Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-08 / 133. szám

1990. JÚNIUS 8., PÉNTEK 5 IMascsEssen az erdöSssn Vadászat fegyver nélkül vagyis a helyszínen kapnak természetismereti órákat a tol- ftai erdőkben. A továbbiakban gyakorla­tias problémák kerültek „te­rítékre”: túl a „leskelődésen”, mit. kapnak cserébe a részt­vevők a 4 ezer 100 forintért? — Két turnust szervezünk, július 1—8-ig és július 8—15. között. A részvételi díjban benne foglaltatik az utazási költség, a teljes ellátás, a szál­lás, valamint szakirányú pe­dagógusokat és vadőröket biz­tosítunk a gyerekek felügye­letére, illetve a programok le­bonyolításához. Mit remélnek a szervezők ? táborozástól? Vállalkozásról lévén szó: nyereséget. — Beleértve az eszmei nye­reséget is — teszi hozzá dr. Kovács Miklós. — Talán a most táborozok közül is kike­rül majd néhány srác, akik­ből 10-15 év múlva vadász lesz. s puskával a vállukon hálával gondolnak vissza azokra, akik egy régi nyáron fegyver nélkül vitték el őket vadászni. (—gyé—) Egy bősz atya telefonhívá­sa figyelmeztetett bennünket, a Magyar Vadgazdálkodási Kereskedelmi Vállalat vadá­szati táborozásra toboroz tíz- és tizennégy éves gyerekeket Fadd-Domboriba. — És ezt még újságban hirdetik, hogy fegyvert adnak a kölykök ke­zébe?! — így a telefonáló. A kérdést tovább-,.dobtuk”, felhívtuk a legilletékesebbet, dr. Kovács Miklóst, az MVKV vezérigazgató-helyettesét, aki maga is megdöbbent a kérdé­sen, pontosabban a félreérté­sen. — Szó sincs fegyverről, nem vadászatra, hanem a vadak megismerésére szervezünk tá­borozást, szeretnénk, hà a gyerekek bepillanthatnának egv olyan világba, mely ennek előtte meglehetősen elzárt volt az átlaghalandó előtt. Tolna megyében igen gazdag a vadállomány, a nagyvadtól az apróvadig minden megta­lálható: szavas, őz, vaddisznó, sőt a dámvad is. Ezeket köz­vetlen közelről magaslesről figyelhetik a gyerekek, meg­ismerkedhetnek az állatok szokásaival és az életterükkel, DUMKESZI OROSZTANÁROSISKCIAPMBBM Más nyelvet taníthatnak Éppen egy esztendeje an­nak, hogy Dunakeszi oroszta­nárai iskolapadokba ültek. A város öt általános iskolájának, gimnáziumának és szakmun­kásképző intézetének 27 orosztanára közül tavaly szep­temberben nyolcán vállalkoz­tak egy nyugati nyelv tanulá­sára. A városi tanács vállalta az átképzési és az útiköltsé­gek 35, az ÁBMH pedig a 65 százalékát. Egy 1080 órás kurzus példá­ul 41 ezer 600, egy 980 órás 35 ezer forintba kerül. Szeren­csére a tanároknak csak a nyelvkönyveket kellett meg­venniük. A főváros öt nyelv­iskolájában — időközben újabb hét fővel gyarapodott a létszám — kezdődtek el a kurzusok. A tanfolyamokát vezető tanárok szerint a kez­deti nehézségek ellenére min­denki jól halad. A nyár folya­mán intenzív tanfolyam kö­vetkezik, majd az utolsó' év­nek gyürkőznek neki. Ha mindenki megállja a helyét, és megszerzi a középfokú nyelv­vizsgát, akkor Dunakeszi va­lamennyi általános és közép­iskolájában több nyelv közül választhatnak a gyerekek. Je­lenleg csak két helyen, a Kö­rösi Csorna Sándor Általános, valamint a Bárdos Lajos Ze­neiskolában tanulhatnak né­metül vagy angolul. M. I. Fé! gőzzel. A 2-es út Göd—Dunakeszi szakaszán meglehetősen zsúfolt a forgalom, kivált szombaton és vasárnap, amikor a telektulajdonosok és Duna-rajongók ellepik a környéket. Az úton távolsági buszok is járnak, ezek biztonságos üzemeltetéséhez a leállósáv is hoz­zátartozik, melyet esetünkben az út menti dombtól „loptak” el. Képünkön: a Strabac Kft. dolgozói az alapozást készítik, a munkálatok miatt az erre haladóknak forgalomkorlátozásra kell számítaniuk, főként a délelőtti óíákban. Csak építészeknek Mesteriskola Fiatal építészek posztgraduá­lis képzésére Mesteriskola el­nevezéssel kétéves tanfolya­mot indít a Magyar Építőmű­vészek Szövetsége és a Ma­gyar Építész Kamara. Az oktatás célja az építé­szeti tevékenység elmélyítése, valamint a gazdaságpolitikai és építéspolitikai célok meg­valósítását szolgáló alkotói szemlélet elsajátítása. Az el­méleti oktatás az építészet, va­lamint a kapcsolódó társ­szakmák és a kulturális élet egyéb területeiről meghívott, nagy szakmai gyakorlattal és elméleti tudással rendelkező előadók bevonásával történik. A kétszer tíz hónapos cik­lusra jelentkezhet mindenki, aki a Budapesti Műszaki Egye­tem, valamint az Iparművé­szeti Főiskola építészi szakán építészi diplomát szerzett, legalább kétéves munkavi­szonnyal rendelkezik, valamint 1990. július 31-éig még nem töltötte be 32. életévét. A je­lentkezési anyagot 1990. júni­us 25-éig a MÉSZ titkárságá­ra (1088 Budapest, Dienes L. u. 2.) kell eljuttatni. Az állam és az egyház kézfogásával Családsegítő szóig ólat a pártházban A meg nem értés, a közöny, a társtalanság, a nélkülözés mint szakadék választ el attól, amit szeretnénk, és attól, akit szeretünk. Időnként szüksé­günk van hídra, amely össze­köt a családunkkal, a másik emberrel, és átsegít a nehézsé­geken. Elhatározták Lényegében e gondolat ve­zette a Budakeszi Nagyköz­ségi Tanácsot, amikor a helyi római katolikus és református egyházközséggel közösen elha­tározták, hogy megteremtik a családsegítő szolgálatot. Adott az épület, a régi MSZMP- székház, ahol a szolgálat nem­sokára megkezdheti működé­sét társbérletben az Egészség A KERESKEDŐK SEM ANGYALOK, DE... Amikor a vevő a sáros KOREOGRÁFIA SZERINT Kati az érdi piacon árulja hímzett térítőit, párnahuzatait. Egy ismerős vevő figyelt fel arra, hogy egy termetes asz- szonyság megáll Kati pultja előtt, a kosarát a lába elé, a földre teszi. Azután egyenként emelgeti’ szeméhez az árut, nézegeti, válogat, majd egy­szer csak véletlenül kettőt emel fel. Egy abroszt és egy huza­tot fog össze kezével, azokat is nézegeti, majd, ugyancsak véletlenül, a párnahuzat le­hull a földre, illetve egyenest bele a kosárba. Az abroszt visszateszi szépen az asztalra, azután köszöni, de most nem vesz semmit, majd legköze­lebb. Kosarát felveszi, udva­riasan köszön és távozik. Kati bosszankodva hallgatja az is­merős vevő tapasztalatait. — Ilyesmi naponta előfor­dul velem — csóválja a fejét —, és észre sem veszem. De mondja meg, ha észre is ven­ném, mit tehetnék? Tegnap például egy kislány a pult fölé hajolva nézegette az árut. Közben a kezében lévő töl­csérből a málnafagyi a hófe­hér abroszomra csöpögött. Ki­mosni sem lehetett nyomtala­nul, pedig mennyit dolgoztam vele ! Persze a kislány meg­ijedt és elszaladt. Anikó dabasi divatáruüzle­tében már alig meri az ajtaja elé kiakasztani a ruhákat. Múltkor fél pár cipőket tett ki mutatóba, hát nem elcsentek azokból is. Vajon minek va­lakinek egy fél pár cipő? — A minap egy fiatal hölgy három számmal kisebb ruhát akart magára húzni — meséli szomorúan. — Kicsi lesz az önnek, figyelmeztettem, de megsértődött, és csak passzí- rozta magát bele a drága hol­miba. Addig-addig, amíg el nem szakadt. Ráadásul nem is a varrás, hanem az anyag, te­hát már javítani sem lehet. Hiszen ez szakadt! kiáltotta dühösen, majd rám rivallt: Micsoda selejtet árul itt ma­ga? — és szinte hozzám vágta az anyagot. Mit tehettem vol­na? Egyedül vagyok, még csak utána sem szaladhatok, de mi­nek is. hiszen a káromat ak­kor sem térítené meg. TŰSARKÚVAI. A TÁNYÉROKBA Kálmán budapesti ajándék­boltjában nemcsak a pulton, hanem körben a falakon, pol­cokon, sőt még a csillogó padlócsempén is kelleti magát a sok szép faragás, tükör, fa­likép, kerámia, gyertya, váza és üvegtárgy. — Múlt héten elegánsan öltözött hölgy tévedt be hoz­zám — meséli Kálmán —, so­káig nézelődött, majd elmenő­ben. tűsarkú cipőjével belelé­pett három cseréptányérba, össze is törött valamennyi. Nagyon sajnáltam, mert drá­gán vettem, készítőjük jónevű keramikus iparművész. Oppar- don! — fordult vissza kedve­sen a vevő, azután komótosan kisétált. Mire felocsúdtam, és meg bírtam volna szólalni, már ott sem volt. Hogy meg­kérdezze, mekkora kárt oko­zott, nem kellene-e kifizetnie, az eszébe sem jutott. MÁZSÁS PAPA A MEÓS — Kollégám még ennél is szerencsétlenebbül járt. Ö vá­sározni ment egy Buda kör­nyéki búcsúba.. Hajnalban kelt, hogy legyen ideje reggel 9-re kicsomagolni és szépen kirakni az árut. Épp végzett is, amikor egy személyautó a frissen kipakolt kerámiák kö­zé tolatott, majd amikor a csörömpölést és kiáltozást meghallotta, gyorsan elhajtott. A kolléga körülbelül 30 ezer forint kárral zárta a napot. Éva néni bazáros. ráckevei üzletében gyerekjátékokat is árul. — A minap egy kisgyerek és 130 kiló körüli büszke apu­kája vásárolt nálam. Kivá­lasztottak egy kis műanyag motorkerékpárt, ezt a termé­ket 2-3 év közöti gyerekek­nek ajánlja a készítő. Apuka nyomban ki is próbálta, hi­szen ő nem vesz meg csak úgy akármit! Mielőtt még szólhattam volna, ráült a já­tékra, amely persze nyomban laposra törött. A legszebb mégis az volt, hogy ezek után még fel is háborodtak, micso­da szemetet tartunk mi, ami csak úgy összetörik. Mindezt olyan hangon, hogy már emlí­teni sem mertem, a kárt majd valakinek meg kell térítenie. És ez a valaki persze én le­szek, már látom — sóhajt Éva néni. — Igaz, hasonló visel­kedéssel máskor is találko­zunk. A belépő vevők még csak nem is fogadják a kö­szönésemet, kiabálnak, han­goskodnak. Ha nincs pénzük valamire, akkor csak szidják a választékot, ócsárolják az árut, kézbe vesznek, dobálnak mindent. Mit tehet egy ilyen öreg asszony, mint én? Még csak rájuk sem merek szólni. Valamikor egyebet sem hal­lottunk, mint hogy a kereske­dők udvariatlanok, nem kész­ségesek. De minket ki véd meg, ha gorombáskodnak ve­lünk, lopnak tőlünk, tönkrete szik a drága pénzen vett árut? Egyedül vagyunk a boltban. Szomoróan hallgattam a boltosokat. Tudom, ők sem angyalok, előfordul, hogy a kereskedő károsítja meg a ve vöt, főleg élelmiszert árusító üzletekben Ugyanakkor igaz az is, hogy kiszolgáltatott helyzetben dolgoznak. Szegő Krisztina Alkoholmentes Rehabilitációs Egyesülettel. A településen bizonyítha­tóan magas a veszélyéztettek száma, tavaly például 122 családot tartottak nyilván, ahol a munkanélküliségből adódó szegénységgel, illetve az alkohol romboló hatásával, netán a börtönnel kellett -nap nap után szembenézni. Több gyermek él állami gondozás­ban, családok pártfogása alatt. Az idősek rohamosan szegé­nyednek el, aminek következ­tében összesen 750-szer kellett a tanácsnak szociális segélyt, állandó gyógyszertámogatást nyújtania, közgyógyellátási igazolványt kiállítania. Gyám­ügyi segélyt 113, nevelési se­gélyt 23 család kap, ami érte­lemszerűen ennél jóval több gyermek sorsán lendít vala­mit. Riasztó, hogy a házassá­gok 10-15 százaléka felbom­lik, sokan élnek külön, és igen magas a rossz életközösségben lévők száma, ami ugyancsak instabillá teszi az életmódot, veszélyezteti a gyermekek fej­lődését, és nem ad lehetőséget a betegségek időbeni felisme­résére és kezelésére sem. Igény Erős tehát az igény a csa­ládsegítő szolgálatra, amely­nek tiszte lesz felkarolni a magukra maradottakat, erősí­teni a még meglévő családi funkciókat, segíteni a viselke­dési zavarok korai felismeré­sét és kezelését, nem utolsó­sorban a betegségek utáni maradványtünetek megszünte­tését. Sikerült a szociális gondo­zásban járatos, mentálhigiénés szakembereket verbuválni a szolgálatba, akik a külsők be­vonásához szükséges széles kö­rű kapcsolatokkal, tanácsadói hálózattal is rendelkeznek. — A római katolikus temp­lom kertjében épülő zárda jö­vendő lakói közül néhányra nemcsak az oktatásban, ha­nem a szociális gondozásban is 'lehet majd számítani — véli dr. Németh László plébános. — Arra törekszünk, hogy a magunk szerény eszközeivel segítsük az állami munkát, hi­szen én, aki esztendők óta já­rom a Korányi- és a MÁV- szanatóriumot, a rehabilitációs intézetet, tudom, mennyi a lelkileg sérült ember, a külön­böző konfliktusokkal küszkö­dő idős és fiatal. Prevenció' Merétey Sándor református lelkésznek már közvetlen ta­pasztalatai vannak a családse­gítésben, hiszen maga is tevé­keny részese annak az egyházi missziónak, amelyben elsősor­ban a drogosokkal foglalkoz­nak. A családsegítő szolgálat fon­tos feladatának tekinti egy olyan szociális foglalkoztató létrehozását, ahol a kisiklott embereknek munkát biztosíta­nak, ezzel is segítve őket a megkapaszkodásban. Az el­képzeléseik között különös hangsúlyt kap a prevenció, legyen szó a fiatalok számára tervezett háztartásvezetési tanfolyamról vagy az anya­ságra való nevelésről. F. E. Egy szentendrei telefonbejeientés nyomában Szerszámot, anyagot az iskola ad Felháborodott telefonáló ri­asztotta szerkesztőségünket. Zaklatott hangon közölte, hogy a szentendrei Móricz Zsigmond Gimnázium tanulóit munkára akarják fogni. Sze­rinte az iskolavezetés a gye­rekekkel akarja ma, június 8- án kifestetni az alma mater falait. Ennél csak azt tartotta felháborítóbbnak, hogy a drága festéket és pemzlit is az ifjúsággal akarják beszerez­tetni. Ácsné Kovács Ildikótól, a gimnázium igazgatónőjétől megtudhattuk, hogy senki sem fog belerokkanni a mai pén­tekbe. A tanulók társadalmi munkában fogják helyrehozni tantermeiket. Az általuk egész évben használt tantermekben a bepiszkolt falat festik be derékmagasságig. A meszelés­hez szükséges anyagot, szer­számot az iskola adja. Feste­ni nem kötelező, csak azokat várják, akik úgy érzik, hogy tisztán illik átadni a termet az utód osztálynak. Ahogy visszaidézem a tele­fonáló hangját, az is lehet, hogy nem szülő volt. S ha ar­ra gondolok, hogy milyen el­lenérzés fogta el, amikor hí­rét vette, hogy rendet kellene tennie maga körül, akkor azon is elgondolkozom, hogy mi lesz vele, ha önálló otthont akar majd teremteni. —radosza— Már fel sem kapjuk a fe­jünket a magánkereskedők panaszaira, hogy nem megy ai üzlet, nincs forgalom, nem vá­sárolnak, mert nincs pénz, sok az adó, sok a járulék, kevés a megbecsülés. Az utóbbi idők­ben azonban egy újabb szín­folttal gazdagodott a boltosok panaszpalettája. A megyében járva mind gyakrabban hallok arról az új jelenségről, amely­nek példáiból rövid idő alatl szép csokorra valót gyűjthet- tem össze. A nyilatkozók kér­ték, nevüket változtassuk meg

Next

/
Thumbnails
Contents