Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-11 / 135. szám

1990. JÚNIUS 11., lUSTFÖ mMtrn Keresték az éjszakai vonatot az utasok A gőzborotva premierje balul sikerük Meglepetésben volt részük: azoknak az ingázóknak, akik június 4-én éjjel tizenegy óra után érkeztek Budapesten a Józsefvárosi pályaudvarhoz. Zárva találták a főbejáratot, s a vágányok végénél a dupla szárnyú kaput is masszív lánc őrizte jókora lakattal. Meg­döbbentek, hiszen úgy tudták, hogy a hatodik vágányon bent. áll az esti utolsó vonatuk, ami tizenegy után negyven perccel indul velük hazafelé. Tanács­talanul álltak, majd valaki in­dítványozta, hogy menjenek át a Keletibe, mert értesülése szerint a MÁV oda irányította át a vonatokat. Az egyik sza­bad jelzéssel várakozó taxi vezetője azonban felvilágosí­totta az embereket, hogy az a vonat már huszonötkor el­ment. Igaz ugyan, hogy a negyvenes is benne van a me­netrendben, de azt a MÁV csak külön rendeletre indít­ja. Hogy e kitétel alatt va­jon mit érthetnek a vasúti szakemberek, azt ott, akkor senki nem tudta megmondani. Végül is a valamiféle tájékoz­tatást váró utasok aludni in­dultak a Keletiben várakozó valamelyik hajnali vonatra, ki meg taxit fogadott. Másnap a MÁV budapesti igazgatóságán hosonczi Gyula műszaki igazgatóhelyettes, majd Miklós Károly szolgálati főnök lepődtek meg legalább annyira, mint a póruljárt uta­sok. Ugyanis a két vezető tu- tudomása szerint csak az utol­só kifelé menő vonat távozása után zárták le a Józsefvárosi pályaudvart. Egyébként pedig a Salgótarjáni út felőli olda­lon nyitva kellett hogy le­gyen — huszonhárom óra után is — egy szűkített bejáró a későn érkgző utasok számá­ra, akiket — ha volt érvényes jegyük vagy bérletük — bi­zonyára beültetett a rendész a kitakarított várótermek vala­melyikébe. Nos, nem egészen így tör­tént akkor éjjel. Bár az üzem­igazgató szerint meghirdették a nem várt változást, hogy ne okozzon zavart az utasfor­galomban, de ilyen értelmű tájékoztatótábláknak még a nyomát sem lehetett látni. Végül is kiderült, hogy a me­netrendi változtatások, s nem az éjszakai nagytakarítás meghirdetéséről beszélt Lo- sonczi Gyula. Ugyanis akkor 160 bar nyomással működő gözborotvával és fertőtlenítő vegyszerrel mosták, takarítot­ták a pályaudvar területét. Azért kellett bezárni a kapu­kat, hogy a gőzborotva hasz­nálata közben nehogy baleset történjék. Időközben most más vas­utasok megsúgták, hogy ha­marosan a Keleti pályaudvart is lezárják éjszakára. Tehát a takarítási menetrendről, az előkészületekről, meg az utas- forgalmat várhatóan akadá­lyozó rendszabályokról kér­tünk további felvilágosítást. Miklós Károly szolgálati fő­nök elmondta, hogy az ilyen méretű akciók nem jelentenek újdonságot, mert annak ide­jén a Déli pályaudvaron is megszervezték, a hajléktala­nok távozása utánra. Akkor hirdetett meg a MÁV egy ál­talános takarítási és fertőtle- nítési programot, amelynek során ezentúl minden buda­pesti pályaudvart negyed­évenként egyszer teljesen ki­tisztítanak, lemosnak a gőz­borotvával. Gyakrabban azért nem, mert ez a techno­lógia drága, s nincs erre pén­ze a vasútnak. Az ilyen nagytakarításokat megelőzően pedig általában az utolsó vonat kiindulását követően félóra múlva zárják csak le a vasútállomásokat. A Keleti pályaudvaron június 13-áról 14-ére virradóra ter­vezik a „gőzborotválást”. Ti­zenharmadikán, szerdán már délután hat órakor felvonul­nak a takarítók. Ez a nagy munka reggel ötig tart, de csak éjjel fél egytől háromig lesz teljesen lezárva a Keleti pályaudvar. A Nyugatira pe­dig ezt követően pontosan egy hét múlva kerül sor. Aszódi László Antal Hétvégén a botanikus kertben Vácrátótot a botanikus kert tette országszerte híressé, ám az itt folyó kutatómunka és a nemzetközi kapcsolatok ré­vén határainkon túl ugyan­csak jól cseng a neve. Ám az átlagembert, a panellakások-* ból a levegőre vágyó halan­dót aligha érdeklik a bota­nikusok programjai. Annál szívesebben gyönyörködnek az 1939 körül átépített Vigyázó­kastélyban, a körülötte fekvő csodálatos angolparkban. Az ötvenes évek elején már a Magyar Tudományos Akadé­mia Botanikai Kutatóintézete található itt, s irányításukkal a mai legnagyobb hazai bota­nikus kert valósult meg. Érthető, hogy sokan keresik fel egy-egy séta kedvéért, s * itt mindenki, aki szereti a ter­Egyelőre még mutatósak a vi­segrádi számok. A Mátyás Ki­rály Múzeumban évente egy­millió belépőjegyet adnak el. Am vannak már aggasztó jelek. A fizetővendég-szolgálat iránt némely becslések szerint negy­ven százalékkal esett a keres­let. Igaz, ezt az erőműépítés le­állításának a számlájára írják a megszólított helybeliek. A szobabérlők nagy része az oszt­rák építők közül került ki. A Duna és a hegyek közé szo­rult faluban nem az ipar vagy a mezőgazdaság, csakis az ide­genforgalom lehet a legfőbb megélhetési forrás. Ezért tar­tanak minden múló percet drá­gának. és sürgetik egyre türel­metlenebbül a tájrendezést min­den fórumon, köztük a rádió­ban, a sajtóban. A veszteségek 8 közt felsorolják, hogy kétszáz § munkahely szűnt meg, s lehet, § hogy nemsokára munkanélkü- li-segélyeket kell fizetni. VÍSECRÁDON SENKI NEM TUD SEMMIT A szárnyashajó tovább áll A FALU TRIANONJA A Duna-part mentán bárki láthatja, hogy a folyó megvál­tozott sodorvonala mekkora iszapréteget hordott ki. Érez­hető a mocsárszag. A jól csa­tornázott, vízvezetékkel ellá­tott községben most palacko­zott ivóvizet kell adni a cse­csemőknek. A nitráttartalmon kívül várható, hogy más szennyezés is érheti ilyen szű­rőréteg mellett a csápos ku­takat. A füzesekkel benőtt, iszappal borított szakasz ve­szélyezteti a hajózást. A szár­nyashajó már nem köthet ki. Szabó Ottóval, a tanács vég­rehajtó bizottságának titkárá­val vagy hat kilométert autóz­tunk a megyehatárig. Visegrád Trianonjának is mondhatnánk, hogy a saját közigazgatási te­rület most mind az OVIBER kezelésében van. Csak egy kö­zel százméteres partszakasza közelíthető meg úgy, hogy ott megpihenjen, padok, asztalok mellé ülhessen a turista. A többi, bekerített területen gaz burjánzik, a legalább 4-5 mil­lió köbméternyi kitermelt földhánvásom. Árva cseresz­nyefa érleli iölösleges termé­sét, szaporodik a vízipatkány. A műszaki erdészet ipartelepe a Dunakanyar kapujában rontja a képet, s éppen ideje lenne innét eltüntetni a ta­nács vágya szerint. A túioldalról motorzaj hal­latszik. — Dolgoznak a szivaty- tyúk — magyarázza útikalau­zom, aki szerint az üres me­derbe szivárgó vizet kell rend­szeresen visszajuttatni. — Ezért is mondjuk mi, hogy ez a táj lesz Európa legdrágább, ha nem is a legértékesebb te­rülete — jegyzi meg dohogva. Az alábbi állásajánlatokról részletes felvilágosítást ad a Pest Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda (Bp. XI., Karinthy B’rigyes út 3.). Telefon: 185-2111, a 149-es és a 191-es mellék- állomáson. vételt hirdet az alábbi szakmák­ban: gépszerelő, géplakatos, vil­lanyszerelő, villamosberendezés- szerelő, húsipari, szak- és betaní­tott munkás, hűtőgépkezelő, ka­zánfűtő. Ezenkívül szakmunkás- tanfolyamot indítanak a 8 általá­nost végzett és 16. életévüket be­töltött férfiak és nők részére. Cím: Cegléd, Dohány u. 14. A Fősped 4. sz. üzemegysége felvételre keres tehergépkocsi-fu­varozásban és szállítmányozásban jártas, tárgyalóképes üzletkötőt a zavartalan fuvarellátás biztosítá­sára. Jelentkezni lehet: Bp. X., Gyömrői út 105. Telefon: 147-7154, 147-1524. Az Országos Kőolaj- és Gáz­ipari Tröszt (Bp. XI.. Schönherz Z. u. 18.) felvételre keres török­bálinti Depo-telephelyére boltve­zetőt, raktári kiadót, targoncave­zetőt. Érdeklődni lehet: 166-4361, Pék Zoltánnál. A Borsodi Sörgyár jő megjele­nésű, 30 év alatti, saját gépkocsi­val és jogosítvánnyal, középfokú kereskedelmi végzettséggel rendel­kező férfiak és nők jelentkezését várja. Az ajánlatot ievélben ké­rik, az anyagi igények megjelölé­sével. Cím : Borsodi Sörgyár. 2220, Vecsés, Új Ecseri út. Pf. : 10. A Penomah ceglédi gyára fel­Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy az Álláskereső című hetilap kedden megjelenő számában további Pest megyei és budapesti munkalehetőségekről olvashatnak részletes infor­mációkat. Közben ahhoz a ponthoz érünk, ahol Niedermüller Fe­renc nagymarosi tanácselnök — mint ismeretes — híd he­lyett olcsó alagút építését ja­vasolná. Más szakemberek is soha vissza nem térő alkalom­nak tartják ezt, amíg száraz a meder. A visegrádi vélemény erről az, hogy előzze meg egy komoly hatásvizsgálat. Attól félnek ugyanis, hogy ebben az esetben ide terelődne az or­szág kelet—nyugati fő forgal­ma, tönkretéve az üdülőöveze­tet. A megszűnt szociális foglal­koztató területét senki sem őrzi. Nemrég a közben már le­fülelt garázdák két, egyenként 105 centiméter átmérőjű, dara­bonként hatvanezer NSZK- márka értékű platánfát vágtak ki asztallapnak. — Szóval — eme!li meg a hangját a fiatal tanácsi veze­tő, úgy,/ mintha piros ceruzá­val húzná alá — ez a község annyit szenvedett már, hogy a legkisebb kárpótlás lehet, hogy ne legyen különböző paktu­mok vagy árverések áldozata az. ami az övé. Mert bizony tudunk ilyen törekvésekről. A tanács működési költsége most évi harmincmillió forint. Ennek nagyobb része támoga­tás. Márpedig a jövőben an­nak a településnek nincs jövő­je. amelyik csak erre alapoz. Nekünk ez a terület az egyet­len lehetőségünk, amit üdülő­övezetté alakíthatunk. FEKETE LOVASOK Egy földterületről Szabó Ottó úgy tudja, oda megint több százezer *köbméter kiter­melt földet akarnak hordani. A 11-es számú főút egy kanya­rulatát Dömöstől új szakasz váltaná ki. Elkezdték, de nem tudni, mikor folytatják a mun­kát. Pedig azt gazdaságosan össze lehetne hangolni a re­gionális csatorna meg a dö- mösi vízbázisról Visegrádnak jó ivóvizet adó vezeték építé­sével. de erre nem kerül sor. Bodza, pipacs, burjánzó vad­növények környezetében, he­venyészett kerítés mögött áll a fekete lovasok istállója. Azért nevezik őket így, mert amikor a Pilisi Parkerdőgazdaságtól az OVIBER megvette, a régi gazda lovasiskolának adta ki annak, aki erre nem kért, nem kapott a tanácstól engedélyt. Bért nem fizet, csak szorgal­masan kasszírozza a nyugati valutát. Közben itt egy példát­lan, európai jelentőségű ró­mai kísérőd maradványai ke­rültek elő, de a feltáráshoz nem engedik be a múzeum embereit. A lepencei stranddal szemben jól jönne egy kem­pingtábor, amí szép pénzt hoz­hatna a község javára ... PUSZTULÓ ÉRTÉKEK Ütünk következő állomása a titkár szerint az a több millió forintból épült elegáns kilátó a Hosszúvölgy fölött, amely vendéglátásra is berendezhe­tő. Felvezették ide a vizet, a csatornát. Makrogömbizzós, elegáns lámpaoszlopok állnak a lépcsősorok mentén. — Más­fél éve kihasználatlan ez a hely. így bánunk az értékeink­kel — hallgatom tovább a pa­naszt. Igaz, amikor a tanács­háza elé érünk, az OVIBER nagymarosi kirendeltségének két szakemberével futunk ösz- sze: szerintük a kilátóból irá­nyítják a hajóforgalmat. Több­ről nem is hajlandó nyilatkoz­ni Pitz Endre mérnök és kollé­gája, akik csak a kivágott pla­tánok miatt jöttek. Azt mond­ja Szabó Ottó: kapcsolatok hiányában azt sem tudja, ezek az urak miben lennének illeté­kesek. Erőművel vagy nélküle, mindkét változatra számítva, a helybeliek több mint egy éve eljuttatták minden illetékes­hez a koncepciót, hogyan kép­zelik el Visegrádot. Üzenet, le­vél, javaslat, sürgetés, minden válasz nélkül marad. Csak a kormány elhatározásáról ol­vastak. Ezenkívül Visegrádon még senki nem tud semmit. Kovács T. István mészetet, kortól függetlenül jól érzi magát. Az elmúlt hét­végén — bár eső áztatta a vi­déket — mintegy félezren e botanikus kertben keresték a kikapcsolódást. Mint megtud­tuk, általában ennek többszö­röse a napi látogatók száma. Ám akik nem ijedtek meg a felhőktől, ezúttal is jól jártak. Az évelők még sejtették pom­pás virágjaikat, s az eső és szél tépázta bazsarózsák ugyancsak hangulatossá tet­ték a cserjék, fák változatos zöldjét. Pechünkre csak dél­után vetődtünk a természet e civilizációtól védett kertjébe. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy bár még a nap is szor­galmasan szórja sugarait — 18 óráig el kell hagynunk az in­tézet területét. Kép és szöveg: Győri András Kaland az érdében Az országút betonsávja mellett vadul csahol egy kutya. Szün­telenül át akart rohanni a túloldalra. A riporter szerencséjére sűrű volt a gépkocsiforgalom. A tapasztalt eb már ezért is kénytelen volt meg-megtorpanni. Ennek ellenére félő volt, hogy a kocsiáradat percnyi szünetében mégis átrohan, s mintha csak ráuszította volna valaki, megmarja veszett dühé­ben. — Fene beléd — mormogta fogai közt a toll gyalogos embe­re, s korábbi tapasztalatait felhasználva kőért hajolt le, mi­re a kutya pár métert visszafutott, aztán megint előre. — Kezdetnek egy kicsit sok ez mára — állapította meg ma­gában, miután a dühös állat valahol elmaradt. Sezonzkezdés Zöldszigeten círúmel szándékozott megis­merni az olvasók által kívánt témát: mire használják ma a ko­rábban politikai céllal működő közintézményt, amiből üdülőt csinált egy társaság. Gondosan előkészített útja előtt telefo­non mondta el, mire kíváncsi. Egy hölgy neve volt a „válasz”, aki másnap, reggel mindenről tájékoztatja. Ebben a tudatban baktatott végig az erdei ösvényen. A főépület előtt rendbe szedte magát, s a ráérő alkalmazot­tak sűrűjéből kiszemelte, kihez fordulhat. A keresett hölgy neve hallatán a portán egy kicsit csodálkoztak. Majd egy csi­nos és kimérten udvarias hölgy figyelmébe ajánlották, aki ügyvezetőként irodájába invitálta. Leült az íróasztalához, vele szemben helyet kínált a vendégnek, s megkérdezte: Mivel szolgálhatok? — Szolgálni én szeretnék lapunk olvasóinak — mondta a riporter, s már sorolta is kérdéseit: Mióta működnek, mi a cég pontos neve, ki adhatja át magát itt az önfeleüt pihenés­nek, mivel töltheti az idejét? Nem, szó sincs reklámról — igye­kezett eloszlatni a hölgy tévedését, aki ezután azt mondta: rendben van, de a megjelenés előtt látni szeretné a kéziratot, mert nekik nem mindegy, hogy róluk mit írnak. A szerkesztőségben délután már nyomdába akarták adni a cikket. Napilapnál gyors a tempó. És különben is. Cenzúra? Dolgozatjavítás? Ilyen alkut a legnehezebb időkben sem kötött senkivel, tehát végtelenül sajnálta-, s közölte: lemond a riport­ról. Ekkor derült ki, hogy gondatlanul informálták. Nem elég, hogy a nevezett hölgy aznap be sem ment a hivatalába, nyilat­kozni sem lett volna jogosult, akivel meg most az idejét vesz­tegeti, szintén nem önálló. Az igazgatót emlegeti, aki délután érkezik meg vidékről. —■ Akkor viszont őt hívom majd fel — reménykedett a meg­oldásban a kicsit csalódott zsurnaliszta, mire a hölgy elkérte a címet, mert esetleg a Főnök is odaszólhát. —- Ez még jobb — gondolta az idővesztes kárvallott. Ezután ismét végigprüszköl­te az erdei ösvényt. A már elbeszélt közjáték után sike­resen elérte a buszmegállót. Otthon kamillagőzben kúrálta magát, amikor élesen, erélyesen megszólalt a telefon. Az igaz­gató híyta. Hangja alapján határozott egyéniségnek tűnt. Tör­ténetünk szereplője ismét elmondta, mit vár tőle a közvéle­mény, mire megint azt a választ kapta, hogy előbb látni akar­ják a kéziratot. Mert hisz az újságíró nem reklámszakember és különben is. Az újságíró újfent jónak látta tisztázni, hogy szó sincs rek­lámról, sztoriéhségről, s hogy őt nem szokták cenzúrázni. Mi­vel a drót végén az is elhangzott valamilyen összefüggésben: reméljük, hogy az új sajtótörvény majd. Meg hogy Nyuga­ton a sajtó ; végül kénytelen volt azt, , válaszolni : Kérem tisztelettel ! Én nem Nyugaton, hanem Zöldszigeten akartam ri­portot írni, de ajánlom, felejtsük el a dolgot. Számított rá, hogy odabent szemrehányást kap az elmaradt teljesítményért, de az a tudat vigasztalta: a kutyakalandot harapás nékül úszta meg. K. T. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents