötvenkét éves, és nagyon örül, hogy ugrani fogunk. Szegő Krisztina Az ejtőernyőzés igencsak férfias dolog, a bátrak sportja. S mégis, a kis asztalon női gyű­rűk, ezüstláncok, csatok, kar- perecek. — A lányok tették ide — mondja Novák László —, mert nem szabad ékszerrel ugra- niuk, nagyon balesetveszélyes. — Tehát itt hölgyek is ugrálnak? — Miért ne? Itt van mindjárt Panni, a feleségem. Tizenhat éve ejtőernyőzik, itt ismertük meg egymást. Rajta kívül ma legalább még 8-10 női ejtőer­nyős van itt. — Bátrak ezek a kislá­nyok, hogy ilyen veszélyes sportra vállalkoznak. — A bátorság csak a kez­déshez kell, aki egyszer már kipróbálta, annak olyan ez, mint az ópium. Nem tud töb­bé lemondani róla. Start as oxigénhatáron E sorokat idézem a lányok­nak, majd megkérdezem tő­lük, hogyan is kezdték ezt a sportot. Novákné Papp Anna 1976- ban, 16 éves korában ugrott először. Egy plakáton látta, hogy lehet jelentkezni. Éppen hogy felvették 152 cm magas­ságával és 50 kilójával. Az ej­tőernyősök felvételénél ugyan­is az alsó határ a 150 cm és 50 kg, a felső pedig a 180 cm és a 80 kg. Bár az utóbbi a lá­nyokat itt nem veszélyezteti. — Nem féltél az elején? — kérdezem Pannitől. — Féltem, hiszen az ember nem a levegőben születik, de a kíváncsiság, később pedig a rutin — amely minden ugrás­sal növekszik — legyőzi a fé­lelmet. A kezdők ezer méterről ug­ranak, majd egyre magasabb­ról, egészen az oxigénhatárig. Panni ugrott már 4500 méter­ről is. Hetvenöt másodpercig zuhant szabadesésben, az ejtő­ernyőt csak 800-1000 méteres magasságban nyitotta ki. Ne­ki már nagy gyakorlata van. Nem úgy, mint Szűcs Gahinak, aki még csak ebben az évben kezdett szintén 16 évesen, igaz, ő is 13 ugrást tudhat már a háta mögött. — Amikor anyám megtudta, hogy jelentkeztem — meséli —, azt mondta, csak abban re­ménykedik, nem fogok átmen­ni a szigorú orvosi vizsgán. Később aztán kiderült, hogy valamikor a£ám is ugrott. A 16 éves Sándor Viki szü­lei sem voltak elragadtatva, hogy lányuk ejtőernyősnek je­lentkezett, pedig neki a bátyja is itt van. Édesapja csak úgy írta alá a szülői engedélyt, hogy Viki megígérte, nem fog ugrani, csak ejtőernyőket haj­togatni jár ki. — Ez arra volt jó, hogy az első időkben nem aggódtak miattam, most pedig, hogy volt már 14 ugrásom, megértették, hogy nekem ez mennyire fon­tos. Szűcs Judit 22 éves, már fér­jes asszony, ö szintén itt is­merkedett meg párjával, most is együtt jöttek. Terefere zuhanás közben Az ejtőernyős lányok fiata­lok, jókedvűek. — Mindenen tudunk nevet­ni, és még a levegőben is be­szélgetünk, átkiabálunk egy­másnak zuhanás közben. Az első ugrás előtt megfogadtuk, hogy vigyorogva fogunk kiug- rani a gépből. Aztán persze csak akkor vigyorogtunk, ami­kor már itt a föld fölött pár méterre lebegtünk — emlékez­nek vissza az első kiugrásra a legfiatalabbak. Az újakat először szoktató repülésre viszik fel, a pilóta ilyenkor megrázza egy kicsit a gépet, hadd rémüldözzenek a lányok. Novák László most ép­pen egy fekete ruhás kislány­nak magyaráz, aki szemmel láthatóan nagyon izgatott. Ed­dig ő csak automatikusan nyí­ló ernyővel ugrott, most fogja első alkalommal maga kiolda­ni. Eközben a repülőgép is me­legíteni kezd, három lány és kilenc fiú pedig sorakozik, be­szálláshoz készülődik. Kezdő csoport ez, ezerméteres ma­gasságból ugranak majd. Az ernyők hajtogatását már el­lenőrizték, beszállás előtt pe­dig az utolsó ellenőrzési pon­ton a csatokat, felszereléseket nézik át újra. Az ajtó nélküli kis repülő elnyeli a tizenkét fiatalt, ma.fd nekiiramodik a rétnek és orrát felemelve fel­száll. A fejünk fölött körözve emelkedik ezer méteres ma­gasságba, majd kis idő múlva, amikor hangját már elnyeli a vetkezhetett. Rámutatott: a módosítás lényege, hogy a ta­nácsokat megszüntetve a helyi önkormányzatokra bízza a, la­kosságot érintő közügyek inté­zését. A törvényjavaslat sze­rint a megye önálló önkor­mányzati szint, amely azonban nem korlátozza a települési önkormányzatok jogait és ön­állóságát. A megye központi újraelosztó szerepe megszű­nik, mint ahogyan a telepü­léseknek a megyei felügyeleti és ellenőrzési jogokból eredő alárendeltsége is. E jogok alapvető tartalma, hogy a kö­zösségeket, szolgáló feladatokat a közösség maga választott szervezete útján szabadon, ön­állóan lássa el, s rendelkez­zék az ehhez szükséges anyagi eszközökkel. Az önkormányzat a helyi közügyekben minden olyat megtehet, amivel jog­szabályt nem sért, s döntése csak jogszabálysértés esetén vizsgálható felül. A beterjesztett javaslatról először a frakcióvezetők mondtak véleményt. Kedden a Parlament az alkotmány mó­dosításával kapcsolatos, illet­ve a helyi önkormányzatokkal foglalkozó törvényjavaslat vi­tájával folytatja munkáját. Kakukktojás Orbán Viktor meg akart szólalni. Szabad György elnök azonban nem akarta meghall­gatni. A döntés a képviselőkre várt, szavaznak-é hozzászólást képviselőtársuknak, avagy sem. De az ellenzéki képviselők juszt se szavaztak. Nem nyomták meg a gombokat egyetlen kezükkel sejn. Sza­bad professzor úr kioktatta őket, ne hozzák zavarba a számítógépet. Ezt nem sza­bad. Az ellenzék azonban nem ijedős. Ismerik ők i3 a ház­szabályt, ha nem szavaz a plé­num, meg kell adni a szót. Ámde az ülésteremnek van egy Jobb oldala is, hála a demokráciának. A házelnök behívta a folyosókon cseve- résző koalíciósokat, a bár­sonyszékekben ülő kormány- pártiakat is a gombokhoz pa­rancsolta — s újból eldirigálta a procedúrát. Imigyen ösz- szejött a szótöbbség, csak az nem derült ki, hogy mi le­gyen a Fidesz-vezérbe szorult mondandóval. Orbán Viktor keze ezalatt elzsibbádt, dé rendületlenül a levegőben volt. Nemhiába. Bár győzött az elnök, diadal­maskodott a kormánykoalíció, tűzön-vízen keresztül érvé­nyesült a Szab ad-akarat, de lám ennek birtokában meg­erősített hatalmának minden tekintélyével Szabad György végül bejelentette: a szó Or­bán Viktoré. Mindezek után az olvasó tör­heti a fejét. Például azon, hogy végeredményben mire is volt jó ez az időt rabló köz­játék, de elgondolkodhat a Ludas Matyi legutóbbi számá­nak találós kérdésén is, azon tudniillik, hogy az alábbiak közül melyik a kakukktojás: 1. SZABAD ORSZÁG 2. SZABAD MADAR 3. SZABAD GYÖRGY j. a. Alaptőkét emel a Pharmavit Veresegyházi vitaminprogram Az alaptőke 40 millió forin­tos emelését szavazták meg hétfőn a veresegyházi Phar­mavit Gyógyszer- és Élelmi­szer-ipari Részvénytársaság közgyűlésén. Somodi Imre ügyvezető igazgató, elmondta, a társaságot 1988-ban 66,5 millió forintos alaptőkével a svájci HCH Ág. a Chinoin Gyógy­szergyár, a Hungáropharma és a Budapest Bank alapította. A vállalkozók célja az volt, hogy Magyarországon is meg­honosítsák a Nyugaton már széles körben ismert, vízben oldódó, pezsgőtabletta formá­jú vitaminokat és gyógy­szereket, ezek felszívódása ugyanis gyorsabb és hatéko­nyabb. A részvénytársaság alapítói Veresegyházon vágtak bele a beruházásba; üzemüket rend­kívül feszített ütemben építet­ték fel, 1989 szeptemberében megkezdődött a termelés. Az eredeti tervek szerint a tab­letták harmadát szánták csak belföldre, a többit szocialista és tőkés piacokon akarták ér­tékesíteni. Mivel azonban a belföldi piac a teljes terme­lést leköti, ezért vált szüksé­gessé a kapacitás megkétsze­rezése. Ehhez járultak hozzá a hétfői közgyűlésen a részvény- társaság tagjai, akik az alap­tőkéhez való hozzájárulásuk arányában további 40 millió forintot szavaztak meg a vál­lalkozásnak. Somodi Imre, a Pharmavit terveit illetően el­mondotta, hogy a tőkés piaco­kon elsősorban Távol-Keleten, Észak-Afrikában és az arab világban keresik a kapcsola­tot. Ezekben az országokban nem magát a tablettát kíván­ják értékesíteni, hanem azt a komplett marketing tevékeny­séget, amelyet a gyártás meg­szervezésétől, a piac kialakí­tásáig dolgoztak ki. A szom­szédos országok közül elsősor­ban .a szovjet piacot kívánják megcélozni, és annak központi vitaminprogramjában részt vállalni. Ok Mák Adu ász Köpködő, ökölrázó, jele­nünkben sem akármi, ha a Kis Újság (90/26.) hazug­sággal, politikai gengszte- rizmussal és hasonló de­mokratikus nyalánkságok­kal vádol egy másik lapot, pusztán azért, mert annak a véleménye nem. egyezik az övékével. Az ilyen de­mokráciától minél távo­labb tartjuk magunkat, an­nál jobb, azaz őrizkedünk a stílus, a jelzők minősíté­sétől. Mint olvasók persze elbíbelődünk a szöveggel, főként akkor, ha a Kis Új­ság kivágja elénk az adu ászt. Ez pedig a következő; „Tudni illenék: a falusi la­kosság több mint ötven százaléka a Kisgazdapárt­ra, tehát e párt földprog­ramjára is szavazott." Hogyan is állunk ezzel az add ásszal?! Az ország né­pességének a 40,6 százalé­ka volt 1989-ben a falusi lakosság. Ez pontosan 4 295 700 lélek. Ennek tehát a több mint ötven százalé­ka annyi, mint 2 147 850 ember, plusz egy fő; legke­vesebb ennyi. Ugyanakkor a Kisgazdapárt megkapta a területi listákra leadott sza­vazatoknak a 11.73 százalé­kát, összesen 576 315 vok­sot. Ez a „falusi lakosság’’ létszámához viszonyítva 13,4 százalék, ami ugye açért „némileg” messze van a „több mint ötven”-től. S persze, el nem feledhetjük, hogy a Kisgazdapárt ka­pott voksokat a fővárosban is, az ország más városai­ban is, azaz még ez az 576 315 sem tiszta falusi igenlés, hanem vegyes ösz- szetételü, tovább lehetne játszani az arányokkal, s azzal, vajon hol és mennyi­en szavaztak arra a bizo­nyos földprogramra, ám ezt ráhagyjuk az újsütetű agitátorokra, akik — mint láthattuk — a tényéktől nem befolyásoltatják magu­kat. Minek is? Mi maradunk a magunk földhöz ragadt világánál, ott, ahol az egyszer egy az egy, a kétszer egy az ket­tő. Azaz ott, ahol a 13,4 nem lehet „több mint öt­ven”, ahol először összead­ni, kivonni, osztani kell megtanulni — legalább alapfokon — ahhoz, hogy bárki is vegye magának a bátorságot és másokat ok­tasson ki, nemhogy szám­tanból, hanem hazudozás- ból, politikai gengszteriz­musból és hasonlókból. S ha ők azt írták, „tudni ille­nék”, azt írjuk mi is: tud­ni illenék a nép bölcsessé­gét például a sánta kutyá­ról... KLIENS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents