Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-09 / 134. szám

A Iá irasgyûjlës Ki döntsön? Mint ismeretes, az Ország- gyűlés alkotmánymódosítási vitájában talán a legtöbbet vitatott kérdés a köztársasági elnök megválasztásának mód­ja, illetve ezzel összefüggés­ben, az elnök jogköre. Két útja is van annak, hogy a nép válassza az elnököt, az egyik lehetőség (Király Zoltán szer­vezi ezt), ha 50 képviselő így foglal állást, A másik, ha 100 ezer aláírást gyűjtenek ennek alátámasztására. A nagykőrösi emberek — ha ezzel egyetértenek — az MSZP által körözött lapokon juttat­hatják kifejezésre szándéku­kat, hogy a nép válasszon el­nököt, s ne csak a Parlament. Mint az ismeretes, ezzel el­lentétes a kormánykoalíció, valamint az SZDSZ vélemé­nye, az, hogy ezt a jogkört a Parlament kapja meg. Művelődési központ Buli és lemezek Egyetlen szóval — Buli! — hirdetik műsorukat Délhúsa Gjon, Flipper öcsi és a Go-go lányok Nagykőrösön. A zené­szek dedikált lemezeit rek­lámáron lehet majd megvá­sárolni. Hogy mikor és hol? Az Arany János Művelődési Köz­pontban június 21-én. 20 órai kezdettel sorra kerülő koncert idején. NAGYKŐRÖSI Otília A pens kiel 'sszó a pedagógiában is Rázva (is) jó a cseresznye Javában tart a cseresznye betakarítása Nagykőrös határában. A gépi szedéshez nagy segítség ez a rázógép, melyet a Ceglédi , r Tangazdaság telepén tartanak karban (Erdősi Agnes felvétele) »> Vadrózsába rózsát oltok...1* Minden gyermek egyszeri kincs  világ nem a harsogó szavak, hanem a csendes tettek által megy előre. Dr. Szabó Károlyné — Piriké néni — életének mottója e gondolat. Hűség, kitartás, megbízható hétköznapi tel­jesítmény, pálya- és hiva­tásszeretet volt az útitársa 50 éves munkálkodása alatt. Ez alkalomból köszöntötték őt a városi pedagógusna­pon. — Ceglédi születésű va­gyok. Édesanyám a háztartást vezette, édesapám szabómes­ter volt. Négyen voltunk test­vérek. Védett, meleg otthon volt a miénk, ahol a köteles­ségtudást, a megbízhatóságot, a vállaltak teljesítését mindig megkövetelték. Az erőn felett törekvő, a tudást tisztelő édes­anyám alakja nem halványo­dott el ma sem bennem. — Korán elhatározott szán­déka volt, hogy pedagógus lesz? — Közhelynek hangzik, de már gyermekfejjel erre a pá­lyára készültem. Az öreg pad­lás csutkababáit, majd a szom­széd gyerekeket tanítgattam igen lelkesen. A polgári el­végzése után a kecskeméti Angol Kisasszonyok Tanító­képzőjébe iratkoztam be. Az intézet szelleme a hazafias, keresztény jelleg mellett meg­felelő magatartású és erős hi­vatástudatú emberré formált valamennyiünket. Domináns elv volt, hogy a néptanító az élet minden területén segítő, tanácsadó is legyen abban a közösségben, ahová kerül. — A diploma megszerzése után hol kezdett tanítani? — Sajnos három évig állás nélkül voltam. Havi 5 pen­gőért németórákat adtam, majd egy földbirtokos csa­ládnál házitanítóskodtam. Egy évig a városházán ideiglene­sen alkalmazott szellemi ín­ségmunkásként is dolgoztam, Ezután Erdélyben, Szilas me­gyében, egy román ajkú kis faluban, Nagyderzsidán végre taníthattam. A népmesék vi­lágáról sikerült a gyermeki kötődést erőssé tenni és az is­kolát megszerettetni. Korán rájöttem, ahhoz, hogy valaki jó nevelő legyen, rengeteg tü­relemre, odafigyelésre, a sike­rek, kudarcok elemzésére van szükség. — Hogyan vezetett az út a gyógypedagógus diplomához? — Visszakerülve Nagykőrös­re, négy évig a községi isko­lában, Homolytáján tanítot­tam. Közben férjhez mentem, sorra születtek a gyerekeim: András, Kati, Gyurka, Karcsi, Márta, Zsuzsa. Ma visszagon­dolva, ez a periódus igen ne­héz szakasza volt az életem­nek. Anyaságban, hivatásban helytállni nem volt könnyű feladat. Biztos, hogy a fiatal­ságom adott erőt a megfele­lésben. 1947-ben az általános iskola mellett létrejöttek a gyógypedagógiai osztályok. Egyik tanévben ilyen gyerme­kek nevelése és oktatása lett a feladatom. A megbízatás egyszerre volt nehéz és érde­kes. Hogy e sajátos szellemi és lelkiállapotú gyerekek kö­zött kellő szaktudással mun­kálkodjam, elvégeztem a gyógypedagógiai szaktanítói, majd a gyógypedagógiai főis­kolát is. Megtanultam, hogy a szellemileg különböző mér­tékben károsult gyermekek is oktathatók, nevelhetők. Mécs László versrészlete nálam szeb­ben fogalmazza meg a gyógy­pedagógiai munka lényegét és célját: „Vadrózsába rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld". — Hivatalosan nyugdíjba ment, de még ma is tanít. — 1976-ban mentem nyug­díjba, helyet adva a fiatalok­nak. Mivel nem tudtam az életemet elképzelni iskola nél­kül, ezt követően öt évet még dolgoztam a speciális általános iskolában. 1933 óta a Kossuth- iskolában vagyok alkalmazás­ban napközis nevelőként. Ennyi gyakorlattal a hátam mögött ma is gondosan és alaposan készülök a feladatok­ra. Meggyőződéssel vallom, hogy nincs reménytelen gyer­mek. Aki képes észrevenni a tanulókban az érző, gondolko­dó, vágyakozó, reménykedő embert, az képes utat is ta­lálni hozzá. Nem mondhatunk le egyetlen gyermekről sem. Szcndrődi Judit Hogy ne legyenek zsákutcák Iskola, pedagógus, személyiség: kulcsfogalom mindahány.' Vajon Nagykőrösön, az iskoláira mindig büszke városban ml a jelenlegi helyzet? Ezt próbáltuk elemezni azon a kerékasztal- beszélgetésen, amelyet — kérésünkre — Szenczi Árpád, a városi tanács művelődési osztályvezetője hívott össze, s amelyen részt vett Rózsás László, az Arany János Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola igazgatója, dr. Makai Katalin, az Arany János, Soós Sándorné, a Kossuth Lajos, Deák György, a Petőfi Sán­dor, Bencsik Rozália, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola, valamint Barna Elekné, az Állami Zeneiskola igazgatója. Hírlap: Ügy a nosztalgia, mint az óhaj okán, Nagykőröst iskolavárosnak szokás nevezni. Vajon valóban az? Rózsás László : Szerintem feltétlenül, hiszen soha ennyi gyermek, ennyi iskolában, ennyiféle képzésben még nem vett részt. Az oktatás, a pe­dagógia minősége kisugárzó hatású, erre egyetlen példát mondok. Az óvónőképzésnek városunkban nem volt hagyo­mánya, azt mi honosítottuk meg. Sokan úgy vélekednek, kifutott ez az fajta képzés, mégis, Nagykőrösön minden bizonnyal még hosszabb ideig megmarad. Dr. Makai Katalin: Persze mindez tény, de az is igaz, hogy a gazdasági tényezők, adatok ezt nem támasztják alá. Az alsó fokú oktatás szintjén ma városi szinten közel 6 mil­lió forint a hiány, ahhoz, hogy valami alacsony szinten működhessenek az iskolák. Hogy legyen egészségügyi me­szelés, hogy ki lehessen fizet­ni a villany vagy a fűtés számláját. Deák György: És azt is te­gyük hozzá, hogy míg eredmé­nyeiket tekintve a nagykőrösi iskolák, pedagógusok elismer­tek, addig anyagi megbecsü­lésük ezzel fordítottan ará­nyos. A megyei összehasonlí­tásban a nagykőrösi pedagógus az utolsó harmadban helyez­kedik el. Szenczi Árpád: Az iskolavá­ros jelleget mindenképpen erősíti majd az ősszel bein­duló, újrainduló tanítóképző főiskola, amely remélhetően a régi hagyományokat is újra­éleszti. Hírlap: Manapság sok szó esik az iskolarendszer átalakí­tásáról. A mai 8+4 osztályos képzés mellett (vagy helyett?) terveznek 4+8 meg 6+6 osz­tályos rendszert is. Vajon mit léphet Nagykőrös? Rózsás László: Mi tájékozó­dunk persze, de az átalakítás komoly előmunkálatokat is igényel. Az is kérdéses, az új kormány milyen szisztémát részesít előnyben. Gimnáziu­munknál maradva: elképzel­hető, hogy 1991-ben 8 osztá­lyos lesz, de az is lehet, hogy nem. Dr. Makai Katalin: Azt azért feltétlenül figyelembe kell venni, hogy akárki akar­ná is, az elmúlt negyven- egynéhány esztendőt nem le­het egyetlen intézkedéssel ki­törölni, már csak azért sem, mert egy egyszerű visszanyú- lás a világon semmit sem old meg. Ma a környező európai országok iskolarendszerét kell tanulmányozni. Voltam a kí­sérleti 8 osztályos gimnázium­ban, ahol a 10 esztendős gyer­mek napi hét órán keresztül ül az iskolapadban. Ezt a tu­domány fejlődésével próbálták indokolni, de hát az a kisgye­rek még nem kis felnőtt! Deák György: Arra is gon­dolni kell, hogy az iskolarend­szer változtatása városi koor­dinációt is igényel, feltételez. Mindenképpen arra kell töre­kedni, hogy lehessenek leválá­si. csatlakozási pontok, ne le­gyenek zsákutcák. Barna Elekné: A finanszíro­zás kérdése itt sem kerülhető meg, összefüggésben akár a tandíjjal is. A zeneiskola kör­zetközponti feladatokat lát el, tehát például Kőcsertől, mi­vel kocséri gyerekeket is taní­tunk, ezért pénzt kellene hogy kapjunk. Csak hát a mai rendszerben ez nem is olyan egyszerű. Nem vagyok abban biztos, hogy a havi 1000-1500 forintos tandíjat sok szülő tudná megfizetni, így termé­szetszerűen merül fel a ma­gániskola gondolata is. Hírlap: És persze így kiala­kulhatnak az elitiskolák is, amelyekről manapság úgyszin­tén vita folyik. Rózsás László: A pedagó­gusnak az a feladata, hogy az ifjú személyisége a lehető leg­teljesebben kibontakozhasson. Adottságai alapján képessége­ket alakítsunk ki. Ez nem az elit-, hanem minden iskola feladata. Más kérdés, hogy nyilván vannak olyan intéz­mények, ahol ez jobban megy. Szenczi Árpád: Ügy gondo­lom, kár lenne figyelmen kívül hagyni azt az alapvető peda­gógiai igazságot, miszerint az oktatás és a nevelés folyamat, Az író és világa Az ünnepi könyvhét kereté­ben író-olvasó találkozó volt a városi Szabó Károly Könyv­tárban. A vendég Takács Ti­bor író volt. Mindenekelőtt az volt él­ményt adó dolog, hogy az író maga mutatta be legkedve­sebb regényeit. Ügy beszélt, mintha ott és akkor születtek volna meg az alkotások, mint­ha mindenki szeme láttára, füle hallatára íródtak volna meg a regények. Különösen nagy élmény volt a Széchy Mária. A fekete rózsa című regényről hallani. Ez akár egy iskolai történelemórának is beillett, annyi mindent meg­tudhattunk a híres történelmi személyiségről, életének szín­helyeiről, főleg Murányról és Kőszegről. A másik élményt az- jelen­tette, amikor Takács Tibor életének jelentősebb esemé­nyeiről beszélt. Ezek között legszebbek az európai utazá­sok voltak, közülük is talán legkiemelkedőbb az Árva vá­rában telit kirándulás. Érdekes volt hallani a ter­vekről is. Takács Tibor elme­sélte egy leendő regényét is, mely édesapjáról szól. Az al­kotásnak az lesz a címe: Élő­nek élő a párja. —th Felolvasás előtt, Számon kérhető-e a hit? (Türelem! Ki időt nyer, min­dent nyer!) Ha mondtunk is valamit, úgy mondtuk, hogy ne tűnjön szembeszegülésnek Támadásainkat úgy készítet­tük elő, hogy a tisztes vissza­vonulás bele volt kalkulálva És a hit? Számon lehet-e kérni a hitet? Ahogyan elkez­dődött ... A társadalom job­bításának, az embe’ i viszony­latok megváltoztatásának igé­nyét! Ezek régi-régi emberi vágyak. Ha úgy tetszik, újra­termelődő ideák. Ezzel a hitte! lehet élni. De visszaélni is lehetett. Ó, de sokan megtet­ték! Ez is alaphelyzet. Úgy­szintén az is, hogy ez egy ilyen struktúra volt. Nos, akkor hogy legyen! Talán önvizsgálattal kellent kezdeni. Mikor, miért és mii tettem? önmagunktól kérjük számon cselekedeteink indíté­kát, mozgatórugóit. A tisztes­séget, az őszinteséget. Az önös szándékot, az ordas in­dulatot. S ha sikerült a ma­gunkkal lefolytatott elszámol­tatás, akkor bővíthetjük a kört... Azután elő a papírt, tollat. készülhet a névsor. Apropó, névsor! Itt van egy bökkenő. Ugyanis a névsornak tulajdonsága van. Általában elolvassák, súlyosabb, akut esetekben felolvassák! Na már most, ezzel kapcsolatos bizo­nyos M. J. Hopkins ama örök­becsű megállapítása — amit a jobb sorsra érdemes P Howard, alias Rejtő Jenő hírlapíró jegyzett le —, hogy akinek pedig a névsorolvasás kellemetlenséget okozna, az maea olvassa fel. Zseniális! 'Tehát vigyázat! Felolvasás ■*- előtt érdemes figyelme­sen átnézni! Ki tudja? Hátha! Mégis, annak ellenére, hogy én már majdnem két nappal korábban ... Azt, amit te csak jóval később! —tóba— Z'1 ondolom,' nem szorul to- vábbi bizonyításra: a Ba­laton mellett a tschikós, gu- ' lásch és a betiár országa va- i gyünk. Mi magunk, magyarok ’ pedig közvetlenségünkről, vendég- és valutaszeretetünk- ’ ről vagyunk ismeretesek a külföldiek előtt. Ezeken kívül ! van még egy tulajdonságunk, i ami kifelé nem annyira is- 1 mert: számonkérősek va- 1 gyünk. Nem mintha e szokás i a világ más tájain nem for- ■ dúlna elő, de mi szinte kinő- : san ügyelünk arra, hogy belső ! változásaink számonkérés kísé- ! rétében történjenek meg. (Amúgy ősi, biblikus módon: Szemet szemért, fogat fogért. Ebbéli példákkal bőven szol­gál távoli-közeli történél- 1 műnk. Gondoljunk csak Kop- pányra, Kont lovagra, a Vi- 1 lúgost követő megtorlásokra, . Orgoványra. Vagy a fordulat éve utáni időszak áldozataira. . Ugyanakkor vannak példák i a retorziómentes változásokra i is. Nem kell mélyre ásni. i Ilyen volt a reformországgyű­lés kora és a kiegyezés. Nap­jainkban záródik egy korszak. Az átmenet részesei vagyunk. Híven önmagunkhoz, refle­xeinkhez, mind gyakrabban hallani az ősi óhajt: Számon- ‘ kérést! Sőt, tetemrehívást! i Bizonv szükség lenne vala- 1 miféle elszámolásra, elszámol- : tatásra, de sok még a tisztár : zandó kérdés: kit és miért 1 kell elszámoltatni? Mivel kell : elszámolni? A stratégiai hi- i búkért? A rossz helyzetfelis- ! mérésekért, a téves elemzése- : kért kell büntetni? Vagy azok 1 lakóijának, akik a végrehaj- i tás során végeztek csapnivaló munkát? Ki tudja ezt nyugodt lelkiismerettel eldönteni? A ! sorrendet megállapítani? Az 1 alaphelyzet az, hogy vala- < mennyien részesei voltunk az 1 eseményeknek. Ha másként ; nem, hát passzivitásunkkal. s alapeleme úgy a stabilitás, mint az előrelépés. Ez az isko­larendszer változásaira is igaz, hiszen most fel nem sorolható gondokat is hoznak. Hírlap: Az új kormány programjának talán a legna­gyobb megütközést — vagy ér­tetlenséget — okozó eleme a kö­telező iskolai hittanoktatás bevezetése. Sokan úgy tartják, ez újra a ló másik oldala, s beavatkozás az ember magán­ügyeibe, lelkivilágába. Soós Sándorné: Félreértés is van ebben, hiszen úgy tudom, aki nem akar hitfant tanulni — fakultative —, az vallástör­ténetet tanulhat, s abban egyetérthetünk, hogy az az egyetemes kultúra része. Bencsik Rozália: Letisztul ez is, s ki így hallotta ezt a rendelkezést, ki úgy. Az iskola helyet ad a hittanórának is, de nem hiszem, hogy ebből ko­moly probléma származna. Hírlap: Az iskolai mozgal­mak szétestek. Lesz helyettük másvalami? Bencsik Rozália: Nálunk az iskolaváros-rendszer építjük fel, ősztől ez működni fog. Soós Sándorné: Nálunk van­nak úttörők, de vannak cser­készek is, s mindegyiktől kü­lönvált az iskolai gyermekön­kormányzat. Deák György: Nálunk alap­elv lett, hogy az iskola min­den szerveződésnek az esély- egyenlőség alapján helyet biz­tosít, de egy sem szerezhet ar­ra jogot, hogy az iskola életé­be beleszóljon. Dr. Makai Katalin: Mi a szülők lelkiismeretére bíztuk a döntést, s az önkéntes vá­laszok alapján megmaradt az úttörő. Rózsás László: Tény, hogy a gimnáziumban — a szervezett ifjúsági mozgalom már nincs jelen, csak egyéni tagok van­nak. Ez persze gondot is je­lent. Szenczi Árpád: Az Iskolának valamilyen információval ren­delkeznie kell, mit csinál, hol van a reá bízott gyermek. Va­lamilyen — akár laza — kap­csolat tehát ki kell hogy ala­kuljon. Hírlap: Ml a legnagyobb gondja Nagykőrös iskolaügyé­nek? A résztvevők: A jelenlegi fi­nanszírozási rendszer. Telje­sen új alapokra kell ezt he­lyezni, elismerni, elismertetni értékeket. Pénz nélkül minden csak üres ígérethalmaz, ami nem visz előre, sőt, veszélyez­teti az elért — nem lebecsü­lendő — eredményeket. Az új önkormányzat egyik első ténykedése éppen ez kell hogy legyen. Ballal Ottó A zöldségesboltnak már megemelték Találgatnak, mert féltik Az a hír járja mostanában Nagykőrösön, hogy a Kotor Híradástechnikai Kisszövetke­zet Deák téri szervize meg­szűnik. A találgatás egyértel­műen a helyiségbérleti díjak általános és erőteljes emelke­désével hozható összefüggésbe. Tudni vélik ugyanis, hogy a céggel szemben megemelt költségek tették kérdőjelessé a műhely létezését. A követ­keztetések forrása pedig a szomszédos zöldségesbolt ese­te, amelynek valóban meg­emelték tarifáját az ingatlan tulajdonosai. Mi a szervizben érdeklődtünk Németh Dénes- nétől, mi a helyzet valójában. — A további félreértések elkerülése végett máris szeret­ném leszögezni, hogy a bérleti díj megemeléséről a szerviz­zel szemben eddig szó sem volt. Cégünk csaknem 100 ezer forintot fizet e helyiségért évente, s a számlát év végéig kiegyenlítettük. Erre az esz­tendőre tehát biztosított a mű­ködésnek ez a feltétele. Az persze elképzelhető, hogy a jövőben nekünk is számolnunk kell a magasabb díjjal, s ha az túlságosan elrugaszkodna a jelenlegi szinttől, akkor való­ban komoly gondok elé néz a szerviz. — Ezt úgy értsük, hogy akár meg is szüntethetik? — Nézze, erre addig még nem lehet határozott választ adni, amíg nem látjuk az eset­leges új követelményeket, de ha belegondolunk a Kolor helyzetébe, és nem találunk valami kompenzáló megol­dást, elképzelhető. Nos, mint láttuk, egyelőre semmi konkrétum nincs még a szerviz sorsával kapcsolat­ban, a rossz sejtés — s talán nem is alaptalanul — mun­kált azokban, akik szóba hoz­ták. Mindenesetre, ha a kis­szövetkezet arra kényszerülne valaha, hogy bármi okból is bezárja egységét, az komoly feszültséget okozna a szolgál­tatásoknak ezen a fertályán. Ismeretes, hogy az Orion márkaszervizként jegyzett mű­hely — a magánműhelyeket nem számítva — az egyedüli a városban, ahol színes tv- készülékek reparálásával fog­lalkoznak. A gépgyártó szö­vetkezet szervizének a ha­gyományos fekete-fehér ké­szülék javítása az asztala, a Televideo Gmk pedig a leg­modernebb technikára specia­lizálódott, így kiesik az úgy­mond tömegszolgáltatók kö­zül. Másrészt — s ez már nem annyira köztudott — a pa­lackos propán-bután gázzal működő tűzhelyek javítása is e szerviz közreműködésével oldható meg. Tehát jó néhány érvvel támasztható alá a szer­viz féltése. r»l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents