Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-29 / 151. szám
1990. JÜNIUS 29., PÉNTEK 5 Meddig marad zárva? Ml tagadás. Érden nagyok a távolságok, így aztán a gyalog, vagy busszal közlekedőknek nem mindegy, melyik postahivatal mikor zár be, meddig marad zárva. Arról nem is szólva, hogy a postástelepinek — a latinra hallgatva: nőmén est omen, azaz névben az előjel — végképp nem szabadna bezárnia. De- hát mifelénk minden megtörténhet, ám mégis reménykedünk. hogy a kisposta nem véglegesen húzta le redőnyét, elöbb-utóbb megnyílik az ajtó a táviratot, s az egyéb küldeményeket feladni szándékozók előtt. Herceghalmi különlegesség Összkomfortos állattartás Az idén is találkozóra hívta partnereit a Hungahib. A Herceghűlmon megrendezett esemény ismét alkalmat nyújtott a szakembereknek arra, hogy a sertéságazat teendőit megvitassák, a problémákat, az átmenetinek remélt nehézségeket mihamarabb felszámolják. Mint hallottuk, a Hungahib Sertéshús-termelési Rendszer dolgozói bizakodnak. Meggyőződésük ugyanis, hogy a sertéságazatra a belföldi fogyasztói hagyományok és a Közműfejlesztés Ráckevén Földön-alatta és felette A Qsepel-sziget fővárosában, Ráckevén — a lakossági igényeket figyelembe véve — tovább folytatódik a vízhálózat kiépítése. A bővítés a város délnyugati részét érinti. Az elkövetkezendő időszakban öt utcába — a Baross, a Béke, a Haladás, a Tél, valamint a Pipa — vezetik be a vizet. Ezzel egy időben, a Dankó utcában közutat építenek. A tervezett, megépítendő vezetékhálózat hossza 1870 folyóméter. A helyi tanács előzetes becslése szerint a tervek 150 ezer forintba kerülnek. A Közműtervező és Szerelő Gmk mérnökei készítik el a rajzokat, melyeknek az engedélyeztetése után. a lakossági hozzájárulások függvényében, kezdik meg a kivitelezést.^ Ugyancsak tovább bővítik a városban a villanyhálózatot. A lakosság már az elmúlt esztendőben sérelmezte, hogy nincs világítás a Galamb utcában. A tervek ez év elejéd készültek el, de az- ELMÜ munkásai mái befejezték a szerelést. A közvilágítási lámpatestek hamarosan a helyükre kerülnek. Az Angyal-sziget villamosítása szervezés alatt áll, a tanács munkatársai az üdülőtulajdo- nosok igényeinek felmérésén dolgoznak. Ráckevén az utóbbi időben mind többen ajánlják fel segítségüket a járdák építéséhez. A tanács pályázatot nyújtott be, de támogatást nem kapott, ezért a lakosság összefogott és társadalmi munkában, a tanács támogatásával — amely a szükséges építőanyagokat biztosította — megépítette például a járdát a Fürst Sándor utcában. A Fa-nyilasi üdülőterület kialakítása tette szükségessé a Dömsödi út korszerűsítését, mely az Aranykalász Termelő- szövetkezet dolgozóira vár. Előbb azonban az utcában a szennyvíz elvezetése a feladat. Az illetékesek jelenleg a Kö- jál-hozzáiárulások megszerzésén fáradoznak. M. I. külföldi értékesítésből származó devizabevételek miatta jövőben is nagy szüksége lesz az országnak. Hisznek abban, hogy a sertéshústermelés hamarosan ismét felfelé ívelő ágba kerül, tisztességes jövedelmet juttatva ezáltal a szorgos állattenyésztőknek. Ehhez a Hungahib minden feltételt igyekszik megte' remteni partnerei számára Szolgáltatásaik minőségét mi sem dicséri jobban, mint a tavaly Párizsban nekik ítélt Nemzetközi Minőségi Díj. Ez az elismerés bizonyítja, hogy a Hungahib a sertéstenyész' tés, -tartás és a takarmányo zás terén ma már bármelyik nyugat-európai céggel versenyképes. s erre méltán büszkék az ott dolgozók. A kistermelők számára egy igazi különlegességgel szolgált a termelési rendszer. Az osztrák—magyar vegyes vál lalattal, a Pannon-Wolf céggel egy olyan minifarm épületrendszert dolgoztak ki, amely a hagyományos értelemben vett háztáji gazdálkodásra éppúgy alkalmas, mint nagyobb arányú sertéshústermelésre a vállalkozóik számára. A 20 kocás alapegységek az épületet bármely más ál lat tartására is alkalmassá lehet tenni. Ehhez elegendő a betonalap magasságának változtatása. Az istálló osztrák technoló giával, hőszigeteit, csírátlaní- tott, gombamentes, kezelt fából készül. Hasonló eljárással Ausztriában már évtizedek óta gyártanak lakóházakat, nyaralókat, melléképülete két. A belső berendezéseket, a tartástechnológiát a Hungahib szakemberei tervezték. Szellőzése rendkívül egyszerű, kéz zel mozgattathatok a szellőző- nyílások. A dömsödi szőlősgazda útja Az ősök öröklött szorgalmával Módosabb gazdának lenni, nyolc-tíz holdnyi földterületté; vagy ennél is nagyobbal rendelkezni, egyenlő volt az állandó zaklatással, a parasztember szorgalmának kikezdésével. Akik négy évtizeddel ezelőtt felkerültek a kuláklistára, biztosak le- hettek abban, hogy nem várt hátrányok érik őket, családtagjaikat. Dömsödön. a Siket-portán, az l!)ä0-es évek derekán nemcsak az apa, de a fia is megsínylette a kétkezi munkával szerzett több mint tizholdas szőlő-, illetve gyümölcsültetvényt. Ugyan 1953-ban megszűnt a hírhedt-rettegett, a megkülönböztetés számos bélyegét magában hordó kuláklista, de utórezgései változatlanul, éveken át kísértettek. Mindez megnyilvánult egyebek között abban, hogy Siket Gábort nem vették fel a Budapesti Műszaki Egyetemre. Igv vált belőle ipari munkás a Csepel Vas- és Fémművekben. Vonzódása a földhöz, a paraszti munkához azonban olyannyira erősen gyökeredzett benne, hogy vissza is tért szülőfalujába. Történt mindez 1960-ban, amikor a helyi Dózsa Tsz tagja lett. Nem úri nedűk A fejlődésre fogékony fiatalember néhány év elteltével tsz-elnökhelyettesként igyekezett az őseitől öröklött jó tulajdonságait a köz javára kamatoztatni. Apjának a szőlő mellett volt a községben egy jól kiépített fűszer- és vegyeskereskedése. még a kulákmizéri- ás időszakban. Ez a családi háttér is közrejátszott abban, hogy tudja, mivel érdemes olyan területen foglalkozni, ahol a termőföld aranykorona értéke gyenge, viszont kiválóan alkalmas szőlő- és gyümölcsérlelésre. Érdekes módon, mindennapos harcot kellett vívnia a vezetőségben azért, hogy a már említett szőlőre a nagyüzem bátran vállalkozzon. A kadarka, a kövidinka és az izsáki sárfehér, ha nem is az „úri nedűk” közé tartoznak, azért rátaláltak mindenkor a fogyasztókra. Az első 50 hektáros ültetvényben már nemesebb fajták sorakoztak, mint például a tramini, a hárslevelű. A gazdálkodásban aztán sikerült olyannyira tért nyernie a bortermelésnek. hogy 1980-ban már a Monimpexen keresztül 17 ezer hektolitert exportálhattak az NSZK-ba. Siket Gábor időközben elvégezte a kertészeti technikumot. Rendszeresen tanulmányozta a szakirodalmat, fürkészően figyelte a szőlő, a bor piaci mozgását. Aztán, amikor Dömsödön is megalakult a helyi szőlész- és borászegyesület, sikerült maga mögé állítania az igyekvőket, a vállalkozó kedvű gazdákat. Mind többen telepítettek a portáikon, a háztájiban szőlőt. Boraival rendszeresen részt vesz a különböző szintű vetélkedőkön. Legutóbb a Pest megyei borversenyen ért el értékes helyezést. Két másik társával azzal büszkélkedhet, hogy italaik aranyérmes minősítést kaptak. Prést Her a közjóért A Siket család gyökerei a távoli múltba nyúlnak vissza. Az 1500-as évekből fennmaradt. dokumentum tanúsága szerint élt egykoron Dömsödön egv Siket Péter nevű presbiter, aki társaival egyetemben a református templom számára harangot készíttetett. Az utódok is úgy tűnik, hogy vállalkozó kedvűek, hiszen a ma már nyugdíjas Siket Péter a maga hárömholdas szőlőjéből képes kigazdálkodni családja számára a biztos megélhetést. Egykoron a dömsödi gazdák azt mondták, hogy ahol nem terem meg a szőlő, ott biztosan talajra találnak a gyümölcsfák. És bizony, évtizedeken át sok igazság rejtőzött az említett megállapításban, mert egy katasztrális hold gyümölcsös több hasznot hozott, mint a hasonló területre telepített szőlő. Együtt a kettőt Szerencsére napjainkban a helyzet oly mértékben változott, hogy érdemes mindkettővel foglalkozni. A fokról fokra, az apró lépések taktikájával vállalkozók többsége minden bizonnyal sok ötletet és tanácsot kaphat Siket Gábortól és mindazoktól a gazdáktól, akik a tsz-tagságuk mellett sem fordítottak hátat az egyéni kezdeményezéseknek, a termőföld tisztességes .megművelésének, a háztáji sokrétű hasznosításának. (gyócsi) Száz forintért szünidő Sok szülő feje fáj amiatt, hogy mit csináljon iskolás korú gyerekével a szünidőben. Természetesen egyetlen apa és anya számára sem megnyugtató, ha az utcán, felügyelet nélkül, kulccsal a nyakában cselleng a gyerek, miközben ők a munkahelyükön dolgoznak. Következésképp mindenáron olyan helyre kell eladniuk a kicsit, ahol felnőtt vigyáz rá, sőt, ebédet is kap a lurkó. Ha nem is teljes megoldást, de mindenképpen dicséretes félmegoldást kínál erre a gondra idén nyáron a dabasi Kossuth Lajos Művelődési Ház. Az intézmény dolgozói első ízben szerveztek játszóházat a szünidőre általános iskolás gyerekeknek. A játszóházi foglalkozások augusztus 17-éig vehetők igénybe. A gyerekeknek reggel 9 órától déli 12 óráig párhuzamos csoportokban különféle érdekes elfoglaltságokat kínálnak. Így például van szövés, fonás, agyagozás. nemezelés, rongybaba- és bábkészítés, gyöngyfűzés. A játszóházra eddig százan jelentkeztek, fiúk, lányok, vegyesen. A gyerekekkel a művelődési ház három dolgozója. Kecskés Annamária igazgató, Tapodi Katalin népművelő és Rédei Ágnes előadó foglalkozik. A hagyományosan lányosnak tartott foglalatosságokat a fiúk is nagy lelkesedéssel űzik. Persze a műszaki érdeklődésűek se maradnak hoppon: a férfiasabb technikai játékok iránt érdeklődőknek videoberendezés filmekkel, valamint tizenegy számítógép áll a rendelkezésükre. Ez utóbbiakat a helybéli Kossuth Lajos Általános Iskolától kérte kölcsön a művelődési ház a szünidőre. A számítógépeken játékprogramokkal könnyedén tanulhatják a szakma alapjait a gyerekek. A játszóház díja az egész nyárra mindössze száz forint. Igaz, ehhez ,se ebéd, se délutáni foglalkozások nem járnak, s ezt a szülők egy része nehezményezi. Ám végsősoron a játszóház még ilyen felemás formában is félig leveszi a gondot a szülők válláról, legalábbis a szünidőre. — csis Furcsa „temetői” hangulat fog el a vasútbontóban. A régi gözmozdonyok, pöfögő, füst- és gőzfelleget okádó fekete vasparipák utolsó útja vezet ide Rákosrendezöre. Egy korszak temetője ez, a gózkorszaké. A világ azóta továbblépett, a technika nagyot fejlődött, de ilyen „lelkes” gépek nem születnek már. Gyárak ontják száz- és ezerszámra a legkülönfélébb gépeket, de ezeknek a vonatoknak még lelkűk volt. Némelyik makrancos volt, a másik kezes, a harmadik „sértő- dékeny”. Ezeket a mozdonyokat még szeretni lehetett. Nem egy mozdonyvezető előbb hagyta volna ott az asszonyát, mint a mozdonyt. Nem is véletlen, irigyelt hivatás volt az övéké. Kisfiúk ezrei álmodták, hogy majd valaha ők is megregu- lázzák a nagy fekete gépszörnyet, s kormos arccal, de büszkén feszítenek a vezetőfülkében. Elmúlt a nimbusz, a gyerekek is inkább autószerelők, fodrászok, pincérek szeretnének lenni. Kiöregedtek a gözmozdonyok. Kevés kerülte el a sorsát — a kohót. Rég lezárult a gözkorszak. A mindentudók felsöbbségével mosolyogjuk meg eleinket, akik még azon vitáztak; csúszni fog a vaskerék a vassínen vagy tapodtat sem mozdul a vonat. Mégis mozdult... Akkor meg azt hozták elő; a hatalmas, húsz-harminc kilométeres sebesség az emberi egészség kárára van. Megszédül még az is. aki messziről látja a száguldó szörnyeteget. Megszoktuk ... Tavaly volt száz éve, hogy átadták a Budapest—Vác közötti negyven kilométeres szakaszt: visszasírjuk a régi menetrend pontosságát ... Az első gözmozdonyt a háború pusztította el, a többit mi magunk. 1950-ben még kétezer gőzmozdonyunk volt, mára csak harminc maradt, s azokból is csak tizenöt üzemképes. Apránként az utolsók is idekerülnek a bontóba, s hamarosan nem lesz mit a lángvágók elé hozni. A gőzmozdonyok még utolsó lítjuk- kal is hasznot hajtanak. Háromméteres darabokra bontva Olaszországba szállítják a vaskoloncokat, Tavaly negyvenmillió devizaforintra tett szert a MÁV. Tizennégyezer tonnányi gezmozdonydarab Az utolsó tizenöt gőzmozdony szintén kiszorult a háromezer kilométernyi sínpályánkról. Gyárudvarok és eldugott falvak helyi vicinálisaiként pöfögik a végsőket. Csak nagyon kevés menekül meg közülük: kiglancolva, kifényesítve, beolajozva állították ki ezeket, amolyan technikai érdekességként. Bala- tonbogláron s Gárdonyban van egy-egy, valamint Pakson, a Közlekedési Múzeum skanzenjében. A legrégebbit, a Monarchia idejéből valót, amely a Győr—Sopron—Eber- furt vonalon közlekedett, az osztrákoknak ajándékoztuk, a Fertő tó túloldalán állították ki. , A bontó várja a korszak utolsó emlékeit. Hegesztőpisztollyal vágják darabokra a „lelkes” gépeket: vasból lett, vassá lesz ... — Mátrai —
