Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-13 / 137. szám

4 1990. JÚNIUS 13., SZERDA Püspöki székhelyből török végvár Ásunk, ásunk — és azután? Félbehagyták? Befejezték? Hirtelenjében nem találja meg az ember a megfelelő szót. Hiszen egy régészeti feltárás eseté­re egyik sem illik igazán. Tettamanti Sarolta készségesen ki­segít: Felfüggesztettük — mondja. Tizenkét esztendővel ezelőtt kezdte vallatni a föld mé­lyét Vácott, a Géza király téren a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának osztályvezető régésze. E téren állott ugyanis az uralkodó vára. Vajon mennyivel gazdagodott a kutatók is­merete a hosszú évekig tartó ásatások során, kérdezem Tetta­manti Saroltától. Illetékesek válaszolnak Elsősorban hangulatkeltés ? — Mi csak a XIV. század­tól találtunk építményeket — válaszolja —, Géza király ko­rából nem. Az a hajdani vár minden valószínűség szerint elenyészett a tatárjárás, vala­mint a különböző átépítések miatt. Hogy a király csak­ugyan kötődött ehhez a hely­hez, arra a Képes Krónikából következtethetünk. Valószínű azonban, hogy a váci püspök­séget István király szervezte,, de Géza tevékenykedett ak­tívan első székesegyházuk be­fejezésén. Annyi bizonyos, hogy több. adományt juttatott részükre. — Feltételezések szerint ide temették el öt. Van-e re­mény arra, hogy sírját meg­találják? — Sajnos nem sok! A haj­dani püspöki székesegyház maradványai fölött ma a fe­rences templom áll. A püspöki székhelyből ugyanis török végvár lett. Miután őket kiűz­ték az országból, az általuk teljesen szétdúlt romhalmazt 1719-ben a ferencesek kapták meg. ök viszont kiépítették itt a maguk birodalmát. — Tudhattak Géza király sírjáról? — Erről nincs adatunk. Ám sok feljegyzés szól arról, hogy főpapi sírokat leltek. Kénytelenek voltak azonban területrendezés közben a göd­röket, romokat eltüntetni. Igaz, a csontokat összegyűj­tötték, beszentelték és újra temették! — Mi mindent sikerült ki­deríteni a feltárások alatt? — A belső vár egész to­pográfiáját, legmaximálisabb kiterjedését. Megismertük a XIV—XV. századi részleteit megtaláltuk. A Géza király téri szakközépiskola udvarán kiástuk az északkeleti torony maradványait. Ettől százhar­minc méter távolságban a délkeleti torony nyomaira bukkantunk. — Ekkora lehetett a vár? — A belső kővár kilencven­nyolc méter széles és százhar­minc méter hosszú lehetett. Tragor Ignác — az első váci múzeum alapítója — 1912-ben a bécsi Kriegs-archívumban talált egy 1680-as keltezésű térképet. Mellékesen szólva, a térkép korábbi állapotot örö­kít meg, ugyanis ezen még nincs jelezve a tizenegy szögű torony, amit periig 1626 után emeltek a törökök. Jól lát­ható viszont a rajzon a Du­A Pest Megyei Hírlap má­jus 22-i Postabontásában Bor­na. István, Galgamácsa aláírás­sal jelent meg a Mozgolódik a lakosság című levele. Kérem, tegyék közzé az alábbi tájé­koztatást. A levélíró állításainak zöme nem fedi a valóságot, és saját véleményét a lakosság vélemé­nyeként tünteti fel. A galga- mácsaiak ugyanis az elmúlt év elejétől, amióta az Elektro­mos Művek átvette az Észak- Dunántúli Áramszolgáltató Vállalattól településünket, elé­gedettek az áramellátással. Az­óta sem a lakossági szolgálta­tásban,' sem a közvilágításban komoly probléma nem volt. Az ELMÜ szakemberei a bejelen­tést követő 1-2 órán belül ki­javítják a hibát. Munkanapo­kon rendszeresen megjelennek a tanácson, és a bejelentő­könyvbe felírt elektromos za­varokat megszüntetik. Az elmúlt másfél évben többször is ellenőriztem a közvilágítást. A település 160 lámpája közül legrosszabb esetben is csak 5-6 volt rossz, s ezek javítása maximum 72 órán belül megtörtént. A levél megjelenésének napján is meggyőződtem arról, hogy az Újtelepen minden közvilágítá­si lámpa égett. A vasúti átjá­ró megvilágítása a MÁV kö­telessége. Az egyébként sza­bályos: két 125 wattos higany­gőzlámpa világítja meg, s ezeknek még egy községi lám­pa is besegít. / Galgamácsa a település gaz­dasági erejéhez igazodó köz- világítással rendelkezik. Min­den évben 5—15 darab új, kor­szerű lámpát szereltetünk fel, idén is így lesz. Szükség ese­tén a fák gallyazása is meg­történik. A levélíró fejedelmi többes­ben fogalmazta meg utolsó két mondatát. Javaslom a lakos­ságnak, hogy bővebb válasz­ként, olvassák el a Pest Me­gyei Hírlapnak a május 21-i, galgamácsai falugyűlésről szó­ló tudósítását. Tóth András tanácselnök ★ Ugyanerre a Postabontásban megjelent levélre a Budapesti Elektromos Művek észak-pesti üzemigazgatóságától is érke­zett válasz. Abból idézünk. Az írás megjelenésének nap­ján a tanáccsal közösen bejár­tuk a falut, és megállapítottuk, hogy a panaszos a közvilágí­tásról valótlant állít. A köz­ségben felszerelt lámpatest- jeink üzemkészsége 98-99 szá­zalékos, mely rendkívül jónak mondható. Vállalatunk, amikor a terü­letet az ÉDÁSZ-tól átvette, azt ígérte, hogy pár éven belül — anyagiaktól függően — itt is az ELMÜ színvonalán fogja az áramot szolgáltatni. Az el­telt mintegy másfél évben so­kat tettünk a hálózatok üzem- biztonságának fokozása érde­kében. Lehet, hogy nem ele­get, de annyit biztos, hogy a korábbi hosszabb áramszüne­tek ma már megszűntek. Felülvizsgáltuk a lakossági hibabejelentéseket tartalmazó könyvet is, melyből egyértel­műen megállapítható volt, hogy a levélben közöltek a va­lóságnak nem felelnek meg. Azok elsősorban hangulatkel­tésre voltak alkalmasak. Ja­vaslom, hogy a levélíró, mi­előtt a falu közössége érdeké­ben a nyilvánosságot igénybe veszi, a felmerült problémával keresse fel az illetékes szolgál­tató vállalatot. Amiért a köte­lességünket teljesítjük, azért a lakosságtól dicséretet nem vá­runk, de reális , tájékoztatást igen. A valódi hibákat tegyék szóvá, de valótlan dolgokkal ne kívánják a lakosság, a ta­nács és vállalatunk között a kialakult jó kapcsolatokat mérgezni. A Pest Megyei Hírlap június hatodikai számában, „Buldó- zerprogram az oxigén ellen” címmel tudósítás jelent meg a Bajcsy-Zsilinszky Társaság környezetvédelmi szakosztá­lyának sajtótájékoztatójáról. Az írás szerint a társaság egyik tagja, dr. Varga Miklós azzal vádolta cégünket, a Pilisi Állami Parkerdőgazda­ságot, hogy „anyagi problé­máink” megoldása érdekében kiárusítani készülünk a Buda­keszi környékén lévő zöldte­rületeket. A továbbiakban a nyilatkozó ezt állítja: „Érthe­tetlen, hogy miért terveznek ide két golfpályát (60 hektár ki­irtandó erdő rovására), ami­kor a közelben van két másik. Ráadásul az eladott földek, erdők után járó pénzből nem is Budakeszi, hanem Visegrád részesülne, mivel e települé­sen van a gazdaság központ­ja.” A vádakból egy szó sem igaz. Először is: nincsenek anyagi problémáink, idén 60 KesionfiBk a vendéglátást Egy budapesti munkáske­rületben, panellakásban fel­növő gyerekeknek semmihez sem hasonlítható élmény lát­ni a pusztát. A Kiskunsági Ál­lami Gazdaság jóvoltából, jel­képes összegért, egy felejthe­tetlen napot töltött a harma­dikos osztályom Apajpusztán, június 6-án. Ugyanolyan megkülönböz­tetett figyelemben volt ré­szünk, mint a pusztai csárdát felkereső nyugati turisták­nak. Ez a mai világban, ami­kor már a gyerekek is érezhe­tik, hogy csak másodrendűek lehetnek saját hazájukban a pénzes turisták mellett, na­gyon jó dolog. Az állami gaz­daság ebédlőjében, különlege­sen finom ebéd fogyasztása közben hallottam, hogy más fővárosi gyermekeket is ven­dégül látnak, egy zuglói óvo­dával többéves kapcsolatuk van. Ezt, mint pedagógus nagyszerű dolognak tartom, hiszen a kicsinyek ezáltal az országnak olyan tájaival is­merkedhetnek meg, amelyek ma még nem túl népszerű turisztikai célpontok. De bi­zonyos hogy az Apajon töl­tött szép nap okán sok diákom veszi rá a szüleit, hogy kö­zösen látogassanak el a kis­kunsági lovasnapokra. Köszönet a szíves vendéglá­tásért a Kiskunsági Állami Gazdaság vezetőinek! Müller Józsefné osztályfőnök, Budapest millió forint. körüli nyere­ségre számítunk, kötelezett­ségeinket pontosan teljesítjük. Másodszor:, semmiféle zöldte­rületet nem árusítunk ki. Vizsgálatok folynak annak ér­dekében, hogy Budakeszi kör­nyékén 2-3 szállodából, üdü­lőfaluból, a nemzetközi szab­ványnak megfelelő golfpályá­ból és számos más sportléte­sítményből álló üdülési komp­lexumot hozzunk létre egy angol tőkéscsoport segítségé­vel. A terület továbbra is a magyar állam tulajdonában marad. A komplexum létesí­tése valóban szükségessé le­heti 50-60 hektár erdő kiter­melését azonban ezt még az építkezés kezdete előtt, illetve az építkezés során visszapó­toljuk, sőt a jelenleginél több erdőt kívánunk telepíteni. Harmadszor: az üdülőkomp­lexum létesítéséből származó haszon nem Visegrádot, de még csak nem is parkerdő- gazdaságunkat fogja gyarapí­tani, hanem éppen azt a célt szolgálja, amelyért a társavság környezetvédői is küzdenek: a főváros környéki erdők gya­rapítását. Ugyanis — még 1986-ban — létrehoztunk egy tájvédelmi-'erriővédrimi ala­pot, s minden ilyen jellegű bevétel ezt az alapot növeli, a fővárosi, főváros környéki, pilisi erdők telepítése, fenn­tartása érdekében. „Melles­leg” az üdülőkomplexum több száz magas színvonalú mun­kahelyet adna Budakeszi és környéke lakóinak. Végezetül: a Bajcsy-Zsi­linszky Társaság helyesen ten­né, ha tájékozódna, mielőtt efféle nyilatkozatokat ad. Igazán nem vádolhatnak min­ket azzal, hogy csak most adunk tájékoztatást. Már feb­ruárban. amikor az üdülőköz­pont. terve felmerült, több lapban ismertettük elképzelé­seinket Állandó kapcsolatban állunk Budakeszi tanácsával is amely támogatja e nagyon is környezet- és természet- barát elgondolást. Pilisi Állami Parkerdőgazdaság különböző építkezési periódu- Itt állt az a palánksor, amely megtámasztotta az ágyúteraszt. sokat. A tatárjáráskor pél- A cölöpök ugyan már elkorhadtak, a régészeknek azonban még dául már erődítve volt a lé- így is sok mindent elmondanak a leletek tesítmény. Az erődítmények (Vimola Károly felvétele) na mentén húzódó nyugati várfal. Valószínűleg a XVI. század elején készíthették, amikor kezdett elhatalmasod­ni a török veszély — és a félelem. Az összes többi mó­dosítást — várfalvastagítást, kiegészítést, pótlást — már a törökök végezhették el, 1540 és 1686 között. Ezt az egy méter széles nyugati falat si­került nekünk feltárni! Eb­ből tudjuk a belső vármag egyik méretét, a kilencven­nyolc métert. — Mi lesz a sorsa? — A legnagyobb részét dokumentálás után betemet­tük. Az előkerült leletekből kiállítást lehet rendezni. A rengeteg edénytöredék, padló­tégla, reneszánsz kályhacsem­pe jól példázná, milyen lehe­tett az élet Báthory Miklós püspöksége idején. Szeretnénk egy kis helytörténeti tárla­tot összeállítani a levéltárban. A várfalmaradvány kibontá­sakor egy rendkívül érdekes, kiszögelésszerű építményre bukkantunk. Valószínűleg ágyúterasz volt, amely tíz méterre benyúlt a Duna fölé. A többi oldalát pedig tera­szosan képezték ki, s ezeket cölöoökkel, paiánkokkal erősí­tették meg. Mindezekét vi­szont döngölt földdel támasz­tották meg. A város 1987-ben fölajánlott kétmillió forintot, mert szeretné ezt a nyugati várfallal együtt helyreáilíttat- ni és bemutatni a Duna-part rendezése után. A rekonstruk­ciót az Országos Műemléki Felügyelőség öt szakaszra osz­totta. Am az első máris hat­millióba kerülne. Egvelőre az a hétszázötvenezer áll ren­delkezésünkre ehhez, ami még a kétmillióból maradt... Ha pedig ez a helyzet ma­rad, félő, hogy a szép tervek­ből semmi nem valósul meg. S a teljes pusztulástól a föld menti meg a feltárt ro­mokat. Vagyis eljutunk, ahová szoktunk. Ásnak, ásnak a régészek, azután betemetik. yennes Aranka Új iskola épül Monoron Mire becsengetnek Az ország egyik legkorsze­rűbb iskolája épül Monoron. Az intézmény belső kialakítá­sánál figyelembe vették az új — alternatív — oktatási mód­szerek megvalósításának szem­pontjait. A tervezésbe ezért — szakértőként — bevonták az ELTE pedagógiai tanszékének munkatársait. Az új, tizenkét tantermes is­kola, a családi házak lakóöve­zetében — a Jászai Mari té­áHRXBTóTfg~YEL~Ömj Szelíd vaddisznók. A Pilisi Parkerdő Gazdaság perem­körzeteiből újabban Budapest­re kalandoznak az erdők négy­lábú lakói. Mint a tegnap reg­geli hírek között hallhattuk, az erdészet egyik felelős szak­emberét nemrég vadkárok miatt hivatták a XII. Kerüle­ti Tanács illetékesei. A budai városrész utcáin a kora reg­geli órákban fel-feltűnő ál­latok vidáman csemegéznek a szemeteskukákból, mindenfé­le legendák keltenek félelmet a természettől távolabb élő emberekben. Az egyik alka­lommal azt figyelhették meg, hogy két malac vicsorog egy­másra egy szál lángolt kol­bász miatt. A városban rendszeresen vizitelő kocák ellése az éven­te egyszerivel szemben folya­matos. Ha a MAVOSZ em- 'berei be tudják fogni egyi- ket-másikat, akkor a valkói vaddisznó-rezervátumba szál­lítják őket. Ennél azonban hatásosabb módszer lenne az elszaporodott és a termést dézsmáló szarvasok, vaddisz­nók vadászatának gyakorib­bá tétele, rendszerének meg­változtatása. ren — külső megjelenésében is jól illeszkedik majd a város­képbe. A tantermeket és a kü­lönböző szakoktatótermeket a földszinten és az első emeleten helyezik el. A földszinti épü­letrészben alakítják lei a szo­kásosnál nagyobb méretű tor­natermet is. A későbbiekben sportiskolát kívánnak itt léte­síteni. Ez az elképzelés érvé­nyesül abban is, hogy az isko­la udvarán úszásoktatásra al­kalmas modern tanmedencét építenek. A tantermek kialakításánál arra törekszenek, hogy a peda­gógusok és a tanulók között minél szorosabb kapcsolat ala­kulhasson ki. Ezért a tanter­mek inkább szélesek lesznek, mint hosszúak, hogy a tábla és a padok közötti távolság csök­kenjen. A modern iskolában külön csoportszobák is lesznek, ahol az órák közötti szünetekben a tanulók tartózkodhatnak, kor­repetálhatnak. Az alternatív oktatás feltételeinek biztosítá­sára, az idegen nyelvek tanu­lására alkalmas audiovizuális termet is építenek. Lesz újság­olvasó és több szakmai oktató kabinet. Annak érdekében, hogy az iskola és a lakosság, a szülők közötti kapcsolat minél szoro­sabb legyen, az iskola épületén belül — de az utcáról külön is megközelíthetően — 200 négy­zetméter alapterületű könyvtá­rat létesítenek, ami a lakossá­got r szolgálja. Az iskolát a Déva Kisszövet­kezet építi. Ügy igyekeznek, hogy a terveknek megfelelően az épületet a szeptemberi tan­évkezdéskor már birtokba ve­hessék a kisdiákok. K. Z. A szerkesztik êîsensk „Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy az írásokat rövidítve közölje.” Számos lap impresszumában ol­vasható ilyen vagy hasonló szöveg, míg mások nem is tart­ják fontosnak, hogy közzétegyék azt, ami egyébként is ma­gától értetődő. Magától értetődő és természetes, hogy egyetlen lap sem kö­zöl olyan írást, amelyet színvonaltalannak vagy érdektelennek ítél, esetleg mondandója, stílusa miatt nem találja alkalmas­nak arra. hogy nyilvánosságra hozza Azt hittük, az is természetes, hogy az újságot a szerkesztő­ség munkatársai szerkesztik. Ez a szakmájuk, ez a dolguk, ezért kapják a fizetést. Ha most mégis szóba kell hozni ezt a kézenfekvő dolgot, annak az az oka, hogy egyre gyakrabban tapasztal juk, néhányan másként gondolják. Téved a kedves olvasó, ha azt hiszi, hogy a volt vagy a jelenlegi ellenzéki pártokkal, politikai szervezetekkel gyűlt meg a bajunk. Kisebb vitáink ugvan voltak, nem mindig a nem is mindenben értünk egyet, de mindeddig egyetlen szer­vezet, helyi vagy országosan ismert politikus sem akadt, aki ne értette volna meg, hogy minden mögöttes ok, csúsztatás, félreinformálás, átértelmezés szándéka nélkül is a lényeget. a .mondanivalót lehetőleg nem csorbítva kénytelenek vagyunk időnként megnyilatkozását rövidíteni, máskor a válaszok és a viszonválaszok után a lapunk hasábjain folyó vitának véget vetni. S bár mindez magától értetődőnek látszik, egyre több­ször kapunk figyelmeztető, felszólító, fenyegetőző levelet, melynek írója nyomatékosan ragaszkodik ahhoz, hogy sorait változtatás nélkül tegyük közzé. Kénytelenek vagyunk tehát megismételni.* kérésüknek nem, vagy csak kivételes esetben teszünk eleget Ellenállunk min­den nyomásnak fenyegetőzésnek ami a szerkesztőségi önálló­ságot csorbítaná. Ezért, kéziratot, nem őrzünk meg. nem kül­dünk vissza, s közlés esetén a szerkesztőség fenntartja ma­gának a jogot, hogv a beküldött írásokat — a mondandó lé­nyegét persze hűen megőrizve, de — rövidítve közölje. Téglás István igazgató Hincs kiárusítás Mielőtt nyilatkozik, tájékozédjon!

Next

/
Thumbnails
Contents