Pest Megyei Hírlap, 1990. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-28 / 150. szám

4 1990. JŰNITJS 28., CSÜTÖRTÖK ÖNKORMÁNYZATOK FÓRUMA EMBERILEG ERTHETO LEP ESEK Búcsút mondanak a kapufélfának Igaz, ami igaz, nem nyugdíjas állás mostanában ta­nácselnöknek lenni. A jelenlegi átmeneti időszak zökke­nőit jelzi, hogy a vb-titkárok — és általában a tanácsi dolgozók — szintén féltik az állásukat. A hírek szerint aki teheti, a biztosabb jövő érdekében új munkahely után néz. A „menekülés” emberi szempontból érthető, de az is tény, hogy a tanácsok működését igen nehézzé te­szi a vezetők elvándorlása. Ráadásul a legjobb, legta­pasztaltabb szakemberek mennek el — természetesen ők kapnak a legkönnyebben állást máshol. A megyei tanács személyzeti osztálya éppen egy évvel eze­lőtt készített egy igen érdekes kimutatást. Ebből kiderül, hogy a tanácsok élén már az 1985—89 közötti időszakban is meglehetősen nagy volt a mozgás. A megye 14 városá­ban és városi jogú nagyközsé­gében az eredetileg megvá­lasztott tanácselnökök közül tavaly nyáron már csak hár­man voltak funkcióban ! Ugyanezen időszakban a nagy­községek éléről — 60 körül van a számuk — 22, az alig 70 községből pedig 17 tanács­elnök távozott. Elvándorlók tehát már ko­rábban is szép számmal akadtak, most azonban még tovább nőtt az arányuk. Míg az elmúlt időszakban egy év alatt 10-12 tanácselnök változ­tatott munkát, addig idén már hat hónap alatt tízen kérték felmentésüket. A távozás okai viszont most mások, mint a korábbiakban. Az előző évek­ben inkább a tanácsi munka alacsony presztízse és a nem túl magas fizetések miatt dön­töttek úgy a tanácsi vezetők, hogy állást változtatnak. Ma a távozás legfőbb oka a bizony­talan helyzet. Mert mi is történik egy ta­nácselnökkel, ha nem kíván részt venni az őszi választáso­kon, vagy indul ugyan, de nem győz? Régebben a tanács vezetőinek hat hónapi felmon­dási idejük volt, tehát szük­ség esetén fél évük jutott ar­ra, hogy új állás után nézze­nek. Most a meg nem válasz­tott tanácselnökök méltányos­ságból megkapják majd egy­havi bérüket, de munkaviszo­nyuk egyik napról a másikra megszűnik. Pest megyében pillanatnyi­lag 20 olyan tanács van, amelynek nincsen elnöke. Ahogy a leköszönő vezetőt a tanácstestület menti fel, ugyanúgy dönt arról is, hogy választ-e új elnököt vagy sem. Budaörsön és Gödöllőn példá­ul a függetlenített elnökhe­lyettes látja el az elnöki mun­kát, míg Nagykörösön, Péce- len vagy Gödön a társadalmi elnökhelyettes. Nem érzik biztosabbnak he­lyüket a vb-titkárok sem. Többségük jól képzett, jogi egyetemet vagy államigazga­tási főiskolát végzett szakem­ber. Ők viszonylag könnyen találhatnak új, a tanácsinál jobban fizető munkát is. Je­lenleg a megye két városában és tíz községében betöltetlen a titkári állás, de még a nyár folyamán újabb három köz­ségben, valamint egy városban is megüresedik hely. Ezzel szemben mindössze két tele­pülésen — Kisorosziban és KAMATOZIK A TARTALÉK Harc az infláció ellen Furcsa helyzetet teremtett a tanácsok gazdálkodásában a jelenlegi átmeneti állapot. Fe­szült várakozás előzi meg a szeptemberi választásokat, az önkormányzatok létrejöttét. A pillanatnyilag még működő testületek már nem szívesen döntenek fontos ügyekben, anyagi kérdésekben pedig fő­leg nem. A beruházások szinte mindenhol leálltak, pedig a késlekedés miatt minden töb­be kerül majd. A tanácsok és a költségveté­si intézmények egy részének vannak szabad pénzeszközei. Az utóbbi években — az ár­emelkedésekkel párhuzamosan — a szervezetek igyekeztek nö­velni bevételeiket. Vállalkozás­ba kezdtek, lakossági szolgálta­tásokat vállaltak, hogy az in­tézményeket fenntarthassák, és esetleg fejlesztésre is jusson. Természetesen mindenhol arra törekszenek, hogy a meg­lévő pénz minél kevesebbet veszítsen értékéből, ezért le­kötik különböző bankoknál. A rendelet előírása szerint a ta­nácsok és költségvetési intéz­mények pénzét csak az OTP kezelheti. Bár a jogszabály fö­lött eljárt az idő — az önkor­mányzati törvény ebben is változást hoz majd —, a tarta­lékkal rendelkező Pest megyei települések 90 százaléka az OTP-nél nyitott betétet. Ke­vesen mentek más bankhoz, pedig a többiek 24—26, míg a takarékpénztár csak 20—23 százalékos kamatot fizet. A „hűség” oka az, hogy szükség esetén az OTP 25—26, míg a többi kereskedelmi bank mini­mum 30 százalékos kamatra ad hitelt. A kimutatások szerint me­gyei szinten összesen másfél milliárd forint van a bank­számlákon. Az inflációtól való félelmet jelzi, hogy az összeg nem egészen egy év alatt nőtt ekkorára. 1989 végén még csak 300 millió forint volt tar­tósan lekötve, 1990 első ne­gyedévében ez 500 millió fo­rinttal, míg a második negyed­évben újabb 700 millió forint­tal gyarapodott. A betétek többségét csak három hónap­ra kötötték le, hiszen ezek az összegek csak átmenetileg „szabadok”. Kötvényre és le­téti jegyre egyelőre még csak 10 millió forintot költöttek a tanácsok. Valószínű, hogy a választások után hamarosan kiveszik majd a pénzt az ön- kormányzatok, ho^y új beru­házásokhoz, fejlesztésekhez kezdjenek. Még mielőtt bárki csodál­kozni kezdene azon, hogy a pénzgondokkal küzdő taná­csoknak feleslegeik vannak, elárulhatjuk, hogy csak egy szűk réteg ilyen szerencsés. A megyében körülbelül 400 öná! lóan gazdálkodó kölségvetési szerv létezik, ám csak tíz— húsz százalékuknak van bank­betétje. Szokolyán — állnak munká­ba a közeljövőben új szakem­berek. A legrosszabb a helyzet a budaörsi körzetben, ahol nyolc tanácsnak nincs vb-titkára. Minthogy a körzethez 14 te­lepülés tartozik, ez azt jelen­ti, hogy a titkári állások több mint ötven százaléka üres! A magyarázat egyébként kézen­fekvő: a budaörsiek könnyű­szerrel járhatnak dolgozni a fővárosba, amely még mindig számtalan munkalehetőséget kínál. Nincs viszont szabjad vb-titkári hely Nagykáta vágy Nagykörös térségében, ami jelzi, hogy a Budapesttől tá­volabb fekvő vidékeken nehe­zebb új munkahelyet találni. Bizonytalan" jövő ide, betöl­tetlen állás oda, az élet nem állhat meg, a hiányzó titkáro­kat valahogy helyettesíteni kell. A tanácsok többsége meg tudja ezt oldani saját hatás­körén belül, néhány helyen azonban külső segítségre van szükség. A leggyakoribb meg­oldás az, hogy a szomszéd fa­lu titkára jár át helyettesíte­ni. A Pest Megyei Tanács a közelmúltban szerződést kö­tött egy nyugdíjas szakember­rel, s hosszabb-rövidebb ideig ő viszi az ügyeket ott, ahol ez másképp nem oldható meg. Mindezek után nem csoda, hogy a megyei tanács appará­tusában is nőttön nő a feszült­ség, a munkaerőmozgás itt szintén meglehetősen nagy. Korábban körülbelül 400-an dolgoztak a megyei tanácsnál, s évente úgy 30-35-en mentek el. A múlt év közepén tör­tént átszervezés óta 290-en végzik az államigazgatási fel­adatokat. Ebből a lecsökken­teti apparátusból az idén — tehát hat hónap alatt — már 25-en mondtak búcsút a ka­pufélfának. A távozók többsé­ge felsőfokú végzettségű szak­ember. S hogy mi várható a közel­jövőben? Az biztos, hogy kép­zett államigazgatási dolgozók­ra a választások után is szük­ség lesz, csakhogy ez a kije­lentés úgy általánosságban senkit nem nyugtat meg. Minden jel arra mutat, hogy a tanácsi dolgozók „menekü­lése” a továbbiakban is foly­tatódik majd. Nyilvános tanácsülés pénteken ülést tart június 29-én, pén­teken 9 órakor a Pest Megyei Tanács testületé. A résztvevők tájékoztatást kapnak az előző ülés óta tör­tént fontosabb eseményekről, és előterjesztést hallgatnak meg többek között a megyei tanács határozatainak felülvizsgálatá­ról. Sor kerül több tanácsren­delet tervezetének megvitatá­sára és személyi ügyek tár­gyalására is. Az illetékes szak- igazgatási szervek vezetői vá­laszolnak a felmerülő kérdé­sekre, bejelentésekre. A,z ülés nyilvános. A tanács végrehajtó bizottsága szívesen látná az érdeklődőket, elsősor­ban a pártok képviselőit. Ter­mészetesen számítanak a tes­tület minden tagjára is, hiszen nem hozhatnak döntéseket, ha nem határozatképes a testület. Új lakások Gödöllőn Folyamatosan épülnek g lakóházak Gödöllőn a Kossuth La­jos utcában. A Pest Megyei Építőipari Vállalat kivitelezésé­ben épülő OTP-öröklakások egy részébe hamarosan beköltöz­hetnek majd a lakók GAZDAG VÁROS HONOR? Megmaradtak a segélyek Gazdagok-e a monoriak? És a dunakesziek? Nem va­gyok benne biztos, hogy ezekben a városokban csupa-csupa jómódú ember él. Talán akadnak olyan családok is — mint mindenhol az országban —, amelyek nehéz körülmények kö­zé kerültek. Annyi mindenesetre biztos, hogy tavaly Mono- ron kétmillió forint, Dunakeszin pedig több mint egymillió megmaradt a kiskorúak rendkívüli segélyezésére költhető pénzből. Monor és Dunakeszi mellett még hat településen — többek között Vecsésen, Budakeszin, Halásztelken — nem osztották ki a felhasználható összeg egészét. Annál is érthetetlenebb ez, minthogy a megyei tanács igazgatási osztályának adatai szerint a veszélyeztetett gye­rekek aránya egyre nő. Szá­muk néhány év alatt 9000-ről 15 000-re emelkedett. S míg korábban a környezeti és egészségügyi ártalmak jelen­tették a fő veszélyt, az utób­bi egy-másfél évben a csalá­dok anyagi nehézségei okoz­zák a legnagyobb gondot. Míg 1988-ban alig 2008, addig 1989- ben már 7700 anyagi okok miatt veszélyeztetett gyereket tartottak nyilván a megyében, s ez az arány tavaly óta csak tovább emelkedett. MEGLEPETÉS Az életszínvonal romlását jelzi, hogy a családok kive­szik megtakarított pénzűiket a TUDOMÁNY ÉS MŰVÉSZET Találkoztak a Állítólag valamikor a hatva­nas években voltak Pest me­gyében nemzetiségi napok, ám később — ki tudhatja, miért? — abbahagyták szervezésü­ket. A megyei tanács 1985-ben megalakult nemzetiségi albi­zottsága már hosszabb ideje fontolgatta egy reprezentatív találkozó rendezését. Tavaly erre nem jutott pénz, de az idén — hosszú előkészítés után — sikerült összehozni a dol­got. Május 4. és június 24. kö­zött öt helyszínen kilenc prog­ramot láthattak az érdeklő­dök. A szervezők célja egy­részt természetesen az volt, hogy- a megye hagyományőrző együttesei, énekkarai, tánccso­portjai találkozhassanak, be­mutatkozhassanak egymásnak és a közönségnek. Mindezek mellett sor került több meg­beszélésre, tudományos ta­nácskozásra is. Szó esett a nemzetiségek helyi érdekkép­viseletéről, a nemzetiségi nyelvek oktatásáról, használa­táról, és a kisebbségi törvény tervezetéről. A rendezvénysorozat érde­kessége — sokak szerint elő­nye — az volt, hogy több hely­színen zajlott. Az együttesek saját nemzetiségük lakta tele­püléseken adhattak műsort. A legnépesebb találkozó házi­gazdája Pilisvörösvár volt. Ez nem véletlen, hiszen az év ele­jén létrejött itt egy kulturális egyesület, amely a német nem­zetiségi csoportok közötti kap­csolatok erősítését, változatos programok létrehozását tűzte ki célul. Igen hangulatos volt a pi­lisszántói szlováktalálkozó is, amely leginkább egy egész napos népünnepélyre hasonlí­tott. A Pest megyei, szlovák nemzetiség egyébként szintén az önszerveződés útját kíván­ja járni, több helyen tervezik érdekvédelmi és érdekképvi­seleti szervezetek létrehozását. Az ideihez hasonló nemze­tiségi napok megrendezésére valószínűleg nem jut majd minden évben pénz, de a nem­zetiségi albizottság rendszeres­sé szeretné tenni a találkozót, míg a kisebb ünnepségek szer­vezői valószínűleg a megélén­külő és a megalakuló helyi csoportok lesznek. bankból. Két évvel ezelőtt a megyében élő kiskorúak bankszámláin összesen 96 millió forint volt, ez az ösz- szeg 1989 végére leolvadt 50 millió forintra. A rossz életkörülmények né­mi ellensúlyozására szolgál­nak a rendszeres és rendkívü­li segélyek. Pest megyében 1988- ban 28 millió forint ju­tott rendkívüli nevelési se­gélyekre, amit 1989-ben 60 millió forintra emeltek. A rendszeres segélyek keretösz- szege 1988-ban 33 millió volt, 1989- re 58 millióra gyarapo­dott. Tavaly nyáron a megyei ta­nács állami póthitelekkel emelte a szétosztható nevelési segélyek összegét. A helyi ta­nácsok igényeinek összesíté­se után kiderült, hogy 8 mil­lióval többre lenne szükség, mint amennyit biztosítani tud­nak e célra. A pénzt a me­gye megpróbálta igazságosan szétosztani, úgy, hogy a rá­szorulókon mindenhol tudja­nak segíteni. Az idei év elején aztán nagy volt a tanács gyámügyi szakembereinek meglepetése, mikor észrevet­ték, hogy a megye nyolc te­lepülésén jelentős összegek maradtak meg! KIMÚLT Mindezeket először hallva, kézenfekvőnek tűnik a meg­oldás: ahol nincs szükség a pénzre, onnan el kell venni, és olyan településnek adni, ahol fel is használják. Igen ám, csakhogy mindenhol él­nek rászoruló családok, ame­lyek nem tehetnek arról, hogy a helyi tanácsoknál valami nem működött (működik?). I A megyei tanács igazgatási osztálya összehívta a fentebb említett nyolc település gyám­hatósági dolgozóit, s kiderül­tek felettébb különös dolgok ' is. Az egyik helyen például a gyámügyes nem tudott arról, hogy 1989 nyarán kaptak egy segélyezésre fordítható na­gyobb pénzösszeget, a szom­széd szobában dolgozó pénz- ügyis előadó ugyanis elfelej­tette megmondani neki ! Szó sincs azonban arról, hogy a megye 173 gyámügyes szakembere — közülük csak 80 főállású — lelkiismeretlen vagy nemtörődöm lenne. Kiss György, az igazgatási osztály vezetője számos adatot tud mondani arról, hogy az utób­bi években mennyivel több munka terheli az előadókat, mint korábban. A tanácsokra beérkező iratok fele gyám­ügyekkel kapcsolatos! Pest megyében tavaly a kilencven- ezret is meghaladta az elinté­zendő esetek száma. KIGAZEálKOSSJÁK? A rengeteg papírmunka mellett gyakorlatilag nem is marad idő arra, hogy a taná­csi dolgozók meg is ismerjék a segítséget kérő családokat. Emberközpontú munka helyett , hatósági feladatokat kell el­látniuk. S épp itt van a má­sik nehézség! A gyermekek­kel kapcsolatos ügyek — pél­dául gyermekelhelyezési pe­rek — megértése komoly jogi felkészültséget igényel, a 174 gyámügyes közül azonban csak tíz jogász. Valószínűleg sokkal jobb megoldás lenne, ha a külön­leges szakértelmet kívánó fel­adatok intézésére területi szervezetet hoznának létre — ezeket hívták régen árvaszék­nek —, a gyámügyeseknek pe­dig a munka gyakorlati ré­sze maradna. Talán nem tőlem tudják meg a fentebb említett szak­emberek, hogy július 1-jétől változik a jogszabály, a neve­lési segélyeket a családi pót­lék összegéhez, igazították. Számítások szerint ezzel kö­rülbelül 40 százalékkal nő a segélyezésre fordítandó összeg. Mindezt a tanácsoknak, illet­ve az önkormányzatoknak kell kigazdálkodniuk, ám kérdés, hogy meg tudják-e tenni. Az oldal a Pest Magyei Tanács támogatásával készült írta: Kecskés Ágnes Fotó: Erdősi Ágnes

Next

/
Thumbnails
Contents